Jump to content
Kalandozok.hu - M.A.G.U.S.
Keresés Itt
  • Több lehetőség...
Eredmények keresés, amik...
Eremények keresése...

A Szerepjáték Szépsége, avagy miért is játszunk?


TAO

Recommended Posts

Ahoy,

Phoenix: volt "szerencsém" úgy M.A.G.U.S.-t játszani hogy az illetően fogalma sem volt a világról meg úgy általában Ynevről és engem nagyon bántott is amit csinált. (talán vannak akik tudják kiről beszélek...) Bántott az hogy ő amit mesélt ugyanúgy M.A.G.U.S-nak nevezte és csak azért mert ezelőtt tíz évvel vett egy könyvet azt képzelte hogy ő is írta rögtön.

Tudod hogyha egy világgal elég ideje foglalkozol, regényeket olvasol róla, értekezel más játékosokkal igényed lesz arra hogy valami rokonit kapj vissza abból amit eddig tapasztaltál. Ha mindenki mindent másképpen mesélne akkor értelme nem lenne a szerepjátékos találkozóknak hiszen mindenki mást mesélne (a beszívott hippi parti persze más kérdés, ott mind1).

Lehet hogy "vágom" a témát, ezt nem állítom egyébiránt, de amikor valaki még büszke is arra hogy mindent amit lassan egy évtized alatt alkottak semmibe veszi a "fantázia szabadságára" hivatkozva azt sajnálom, nem azért mert kevesebb vagy nem azért mert rosszabb lenne. Azért mert hosszú távon mindent alárendel a maga fantáziájának és játékosai/játékostársai kárára válhat ezzel.

A M* rendszere nem alkalmas a szabad mesélésre. Fajai és kasztjai egy átgondolt világkép tagjai és őket ide-oda pakolva megdől az az egység ami miatt egyáltalán az egészet megalkották.

A szabad világ-rendszer mesélésekre való inkább a D20, mert ott minden rád van bízva. A M.A.G.U.S világa Ynev, jelképe a pentagramma, rendszere a K100 és közel 11 éves hagyománya van.

Bármelyiket felrúgod vagy tudatosan elfelejted nem M*-t játszol vagy mesélsz. Nem rosszabbat vagy jobbat, egyszerűen mást. Én szeretek M*-ozni.

Cather remek mesélő, energiát fektet abba, hogy moduljai után nézzen és játékosanak egy összetartozó és egységes világot adhasson át mikor mesél. Szerintem korrekt koncepció, magam is így tennék a helyében...

Link a hozzászóláshoz

Amund: A Phoenix által említett kalandokon én is ott voltam.

A mesélő csak felületesen ismerte a M* világát, nem olvasott regényeket,csak játszott jó párszor velünk és amit nem tudott azt kérdezte. 1x kapott egy flasht, h ő mesélni fog.

A kalandok mindig Yneven kezdődtek csak mindig elkerültünk másik síkra, vagy másik szigetre, de mindig érdekes volt a kaland (csak gyakran tápolós :( ), és amit kitalált az mindig ötletdús volt.

Abban egyet értek veled hogy jó Yneven játszani de azért nem feltétlen muszály, már a könyökömön jönnek ki a világ megmentések. Jó néha azért küzdeni hogy haza térhess vagy bármi.

A D20 témához hozzászólva pedig csak annyit, hogy ha D20-azni akarok akkor megkérem Raze mestert hogy meséljen, de a Magus az szvsz legyen K100

Link a hozzászóláshoz

Számtalanszor feltettem már a kérdést Amundnak, hogy: "Mi lennénk ennyire maradiak?" Úgy érzem most valóban mi vagyunk a maradiak, vagy inkább jobb szó a hagyományőrzők.

Azt hiszem én azért ragaszkodom ennyire az eredeti magushoz, mert 6 évesen megragadott Ynev, a sok oldalú szép színes kockák, meg hogy órákon át egy másik világban lehetek. És azóta az életem és mindennapjaim rész volt. Aztán most előálltak egy új redszerrel, és az első, az igazi Ynev torzításával, de az akkori csapatom unszolására megvettem, és elkezdtünk játszani vele. Kb fél éven át azzal játszottunk. Tényleg csak harcorientált. A képzettségrendszer vacak, ahogy van. Néhány leírásban - mint már említettem korábban- nevetségesen nagy lyukak vannak.

Én biztos, hogy sosem fogok mégegyszer d20 magussal játszani... Maradok a jó öreg Nagy Zöldnél, amit még a bátyám kapott 799Ft-ért.

Azt sem tartom jónak, ha valaki magust mesél, de egy teljesen más világban, minden -magushoz, és realhoz mérten egyaránt- valóságalap nélkül.

Szitu:

Km mesél magus címen valamit, ami kipattant a fejéből...

Folyománya:

Az egyik jk alszik, a másik veri a fejét az asztalhoz, a többi 3 jk bambul, alvós jk 5 percenként megy wc-re, külsö szemlélő elkedte írni a km hibáit, alvós jk a súlyos testi sértést megelőzvén odaül a terem túlsó végébe hallgatni egy másik csapat játékát...

Ennyit a nagyon szabad fantáziáról...

Egyébként, ha kell valakinek az Ak-m jutányos áron eladnám, vagy magus regényekre cserélném... 8)

Link a hozzászóláshoz

Ismét szomorúan hallgatom, hogy mindenki ezt az új rendszert szidja.

Az éjjel fejeztünk be egy 12 órás -megszakításokkal- játékot, és egyszer sem került elő a támadó kocka. Összesen a barbár kapott el egy őrt, de szegénynek esélye sem volt, úgyhogy nem volt értelme ahhoz sem dobni.

Nos, mindenki azt mondja, hogy harcorientált. Szerintem meg a harcrendszerében fantasztikus javítások vannak. Nagyon sok dolog végre le van írva, ami az ETK-ból kimaradt. Példa a géncsolás: itt nemtom hoigyvan, nem mászom el a könyvhöz, de én párszor karatm ilyent csinálni a régi rendszerben is és érdekes dolgok jöttek ki. Az egyik km azt mondta, hogy szükséges hozzá egy ökölharci támadódobás, míg a másik, hogy dobjak gyorsaság és ügyességpróbát -3 mal. Szóval akkor szerint egy hétköznapi ember nem is tud senki elgáncsolni :( De a d20-ban le van írva, hogy hogyan kell és nincs vita.

Na és a harcorientálttal kapcsolatban vegyük a tegnapi kalandunkat, ahol a kocka csak képzettségpróbára kellett.

És a javítások tovább: az egységesített szontlépés, ez szerintem azért jó, mert elképzelhető, hogy van olyan jk, aki a tsz lépési táblázata miatt választ kasztot. És annak ez is ki lett zárva.

És a karialkotás: régebb ha kitaláltál egy kucifántos előtörit, akkor vakartad a fejed, hogy na ezt milyen kaszt szeint kell kidobni. De itt ez sem gond, mert megvan az osztandó pontok száma és másrészt dobni is lehet. Szóval ha van egy kucifántos előtörid, akkor sem vagy megfosztva a dobás örömeitől. És persze izgalmától.

Na és sokan elfelejtik az alapkasztok korát, ami ismét egy roppant érdekes játékrészlet. Mi most azt játszodjuk, és a harcos egyből meggondolta, hogy kinek megy neki, a vari meg nem a manna pontjait számolta, hanem a képzettségszintjeit. Szerepjáték orientált csapatoknak szerintem ez nagyszerű lehetőséget nyújt.

És a másik: a szerencse kérdése: van egy karink, aki felvette a kiválasztott képességet, és 16 éves koráig még hírvől sem hallott a magasmágiáról. És a kalandban is a sors furcsa folyása miatt nem jutott el a varázslóhoz, hanem beállt praktizálni az alkimistához. És ezek az igazán érdekes dolgok a játékban.

És a másik az, hogy a kutya kicsit erős lett. A csapatot első alpkaszt szinten szétkapta egy kutya.

Szóval nagyszerű játéklehetőségek vannak ebben a rendszerben, sajnálni tudom azt, aki ezt elmukasztja csak azért mert hírből hallotta, hogy ez nem jó.

Mindenkinek csak ajánlani tudom, próbálja ki!

Aztán ismét a tápolásról: hogyan csináljunk tápos karit a régi rendszerben:

első lépés: megbeszéljük a km-mel, hogy legyen magas átlag, vagy lehessen újradobni a főértékeket. Ha ez megvan, akkor azt is megbeszéljük, hogy esetleg lehessen változtani rajtuk.

második lépés: felírjuk a külső tulajdonságokat jó nagyra (18-20)

harmadik lépés -opcionális-: választunk egy tápos fajt

negyedik lépés: erős ütős kaszttal leszünk, pl a harcos, mert kap kp-t, fp-t és hm-et az első szinten, vagy glad, mert kap jó bónusozkat. Vagy fejvadász, aki bosszút akar állni, kinyírták a klánját, és őt nem keresik -bár ez nem jó, mert se fp, se hm :(- aztán elosszuk a hm-eket, hogy jó legyen

ötödik lépés: veszünk egy tápos fegyvert! pl hosszúkard, mert olyan atom értékei vannak, vagy másfélkezes kard, mert az meg jót üt.

hatodik lépés: ha lehet, felírjuk a fegyvert mf-re, és/vayg veszünk egy pajzsot is, és meglesz a karink.

Mostmár csak menni kell és szétkapni mindenkit. Mert ha a km leírt kalandot néz, akkor esélye sincs az ottani njk-k nak a tápos karik ellen.

Pl meséltem a mintakalndot és a partynak meg sem kottyant a legerősebb sem. Érdekes :) Az egyszerű harcosokat alapból elkapták, ne is beszéljünk szegény bm ről :(

Na de lássuk mindezt az új rendszerben:

Az első pont egyből esik, mert a könyvben le vannak írva az értékek.

Oszt nézd meg, milyen nagyra lehet írni a főértékeket a pontosztás szerint. Lesz egy 18-as és egy 16-os értéked és a többit számolhatod, hogy lesz-e 10 :)

A tápos faj az megvan itt is, de le van írva, mik neki a hátrányai, a km ha azokat jól kihasználja, meg van fogva -ehésze-

Ütős kaszt: itt is megvannak a kasztok, de azokon belül nem lehet tápolni. Kap egy TÉ-t és kész, nem lehet variálni.

Tápos fegyver kiütve, mert a feygvereknek nincsenek értékeik... Csupán a módosító használatát adják.

Link a hozzászóláshoz

Ahoy,

Csaba: hidd el, ha csak szidnám nagyon másképpen írnék róla... Ha nem láttam volna több mozzanatát is az alkotásnak és lenne jövője, támogatottsága a rendszernek ki tudja? "egy asszony szép szavára szelídebb ember leszek" Azonban a D20 önmagában is érezhetően sántít sok helyen és ellentmond olyan ynevi ismereteknek melyeket eddig figyelembe vettünk és alkalmaztunk.

Senki nem mondta, hogy ne lehetne játszani vele, praktikus hogy minden egy kötetben van, de annak a "mindennek" a létjogosultsága sokhelyen sántít és kókadozik.

Mint mondtam, teszek arra hogy a rendszer milyen ha támogatj azt hogy mesélhető legyen. Azonban félek előbb utóbb belátjátok hogy rossz lóra tettetek, a praktikus játék oltárán áldozva fel olyasmit amit nem kellett volna.

Jobb szeretném, hogy tévedjek, hiszen szerepjátékozni sokféleképpen lehet, mindenkinek mások az igényei. Az én igényeimnek a Nagy Zöld felel meg és minden hozzá kapcsolódó anyag, nektek az AlapKönyv.

Jó játékot hozzá, komolyan.

Link a hozzászóláshoz

Hát, Amund, mindenképpen örülök a válaszodnak, csak egy apró dühöt vagy lenézést, vagy ilyesmit olvastam ki belőle. Főleg az első sorból.

Lehet, hogy igazad van.

De én úgy vagyok, hogy mindent ki kell próbálni, hogy az ember véleményt tudjon róla mondani. És mivel nekünk a szerepjáték az első, arra is fektetjük a nagyobb hangsúlyt. A rendszer pedig nem soat korlátozott ebben, sőt, olyan-olyan jó dolgokat hozott ki a karikból.

Pl. a régi rendszerben szerintem nem sokszor fordul elő, hogy a második szintű novicius össze kell szedje azt a minimális pénzt, hogy a városba tudjon menni, hogy ott támogatót leljen, aki a tanulmányait finanszírozza.

Nekem egyenesen tetszettek ebben a rendszerben rejlő lehetőségek, és tetsznek a javítások. Valahogy őszintén most szívesen játszom ezzel, de nem jelenti azt, hogy az ETK-t otthagytam. Azzal is játszom, amikot hazakerülök, az otthoniak azzal játszanak.

Na, kicsit elkalandoztam, úgyhogy most ennyit írok, majd következőkor ha valami kimaradt, beírom.

De, Amund, kimaradt a mágiarendszer kritikája, amit nagyon-nagyon várok!

Csaba

Link a hozzászóláshoz

Ahoy,

Csaba: anno egy "ismerősömnek" megígértem, hogy nem fogom szidni az AK rendszerét mert én azt "nem érthetem", így a mágiarendszerét sem. :( Azonban az eddigi anyagokhoz való viszonyát és a mesélési szisztémáját minden további nélkül méltatnám, ha lenne különösebb értelme az AK-ET vitáknak, de szerintem nincsen.

Düh és lenézést nem éreztem vagy akartam éreztetni az első mondatban, okom sem lett volna rá a fenti okokból kifolyólag.

.

Link a hozzászóláshoz

Szerintem a D20 M*-t kiveséztük rendesen, bár nem hinném hogy valakinek is változott a véleménye. :wink:

Szeretném megkérdezni a jelenlévőktől, hogy mi a véleménye a Kult RPG-ről. Ismeritek-e, játszottatok-e vele, és ha igen akkor mi a véleményetek a szabályrendszeréről és a világáról?

Én személy szerint szeretem csak kell hozzá egy Km aki képes mesélni. Nálunk a "legképzettebb" Km is csak 1-2 kalandig jutott.

Link a hozzászóláshoz

Kult: Nagyon sötét, nagyon elvont, nagyon durva. Borító: "A halál csak a kezdet", és a kezeinél fellógatott angyal , vér és pengék. Személy szerint szeretem a befordulós, elvont dolgokat és ez a leginkább ilyen rpg amivel eddig találkoztam. Tetszik az elmélete is miszerint az emberek egykoron istenek voltak, és a világa jól bele van építve a real világba. Szóval szerintem nagyon odabasz, de kell hozzá mesélő aki érzi ezt a feelinget.

Link a hozzászóláshoz

Üdv mindenkinek!

Úgy látom, hogy most a D20-ról megy a beszélgetés. Nekem semmi bajom nincsen vele, szerintem játszható.A jövő képe sem rossz, bár míg azok a dolgok megtörténnek... Az egyetlen baja, hogy a könyv sokszor önmagának mond ellent.

Ha már mondjuk d20nál járunk, nekem a D&D is bejön. De az már nem ide tartozik.

Köszönöm

Link a hozzászóláshoz

A D20-szal kapcsolatban: Kb azonosan, vagy még jobban lineális a fejlődésrendszere. Nekem nem jött be...

De úgy érzem, hogy elkalandozott a társaság. Ennek érdekében újabb témát nyitnék ide.

Érdekelne, hogy a karakteretekkel való azonosulás kihat e a normális életetekre is. Pl: Aki mélyen bele tudjaélni magát egy sötétebb jellembe, pl egy fejvadász vagy egy gonosz pap jellemébe, kihasználja e néha a valós életben a karaktere gondolkodását és jellemét. És ha igen, mennyire befolyásolja ezzel az új arculattal a környezetét. Egy frankó szerepjátékos ki tudja e használni a játéktapasztalatait és a tudását olyan szinten, hogy a külső szemlélőket kisebb vagy nagyobb mértékben megtévessze vagy befolyásolja. És ha túlzásba viszi kialakulhat e egy olyan álarca, amit az élete folyamán többször próbál meg használni... Persze ez a jellem nem csak gonosz lehet, hanem kifejezetten jó is. Sztem mind két végletről tegyünk említést...

Link a hozzászóláshoz

Sziasztok!

Baha. Nem tudom, ki hogy van vele, de nálam egy karakter ötlete általában külső inspirációból fakad. Szóval történik, látok, érzek valamit, amiből kibontakozik egy kari. A karakterekben szerintem az adott személy egy-egy darabja található meg: amit csak néha tud magában kibontani, amit fél kibontani, vagy ami igazán önmagát tükrözi. Szóval valahogy az egész kicsit fordítva működik (szvsz...), de a karakterek és a saját élet szerintem elválaszthatatlan... :) Nagyon nem értek vele egyet, ha valaki párbajjal akarja eldönteni, hogy ki üljön le a székre a buszon, de szerintem nincs olyan játékos, aki, akár csak brahiból is, de nem játszott volna egy kicsit életben is egy karaktere bőrébe bújva. Maga az élet is egy szerepjáték (nem elvontan, gondoljatok bele!), de néha jól esik becsempészni egy kis fantasyt a szürke hétköznapokba. :)

Üdv a falkának:

Ramun

Link a hozzászóláshoz

Õszintén szólva, Bahamuth, szerintem ez egy nagyon zűrös kérdés, kíváncsi vagyok, a töbiek mit fognak szólni hozzá. Szerintem is (ahogy Ramun mondta) egy játékos és a karakterei jelleme, tulajdonságai elválaszthatatlanok. Ez már csak azért is igaz lehet, mert az ember azrt ül le M.A.G.U.S.-ozni, hogy jól szórakozzon, tehát nem egy olyan karaktert fog játszani, aki nagyon távol áll saját magától (persze gondolkodásmódban). Ha valaki igazán nagy szerepjátékos, akkor úgy tudja belevinni a teljes valóját a karakterébe, hogy közben a karakter valószerű marad, nem lóg ki Ynev világából.

Másik oldalról nézve a dolgot, szerintem ha valaki igazán jól bele tudja élni magát egy tőle különböző jellembe (és erre vannak, akik képesek), az az úgymond "színészi képességeit", tehát hogy szándékosan más jellemet mutasson, mint amilyen, csak fejleszti (hiszen már tehetséges a dologban). Tehát egy ilyen álarcot meríthet ugyan a szerepjátékból is, de ha fantáziája is van hozzá, akkor kitalálhat magának csak úgy a semmiből is egyet.

Ramun: tetszenek a gondolataid. Én ugyan egy karaktert nem csak külső inspirációra tudok alkotni, inkább egyszer csak eszembe jut magától (lehet, hogy van kiváltó hatás kívülről, de ezt nem látom).

A fantasy "becsempészésévell" kapcsolatban pedig igazad van, én már nem is egyszer megtettem, sőt, még 14-15 éves koromban is a testvéreimmel folyton saját magunk által kitalált fantasy történeteket játszottunk.

Link a hozzászóláshoz

Üdv.

Hogy a ki miért játszik?

Tapasztalataim szerint vannak emberek akik mások lennének egy időre, vannak akik kiakarják élni magukat a játék álltal és vannak kik egyszerűen önmaguk akarnak lenni.

A jó szerepjátékban mind háromra van lehetőség. A karakter a fejlődése során végig mehet akárminydegyiken ezek közül. Mert ahogy a játékos kijátsza amilyen dolgok tőrténnek vele a kalandok során változik. Egy kicsit változhat vele a játékos is. Feltéve ha beleéli magát de ehez az kell hogy egy kicsit azért hasonlitson rá vagy tudjon azonusulni az elgondolással ami karakter mögött áll. Mi ezért (Meg az idő hiány miatt)kevés jól kidolgozott karaktereket használunk és ritkán van kettőnél többet ezek általában egy csapatott alkotnak.

Mondjuk a mi csapatunk elégé egy síkú.

Én pl: Varázsló,Pap(Arel,Adron),Paplovag(Darton,Uwel,Ranagol) Jellem: rend vagy Halál rend. Faj: Kyr vérű

Tovadisz(Helyesen irva):Tolvaj, fejvadász, Boszorkánymester, Jellem: Káosz, (alkalmanként káosz Halál) Faj: Fél elf. Ja és a legtöbb Erioni utca kölyök volt.

Verpe: Harcos,Harcos és HARCOS ezen a kaszton kivűl egyetlen nagobb lélegzetű karija egy gladiátor volt. Jellem:rend élet vagy rend halál. Faj: Goblin

Õ tipikus példája az ön magát adó játékosnak ezek a személyes példák nálunk mindenki igyekszik még képességekben is a valósághoz idomúlni bár ez a M.A.G.U.S. ba nehéz összehozni. A múltkor volt egy érdekes eset amikor idomitás Mf használata és fogalma sem volt hogy mit kell csinálni ahelyet hogy harcra nevelte volna a szegény állatott(Medve bocs) az egész kaland alatt csak őt védte úgy hogy a maci néz és bámul nagy bambi szemekkel. Azt meg nem fogadhatom el hogy idomitom és kész pláne hogy a medve a karakterrel együtt fejlődik. (Had szenvedjen a jk ha már állatott akart) Na jó ez már nem ez a topik. A lényeg hogy játszuk ki a karaktert és nézünk meg mit művelünk vele és Gondolkodjunk el mit tettünk volna a valóságban hasonló helyzetben. Vajon tényleg a karakter szólt belőlünk? Vagy lelkünk egy másik oldala teljesedett ki esetleg?

Link a hozzászóláshoz

Sajnos néha viszont pont ezért van vége. Hisz a KM "megunja" a mesélést (ami persz érthető, hisz ki szert jobban mesélni mint játszani?) és akkor jön egy másik KM, és új karakterek, vagy új RPG. Ami persze általában jó mert újabb karaktert alakíthasz, "nevelhetsz". Én pl mindig is szerettem újabb, és újabb karikkal játszani. Eddig egy kari volt( és van) amit régóta viszek. Pedig lassan a 6-8 éve játszok Egy alkesz gladiátor. Annyira birom a hozzáállását a dolgokhoz, és sajnálom hogy én nem lehetek olyan. Õ Yneven életképes, mert a barátai kiállnak mellette, és mindig( legalábbis eddig :lol: )sikerrel járnak. A földön hiába állnak mellettem a barátaim, a feljebbvalók (főnökök, politikusok, stb) mindig alád ásnak. Ezért van RPG, kiszakadni ebből a beteg, anyagias, sunyi világból.

Amíg a gladiátor vagyok, harcolhatok a gonosz, vagy az ellenem vétők(nem mindig ugyanaz :D ) ellen, és nem azon gondolkozok, hogy mennyi pénzt adjak haza, hogy ne dögöljünk éhen. Persze erre vannak más módszerek is, de az LSD drága :)

Link a hozzászóláshoz

ÜDv!

Kedves Toxik azt hiszem a szívemből szóltál. :D

Én pont azért szeretek játszani,mert elszakadhatok ettől a világtól.A másik világban pedig olyan "hatalommal" rendelkezek amivel egyébként nem.

(pl.:az első karakterem.Arel papnő.AKi varázsol és jobb esetben igaszságot teremt.-Igaz hogy a saját igaszsága,de...jó :D )

Arról nem is beszélve hogy Toxic által említett főnököt simán eltehetd láb alól ha neked hasznodra válik 8) .

Legyetek jók...

Link a hozzászóláshoz

Üdv!

Én sajátosan álok hozzá a szerepjátékhoz, élvezem amikor egy karakterként létezhetek yneven. JK ként kezdö vagyok, pedig 2 éve van szerencsém a szerepjátékhoz. Talán enek tudható be hogy szeretek kisérletezni a akaraterekel, a jelemekel. Szerintem a szerepjáték közel határtalan leehtöségeket, végtelen teret ad a képzeletnek. És ez adja meg a sava borsát.

Érdekes modon nekem a kicsit "bugyant" figurák jönek be, akik nem teljesen vanak a zeszüknél, viccesek, vidámak. Persze a szükség hejzetben megfontoltak ( vajon miért imádom a Darton papokat?).

Toxik meg kel hogy "cáfoljalak":

"Sajnos néha viszont pont ezért van vége. Hisz a KM "megunja" a mesélést (ami persz érthető, hisz ki szert jobban mesélni mint játszani?)"

Én azon kevés kivétel közé tartozok aki jobban szeret mesélni mint játszani, érdekes modon a "másik" oldal nem vonz anyira. A teljeséghez hozátartozik hogy JK ként szoktam résztveni az üléseken, nem egyszer de a KM kedést szeretem a legjobban.

Link a hozzászóláshoz

Üdv mindenkinek!

Én már elég régen ismerkedtem meg Ynev világával, de sajnos csak kb 1 éve volt alkalmam elkezdeni rendszeresen játszani, így nem sok gyakorlati tapasztalattal rendelkezem. Azonban, mint kezdő mondhatom, hogy a szerepjáték felszabadít :D mint ahogy azt már előttem is szinte mindenki említette. Én legelőször a hozzám legközelebb álló kaszttal (harcművész) kezdtem el játszani, ami nem okozott akkorra gondot kijátszani, hiszen magam is harcművésznek vallom magam. Ezesetben szinte teljesen azonosultam a karakteremmel, jobban mondva ő velem :)

és hogy miért is játszom? a már említett szabadságélményért, a szórakozásért valamint azért, mert bár hülyén hangzik de én szeretem megtornáztatni az agytekervényeimet és gondolkodni. (nyomozós sztorik forever)

Bahamuth kérdéséhez visszatérve: Nemrégiben indítottam egy fejvadász karaktert. Ahogy minden karakterem esetén, a fejvadászom megszületése előtt is nagyon gyakran a jelleme, hozzáállása járt a fejemben... Volt, hogy levetítettem éppen velem történő dolgokra, hogy hhmmm na most vajon mit is tenne kedves kis karakterem. Ez főleg negatív helyzetekre volt igaz. De persze nem tettem meg, csak elképzeltem magamban, végiggondoltam mit tennék ha mondjuk egy olyan hidegvérű gyilkos lennék mint készülő karakterem. Képzelhetitek milyen képzetek jelentek meg előttem. :D

Pedig ez a karakterjellem azért elég távol áll tőlem, én mondhatni pacifista és békés jellem vagyok, ha tehetem. De a karakteralkotás hatására mégis átszánkáztak a fejemen abszurdan brutális gondolatok. Na jó, annyira nem kell véres jelenetekre gondolni. :D Lényeg a lényeg, valamilyen szinten azonosulni szoktam a hétköznapokban is alkalomadtán egy-egy karakteremmel, ha csak gondolati síkon is. (Szerencsémre és az ismerőseim szerencséjére :D )

Link a hozzászóláshoz

Hali all!

Nos szeretem. kb 7-8 éve játszom a magust hála Ranagolnak :D

Félre a tréfát hát már eleinte megfogott ez az "elmejáték:)", nem néztem többnek mint egy egyszerű játékot, de minél jobban bele merültünk, egyre jobban megszerettem. Nem gondoltam volna hogy ezt egész életen át lehet játszani. Valaki gyerekes dolognak tarjta, de akkor miért játszák a felnőttek is :?::roll:

Számomra az is jó benne hogy összehozza a bandát!

Link a hozzászóláshoz

Üdv!

Azt hiszem sikerült leírnod az ideális játékot :)

Én is pont az ilyet szeretem, ha a játék közben adód szituációkból csinálsz helyzetpoénokat. Annál jobb nincs is. Nekem sokszor azzal van bajom, ha teljesen másról szól a téma, nem a Magus-ról. Pl. van egy-két nagyon wow-os haverom. Kicsit zavaró tud lenni, mikor játék közben az adott szituációról a wow-os "élményei" jutnak eszébe (és persze mindenről az jut az eszébe), és bőszen elkezdi mesélni, hogy "és akkor ott réjdeltünk...majd adtam neki egy debuffot" stb. stb

Nekem ezzel van bajom. Mi is szét röhögtük magunkat, mikor a barbár bevágta: "Akkor én most lóval lopakodva vágtatok a hóban a barbárok után..." :D:D:D

Minden jót!

Link a hozzászóláshoz

Adj isten!

Én soha nem voltam annak híve hogy mindent tökéletesre meséljek, hisz ahogy azt Glendalough is írta ez egy elképzelt világ tele nem valóságos dolgokkal.

Ha a mesélő nem hagy utat a játékosai előtt a modul megoldásához annak át kellene értékelnie miért is űll abban a bizonyos székben!

Amikor a játékos látja és érzi minden hozzászólásába,n hogy ez nem a Km elképzelése szerint való, elgondolkodik van e értelme tovább játszani ezt a modult.

Minden Km-et ezúton kérek vegye figyelembe hogy nem a játékosok vannak őérte, hanem ő van azért, ott abban a székben, hogy a haverok jól érezzék magukat, amikor együtt szerepjátszanak, együtt szórakoznak!

A mai világban ugyanúgy szüksége van a fiatalok egy csoportjának a szerepjátékra mint mikor elérkezett anno kis hazánkba.

Jómagam "pályafutásom" alatt több tucat embernek meséltem és nem volt olyan év amikor ne lett volna legalább 4-5 új játékos amiből 1-2 meg is maradt az Rpg-k valamilyen ágánál.

A karakter megölésének kell lennie a legutolsó dolognak amit a Km tegyen! Hisz a Jk foglalkozott a karakterével, beleéli magát, még meg is szereti néha. Mindíg van más kiút, akkor törődök bele egy karakter halálába ha a játékos iszonyatosan nagy hibát vét amit nem lehet már megoldani és a vége mindenképpen halál. Ne egy kockadobáson múljon már hogy valakinek a karaktere él vagy hal.

Nekem ez a véleményem, lehet vele vitatkozni de én ilyen vagyok!

Link a hozzászóláshoz
A karakter megölésének kell lennie a legutolsó dolognak amit a Km tegyen! Hisz a Jk foglalkozott a karakterével, beleéli magát, még meg is szereti néha. Mindíg van más kiút, akkor törődök bele egy karakter halálába ha a játékos iszonyatosan nagy hibát vét amit nem lehet már megoldani és a vége mindenképpen halál.

Link a hozzászóláshoz

Ülj oda az asztaltársasághoz...

Hozzájuk szólhatsz anélkül is, hogy bemutatkoznál. Ha ismert kalandozó vagy, Fedd fel kiléted hogy megismerjenek.

Vándor
Válasz a témára...

×   Formázott tartalmat illesztettél be.   Formázás megszüntetése

  Only 75 emoji are allowed.

×   A hivatkozásodat beágyazta a gépszolga automatikusan.   Mutasd inkább hivatkozásként

×   A Pszi-emlékfelidézés sikeres volt.   Szerkesztőablak kiürítése

×   You cannot paste images directly. Upload or insert images from URL.

×
×
  • Új...