Vyergas Közzétéve: Június 14, 2004 Közzétéve: Június 14, 2004 NyárSzabadság jött, víg időszak,Vártam hajnalt, csodás reggelt,Napok mégis így taszítnak,Magányba hol tűnhet kedved.Kéklő fátyol fedi arcod,Nem látlak bár, így feledlek,Nem hiszek már oly kudarcot,El tőlem már nem vehetnek.Velem vagy még, gondolatban,
Vyergas Közzétéve: Június 14, 2004 Közzétéve: Június 14, 2004 JelenJöttem tegnap évek útján,Szálltam tovább álmok síkján,Bármi jöjjön feljebb nézek,És ha kell még tovább lépek.Hol a cél, már nem keresem,Elvesztettem rég a fejem,Bolyonghatnék, bár hiába,Az, kit várok, nem találna.Hadak szava, suttogj nekem,Szelek óta vagy már velem,Vágtam jóra, vágtam rosszra,De nem vágtam, csak magamra.Most hogy tovább? Nem kérdezem,Nem kérem tán: fogd a kezem.Nem nézem a sorsom mit hoz,Erőmtől az idő megfoszt...
Nefadar Közzétéve: Június 24, 2004 Közzétéve: Június 24, 2004 Életünk táncaKint szemerkélt az eső,mikor megfogta kezems eltáncoltuk együttéletünk táncát.Mindenki csak nézte,ámult s bámultmíg mi folytattukéletünk táncát.Hosszú volt és szenvedélyes,mint életünk együtt,s szerelmünk, mit eltáncoltuk ebben a táncban.
Nefadar Közzétéve: Június 24, 2004 Közzétéve: Június 24, 2004 Újra repültek a sárkányokSok ezer év után újra repültek a sárkányokFelébresztve ezzel megint oly sok ábrándotLuinkris királynő hívta őket újra a harcbaMit az elnyomottak már annyira akartakSzálltak, szálltak fönt magasan az égenCsatába mentek, de újra szabadok végreElhgyták szigetüket végleg a hívásraHogy felesküdjenek a legnagyobb női királyraRistanor újra dicső nevüket zengi hangosanS a sárkányok hadba indultak haragosanFekete, vörös, kék, ezüst és zöldS messze alattuk remeg a földÚjra repültek a világ felettElborítván a kéklő eget
Nefadar Közzétéve: Június 24, 2004 Közzétéve: Június 24, 2004 Ezüst sárkányVégre találkoztunk szerelmem, hosszú évek után,Ugyanott ahol elváltunk, mint mikor délre vonultál.Karjaidba zársz, s csókokkal halmozol,Pedig nagyon fáradt vagy a harctól.Az átkot feledtük, mit régen ránk mondtak,amivel örökre elválaszthat az idő hossza.Alig telik egy perc, az átok beteljesülni látszik:A testem remeg, s mindenki fázik.Változás áll be rajtad drága szerelmem,A nap fénye csillan ezüst pikkelyeden.Értetlenül állok, s folyik a könnyem,Míg lábadnál táncra kelnek a kövek.Pikkelyeid nőnek mindenhol, nekem meg szárnyam,Pár pillanat s vállam takarja el angyalszárnyam.Négy lábad nő és sárkánnyá válszSzebbé, mint amit bárki valaha is lát.Még egy szót suttogsz, hogy szeretlek,S utána már tűz öleli körbe testedet.Onnan kiszállsz a ragyogó égre,S többé nem emlékszel az emberi létre.Ezüst sárkány lett belőled szerelmem,S előző életed örökre feledted.Könnyeim záporoznak arcomon végigMint egy gyermeknek, ki a sötétet féli.
Orophin Közzétéve: Június 25, 2004 Közzétéve: Június 25, 2004 Egy szürke vallomásNe félj vándor, mert az út sose ér végetBár lehet, hogy most ez a tudat égetDe küzdéssel megválthatod a véredÉs a véred által saját életedAzért vannak a holdpontok, hogy át essünk rajtukNem azért, hogy magunkat elhagyjukNem arra születtünk, hogy sárban tipródjunkAzért élünk, hogy valamiért vágyjunkCél nélkül nincs élet se halálCsak zene nélküli szürke bálMin nincs semmi tánc térNem mozog az élet se a vérDe ha van mi mozgatja konzerv testedAkkor jönnek az akadályok, és azt te veszedHa nem, akkor a kefét eszedMajd azok után isten vagy az ördög köszönt téged
Orophin Közzétéve: Június 27, 2004 Közzétéve: Június 27, 2004 Meg fáradt Világjáró dalaEgy pohár valami előttemÜresség sugárzik belőlemA hold megjelenik halványan a méhsör felszínénRá kacsintok s megfontoltan magamba öntöm énMajd a lapos üveg tartalma a pohárba vándorolMint addig eme mámoros estén oly sokszorA világ távozik belőlem szép lassanEl alszom karos székembe akaratlanAz üveg hangosan koppan a padlónDe már az se segít az álmodónA saját képzelgése fogja lettMost gondolja át amiket eddig tettTudni kell ez nem valóságA realitás hazugsága, egy megháborodottságMajd megint fájdalmasan magamhoz térekNem is én vagyok. Egy megrogyott deformált lélekFelveszem az elnem folyt, meg maradt vétketPoharam eltört. Üvegből iszom a mérgetElhagyom már a földet? Nem mert vissza esekReggel van. A padlón fekve elterülve kelek
Nefadar Közzétéve: Június 29, 2004 Közzétéve: Június 29, 2004 ArkangyalRoppant szárnyait terjesztette szét az égbenHatalmas tollain játszottak a fényekHangja a tanácsban messzire szálltPróbált rendet tenni, de szava semmit sem használtÉgi háború készült a békés angyalok között,S nem tud semmit tenni ő, ki ott áll mindenek fölöttAz arkangyal lemondana mindenről, hogy ne legyen harcCsakhogy ne pusztuljon el e csodás fajA háború gyors, véres és kegyetlen voltVégül már csak ő maradt s állt ottSenki sem maradt népéből még hírmondonak semCsak ő maradt meg, az örök egyetlen
Orophin Közzétéve: Július 3, 2004 Közzétéve: Július 3, 2004 Rossz ÓmenKénes bűz terjeng a levegőbenDerengő halál van e helyenA hold se úgy süt mint máskorSárgás fénye nem ragyog, tüze nem forrFák csöndes suhanása sír az éjbenHajladozásaik gyötrelmesek a sötét erdejébenLombok alatt halk-kiáltó szemek derengenekS majd eltűnnek, hogy újra feltűnjenekSkarlát vörös fa erek derengenek a kérgenBíborderengést hozva az éjbeMeg színezve a homokszemet a szélbeHarmattalan anya földön gennyes virágok tenyésznekLilás árnyalat a talaj uralkodójaTörténtek halk puha takarójaFalevél hullik reája urasan minek sietneÚgy is itt a holtak erdejében az örökkévalóság ihletteLevélke szaggatott teste oly lágyan érte a céljátLilaavar magába fogadta újabb fiát.
Valaki Közzétéve: Július 5, 2004 Közzétéve: Július 5, 2004 Sorsát keresteSorsát kereste...Halál meglelte.Földre vetette,Víz elkergette.Fehér, hosszú haját hullám mostaKék szemét só marjaSzületésekor a tenger elfogadtaS most kitagadta.Homok csípi szemét húsz év utánSírva tudja meg szülei múltját...
Orophin Közzétéve: Július 5, 2004 Közzétéve: Július 5, 2004 SzörnyetegBeteg csont, hús-vér egyvelegParazitája e földnekKárhozata a vérnekHasznot nem hajt és nem is fog sohaMert ö csak egy tömegben álló sötétlő pofaKi ha teheti nem áll be a sorbaSokaságot maga körül bomlasztjaKeresi boldogságátNem találja élete álmátCsak mindenkinek szegezi vádjátHiába igy se találja párjátValamit talán rosszul csinál a páraSzerinte már minden hiábaAkarata megcsappantA szürke ember már csak szürke önmagaAz üres szobában padlón koppan a kockaA jövő elrendeltetett akkorElbújhat ö akárholSose van és lehet hogy sose lesz nekiEgyedül büszke ön maga, de öt kiszeretiHát senkiMert neki kell valakiDe ő nem kell senkinekMert ö egy szörnyeteg
Orophin Közzétéve: Július 5, 2004 Közzétéve: Július 5, 2004 A világ nem tűri...Bensője a koromKívülről akár a betonNeki nem jobb mint másnakNeki nem rosszabb mint másnakÕ csak éli világátPróbálja elviselni saját sorsátElrejti mélyre hibáitMert csak a tökéletes számitEz ő egy nyárs polgárSzürke eminenciás közhely szótárHasonlít egy dióraKívülről kemény sérthetetlenBelülről nyers, puha vétlenEbből is látszik nincsen jól képezveFélre sikerült sötét kecskeEz van az élet ezt hoztaLabilis, komolytalan, kiszámíthatatlanKözösségbe nem valóMert ő egy felsőbb rendű alávalóDe ezt senki nem látjaMert a színjátszó a hivatásaAz élete ebből áll játszikKözben jobbra vágyakozikEgy színdarabban szerepelÉs egyre remekelA színfal mögött meg csúfosan elbukikMajd hevesen vérzikDe csak egy percigMajd játszik tovább a darab végéigMert az élet sokszor és sokat űziMert a világ nem tűri
Bálint Közzétéve: Július 6, 2004 Közzétéve: Július 6, 2004 Szerelmes harcosVégre kisírom búimatAhogy az idő elillantÉs ottmaradt sok szép pillanatCsak most érzem igazán, hogyMennyire fájA tavaji nyár.Sok szép pillanatGondolatok emésztik agyamatÉs fel nem foghatom,Búimat kisírni miért nem tudom.Egyszerűen fájAhogy az a sok szép pillanatItthagy, elszáll elillanHolnap leiszom magam,Itthagyom könyvemet,Minden bajomat,És a remény megmarad.
Orophin Közzétéve: Július 12, 2004 Közzétéve: Július 12, 2004 KomornyikKomor tekintettel állt ott az ablak előttTekintete messze a dombok mögöttVár csak ez a dolga nem másVárni-várni szolgálni folyton-folyvásVárni azt hogy a gazda haza jöjjönVárni azt mikor urának köljönNem csinál addig abszolút semmit Vagy is tesz de az nem érdekel senkitMert azt nem az úrnak tesziMagának az életből kínkeservvel vesziEl mit neki érdemes és kellhetMiért nem másnak csak istenének felelhetTanul könyvet pergament bújjaOkul abból is amire az élet tanítjaKözben alattan gyűlöli munkájátNem feledheti se saját se embere múltjátTörtént egy este hogy a gazda elküldteMent is ő édes nedű ért a pincébePedig a szolgát a faluba küldtékDe hagyott tartalékot minek mennyékViszi fel urának nagy alázattal bódulatjátKopogna az ajtón de az kitárta világátAsszonyát földes ura éppen hágtaA bort majd nem a falhoz vágtaVégül nem tette dühét holnapra eltetteForralta mérgét egész nap míg felkelt az esteEl jött az idő mikoron a bort fel kell szolgálniA szolga odáig próbált valamit össze főzniFőzet már csak izében hasonlított az eredeti nedűreKiment a konyhába asszonya birodalmábaAz meg rögtön csókot hinte szájáraSzolga ellöki köp egyet és mondja" fordulj meg"Az ara engedelmeskedik, félve fordul meg"Nem bírom látni már az arcodat kedves"A penge árkot váj és lassan minden véres"""És már nem is akarom te undoritó faty"Le mossa cicája vérét a kezéről az agVissza botorkál furcsa émelyítő szagú zugábaMajd eszébe jut valamit ott hagyott a hullábaVissza szalad és látja ott van a ura lovászaAz asszony fölött guggol és keservvel siratjaFogja a gyilkos kést olyan ismerős nekiMegriad a zörejre fejét vissza szegiEgy vörös ing ujjat lát mi vértől nedves"Te álnok kígyó gyilkolni hátolról nem veszedelmes""Ne száddal küzdj te gyermeteg lelkű csecsemő"A barom csapna de állát eltöri egy serfenyőElterül az asszony hulláján mint egy zsák hagymaMajd a komornyik meg öli gigájára sújtvaGondol egyet a szolga ingét levedliLovászát gyors ütemben felöltöztetiKézben a kését ügyesen elrejtiKezét a fegyver körül ökölbe kényszerítiMaga mögül hangot hal jön le egy házi szolgaÖssze esik sírni kezd ahogy a lovásztól tanultaTeltek múltak a hetek majd követték a hónapok őketFél év ment el mikor szolga ura ellen tesz lépéseketTemetésen már jó ideje túl van a házMár senkit nem horgaszt le a gyászCsak egy ember nem nyugodhat nincs éjjele se nappalaTele van füvekkel gyökerekkel könyvekkel az asztalaUra általában vacsoráját virradat előtt fogyasztjaMár egy ideje betegeskedik orvosait meg váltogatjaNem tudják baját kideríteni hiába adnak ezer gyógyszernyit"Pedig egyszerű az uraság ne vacsorázzon annyit"Mosoly jelenik meg az arcán mélyen a szakáll mögöttRitka pillanat ez nagyon-nagyon sokat gyötrődöttNyárson nyúl mellette burgonya a étel máraMeg hívás egy utolsó gyötrelmekkel teli vacsorára"A főzet kész már csak meg kell enni" és visziAz ura ajtaja előtte két őr posztolElmegy mellettük és a tányéron dobol"Jó napot uram itt a betevő mára""Üdv neked gondoskodó kedves szolga"Az úr neki lát és jó ízűen be habzsolja..."Hisztorol de Kioptr méregkeverő és herbalista" Folytköv:...
Orophin Közzétéve: Július 13, 2004 Közzétéve: Július 13, 2004 Komornyik (folytatás)Néhány falat után torkához kapva felhorkan"Te galád beste megmérgezel allattan""Jó az asszonyt hágni? Jó legyen főztjét enni."Szenvedését figyeli de valahogy nem élveziTettét mérlegeli majd vált és távoznaDe már az ajtón semmi kép nem távozhatnaMire ezt végig gondolja szoba ajtaja bedőlBelőle elő kerül felettébb izgatottan két őrKardal a kézben törnek előre vesztükreNem tesznek többet a nyomorult életükbeSzolga kezében apró csuprocskaLendül gyorsan a támadókraSzemüket fogják és sikolyaik közepette marjákArcukról szép lassan le mállik a bőrA kétkedésközepette lassan be zárul a körKi sétál nyugalommal telve a szolgaMikor elészalad egy emberi kósza"Mi ez a ricsaj mi szabadított ránk egünk"Vállát vonja: "Gyere velem fiam nézzük"Elhalad mellette és fájdalmában össze csuklikNyilallást érez az oldalában szép lassan elhajlikTöbbet ilyet nem engedhet meg magának a komornyikGyorsan a lélekvesztő konyhába lopakodikOtt szétlocsolja a disznó zsírját minden éghetőt ledobálGyertyát fog meg gyújtja és gyorsan eldobjaKifele felpattan egy lóra és jól meghajtjaBúcsút int volt otthonánakVisszanéz csókot hint asszonyának"Hisztorol de Kioptr méregkeverő és herbalista"
Nefadar Közzétéve: Július 19, 2004 Közzétéve: Július 19, 2004 Millió darabA könnycsepp millió darabra vált szét a földönAhogy álma is az ébredésével ennyi darabra töröttAz eső kint millió darabban ömlöttDe a Nap süt a milliónyi felhő fölöttDe így is elért a hatalmas örömSzerelmet találtam karjaid között
Nefadar Közzétéve: Július 19, 2004 Közzétéve: Július 19, 2004 Vágy s játékKint forró nyári nap voltS bent a szobában a vágyunk forrtCsókjaid édesek voltak s hűvösekS a szavak miket mondál oly bűvösekUjjaid játszottak meztelen testemenS a vágy szikrázott barna szemedbenUjjaid siklottak bőrömön fel s aláS te hosszasan csókoltál "éjszakákon" átUjjaid combjaim közé tévednek s ott játszolMagamhoz húzlak, s füledbe zihálokAjkaid kemény mellbimbómmal játszanakS közben ujjaim a hátadra barázdákat szántanakPár pillanattal később belém hatolszS szorosan magadhoz húz a karodEgyre vadabbul csókoljuk egymástS ujjaink közben egymás bőrét szántjákMikor közeleg a kéj, nevedet kiálltomS a te gyönyörödet is kiváltomUtána fáradtan rogysz le az ágyra mellémS ajkaimra mégegy puha csókot leheltél
Orophin Közzétéve: Július 25, 2004 Közzétéve: Július 25, 2004 Fekete holló dalaNem tagadom elfáradtam. El én!Hogy miben? Én magam se tudomDe úgy meg pihennék a világ második felénCsak sírna valaki utánam úgy gondolomÉn vagyok ki, osztja a lapot általábanMég is van, mikor én jobban meg kavarodok.Vagy is, azt hiszem, hogy én osztok. De hiábaMert minduntalan cinkelt pakliba botlokTervezek előre, de tudom fölöslegesA sors kiszámíthatatlanul tör előreHittem hogy mindig maradhatok semlegesDe ezt nem én döntöm, nem futhatok elölMert barátod vágja tőrt a hátadbaS mig forgatja, te kérded miért teszi?Pedig anno még azt mondta követ a halálbaMost pedig itt állsz egyedül és mondod ennyiLezárul egyik élet szakaszod, változik e világTe csak mész előre hagyod múltad a porbanAmíg mész a választott utadon arcodba vág sok ágÉs csak egyben vagy biztos a halálban"A mester utolsó éneke a vég előtt"
Valaki Közzétéve: Július 27, 2004 Közzétéve: Július 27, 2004 BosszúHalkan súgta fülembe a vihar"Itt az idő, és ne fordulj vissza!"Villám mutatta előttem az utatMég mindig nem tudom, hogy mit is kutat.Hangosan dühöng fülembe az a dallamMit nekem adott örökre az akarat,Hangosan énekli mindig bennemEl ne tágítsak soha mellőle.Belém adta minden reményétÉs belém mind' összes erényét.Elmondta a sárkány helyét, Elárulta menedékét. Elmondta a villám az erejétFelhő szárnyakat adott énnekemÉs kiáltott: "Induljak el!"Hallom az ének zenéjét.Szél súgta nekem a bosszú dalátÉs elküldte utánam angyalátLégben járva értettem csak igazánHogy milyen az örök eskü, igazán.Sárkányhoz érve, tudtam milyen az igaz életÉs hagytam, hogy a Élet Sárkány végezzen vélem...Jegyzet:Rajta volt az a jelAmiatt küldték elBorzalom volt múltjaSoha nem értették, ő tudtaZár mögött töltötte éltétOlyan vér folyt benneLátván, többen féltekGazságnak értettékA bosszúnak volt lánya.Az élet volt a társa.2004.július. 27
Orophin Közzétéve: Július 27, 2004 Közzétéve: Július 27, 2004 Ön vallomás/Vigyázat rendkívül lehangoló az alkotás, olvasása csak nem embereknek/E világon hol van a helyem?Valahol elviselik a csúf fejemNincs az ki elviselné egyéniségemEmiatt lassan elmegy az élettől a kedvemÉrdemes e világra szülniÉrdemes-e a gyötrelmeket tűrniMiért ne hagyjuk magunkat elsőre kidűlniNe akarjunk saját levünkben főniMié ez a néhány sor. Meg feneklettemNem segít rajtam az értelemSegítséget soha nem kérhettemMost se fogok. Akár mekkora is a félelemVan e helyem a világbanAkár hol voltam mindig máshova vágytamTudnom kell mi a célom, ez így tarthatatlanEgy zombi vagyok, egy test mi akaratlanNincs bennem tűz. Csak egy halott virágMi fél mert körülöttem meg fagyott a világNem bújik elő mert mikor meg teszi a hideg vágDe talán egy esély mivel remélem az univerzum tágHa mégsem találnám meg a helyemAkkor jelöletlen sírba lelkem be teszemBosszúként a világtól elveszemAmiért én bolond nem találom a helyemDe ahogy ismerem mit vél az értéktelenAzt se venné észre hogy eltűntemMint egy porszem a világ űrbenSenkihez se tartozik mindenkihez hűtlen"Egy napló részlet egy megfagyott tetem kezéből mélyen a Sheral-hegységben"
Vyergas Közzétéve: Július 28, 2004 Közzétéve: Július 28, 2004 Csendes halálForró, fekete szelek zúgnak el fejem felett,Hangom szól bár nem érzem kegyetlen helyem.Pengém lassan suhan lábam mellett,Vágott újra, de most levágta saját életem.Arcom konok szürke malom,Szürkén őrli tetteim árnyát,Lábam nyomát sem miattad hagyom,Mégis érzem fényed hiányát.Mögöttem az ösvény vaskapuja zárul,Kezem köpenyembe hiába karol,Előttem új út talán nem tárul,Lángom magasra többé nem hatol.Remeg a föld, érzem, alattam,S elnyelhet még könnyen a hant,Emlékeim hátrébb hagytam,Minek nézzem őket alant.Zúghat a szél, én csak állok,Szívembe tőr hegye hatolt.Vághat a tél, én csak várok,Tavasz régen velem dalolt.Csendben, tűzbenVárlak, s látlak,Égek halkan,S élni hagylak...
Vyergas Közzétéve: Július 28, 2004 Közzétéve: Július 28, 2004 A műgyűjtőAlattam fa. Koporsó ez?Mögöttem tárgy. Talán föld lesz?De tán mégse, hisz fényt látokBékét itt mégse találok.Gondolat ez, mit most érzek,Haldoklom-e, vagy csak élek?Lélegzem hát, tán még soká,Hova vivél, sorsom, hová?Szoba ez, vagy maga a lét,
Valaki Közzétéve: Július 29, 2004 Közzétéve: Július 29, 2004 KöszönömKöszönöm, hogy álmodhatok veledKöszönöm, hogy mindig vagy nekemKöszönöm, hogy testvéremnek tekinthetlek.Köszönöm, hogy vagy nekemHogy van kiért élnemKöszönöm, hogy beszélhetek veled.Köszönöm, hogy vagyRemélem örök, maradszKöszönöm, hogy vagyNe csak szavak maradjanak.Köszönöm, köszönöm, köszönömS barátságunk sírhoz kötöttKöszönöm, köszönöm, köszönömS remélem barátságunk túlvilágon is örök.(2004. május)Igazából ez mindenkihez szólhat...
Recommended Posts
A hozzászóláshoz be kell lépned, vagy regisztrálnod Kalandozó!
Kizárólag a városőrség által átvizsgált kalandozók hagyhatnak válaszokat.
Kalandozónév regisztrálása
Regisztált kalandozóként felhőtlenebb az élet!
Csatlakozás a KalandozókhozBejelentkezés
Már velünk kalandozol? Lépj be!
Belépés