Jump to content
Kalandozok.hu - M.A.G.U.S.

Versek (!csak saját versek!)


Recommended Posts

Közzétéve:

Nyár

Szabadság jött, víg időszak,

Vártam hajnalt, csodás reggelt,

Napok mégis így taszítnak,

Magányba hol tűnhet kedved.

Kéklő fátyol fedi arcod,

Nem látlak bár, így feledlek,

Nem hiszek már oly kudarcot,

El tőlem már nem vehetnek.

Velem vagy még, gondolatban,

Közzétéve:

Jelen

Jöttem tegnap évek útján,

Szálltam tovább álmok síkján,

Bármi jöjjön feljebb nézek,

És ha kell még tovább lépek.

Hol a cél, már nem keresem,

Elvesztettem rég a fejem,

Bolyonghatnék, bár hiába,

Az, kit várok, nem találna.

Hadak szava, suttogj nekem,

Szelek óta vagy már velem,

Vágtam jóra, vágtam rosszra,

De nem vágtam, csak magamra.

Most hogy tovább? Nem kérdezem,

Nem kérem tán: fogd a kezem.

Nem nézem a sorsom mit hoz,

Erőmtől az idő megfoszt...

Közzétéve:

Életünk tánca

Kint szemerkélt az eső,

mikor megfogta kezem

s eltáncoltuk együtt

életünk táncát.

Mindenki csak nézte,

ámult s bámult

míg mi folytattuk

életünk táncát.

Hosszú volt és szenvedélyes,

mint életünk együtt,

s szerelmünk, mit

eltáncoltuk ebben a táncban.

Közzétéve:

Újra repültek a sárkányok

Sok ezer év után újra repültek a sárkányok

Felébresztve ezzel megint oly sok ábrándot

Luinkris királynő hívta őket újra a harcba

Mit az elnyomottak már annyira akartak

Szálltak, szálltak fönt magasan az égen

Csatába mentek, de újra szabadok végre

Elhgyták szigetüket végleg a hívásra

Hogy felesküdjenek a legnagyobb női királyra

Ristanor újra dicső nevüket zengi hangosan

S a sárkányok hadba indultak haragosan

Fekete, vörös, kék, ezüst és zöld

S messze alattuk remeg a föld

Újra repültek a világ felett

Elborítván a kéklő eget

Közzétéve:

Ezüst sárkány

Végre találkoztunk szerelmem, hosszú évek után,

Ugyanott ahol elváltunk, mint mikor délre vonultál.

Karjaidba zársz, s csókokkal halmozol,

Pedig nagyon fáradt vagy a harctól.

Az átkot feledtük, mit régen ránk mondtak,

amivel örökre elválaszthat az idő hossza.

Alig telik egy perc, az átok beteljesülni látszik:

A testem remeg, s mindenki fázik.

Változás áll be rajtad drága szerelmem,

A nap fénye csillan ezüst pikkelyeden.

Értetlenül állok, s folyik a könnyem,

Míg lábadnál táncra kelnek a kövek.

Pikkelyeid nőnek mindenhol, nekem meg szárnyam,

Pár pillanat s vállam takarja el angyalszárnyam.

Négy lábad nő és sárkánnyá válsz

Szebbé, mint amit bárki valaha is lát.

Még egy szót suttogsz, hogy szeretlek,

S utána már tűz öleli körbe testedet.

Onnan kiszállsz a ragyogó égre,

S többé nem emlékszel az emberi létre.

Ezüst sárkány lett belőled szerelmem,

S előző életed örökre feledted.

Könnyeim záporoznak arcomon végig

Mint egy gyermeknek, ki a sötétet féli.

Közzétéve:

Egy szürke vallomás

Ne félj vándor, mert az út sose ér véget

Bár lehet, hogy most ez a tudat éget

De küzdéssel megválthatod a véred

És a véred által saját életed

Azért vannak a holdpontok, hogy át essünk rajtuk

Nem azért, hogy magunkat elhagyjuk

Nem arra születtünk, hogy sárban tipródjunk

Azért élünk, hogy valamiért vágyjunk

Cél nélkül nincs élet se halál

Csak zene nélküli szürke bál

Min nincs semmi tánc tér

Nem mozog az élet se a vér

De ha van mi mozgatja konzerv tested

Akkor jönnek az akadályok, és azt te veszed

Ha nem, akkor a kefét eszed

Majd azok után isten vagy az ördög köszönt téged

Közzétéve:

Meg fáradt Világjáró dala

Egy pohár valami előttem

Üresség sugárzik belőlem

A hold megjelenik halványan a méhsör felszínén

Rá kacsintok s megfontoltan magamba öntöm én

Majd a lapos üveg tartalma a pohárba vándorol

Mint addig eme mámoros estén oly sokszor

A világ távozik belőlem szép lassan

El alszom karos székembe akaratlan

Az üveg hangosan koppan a padlón

De már az se segít az álmodón

A saját képzelgése fogja lett

Most gondolja át amiket eddig tett

Tudni kell ez nem valóság

A realitás hazugsága, egy megháborodottság

Majd megint fájdalmasan magamhoz térek

Nem is én vagyok. Egy megrogyott deformált lélek

Felveszem az elnem folyt, meg maradt vétket

Poharam eltört. Üvegből iszom a mérget

Elhagyom már a földet? Nem mert vissza esek

Reggel van. A padlón fekve elterülve kelek

Közzétéve:

Arkangyal

Roppant szárnyait terjesztette szét az égben

Hatalmas tollain játszottak a fények

Hangja a tanácsban messzire szállt

Próbált rendet tenni, de szava semmit sem használt

Égi háború készült a békés angyalok között,

S nem tud semmit tenni ő, ki ott áll mindenek fölött

Az arkangyal lemondana mindenről, hogy ne legyen harc

Csakhogy ne pusztuljon el e csodás faj

A háború gyors, véres és kegyetlen volt

Végül már csak ő maradt s állt ott

Senki sem maradt népéből még hírmondonak sem

Csak ő maradt meg, az örök egyetlen

Közzétéve:

Rossz Ómen

Kénes bűz terjeng a levegőben

Derengő halál van e helyen

A hold se úgy süt mint máskor

Sárgás fénye nem ragyog, tüze nem forr

Fák csöndes suhanása sír az éjben

Hajladozásaik gyötrelmesek a sötét erdejében

Lombok alatt halk-kiáltó szemek derengenek

S majd eltűnnek, hogy újra feltűnjenek

Skarlát vörös fa erek derengenek a kérgen

Bíborderengést hozva az éjbe

Meg színezve a homokszemet a szélbe

Harmattalan anya földön gennyes virágok tenyésznek

Lilás árnyalat a talaj uralkodója

Történtek halk puha takarója

Falevél hullik reája urasan minek sietne

Úgy is itt a holtak erdejében az örökkévalóság ihlette

Levélke szaggatott teste oly lágyan érte a célját

Lilaavar magába fogadta újabb fiát.

Közzétéve:

Sorsát kereste

Sorsát kereste...

Halál meglelte.

Földre vetette,

Víz elkergette.

Fehér, hosszú haját hullám mosta

Kék szemét só marja

Születésekor a tenger elfogadta

S most kitagadta.

Homok csípi szemét húsz év után

Sírva tudja meg szülei múltját...

Közzétéve:

Szörnyeteg

Beteg csont, hús-vér egyveleg

Parazitája e földnek

Kárhozata a vérnek

Hasznot nem hajt és nem is fog soha

Mert ö csak egy tömegben álló sötétlő pofa

Ki ha teheti nem áll be a sorba

Sokaságot maga körül bomlasztja

Keresi boldogságát

Nem találja élete álmát

Csak mindenkinek szegezi vádját

Hiába igy se találja párját

Valamit talán rosszul csinál a pára

Szerinte már minden hiába

Akarata megcsappant

A szürke ember már csak szürke önmaga

Az üres szobában padlón koppan a kocka

A jövő elrendeltetett akkor

Elbújhat ö akárhol

Sose van és lehet hogy sose lesz neki

Egyedül büszke ön maga, de öt kiszereti

Hát senki

Mert neki kell valaki

De ő nem kell senkinek

Mert ö egy szörnyeteg

Közzétéve:

A világ nem tűri...

Bensője a korom

Kívülről akár a beton

Neki nem jobb mint másnak

Neki nem rosszabb mint másnak

Õ csak éli világát

Próbálja elviselni saját sorsát

Elrejti mélyre hibáit

Mert csak a tökéletes számit

Ez ő egy nyárs polgár

Szürke eminenciás közhely szótár

Hasonlít egy dióra

Kívülről kemény sérthetetlen

Belülről nyers, puha vétlen

Ebből is látszik nincsen jól képezve

Félre sikerült sötét kecske

Ez van az élet ezt hozta

Labilis, komolytalan, kiszámíthatatlan

Közösségbe nem való

Mert ő egy felsőbb rendű alávaló

De ezt senki nem látja

Mert a színjátszó a hivatása

Az élete ebből áll játszik

Közben jobbra vágyakozik

Egy színdarabban szerepel

És egyre remekel

A színfal mögött meg csúfosan elbukik

Majd hevesen vérzik

De csak egy percig

Majd játszik tovább a darab végéig

Mert az élet sokszor és sokat űzi

Mert a világ nem tűri

Közzétéve:

Szerelmes harcos

Végre kisírom búimat

Ahogy az idő elillant

És ottmaradt sok szép pillanat

Csak most érzem igazán, hogy

Mennyire fáj

A tavaji nyár.

Sok szép pillanat

Gondolatok emésztik agyamat

És fel nem foghatom,

Búimat kisírni miért nem tudom.

Egyszerűen fáj

Ahogy az a sok szép pillanat

Itthagy, elszáll elillan

Holnap leiszom magam,

Itthagyom könyvemet,

Minden bajomat,

És a remény megmarad.

Közzétéve:

Komornyik

Komor tekintettel állt ott az ablak előtt

Tekintete messze a dombok mögött

Vár csak ez a dolga nem más

Várni-várni szolgálni folyton-folyvás

Várni azt hogy a gazda haza jöjjön

Várni azt mikor urának köljön

Nem csinál addig abszolút semmit

Vagy is tesz de az nem érdekel senkit

Mert azt nem az úrnak teszi

Magának az életből kínkeservvel veszi

El mit neki érdemes és kellhet

Miért nem másnak csak istenének felelhet

Tanul könyvet pergament bújja

Okul abból is amire az élet tanítja

Közben alattan gyűlöli munkáját

Nem feledheti se saját se embere múltját

Történt egy este hogy a gazda elküldte

Ment is ő édes nedű ért a pincébe

Pedig a szolgát a faluba küldték

De hagyott tartalékot minek mennyék

Viszi fel urának nagy alázattal bódulatját

Kopogna az ajtón de az kitárta világát

Asszonyát földes ura éppen hágta

A bort majd nem a falhoz vágta

Végül nem tette dühét holnapra eltette

Forralta mérgét egész nap míg felkelt az este

El jött az idő mikoron a bort fel kell szolgálni

A szolga odáig próbált valamit össze főzni

Főzet már csak izében hasonlított az eredeti nedűre

Kiment a konyhába asszonya birodalmába

Az meg rögtön csókot hinte szájára

Szolga ellöki köp egyet és mondja" fordulj meg"

Az ara engedelmeskedik, félve fordul meg

"Nem bírom látni már az arcodat kedves"

A penge árkot váj és lassan minden véres""

"És már nem is akarom te undoritó faty"

Le mossa cicája vérét a kezéről az ag

Vissza botorkál furcsa émelyítő szagú zugába

Majd eszébe jut valamit ott hagyott a hullába

Vissza szalad és látja ott van a ura lovásza

Az asszony fölött guggol és keservvel siratja

Fogja a gyilkos kést olyan ismerős neki

Megriad a zörejre fejét vissza szegi

Egy vörös ing ujjat lát mi vértől nedves

"Te álnok kígyó gyilkolni hátolról nem veszedelmes"

"Ne száddal küzdj te gyermeteg lelkű csecsemő"

A barom csapna de állát eltöri egy serfenyő

Elterül az asszony hulláján mint egy zsák hagyma

Majd a komornyik meg öli gigájára sújtva

Gondol egyet a szolga ingét levedli

Lovászát gyors ütemben felöltözteti

Kézben a kését ügyesen elrejti

Kezét a fegyver körül ökölbe kényszeríti

Maga mögül hangot hal jön le egy házi szolga

Össze esik sírni kezd ahogy a lovásztól tanulta

Teltek múltak a hetek majd követték a hónapok őket

Fél év ment el mikor szolga ura ellen tesz lépéseket

Temetésen már jó ideje túl van a ház

Már senkit nem horgaszt le a gyász

Csak egy ember nem nyugodhat nincs éjjele se nappala

Tele van füvekkel gyökerekkel könyvekkel az asztala

Ura általában vacsoráját virradat előtt fogyasztja

Már egy ideje betegeskedik orvosait meg váltogatja

Nem tudják baját kideríteni hiába adnak ezer gyógyszernyit

"Pedig egyszerű az uraság ne vacsorázzon annyit"

Mosoly jelenik meg az arcán mélyen a szakáll mögött

Ritka pillanat ez nagyon-nagyon sokat gyötrődött

Nyárson nyúl mellette burgonya a étel mára

Meg hívás egy utolsó gyötrelmekkel teli vacsorára

"A főzet kész már csak meg kell enni" és viszi

Az ura ajtaja előtte két őr posztol

Elmegy mellettük és a tányéron dobol

"Jó napot uram itt a betevő mára"

"Üdv neked gondoskodó kedves szolga"

Az úr neki lát és jó ízűen be habzsolja...

"Hisztorol de Kioptr méregkeverő és herbalista"

Folytköv:...

Közzétéve:

Komornyik (folytatás)

Néhány falat után torkához kapva felhorkan

"Te galád beste megmérgezel allattan"

"Jó az asszonyt hágni? Jó legyen főztjét enni."

Szenvedését figyeli de valahogy nem élvezi

Tettét mérlegeli majd vált és távozna

De már az ajtón semmi kép nem távozhatna

Mire ezt végig gondolja szoba ajtaja bedől

Belőle elő kerül felettébb izgatottan két őr

Kardal a kézben törnek előre vesztükre

Nem tesznek többet a nyomorult életükbe

Szolga kezében apró csuprocska

Lendül gyorsan a támadókra

Szemüket fogják és sikolyaik közepette marják

Arcukról szép lassan le mállik a bőr

A kétkedésközepette lassan be zárul a kör

Ki sétál nyugalommal telve a szolga

Mikor elészalad egy emberi kósza

"Mi ez a ricsaj mi szabadított ránk egünk"

Vállát vonja: "Gyere velem fiam nézzük"

Elhalad mellette és fájdalmában össze csuklik

Nyilallást érez az oldalában szép lassan elhajlik

Többet ilyet nem engedhet meg magának a komornyik

Gyorsan a lélekvesztő konyhába lopakodik

Ott szétlocsolja a disznó zsírját minden éghetőt ledobál

Gyertyát fog meg gyújtja és gyorsan eldobja

Kifele felpattan egy lóra és jól meghajtja

Búcsút int volt otthonának

Visszanéz csókot hint asszonyának

"Hisztorol de Kioptr méregkeverő és herbalista"

Közzétéve:

Millió darab

A könnycsepp millió darabra vált szét a földön

Ahogy álma is az ébredésével ennyi darabra törött

Az eső kint millió darabban ömlött

De a Nap süt a milliónyi felhő fölött

De így is elért a hatalmas öröm

Szerelmet találtam karjaid között

Közzétéve:

Vágy s játék

Kint forró nyári nap volt

S bent a szobában a vágyunk forrt

Csókjaid édesek voltak s hűvösek

S a szavak miket mondál oly bűvösek

Ujjaid játszottak meztelen testemen

S a vágy szikrázott barna szemedben

Ujjaid siklottak bőrömön fel s alá

S te hosszasan csókoltál "éjszakákon" át

Ujjaid combjaim közé tévednek s ott játszol

Magamhoz húzlak, s füledbe zihálok

Ajkaid kemény mellbimbómmal játszanak

S közben ujjaim a hátadra barázdákat szántanak

Pár pillanattal később belém hatolsz

S szorosan magadhoz húz a karod

Egyre vadabbul csókoljuk egymást

S ujjaink közben egymás bőrét szántják

Mikor közeleg a kéj, nevedet kiálltom

S a te gyönyörödet is kiváltom

Utána fáradtan rogysz le az ágyra mellém

S ajkaimra mégegy puha csókot leheltél

Közzétéve:

Fekete holló dala

Nem tagadom elfáradtam. El én!

Hogy miben? Én magam se tudom

De úgy meg pihennék a világ második felén

Csak sírna valaki utánam úgy gondolom

Én vagyok ki, osztja a lapot általában

Még is van, mikor én jobban meg kavarodok.

Vagy is, azt hiszem, hogy én osztok. De hiába

Mert minduntalan cinkelt pakliba botlok

Tervezek előre, de tudom fölösleges

A sors kiszámíthatatlanul tör előre

Hittem hogy mindig maradhatok semleges

De ezt nem én döntöm, nem futhatok elöl

Mert barátod vágja tőrt a hátadba

S mig forgatja, te kérded miért teszi?

Pedig anno még azt mondta követ a halálba

Most pedig itt állsz egyedül és mondod ennyi

Lezárul egyik élet szakaszod, változik e világ

Te csak mész előre hagyod múltad a porban

Amíg mész a választott utadon arcodba vág sok ág

És csak egyben vagy biztos a halálban

"A mester utolsó éneke a vég előtt"

Közzétéve:

Bosszú

Halkan súgta fülembe a vihar

"Itt az idő, és ne fordulj vissza!"

Villám mutatta előttem az utat

Még mindig nem tudom, hogy mit is kutat.

Hangosan dühöng fülembe az a dallam

Mit nekem adott örökre az akarat,

Hangosan énekli mindig bennem

El ne tágítsak soha mellőle.

Belém adta minden reményét

És belém mind' összes erényét.

Elmondta a sárkány helyét,

Elárulta menedékét.

Elmondta a villám az erejét

Felhő szárnyakat adott énnekem

És kiáltott: "Induljak el!"

Hallom az ének zenéjét.

Szél súgta nekem a bosszú dalát

És elküldte utánam angyalát

Légben járva értettem csak igazán

Hogy milyen az örök eskü, igazán.

Sárkányhoz érve, tudtam milyen az igaz élet

És hagytam, hogy a Élet Sárkány végezzen vélem...

Jegyzet:

Rajta volt az a jel

Amiatt küldték el

Borzalom volt múltja

Soha nem értették, ő tudta

Zár mögött töltötte éltét

Olyan vér folyt benne

Látván, többen féltek

Gazságnak értették

A bosszúnak volt lánya.

Az élet volt a társa.

2004.július. 27

Közzétéve:

Ön vallomás

/Vigyázat rendkívül lehangoló az alkotás, olvasása csak nem embereknek/

E világon hol van a helyem?

Valahol elviselik a csúf fejem

Nincs az ki elviselné egyéniségem

Emiatt lassan elmegy az élettől a kedvem

Érdemes e világra szülni

Érdemes-e a gyötrelmeket tűrni

Miért ne hagyjuk magunkat elsőre kidűlni

Ne akarjunk saját levünkben főni

Mié ez a néhány sor. Meg feneklettem

Nem segít rajtam az értelem

Segítséget soha nem kérhettem

Most se fogok. Akár mekkora is a félelem

Van e helyem a világban

Akár hol voltam mindig máshova vágytam

Tudnom kell mi a célom, ez így tarthatatlan

Egy zombi vagyok, egy test mi akaratlan

Nincs bennem tűz. Csak egy halott virág

Mi fél mert körülöttem meg fagyott a világ

Nem bújik elő mert mikor meg teszi a hideg vág

De talán egy esély mivel remélem az univerzum tág

Ha mégsem találnám meg a helyem

Akkor jelöletlen sírba lelkem be teszem

Bosszúként a világtól elveszem

Amiért én bolond nem találom a helyem

De ahogy ismerem mit vél az értéktelen

Azt se venné észre hogy eltűntem

Mint egy porszem a világ űrben

Senkihez se tartozik mindenkihez hűtlen

"Egy napló részlet egy megfagyott tetem kezéből mélyen a Sheral-hegységben"

Közzétéve:

Csendes halál

Forró, fekete szelek zúgnak el fejem felett,

Hangom szól bár nem érzem kegyetlen helyem.

Pengém lassan suhan lábam mellett,

Vágott újra, de most levágta saját életem.

Arcom konok szürke malom,

Szürkén őrli tetteim árnyát,

Lábam nyomát sem miattad hagyom,

Mégis érzem fényed hiányát.

Mögöttem az ösvény vaskapuja zárul,

Kezem köpenyembe hiába karol,

Előttem új út talán nem tárul,

Lángom magasra többé nem hatol.

Remeg a föld, érzem, alattam,

S elnyelhet még könnyen a hant,

Emlékeim hátrébb hagytam,

Minek nézzem őket alant.

Zúghat a szél, én csak állok,

Szívembe tőr hegye hatolt.

Vághat a tél, én csak várok,

Tavasz régen velem dalolt.

Csendben, tűzben

Várlak, s látlak,

Égek halkan,

S élni hagylak...

Közzétéve:

A műgyűjtő

Alattam fa. Koporsó ez?

Mögöttem tárgy. Talán föld lesz?

De tán mégse, hisz fényt látok

Békét itt mégse találok.

Gondolat ez, mit most érzek,

Haldoklom-e, vagy csak élek?

Lélegzem hát, tán még soká,

Hova vivél, sorsom, hová?

Szoba ez, vagy maga a lét,

Közzétéve:

Köszönöm

Köszönöm, hogy álmodhatok veled

Köszönöm, hogy mindig vagy nekem

Köszönöm, hogy testvéremnek tekinthetlek.

Köszönöm, hogy vagy nekem

Hogy van kiért élnem

Köszönöm, hogy beszélhetek veled.

Köszönöm, hogy vagy

Remélem örök, maradsz

Köszönöm, hogy vagy

Ne csak szavak maradjanak.

Köszönöm, köszönöm, köszönöm

S barátságunk sírhoz kötött

Köszönöm, köszönöm, köszönöm

S remélem barátságunk túlvilágon is örök.

(2004. május)

Igazából ez mindenkihez szólhat...

A hozzászóláshoz be kell lépned, vagy regisztrálnod Kalandozó!

Kizárólag a városőrség által átvizsgált kalandozók hagyhatnak válaszokat.

Kalandozónév regisztrálása

Regisztált kalandozóként felhőtlenebb az élet!

Csatlakozás a Kalandozókhoz

Bejelentkezés

Már velünk kalandozol? Lépj be!

Belépés
×
×
  • Új...