Versek (!csak saját versek!)

[tetra]

Pyro

Tüzes világban csapkodott

Szikrák röpködtek

Nyomást érzett mellében

Sugarasan repkedett

Szétrobban kvarkokra

S újra összement

Most itt van, megkötve

Szelíden tönkretesz

[Arathorn]

Léptek

Hátam mögött hallom már

csikorgó lépteid rém-dalát.

Múltamat inkább hátrahagynám,

beteges már az örök nyár.

Pusztaság ez a táj,

tengerek szavát ontja.

Nincsen itt már semmi báj,

csak lépteid rém-dala.

[Arathorn]

Varázslat

Lilásan derengő, alkony-láthatár,

törpe-hegyek, fenyvesek, füst, mely elszáll...

Tenyereembe helyezném ezt a képet,

hogy önző módon megőrizzem: néked.

Furcsa, de nem ismerlek: hol vagy?

Lábad elé helyeznék mindent, mit megevett a fagy,

napfénnyel öblíteném le hajadat,

virágszirommal borítanám ajkadat.

Ha majd találkozni fogunk végre,

reszkető állat leszek, s félve

fogom rádszórni a szirmokat,

mert ami vagy: illanó varázslat.

[Mortec]

Káosz gyermeke

Hogy ki vagyok? Hiszen ismertek jól!

Az évek során sokfelé megfordultam,

S minden amit tettem felfordulást szült;

Igen, Én vagyok; Én jöttem a Káoszból!

Ami rend az nekem derogál

Szabály? Miaz? Ne káromkodjál!

A hosszú is csak röviden jó nekem;

Igen, Az vagyok

Ki vakon néz a világra,

S lelketlen szellemként

Némán az égre kiált

De a földet nézi,

Ki értő füllel hallgatja

A csendet

Igen, Én vagyok a Káosz hírnöke

Én vagyok kinél minden megkeveredik,

Hisz tűzben égek mégis megfagyok,

Az Antarktiszon meg hőgutát kapok;

A Káoszból jövök,

A Káoszba megyek,

A Káoszban létezem,

Mert Én vagyok

A Káosz gyermeke...

[Mortec]

Képlet

Az életem

Egy képleteban

Másodfokú

De gyöktelen

[MagyarGergely]

Van egy hely...

Kalandozók, kis zöld sziget az internet tengerén,

Alagút az ismeretlen Ynev, s a Föld peremén.

Látogatják sárkányt látó szerepjátszó emberek,

Akad köztük sok játékos, na és kalandmesterek.

Népszerű a fórum, cikkek, s a szót cheten is öltheted,

De a legjobb nyarat-telet velük táborban töltheted.

Odajárnak kicsik-nagyok, s ha válasz kell, megkaphatod,

Zárt szíveket itt nem találsz, figyelnek rád, ezt tudhatod.

Olyan, kinek nincs ötlete, sok-sok újdonságot vihet,

Készítettél te is egyet? Legyen a következő a tied,

PONT ezért találsz meg mindent itt ami MAGUS, ami Ynev.

Hogyan lehet a tiéd is ez a játék, a szép, s a jó?

Urald velünk a világot, legyél te is kalandozó!

[Felon]

Köztünk, ha...

Dalnokok zenéje csendül a füledben,

Nyugtalanok vére lüktet az eredben,

Nem tudod merre menj, Ynev oly hatalmas,

Számodra nem lehet semmi sem tilalmas.

Szívedben késztetés, szemedben diadal,

Utadat nem állja semmilyen viadal.

Visznek a lábaid, lépteid elnyúlnak,

Láthatatlan erők kezei elhúznak.

Egy fogadó nyikorgó ajtaja előtted,

Kalandos éveid magánya mögötted.

Belépsz és elámulsz, mennyire jártas vagy,

Innentől szerencséd biztosan el nem hagy.

Nálunk mindenkinek van hozzád jó szava,

És a lelked tudja már, itt van az otthona.

[Takeda]

Isten láng mely éltet

Táplál, de akkor éget

Ha támaszt keresve dőlsz másra

Feladva belső támaszod.

Fogadd el a fényt ha kapsz,

de nem a forrás a tiéd,

Hanem az,

Mit saját szívedbe rejtesz belőle.

E fényt mit kapsz, ne add másnak,

Használd fel, hogy feléleszd

Saját lámpásodat

S azzal mutass másoknak utat.

Ha így adod mit kaptál

Százszorosan tovább

Nem nézed hová jut, kinek

Mert NEKI adod mindegyiket.

Akkor nem nézed már mit kapsz

Jön e viszonzás hála érdemül

Mert jobbat kapsz mit adtál...

Láng leszel... -mely éltet-

____ ...melyet fény ölel körül.

[mcsabee]

Utolsó perceid...

Csak a sötétség vesz körül

A fekete a vereség színe

És most mindent elborít

Nincs olyan, aki veled örül

És emlékszik a szépre

A győzelem fénye vakít

Saját szavaidban fürdesz

S könnyed itat téged

A magány kopogtat ajtódon

Egy halk "szabad"-ot küldesz

Beengeded, hisz úgy is véged

A végső megbocsátás ül arcodon

Ez a pillanat messze repít

Nem a poros utakat járod

Neked ez az élet már semmi

Rajtad csak a halál segít

Kezedet nyújtod, de nem bánod

Talán halni jobb, mint élni

A túloldal is lehet keser

Ott mindenki az élettől fél

Rád is talán ez vár

De neked ez éhes teher

Akkor az élet lesz a cél

De közben a megnyugvás perce vár

[Diabolus]

[Alexander C. Dragon]

Éreztem, érzem, és érezni fogom

Enyhe megnyugvás, csillapodás,

féltékeny ragaszkodás,

sírás virulás egy egyszerű nemtudomban,

én se látok,

csak bízok egy barátomban.

Ez semmit nem magyaráz,

ez is van,

csak úgy mint más

dolog a világon,

egy láthatatlan szerelem világát látom.

[Alexander C. Dragon]

Nektek, ide

Kódex nyílik, aláírások sora,

Titkos ereklye, a kalandozok kora.

Benne képek hosszú-hosszú sora,

Egy teljesen más világot mutat.

Vad virágcsokor, mint szép lányok,

Örömök, bánatok, közös punnyadások.

Élet egy világban, közös és színes,

Én mondom, ez aztán az élet.

Ismeret, képről, szóból,

Majd látásból, közös mókából.

Szervezésből, mely szép szót ér,

Köszönet Antailnak, a csapatnak,

Az értékes munkáért.

[Alexander C. Dragon]

Ha.....

Ha elkérhetném életem a világtól,

mit sem mondanék.

Ha megtudhatnám a titkokat,

elfelejteném.

Ha kiderűl hogy ez mind hamis,

összeroskadnék.

Ha megváltanám a világot,

tévesen vezetném.

Ha elmulna minden, békében nyugodnék.

[Madovick]

Az élet természete

Látja-e Messire, mennyi az élet?

Itt szakadatlanul árad a vér.

Sírba' feküsznek a holtak, a vének,

Emberi élete mennyit is ér?

Térne pihenni, ha itt van a végszó,

Elheveredne, ha jő a halál!

Nem hiszi el, hogy e vég az utolsó,

Síri nyugalmat e fő se talál.

Lázad az emberi sors szava ellen,

Élne örökre, de mondd, mire jó?

Ostobaság ez az emberi szellem,

Ellene lenni hiábavaló.

[Siana]

Wicca himnusz

Ó, Isten bennem, ó, Istennő bennem,

kérlek, áldjatok meg engem.

Hisz ki tudná valaha is elfogadni,

hogy wiccának akartam születni.

Adjatok erőt, hogy elviseljem,

hogy szeressem és éljem életem.

Adjatok erőt, hogy megértsem

azokat, kik nem értenek meg engem.

Szabadítsatok meg a rosszakaróktól,

a gonosz erőktól, a rontásoktól.

Adjátok meg, ó, Istennő és Isten,

hogy boldogan élhessem életem.

Én örökké tisztelni foglak titeket,

még ha ezért magányos is kell hogy legyek.

Hisz ki tudná valaha is elfogadni,

hogy wiccának akartam születni.

[Siana]

Természethimnusz

Ó, hatalmas és ősi Ég,

légy velem egy kicsit még.

Halld dalom, s tekints le rám,

segítő kezed nyújtsd le hozzám.

Lágy szellő és dúló orkán,

add kegyes áldásodat rám.

Halld dalom, érints meg engem,

bárhol járok, légy velem.

Ó, gyönyörű és fényes csillagok,

halljátok dalom, hallgassatok.

Ragyogjatok le rám éjszakánkánt,

boruljatok rám hűs lepelként.

Ó, magasztos Hold és Nap,

öröktől tiétek éj és a nap.

Utamon mindig kísérjetek,

fáradt vándort segítsétek.

Életadó eső, sebes folyó,

ősi óceán, légy hozzám jó.

Mikor utaink keresztezik egymást,

adj reám bőséges áldást.

Ó, ősi, elemésztő Tűz,

kit olthatatlan hév űz,

adj nekem biztonságot, védelmet,

a sötét éjszakától védjél meg.

Ó, termékeny, ősi Földanya,

az elemek, az élet patrónusa,

adj ételt, italt utamon,

és életem a kezedbe adom.

Velem van az ősi Ég,

velem van a termékeny Föld,

velem van a Holdas éjszaka,

s velem van a Nap világa.

Velem vannak az Elemek,

velem vannak az Éji Fények,

s áldott legyen a nagy természet,

mely ősanyja minden földi létnek.

[Mortec]

A kismadár dala

Egy dombtetőn állok, alattam

a völgyben bősz csata dúl éppen

lehet, hogy éppen miattam

Óriás sasként szárnyrakap

egy-egy vad érzelem

s, a csata hevévében le-lecsap

S én itt állok a bék cseppnyi szigetén

körülöttem háborgó vértenger

Vajon miért maradik ki én?

Nem az én kenyerem a pusztítás

csak figyelem a nagy csatát

S nem tudom mi végra ez az ordítás

De az orkánnyal nme egyedül dacolok

mert a fák, a virágok, a természet

s, ezrek, milliók nevében dalolok

A csatának itt legyn a vége!

Ellenségből barát váljon

S a szél is nyugodjon el végre

Ha majd mindenütt béke honol

És a szeretet viszi lépteinket

Megértjük majd, a kismadár miről dalol

[Riyena Quarrath]

Homályban

Tudod mi fáj: ábránd és láz,

Mindkettő aljas, öl és aláz!

Csak részegen tántorogsz,

Elesel, de még felállsz,

Majd pár pirulára kortlyolsz,

Édes most e homály!

Csak nyugodt gondolatok:

Pénz, szex, gyümölcs

és méreg,

Össze-vissza értetlen érzed,

S kérdőre vonnak a miértek!

Válasznak próbálod: c'est la vie,

igen,

Mégis csak nevetsz magadon,

a válaszon...

Hazug ribanc vagy most,

Ki csak mosolyog szelíden!

[VadMacska]

Ami van!

Ülök s nézek,a külvilág néma.

Se egy szo,se egy hang

csak a szürke nap,

mely lehangol s fogva tart,

láthatatlan lánccal bilincsbe ver,

hiába kérem nem enged el.

Bírom míg birom,de lassan megöl,

én és a gondok csak állunk és várunk,

hogy jöjjön egy jobb és szebb nap!

A remény lassan elvész,a hitem is csügged már,

de csinálom mert csinálnom kell!

Élnem kell és küzdenem,

mert hiszem,hogy vár egy jobb kor,

melyben teljesül az álom és eltünik a szürke köd,

felragyog a nap,kivirul az ég,

s megkapom mit kérek,hogy ...

[VadMacska]

Visszatérö érzés!

Fájt nagyon,de elmult,

1 nap,mint ezer év

ugy teltek a percek.

Probáltam küzdeni,de

egy apro pici tárgy,

egy feltörö hamis érzés

egy hasonlo illat

egy bevillano pillantás,látomás

mind Öt idézték,de

gyötörtem,harcoltam az ellen,

mi ellen nem lehet.

Tudtam az esély kicsi,de

sikerült,imáim meghallgattattak.

Már nem zavar az illat,

nem jött a látomás,

a néha felbugo zene sem zavart már.

Éreztem végleg kitéptem szivemböl,s

Ekkor!Ekkor megtörtént a lehetetlen.

Az eddi látomás életre kelt.

Nem káprázat,éreztem sohaját,

hallottam hangját.

Forro csokja ismét felmelegített,

tudtam egy pici mag még,

mindíg maradt bennem,

s most vizet kapott!

Új életre kelt!

Minden perc édes gyönyör,

mégha vége is lett hamar,

mégha szívem ismét megszakadt,

még akkor is megérte!

Éreztem ujra böre illatát,

izgulhattam mikor szemei forron tekintettek rám.

Karja menedéket nyujtott,

Csokjai ismét forro tüzet gyujtottak benem..

Lángolt,lángol és lángolni fog,de meddig?!

Ismét ujra élem a régi fájdalmat,

ismét megtörtént amitöl annyira féltem,

ismét kezd szivem kihülni!

Beüt a tél,megfagy a vér,

elhal az ér,s lassan a szív!

[VadMacska]

Keresem!

Hajtott a vér,az ismeretlen,

sok más ember,

furcsa dolgai,

fekete istenek utáni hitük,

a megbecsült ma,

az átélt tegnap,

a hinni akarás.

Rosszéletü jokat követtem,

biztam a sötét,hüvös eröben,

támaszt nyujtott,értette a különbséget,

elhitte a hihetetlent,

védö karja bárhova elért,és

bárkitöl megvédett.

Minden nap álom volt,

melyet csodás éjjel követett.

Egész testem érte élt,

követtem öt a másik világba,

ahol kitört a belsö érzés,

elszállt a gond,

a megtalált a jo.

Együtt izleltem vele a vér mély ízét,

együtt ettem az áldozat velös részét.

Tudtam minden késszurása,

szeretet felém!

De kivirult a nap,

elhagyott a sötét,s

hite megszünt felém.

Csalodott mert átadtam,

az élvezetek kodexét!

Életem megszünt,

a valoságba kerültem,

nem tudok hova bujni,

nem lelem az életem!!!

[VadMacska]

Barátomnak!

Gyáva emberek,gyáva mondatai,

mind csak kínoznak!

Vedd észre,

szivük börtönben él,s hozzá a kulcsot

Ök maguk őrzik réges rég!

Szabad szived másra vágyik!

Szabad világ,szabad eszméit keresed!

Gyere,s élj velem!...

[VadMacska]

Ezért!

Vértöl izzadt kezével,

arcomat simogatta.

Érdes börével böröm surolta.

Hideg ajkai fertöként járták be testem.

Hallottam szive heves lüktetését,

éreztem sohajának fagyaszto,rémisztö érzését.

Vadul támadt,s lépni nem lehetett.

A nedves talajt éreztem testem alatt,

az égre nézve igazságot kértem!

Sötét urak,sötét árnyai a mélybe tiportak,

démon lettem,s maradtam...

[Diabolus]

Beszéd az örök szépség gazdájához

Lehoznám, igen, az angyali kórust

Csodálják gyönyörű hangod,

Lehívnám az Urat s az angyali trónust,

Nézzék meg gyönyörű alakod!

Aztán lehívnám Mihályt, az arkangyalt,

Óvja életed kíntól-keserűtől,

Adjon békét, otthont és nyugalmat

Messze vigyen Téged mindentől!

Olyan gyönyörű vagy nekem,

Mint fehér rózsa meseszép réteken,

Örök és tündöklő

Mesés igazgyöngy.

Kevesek ezek a szavak szépséged kifejezni,

Kevés az egész élet szíved megérteni.

...Már régen tudjuk, bármit teszünk,

Életünk összefonta a sors, s a lelkünk.

(Annak örömére, hogy valakit visszakaptam, és valaki visszakapott engem, és annak örömére, hogy vagyunk egymásnak)

[Dark Angel]

Érzés

Mit is érzek most nem tudom,

csak fekszem az ágyban és hallgatok,

fekszem és várom a csodát

mely soha nem találhat rám.

Hallgatok most jól esik a csend,

bár lelkemben millió hang zeng,

Fekszem és rámtör egy érzés:

Mi lett velem?-ez a kérdés,

A testem még él,

a lelkem már HALOTT.

Csak fekszem az ágyban és hallgatok,

Mit is érzek most nem tudom!