Jump to content
Kalandozok.hu - M.A.G.U.S.

Versek (!csak saját versek!)

Sychter

Sychter tollából
In Versek és Idézetek művészi tárháza

Recommended Posts

Dream Világjáró

Dream

Közzétéve:
Közzétéve:

Az ember-A természet

Az ember szépsége véges,

A természeté végtelen.

Oh,a természet meg nem csalhat,

Õ csak nyugalmat adhat.

De az ember,hogy tud gyülőlni,bántani.

Az emberek csak hazudnak

És egymást csalják sorra,

percről-percre,óráról-órára,

S majd eljön az idő,

Mikor rá jönnek,hogy nincs kit gyülőlni.

Ráeszmélnek ez mind felesleges volt.

De már hiába minden,

Mert az életnek vége,

S nincs kiért élnie...

Link a hozzászóláshoz
Riyena Quarrath Térítő

Riyena Quarrath

Közzétéve:
Közzétéve:

Hajnal

Szárnyalnék, de szárnyaim vasszeggel verik,

Dalolnék, de torkomban durva méreg kering.

Csodálnék mindent, mi szép és varázslatos,

De szemem előtt sötét fátyol: borús, homályos.

Táncolnék én minduntalan pergőn, szökellve,

De lábaim fáradtak, belefásultak már a földbe.

Nevetnék én minden napnak minden percében,

De mosolyomban kihalt a derű mély keservében.

Most hosszú éjszaka van, nincsenek nappalok,

De virrad majd még a nap, lehet még hajnalom.

Hiszem, hogy nevetve, s dalolva szárnyalhatok,

Felhők között lejthetek még fürge-csalfa táncot.

Elég volt a raboskodás, mostmár eljő a szabadság,

Fénybe fordult szívemnek nem parancsolnak tovább!

Link a hozzászóláshoz
Larmaroni Tigwyn Világjáró

Larmaroni Tigwyn

Közzétéve:
Közzétéve:

A Számadás Napja

Zordon bércek üdvöltenek kínjukban

Szégyen és gyalázat! - morogják magukban

A dühödt fellegek villámokat szórnak

Tajtékzó hullámok zúzzák a hajókat.

Mert felismerte az éltető erő,

A föld, a tűz, a víz, és a levegő,

Hogy lehetne minden oly jó mint régen

De fuldoklunk a gonosz tengerében.

A tűzhányó véres földet köp ki torkán,

Fákat csavarva tombol a hurrikán

Megnyílik a föld és megnyílik az ég

"Kit küldhetünk pokolra még?"

Csak lassan, csak lassan, kígyótestű nagyurak

Listára gyűjtöttem én már a bűnbakokat

Az első, ki előttem boldog lehetett

A második, ki engem jobban megvetett.

De ez nekem nem elég, pusztuljon a többi

Az összes embert, mindet, mindet meg kell ölni!!

Volt olyan ostoba, hogy világra szülte

Ezt a két bűnbakot, s lelkemet megölte.

Pusztuljon, ki valaha egy ujjal is hozzáért

Most drágán meg fog fizetni régi gazságáért

Kígyótestű nagyurak! Egyet se kíméljetek!

Csatlakozom hozzátok, hogy gondtalan éljetek.

Csak neki, az egynek kegyelmezzetek,

Mert szakadékból mentett, így fellebbezhetek

Ne bántsátok őt, mert hálával tartozom

S a feketelistáról immáron lehúzom.

Ezennel Õt magammal viszem.

Nem maradt itt érték, úgy hiszem.

Pusztítsátok el, mit magam mögött hagyok,

Emlékemből töröljétek, új ember vagyok.

S zordon bércek üdvöltenek kínjukban

Szégyen és gyalázat! - morogják magukban

A dühödt fellegek villámokat szórnak

Tajtékzó hullámok zúzzák a hajókat.

(Z. Péter, Miskolc, 2003 nyarán)

Link a hozzászóláshoz
Felon Jelhordozó

Felon

Közzétéve:
Közzétéve:

...

Azt kívánom vigyen a ló, s dobjon le a porba,

Szépen vasalt patáival tiporjon meg sorra.

Járja rajtam őrült táncát amíg meg nem unja,

Nem akarom, hogy testemmel megteljen egy urna.

Ne legyen soha nekem fényes temetésem,

Hasznot sem hoztam, nem volt fontos bevetésem.

Gyarló lelkem maradjon csak evilági síkon,

Virágot számomra ne hagyjanak síron...

Nevemet azontúl senkise említse,

Rozzant lantját értem senkise pendítse.

És ha majd a száradó föld véremet már beitta,

Felejtsd el, hogy létezésem a Sors Könyve megírta.

2005. 10. 09.

Link a hozzászóláshoz
Orophin Kocsmák bajnoka

Orophin

Közzétéve:
Közzétéve:

Pillanat ember

Elszaladt melletted, mint porszem a szélben

Észrevétlenül elhalad lassan csendben

Te nem veszed észre nem is figyeled igazán

Csak gyalogolsz egyenesen nézel bambán

Rá nézel de nem jelent neked semmit

Õ egy szürke, minden napos alakot alakit

Vissza teszed e fényes tárgyat a tarsolyodba

És bele süllyeszted kezed amely az üveget tartotta

Hajnalban tisztábban hallatszik az evezők hangja

Nehéz-e töredéke életemnek

Mert nincs nyoma benne élvezetnek

Lehet, hogy ez csak most jön nektek

Higgyétek el most egy Elveszetnek

Most volt nem is oly régen

Hogy gyúlt csillag az égen

Botor voltam és én követtem

Fényébe jó mélyen bele estem

Nem is bántam míg fénye rám ragyogott

Ezek a pillanatok hagytak bennem arany nyomot

Azóta se járt más együgyű fejemben

Miért nem vagyok picit jobb a fegyelemben

De mit tehettem nem rajtam állott

Hogy az én apró csillagom elhalványodott

Most pedig meg próbálom saját fényemet

Mi eddig oly vígan éltetett

Elkaparni jó messzire

Kivinni az égrónák végire

Mert tudom kitörő fénye kincsemnek

Még az apróbb sugarai is megrémítenének

Úgyhogy maradozzunk a keménység színpadán

Te könnyen játszva, mint én hajdanán

Kicsi én megrendültség nélkül

Nehezen játszik majd veszettül

Zsarnok ez a szerelem látod

Sok okos gondolatot bántott

Ugrálva pártolt el tölem

Zokogó szemmel én kísértem

Sárba tiport én kiúsztam

Ingerel még most is, de én tűröm magam.

Link a hozzászóláshoz
Riyena Quarrath Térítő

Riyena Quarrath

Közzétéve:
Közzétéve:

~

Szavaidból nem árad más csak kényszer,

Mondanád szeretsz, mondanád ezerszer...

Építkeznél még bennem, már nem tudsz.

Nevetsz, s most is csak szemet hunysz!

Csak kihasználsz, csak rugdalsz a porban,

Gyűlölök mindent, amit csak mondasz!

Gyűlölöm arcodon a mosolyt, hisz' hamis,

De mit is várhatnék én tőled élet?...

Igaz... mit is?!...

Link a hozzászóláshoz
Felon Jelhordozó

Felon

Közzétéve:
Közzétéve:

Megint?

Menekülök, üldöznek, lángszínű vasakkal,

Hajam tépik, nyüstölnek otromba szavakkal.

Futnék még, de nem tudok összetört lábakkal,

Utolérnek, átdöfnek mélyvörös nyársakkal.

Húznám magam, vinne szívem álmodott tájakra,

Lenyesték szárnyaim, kíneszköz hátamban,

Rozsdaszín vérem hullik bővülő patakban,

Lassan szűnő értelem nyüszítő agyamban.

Nem elég, hogy látják elillanó életem,

Nyál folyik arcukon, mint acsargó véreben.

Jönnek és belémrúgnak, kacagnak kéjesen,

Nézik, ahogy apró darabokra szétesem.

Lenyugvó napsugarak cikáznak testemen...

A valahavolt, meggyötört, elhunyt emberen,

Ki többé nem lehet már bohókás, szertelen,

S a fény végleg eltűnik a haragos tengeren...

2005. 10. 18.

Link a hozzászóláshoz
Valaki Térítő

Valaki

Közzétéve:
Közzétéve:

Volt egy váram...

Volt egy váram...

Szökőkűt volt az udvarában,

Fenyők, nyírfák, tölgyek nyíltak,

Gyönyör virágok virítottak.

Volt egy váram...

Szellő futkosott udvarában,

Nevetés csendült, hangok szóltak,

Senki nem feledte a dallamokat.

Volt egy váram...

Egekig nyújtózott, a felhőkig,

Patakja elfutott az erdőkig,

Falai márványból, ablakai gyémántból,

Mint egy drágakő elcsábított.

Volt egy váram...

Belül arany erek lüktettek,

És mindenki megnézhette,

Futottam benne, mint egy gyermek,

Kívántam, hogy örökre itt legyek.

Volt egy váram...

Mára már csak dohos rom maradt...

Szellő fújja a porokat...

Eltűnt az udvar, nincs már az erdő...

Elveszíttem minden régi erőm...

Volt egy váram...

Oda, volt amikor elbújtam,

Ott, hol szememet lehunytam,

De most már nincs semmi menedék...

Oly szép e végtelen szenvedés...

Volt egy váram...

Elfújta szél, elmosta eső,

Odafűzött egy mondakör.

De elhagytam, újat keresek...

De félek, hogy mást már soha nem lelek...

Volt egy váram...

2005. október 28.

Link a hozzászóláshoz
Diabolus Kalandozó

Diabolus

Közzétéve:
Közzétéve:

7 perc

7 perce történt...

Ennyin múlott egy szép nap

A kis mutatót őrként állítottad

Meg ne sértsem szent nyugalmad.

7 perce történt...

Unottan vártál rám, talán szívvel

Elnyúztál egy-két viccet értem

"Szegény fiú siet, hisz megkértem".

7 perce történt...

Talán felálltál s szelíden körbenéztél

Talán gondoltad eleget időztél

Elmentél....és belehalt szívem

....Egyet-egyet rúgott

....7 percen múlott.

Link a hozzászóláshoz
Madovick Térítő

Madovick

Közzétéve:
Közzétéve:

Melagonia

Lehullt az éjjel, Hold ragyog le rám,

Kevélyen ül felhőből font trónján.

Fuvallat simítja arcomat, s lám,

Eljő az én Melagóniám.

Óvón karolja át gyenge testem,

Fülembe hazug szavait súgja,

S mikor kínzón ajkamba harap

Mézédes méreg minden csókja.

Bársony kezével vállamba karmol,

Fájdalom mámora szememre hull,

S mikor nem szökhetem karjából

Hideg acéllal szívembe szúr.

Link a hozzászóláshoz
A'frad Térítő

A'frad

Közzétéve:
Közzétéve:

Remény?

Szeretnék kilépni a fényre,

Ismét a fényben járni.

Ismét érezni a tüzet magamban,

Ismét érezni, hogy én vagyok a tűz.

Boldog akarok lenni!

A fényben élni, s járni,

Egy új úton járni.

Nem csak a sötétséget látni.

Kibújnék minden maskarából,

Hogy megmutassam önmagam,

Vissza akarom szerezni az életem,

Hogy ismét én mondjam meg mi legyen.

Most mindenből elég lett!

Élni akarok!

Újra élni!

Megint a fényben élni.

Link a hozzászóláshoz
A'frad Térítő

A'frad

Közzétéve:
Közzétéve:

A magányos angyal

Megint a fájdalom,

Megint a reményvesztett,

Néma sikolyok.

Ismét a bánat marja lelkemet.

Ismét a sötétben járok,s

A fényre megint nem vágyom.

Seb nyílik kezemen,

S vöröslő vérpatak csordul,

Már zsibbadó tenyeremen.

Kedvem lenne mindent veszni hagyni.

Csak menni, menni,

Míg nem lesz valami.

Hideg van kint,

De közel sem akkora fagy,

Mint a lelkemben.

A madarak szállnak,

A fák meg csak várnak.

Talán ők is a végtelen halálra várnak.

Szétveti a kín fájó lelkemet,

S a halálra várva meredek a fákra.

Hallom a suttogó vércseppek

üvöltő koppanásait,

De mégsem jön a megváltó,

A magányos angyal megváltója,

A halál.

Link a hozzászóláshoz
A'frad Térítő

A'frad

Közzétéve:
Közzétéve:

Rólam, Õ

Itt is, most is.

Most is egyedül vagyok.

Húsz, harminc ember nevet.

Húsz harminc ember akar közölni,

hallani, kérdezni, hinni, tudni.

S köztük egyedül vagyok.

fáj a magány, fáj, hogy csak hinnem kell:

Szabad vagyok.

Fáj, hogy élveznem kell, hogy

ma éjjel megint egyedül maradok.

Szakad az eső,

Arcomat csapja.

Ez most a néma lelkek napja.

Néma a utca, néma az erdő.

Szürke az ég, és szürke a felhő.

Kőkerítés oszlopa tör fel az égig,

Megsárgul újságok az utcán végig.

Lángol a testem a forró láztól.

Az égen karcsú csillagfény táncol.

Link a hozzászóláshoz
Diabolus Kalandozó

Diabolus

Közzétéve:
Közzétéve:

Egy halacskáról

Régen történt.... réges-régen

Egy halacska élt a tenger vízében.

Körülvette a végtelen ár

Mocskos iszap, sűrű hínár.

Zúgó hullámok taszították mélyre

A rohanó tenger mélyen hörgött feléje.

S míg utolsókat kapált szegényke

Fájt a szíve... morajlott a világ minden vidéke.

Szólni nem tudott, vergődni sem engedte ereje

Csupán szíve szólott, így üvöltött kifele.

E csöppség teljes szívvel fordult az Úrhoz,

Hogy a mindenség megkönyörülje e sorsot.

Hirtelen, a zúgó mélységből feltört a cápa

És a kicsi hal láncait széjjelvágta.

Széttépte a hínárt, és elhúzta az iszapot

Szeretetből őrizte a kicsit, és mint falka a húsadagot.

Azóta is együtt úsznak

Kettesben élnek az úrnak.

Körülöttük a végtelen ár

Mocskos iszap, sűrű hínár.

Link a hozzászóláshoz
Vándor

Vándor

Közzétéve:
Közzétéve:

Csak az idő tudja...

Szenvedni érted, szenvedni veled,

Nem ugyanaz a kettő tán?

Adtál nekem erőt, adtál értelmet,

S el is vetted azután.

Üres a szemem, ahogy az lelkem,

Elveszett csengő hangja,

Szeretni fogsz más létemben?

Csak az idő tudja...

Link a hozzászóláshoz
Diabolus Kalandozó

Diabolus

Közzétéve:
Közzétéve:

Bettinek, aki kiismerhetetlen

Ha azt mondom rá : Isten

Megtagadja, nem hiszi

Hogy Õ az én kincsem

Esetleg ha azt mondom : Életem

Félretolja, s még megtapossa

El nem hiszi énnekem

Hát azt mondom : Párom!

Arcon törül, aztán leshetek

Nehogy megint arcon vágjon

Majd ha felkiáltok : Bocsáss meg!

Megkönyörül, felsegít szép kezével

S elmondja : Szeretlek!

(A legmennyeibb embernek küldöm ezt, aki megrémül, ha Istennek nézem!)

Link a hozzászóláshoz

A hozzászóláshoz be kell lépned, vagy regisztrálnod Kalandozó!

Kizárólag a városőrség által átvizsgált kalandozók hagyhatnak válaszokat.

Kalandozónév regisztrálása

Regisztált kalandozóként felhőtlenebb az élet!

Csatlakozás a Kalandozókhoz

Bejelentkezés

Már velünk kalandozol? Lépj be!

Belépés
Vissza a témák listájához
×
×
  • Új...