Jump to content
Kalandozok.hu - M.A.G.U.S.
Keresés Itt
  • Több lehetőség...
Eredmények keresés, amik...
Eremények keresése...

Versek (!csak saját versek!)


Recommended Posts

Mezít-láb

Füledbe súghatnám újkeletű vágyaim,

Uralkodhatnál rajtam, mint pőre álmaim.

Zihálós éjjelen akadozó lélegzet,

Még tompa morgásra, elfojtásra késztethet.

Homályos tekintet, tudd, veled ki-leszek:

A szárnyaló hajó, és a végtelen képzelet.

Nos, játszhatnál rajtam, mint neked szánt zongorán,

Ha nem lenne ehhez a pillanat túl korán.

Link a hozzászóláshoz

Szép virág tövében van komor keresztfa;

Kinek odarakták, fel van az akasztva.

Használatlan áll ott, korhad el a szélben;

A virág meg csak nő keresztfa levében.

Rohasztó déli szél, midig hoz valamit;

Mit tétlen keresztfa nem szeret hallani.

Messze akasztófák boldogan mesélnek;

Alattuk gyilkosok, akik már nem élnek.

Komor keresztfának van egy szép virága;

Rusnya féreg foggal minden nap kirágja.

Ki erőt nem sajnál, s kirágja a férget;

Az vet mindenkoron ez őrültségnek véget.

Rusnya gyönyörűség, gondolnád te beste;

Ha a rossz keresztfa a fejedre nem esne.

Szerkesztve ekkor: , Aegnor által
Link a hozzászóláshoz

Elindultunk a különös szigetre,

Felkészülve a veszedelmekre

Utunk titokzatos, sőt rejtélyes,

Ó kincsvadászat, oly szenvedélyes

Keressük azt a vacak világítótornyot,

A szigeten ama elátkozott ormot

Egy szigetet hibbant lakosokkal,

Meg tele emberevő halakkal…

Hosszú volt ez a tengeri út,

Elvileg a vízbe senki se fúlt

Már a vége felé jártunk,

Mikor törött hajót láttunk

Kis csapatunk megindult egyből,

Úgy akárha szaladnánk hegyről

Furcsa zátonyon titokzatos hajó,

Ebből bizony nem lesz semmi jó…

Mágiám egy kicsit segített,

A múltból képeket vetített

A hajót orvul megtámadták,

Nemes hölgyét elrabolták

Holtakat egyáltalán nem találtunk,

A támadókból is keveset láttunk

Furcsa, vízhez szokott lények,

Embert raboltak, ezek a tények…

Megérkeztünk Zátonyfaluba,

Beleettünk a bálnaraguba

Egyikünk pingvinre vadászott,

Majd a vízbe jól elpicsázott

Átkeltünk a titokzatos szigetre,

Utunkba állt néhány cserje

Másik társunk átvágott rajta,

A kis csoportot előre hajtva…

A toronyhoz megérkeztünk,

Új, furcsa emberekbe ütköztünk

Ételükkel kedvesen megkínáltak,

Csak hát emberhúst tálaltak

Riellin, a szerencsétlen flótás,

Egy halott vadember bajtárs

Halálával harcot hozott,

Az egyikünk nekik rontott…

Kardját hirtelen kirántva,

Ellenfél kezét levágta

Legyőzte a régi vezért,

Majd átvette a helyét

Egy nehéz próbát állítottunk fel,

Melyben Ramadnak 10 nő kell,

Amelyik a legjobb az ágyban,

Az lesz a vezér a klánban…

A Káosz ereklye elpusztítva,

Arel Úrnőnek feláldozva

Közben már eléggé estére járt,

Csapatunk inkább a toronyban hált

Másnap kora reggel új gondokra leltünk,

Például elsüllyedt a hajó, amivel jöttünk

Túlélő matrózokból, alig maradt csak kettő,

Õk biztosban várnak, míg beüt a mennykő…

Ahogy mondtam újabb nap kelt fel,

Tele érdekesen problémás hírekkel,

Ja meg találkoztunk egy herceggel,

Meg később egy Igere szentéllyel

Utána meg egy vulkánnál jártunk,

Egy rég lerombolt falut láttunk,

Mellette lávatónál egy emberi alak,

Szemei sugallták: „már vártalak”…

Egy hercegi bolondot követve,

Halember barlangot keresve

Kutattunk a kyr hölgy után,

Közben néztünk már bután

Nagy nehezen tervet készítettünk,

Már a harcra szinte felkészültünk

Ezért hát leúsztunk a keltetőbe,

Reméltük nem a temetőnkbe…

Bent őrült, véres küzdelmek,

Ellenünk undorító fertelmek

Mindenütt terhes foglyok,

Így mentek nálunk a dolgok

Sikeresen vettük az akadályokat,

Megöltük az erőszakolókat

Ezután gyorsan menekültünk,

Terhes férfiakkal meneteltünk…

Két térkapu meg egy kavics,

Megoldásnak ez így hamis

Mehettünk volna Vidékre,

Vagy a kráni bércekre

Persze volt egy harmadik út,

Bár az sem volt igazi kiút

Lávadémonnal üzletet kötöttünk,

Végül így a Vidékre költöztünk…

(Eredeti, az értékelésre beadott verzió. Jogos, hogy nem volt megfelelő az elvárásoknak, ezt nem is vitatom...)

Slayers csapat

Ramad, a fejvadász - Lozartan

Dszem, a varázsló – Messor

Kemal, a bárd – Shiffer

Aglaius, a pap – Khuriboow

Wada, a kardművész – Nova

Reilin, halott toronyfalvi lakos - az ebédünk...

Link a hozzászóláshoz

Aglaius Atvenustas (az udvari ork Arel papom ;)):

Hupákulum szenteménye

Fénykorongvány süpsüp, bukányol alatáj,

Muzsikugrány dalabáj suhancol átalány.

Falpartján fekvelen lustigol a porbahult,

Kucorgatja szutyokbelit, mitő porgyalult.

Hupákpöffencs tömtediglen terebély;

Eképpent telezig sokványos seregéjj.

Gyutacsszikrány villanó hussan pöfflikba,

Szussz szörtyen mélybelény egyszipra.

Gomolykelvény tekerél icikényen szipókin,

Zsigercsutvány somolya kelevény arcpirin.

Nyugolmányos szendervény osonrá a színre;

Törődtelen máralig búéltének számi kínre...

Link a hozzászóláshoz

Bűntettes

A világ nem kedves,

Ha elárulsz, nedves

lesz arcom a tetves

könnyektől, és repdes

egy tönkön a pelyhes

pillangó, mely terhes

gondolatot verdes

fejembe, hisz rendes,

a lelkemmel szerves,

fájdalmammal nyertes.

Számolván a kettes

létünktől már mentes

eredménnyel, csendes,

rámtaposón testes,

őrjítő és hentes

az érzelem-seftes.

2013. 03. 15.

Link a hozzászóláshoz

Vég

Éles penge hagy terjedő árnyékot a bőrön,

Buggyanó sikolyod hal el a csillanó tőrön,

Gránátalma fogaid közt halk buborék éled,

Homályfátylas szemed csak a semmibe réved.

Veled maradok amíg táncol kezed,

Aprókat rándulsz még, lassan elhal neszed,

Beszívom édes, terjedő illatod,

Szorítva várom utolsó, végtelen sóhajod.

Indákat növeszt vöröslő lepedőd,

Lassan gőzölve hűl nedves temetőd,

Fakó tested féltett játék, elsiklik mellőlem,

De magaddal loptál egy darabot belőlem.

Szerkesztve ekkor: , MagyarGergely által
Link a hozzászóláshoz

Első két fantasy témájú versem, 1994 őszéről.

Merengés

Halk dallam száll a ligeten át,

Melletted tűz lobog,körülül sok régi jóbarát.

Füledbe bújnak a meleg dallamok,

Érzed,lassan elszáll minden búd-bajod.

A tüzet nézed merengve,gondolatod messze száll,

Eszedbe jut a sok vidék,hol utad során jártál már.

Újra látod Eriont,a Városok Városát,

Pyarront és Enrawellt,a Tudomány Otthonát.

Újra látod Ilanor gyönyörű lovait,

Sirenar és Elfendel fenséges erdeit.

Előtted tornyosul a Sheral hófödte hegye,

És a távolban hullámzik a Gályák tengere.

Délen Amhe-Ramun pusztító hordája,

Északon a Hadurak véres viszálya.

A Hetedkor Káosza mikor ér már véget,

Mikor lesz itt újra boldog s szép az élet?

Halk dallam száll a ligeten át,

Melletted ül sok régi jóbarát.

A tűz az utolsókat lobbanja már,

Rátok pedig új nap és új kaland vár.

Egy szomorú történet...

Bús történet zeng lantom húrjáról,

Szomorú dal egy kedves ifjú párról.

Egy olyan tragédia,mely valóban megesett,

Emberi gyarlóság ölt meg,egy igaz szerelmet.

Pyarronban történt ez a tragédia,

Ott élt Valerius,egy gazdag polgár fia.

Szerelmes lett egy szegény szolgálólányba,

És a lány szíve sem volt őelőtte zárva.

Szerették egymást oly tiszta szerelemmel,

Amilyet csak ritkán láthat ember.

Szerették egymást,oly odaadó hévvel,

Melyet még az Idő vaskeze sem tép el.

De rájött erre a fiúnak az apja,

Az ő gondolatait csak a sok pénz hajtja.

"Felejtsd el a lányt,vagy meggyűlik a bajod,

Felejtsd el,vagy házamat azonnal elhagyod!"

"Lásd be fiam,ő nem akar mást tőled,

A pénzedet,az életedet és a jövődet.

Az ágyában majd magát a nyakadba varrja,

Ez az utolsó,erkölcstelen koldusszegény cafka."

"Rendben van apám,te akartad így,

Én tudom az igazságot,te amit akarsz azt higgy.

Én e percben elhagyom a házad,

Elveid ellen szívem -lelkem lázad."

"Én abban hiszek,ami neked nincs,

A szív és a szeretet a két legnagyobb kincs.

Elmegyek most innen nem látsz soha többé,

De szeretni foglak most és mindörökké."

"Takarodj innét,tovább nem hallgatlak,

Ebben a percben én most kitagadlak!

Nem vagy többé a fiam,takarodj el innen,

Verjen meg százszor az összes égi isten!"

Iszonyú szavak ezek egy apa szájából,

Átkozódva kergette el fiát a házból.

Vigaszért rohant kedveséhez,átfonták karjai,

De fülébe csengtek még az apja szavai...

"Nem tűröm el sokáig ezt a szégyenfoltot,

Nem leszel te ezzel a lánnyal túl sokáig boldog.

Mához egy évre elszakítalak tőle,

Mához egy évre,megmondom előre..."

A fiú és a lány saját útjukra léptek,

Vettek egy kis házat,ahol boldogan éltek.

Letelt már az egy év,és nem is történt semmi.

Az apa szavait már kezdték elfeledni...

Ám egy nap,amikor a fiú hazaért,

Oh,Teremtő Kyel,ilyent nem is remélt!

Egy csecsemővel a karján várta őt kedvese,

Azt sem tudta hirtelen,melyikeüket hogy szeresse...

Boldogabban éltek mint bármikor eddig,

Békességben még ki tudja meddig.

Nem számítottak arra,ami bekövetkezett,

Az átokra már egyikük sem emlékezett...

Egy nap,amikor a fiú hazafelé ballagott,

A házuk helyén már csak üszkös romokat láthatott.

Az udvaron feküdt halott kedvese,

Holtában is óvó karjai közt sírt gyermeke...

Eszébe jutott a régi apai átok,

"Tönkreteszem én majd,a ti bolgogságtok!"

Hát mégis idáig fajultak a dolgok?

Istenek az égben,miért nem lehettem boldog?

Előszedte régi öreg kardját,

És felkereste mit sem sejtő apját.

"Tönkretettél engem,én tönkreteszlek téged,

Véreddel felelek kedvesem vérének!"

Szegény öregember nem tehetett róla,

Hogy éppen arra vezetett egy rablóportya.

Ártatlan volt ő,e szörnyű esetben,

Mégis bűntudattal állt,a lesújtó karddal szemben.

Szegény Valerius eltemette szerelmét,

Majd karjába vette kettejük gyermekét.

Hosszú útra indult,nem látták többé soha,

A lány sírját pedig benőtte a moha...

Én vagyok,ez a kisgyermek,

Akit a Sors árvasággal vert meg.

Édesanyám sírjánál írtam ezt a dalt,

Aki oly fiatalon élte virágjában meghalt...

Link a hozzászóláshoz

Testnyi tánc

A harisnya fontos,

Ha két kezed zsoldos,

A lelked tükre gondos,

Ha szoknyám széle fodros,

A tekinteted pontos,

Hisz bőrünk dimbes-dombos,

Két idegpálya rojtos,

Sötét hajam loncsos,

De tudod te kis lompos,

Mindennemű ha foltos,

Az játékosan dolgos

Száz pillanatot fogdos.

2014.12.15.

Link a hozzászóláshoz

Te "mocskos" élet :)

Holdon jártam éjjel,

Szárnyaltam a napban,

Örök körforgásban

Rég alul maradtam.

Vinnyognék az égre,

Sírhatnám a fákra:

Hogy az élet hurcol,

Vergődni hiába.

De én csak mosolygok,

Arccal állva szélbe,

Lobogó hajammal,

Beöltöztem vértbe.

Jer elém, ha mernél

Rajtam átgázolni,

Csak a szeretetem

Tudod igazolni.

Volna-e még kedved

Velem megharcolni?

2015.02.06

Link a hozzászóláshoz

Ülj oda az asztaltársasághoz...

Hozzájuk szólhatsz anélkül is, hogy bemutatkoznál. Ha ismert kalandozó vagy, Fedd fel kiléted hogy megismerjenek.

Vándor
Válasz a témára...

×   Formázott tartalmat illesztettél be.   Formázás megszüntetése

  Only 75 emoji are allowed.

×   A hivatkozásodat beágyazta a gépszolga automatikusan.   Mutasd inkább hivatkozásként

×   A Pszi-emlékfelidézés sikeres volt.   Szerkesztőablak kiürítése

×   You cannot paste images directly. Upload or insert images from URL.

×
×
  • Új...