Felon Közzétéve: Január 25, 2009 Szerző Megosztás Közzétéve: Január 25, 2009 Vauluz Vassi - Konda - boszorkánymesterHatalomra éhezve... Abasziszban született egy elf apa és egy ember anya gyermekeként. Későbbi életét sajnos extrém módon megkeserítette, hogy kitaszított kalandor apján egy súlyos átok volt, miáltal soha sem lehetett egészséges gyermeke, torz testben kel majd mind életre. Hogy kiderítse tényleg igazat mondott-e rosszakarója, elcsábított egy ifjú és naív leányt és teherbe ejtette. Az éjszaka után eltűnt a színről, hogy kilenc hónap múlva újra előbukkanjon. Amikor meglátta első gyermekét, kisebb fajta cirkusz után dühében meg akarta ölni, ám az anyja a védelmére kelt, így véletlen őt érte a halálos kardszúrás. Ekkor rontott be az ajtón a leány apja, aki a hangos kiabálásra érkezett, és fia segítségével lefegyverezték majd a városőrök kezére adták az elfet. Látván, hogy ez a torzszülött förtelem már megszületésekor balsorsot hoz a családra, egy kosárba téve tették ki egy eldugott sikátorba. Meghallva a csecsemő keserves sírását, egy helyi fogadós talált rá. A látvány nem tetszett neki, de úgy volt vele, hogy mindenkinek jogában áll élni, hát úgy döntött, hogy később jó lesz olcsó munkaerőnek. Teltek múltak az évek, már egészen kicsi korában munkára lett fogva, minden gané munkát ő végzett a fogadó körül. Nevelője nem volt rest kimutatni érzelmeit, úgy bánt vele mint a mosogatóronggyal. De hát mit lehetett tenni, szerencsétlen Vauluz még a rongynál is randább volt, sose tanult mást, sose fogadták be másutt, élete végéig ez várt rá. Várt volna, ha egy nap nem következik be a forduló pont. Történt ugyanis, hogy egy boszorkánymester - órási vérdíjjal a fején - betért a fogadóba. A kis városban tudták, hogy az illető dél fele halad, és valószínű volt, hogy útja érintette ezt a helyet is, de hát nem tudhatták ki ő és hogy néz ki, hát reménykedtek, hogy csendesen tovább halad. Meg is érkezett annak rendje szerint a községbe, és hogy tető alatt töltse az éjszakát, betért a fogadóba. Miközben a szobakulcsot kérte ki, szóba elegyedett a fogadóssal. Ez még nem lett volna baj, ám elszólta magát, és erre csak percek múlva jött rá. A fogadós már küldte volna a fiát, hogy hívja a városőrséget, de nem tette elég gyorsan. A boszorkánymester villámok tönkelegével küldte padlóra a két férfit és pörkölte halálra. Kifinomult érzékeinek hála azt is tudta, hogy valaki figyeli. Meglátva Vauluzt már lendítette volna a balkezét, ám Vauluz kihasználva az alkalmat, elé térdelt és siralmasan könyörögni kezdett. Végig nézte ugyanis, ahogy a sötét utazó szempillantás alatt, megeröltetés nélkül tudatta nevelőjével, hogy ki a nagyobb kutya. A hatalmat látta a praktikában, a fegyvert, hogy megvédje magát. Miután megígérte a férfinak, hogy minden piszkos munkát elvégez helyette, az kapva a lehetőségen és megszánva a drámai kinézetű ifjút, életben hagyta, ám terveiben nem szerepelt, hogy majd kitanítja. Úgy volt vele, hogy ha már nincsen belőle haszna, megszabadul tőle. Eltelt két hosszú év, kis kompániánk bejárt néhány államot délen, információt és hozzávalókat gyűjtve a mester - Scaras - kísérleteihez. Vauluz kitartó ésh űséges volt. Link a hozzászóláshoz
Felon Közzétéve: Január 25, 2009 Szerző Megosztás Közzétéve: Január 25, 2009 Emieruk Venes - Link a hozzászóláshoz
Felon Közzétéve: Január 25, 2009 Szerző Megosztás Közzétéve: Január 25, 2009 Sam'Chie Hokusz - Link a hozzászóláshoz
Felon Közzétéve: Január 25, 2009 Szerző Megosztás Közzétéve: Január 25, 2009 Mash Zabar Antail - de-Generációk - bajvívóHa valaki olyan családban születik, mint Mash Zabar akkor nincs gondja semmire. A születési előjogok a Famor kasztú embereknek sok problémát megoldanak. Nem kell megküzdeniük semmiért. És Mash Zabar ilyennek született, fiatal kora kényeztetéssel és a kívánságainak lesésével telt. Természetesen legalábbis a rabszolgáknak lesniük kellett a gyermek minden furcsa és különleges kívánságát. Ahogy cseperedett és kamasszá érett apja felfogadott mellé pár tanítót, hogy megtanítsák neki, hogy kell egy igazi nemesnek viselkednie. Tanult Toron kasztrendszeréről, a toroni nemesek viselkedéséről, a toroni hagyományokról, a Kyrekről. Élete ezen része folyamatos tanulásokból és a család felé való elkötelezettségből és a családi elvárásoknak való megfelelésekből állt, s ez nem igazán tetszett az ifjúnak. Ezt a problémát tetézte, hogy a fiatal mellé külhonból érkezett tanító mindenféle butaságokkal traktálta a fiút. Valami kalandozókról beszélt, akik felette állnak a hatalomnak, akik úgy utazgathatnak, ahogy kedvük tartja. Akikre egy ország törvénye sem vonatkozik, akik fittyet hánynak mindenre és saját kezükbe veszik életüket. Olyan emberekről, akik sok pénzt vernek el a kocsmákban, akik legyőzhetetlenek. Azt persze nem mesélte el az oktató, aki egy nemtelen bajvívó volt honnan szedik a pénzt, amit elszórnak azok az úgynevezett kalandozók, hogy lopniuk és csalniuk kell, sőt sokszor éhezniük, vagy koplalniuk. S ezekkel a mendemondákkal teljesen elvarázsolta a fiút. Ezen néhány év, míg Zabar el nem érte a 18-adik életévét küzdelemben telt apjával.Mikor 18 éves lett apja utasítására Shulurba költözött a család ottani rezidenciájára. Mivel húgán kívül fiú testvére nem volt a család ezért itt kiskirályként élhetett. A fiú már megérkezése napján bonyodalmakba keveredett, mert hiába nemes valaki, ha nem ismeri az udvari etikettet, akkor nem tud igazán elmozogni a nemesek között. Mindjárt egy sértéssel kezdte az ottléte napjait. Természetesen testőreinek köszönheti életét, hiszen hiába tanulta ki a rapier forgatását, ha az árnyékból valaki hátba szúr. A testőrök úgy hullottak körülötte, mint a megsárgult levél az őszi szélben. De ez a fiatal Zabart nem érdekelte, végre saját maga ura lehetett, bár a pénzt amit elköltött a koronás városban, azt még mindig apja jövedelméből költötte el. Ezek az évek nem sok mindenre tanították meg a csak, talán jobb vívó lett. Viszont mint mindig, most is azzal a nemesi elszántsággal lépet be mindenhová, hogy ő felsőbbrendű és a szolgák nem érhetnek hozzá. És általában ez egy vagy több emberéletbe került. De az élvezetek rabjává változott. Mindenben volt része, amit ember szeme, szája, teste megkövetel és még többen is. S a nemesi paloták árnyékában, megtanulta hogy a törvény az ő oldalán áll, csak tudni kell, hogy mikor hová kell állni. Pártváltás, árulás, talpnyalás, vesztegetés a cél érdekében, nincs semmi, ami megakadályozza. S ebben a világban ismerkedett össze egy furcsa párossal. Olyan két emberrel, akik ugyan nem tartoztak ehhez a kaszthoz de, nagyon jól megéltek benne és kihasználták a kiskapukat. A fiatalabbik mintha a bátya lett volna az idősebb, meg mintha az apja. Velük bálról bálra járt és mindig ők voltak a középpontban. Apja, pedig csak küldte a testőröket és a pénzt. De egy alkalommal sikerült neki is találnia egy megfelelő embert, és az a fickó nem volt akárki, nagyon jól bánt a fegyvereivel. Bár ismerősnek tűnt, talán ezért is fogadta fel Erressir Lyechardot. Apjának levelet küldött, hogy több pénzre lenne szüksége az új testőr miatt. Ekkor derült ki a fiatal zsoldosról, hogy apja küldte utána és ez neki egy vizsga volt. Persze plusz pénzt nem kapott apjától az új testőrre, de jól megismerték egymás erősségét és gyengeségeit. Persze minden titkát nem ismerték meg egymásnak, de jól szolgált a fiú, míg apja vissza nem rendelte. Ekkor döntött úgy elhagyja a családját és ő is olyan híres kalandozó lesz, mint egykori vívómestere. Bár Shulurt nem hagyta el, csak a családi kastélyba nem lépett az óta. Persze apja által küldött apanázs nem akadt el, hiszen a fiú az egyetlen örökös, aki örökölheti a vagyont. Néhány hétig mellette volt az új testőre majd apja utasítására haza utazott. Persze nem maradt testőr nélkül, sok másik jelentkező volt, de az igazi majd egy évre rá érkezett vissza apja birtokáról. Lyechard akkora már igencsak ivott, de jól szolgált, míg nem sokkal később egy új testőrt fogadott fel, mert a másik, aki Lyechard mellett szolgált sajnálatos módon meghalt. Ez az új testőr elég érdekes forma volt, de amíg nem okozott galibát, elnézte a különcségét, hiszen kinek nincs különcsége. Az egyik testőre vele ivott, meg sokszor nélküle is, a másik meg mindig duruzsol valamit magában, mintha imádkozna. S erre még pluszban jött apjától egy varázsló, aki végképp hibbant volt. De jól megvoltak így és könnyen pénzhez jutottak, amikor nem volt elég az otthoni. Hol párbajozással, hol behatolással, néha pedig kíséretet adtak egy-egy nemes kisasszony mellé. Természetesen mindig a legjobb oldalukat mutatták, hiszen ő legyőzhetetlen párbajhős, tökéletesen jut be bárhová, és nagyon ügyes, ha a fehérnépekkel kell foglalkoznia, míg testőrei megszerzik, amit kell, mindig is szerette az ilyesféle játékokat, valamint ha elkísértek egy kisasszonyt ő volt az első, aki megharcolt a leány erényeiért, amit ő maga vett el. Link a hozzászóláshoz
Felon Közzétéve: Január 25, 2009 Szerző Megosztás Közzétéve: Január 25, 2009 Cordan Zistel Cz - de-GenerációkPyarron szerint '..-ban született a Toroni síkság Rhín városában, a pietor kasztú családban. Apja a Keldor család testőrkapitánya, s e miatt elég jó módban nevelkedett. Megkapott mindent, amit csak lehetett, jó neveltetést, kényelmes életet. Természetesen ennek volt hátránya is, hiszen a gyermek eléggé elkényeztetett volt és ezért felsőbbrendűen állt mindenhez és mindenkihez. Természetesen rangjából adódóan senki nem merte nehezményezni, hogy a fiatal hogy áll az emberekhez, hiszen aki szólni mert, nem érte meg a másnapot. Link a hozzászóláshoz
Felon Közzétéve: Január 25, 2009 Szerző Megosztás Közzétéve: Január 25, 2009 Minar Sharak Crowstone - de-GenerációkPyarron szerint '-ban született a Piedra hegység oldalában lévő aprócska faluban. A falu lakói látszólag állattenyésztéssel és bortermeléssel foglalkoztak. De csak látszólag mert valójában itt mindenki a pietor kaszt fejvadásza. A teheneket terelgető cserfes lánytól, a porban játszó hatéves fiúcskáig. Ez a falu egy fejvadászklánnak adott otthont, amely hűséggel a Cwa Mash bárónak tartozik. A klánban szigorú hierarciák voltak, mindenkinek meg volt a maga helye a klánban, a legifjabb gyerektől a legidősebb vénig. A kiképzést a hat éves kortól kezdődik és az idős fejvadászok azok, akik felügyelik a gyerekek oktatását. Minar is így kezdte. A gyerekeket kezdetben csak ismeretanyagot és tudást kaptak. Megismerkedtek a lopakodás és a rejtőzködés ismeretével játékosa. Később megismerkedtek a nyomok eltüntetésével és a nyomok felfedezésével. És természetesen közben tanultak írni és olvasni is, nem csak a saját nyelvükön. Ezen kívül az oktatók megtanították a gyerekeket, hogy használják elméjük hatalmát a gyengék felett. A pszihikus tanok eléggé nehezek voltak, és csak a legjobbak sajátíthatták el. Sok idejük ment el a napból a gyerekeknek a gyakorlással, és az edzések egyre keményebbek és megterhelőbbek lettek. Ahogy cseperedtek a gyerekek annál több dolgot ismertek meg ahhoz, hogy ők legyenek észak egyik legjobb gyilkosai, testőrei, harcosai. Különböző vizsgákat tettek le az idősebb fejvadászok előtt, hol az álcázásból, hogy lássák milyen ügyesek a fejvadászpalánták, hol pedig különböző atlétikai feladatokat kellet teljesíteniük. Az ifjú fejvadászok között folyt egy egyszerűbb rivalizálás is hogy ki a jobb és az ügyesebb. Ez a rivalizálás néha verekedéssel vezették le egymás között a diákok. Persze nem lehet őket egyszerű diáknak nevezni hiszen, ha egy látogató érkezett a falucskába, akkor a porban verekedő fiúkat lát, vagy épp bújócskázó ifjúkat, vagy szép és ronda lányokat, akik nevetgélve nézik az utazót, vagy esetleg az öreg tanító körül üldögéli fiatalokat, akik elmélyülten vagy épp unatkozva hallgatják szavait. De ha jobban megnézné bárki is a falusiakat, látná a feszült figyelmet, ahogy mindenki a lépéseit figyeli. És hogy a porban verekedő fiúkat egy idősebb figyeli de, nem avatkozik közbe, hogy a bújócskázó fiúk és lányok milyen ügyesen tüntetik el a nyomaikat, és hogy a csúnyácska lányok inkább fiúk, és a tanító körül ülő diákok igazából meditálnak, és nem alszanak. De ahhoz jó megfigyelőnek kell lennie az átutazónak, hisz ki az, aki figyelemmel kísér minden falut, amin átutazik, főleg ha még kocsma sincs benne. De igazából most minket csak egy fiú érdekel, mégpedig Minar Sharak aki lassan elérte azt a kort, hogy teljesítse első küldetését. Hogy igazi fejvadásznak tekintsék, a szomszédos várból meg kellet szereznie egy iratot. Természetesen a vár is a falusiak tulajdona volt, vagy inkább a várban élő fejvadászklán vezetőjéé volt a falu. De nem is ez a lényeg, hanem az, ahogy a fiú, tervezgetéssel és megfigyeléssel együtt, egy nap és egy éjszaka alatt sikeresen teljesítette a küldetést. A falu fejvadászai megfigyelték mind logikai, mind tervező és kivitelező képességeit. Majd ez alapján jelölték ki, hogy mely csapatba kerül. Minden fejvadászt egy olyan csapatba helyeztek, ahol gyengeségeit fejlesztheti, erőségét pedig szinte tarthatja. Az ifjú Minar tehát egy olyan csapat része lett, aminek fő feladata a klánt támogató nemesek megfigyelése, és támogatása volt. A fejvadászok hol testőrnek, hol étekfogónak, hol egyszerű parasztnak álcázva védték az arra utazó nemes életét. Természetesen úgy, hogy a nemes nem szerezhetett róla tudomást, hogy a klán folyamatosan figyelemmel tartja. A fejvadászok így sok tapasztalatot szerezhettek arról, hogy ténylegesen hogy tudnak beépülni, hogy tudnak észrevétlenek maradni. Természetesen a nagy megterhelésnek a nyomai nem múltak el, hiszen Minar, miközben a tervezgetett elfeledkezett önmagáról és egymagában vitatja meg az óta is hangosan az ötleteket. Sajnos ezt társai nem mindig vették jó néven, féltek hogy lebuknak, és ezért a klán vezetőitől azt kérték, hogy küldjék más csapathoz a fiút. Link a hozzászóláshoz
Felon Közzétéve: Január 25, 2009 Szerző Megosztás Közzétéve: Január 25, 2009 Erressir Lyechar S'hadlex - de-Generációk - toroni elitharcosToron Shulur tartomány itt született Erressir Lyechar egy pietor kasztú családban. Apja a városőrség egyik katonája, aki mindig arról álmodozott, hogy tiszti rangot kap. Anyja a kaszárnya melletti kocsma egyik felszolgálója. Az ifjú Erressir ide született, és igazából az utcán nevelkedett. Apja hogy minél magasabb tisztséget kapjon minden műszakot elvállalt és a család egyre ritkábban látta, az anyja pedig, hogy nehogy munkáját elveszítse éjt nappallá téve dolgozott. A fiúból 6 éves koráig jó tolvaj lett volna, de ekkor a helyi nemes egy különleges lehetőséget ajánlott fel katonáinak. Annak a katonának a fia ki legyőzi a többieket, katonai neveltetést kap és a nemes úr fiának lesz a testőre. Link a hozzászóláshoz
Morgian Közzétéve: Február 24, 2009 Megosztás Közzétéve: Február 24, 2009 Zhilia EstorDarton felkent papjaSokat töprengtem az emberek viselkedési formáin. Darton kegyelméből megadatott nekem, hogy tán valódi megszületésem előtt rájöjjek az igazságra. Tanáraim szerint túl fiatal és tapasztalatlan vagyok még, hogy érdemben filozofálgassak az érzés, gondolat és tett összefüggésein. Néha azt kívánom lássanak, érezzenek engem úgy, ahogy én magamat. Akkor talán megértenék szándékaimat. Milyen mulatságos is lenne. Egészen más folyást adna az életnek, ha megvalósulhatna ez a folyamat. Link a hozzászóláshoz
Dolnawyen Közzétéve: Szeptember 4, 2009 Megosztás Közzétéve: Szeptember 4, 2009 DolnawyenDolnawyen vagyok,Lindaver házából,egy azon hosszú életűek közül kik kardjukat és hűségüket Ranagol szolgálatába ajánlották.Joggal kérdezhetnéd,hogy vitte rá a lélek a hozzám hasonlókat,hogy legősibb ellenségeink csatlósaivá váljunk,őszintén bevallom nem tudnék rá válaszolni.Az igazság valószínűleg a távoli múltban keresendő.Nálunk nincsenek hogyanok és miértek,csak parancs és engedelmesség,igazak és árulók.Szigorú törvények határozzák meg életünket,a könyörület fogalma mindannyiunk számára ismeretlen.Mortel vagyok,magányos vadász,érzelmek nélküli gyilkológép.Másfél évszázada,hogy először pengét kaptam a kezembe,a hiequar szinte egybeforrt jobbommal.Öltem éjjel és nappal,sötétben és világosban,én voltam az eszköz a cél pedig nem más mint kivérzett,hideg tetemeket hagyni magam mögött.Nem ismertem mást csak a vas és a vér törvényét,s feltétel nélkül engedelmeskedtem családunk vezetőjének,egy sötét bőrű obszidián elfnek.Ébren mindig hideg fejjel cselekedtem,nem gondolkodtam,de az álmaimon nem sikerült úrrá lennem.Látomások gyötörtek,idegenek és fájók,túl félelmetesek,hogy nyílt elmével is merjek rájuk gondolni.Olykor fákat láttam,égbenyúlókat,nem olyan kóróformákat amik nálunk nőnek,máskor meg néhány aranyszín napsugarat mik puha női kézként simogatják az arcom.Sokáig démoni praktikára gondoltam,hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz,hogy belássam,ezek emlékek,az én emlékeim.Félelemmel töltött el a felismerés,hogy mindaz miben hittem hazugság és soha nem vágytam annyira az igazságot mint akkor.Lesből rontottam egyik fajtársamra,hogy szóra bírjam,meg is eredt a nyelve a torkához szorított acél láttán.Kétszerte volt idősebb nálam,könnyűszerrel végezhetett volna velem,mégsem tette.Mintha örömét lelte volna kínjaimban. Link a hozzászóláshoz
Felon Közzétéve: Január 2, 2010 Szerző Megosztás Közzétéve: Január 2, 2010 El Great Frosty - Azbestkecskék - Barbár sámánEL-Great tűnődve nézte a rácsos börtön ablakon át a kint tomboló vihart, mindig is szerette ezt az időjárást. Hosszú órákon át is képes volt bámulni ezt a csodálatos jelenséget, de sajnos fogságban semmi nem volt olyan szép, mint azelőtt. Utolsókat harapott a reggeli száraz kenyérből; a mocskos zöld kövön szétterített szalmán ült, hátát a százéves falnak vetve, s időnként morzsákat hajított a tőle két méterre viaskodó patkány párnak. - Hmm nem gondoltam volna, hogy az okoskodásom miatt kerülök ide. - mondta és régi gyerekkori emlékek futottak át az agyán mikor még szülőföldjén élt és nem volt semmire gondja. EL-Great világra jötte nagy eseménynek számított törzsében. Mert nem egy átlagos barbár gyerekeként látta meg a napvilágot, hanem mint Gorákk fia. Gorákk volt a környező törzsek egyik legnagyobb harcosa, hanem az egész kontinensé. Aki már számtalan alkalommal hősiesen megvédte népét akár az élete kockáztatásával is. Ezért fiának, aki majd az apja nyomdokaiba lép külön figyelmet szenteltek. Ezért fia cseperedésében az egész törzs fontos szerepet játszott mindenki sokat foglalkozott vele, tanították a legjobb tudásuk szerint. De mégis apja mellet töltötte ideje nagyját nem is csoda. Hiszen Gorákk a legerősebb és legjobb harcost akarta nevelni fiából és csak a legjobbtól tanulhat, aki nem mást, mint ö maga.Már ideje korán meg tanult bánni a fegyverekkel elsajátította apja harci stillusának az alapjait.Az erőléti gyakorlatoknak is sok időt szentelt, hiszen az átlagosnál is nagyobb termettel áldották meg a szellemek. Az idő teltével, az erejével kitűnt a többi gyerek közül már gyerekként olyan erős volt, mint egy felnőtt. A környéken ahol EL-Great lakott egy hatalmas erdőség vette körül. Ez a rengeteg volt a második otthona apjával, társaival és egymaga is sokat időzött az erdőben. Mindent tudott róla az állatok szokásait, hogy a vadászatott, segítse a természet veszélyeit, hogy hosszú napokon, heteken vagy akár hónapokon keresztül is életben tudjon maradni. Ez a nyugodt és békés élet éveken át folytatódott. De az idő múlásával valami fura dolog bontakozott ki EL-ben úgy érezte, hogy ö valamiért más, mint a többiek. Sok alkalommal észrevette a társai butaságát, téves döntéseiket még a törzsfő elhibázott ítélkezéseit is. Tudta majdnem mindenre a megfelelő megoldást és próbált is segíteni, megoldani azokat. De minden egyes alkalommal megharagudtak rá és 'lecseszték?- Micsoda? Nem úgy van! nem te vagy a törzsfő és még csak kölök vagy! Ha nem apád fia lennél ellátnám a bajod, gyerünk, eredj innen! 'ilyesmiket vágtak mindig a fejéhez majd nem is szólt többé ezek miatt. Minden egyes nap a megszokott ritmusában zajlott, amíg az egyik nap meg nem mutatkozott EL-Great egyik különleges tehetsége. Délután tájéka lehetett akkor a sötét felhők gyülekeztek az eső hírét hozván. Unalmában felkapott egy botot és elkezdett a homokban rajzolgatni elsőnek csak a vonalakat és köröket húzott össze vissza. Majd beugrott egy kép az elméjébe az egyik legjobb vadászatáról és elkezdte a homokban megörökíteni ezt a képet. Nem is olyan messze tőle egy éppen csatába készülő barbár harci festéket rajzold magára negyedszerre, mert mindig elrontotta. A következő hibája után nagy haragra kelt és hangos ordibálással karöltve szétzúzott mindent maga körül. Tombolása után elindult újabb eszközöket hozni mivel nagyon kelletek neki a festés a másnapi csatához. Amint megtett pár lépést meglátta a rajzot a homokban. Egy ideig csak bámulta a képet majd olyasmi történt, ami már évek óta nem esett meg vele. Támadt egy fantasztikus ötlete, aki ilyen fantasztikus képet tud készíteni az biztos jó harci festéket is tud csinálni. Nem is várt sokat felkapta a vállára EL-Great-et.- Te fested meg a harci díszem! Ne is, ellenkezz a homok is, megmutatta milyen ügyes vagy biztos a föld szellemei veled, vannak! - Én nem tudok festeni semmit még sosem csináltam olyant. De megpróbálhatom.- Jó mindegy nekem az is elég. Meg is csinálta amire kérte és a hatása nem maradt el a harci dísze is hihetetlenül jóra sikerült. A barbár nagyon elégedett volt vele és úgy érezte, hogy legyőzhetetlen a szellemek is vele vannak. Ezért úgy döntött, hogy nem várja meg a másnapot, már most elindul megharcolni a fosztogató vándor banditákkal. Felkapta a csatabárdját és nagy ordítás mellet elindult, hogy hőssé váljon. A többi harcos látván ezt a fegyverrel ordibáló hülyét ők is fegyvert ragadtak és futottak utána bár messze volt a tábortól, de nem törődtek vele. EL tudta jól, hogy csak a végzetébe szaladna így azonnal szaladt utána.- Ha most egyedül mész csatába akkor senki nem fogja látni a hős tettedet!Ez a mondtad hatására megállt és a fiúra nézett.- Tényleg! Igazad van.Nem is, sokára a többi felbuzdult barbár is megérkezett nagy hangzavarral. - MIVAN? Kit vagy kiket kell lemészárolni?- A csata csak holnap lesz!A téves riasztás hatására nagy veszekedés támadt s vele együtt hangzavar. Mindenki a saját igazát erőltette és nem jutottak dűlőre. Ezért a probléma megoldás mellet maradtak és mindenki a másikat kezdte el ütni, és aki utoljára maradt talpon annak lesz igaza. EL-Great tudta, hogy neki lesz igaza, de ezt be is kellet neki bizonyítnia. Örömmel birkózott bunyózott társaival már el is felejtette, miért csak átadta magát a mámoros harcnak. Amit nemsokára egy acélosan érdes hang szakított félbe.- Itt meg mi az ördög folyik?!A hang egy bottal támaszkodó középkorú állatbőrökbe öltözött férfitől eredt, aki épen a hamuszürke szakállát vakarta. Kevés dolog volt, ami félelmet ébresztett ezeknek a bátor barbárok szívébe. De ö volt az egyik, aki képes volt rá nem más, mint a törzs sámánja pillanatok leforgása alatt megszakadt az igazság szolgáltatás, és mint egy hatalmas közös ellenség ellen felsorakoztak szorosan egymás mellé hadi sorba. Egyszerre vettél a lélegzetüket és mereven a sámán szemébe, néztek.- Hát ez nem igaz miért kell mindig ezt csinálnotok ahányszor, megláttok?!A következő mondata hatására szimmetrikusan egyszerre egyet hátraléptek és utána vagy még tizet. Majd mindenki egyszerre pánikos hangvételben elkezdett zagyválni. EL-Great is félt a sámántól, de igazából nem tudta miért csak, mert mindenki más félt és ezt nevelték bele. Ezek a gondolatok futottak át az elméjén és nemsokára megfogalmazódott benne egy kérdés.- Miért is kéne tőle félnem? Õ is, a törzs tagja sokszor segít nekünk mindig is?A sámán közbe ordít megzavarva a gondolatait.- Befogni így semmit nem értek, ha mindenki egyszerre beszél!A sámán mondatával azonosan hatalmas menydörgés lett. A barbárok elhallgattak és még szorosabban egymáshoz, húzódtak.- Nah pont ettől kell félnem. 'gondolta majd a sámán kinyújtotta a kezét és az újával EL-Great-re mutatott.- Te, gyere ide és mond el mi történt.Lassú léptekkel elindult a sámán felé nem, mert neki ellent mondani csak arra gondolt, hogy elmondja gyorsan mi történt, és már szalad az ellenkező irányba. Mi előtt neki kezdett volna, megint elkezdet gondolkodni.- Ha ártani akart volna nekünk, már megtette volna, de még sosem láttam, hogy ilyesmi történt volna. Bár a többiek sokat meséltek mire képesek de nekem ez nem elég indok engem érdekel ,hogyan csinálja hogyan befolyásolja a szellemek és hogyan szólítja őket. Ezek a gondolatok sosem fogalmazódtak meg benne ez előtt csak a sámántól való félelmet, tanították meg neki és ekkor már máshogyan viszonyult a sámánhoz. Nem fél tőle és nyugodtan elmesélte az egész történetet, hogy a rajza indította el az egészet. Hümmögött egyet a sámán és intett a kezével. - Oké menjetek.Ha a sámántól való menekülésről volt szó nagyon fürgék tudtak lenni ezek a barbárok és mind a négy égtáj felé szaladtak mimnél messzebbre tőle. Egyedül EL-Great maradt a helyén és tűnődve a sámánt nézet kósza gondolatokkal a fejében. - Hátte kölök nem félsz tőlem? - EL-Great a nevem és most már nem.- Hmm oké akkor megmutatod a rajzódat nekem? Egyűt indultak vissza s közben számtalan dolgot kérdezet EL. Kérdezte a szellemekről, hogyan csinálta a menydörgést és sok egyéb mást is. Amint megérkeztek a rajzhoz a sámán nem gondolta volna, hogy tényleg ennyire tehetséges lenne. Majd egy kérdést tett fel EL-nek- Mond csak nem, volna kedved nekem segédkezni? Bármikor eljöhetsz hozzám, és addig maradsz, amíg akarsz.Sokáig nem is tudott válaszolni sok minden járt a fejében: mit gondolnak a többiek? Az apám? Vajon akkor nem fognak tőlem is e félni?- Ha nem akarsz akkor nem csak gondoltam, hátha érdekel.- De akarom csak akkor a többiek mit szolnak vagy az apám?- Hmm nem kell nekik elmondani, ha téged ez zavar gyere titokban.Erre már rábólintott majd az éjszakát a sámán szállásán töltötte. Egyre több időt töltött a sámánnál mindig hamis indokkal ment hozzá így hamar meg tanult hazudni, amit még sosem kellet neki. Volt rá példa, hogy azt hazudta saját apjának, hogy elmegy az erdőbe hetekre, különleges vadara vadászni, amit a sámánnal töltött. Az egyik nap a sámán éppen szertartáshoz készülődött El segítségével. Egy nagy bőrkötéses könyvből olvasta a hozzávalókat majd az egyik hozzávaló megkeresése miatt kiment a fejéből az egész és mérgében káromolt, és megint elővette a könyvet, hogy megtudja. Ekkor olyant tapasztalt, amit még életében nem. El megjegyezte egyszeri felolvasásból az egészet, amit hallott és visszamondta a szavakat. Nem hitt a fülének fellapozta a könyvet és tényleg minden egyes szót, mennyiséget jól mondott vissza. Még mindig kételkedett és letesztelte újból, amit ismételten első hallábból visszamondott. Meglátta a tehetséget benne milyen gyorsan és könnyen tanul milyen jó a memóriája, és mivel úgyis már kellet egy új fiatal sámánt oktatnia egy utódot maga helyére. Ezért elkezdte tanítani, érezte jó sámán fog belöle válni. Ez ellen EL-nek sem volt semmi ellenvetése, sőt még örült is neki. Legelsőnek olvasni tanította meg amint folyékonyan olvasott egyre többször csinálta. Az egyik napon mikor egyedül gyakorolta gyerektársai rajtakapták és elkezdték csúfolni. El tagadta a dolgot, de nagyon hamar elvesztette a fejét mindig is ingerlékeny volt és rátámadt arra, aki leginkább gúnyolta. Az igazát meg akarta védeni, ami nem is volt nehéz már ilyen fiatalon jól tudott harcolni akár puszta kézzel is. Igen csak ellátta a baját, már azt hitte nyert és az igazát megharcolta, de a többi gyerek másképpen gondolta és együttesen támadtak rá EL-re. Aki sajnos a túlerő miatt alulmaradt s majd otthagyták jól összeverve véresen a földön. Ekkor elhatározta, hogy még ennél is erősebb lesz és még jobb harcos lesz belőle, hogy ez ne történjen meg vele soha többé. Majd lassan hazabiceget és otthon még egy nagy pofára esésben volt része. Szó szerint mivel az apjához is eljutott a hír, aki akkorát csapott a fejére, hogy a földre esett és ezt csak a tudásvágyának köszönhette. Meg ne lássam, vagy halljam, hogy még egyszer ilyesmit csinálsz! 'mondta, majd magára hagyta. Az apja szavának engedelmeskedett is és ezek után még jobban titkolta az okos énjét. Sőt egyre inkább megjátszottá a hülyeségét mintha megváltozott volna. Link a hozzászóláshoz
Felon Közzétéve: Január 2, 2010 Szerző Megosztás Közzétéve: Január 2, 2010 Shanil GaramZarmin - Azbesztkecskék - ilanori harcosEgy őszi napon születtem Ilanorban, Dhun tartományában. Apám a térség egyik elismert íjkészítő céhének mesterembere volt. Eleinte megmutatta az ősi íjkészítés mesterségét, bár kisgyerek voltam még, de elragadtak a csodás mesterművek, amiket ő alkotott. Serdülőkoromig sok mindent tanultam tőle, ezek az évek közben is már látszódott rajtam a kiemelkedő kézügyességem és, hogy beleillek a térség szülöttjeinek sorába, az íjászathoz is kimagasló tehetségem volt. A térségben viszonylag tehetősebb család voltunk, így apám biztosítani tudta a világi tudományok oktatását számomra. Fontosnak tartotta szellemi fejlődésem is, ezért ismertetett meg Kyel-el, arra nevelt, hogy a törvényt mindíg tartsam a szemem előtt, és sose szolgáljak rá, hogy a bennem bízók kételkedjenek bennem. Kyel papjaitól tudományokat tanultam, a népem és a helység történelmét, a népem tradícionális faépítészetéből is magamra szedtem ismereteket, bár ez nem annyira nyűgözött le. Bevezettek abba is, hogy koncentrációval hogyan használhatom az elmém erejét, hogy a teljesítőképességem határait kitoljam. Ezen érdekes tudomány elsajátítása sok türelmet és időt igényelt, de később sokszor hasznát vettem, amikor szorult helyzetbe kerültem. 17 évesen még nem nagyon voltam tapasztalt a közelharci fegyverforgatásban, de jól tudtam lovagolni és íjazni. Először jelentkeztem a helyi térség őrségébe, ahol megtanultam alapszinten kardotforgatni, a néhány hónapos kiképzés nem nyűgözött le, főleg, hogy sokszor láttam elvágtatni a falu mellet a büszke Ilanori szabadcsapatokat. Közéjük akartam tartozni, ezért első lehetséges alkalommal csatlakoztam hozzájuk, szerencsére állóképességem és ügyességem megfelelt, ahhoz, hogy bevegyenek maguk közé. Itt 3 év alatt a kemény kiképzésnek köszönhetően mesteri lovassá váltam és az íjtudományom is olyan szintre fejlesztettem, hogy mozgó lóról is halálpontosan céloztam. Még egy évet szolgáltam a határőrvidéken, mielőtt hazatértem. Hiányzott már az otthoni vidék, segítettem apámnak befejezni egy mesterművet, ez volt az az íj, amit még akkor kezdett el készíteni, amikor eltávoztam otthonról. További fél éves munkával sikerült befejezni. Ünnepélyes keretek között nekem ajándékozta, ekkor tudtam, hogy ez a mesteri tárgy végig fogja kísérni az életemet. Jóvolt hazatérni, de élveztem a katonai szolgálat alatt eltöltött éveket is. Egyszer messzi földről érkező kereskedők kerestek maguk biztosítására lovas testőröket. Érdekelt az ajánlat, mert adott volt egy lehetőség, hogy új világokat láthassak, más kultúrákkal is megismerkedjek. Fel is vettek magukhoz és itt kezdődött el életem igazi szakasza. Rengeteg helyen jártam, megismertem az igazi nagyvárosok életét. Egyszer egy ilyen városban az éppen általam szolgált kereskedőcsapat hoszabb időre berendezkedett, így én munka nélkül maradtam. Elkezdtem magamtól felfedezni a térséget és valami kaland után nézni. Ez nem váratott magára sokáig. Egyszer amikor, épp két város közt lovagoltam, éles szememmel kiszúrtam egy kisebb embercsoportot a távolban. Jobban megfigyelve és közelebb húzódva láttam, hogy sok sebesült van köztük. Odavágtattam, hogy megnézzem, hogy mi történt. Először, mivel látták rajtam, hogy nem vagyok odavalósi gyanakvóan léptek fel ellenem, de sikerült tisztáznom kilétemet. Nagyjából 10-15 sebesültett láttam a földön és a többi ember őket próbálta ellátni, nem sokkal távolabb meg egy kiégett szekér roncsait. Az egyik segítővel szóba elegyedtem. Õ, Fenix Araman lett később az egyik társam további kalandozásaim során. Elmagyarázta, hogy nem messze innen, egy telepesfalut megtámadott és kifosztott egy kisebb rablóhorda. Amikor az első, a falu elleni támadásról hallott, akkor indult a segítségükre néhány társával, de már elkésett. Mivel én is értettem a sebek ellátásához, ezért a könnyebb sérültek ellátásában segítettem. Felajánlottam további segítségemet, ha esetleg ellentámadást terveznének a falu elfoglalói ellen. Nemsokára érkezett egy kisebb segítség az egyik városból és a sérültek egyrészét elvitték, illetve jött pár katona, a helyszín biztosítására. A felajánlott segítésem és az erősítéssel együtt megállapodtunk, hogy támadást kísérlünk meg a falu ellen. Jópár túlélő lehetett még a faluban, úgyhogy nem késlekedtünk, estére értünk a közelébe és bíztunk abban is, hogy a fosztogatók este megünneplik a sikeres támadást és nagyrészüket már részegen találjuk. Megérzésünk be is igazolódott, a falutól egy mérföldre egy táborztűz mellett megláttunk 3 fegyverest, valószínűleg őrök lehettek, de a mellettük lévő üres üvegek árulkodtak arról, hogy közel se józanok. Óvatosan megközelítettük, majd mivel nemfigyeltek ránk, nekem volt időm, hogy becélozzam az egyiket és lőjjek. Pontos találatomtól holtan esett össze, erre társaim megindultak, majd a következő vesszőmet is gyorsan útnakindítottam, ez leterítette a másodikat. A harmadikat a többiek elkapták, és kikérdezték a helyzetről, a támadók számáról és mindenről ami fontos lehet a további fejleményekkel kapcsolatban. A rabló könnyedén elárult minden részletet, bár ittassága miatt nehéz volt kivenni egy-két részletet. Tovább indultunk, majd amikor óvatosan közelítettünk tovább, akkor csatazajt hallottunk a távolból. Már a falu szélén jártunk, amikor rájöttünk, hogy nagy szerencsénk van, mert egy másik város is küldött segédcsapatokat a falu megsegítésére. Link a hozzászóláshoz
Felon Közzétéve: Január 2, 2010 Szerző Megosztás Közzétéve: Január 2, 2010 Fenix Araman Fenix - Azbesztkecskék - Domvik-paplovagAZ Araman CSAL Link a hozzászóláshoz
Felon Közzétéve: Január 2, 2010 Szerző Megosztás Közzétéve: Január 2, 2010 Thael WheelmosBigmac - Azbesztkecskék - BárdA nevem Thael Wheelmos 28 éves vagyok büszke bárd 182 cm magas vagyok 75 kg tejföl szőke hajam van és ez az én történetem?Gorvikban születtem - évében. Édesanyám a szüléskor meghalt, a mostoha anyámat meg sose szerettem.Gyermekkorom a rossz bánásmód és a boldogtalanság jegyében telt. Egyetlen vigaszom az a barát volt akit testvéremként szerettem, őt Nhoel Marcusnak hívták. Az apám kereskedőként dolgozott a testvéreim meg neki segítettek be. Én sose vágytam apám nyomdokaiba lépni, a testvéreim állandó jelleggel piszkáltak, ugrattak , megaláztak?Telt múlt az idő és mikor betöltöttem a 10 életévemet hírt kaptunk, hogy vándor cirkusz érkezik a városba, ekkor fordult meg először a fejembe a szökés gondolata, talán én is velük tarthatnék. Ez a gondolat járt az eszembe Marcus nem örült az ötletnek, bár őneki jómódú családja volt és a szülei is jól nevelték, sokszor beszéltünk róla és már már ő is velem akart tartani de lebeszéltem róla, mert ellentétben velem ő egyke gyerek volt. Aznap amikor a cirkusz megérkezett izgatottabb voltam mint azelőtt bármikor, csak ez járt a fejembe, mivel ilyen esemény nem sűrűn fordul elő a környéken nem kellet sokat győzködnöm az apámat, hogy mennyünk el megnézni az előadásokat, állatokat, szörnyeket. Az egyik műsorszám egy bűvész bemutatója volt, csodáltam ahogyan elvarázsolt dolgokat, eltűnt majd felbukkant valahol egészen máshol. Láttam egy nagy szőrös macskát, szakállas nőt, színészeket, volt köztük hegyes fülű, tejföl szőke hajú nő gyönyörű szép arc, teljesen elvarázsolt az egész hangulat. Azt gondoltam akkor és ott, hogy jobban érzem magam itt mint bárhol máshol azelőtt. Aznap eldöntöttem, hogy megszökök otthonról és csatlakozok a cirkuszhoz. Amikor leszállt az este össze szedtem a kis holmim ami nem volt más mint a tulajdon ruhám és egy kendő amely még édesanyámé volt, és ez az egyetlen emlékem maradt tőle. Kifelé tartottam az udvarból amikor apám lépett elő a sötétből, - Ezt akarod fiam? Hátra hagysz mindent?- Igen apám, így döntöttem.- Hát legyen, de ha kilépsz azon a kapun számomra te halott vagy! Jobb is ha elmész az anyádat is te ölted meg!Erre nem tudtam mit felelni, lesütöttem a szemem és elindultam a sötétségbe, egy olyan világ felé amely tele van élettel, vidámsággal, boldogsággal. Legalábbis ezt gondoltam én. A cirkusznál nem ért még véget az élet, tánc mulatság kezdődött színészek adtak elő 1 színdarabot, egy idősebb férfi lanttal a kezében zenélt énekelt, az emberek korsóval a kezükben éljenezték az előadókat. Megkérdeztem az egyik színészt, ki a cirkusz vezetője, ö megmutatta nekem a sátrat, azt a sátrat amelytől görcsbe rándult a gyomrom reszketett a kezem, és csak azon járt az agyam mit fogok mondani amikor belépek.A cirkusz vezetője egy alacsony nagyszakállú törp volt, mogorva tekintete, és határozottsága magával ragadott nem bírtam megszólalni sem!- Ki vagy mi vagy fiam? és mit keresel itt?- Thael Wheelmos-nak hívnak és a c?c?cirkuszhoz akarok csatlakozni, biztosan akad munka számomra is-ez nem olyan egyszerű mi célból jöttél ide?- az apám kereskedő, édesanyám halott, a testvéreim nem szeretnek nincs senkim..-értem, egyenlőre felveszlek inasnak te fogod takarítani az állatok helyét, és bárki segitséget kér te ugrasz. Ha megértettük egymást Brahak megmutatja a sátradat.-Köszönöm uram szorogos leszek. Az inas korszakom körlül belül két évig tartott, takarítottam a színpadot, tisztítottam a ruhákat. Az időm nagy részét tanulással töltöttem, az idős bűvész akiről korábban meséltem elmesélte hogyan is lett belőle bárd, zenész, színész, komikus, és bűvész, mindent tudni akartam az elejétől a végéig. Megtanultam írni olvasni, megtanított az etikett egyes szabályaira, valamit meg tanultam úgy csomót kötni hogy a színészt is megtartsa ha olyan jelenetről van szó. Az idős bárddal megittam az első italomat amely keserű büdös és rettentő erős ital volt. Megismerkedtem a társulat többi tagjával és mint kiderült akit macskának hittem egy Khál származású egyed volt és kicsi csecsemő korában került a cirkuszhoz.Telt múlt az idő és egyre közelebb kerültem ahhoz az idős bárdhoz aki rendkívüli bűvészmutatványaival elkápráztatott, addig agitáltam, hogy tanítványává segédjévé fogadott. Elkezdtem ismerkedni a fény hang és dalmágiával, kisebb szerepeket is el vállaltam a színdarabokba, úgy mint hős szerelmes, gyilkos vagy mártír. Ekkor már gyakran voltam látogatója a helyi kocsmáknak, és tivornyáknak, belekeveredtem egy-egy verekedésbe is, később már a kocsmai verekedés egész jól ment. Megtanultam kártya trükköket, illúziókat, mutatványokat. 28 éves koromra úgy éreztem h kevés nekem a cirkusz, a mehetnékem és a kalandvágyam mohóbb volt, mint egy éhező farkas, és elszántabb voltam, mint akármelyik hőd gladiátor. Ide nekem az oroszlánt is mottóval, megbeszéltem a cirkusz vezetőjével, hogy távozni kívánok, megköszöntem, hogy befogadtak, törődtek velem. Az idős mesterem ellátott jótanácsokkal, némi pénzzel és elbucsúztunk. Sajnos ez a pénz nem tartott túl sokáig, így elvállaltam kisebb küldetéseket, körbe jártam fél Ynev-et, ekkor kezdődött el az új életem első napja, találtam barátokat ellenségeket, kalandozó társakat? Link a hozzászóláshoz
Felon Közzétéve: Január 2, 2010 Szerző Megosztás Közzétéve: Január 2, 2010 (szerkesztve) ManonFelon - Bájkeverők - Noir-papnő"Egy pici dal, egy kicsi szó,Egy aprócska jó,Ahogy álmomban hallom a hangját...S aki hív, az, aki szól,ismerem jól...A szívemben őrzöm az arcát."Vágtató ló izmait érzed combjaid között, körülötted végtelen tér. Hallod a paták csattogását, érzed a dörrenést, ahogy a vasalt talpak a földhöz csapódnak újra és újra. A levegő metsző szele simítja fedetlen arcodat, lélegzeted minden pillanatával jeges fuvallat jut tüdődbe. Nyakadon a hátad mögött lobogó köpeny csatjának hideg érintése, hajad szanaszét repdes körülötted, néha a szemedbe csapja a légmozgás. Gyorsan haladsz, a távolban kastély körvonalai tűnnek fel, fellélegzel. Szívedben a várakozás aprócska magja kezd növekedni, erősebben szorítod combjaid közé a mént, mely újult erővel sokszorozza meg amúgy sem csekély sebességét. Izgalmad fokozódik, ahogy egyre közelebb érsz a látszólag régóta lakatlan, ódon várhoz. A falakat sűrű növényzet úszta be, mintha egyetlen hatalmas növényként még lélegezne az építmény. Mikor föléd magasodik úticélod, a ló lassítani kezd, majd megáll a várárokra csapódott várkapu széle előtt. Hiába tekintesz fölfelé, nem látod a falak tetejét, egy bizonyos magasság után már csak sűrűn gomolygó felhő ködlik eléd. Sötéten tátong előtted a nyitott bejárat, mintha hívna, és taszítana egyszerre. Lecsúszol a ló egyik oldalán, megpaskolod az állat nyakát, és zavartan nézed, ahogy magadra hagy, visszafelé kezd vágtatni. A gerinced táján enyhe bizsergést érzel, mély lélegzetvétel után jobb lábad a hídra helyezed. Mintha vibrálna a talpad alatt a korhadt fa, de nem törődsz vele. Hangtalanul sétálsz végig a kopottas deszkákon, ahogy belépsz a kapun, végigkarcolja homlokod egy lelógó akác elszabadult ága. Lassú mozdulattal odakapsz, valami nedveset érez ujjad, kiserkenő véred festi vörösre. Tehetetlenül omlik oldalad mellé a karod, utad a kastély belsejébe vezet. Mintha valami erő húzna magával, irányít, szavak nélkül sugdos füledbe, szinte körül se nézel. Tán meg is rémülnél a nagyterem látványától. Mindenütt széttöredezett agyagkupák hevernek, a falak szőnyegei letépdesve, az uraság asztala felborítva, a padló szépen simított felületét durva mélyedések csúfítják, mintha valaki karddal szántott volna bele halálos mintázatot. Bár a terem hatalmas, lépéseid nem törik meg a csendet, zihálásod sem verik vissza a sokat látott falak. Egyetlen tárgy látszik sértetlennek, még neked is feltűnik. A feldöntött asztal mögött ott áll a nemesi trón. Hibátlan mivolta tündöklik a teremben, olybá tűnik, mintha egy festmény szétszabdalása után pusztán egy apró darab épsége őrződött volna meg az utókornak. Az urasági széket nem fedi por, nem tarkítja förtelmes hasadás, csak áll a neki rendelt helyén, mint az erő és a hatalom jelképe. Lábai előtt fakó, díszes köpeny terül el, egykor impozáns prémmel szegve, melyet jócskán megrágott már az idő foga. Mintha a személy - kit a palást valaha fedett - elpárolgott volna az éterben, csak egykoron volt jelenléte érződik. Utad eme jelenség mellett vezet, lágy lépteid rezgéseit elnyeli a padló. Fémes csengést hallasz, mintha valami gurulna a fán. Lenézel lábad elé, és hangosat sóhajtasz. Ez egyszer mintha veled sóhajtanának a falak, és te nem mersz utánanyúlni a tovagördülő korona-félének. Továbbhaladsz, szíved és lelked elnehezül, könnyek nélkül sírsz, bár nem tudod miért. Elmédben zokog egy hang, vigasztalanul, néha erőteljesen, szinte a te tested is rázkódik a gyásztól. Tágra nyílt szemekkel mész előre, csendes irányítód új és új termekbe vezet, mígnem egy télikertbe jutsz. A látványtól földbe gyökerezik a lábad, elgyengülve dőlsz a falnak, kezeddel támasztod magad. Ujjad érintése nyomán vérvörös vonal jelenik meg a szürkévé vált, egykor tán fehér felületen. Mindenütt csodálatos virágok nyílnak, távoli országok sosem látott növényei sarjadnak, virágoznak, majd száradnak el pillanatok alatt tekinteted előtt. Ujjnyi méretű indák születnek a földben, hogy aztán karnyi, majd combnyi vastagságúvá nőve próbáljanak az égre törni. A vénséges vén kastély belső udvarában vadul tekergőző indák között egy nőre leszel figyelmes, látványa elbódít, érzed, tudod, hogy ő ide született. Nem szűrődik feléd zene, mégis biztos vagy benne, hogy dúdol. Hófehér haja lágyan ring minden mozdulatára, és bár nem csapsz semmilyen zajt, hirtelen rád néz. Elmosolyodik, majd az égre mered. Kitárja karjait, és nem tudod honnan, de vérvörös rózsaszirmok kezdenek rá hullani. Egy szirom befedi a nő jobb szemét, aki újra feléd fordul. Ismét meghökkensz a szénfekete tekintettől, de még épp látod, ahogy a bordó rózsaszirom a nő jobb tenyerében pihen meg. Karcsú ujjak zárulnak a selymes csoda köré, és a jelenség elindul feléd. Ahogy közelebb ér, látod, hogy nem kápráztatóan szép, már nem is üdítően fiatal, mégis van benne valami, ami vonz. Ahogy melléd ér felnéz rád, felemeli jobb kezét, és hűvös simítás éri arcodat. Érintése leheletnyi, szinte nem is érzed, és máris szétnyíló ujjaira szegezed pillantásod. Az aprócska tenyérben immár egy csodaszép fehér rózsabimbó csücsül, szirmainak szegélye mintha vörösre lenne festve. A nő ismét elmosolyodik, és ámulatod csak fokozódik, ahogy a bimbó felfeslik, és hibátlan, egyedi rózsává nyílik a hófehér bőrön. Lehajolsz, beszívod illatát, végigáramlik benned az erős, domináns illat és?Izzadó, mocskos emberek között ülsz. Hangos röhögés és szitokszavak szűrődnek füledbe, magad előtt látsz egy vézna, apró lánykát, ahogy egy viszonylag ápolt, de bódult tekintetű férfivel kézenfogva a hátsó terem felé igyekszik. Látod gyermeki arcán a rémületet, nem lehet több 10 évesnél. Követed őket. Egy függönnyel elválasztott teremben lelsz rájuk, a levegőt nehéz füst telíti meg. Felméred a kísérő szemében az éhséget, és felfordul a gyomrod attól, amit eme jelenet közvetít feléd. Lehajtott fejjel várod ki, amíg a férfi egy adag mákonyfűvel odébbáll, szívedbe hasít a fájdalom, amit a lányka érez. Szomorúan néz a távozó után, egykori életének utolsó élő szereplőjét rejti el előle a visszacsapódó szőnyeg. Szénfekete tekintetét a 'gazdájára? szegezi. A férfi bohém fizimiskája, és jó kedélyű viselkedése lassan feloldja a gátlást a kislányban, nem telik fél órába, és bár bátortalanul, de kacag. Lassú, megkönnyebbült érzés árad végig benned, már mennél oda a szőke gyermekhez, megérinteni ártatlan orcáját, de erős kezek löknek át a kárpit-ajtón, aztán?Mélybordó és sötétkék párnákon fekve nézed a fiatal, szőke lányt, aki épp táncol. Nem ismered a stílust, talán nem is illik semmilyen általános művészeti ágba. Nehezen, de elszakítod alakjáról a tekinteted, és a melletted heverő férfi arcába nézel. Kiélt kifejezés ül puffadt ábrázatán, szemeiben a mohóság és a várakozás fénye pislákol. Kezében különös pipát tart, néha beleszív, ilyenkor torz küllemét beragyogja az élvezet különös izzása. A levegő lassan megtelik édeskés, jellegzetes füsttel, beszívódik a pórusaidba, bekúszik az orrodon át szívedbe és elmédbe. Mintha mindig is e különös élvezetnek hódoltál volna, vágyat érzel arra, hogy megérintsd a melletted levő asztalkára - vajh neked - kikészített eszközt. Közben a lány tovább táncol, szénfekete szemeiből az ígéret mosolya villan minden jelenlévőre. Tán jóslat egy elkövetkezendő, különös utazásra, tán más. Körbenézel, minden elhelyezett ülővánkos foglalt, körös-körül gazdag, kövér emberek terpeszkednek, brokát, selyem és különféle díszes kelmékbe öltözve. A falakat barna és vörös drapériák borítják, alacsony asztalkákon frissítők, és különféle faragott tálkák sorakoznak. A plafonról egyedi formájú tükrök lógnak, káprázatos színeket alkotva törik meg rajtuk a fény. Valahonnan zene áramlik, mintha a faliszőnyegek mögül dob és hárfa hangja szűrődne be. A bódító dallamot néha megtöri és színesíti a lány dúdolása, lassú, elnagyolt mozgása álmosító, nyugtató hatással van rád. Szerkesztve ekkor: Január 24, 2014 , Felon által Link a hozzászóláshoz
Felon Közzétéve: Január 2, 2010 Szerző Megosztás Közzétéve: Január 2, 2010 Marius dul YurassysVenes - Bájkeverők - boszorkánymester,,Csak egy nyisszantás, s érzem az elmém energiával telik meg. A tudat, hogy ezt én teszem, miden mulatságnál élvezetesebb. Nincs kenyér, mely finomabb érzetet keltene, nincs örömlány, mely nagyobb élvezetet adhatna.? Egy fiatal nő felüvölt. ,,Születésem is már halált hozott, s ezzel sorsom megpecsételődött. A sötét éjjen, mikor anyám magából kipréselt, a születésem örömét már nem érezhette meg, a Halál gyorsan lecsapott rá.? A nő kínzó sírásba fojtott sikolya a néma éjbe zajokat csalogat.,,Nem érti ő, egyáltalán nem? Miért sír, miért jajveszékel, hiszen az életet adom kezébe, elkerüli a halálra, a porontya születése, nem kell többé sírba pihennie. És megkapja a gyötrelem ajándékát, melynél kisebb jót, aligha adhatnék.? Gonosz mosolyra húzza száját a jelentéktelen arcú férfi.- Hálátlan szuka, életet adok neked, s rám hozod a csőcseléket? - a sötét árny eltűnik a sarok sötétjében.- Apád szándéka beteljesedett? Remek férfit neveltünk belőled. Tetteidet sorra siker övezi, nem is kétséges számunkra, hogy milyen lesz a jövőbéli sorsod - ejti ki száján szavait egy barnás fajú, fakó bőrű északi származék, majd kis bor kortyolását követően, folytatja mondandóját - remélem, hogy mindig ilyen hűn követed majd szavunk, nem lesz botlás cselekedeteidben, bár kétlem, hogy ennyi idő után, csalódnunk kellene. Mindig mindent elvégeztél, kötelességtudóan? Emlékszem gyermekkorodra. Gyorsan tanuló növendékem voltál. A mérgek keverése nem okozott semmi gondot, s amit főképp csodáltam, hogy élvezted a tanulmányozásukat. Oly nagy szerencséd van, mint apádnak, s mellyel nem sokan büszkélkedhetünk, szervezeted elég jól tűri a mérgeket. Akaratod és nyugalmad mindig hűs segítőtársak volt. Nem rebbent szemed se, mikor élőlények életét kellett megrövidítened, nyomorrá tenned, vagy kioltanod, ha úgy kívántuk. Tudásod sokrétű, elméd éles, s tested bár nem a legerősebb, de a fegyverforgatási technikád kifinomult. Sajnos nem elég mindig nagyhatalmú mágiánk ahhoz, hogy megvédjük magunkat. Nem is volt sose baj, hogy erőd nem vetekszik a harcosokéval, sőt eléggé el is marad az övéiktől, ügyességed és kezed gyors mozgása mindig is nagyobb segítség, hisz mik vagyunk mi? Szemtől szembe harcoló, hősök? - gúnyosan elmosolyodik a férfi. - Mindig ilyesmi embert szerettem volna alkotni, ami persze jó, nemesi alapanyag nélkül nem lehetséges. Apád is hasonló képességekkel volt megáldva, de jelenleg azt kell mondanom, túlszárnyalod őt, bár én már csak középkorában lehetettem szemtanúja tudása hatalmának. Remélem, hogy továbbra is itt maradsz velünk, s hű leszel hozzánk, s némileg a herceghez, hiszen védő keze felettünk lebeg.- Nem kell aggódnia, tisztelt Oxel Carnelian úr, mint ahogy, eddig sem lehetett panasza rám, továbbra sem lesz. Ha emlékezetem nem csal, eddig minden kívánalmának eleget tettem, s udvariasságommal se lehetett sok problémája. Minden tiszteletem az Öné, hiszen Mesterem, s remélem, hogy bizalmának köréből sosem kerülök ki. Ismerem a képességeimet, hisz a legjobbtól tanultam, - egy pillanatra a sötéthajú fickó szemhéjai összeszűkülnek - éppen ezért hiszem, hogy a mosatni feladat sem lesz számomra probléma, amiért idehívatott. A középkorú férfi méregetni kezdi a magas termetű, zöld és fekete öltözet keverékébe burkolózó ifjút. Szemeiben megcsillan egy pillanatra a büszkeség, de tekintetét ismét jelentéktelenné váltja. Majd torkát megköszörülve válaszol.- Nem kertelek fiam. Nem hiába soroltam mit szeretek benned fiam, miért tartalak különlegesnek. Nem is lenne érdemes. Most nem lesz segítség a hátad mögött, mint a legutóbb is, a Delorgan ág elvágásánál? Most magadra hagyatkozhatsz csak, s ami még nehezebbé tesz számodra a helyzetet, hogy Erionba kell menned küldetésed beteljesítéséhez. Sajnálatos tény, hogy a Lornian családfő elhagyta már Asziszt egy ideje, s nem is kívánnak visszatérni, pedig nemesebb lenne büszkén felvállalnia magát, valamint tetteit. Neked csak annyi lenne a feladatod, hogy emlékezteted őt tettére - vérszomjazóan megrebbentek a Mester szemei, majdnem annyira, mintha ő maga, s a díszes köpenyruházata is vele együtt mozdult volna. ,,A levegőben érezni lehet, hogy megtelik minden a bosszú szagával. Nem is, a bosszú illatával. Milyen édes, mily mámorító. Érzem, a felgyülemlett méreg segítségemre lesz, a feladatom végrehajtásakor nem kell majd az eszközökben válogatnom.?- Mindenféle információval ellátlak majd, tudni fogsz mindent, neked csak a feladat elvégzése lesz a cél. Csak annyit kötök meg, hogy mint eddig is, kérem a diszkréciód, s a gyűjteményembe a nyelvét, ami majdnem eljárt pár hete. Ne tudják, hogy ki vagy, és hogy én ki, ne tudják honnan jöttél. Egy valamit hagyhatsz ott a szimatolóknak, s még a félholt Lorniannak, egy üzenetet, mely így hangzik - a férfi erősen koncentrálni kezdett, s elméje ontotta a hangokat, még mondattá nem formálódtak.,,Szeretek utazni, érdekes módon, tényleg szeretek. Szokatlan érzés új helyen járni. Szokatlan, de igen lélekmelengető, hm?.lélekperzselő. Olykor-olykor megfordul a fejemben, hogy saját sorsom kellene járnom, saját fejem után mennem, megtalálni azt, ami igazán értelmet ad. No nem mintha nem élveznék egy csomó mindent az életemben. Szeretek mérgekkel kísérletezi, ha van időm, és rongyos bordélyházak önárusítón teszteli hatásukat. Élvezettel nézem végig egy-egy riherongy haldoklását, szenvedését, ahogy felkavarja és égeti gyomrát a nedű, ahogy minden köhintéssel egyre terebélyesebb lesz a földön lévő vértócsa. Mikor már véresre vakarják a hasukon a bőrt az izzó gyötrelemtől. Mikor ár hang se jön ki torkukon, mert fuldokolnak saját vérüktől. Igen, ez szép. Szeretem a kínzások számtalan módját használni, ha kell. Most is ezt gyakorolhatom kedvemre, mert semmilyen utasítással se látott el Oxel, ez irányba. Gondolkodom, hogy mi lenne a legalkalmasabb, persze minden majd a helyszínen dől el. Látnom kell milyen eszközök állnak rendelkezésemre. Első persze, a csend miatt, egy erős altató lesz, nem kockáztathatok, diszkréció, rémlenek fel mindig mesterem szavai. Pedig milyen élvezetes mikor azt hiszik, a naivak, hogy majd a jajveszékelésük megmenti őket. Majd abba vetik hitük, hogy ha hozzám könyörögnek, esdekelnek, akkor megmenthetik jelentéktelen életüket. Ilyenkor még nagyobb élvezet kioltani éltető lángjuk. Minden ilyen alkalommal megbizonyosodhatom, érdemes lelkek kerülnek a túlvilágra, a gyengék, a szánalmasabbik fajták. Hogy most mi lesz? Nem tudom, minden kiderül majd ott.?A sötétség már mindent felölelt. Az utcák némaságba burkolóztak, bár nem olyan mértékben, mint amilyet a temetőkben hall az ember, vagy kisebb falvakban. A kerületek esti alapzaját nem lehet semmisnek tekinteni, se pedig az utcán motoszkáló alakok lépteit. Ez az alvilág órája.,,A sötétség elrejti az arcom, a testem. Nem lesz túl nehéz így eljutnom a célomig. S íme, már itt is állok az újabb lelki feltöltődésem kapujába. Érzem, minden léptem közelebb, és közelebb visz az éjszaka tetőpontjához. Csak egy kis mágia, s az ablakkérdés is megoldott. Már a folyosón lépdelek, egyre közelebb. A házon belül már nem akadályom egy ajtó sem, s íme, már előttem a célom, a Lornian család feje. Nevetséges? Mekkora hasa van, termetes mérete már eltakarja az arcát is, így fekve. Minden lépésnél figyelnem kell, a csuklya fedje arcom és nevetséges maskara ruházatom, bár annak mindegy is? Ilyen ruhában sose járnék. Hogy miket nem képesek árulni, milyen kifacsarodott ízlése van egy-pár külhoninak.? Egy átitatott kendő tapad a kövér férfi arcára. ,,Most már mélyebb álmot lát, mint amit természetes úton tudna. Pulzusa, még lassabban lüktet, mint eddig. Kell egy kendő, meg valami anyag még, hogy a vén malac ne visítozzon majd itt nekem, mikor felalél.?A középkorú megtermett férfi a székében, előtte nyöszörög egy vékonyka hang. A férfi lassan kinyitja szemeit, majd oly gyorsan hunyja be, hogy egy emberi mimika - , vagy lélekismerő is azonnal megmondaná, azt kívánja az öreg, bár ki se nyitotta volna sose. Hírtelen fulladozni kezd, és erőt véve magán kinyitja szemét megint. A látvány megdermeszti. ,,Vicces mennyi érzelmet képes kifejezni még így is, ily kábán. Ahogy nézi lányai combcsonkjait? Hát igen, most nem éppen a mesterien egyenes vágásra törekedtem. Kellene ebben még fejlődnöm kicsit. Ilyen kevés idő alatt nem lehet teljesen összpontosítani. Nem is tudom, hogy lehetne tökéletesebb vágást ejteni? Elgondolkodtató probléma.?A férfi szemei kikerekednek. Ha nem lenne akadály a szájában, ami miatt minden egyes levegővételt apró ajándéknak él meg, már medveként üvöltene fel a sokktól. A lehuppanás sokkal nagyobbnak bizonyult, mint hitte volna. Meredt, remegős szemei rátapadtak lábcsonkjaira. A vér mindent összefest. Minden lüktetéssel, újabb súlyos adag, vörös folyadék színezi be az élénk színű kárpitot, a háló közepén. ,,Már nem sok van, nem kell félni. Talán 200-250 szívdobbanás, és minden fájdalom a múlté. Pedig mennyire megerősít a kín az embert, mindegyikkel csak erősebbé válunk, mert utána újult formában folytathatjuk. Persze vannak olyanok, akiknek ez nem adatik meg.?A kislány nyöszörgése alább hagyott. Az ajtó előtti tócsa egy kiontott életet jelöl már. A férfi kúszik a kis test felé, szemében még a remény tükröződik.A csuklyás alak megköszörüli a torkát, és száját szavakra nyitja:- Van egy üzenetem számodra. ,,A hűség egy életre kötelez, te pedig, egy percre megszegted ezt? - és a kivérzés szélén álló volt apára tekint, vagyis a fejének iránya erre enged következtetni. A férfi tekintete zavarodottá válik, majd tükörként bámul, érzéstelenül előre, a kislánya holt testére.- Szép, nagyon szép izomdarab ez, Marius. Szép egyenes vágás. Nem hiába tanítottalak - emeli tekintetét Oxel Carnelian az ifjúra büszkén. ,,Na igen, erre volt időm.?- Amivel megbíz, azt elvégzem. De merészkedhetek - e valamivel előhozakodni, Ön előtt, Mesterem előtt?- Hallgatlak fiam, már bizonyítottál annyit, hogy tudom, kérésed nem lesz se túl nagy, se méltatlan hozzád.- Én csak - a sötét, varkocsba kötött hajú férfi egy pillanatra letekint a padlózatra, kis hatásszünetet keltve ezzel - szeretnék világot látni, természetesen továbbra is Mesterem rendelkezésének mindenkor eleget téve, tapasztalat gyűjtés okán.- Érdekes elgondolás. S milyen tapasztalatokkal szeretnéd tudásod még bővíteni?- Mindenképpen olyanokkal, melyek hasznosak lehetnek későbbi, rendem által kért szívességek elvégzéséhez. Szeretnék tanulmányozni más fajú lényeket, mikkel még nem volt szerencsém találkozni, méregrecept-gyűjteményem bővíteni, további kínzásokat elsajátítani, ha lehetőségem nyílik rá. Szeretnék többet látni, tapasztalni, és ahol elkél egy rontáshozó kéz, vagy átok, ott bőségesen szórhassam a rászorulókra áldásom. Szeretném kiegyensúlyozni az undorító boldogság serpenyőjét, a kín és keserűségéjével.A Oxel hátat fordít. Majd kezét köszönésre inti, s megszólal:- Leveszem kezem rólad, láss világot, s térj vissza úgy, hogy nyomodban keserűség, fájdalom és boldogtalanság maradjon. Ne haljak rólad jót!- Tharr legyen Önnel Mesterem! - és Marius kihátrál a szobából. Link a hozzászóláshoz
Felon Közzétéve: Január 2, 2010 Szerző Megosztás Közzétéve: Január 2, 2010 LoorOshram - Bájkeverők - tolvajPsz. 3688 Loor egy szobában ült és várt. A szoba nem volt túl tágas, se túl tiszta, de ha minden jól megy már nem sokáig időzik itt. A padlódeszkák alatt, a megbeszéltek szerint ott várta a felszerelés. Egy könnyű és precíz nyílpuska, és a hozzá való 2 mérgezett nyílvessző. Bár valószínűleg csak egy lövésre lesz ideje.Psz. 3668-ban született Pyarron városában, apja vagyonos kereskedő, anyja meghalt a születésekor. 5 évesen apjával a Dúlás előszelére a Városállamokba menekültek, és ott is telepedtek le. Apja félretett vagyonának, és kiterjedt kapcsolatainak segítségével, hamarosan újra indult az üzlet. Jó 100 lábnyira megjelent egy nyitott hintó, benne a célszeméllyel. Loor felvette az íjpuskát, és célra tartva várta a megfelelő alkalmat a lövésre.Psz. 3670-ben Loor apja meghalt egy vadászbalesetben, az akkor 12 éves Loor örökölt mindent, fiatal korára való tekintettel, a család egy jó barátja segítette tanácsadóként a vállalkozás irányításában. Aki nem volt más, mint a helyi legnagyobb tolvajcéh a Nius beépített embere. Link a hozzászóláshoz
Felon Közzétéve: Január 2, 2010 Szerző Megosztás Közzétéve: Január 2, 2010 Tzirok con D'MortenCeripapa - Bájkeverők - BárdFenn az égen egy sólyom száll, meredve a távolba.Városok sokaságát figyelve, elhagyva, csak száll?.Dombok és hegyek, erdők, rétek, puszták, tengerek.Egy szárnycsapás..Halk sikítás metszi a levegőt, füst borítja az eget.Halál szaga ködként lepi el az elhagyott helyeket.Vér és tűz dúlja fel a vidéket, ragadva el az élőket.Egy szárnycsapás..Egy város, Toronnak szívében, élő kyrek jövőjében.Alábbszáll.. Tolakodó tömegek, zsúfolt negyedek.Figyel, keres, majd Egy muzsikust pillantva megEgy szárnycsapás..Mesém közepette egy sólyom reppen el, felettem.Sugdolózások, s halk szavak, -Talán ő lenne, az?.Felnézek reá. S látom, mit szeme mutatni akar,Egy Történetet, melyet az idő homálya takar?Tszirok con D?MortenHalottam lépéseit, amiket tompán nyelt el a porral borított köves út. Éreztem az idegent. Meglebbentette köpenyem a szél, még utoljára, mikor befordultam a szűk sikátorba, majd a sötét árnyak magukba olvasztottak.Az idegen beért? - Hogy a Doldzsah keserves kínja nem eméssze májad - mormolta a szavakat, hogy csalódottságát és meglepettségét kifejezze. Ekkor már mögötte voltam, és szóra nyílt ajkam:- Halld hát idegen, kit a vesztemre küldtek, hogy ki is vagyok!S a halk szó kimondása közben, halálsikoly szaggatta szét a békés este csendjét.A vér pillanatok alatt beterítette a helyet, s nyomán melegség áradt. A sikátor megtelt nyugalommal, és a halálnak egyre hűlő illatával.Majd lassú léptekkel hagytam magam mögött a helyet, s egyetlen pillanattal élve a nyugalomnak, néztem vissza a vérben fürdő idegenre. ,,Psz. 3665-ben születtem a Halál havának negyedik tercében, Gorvik, Mezzora nevű városában. Apám a con D?Morden ház feje és vezetője volt, anyám a con Dermini család egyik kisebb ágának szülötte. A reggeli napnak sugaraival érkeztem meg családomba, másodszülöttként. Ez a dolog egyben, megpecsételte a sorsom is. A családomban ennek ellenére rendesen neveltek, mind oktatás, mind pedig a lelki és érzelmi kiegyensúlyozottságom érdekében, és ahogy kiderült, ezeknek a dolgoknak is megvoltak az okai. 10-11 életévemet betöltve, ,,nyelek egyet,? elindult az igazi kiképzésem, hogy Gon-Corga legyek. Testi erőm növelésére sok időt fordítottak, nap-mint nap súlyokkal kellett edzenem, de már akkor se bírtam a sok órai edzést. A későbbiekben állóképességem javulása csak a hosszú, több napos erdei vándorutaknak, és a heti jó pár alkalomnyi futásnak köszönhető. Ekkora már szellemi képességeim elérték, a szerintük megfelelő szintet, így a továbbiakban megpróbálták a hiányaimat, más téren kompenzálni. Gyorsaságom és ügyességem fejlesztése lett már így, a cél. Ezek fejlesztése, az egyszerű labdadobásoktól, elkapásoktól indult, az egyensúlyérzék fejlesztés és más egyebek mellett, melyeknek a későbbiekben, meg is lett a hatása. Természetesen én sem születtem hibátlannak. Sokat próbálták tökéletesíteni fájdalomtűrésemet, de van, amin nem lehet változtatni. Testi egészségem pedig hiába volt átlagon felüli, nekik csak a tökéletes felelt meg. Mivel egyes tulajdonságaim nem feleltek meg a minimum elvárásoknak, ami a Gon-Corgává váláshoz kell. Mivel látszott rajtam, hogy már teljesen belefáradtam, inkább visszaadtak apám kezei alá. Innentől kezdődött az életem egy rosszabbik szakasza, hisz még testvérem (Hreon) messze kivívta a család tiszteletét, addig én csak egy fekete bárány voltam? Hetek teltek el így, hogy nem leltem helyem, és ez még tovább is folytatódhatott volna, ha anyám nem avatkozik be időbe, életembe. Anyámnak a drága szíve volt legnagyobb erénye, és hibája is, de erre majd később térek vissza. Szóval anyám látta, hogy szívem nem egy igaz harcosé, annak ellenére megvannak hozzá a képességeim, így családunk más tagjaival ellentétben, különös gondolat támadt benne. Apám nem bírta továbbra sem elviselni, hogy nem láthatom majd el bátyám testőri szerepét, de mivel nem sok választása maradt, így anyám unszolására ,,meghajtotta fejét? akarata előtt. A történet itt kezdődik csak el. Bátyám 20. életévének betöltése napján, mikor én még csak a 15. életévem tapostam, meghívtak házunkba egy különös embert. Lantját hallván, a dallamokat érezve, szálltam el innen messze, temetve a múltam és mostani életem. Nem tudtam, hogy ő ki és miféle, s szüleim tervét sem ismertem, de egyelőre szimpatikus volt az idegen, meg az is, amit játszott. Észre sem vettem, mikor a fejem fölött éjfélt vert az óra, és bambulva ocsúdtam fel. Nem értettem a történteket, de az újabb megrovásokkal akartam számolni, így gyorsan felrohantam a szobámba. Itt megint csak az üresség vette át a helyet a szívembe. Napok, sőt talán hetek teltek el, mire újra felbukkant az idegen, de ezúttal már csomagjait is hozta magával. Tanulmányaim újrakezdésével telt ez az időszak, igaz hogy a 'mester? bárd volt, de a családom plusz tudást követelt meg tőlem. A mérgek ismerete is ebbe a csoportba tartozott, a zenés és a szociális tanulmányok ellenére, sőt mondhatnám nem mindig érdekelt annyira a közönség vagy a réteg, ahova be kellett illeszkednem. A mágia sokkalta jobban felkeltette az érdeklődésem, igaz nem voltam buta, de elmém nem tudott oly sok szférikus energiát elraktározni, mint a mesteremé?Lehetőségeimhez mérten, mindig próbáltam a maximumot kihozni magamból nap, mint nap. Azonban a család számára, vagyis inkább atyám számára, ugyanannyit jelentettem, mintha Gon-Corga lettem volna. Egy fegyvert, amit majd fel lehet használni. A mester e kérésnek eleget téve tanított engem, 1-2 családtaggal együtt, fenntartva a fizikai kondícióm, és megtanítva a vegyülési képességre. Két év alatt sikerült teljesen kikupálódnom, az atyai szavak már nem sértették szívem s, a félelem pedig, már nem járta át lelkem. Olyanná váltam, mint amilyenné teremteni akartak, de mégis kicsit mássá váltam. Nem volt meg már bennem a temperamentuma a vérnek, nem volt bennem érzelemnek jele, vagy ha volt is, jól titkoltam. Eggyé váltam a legendákban hallott sötét bárdokkal. Mindig is csak eszköznek tekintettem a nőket, melyeket csak a saját kedvemre, vagy éppen a magasabb eszmékért kell felhasználni?Ilyenné váltam hát én? Egy megsötétlett bárddá, kinek nem maradt más, csak a kötelezettség, ami a világhoz láncolta. Ez azonban nem tartott sokáig, hisz ha volt valami, amit megtanultam, számos történelemből, legendából, hogy semmi sem örök. Igaz volt ez a gorviki családi állapotokra is, s családunkra is.Két év telt el beavatásom óta, számos akciónak voltam részvevője, valamint nem egy merényletet megakadályoztunk, amik apám és családom ellen szólt; oly erősek voltunk, mint még soha!Vörösen ragyogott a hold a tartományra, s mi újabb bevetésre készültünk. Tekintetem megakadt egy ifjú Gon-Corgan, ahogy pakolás közben megállt egy-egy pillanatra és feltekintett. Szemében csak a veszélyt láttam, a veszélyt mely félelmet szült benne. - Ma is kegyes lesz hozzánk Ranagol! - kurjantottam felé, majd visszafordultam befejezni a dolgaim.De az én szemem is megakadt a vörösen izzó holdon, mintha lüktetett volna, hogy a figyelmünk rá terelődjön. Vérvörös kávája halálosan ragyogott,? rég volt már ilyen szép? gondoltam magamban. Még utoljára körbenéztem, majd felpattantam a lovamra, és elindultunk. Tekintettem néha-néha a holdra meredt, s szívemben kétség gyúlt, mikor arcomat megcsapta a hűvös esti szél. Aznap este sikeresen teljesítettünk egy küldetést, de egy másikban elbuktunk. Visszafele tartván ránk támadtak, tudták hányan vagyunk, s mikor érhetünk ide. Lovamról tőrt vetettem az első támadó felé, a dobás iszonyat erős volt és megtörte a támadását. Majd átugrottam a mellettem lévő lovashoz, igaz, majdnem leestem a nyereg mögül, de sikerült megtartani magam, belekapaszkodtam az idegenbe, és lerántottam. A földön csupán pillanatnyi időm volt, felugrottam, egy jól irányzott rúgást mértem a fejére, melytől törött nyakkal hanyatlott a földre. Azonban ekkor már késő volt. Az ifjú esett el a legelején majd utána a többiek szépen, sorban. Életemet csak a mágiámnak köszönhetem. Láthatatlanságot idéztem, majd fantomsereget teremtettem. Sikerült jól felismernem a helyzetet, ellenfeleim, vagyis akik megmaradtak, négyen, lovukra pattantak, és elvágtattak sérült társukkal. A fejemben csak két dolog járt már ekkor, hogy mi lehet anyámmal, s vajon apám tervelte-e ki mindezt? S ha ő volt, akkor miért tette?Mikor visszatértem szülőházamhoz, a kapuálló őrök feküdtek egymás mellett egy nagy vértócsában? Befutottam.A felszolgálók átvágott torokkal lehelték ki lelküket, katonáinkat pedig, a sötétből érte a végzet?Anyám szobájához értem, feltépett ajtót láttam magam előtt, belépve anyámat az ágyon találtam, ahogy végső csatáját vívta a halállal. Mellé térdepeltem, fejét óvatosan az ölembe vettem.Szívemet és lelkemet megtörte az esemény, és könnyek szöktek ki a szemeimből. Anyám nyugtatott, s utolsó szavait intézte hozzám: ?Sok embert megtévesztett már a külsőség, ezt jegyezd meg fiam, mert sokszor semmi sem az, aminek látszik. Hreon az okozója mindennek? majd kilehelte lelkét.Összeszedtem a felszereléseimet, eltettem a fegyvereimet és megmaradt ruháimnak egy részét, s velük együtt életem egy kicsin darabját, majd utamra indultam. Életem főcélját megtaláltam, ha elég erőm lesz, megölöm a bátyám, és aki segített neki, de ennek nem most van itt az ideje. Lefele tartottam a lépcsőn, mikor egy ramiera csapódott a vállamba. Éreztem, ahogy a méreg szétterjed a sebben, de most nem volt időm foglalkozni vele. Öklömmel csapni akartam, de kezem gyöngülni látszott, és célt tévesztett, így lábammal próbáltam földre dönteni támadómat, ami sikerrel is járt. Nem marad sok időm, éreztem a másik leheletét a nyakamba, minden erőmet összeszedve két ütést mértem a bordáira. A második ütésnél éreztem, ahogy a bordái kettétörnek. Véres köhögése vette át a harc utáni csendet, és már a fejemben kongtak a léptek, amik az egyik lenti szoba felől jöttek. Sietnem kellett? Lassú lépéseim nyugtázták, a lankadó figyelmemmel együtt, hogy a méreg egyre jobban hat. Nagy nehezen sikerült lovamra felülnöm, kiügettem a kastélyból? Mély sötétség nyomta rám pecsétjét. Talán percek, de az is meglehet, hogy órák teltek el, mire felébredtem. Egy számomra ismeretlen tisztáson találtam magam, lovam Szilajéj hátán. Lassan lemásztam a lovamról, egy kivágott fa tönkjéhez dőltem, hatalmasat szívtam a hajnali hideg párából, majd elővettem egy kis fiola orbáncfű olajt, és bekentem vele a vállam. A mérget már nem éreztem a testemben, de ez nem volt megnyugtató számomra, mert nem tudtam fajtáját. A reggelt itt töltöttem, majd, ahogy a jó tanácsok is szólnak, hogy tegyek mindent fordítva, hát én is így tettem. Nappalokat végig aludtam, éjszaka pedig, utaztam. Örömlányokat látogattam, de nem sok időt fordítva rájuk. Egy hétbe is beletelhetett, vagy akár kettőbe, de túléltem. A Gályák - tengerén leutaztam, egy polgári hajón, a jó ború Predocig. Itt döbbentem rá, hogy pénz már csak szűkösen áll rendelkezésemre, pedig lovamat is eladtam egy fattyúnak még Gorvikban, hogy a hajózás után maradjon elég pénzem. Link a hozzászóláshoz
Felon Közzétéve: Január 2, 2010 Szerző Megosztás Közzétéve: Január 2, 2010 NiilelHokusz - Belső Vérzés - toroni boszorkánymesterToron, a háromfejű hazája. Itt esett meg egy nem egyszerű történet egy nem egyszerű emberről Shulurban. Illetve Shulurtól egy jó fertályórányira, egy nem kis kaliberű kereskedő földbirtokán. Arkalir Niilel főnemes az elismert kereskedő, mindenben utazott, amiben nagy mennyiségű aranyra lehetett szert tenni. Nem egyszer előfordult hogy nála álltak, egy vagy több éjszakákat nagy mennyiségű szállítmányok még Shulurban megszerezték a hozzájáruló engedélyeket a bebocsátáshoz, az onnan hozott áruhoz menetpapírt, hamis megbízó leveleket stb? A shuluri rendházzal is jó kapcsolatot tartott, még ha az onnan szerzett árukat vérben is mérték. Egyetlen egy életre való fia született élete során. Akivel általában a hozzá felbérelt dajkák és vigyázók foglalkoztak még ő a munkába temetkezett. Egyik sötét borongós estét esett meg, mikor a sorozatos üzleti bukások után nem egy napokat italozott át, kiabált a családdal ami lassan már megszokott volt, de anyuka eltángálása helyett most beretva éles vadászkés akadt apuka kezébe. Gyermeke szeme láttára ölte le feleségét, nem egy szúrással, az ifjú kereken 10 éves volt. Niilel térden zokogva sírta el fiának, mámoros őszinte állapotában hogy hanyatlanak üzleti kapcsolatai. Mély néma gyász ült a családra hosszúnak látszó múló éveken. Közben a ifjabbik Niilel egyre kíváncsibb lett az üzleti élet titkaira, olyan indoktatásból hogy majd ki nem ha ő, segít apja gondjain. Kihallgatta apja üzleti megbeszéléseit, mit, miből, mennyit kell szerezni, honnan és mennyiért. Egyre többször járt be a városba apja megbízottjait követve. Õket is kihallgatta, kifigyelte mennyi megy a zsebükbe a bérükön kívül. Eltelt lassan 5 év. Apjának sosem szólt egy szót sem. Kisurranásait a felvigyázói zsarolásával gond nélkül meg tudta oldani. Egyszer aztán a fiatal suhanc megelégeltet apja elveszett hitét, a szerencsejátékba, alkoholba és mákonyfüvekbe tompított elhagyatottságát, úgy gondolta hogy egy ilyen ember még ha a saját apjai is nem felel meg a nemesi címnek. Pláne nem egy toroni nemesi címnek. Elhatározta hát h maga fogja kézbe venni a dolgokat.Felkereste egy, az apja ismerősei közül sötét praktikáiról elhírhedt vén, félig béna üzlettársát. Az öreg jól ismert profi méregkeverő volt. Megkérte tanítsa meg neki az alapjait tudományának. Természetesen az öreg vonakodva is, de elég szép summa fejében, gondolván idősebb Niilel földi vagyonára elvállalta az akkor még forrófejű gyermek istápolását. Akkor még az ifjú nem is gondolta volna, hogy a különböző főzetek kevergetésén kívül jóval mélyebb és ártalmasabb praktikákkal is meg fog ismerkedni, így történt, hogy tanulmányai a romlás sötét bár annál kecsegtetőbb útján indult el, a boszorkánymesteri mágia ismeretei felé. Ismét teltek az esztendők. Az idő múlása egyedül a fokozatosan apadó családi vagyon és bírtok foszlásán mutatkozott, meg persze a fiú egyre gyarapodó, nem kismértékű tudományán. Mire elegendő tudása lett volna idősb Niilel ügyeinek rendbe hozására, bár tanulmányai alatt is folyamatosan próbálta terelgetni apjai üzleti útját, még ha szégyellte is apja hitevesztettségét, a frissen szerzett hatalommal nem egy rosszakaróját iktatta ki az évek során. A negyede birtokot apja tudtán kívül íratta át mentora nevére, a többi pedig a mákony és a szerencsejáték martaléka lett. Még végül az elfajult tartozások miatt elejét vették nincstelenné vált egykori földbirtokosnak, kinek címerétől és rangjától nyilvánosan fosztották meg. Később valamelyik sikátorban végezte. Kerek 10 tél és azt követő 10 nyárnak kellett eltelnie a Arkalir Niilel család hagyatlásához. Igen ám de az élet nem állhatott meg, a családi tartozásokat öröklő immár siheder minden lépését figyelte a Rend. Rendkívül csendes ám annál alkalmazhatóbb megoldásai, a tartozások törlesztésére igencsak kedvére való volt rendháznak. Kik jól kiképzett fejvadászokkal figyeltették napról napra. Még ha néha azokról is átkokat vagy rontásokat kellett feloldani. Tudta, hogy figyeltetik. Ezután egyik napról a másikra, mintha imái meghallgattattak. Fordult a szerencse.Egy háromfős kis társaság kereste fel szerény hajlékában, Tharr rendházára hivatkozva, és igen kecsegtető ajánlattal álltak elibe. A munka a határon kívüli árulók és eretnekek kiiktatása, előállítása. Rögtön szimpatikus lett neki ez a szedett-vedett kis kaotikus társaság. Egy vonzó úri hölggyel, kinek apja Niil családjának régi kereskedő partnere, egy 'világtalan? az egyisten vezérelte pap, egy mindenes akrobata. Egy pár napot kért még felkészül első útjára. Nem is gondolta volna, hogy élete egyik legádázabb napja lesz. Miközben az útra keverte különböző főzeteit, egy veszélyes anyagokat tartalmazó savbázisú szer az arcába robbant. Egyik szemére majdnem teljesen megvakult, és ezen az oldalon a fél arcát szétmarta az anyag. Jól indul kis kalandozása. Rettenve nézték újdonsült társai mi lett a pár nappal ez előtti még ép emberből. Szerencsére a régebben kevert nyugtatók és tünetcsökkentő főzetek most segítségére voltak. Link a hozzászóláshoz
Felon Közzétéve: Január 2, 2010 Szerző Megosztás Közzétéve: Január 2, 2010 Lyssa MeshThya - Belső Vérzés - BoszorkányFaj: emberNem: nőKor: 22 évesAlkat: 170 cm magas, 60 kg, nőies alkatKinézet: zöld szem, szőke haj, kreol bőrSzülőföld: ToronVallás TharrJellem : rendLyssa Toron egyik gazdag kereskedő családjába született, és a gazdag elkényeztetett kislányok életét élte mindig is. Apukától megkapott mindent, amire vágyott, amit kért. És természetesen úri nevelést is mellé. Szellemi és tudományos fejlődéséről a család közeli és bizalmas ismerősei jól képzett mentorok gondoskodtak. Fiatal korát így a családi udvarban töltötte vallásos neveltetése mellett, történelmet, illemtant tanult mint a korabeli kislányok. Veleszületett szépségét és báját erősítette a mentorától Allinától tanult nőiesség is, elvégre igaz nőt kellett belőle faragni hogy apja hatalmához méltóan viselkedhessen és hogy politikai karrierjében is apja segítségére lehessen később, valamint hogy a későbbiekben egy előnyösen megköttetett házasság által gyarapíthassa apja és a család vagyonát. Allina természetesen úgy gondolta, hogy a politikai életben egy ilyen szép teremtésnek muszáj kamatoztatnia adottságait és hasznosítani tudja a sötét női praktikákat is. Nem árt ha egy nő tud bánni a férfiakkal, ért az illemtanhoz és a politikához, de főleg az emberek irányításához befolyásolásához. Az sem baj ha meg tudja védeni magát, elvégre ezen a földön farkas törvények uralkodnak. Nem volt titok a család számára hogy Allina értett a boszorkány praktikákhoz de mivel hűségét Tharrhoz és a családhoz már számtalanszor bizonyította a család kegyeltje volt. Lyssa természetesen már gyerekkorában igen jól bánt az emberekkel, elsősorban édesapján gyakorolt akivel persze könnyű dolga volt hiszen az imádta rajongott érte?A fiai nyilván a hatalmon acsarogtak és apja kegyét azért is keresték hogy kellő pozícióba emelje őket a családi üzletekben, de Lyssa élvezhette életét a saját kis királylány világában. A díszes ruhákkal estélyekkel élte a gazdag elkényeztetett csitrik életét, ám ez egy idő után nem volt elég neki. Évről évre érdekesebbek lettek a tanulmányai is. 16 éves korában már nem érte be a rangjához méltó szórakozásokkal és az Allinától tanultakat is ki akarta próbálni. Izgalmat keresett az életében. Mivel eddig mindent megkapott mindig több és több kellett neki. Természetesen megmaradt az apja kicsi szeme fényének, de sűrűsödtek a gondok körülötte. Tapasztalati úton akart tovább fejlődni, így eleinte csak egy két szolga tűnt el rejtélyes módon vagy esett össze furcsa görcsökbe rándulva és fehér habot okádva, később viszont előfordult hogy egy egy éjszaka kisurrant a városba és újabb kalandok után nézett. Link a hozzászóláshoz
Felon Közzétéve: Január 2, 2010 Szerző Megosztás Közzétéve: Január 2, 2010 Pierrot le FouIra - Belső Vérzés - TolvajOdassys tartományban található Jadil város, ahol a kereskedő negyed egyik utcájában az öreg Shirrihiun mester tevékenykedett laborjában immáron már 30 éve.A környéken bóklászó utcagyerekek közül választott magának egy értelmes tekintetű gyermeket, akire a műhely és a bolt takarítását és rendben tartását bízta némi élelemért és egy hevenyészett alvóhelyért az egyik oldalsó helyiségben.A kis csavargó hálás volt a törődésért, hiszen így nem kellett mindennapi harcot vívnia az utcán az életért. A régi szokások azonban nem haltak ki teljesen a gyermekből, így gyakran éjszakánként kisurrant a boltból és az utcákat, fogadókat járta, hogy onnan néhány zsebből elemelt rézzel gazdagabban térjen haza, vagy kereskedők házába surrant be és onnan szerzett be magának csillogó csecsebecséket és apró kis trófeának számító szobrocskákat.Mindennapi teendőivel végezve gyakran figyelte az alkimistát, amint a főzeteit készíti, kenőcsöket kever ki, és egy idő után az öregnek is feltűnt, hogy a gyerek gyakran kérés nélkül is a keze ügyébe teszi a szükséges alapanyagokat, eszközöket. A gyerek fogékonynak bizonyult, így lassan a mester mindenbe bevonta és szinte tanítványává fogadta.Néhány év múltán már nyugodtan engedte el a tinédzser korba ért legény a szükséges alapanyagok és eszközök beszerzésére irányuló utakra.A kis tanítvány természetesen mindenáron ki akarta próbálni saját képességeit és be akarta bizonyítani az alkimistának, hogy készen áll rá hogy az beavassa a mélyebb rejtelmekbe.Ezért egy este, amikor az öreg elvonult elaludni beosont a laborba és leemelte az egyik jegyzetet a polcról és a benne leírt lépéseket követve elkezdte kikeverni a 'vizsgamunkát?. Mint utólag kiderült nem állt még készen rá hogy próbára tegye a tudományban való jártasságát. A labor, a bolt, a ház, és az egész utca a kis malőr következtében keletkezett tűz martalékává vált.Mivel az öreg, valamint a szállás is elpusztult, és nem maradt tanú nélkül a boltból való menekülése, így jobbnak látta, hogyha elhagyja a várost és a környéket is.Nem úszta meg maradandó emlék nélkül az estét. A tűz fellobbanásakor keletkezett gőz és füst súlyosan megmarta a nyelőcsövét és légcsövét, így ezen estét követően egyetlen szó sem hagyhatja el a száját, lévén hogy hangszálai a vegyszerek hatására súlyosan megégtek. Pár nappal később az országúton sétálva egy vándorcirkusszal találkozott, akik megvendégelték egy vacsorára a kitikkadt fiatalt.Egy pár napot velük töltött, mivel egy irányba tartottak és a cirkusz tulajának felesége szimpatizált a fiatal fiúval, akinek mozgásában nagy lehetőségeket látott. A cirkusz felcsere és vajákosa rendbe hozta a fiatal szervezetét, de hangját ők sem tudták visszaadni.A cirkuszi létbe hamar beleszokott és kiemelkedő ügyességének, mozgékonyságának köszönhetően gyorsan megtanulta a zsonglőrködést, szabaduló művészetet és az akrobatikát. Szinte minden számban tudott beugróként helyettesíteni ha valamely társuk beteg vagy sérült volt.Hamarosan saját számot is kapott, mivel az eddigi bohóc egy szerencsétlen erdei táborozás során egy medve karmai között végezte. A bohóc szerep nagyon feküdt neki, itt kiélhette kézügyességét és akrobatika iránti szeretetét. A bohóc szerep mindig valami újdonságot tartogatott számára és senki nem gyanakodna egy vidám arcú mókamesterre amikor az eltűnt erszényét vagy ékszereit kereste.Sem szajha anyja által ráaggatott nevét, sem az utcán a többi csavargó által használt gúnynevet, sem az öreg által hozzávalónak ítélt nevet nem használta többet, hiszen soha egyiket sem érezte igazán magáénak.De a cirkuszban kapott egy nevet, mely a bohócként ott töltött fél évtized alatt igazán kedvére való volt és ezt használja azóta is. Link a hozzászóláshoz
Felon Közzétéve: Január 2, 2010 Szerző Megosztás Közzétéve: Január 2, 2010 Sarragas Th'Omassys en-CerresariusTybycsoky - Belső Vérzés - Tharr-papHat éves lehettem, amikor elveszítettem a családomat. Szegény család voltunk, már amennyire emlékszem. Apám hívő ember volt. Ez a kettő Toronban veszélyes párosítás. Az állandó intrikák é a szekták közötti harcban könnyen áldozatul esnek a jelentéktelen emberek. Link a hozzászóláshoz
Felon Közzétéve: Január 2, 2010 Szerző Megosztás Közzétéve: Január 2, 2010 DeanBrego - Északi kóborlók - Arel-papnőTemplomok terén, Nyugat Ynev, Asheron városa Psz. 3668, Arel második hava, 9. nap, ÉjközépA város éjjeli csendbe borult, egy pisszenés sem hallatszott, csak csendben mozdultak az árnyak. Egy fekete alak rohantkapualjból kapualjba, kezében egy bebugyolált csomaggal. Arel a többiekéhez képest puritánnak tetsz? temploma mellett állt csakmeg, és idegesen tekintett jobbra és balra. Jó fertályóra is beletelt, mire egy másik alak jelent meg a Templomok terén, vállas, nagytermető férfi, sokkal nagyobb, mint az iménti alak, és bujkálás nélkül lépett Arel templomához.- Késett?A hang egy n?é, aki az árnyékból a magas férfi elé lépett, kezében a pöttöm csomaggal.- Feltartottak. - bortól karcos férfihang, egy bajkever? hangja.- Itt van hát. És? sohasem tudhatja meg, ki az apja. Se ', se más. Vigye.A csomagot a férfi kezébe adta, még utoljára széthajtotta a pólyát, és egy pillantást vetett a kisdedre.- Vigyázzon rá? - suttogta szelíden, majd eltakarta arcát, és sietve távozott a Templomok terér?l.Fogadónegyed, Erion, Nyugat YnevPsz. 3692, Darton második hava, 18 . nap, napkelte előtt 2 órával- Késtél.A hang - bár kissé öreges - még mindig egy bajkever? karcos, bortól bőzl? hangja.- Feltartottak.A lány arca mocskos volt, verejtékben és vérben úszott, bár saját bevallása szerint többnyire nem a önnön vérében. Magas volt, azalkata sudár, kezei keskenyek, ám kissé kérgesek, izmai harcban edzettek, haja pedig - ahogy elmondta, éppen ezért estek neki akocsmában - sz?ke, szinte fehér színő. A férfi mindig arra gondolt, egy szép ruhában, alaposan kimosdatva egészen csinos kisfruska lehetne, de a fényes udvar helyett neki mást adott a sors.- Nos?- Északra megyünk.- Mégis minek?- Temetni.A Toroni síkság északi végén, az ereni és a Dwyll Unió határ találkozásánálPsz. 3692, Uwel első hava, 12. nap, napkelte után 1 órávalA lovag megállíthatatlan er?vel bírt, talán éppen ezért tudott hatni annyi emberre. A lány, bár sosem volt katona, de azzá lett aharcokban. Szempillantás alatt 'n?tt fel? abban a pillanatban, mikor a karcos hangú férfit, akit apjaként szeretett és tisztelt, egynyílvessz? ütötte seb elvitte. Link a hozzászóláshoz
Felon Közzétéve: Január 2, 2010 Szerző Megosztás Közzétéve: Január 2, 2010 Ventrax En-EctelionKukachuszár - Északi kóborlók - Bárd- Hé Roggan! Igen te, te világ suttyója, Ryek szemete, démonok korcsa, te alávaló szarrágó, te! Mi a krán köves pokol valagáért nem adsz bort a tanítványomnak? Hogy ennék ki a nyüvek a szemedet!!!! - üvöltötte feltett lábbal az öreg igric, a színpad mellől, ahonnan nem rég egy ifjú legény oldalgott le a kocsmároshoz egy kancsó borért. A késdobálós, kis füstös kocsmában elnémult minden, és mindenki. A durva sértésnek a feléért is rég halott lett volna, aki megpróbálja - így most mindenki azt várta, vajon hogy fogja ezt a félnótás balekot móresre tanítani az öreg korcsmáros. Néhány szívdobbanás alatt pattanásig feszültek az idegek, idegesen kezdtek el ugrálni a tekintetek az idegen és a csapos között. Az ifjú, próbált levegőnek látszani vagy hirtelen beleolvadni a földbe, de egy széket már megmarkolt, hisz? megszokta már, hogy ilyenkor mi szokott következni? - Hitelbe még neked sincs. - felelte a sértett, és letette a korsót, amit eddig fogott. Hangja nyugodt volt, monoton, már-már unalmas. Nem úgy tűnt, mint aki most fogja feje tetejére állítani a csehót, és kitekerni a sértegető nyakát. Erre az öreg muzsikus - lábát le sem véve az asztalról - teljesen hányaveti módon hajított két sárgán fénylő érmét a csaposnak. Amaz elkapta, ráharapott mindkettőre és faarccal dobta tarsolyába. A helységben szinte hallani lehetett az elképedéstől leeső állak koppanásait. - Tudom. Kelleni fog. Hogy 'sznád meg! - mondta, azzal fordult is a hordóhoz, meríteni egy kancsóval. Kitöltötte három nagyobb fakupába, majd a még mindig a pultnál ácsorgó suhanc kezébe nyomott kettőt. - A te kölköd ez a taknyos itt? - kérdezte a kocsmáros, mikor a fiúval együtt az igric asztalához ért. - Ugyan, haggyá? már! Az baszna be! - felelete az idős bárd miközben ledobta lábát az asztalról, hogy a tulajnak legyen helye leülni asztalához. - Egy barátom kért meg, vigyázzak a porontyára, amíg ő idegenben van. Ennek immáron három éve. - fejcsóválva fojtatta. - Nem mondom, hogy meghalt, mert ez egy ilyen varázsló fajta, aztán ki tudja igazán mikor halnak azok meg. magyarázás közben felemelte mutató ujját, és a szegycsontjára bökött vele. Zöld szemei élénken csillogtak. Az ivóban immáron mindenki őt hallgatta. - Láttam már olyant, mikor a figurán átsétált úgy egy lábnyi acél, az meg néhány pillanatnyi szenvedés után felkelt, hogy ízekre szaggassa támadóját. Hogy vesznének mindahányan a kontár okoskodó seggüket! - pár szívdobbanásnyit kivárt a hatásszünet kedvéért. Tudta jól mit csinál, nem most adott elő először életében, valahol ez volt a szakmája. Teátrális mozdulattal mutatva az ifjú legényre folytatta mondanivalóját. - Link a hozzászóláshoz
Felon Közzétéve: Január 2, 2010 Szerző Megosztás Közzétéve: Január 2, 2010 Urghaun RodenDaru - Északi kóborlók - LovagA Toroni síkság északi végén, az ereni és a Dwyll Unió határtalálkozásánálPsz. 3692, Uwel els? hava, 12. nap, napkelte után 1 órávalA pajzzsal, és lándzsával felszerelt gyalogos katonák szorosan sorakoztak a térdig ér?, harmattól nedves főben.Feszült tekintetükkel az alig egy mérföldnyire csordogáló Gashún folyóra szegezték. Bár innen maga a vízfolyásnem látszott, a szemben felsorakozó toroni seregek arcvonala szépen kirajzolta a folyómeder irányát. Még az éjleple alatt sikerült elfoglalni a torni egységeknek a tíz mérfölddel lejjebb húzódó hidat, és er?ltetett menetben asegítségre érkez? ereni seregek elé vonulni.A felszálló reggeli köd már alig zavart valamit a látásban. A fekete lobogók tisztán kivehet?ek voltak amesszeségben. Urghaun feszesen fogta harci ménje gyepl?jét, és felnézett a baljában tartott vörös színőlobogóra. A szél a posztót vadul rángatta, ezért er?sen markolta a zászló rúdját. T?le északra, néhány százlépésre jól kivehet? volt a stratéga, akinek kézmozdulatát várta.A kétholdas zászlót hordozó sereg vezére jóval messzebb lovagolt el az els? sor el?tt, és minden bizonnyalbuzdította seregét, ám dörg? szavaiból alig hozott valamit a szél a balszárny széléig. Urghaun ezértmegsarkantyúzta a lovát, és 18 f?s csapata felé fordult. A mellvértes lovasai elszántan markolták a alabárdjaikat.- Tartsátok sorosan az alakzatot! - mordult fel hangosan. - Link a hozzászóláshoz
Felon Közzétéve: Január 2, 2010 Szerző Megosztás Közzétéve: Január 2, 2010 Ridei DobaneLord Lynxx - Északi Kóborlók - harcosPsz. 3670ben született Eren nyugati határvidékein. Édesapja révén, ki a hercegséghatár?reinek kiképz?je volt, kiemelkedő harci és taktikai oktatásban részesült már gyermekkora óta. Erenben persze ez volt a normális.Daliásan magas, arcszőrzetét kincsként ápoló erv leszármazott. Hosszú lófarokba fogott barnahaja verdesi büszkén viselt fekete köpenyét. Alabárdját és dárdáit a hátán hordja mígrövidkardja és a kése az övére erősítve élvezi a köpeny rejtekét. Az életet optimistán fogja fel,bízva saját képességeiben, meg van győződve, hogy rossz úgyse történhet. A kalandot nemveti meg és folyamatosan a tökéletesség útját keresi, melyben legendás hírnévre vagy esetleghatalomra tehet szert egyszer.Az akadémiát elvégezve, nem kívánva a strázsálást, zsoldos útra lépett a határőrség helyett,hogy bejárhassa Erent és környékét. Munka akadt b?ven, ahogy a nyugati határokonrandalírozó nomádokat kellett visszaszorítani, vagy egy viszályosabb családi ügyet elintézni.A törpéknek tett szolgálatai révén készíttette magának méretre abbitacél sodronyingét.Psz. 3692, Az ereni hercegség katonái toborzására és persze a kaland hírére csatlakozottzsoldosként a vörös zászló alá. A legjobbak között harcolhatott hol lovon, hol gyalogosan.Fegyverek széles skálája és veterán harcosok tudományait megismerve és megtanulva úgyérezte nem veszíthetnek Toron ellen. Link a hozzászóláshoz
Recommended Posts
A hozzászóláshoz be kell lépned, vagy regisztrálnod Kalandozó!
Kizárólag a városőrség által átvizsgált kalandozók hagyhatnak válaszokat.
Kalandozónév regisztrálása
Regisztált kalandozóként felhőtlenebb az élet!
Csatlakozás a KalandozókhozBejelentkezés
Már velünk kalandozol? Lépj be!
Belépés