Versek (!csak saját versek!)

[gord a polihisztor]

[gord a polihisztor]

KICSIKE:

fagy ölelget,

csont a lánc,

borzalommal édes,

kéj a halál.

[Nefadar]

Homály

A Homály felemészti az összes szépet

S romlásba dönti a virágzo népet

Az országra csak pusztulás és nyomor vár

S nem lesz ember ki átlépné e határt

Pusztulás vár arra ki a lábát ide be teszi

Mikor a Homályt és az ármányt fel sem ismeri

Életét a Homály azonnal kioltja

Ezzel a világnak újabb szenvedést okozva

[Nefadar]

Elmúlás

Kellemes illatok terjengenek körbe-körbe

Mikor a meleg nyár befordul az örök ?szbe

Hideg jön ami egyenl? az elmúlásal

Egyre sötétebb és komorabb világot feltárva

A kellemes illatok helyét átveszi a halál szaga

Ezzel feledtetve a jó és a meleg nyarat

A hideg és a halál elveszi mindenki józan eszét

Majd az örök homálky veszi át a fény helyét...

[Gem Kapocs]

Utolso gondolatom

csendet fúj északról a szél,

sötét van, lassan leszáll az éj.

F?ben fekszem és verset írok,

S vérz? sebemt?l elhalok.

Végs? csatámat megvívtam,

hagyjatok hát had aludjam!

Fekete köd száll szememre,

fényes emlék tör lelkemre.

Egykoron nagy harcos voltam,

Kardot, fényes páncélt hordtam.

Emberek ezre éljenzett,

de ez már a vég, s nem a kezdet.

Eljött a háború kora,

mely véget érni nem fog soha.

Tengernyi vér folyt hiába,

s népek szorultak rabigába.

Mikor jön végre béke,

mikor nézhetünk fel az égre?

Mikor szárad fel minden vér,

mit fizettünk e förtelemér?

Ez nekem már nem sokat számít,

haló tudatom nagyokat ásít.

Gyönge kézzel leteszem a tollat,

s fejemb?l elszáll az utolsó gondolat.

[Gem Kapocs]

Az ?rület dala

Valami ?rült gondolat,

valami er?s és ködös tájon.

Valami madár száll fenn,

lehullott tollát megtalálom.

Valami ?rült remegés,

valami hiány ha nem vagy velem.

Valami madár repül tovább,

Többi tollát is megkeresem.

Valami ?rült fut toább,

azt hiszem, igen én vagyok.

Valami ?rült égi madár,

felh?k közt a gondolat.

[Gem Kapocs]

Sötét sors

Sírodból a szélzúgás,

sötét ébredésbe húz át.

[gord a polihisztor]

KETTEN:

ketten álnak szemben,

körülöttük kavargó emberhullám,

ketten álnak szemben némán,

mert a szó már hitvány,

csak a szél lengeti meg a bitófán.

e pillanta elmúlt,

fakó emlék csupán,

az érzelem szárnyal,

tovább a lelkek fájdalmán.

ketten fekszenek csendben,

a szó még most is hitvány,

a test elporlad,

a lélek él tovább,

s találkoznak isten oltárán.

a lélek

[gord a polihisztor]

FEKETÉN-FEHÉREN:

nem voltunk feketék-fehérek

nem él?k vagy holtak

nem voltunk jók avagy rosszak

még lekünk sem volt csak fekélyes maradványa,

mely momentóul száll minden esküszeg? szavára.

szavunk mint pusztába kiáltott szó,

csendben elmerült,

koppottas viszhangját,

a szél is kiveti s tova repült.

hitunk elenyészett,

arcát nem fordította ránk a megváltó halál,

ily sors vár a kegyvesztettre,

mig vezeklése le nem jár.

[Sychter]

Mit ér a szerelem?

Megint ősz van,

beáll a tél,

kicsi madár

sokat remél.

Fiókái

kirepültek,

a hideg ellen

menekültek.

Jött a vadász

nagy puskával,

lassan osont,

halk zajával.

Fején tollas,

piciny kucsma,

lábán vizes,

barna csizma.

Nem vadász az,

csak madarász,

puskájával

ő nem vadász.

Minden héten,

kétszer talán,

felmászik a

nagy hegy falán.

Feljutva Õ,

onnan kémlel,

icipici

távcsővével.

Onnan látja

a világot,

és benne egy

nagy virágot.

Babájának

arcát látja,

de nem ővé míg

ki nem váltja.

Rózsájának

édesapja,

hozzáadni

nem akarja.

A madarász

szegény ember,

ellenkezni

egyik sem mer.

Se a legény,

se a lányka,

apja szavát

nem bírálja.

Pedig a lány

is szerelmes,

mert a legény

szép és kedves.

De esélyük

nem nagyon van,

mert az apa

hajthatattlan.

Az akihez

nőül megyen,

gazdag ember

kell, hogy legyen.

Szegény legény

hiába vár,

mert a leány

nem szabad már.

Van egy úrfi,

szomszéd várban,

nem szenved ő

a hiányban.

Számos telke,

nagy birtoka,

van tehene,

meg sok lova.

Szegény legény

fenn a hegyen,

nem tudja, hogy

most mit tegyen.

Szép rózsáját

házasítják,

esküvőre

Õt nem hívják.

Haza ballag

szegény legény,

hátizsákjában

egy lepény.

A lepényben

csak hat betű,

szép babáját

így hívte Õ.

Aranka van

a lepényen,

mit előhúz

Õ most éppen.

Szomorúan

nézegeti,

kicsordul a

könnye neki.

[Valaki]

Szó

Szállna a szó

Ha szállhatna

Fel kél a baj

A világot járja.

mondaná a szó

De ajka zárva

Sóhajt a szó

Ha szája, nem lenne zárva.

Mondaná a szó

Ha szabadabb lenne

Mondaná a szó

Ha barátját nem temették

Volna el élve!

Sóhajt a szó

Nincs menekvés

A némaság gy?zött

Jön a kivégzés.

[Valaki]

1956

Évszázados átkok

Lelkek, nyomorgások

"Szovjet kéz alatt

[Nefadar]

Bárcsak

Bárcsak feledhetném a világ összes rosszát

Bárcsak ne kellene néznem az emebriség sorsát

Bárcsak pusztulna el végre az összes ember

Bárcsak tisztulna meg gonoszságtól a lelkem...

[Nefadar]

Feledés

[gord a polihisztor]

ÉLtem:

várnak rám a túlsó parton ,tudom ,

már nincs bennem sem félelem sem fájdalom,

ez a sorsom ,s ezzel végzetem

hogy s folyóba fúljak , s vesszem életem.

csak testem mely átér a túlsó partra,

lelkem örökké szabad, nem verték béklyóba.

boldogan lebegek az úton mely vezet,

legvégs? utamra.

A halál mely számotokra pillanatnyi megnyugvás

és szinte már álmodott képzelet,

nekem végs? szürkülés

mert lelkem többé nem lebeg.

Férgek vagytok ,s ilyen éltetek,

nekem egy éltem többször elég

mint ti nektek,

sokszori létetek.

Urria látja arcom , és látja végzetem,

Nem félek ,mert ez csak így lehet.

[Nefadar]

Örökké

Nyomorult életed általam veszíted

Miel?tt fegyvered el?keríted

[Mazsinó]

Idegen irigyek

Hol még égnek a határ tüzei

Bent a városban pedig az éj szüzei

S vigyázzák országának álmát

A királyt s az országalmát

Addig a falvakban, ezernyi dolgoskézre

Csak a puli csahol, a reggeli zenészre

Már les a felleg, s ébred a narvál

Odavész a k?, a giccs, a ság...

a csatazajnál.

Mali Zeku

[Nefadar]

Szavak

Szavak, szavak

Nincsen más csak üres szavak

Amik semmit sem jelentenek

Amik semmit sem jelentenek

Szavak, szavak

Felejtsed ?ket ha valamit akarsz

Ne beszélj inkább mutasd!

Ne beszélj inkább mutasd!

[Nefadar]

Szeretlek

Szeretlek és nem akarlak elvszíteni

De sajnos e szerelemben már senki sem hisz

Szerintem mindent tönkretettem, de nem akartam

S bárcsak szét zúzhatnám a visszatartó falakat

Küzdeni fogok szerelmedért amíg csak élek

De szívem örlődédében én veszítek

De ha kétségem magam iránt megmarad

Tudom, hogy elveszítelek s lelkem egyedül marad...

[gord a polihisztor]

LEeSzEk:

Ha nagy leszek ,

Sárgarigó leszek,

Minden felyesre teszek.

Ha negy leszek,

Feketerigó leszek,

Csak halált énekelek.

Ha egyszer leszek,

Jó sohasem leszek,

De rosszat se teszek.

Ha tehetem nem leszek,

Én a nihil leszek,

De legjobb ha halott leszek.

[gord a polihisztor]

Talány:

Fátyollebenés,

ennyi az egész,

a szemem határán,

szabájmegszegés!

[gord a polihisztor]

Vígasz a csalódottaknak

Most szomorú vagy talán,

De hidd el nekem,

Egy évvel ezután,

Egy mosolygós,

Nyári délután,

Kacagva gondolsz,

Vissza rá.

Hisz elmúlt,

fátylat rá!

[gord a polihisztor]

Boldog életképek 1.:

fák,virágok,fehér fellegek,

mosolyogva nevet? emberek.

sziklák,rögök,tengerek,

vígan dalolászó telepesek.

bimbódzó,növekv? szerelmek,

vének arcára mosolyt csaló gyerekek.

zöldell? suhogó eperfák,

melyeken ezernyi madár dalolász.

[gord a polihisztor]

HAlál:

Végül sötét kezek,

Taszítják le ?tt a mélybe,

Aki megérdemelte.

[gord a polihisztor]

förtelem:

kavargó,tajtékzó förgeteg-gondolat,

mint hullám robajlik át a fejemen.

érthetetlen tonnányi súly? förtelem,

cikázik át a lelkemen.

talán én sem értem ,

méghogy ti istenek vagy emberek.

egy kobzos lelkét megfejteni:

lehetlen.

kucorognák a sarokban zavartan,

mint egy kisgyerek.

talány csak 2 kar kellene

,mely átölel s eltemet.