Jump to content
Kalandozok.hu - M.A.G.U.S.

Versek (!csak saját versek!)


Recommended Posts

Közzétéve:

Kesergés

Tudtad, hogy soha nem jössz vissza hozzám

Ezért egyedül maradok életem végéig mostmár

Miért hagytál el? Tudtad, hogy sorsod így véget ér

De te válaltad a halált, csakhogy élhessek én

Nem kértem semmit, nkább haltam volna én

Csak azért, hogy te örökké élhessél

De ebből te semmit sem kértél, életed eldobtad

De ezzel egyedül hagytál ebben a kegyetlen korban

Veled határtalanul boldog voltam, de már nem tudok

Kesergésem elől menekülök, de halálom után futok

Kesergek mígnem egy csodás csillagos éjjelen

Beteljesítem az oly nagyon várt végzetem...

Közzétéve:

Emlék

Kéz a kézben sétáltunk lent a folyóparton

Magunk mögött hagytunk minden rosszat és valót

Ott felfedeztünk egy jobb és szebb világot

S körülöttünk nyíltak ki a gyönyörű virágok

Akkor meleg nyár volt, minden szép és jó

Most hideg tél van, s az úr a rossz

A világ örööké változik a rossz irányba

S emiatt szerte foszlik az emberek álma

Minden egyes éjjel a csillagok alatt háltunk

S nem hagytuk, hogy összetörjön reményteli álmunk

Felettünk fénylettek a ragyogó csillagok

S éjjeli álmaink szétszakították a nappalok

A Hold fénye selymesen takar be minket

Hogy szerelmünk örökkl kitart örökké hiszem

Te vagy az egyetlen akit soha sem feledek

S a szívemben mindörökké lesz neked helyed...

Közzétéve:

Feledés

Fejemet bánatosan lehajtva indultam előre

Miután hosszú hetek óta nem hallottam felőle

Lehet, hogy meghalt vagy csak elhagyott csupán?

Nem tudom, csak annyit, hogy semmit sem hagyott maga után

Miért történik ez? Miért nem lehetek boldog?

El kell mennem, hogy eltüntessem e szégyen foltot

Minden mi mögöttem van örökre elhagyom

De mosolygok, mert a győztes én vagyok

Közzétéve:

Megbántva

Nagyon szeretlek, de megbocsáltani nem tudok

Mégis annyira fáj mikor rád gondolok

Nem akarom, de folyton ott vagy a fejemben

Gyűlölnelek kéne, de nem tudlak, mert szeretlek

Közzétéve:

Egy harcos

Én szóltam, de nem hallgattak rám

S emiatt vesztettek a háború folyamán

Nőként egyedül álltam a férfiak között

De a bátorságom semmiben sem különbözött

Harcoltam páncélben s kezemben karddal

De szerénységemben mindig is megmaradtam

Társaimmal vállvetve küzdöttünk napokon át

Amíg minanyiukat utol nem érte a halál

Ketten éltük csak rúl egy fiú és én

S élhetünk ha ekmondjuk országunk tervét

El is árulta, de emiatt meg is ölték

S így már csak várom életem végét

Addig is csak hallgatok, nem szólok egy szót se

Semmit sem tudnak meg, csak mit ide írok le

De már látom, jönnek a hóhérok értem

A háborút elvesztettük s tudom mindennek vége...

Közzétéve:

Magány

A ködös úton megjelenik

Már azt hitte, hogy elfeledik.

Út végén a fiú már várja,

Bár ez nem volt más, mint az álma.

Mikor felébredt, már otthon volt.

A szobájában nagy csönd honolt.

Megtudta, hogy szerelme már holt,

Végzett vele a rengeteg ork.

Féli a jövőt és a magányt.

Rettegi, de várja a halált.

Soha senkit nem fog szeretni,

A fiút többé nem feledi.

Közzétéve:

Bánat

Egy ifjú halálhírét hirdetik,

Szerelme mit érzett elveszik.

A lány országának hercegnője

Az ifjú volt életének hőse.

A lány többé élni nem kíván,

Szívesebben halna meg inkább.

Halálba menne szerelméért

Kit soha többé el nem érhet.

Indult a következő sereggel,

Észrevétlenül meg is tehette.

Ifjakkal harcolt ő hősiesen,

De a halál végül elkerülte.

A palota melletti szikláknál

Nagy bánatában, csak egymaga állt.

Majd a mély tengerbe veti magát.

Végül így érte utol a halál.

2003. február

Közzétéve:

Háború

Õsi kürtök morajlása,

Díszes kardok csattogása,

Harci mének nyerítése,

Győzelmi szavak kiáltása.

Indult a király és serege.

S az ellensége ország ellene.

Egy parton küzdöttek

A hatalmas tenger öblében.

Első sorban a lándzsások

Mögöttük meg az íjászok

S a király imígyen kiállt:

Közzétéve:

Lázadás

Menekült, mert a Halál Angyala űzte

Fájdalom rágta mégis szótlanul tűrte

Csak szabadságot akart, csak ennyit

De nem, mert mit kívánt a Halál elveszi

Hívta a Halál, de ő mégsem felelt

Õ megtette amit eddig senki sem mert

Fellázadt a kegyetlen és számító Halál ellen

S a Halál előtt rejtvemaradt reményteli terve

Ereiben forrt s égett lázadó vére

Mert testében már hatni kezdett a méreg

Ereje fogytán, egyre közelg a vég

S bevégződik mire az Angyal odaér...

Közzétéve:

Feleszólítás

Feledjetek el minden gonoszt s rosszat!

Öljétek meg a zsarnokot, mert szenvedést hozat!

Háborút indítsatok, lázadjatok ellene!

S üldözzétek el őt innen minnél messzebbre!

Utána emeljetek új országot és hazát,

S idegenben ne bízzatok, mer nem barát!

Közzétéve:

Gegéhez

Szerelmedért feláldoznám a lelkem

Érintésedbe beleremeg a testem

Szemed csillogása hatalmas öröm

Tőled érzem magam az égiek fölött

Csókjaid mámorosan édesek

Mikor veled vagyok azt annyira élvezem

Feledteted a fájdalmat és rosszat

S számomra az örök szerelmet hoztad

Közzétéve:

Elmélkedés

Elfeledni téged soha sem tudnálak

Nem tudok a holnapnak élni csak a mának

Mikor nem látlak könnyemet folyni hagyom

Nélküled csak szomorú és bánatos vagyok...

Közzétéve:

Önmagunk börtönében

Hová tűnt a világ, s az emberek jósága

Kegyetlenség s nyomor él lelkünkben régen.

Nincs itt már jókedv, ez az enyészet posványa

Sötétlik az ég és borúsabb mint télen.

Közzétéve:

ÉN

Sötét tekintettel végzed a dolgod,

Félő szemeiddel nézed más mit mond,

Megteszed mindazt mit elvárnak tőled,

Azt tanították, így lesz jó belőled.

Míg nem éreztél mást mint mások szoktak,

Egy vagy a tömeggel, s azok eltaposnak.

A boldogságnak mondják, egy útja van,

De azt már nem látják, hogy létük céltalan.

Ki tőlük kiválik annak lépte nehéz,

Közzétéve:

Igen, neked szól...

A halál után vajh' mi lesz véled?

Örök sötétség, vagy égő pokol?

Tudod-e majd,hogy mit hoz a végzet?

Végtelen béke érzed hol honol?

Monták-e már hogy mit ér a véred?

Angyali köntöst, vagy örök nyomort?

Választ keresve telik az élted?

Ha nem így teszel hát élj boldogul!

A kérdésre választ tudja ki érted

Aggódva írja a szót konokul...

Közzétéve:

ISMERD A TÖRVÉNYT :!:

Nem számít mit gondolsz a világnak vége

Elpusztít mindenkit a hatalom fénye

Fenséges angyalok szállnak fel az égre

Armageddon eljő és nem veszed észre

Dobogó szép szíved elhamvad égve

Amit már próbáltál, eljöhet végre

Rombadől minden mit terveztél élve.

Mért vágynál a rosszra mikor van jobb is?

Rémület helyett, jöhet boldog szó is!

Élvezd a létet, mert ajándék mindez,

Ismerd a Törvényt, mert jövőd csak így lesz!

Közzétéve:

Miért nem én?

Véres lett a kezem, az ő vére

Szerelmemé, ki életét adta én értem

Halhatatlan élete percek alatt ért véget

Amikor végleg kialudt csillagának fénye

Miért az kérted, hogy örökké feledjelek?

Ahelyett, hogy mindig veled legyek?

Szerettél, hogy hagysz így félni

egyedül e reményteli szerelemmel éni?

Közzétéve:

Elválás

A halk vallomást messze fújta a szél

Amit akkor mondtam már semmit sem ér

Pedig azt hittem mindörökké tarthat

De jeges tekinteted szívembe mart

Az összes jót mi veled volt, elfeledtem

S többé rád nem mosolyog tekintetem

Szemem ragyogása örökké kifakult

S a lelkemet éltető tűz is kialudt

A hozzászóláshoz be kell lépned, vagy regisztrálnod Kalandozó!

Kizárólag a városőrség által átvizsgált kalandozók hagyhatnak válaszokat.

Kalandozónév regisztrálása

Regisztált kalandozóként felhőtlenebb az élet!

Csatlakozás a Kalandozókhoz

Bejelentkezés

Már velünk kalandozol? Lépj be!

Belépés
×
  • Új...