Versek (!csak saját versek!)

[Vyergas]

Üzenet

[Vyergas]

Tervek

Terveztél és éltél velük,

Ölteted most újra felüt.

Ablakodba felh? repül,

Fejeden bús virág derül.

Terved végzett, te is haltál,

[Vyergas]

Ösvény

Toll, kezdj végre most forogni,

Érzésdekr?l víg-dalolni,

Meséld el a fáknak ágát,

Regélj nekem könny? ódát!

Legyél társ és vezess tovább,

Lássam erd? kék-homályát!

Ösvény, utat gyerünk mutass,

Olvasó, ha lehet hallgass!

Kövess minket rengetegbe,

Bele a bús szerelembe…

Soha nem tudhatod el?re, végül hol végz?dik utad.

[Pico]

Boldog Születésnapot!

Ez a vers elsösorban a 16 éves hölgyeknek szól!

Nagyon Boldog Születésnapot!

-Súgva mondom- elérted a 16-ot!

Magadat nemsokára felnőttnek mondhatod!

Felnőtt vagy és gyerek egyben,

Bár mindenki részesül e kegyben,

A tiedben egyetlen egy sem!

Erre gondolj és légy boldog,

Sose legyen gonddal dolgod,

Annyi évig, mint gondolod!

Nem merek kívánni örökéletet,

Inkább izgalmas, boldog, szép létet,

Jobbat, mint amilyet ember élhet!

Éveid között legyen könnyű, s nehéz,

Amiket, ha emelt fővel élsz, nincs ki lenéz,

Megbecsül mindenki, gyereked rád felnéz!

Ugyanis kívánom: gyermeked is legyen,

Mellé hűséges szerető, ki elvegyen,

Közétek semmi rossz ne férjen!

Legyél Boldog, és gazdag is legyél,

Bár a Boldogság a pénznél többet ér,

De ahhoz kell, hogy mindennap legyen kenyér!

Összegezve életed legyen szép és jó!

Más emberéhez hozzá sem fogható!

Boldog Szülinapot kíván a versíró!

[Nefadar]

Éjszaka

Lombok hajoltak fölénk mikor belém hatolt,

s lágy szell? elvitte az örömteli sikolyt.

Éjszaka csak a Hold fénye takart be minket,

s egymás karjaiban aludva csak a szellemek ?riztek.

[Nefadar]

Szerelem

Hogy tudnám kifejezni,

hogy szeretlek?

Ha a szó nem engedi,

mert szavaim remegnek.

Csak hozzád bújok,

s ölellek.

Magadhoz húzol,

a karjaid ölébe.

Szótlanul állunk

a szakadó es?ben.

S hajnalig ázunk,

s te tartasz er?sen.

Szenvedélyesen csókolsz,

míg beleszédülök

karjaidba. Ajkaid forrók

s én kicsinek t?nök

Körülöttünk hideg vár,

de a vágy éget.

Vágyom rád,

mégis annyira félek.

A tied vagyok egészen,

kedvesem. Örökké.

Keveredjen vér a vérrel,

s szerelmünk tartson örökké.

[Nefadar]

Farkas játék

Farkasokkal játszottak az éjben

Míg a hajnal nem hozta a véget

A madarak dala új világot hozhat

S daluk el?zte a farkasokat

?k még futottak a utánuk, de hiába

Mert visszazuhantak a reggeli világba

Újra ember lett, s nem farkas

S szobájában ébred, mert belemar a fagy

Éjjelente farkasokkal játszik öccsével

Mert mindketten különös lények

Zöld álmaik egyszer valóra válnak

Mikor a világra új id?k várnak

[Nefadar]

Csillag csata

Hirtelen bukkantak el? az ?rb?l

S az ellenséges bolygó már ég a t?zt?l

Most az egyszer nem kereskedni jöttek

Mert most hódító álmokat sz?nek

A bolygó keresked? volt csak csupán

De nem maradt bel?le semmi a támadás után

A kék bolygón t?zvész pusztít már

S nem marad más csak a visszatámadás

A hatalmas flotta belép a hiper?rbe

Hogy az ellenséges hajókat hazáig ?zze

A csillagképek változnak a sebességgel együtt

S a Szövetségiek beteljesítik az esküt

Az idegenekkel harcolnak az emberek

De az alienek sokkal fejlettebbek

Könnyedén zúzzák szét a Negyedik Flottát

S ezzel a rémuralmat hozzák

[Nefadar]

Deres dics? falai

Az Ifjú Farkas délre vezette seregét

De a dics? Deresben hagyta néhány emberét,

hogy öccseire vigyázzanak a két vargra

Kiknek rejtett valójukat álmaik fogva tartja

Rémfarkasaik még mindig játszanak a ködben

De senki sem bízhat sokáig e gyönyör? völgyben

Az ellenség gy?lik, de Deres tartja magát

Mert e föld jelenti az északiaknak a hazát

Deres falai ?s rég óra állnak büszkén

Ami régen még a Másokat is ?zte

Deres dics?sége soha sem omolhat le

S akárcsak Bran ? is mindent túl élhet

Theon árulása után rossz kézre került

S a két herceg az életéért elmenekült

Derest kifosztották, de dics?sége áll

S várja, hogy visszatérjen a király

Rickon a legkisebb vissza akar térni

De nem mehet, mert kivégzik

Bátyától kénytelen elválni egy id?re

Hol Deres dics? falai magasodtak el?tte

[Nefadar]

Az éjszaka eljövetele

Er?sen fújt tova a szél a réten

S a naplementés ég sehol sem ért véget

De ez csak átmenet, mert az éj elhozza a rémet

Éjszakai szél borzolja az ágat

Az ember félve néz, bár nagyon fáradt

De a rém eljövetele magára várat

Egy farkas messze vonyít, s holló röppen

Az ember nagyon figyel, de öreg

S pillanatokkal kés?bb vér borítja a földet

A rém megint itt volt, s lecsapott

Mire végzet az ember csak aszott

S lehelete elhozta a fagyot

[Nefadar]

Döntés

Némán suttogta a szélbe, hogy vele menjen

Azt ami régen volt örökre feledje

Láthatatlan ujjaival simogatta arcát

S tovább tüzelve így a lány bels? harcát

Tudta, hogy döntenie kell most vagy soha

Meneküljön vagy megtudja az élet mily mostoha

Csak áll és vár, a választ nem mondja

Mert tudja, hogy életét mindenképp elrontja

[Valaki]

Valahol

Tátongó sírja előtt áll

Az idő magától messze száll

Szellemként járja a világot.

Sodródik a széllel

Örök szenvedésbe

Halandók szigetére.

[Vándor]

Éjjeli tűz

[Nefadar]

Õsi rege

Fáradt vándorként érkeztek meg éjjel

Meggyötörtek voltak, mert dacoltak a téllel

Arcuk, ruhájuk mind tele volt vérrel

Valamivel harcoltak s emiatt féltek

Csillagok ragyogták be a téli eget

S a köd ruhájába öltöztette a hegyet

A szél ősi regét fújt titkon erre

S megoldása sokak előtt maradt rejtve

[Nefadar]

Újra akarta

Látni akarta újra, amit akkor látott

Hallani akarta, amit akkor hallott

Érezni akarta, amit akkor érzett

Újra akarta, újra meg újra

Birtokolni akarta, amit akkor birtokolt

Harcolni akart azért, amit akkor feladott

Küzdeni akart azért, amit szerelemnek hívunk

S mégis feledni akarta, amit akkor feledett

[Nefadar]

Tuthankamon

Aranymaszkján csillogott a fény

Mikor papjai utolsó útjára kisérték

Õ volt ki újra rendet tett

Mit elődje Ehnaton tönkre tett

Az ország részben újra virágzott

Míg a király a papokkal osztozott

A 18. dinasztiáé az utolsó erős hatalom

S uralmuk után szétesik a birodalom

[Nefadar]

Vörös sárkány (Reddragon)

Vörös pikkelyein szikrázott a fény

Mikor repült gyorsabb volt, mint a szél

Boldogan nézem mikor szabadon száll

S már nem háborgat minket semmilyen árny

Örömében tüzet fúj a fákra

Mert beteljesült végre az álma

[Valaki]

Társ

[Valaki]

Olyané

Olyané lett a szívem,

Ki messze elkerült innen

Rám se nézett csak tovább ment

Szélszárnyán röppent fel.

Itt hagyott anyámnak, a földnek

Messze ment, elhagyott, elment

Jól tudom, megmondta, örökre.

Olyané lett a szívem,

Ki égnek lett a fia

Messze repült innen

Halkan elillant.

Megjósolták jövőm

Elmondták az eljövőt

Elmondták

[Valaki]

Esküvőre

Fák árnyékot szórtak a földre,

Magának mondta örökre

Ólomszínű ég feketéllet

Talán születik, majd új élet.

Megálmodták közös jövőjüket

Istenem, adj olyat, aminek örülnek!

[Valaki]

Magányos cédrus

Hegy komor szele fújja

Nincs neki semmi múltja

Némán néz a mélységbe, le

Csak ő ne essen bele.

Komolyan áll a sziklán

Gyökerei kapaszkodnak immár

Halkan súgja anyja dalát

Pedig ő se hallotta sose szavát.

Halkan beszél a széllel

Szembe száll minden félelemmel

Levelei halkan zuhannak alá

Megérzik a föld minden sarát.

[Vyergas]

Fejetlenség

Van értelme szólni,

Komor dallal bút dalolni?

Van értelme írni,

Hitvány szóval viaskodni?

Van értelme látni,

Színek fényét nem tükrözni?

Van értelme súgni,

Titkos szavad megosztani?

Van értelme fázni,

Hideg faggyal kezet rázni?

Van értelme járni,

Célért ismét lépést tenni?

Van értelme szállni,

Fentről is csak homályt látni?

Van értelme élni,

Megint újabb napot várni?

Van értelme halni,

Magad mögött csendet hagyni?

Tudsz még engem úgy szeretni,

[spartas]

Õsök

A régiek még tudták

Miért jó élni.

Tudták azt is, hogy

Érdemes halni

Oly ügyért és célért,

Mit szívünk elfogad;

Oly ügyért és célért,

Mit a sors megad.

A régiek még tudták

Hogy miért jó az élet,

Tudták azt is: ami

Az enyészeté lett

Nem volt fontos,

Vagy ha mégis

Hát küzdeni érte

Érdemes és cél is.

Manapság az élő

A holtak síkját járja,

Mert nehezen lelt céljait

Ellepi a közöny árja,

De küzdeni ellene

Éppoly dicső lehet,

Mint a haldoklónak

Egy könnytelen lehellet.

Nehéz a szíve

A kor dalnokának,

Mikor elregéli az élet

Közönyét magának,

De mint eddig mindig

Ködbe vész a gond

És egy könnyes arc

Csak új reményt ont...

Készült az úr 2004. évének előestéjén...

[Vyergas]

Nem akarok...

Nem akarok könyvlap lenni,

Emlékedben tárggyá válni.

Nem akarok tanítani,

Újat, s mégis régit adni.

Nem akarok álom lenni,

Éjszakákon felejteni.

Nem akarok sugár lenni,

Felragyogni és eltűnni.

Nem akarok múltad lenni,

Csendet hagyva elrohanni.

Nem akarok csodát várni,

Jövőt mégis sosem látni.

Nem akarok sem ragyogni,

Sem sötétben bujdokolni.

Nem akarok szürke lenni,

[Valaki]

Lovak útján...

Lovak álom útján dereng a homály

Sose látott sikság még mindig kopár

Elfedte az erdőt minden talány

Nem hallod belőle az élet zaját.

Mesék útjára száműzött fény

Elfeledett idő az örvény

Hol az idő megállt a tavasznál

Itt megtalálható minden nyugodtság.

Hol a öld baját elfeledteti a fény

Lovak útján tengeti életét

Halk nyerítés jelzi még

Hogy van még remény...