Versek (!csak saját versek!)

Riyena Quarrath · November 20, 2005

Megcsalatva

Bársonyos felhők szállnak a széllel,

megcsalattál Te ostoba tegnap éjjel!

Kúszok én most mivén a felhők szállnak,

mint a szürke télben a bűnfekete varjak.

Flameo · November 21, 2005

Vándor

Könnyek csorognak az arcomról

Könnyek prédikálnak a bánatról

Vér patakozik a számból

Ez én vagyok, a Szomorú Vándor

Nem nyugszom meg Soha

Megyek, s azt sem tudom hova

Elalszok én bárhol

Ez én vagyok, a Szomor

Flameo · November 21, 2005

Éjrózsák

Éjszín rózsák vannak köröttem

Éjszín hatalom lebeg fölötte

Gyönyörű ez a sötét sereg

Szebb ennél semmi sem lehet

Fekete rózsák, s fekete lepkék

Éjszín szárnyak segítik reptét

Gyönyörű ez a sötét sereg

Szebb ennél semmi sem lehet

Oly kár hogy csak múló pillanat

Hisz semmivé foszlik, mikor jön a pirkadat

Gyönyörű ez a sötét sereg

Szebb ennél... csak a nappal lehet

Flameo · November 21, 2005

Busongó

Távozni kélek jóakaróm

távozni el a messzeségbe

távozni a sötétségbe

távozni a messzi hóesésbe

elmegyek, s nem jövök vissza már

sok éhes fül hiába kiabál

lantom néma lett, hallgatag gyerek

némán sír, a csontsírok felett.

Kavargó emlékek szikrázó lámpaláng

addig fénylik míg valaki rámtalál

busongó gyermek

gyerek vagyok jól tudom

már nem száll szembe akaratom

csak egy busongó gyerek

Riyena Quarrath · November 25, 2005

Alexander C. Dragon · November 30, 2005

Béke

Egyszer meglelem a békém,

Vagy ö lel meg engem,

Akkor jövök majd rá

Mennyit is vesztettem.

Vesztettem? Ó igen....

A világ sodrásával nem értettem egyet.

Talán nem is akartam soha,

Lelkemet ezer örvény kavarja.

Élni békében káoszban lehet. Én tudok?

Zürzavarban,békében élni probálok,

Probálkozni lehet,de ugy se megy,

Békém csakis egyszer lesz.

Csakis egyszer csakis akkor,

Ha meglebben a szürke fátyol,

Tudom mikor majd' elérne,

Végre, Végre itt a béke.

Diabolus · December 1, 2005

Ha ledőlt minden...

Amikor ledőlt minden a horizont alatt

Életet szívott magába a harag

Belekezdett gyilkosságba a bánat

Elszürkült minden színes árnyalat.

Amikor elengedték hajójukat a kikötők

Sírva futottak legényük után a nők

Vas - modorral kiáltott a sok apa

"Fiam gyere, gyere majd haza!"

Igen, ha ledől minden és vele az összes kincsem

Elveszik a szépség és vele minden reményem

Akkor teszem meg, hogy felajánlom véremet

Temessenek el, mielőtt a kés vágja fel eremet.

Végül pedig mondjon a pap egy imát

Hallja azt mindenki, aki valamit imád:

"Szegény ifjú, odaadta magát a világnak

Beleszeretett, de a világ otthagyta magának."

Alexander C. Dragon · December 3, 2005

Mámorban

Ki e sorokat nézi, hallja,

Remélem Úgy lehúzza,

Mint kocsmába barom a szeszt,

Mikor elméje végére pontot tesz.

Azért issza vajon,

Hogy homályba boruljon?

Vagy csak hogy kimondja

Mi lelkét nyomja?

Mikor pereg a nyelve, félrebeszél,

Valóságtól ahol lehet eltér.

Na persze nem hazudik,

Fantáziába burkolózik.

Érzelméről csak akkor beszél,

Ha elméjén már szakad a kötél.

A szavakat dühhel okádja

Óriás haraggal e világra.

Később rájön nem a világ,

Magában keressen hibát,

Egyszer rájön csak a sajátja,

Világosan vár a halálra.

cather · December 3, 2005

A düh tenger

Feltámad a szél

S ki önt a tenger

Ez egy dühödt erő

Mely lélekben született

S viharként pusztít

Mi útjába áll elsöpri

Ki szembe szál vele elesik

Hagyd csak hagyd dühöngjön

Lecsilapodik majd

De mostan pörög

Tornádóként súlyt le

S szellőként távozik

Megnyugszik a tenger

Mintha vihar rajta

Sosem volna fel

Riyena Quarrath · December 3, 2005

Ezerarcúnak

Imádlak, fantasztikus vagy

Te Ezerarcú:

észbontó fergetegként

rámtámadsz!

Érzem, s élvezem:

méregfogaid karcolják fel

bőröm...

Nekem már nem hazudhatsz,

nekem márnem árthatsz,

én már

Nem vágom beléd tőröm,

mert nevetve szembenéztem

veled,

S ha vért is könnyezek,

háboroghatsz, de már csak

röhöglek!

Megölhetsz!

Arcomra fent mosollyal

veszek a mély alagútba,

de visszanézek majd rád

s te nem fogod érteni:

Hogy lehet hogy Te élsz,

mégis Te vesztettél, s

nélkülem örökre

Elvesztél?!

Alexander C. Dragon · December 4, 2005

Tisztára mázolva

Bűn az élet, bűn a halál,

Bűn a szex és bűn a csalás.

Bűn a drog és bűn a káosz,

Minden bűn a ki*aszott világon!

Nem ártok a világnak,

A vérem teszi.

Csak eljön a megváltás,

Örülök majd neki

Bűnös vagyok, a bűn majd megvált

Bűnös voltam, volt bűnöm pár.

Sok bűnöm volt s bűnben éltem,

Minden bűnöm meg volt 17-re

Nem ártok a világnak,

A vérem tesz.

Csak eljön a megváltás,

örülök majd neki.

17 év hamar elszállt,

Lehet lesz még egy pár.

Legalább csak annyi

Még békém megadatik.

Alexander C. Dragon · December 4, 2005

Végtelen

Élt egyszer, nem is olyan rég,

Pontosabban e pillanatban,

Egy légy melyet elért a vég.

Egy hős lovag szíven szúrta,

Kardjára szállt minden búja.

A sötét árnyat nem érdekli,

Fekete lelkét merseztgeti arra

Ki hozzá közeledni akarna.

Nem fogja fel hogy halott!

Ennél többet nem kaphatott.

Éjszín csápja hosszú nagyon,

Súlya miatt földön csapong,

Nehéz neki nagyon,boldogságot körévon,

Illúziót kelt, hogy ne bántsák emberek.

Melyek mindent tönkretesznek.

Megszűnik a látszatt, lehull a lepel,

Ennél halottabb már nem lehet.

Kútból esve kútba jött rá arra:

oka a bú hordozója,

Elvégra nő a gyilkosa,

Ezt egyből megérezte.

Annó arany csáppal méregette,

Egy év volt vagy egy pillanat,

Mindez már a földalatt.

Mortec · December 6, 2005

Mestermű

Egész testemben

Érzem a melódiát

Zsigereimből áradó

Harmóniát;

Sikolyszólamok

Mik tűzes pengeként

A húsba marnak,

Szikrát hányó

Szem-hegedük

Bűzös rikoltása,

S lassan a vérízű

ordítások iselhalnak,

Csak az őrületes

csend marad,

S én felnem foghatom,

hogy ez az embertelen szinfónia

mi idegeimen futkorász

Nem más mint:

Tömör K

Riyena Quarrath · December 23, 2005

Homályban

Amikor nem jut semmi az észbe,

Újra a földön heverve ébredsz...

Aztán csak arra gondolsz:

-Vajon hogy is hívnak engem?!

-S mi történhetett velem?!

-Mit keresek én itt, miért nincs senki itt velem?!

Csak azt érzed fáj a karod, lábad, fejed,

Szétmarcangolva a nyelved...

...fáj, foltos midnenütt a tested.

Ereid duzzadnak, lüktetnek,

Agyad kiszökne birtokló koponyádból:

Ordító fájdalom, tenni ellene nem lehet!

Lassan szétszéled a köd,

Egy óra... talán kettő...

Jönnek a színek, ízek, lepkék, szivárvány,

Sétáltál az utcán, a zebrán,

Felhőkre néztél, dolgoztál éjszakán,

Feldereng a szép, legjobb barát...

S megint minden megvilágosodik:

Minden, mi ellen már nem tehetsz,

Mert az örök átok majd úgyis...

majd megint hatalmába vesz...

Diabolus · December 24, 2005

Tested, lelked

Látom mit rejt az a gyönyörű szív

Mit rejt a tested

És mit a lelked.

Hogyan érez az a drága elme

Ami a világ titkával van megtelve

Miként érlelődik az a sok fájdalom

S követi mohón az ártalom.

Oh de gyönyörű minden része e műnek!

Gerjesztett lángjain mily érzelmek fűlnek!

Ez a világ nekem oly tetszik!

Én mindenemet eladom

Hogyha benne lakhatom!

Craz · December 27, 2005

A csend sivatagja