Versek (!csak saját versek!)

[Nefadar]

Fény s halál

A fény szirkázott a parton

S megcsillantak benne a ragadozó karmok

Egy halálsikoly követte ezt

Majd a békés és nyugodt csend

[Nefadar]

III. A hajnal eljövetele

A nap első sugaraira ébredtem mellette

Mikor a szél a takarónkat lebegtette

Lágy hajamat belefújta arcába

S ő kedvesen mosolyog álmában

Puha csókommal ébresztem fel

Mire ő felkel, és magához ölel

Csókjaival halmoz el, mintha csak

ez lenne a legutolsó közös nap.

A távolból beszól egy hang

[TheElf]

Locsolóvers Nefinek

Krán bércein jártam,

Aquirokat láttam

Nembírtak ők velem

Hiába jött mind ellenem

[TheElf]

Locsolóvers (chates)

Megint cseten voltam

Don Tajót is láttam

Sereget hoz armadát

várja a tojások hadát

Én is jöttem öntözni

A víz kell inkább vagy a kölni?

[TheElf]

Locsolóvers chatről...

Magus Csatin jártam,

Gem_Kapocst is láttam

vízzel jön öntözni

Kell e inkább a kölni?

És a következő:

Jó sok csatin jártam

Thapsshy fülest láttam,

Ment Antailt üldözni

Én meg jöttem öntözni

[TAO]

Az Egyetlennek

Száz szál rózsa, mind a Tavaszra várva,

Száz szál rózsa, jő a Tavasz, mind kinyílva.

Csak egy nem nyílik, fagyos még az arca,

Csak egy nem nyílik, bánatosan várva.

Szál szál rózsa, jő a Tavasz, mind levágva.

Csak az Egyetlen nem kell senkinek, az árva.

Száz szál rózsa, mind egy sírra kerül,

Csak az Egyetlen bimbódzik egyedül.

Lassú, gyengéd Szellő Õt lágyan simogatja,

Lassú, gyengéd Szellő szeretőn betakarja.

Elmosolyodik az Egyetlen, szemében szerelem,

Elmosolyodik az Egyetlen, és kinyílik Nekem.

"Nézd meg újra a rózsákat. Meg fogod érteni, hogy a tiéd az egyetlen a világon."

/Saint-Exupéry - A Kis Herceg/

[Nefadar]

Érte

Követte őt a halába

Mert nem akart élni a magányban

Nem értett soha a harchoz

Mégis őérte ragadott kardot

Érte vállalta a halált

Mert nála soha jobbat nem talál

Soha mást nem szeretett

S társa bármit akart, ő megtette

Vele tarott az álmokba

Miről később azt hitte álmodta

A bánat nem érte el őket

S boldogságuk elérte a felhőket

A kardot felvette a harcosok ellen

Sírva tartja, s közben remeg

Szerelme hangja messziről hívja

Miközben egy kard oldalát hasítja

Ömlő vérrel roskad a fiú mellé

S nem sokkal később lehunyja örökre szemét

[Nefadar]

Visszatértem

Visszatértem, de senki sem ismer meg

És én sem emlékszem senkire sem

Mi történt itt míg harcolni voltam,

s nemzetünknek békét hoztam?

Visszatértem, de mindenki más lett

Az is akiért a szívem ver

"Mi történt itt?", de nem kapok választ

S az emberekből csak gyűlölet árad

Pár pillanattal később sárkányom száll az égen

S az íjászok már tüzelésre készek

Hiába kiálltok Mebura lőnek

Ki holtan zuhan alá a földre

Visszatértem, de már megyek is

S soha vissza sem tekintek

Mit ér egy sárkánylovas társa nélkül

Ki talán csak évek múlva talál társat végül

[Valaki]

Utólag

Szobámban ültem

Gondok egyre gyültek

[Valaki]

Messze...

Messze futsz

Újra meg lódulsz

nincs többé visszaút.

Messze futsz

Nyomod elárul

Ösvényen futsz.

Messze futsz

Bajod nem csitul

Messze a hegyen túl.

Messze futsz

Menekülést tanulsz

Messze a hegyen túl.

Messze futsz

Messze a hegyen túl

Beszéded ütött ke balul.

[Valaki]

Sors

Sors keze

pofoz engem

[TheElf]

Enerla dala

Démonok, démonok,

Félve vacogjatok,

Jövök, és jót játszok,

s rajtatok kacagok,

Démonok, démonok

félve vacogjatok.

Harcosok, Harcosok,

Nézzetek, lássatok,

Démonverést játszok,

Utána meg piálok,

Harcosok, Harcosok,

nézzetek, lássatok.

Angyalok, Angyalok,

nevetve várjatok,

jöjjetek, várjatok

közétek tartozok,

Angyalok, Angyalok,

Én a Jokislány vagyok...

Enerla az oldal chatjének helyt adó irc hálózat "névadója".

[TheElf]

"politika"

futunk futunk,

mind rohanunk,

a tegnap el?l elszaladunk.

futunk futunk

Mind rohanunk

fut az id?, s mi sem állunk.

futunk futunk

Mind rohanunk

J? a honlap mit csinálunk.

futunk futunk

mind rohanunk

szomorú honlapont csinálunk

futunk futunk

mind rohanunk

meg soha nem állunk

csak egy csodára várunk...

[TheElf]

A két oldal

Hintában ül ez a világ,

s nem nyilik sok szép virág,

csodát várunk alkonyatkor

s már dologozunk pirkadatkor

Várunk mi egy változásra

Egy régen várt nagy csodára

A mozgásban mindig hiszünk

pedig hintában ülünk.

El?re nézz, sose hátra

Mindig várj a változása

de ne tedd le a lábad

változást csak várjad.

Két oldal van jobba-balra

Ez még a hinta is tudja

leng csak el?re, s hátra

[Vyergas]

Kábulat

Ködös képek t?nnek elém,

Barát árnya repül felém.

Szürke falak, szürke világ,

Szürkévé lett minden virág.

Szürkén lebeg képed amott,

Szürkén nyalod sörön habot.

Kék ablakok zöld illatok,

Magamra már sose hagytok.

Szédülök bár, megyek tovább,

Ne várj t?lem nagyobb csodát.

Nézek csendben csillagokba,

Bódulok halk vigalomba.

Hegyre mássz, ha jön az ár,

Onnan ugorj, meg ne várj.

Megyek én is, hidd el, mindjárt,

Bocsáss meg még minden hibát.

Lebeszélhetsz, ne beszélj le,

Nézz csak most a két szemembe.

Ködös talán, tudom én is,

Ködös volt a sok emlék is.

Vártam már a lehetetlent,

Próbáltam már terheletlent.

Lebegtem és szállok mindig,

Elszállok, ha kell a sírig.

Végem van már forog minden,

Józan vagyok, mégis hittem.

Máshol kéne még zöldellnem,

Nocsak, most már virág lettem?

Képek minden indok nélkül,

A világ csendben megélénkül.

B?zös barna, ködös sárga,

Rám vetül a színek árnya.

Alszom inkább, vagy tán járok,

Ne várjatok, hídkorlátok.

Ugrom majd és rántlak téged,

Isten veled bódult élet.

[Vyergas]

Kálmán mosolya

Vidám napok rövid sora,

Rózsát hozott vén arcomra.

Felh?k között eget láttam,

Világ elé így kiálltam.

Néztem, léteznek-e csodák,

Mérgesek-e mind a gombák.

Vártam talán jobbá válok,

Szemeimmel többet látok.

Nem volt ez, csak fagyos tavasz,

Olcsóvá lett minden vigasz.

Éreztem csak, és dobogtam

Óriási k?szív voltam.

Vártam órát, tán csak percet,

Láthatom ?t, hozzon kedvet.

Belátom már, tán mit sem ér,

Arcodba csap ?si tenyér.

Lásd meg végre ködös jöv?d,

Mégse feledd elmúlt id?d…

[Nefadar]

Visszatérve

Lassan sétált a homokban a parton

Senki sem tudta, csak ő, hogy hova tartott

A partot még mindig a vér mosta

S az itt élőket a rettegés tartja fogva

Sokan vesztek el a támadáskor éjjel

Ami a falut a tenger felől érte

Õ akkor csak futott s menekült az éjbe

De soha sem érte el a mesés révet

Kardot, mivel lány volt, soha sem foghatott

S szerelmét hátrahagyva csak futhatott

Mikor reggel visszatért élőt nem talált

Mert mindent beborított a halál

[Nefadar]

Verseny

Hajlongott, akár a nád az er?s szélben

S járta harci táncát a csillag fényben

Kardjai gyorsan szelték át a leveg?t

S tudása meghaladott minden versenyz?t

Nem érdekelte ?t a gy?zelem s nyeremény

Mert csak egyben bízott : Feledés

Csak harcolt, hopgy a múltat feledje

S, hogy a halál rejtéjét megfejtse...

[Vyergas]

Merre járhatsz boldogság?

Láttalak a szél szavában,

Hallottalak tiszta árban.

Szemed kékje ragyog nekem,

Lehajtom, ha kell, a fejem.

Légy bár messze, még kereslek,

Tudnod azt kell csak, szeretlek.

Futok halkan, poros úton,

Lelkem túllép régi folton.

Merre vagy még nem tudhatom,

Utam vezérelni hagyom.

Vezess nap, kit szemben láttam,

Utat mutass drága társam.

Te légy a fény mégis bús hold,

Lámpásod mint h?s álom volt.

Ösvény legyél, bódító szél,

Útitársam, zörg? levél.

Mesélj mesét komor erd?,

Légy takaróm, forró szell?.

Hangok után most vet?döm,

Öreg romokon, mez?kön.

Végigmegyek poros úton,

Nem válok meg t?led, álom.

Angyal, most már utolérlek,

S ha kaplak, felébredek…

2004.05.04.

[Vyergas]

Vége

Furcsa érzés vesz most er?t,

Elnyeli a kerek erd?t.

Szállni kéne, nem henyélni,

Élni, nem csak bús-beszélni.

Arcod árnya holtan virul,

Rózsám lassan már nem pirul.

Nézd a tenger, elenyészik,

Világunk is majd elalszik…

2004.05.05.

[Vándor]

Anonymus

Vannak percek, tudom, kemények

A sors keze meggyülöl, remeg

a világ, mit állni hittél,

Elszakad a karnyi vastag kötél.

Életed tán pokla aljához ért,

A halál marka édesen kísért,

Szebbnek t?nik már a kasza,

Égett csontok néma hamva.

Mégsem szabad neki hinned,

Sorvadt leke nem a tied,

Kiégett szeme máshogy néz,

Arca nem valót idéz.

Nem árthat neked, hiába akarja,

Ha nem bízol, erötlen karja,

Nem tarthat meg keze téged,

Csak ha bizton hiszed,

Nem ér többet szived.

[Gambit]

Dequator Marses: Lázálom

"Ha este lobot vet a vészínü hold,

Ha hallgatag árnyak sóhaja rebben,

Panaszod, nyomorod mind sírva dalold,

Baljóslatú órán szárnyaszegetten!...

S ha lankad a hangod, fogyóban eröd,

És néma marad a hold, a kegyetlen,

Már tudni fogod, hogy nincs sok idöd:

Én eljövök érted, kard a kezemben!..."

[Valaki]

Édesanyámnak

Ki világra hoztál

Életet adtál nekem fájdalmak árán

Sorsomat nem tudod kezedben tartani talán

De szívem nagyobbik fele téged illet igazán

„Anyukám!

[Valaki]

Olyan jó lett volna...

Olyan jó lett volna szemedben nézni

Olyan jó lett volna közelséged érezni

Olyan jó lett volna, ha...

Olyan jó lett volna, ha maradsz.

Olyan jó lett volna, de...

Ott sírtam öledben

Olyan jó lett volna, de

Mást pártol a szerencse.

Olyan jó lett volna, mosolyodat látni

Olyan jó lett volna, álmodat valóra váltani

Olyan jó lett volna...

De elvittek a sötétbe oda...

[Valaki]

Mondtál valamit

Mondtál valamit

De nem lett semmi

Nem lett igaz szavad

Szavad egyedül maradt.

Mondtál valamit

Én elhittem, mint mindig

Mondtál valamit

Nem ért az semmit.