Jump to content
Kalandozok.hu - M.A.G.U.S. Szerepjáték

Recommended Posts

Ez az a téma, amit mostanában nagyon szerettem volna, és amire remélem van, és lesz is igény. Vallom, hogy tanulhatunk egymástól, és egy szépen megszerkesztett, igényesen megírt előtörténetet öröm olvasni. Előttetek hát a kihívás, übereljük egymást :)

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Ynevi Vadvirágok

Sziasztok!

Akkor én rögtön fel is tenném ide az Ynevi Vadvirágok előtörijét. Ez a csapat a 2005-ös TT-n indult. A verses forma Felon keze munkája.

Nemesya, Boszorkány- Venes

Ellie, Bajvívó- Lirion

Ayara, Fejvadász- Manndil

Nilin, Ellana papnő- Felon

Ryell, Arel papnő- Thya (alias én)

Ranil ege alatt sok-sok szegény akad, főhőseink vére mégsem innen fakad.

Három köztük testvér, igen ritka fajta, másik kettő testőr, velük van a bajba.

Hogy kerültek össze, mindjárt elregélem, légy türelemmel olvasóm most szépen.

Odafent északon, Erigow szívében,

Anya lel örömet első gyermekében.

A sötét hajú kisded első csak a sorban,

Követik testvérei szorosan a korban.

Nilin volt a legidősebb, csendes lelkű leány,

Sosem volt vad, sem tárgyaihoz trehány.

Kivételes szépsége sokak lelkét megfogta,

Személyét a fondorlat s a szeretet befonta.

Nemesya a középső, álomszép fruska,

Hogy megkapja mit akar, mindigis jól tudta.

Hideg fejjel gondolkozván elérte a célját,

S sohasem sajnálta a kiszemelt prédát.

A legifjabb, s szabadosabb volt közülük Ryell,

Ki fidres-fodros ruhát nem szívesen visel.

Inkább gyakran mászott odakint egy fára,

Mint hölgyhöz méltón hímzett volna kérőre várva.

Amikor Nilin hét évessé érett,

Papnők jöttek hozzá, szépsége végett.

Elvitték magukkal Ellana házába,

Úgy illett közéjük, mint virág a vázába.

Négy év múlva boszorkányok érkeztek,

Ellana földi hatalmával kérkedtek.

Nemesya személyét nézték ki maguknak,

S a család hitt kimódolt, hazug szavuknak.

Miután testvérei ily módon távoztak,

Ryell lett a középpontja szomorú anyjuknak.

Ezért hát otthonról nagybátyjához menekült,

Ki által Arel oltalmába bekerült.

Mindeközben bús kocsmába nemes dalnok lépett,

Pincérnőnek tett ő ottan eredménnyel szépet.

De mivel ő büszke bárd, és igen gyakran léha,

Csakhamar a nyúlcipő lett eszében a téma.

Haragos lett a bősz apa az állapotos lányra,

Nem ez volt reményében a pincérnőnek szánva.

Elindult a terhes nő, szerelmét megkeresni,

De útközben, mert elfogyott, megállt pénzt szerezni.

Ki tudja melyik isten szeszélyéből adatott,

Barátival a bárd is ezen helyre vágtatott.

Bár a szerelmesek újra egymásra találtak,

Nem örülhettek sokat, a született babának.

A nemes szülők más arát szántak a fiuknak,

Félő volt, hogy a pároson rettentően kibuknak.

Megtörtént a tragédia: bérgyilkost fogadtak,

Azt gondolták az arán könnyűszerrel túladnak.

Bár a bárd híven óvta szerelmét és gyermekét,

Pincérnőnknek orvgyilkos oltotta ki életét.

Későn érkezett a nem várt, fejvadász segítség,

Pengéjüket a zsoldosok bárdunkba meríték.

Egyedül maradt élve a csöpp kis síró lányka,

Fejvadászok maguk közé fogadták a klánba.

Alighogy cseperedett, tanították harcolni,

Később nem tudtak rajta ilyen téren kifogni.

Kemény munkával teltek Ayara évei,

Életébe bekerültek Ellana szépei.

Kolostorerőd várt rá Shalumion bércein,

Behatoló nem jutott át fejvadik védjein.

Shadonban éppen e tájt nemes lányka született,

Édesanyja nagy tudású, helyi könyvtárt vezetett.

Édesapja művelt lovag a herceget szolgálta,

Ellie volt a kettejük zöld szemű leánya.

Naplójában magáról írt, sokat ábrándozott,

Kedvenc regényében egy szökevényről olvasott.

Bár később szülei férjhez kívánták adni,

Ellie kezét Gorran sosem tudta megkapni.

Már serdülő lány volt mikor vívni akart tanulni,

Elindult hát a városba vívómestert kifogni.

Az öregedő tanítónak rengeteget fizetett,

Ennek ellenében aztán minden tudást megszerzett.

Amikor édesapja harcba indult hű lován,

Ellie félt, hogy viszont nem láthatja, csak torán.

Elővette ládikóját, mindent gondosan pakolt,

Élelmet a ház szakácsa fájó szívvel csomagolt.

Mestere volt első útja, kitől fegyvereket kapott,

A tudáshoz a sors öreg barátot adott.

Hálával köszönte meg mindezeket a leány,

S elindult, hogy átmehessen kalandozók városán.

Ryell példaképe Amadis volt kiskorától fogva,

Miatta sok tradíciót taposott a porba.

Elszökött utána, a nagybácsi mosolygott,

De a kislány csalódást sohasem okozott.

Ryell ezentúl mindig Amadissal gyakorolt,

Fejlődése ígéretes, szíve hűen zakatolt.

Hamarosan papnővé lett a természet lágy ölén,

Lénye végre megnyugvást nyert a szabadság bűvkörén.

A végzet oly hamar és hirtelen érkezett,

Amadis a hősködés bűnével vétkezett.

A toroniak nem kímélték, beledöftek újra,

A pap hamar eljutott a Kárpiton túlra.

Szerkesztve ekkor: , Felon által

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

A törpe bárd

Felon kérésére felteszem az anno Tavaszi találkozós karim előstoryját.

Felonnak kösz a lektorért.

Ez a kari egy Törpe bárd, de mielőtt mindenki fellapozza a könyvet, nem lehet törpe bárd, de ha vki felüti a sumit akkor megtalálja, h vannak énekmondói a törpéknek aklik örzik a balladákat, na ez egy ilyen kari....

Mint annyi törpe társam, én is Tarinban születtem és nőttem fel. Már gyermekkoromban is elég tűrhető hangom volt, sokat dicsérték, de jóatyám azt szerette volna, hogy én is a Fejszés egy papja legyek, mint ő. Ennek fényében beadott már a 85. születésnapomon abba a szentélybe, amelyben ő is tanult. A mesterek szívesen fogadtak, és én is kedvet éreztem, hogy Toomát szolgáljam. Nagy odaadással tanultam, 20-30 éven keresztül. Ekkor a városba egy törpe dalnok érkezett. Tisztelete jeléül ellátogatott Tooma szentélyébe, dalaival szórakoztatta és buzdította a növendékeket és a mestereket is. A dalnok neve Hronin Fród volt. Atyámat kérleltem had szegődjek Hronin mester tanítványául, de ő nem engedte, mondván, nem hagyhatom ott a Fejszés útját. Mindezek ellenére én titokban megkérdeztem a dalnokot, hogy tanítana-e. Õ azt mondta, ha tényleg érzek magamban tehetséget és erőt, megtanítja nekem a törpe nép balladáit és énekeit, valamint a hangszerek használatát legjobb tudása szerint. Én ismét elmentem Atyámhoz, de nem nagyon szándékozott engedni, még anyám kérlelésére sem. Ekkor kopogtattak az ajtón és Hronin mester volt az. Elmondta atyámnak, hogy Tooma nem fog csorbát szenvedni, hogy én nem papként szolgálom. Hiszen nagy jelentősége van a dalnokok buzdító énekének csata előtt, nyugtató dalainak csaták után, és vidám zenéjének a boldog estéken. Ekkor apám próbára tette Hronin mestert.

- Mondja csak dalnok uram! Jól bánik a fegyverrel?

- A fegyveres képzésnek sem én nem szenvedtem, sem fia nem fogja híját szenvedni.

- Ezt hajlandó bizonyítani harcban is?

- Hajlandó lennék uram, de Szerkesztve ekkor: , Felon által

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Milena, a toroni boszorkány előtörténete, 2005 NYT...

Ha a Vegyesfelvágott úgy dönt, az egész előtörit be lehet írni... de csak darabokban, mert nagyon hosszú :wink:

Számolom a perceket. Hogy miért? Magam sem tudom. Talán mert belém nevelték a pontosságot. Anyám szerette, ha mindig ott vagyok, amikor hív. Apám meg elvárta. Sohasem éreztem a kettő közti különbséget, mindig csak megfeleltem, mindig, mindenkor. Hogy miért? Mert vártam.

Anyám szolgáló volt, egy nemesi családnál. És a nemes szeretője.

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Brünhilda naplója

Egy nagyon jó barátom és klántársam írta a Troll karijának ezt az elősztorit WoW-ban. Nem hittük el hogy ő írta de bebizonyította. (Ja és ez poénnak lent szánva, szóval nevetős téma, nem megsajnálós :D)

Kedves Naplóm!

Nevem Brünhilda és a mai napon kaptalak. Nagyon jó barátok leszünk. Én egy 6 éves kislány vagyok. A születésnapomra kaptalak a papámtól. A papámat nagyon szeretem. Mindig játszik velem. Én minden fontosabb esemény megosztok majd veled az életemből és nagyon szeretni foglak.

1. nap: ez az első írásom beléd. Nagyon izgulok, mert még sosem írtam naplót. Azt se tudom mit írjak ide, úgyhogy inkább csak egy szívecskét rajzolok neked.

2. nap: szia naplóm. Remélem jól aludtál. Tegnap véletlenül megettem a kutyánkat. Nagyon finom volt, de apa egy kicsit kibukott. Üvöltött velem. Azért játszott velem és a vasvillát a mellembe dobta. Nagyon szeretem a papámat.

3. nap: apa kezd megenyhülni. Már nem kiabál rám. Úgy látom megint minden a régi, és a már megszokott módon kelt fel álmomból. Egy késsel szurkálta a hasamat. Nagyon csikis vagyok és jót nevettem. Nagyon szeretem a papámat.

Sokadik nap: bocsi naplócska, de nem tudok tovább számolni, ezért a napokat már nem fogom kiírni. Anyáék megint vettek egy két méteres farkaskutyát. Tök aranyos. Sokat játszunk. Anyáék egy húscafatot akasztottak a nyakamba, a kutyuska pedig azt harapdálja. Tök ari, csak néha a nyakamat is megharapja. Ma véletlenül ezt a kutyát is megettem, de nem tehetek róla. Anyáék elfelejtettek megetetni - Az igazat megvallva már évek óta nem adnak enni - Apa megint kiakadt és kiszúrta mindkét szememet. Biztos azért, hogy jobban tudjak aludni. Nagyon szeretem a papámat.

Apával ma reggel bújócskáztunk. Azt mondta menjek, bújjak el az erdőben és ő majd megkeres. Miután besötétedett hazajöttem. Apa nagyon meglepődött, hogy épségben megjöttem. Annyira örült, hogy a favágó baltával jól fejbe is vágott. Nagyon szeretem a papámat. Mindig játszik velem és megviccel.

Kedves naplóm a suliban ma összevesztem Petivel, ezért letéptem a fejét és hazahoztam. Anya olyan boldog volt, hogy össze is esett. Apa meg gyorsan elásta a fejet, hogy sokáig megmaradjon, de biztos nem vette észre, hogy én fogom a fejet, ezért velem együtt ásta el. Miután kimásztam a földől apa olyan boldog volt, hogy az ásót a fejembe vágta és elküldött aludni. Reggel alig tudtam kifésülni a fejemből az ásót. Ma jöttek reklamálni Peti szülei, hogy miért végeztem Petikével. Annyira ordibáltak velem, hogy a végén őket is megöltem. Apa őket is elásta. Szeretem papámat.

Kedves naplóm! Bocs, hogy ennyi ideig nem írtam, de nagyon elfoglalt voltam. Az iskolában annyira megszerettek, hogy a tanárnéni megengedte, hogy én legyek a mozgó célpont az íjászat órán. A többiek egész jól céloztak. Nem gondoltam volna.

Képzeld a sok év alatt már végre kinőtt a hónaljszőröm, és már borotválkoznom kell. Tök jó érzés. Apa ideadta a legdurvább dörzspapírját, hogy azzal dörzsöljem le magamról a szakállamat. Ma 14 éves lettem. Apáék szülinapom alkalmából elvittek sétálni. Totál kibuktam rájuk. Azt hazudták, hogy én nem is az ő gyermekük vagyok. Elmesélték, hogy épp a folyóparton sétáltak és elkezdték szeretgetni egymást, mikor gyereksírást hallottak. Először azt hitték anya lett állapotos, és az ő hasában sír a gyermek, hogy apa ne bökdösse már tovább a szerszámával. De rájöttek, hogy egy bokorból jött a sírás és ott találtak meg engem. Mondtam nekik, hogy ez badarság és én ezt nem hiszem el, hiszen mindenki tudja, hogy a gyereketek a Turul hozza. Azt mondták, hogy még csak nem is ember vagyok, hanem egy troll. És hogy csak sajnálatból vettek magukhoz, de már megbánták. Anya azt is mondta, hogy hülye vagyok és megpróbált kimosni a folyóban. Majd nem egy óráig tartotta a fejemet a víz alatt, hogy szép tiszta legyen. Nagyon jól csinálták. Már majdnem elhittem, de azért végig tudtam hogy csak viccelnek.

Ma egy fura, pandamaciszerű kung-pfúj mester jött a faluba. Azt mondta, hogy ő egy Pandaren. Nekem mindegy, mindenesetre bűzlött a piától. Ahogy ma jöttem haza a suliból valaki a bokorba rántott. Panda bácsi volt az. Megint bűzlött a piától. Letolta a szoknyámat és valamit belémszúrt. Nagyon megijedtem, de jólesett. Hazaérve elmondtam anyáéknak, hogy mi történt. Anya azt mondta: "Jól van kicsim, de most menj a szobádba tanulni. Hátha szorul beléd egy kis értelem."

Évek óta járok a Panda bácsihoz. De ma véletlenül ő is meghalt. Megint piaszagú volt én meg megkínáltam egy pipával. Beleszívott, de begyulladt a szája. Szegény ott szaladgált égő fejjel. El akartam oltani a tüzet, ezért szöges cipővel többször is beletalpaltam a Maci arcába, majd a folyóba löktem.

Ma megtámadták a falunkat. Anyáék azt mondták, hogy trollok. Mindenkit megöltek rajtam kívül. Nagyon szimpatikus faj ez nekem. Elvittek a saját falujukba. Csak téged hozhattalak magammal édes Naplóm, meg anya és apa koponyáját. Azt is megengedték, hogy a koponyát befonjam a hajamba. Sőt az összes megevett élőlény koponyáját a hajamba fűzhetem. Egy új családhoz kerültem, de olyan hülye nevük van, hogy meg sem tudom jegyezni. Õk is azt mondják, hogy én is troll vagyok, de engem még ők sem tudnak becsapni. Tudom, hogy csak összebeszéltek anyuval és apuval, hogy becsapjanak. De ők legalább nem szólnak, hogyha véletlenül megeszek egy embert.

Az új szüleimmel ma elmentünk vadászni. Véletlenül az új anyukámba dobtam a lándzsát, de azt mondta semmi baj, már úgyis megszokta. Ekkor egy újabb lándzsa fúródott a fejébe, amit az új apukám dobott. Otthon veszekedés volt emiatt és az új anyukám nem volt megsütni az aznap ejtett vadat. Az apu ezért belelökte anyut a tűzbe, s őt ettük meg. Másnap apa hozott haza egy még újabb anyut.

Ma a törzs sámánja magához hívatott. Mutatott valamit, amin megnézhetem, hogy nézek ki valójában. Tükörnek hívták a dolgot. Belenéztem és meglepődtem. Rossz volt a tükör. Nem magamat láttam benne, hanem egy troll kislányt. No mindegy. Biztos elromlott.

Már alig bírom el a fejemet a sok koponya miatt. Lehúz a súlya.

Ma ünnepel a törzs. Szerkesztve ekkor: , Felon által

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Előtörténet, Santino Roc

Mikor megkérdezik, miért is lettem zsoldos, mondhatnám, hogy kalandvágyból, de legalább akkora hazugság lenne, mintha azt mondanám, hogy én vagyok az aszisz nagykirály.

A zászlóháború előtt születtem szűk két évtizeddel, egy viszonylag jómódú kalmárcsaládba. Második gyerek voltam, tehát rögtön bizonyossá vált, hogy nem fogok semmit örökölni, minden a .barom bátyámra fog szállni. Még akkor is, ha mindenki tudta, hogy körülbelül annyi esze van, mint ökörnek

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Öreg vándor, nem vén vándor

-Öreg ember nem vénember, tartja mondás Erionban ott. Én, már végighallgat tiéd történet kislány. Érdekes történet, szomorú. -A csontos kezű, májfoltos öregember újabb fadarabot dobott a tűzre, és egy nagy koncot a farkasok elé. Elsőre ijesztő volt a vénséget körülvevő állatok látványa. Egy medve, egy sólyom, két farkas, két teknős. Ezek még csak a szokatlanabbak voltak, bár a két tyúk és a két ló, főleg ez utóbbi, nem volt meglepő annál, aki állandóan úton van. Ugyan mind szelídnek tűntek, az öreg jobbnak látta a medvére és a farkasokra szájkosarat rakni, amit csak most vett el róluk, hogy letáboroztak. -Születtem régen, nagyon régen, régebben, mint neked szüleid. Lehet, hogy születtem mikor nagyszüleid. Messze innét, homok és sztyeppe volt csak ott. Születtem hat ujjal, láttam furcsállást mikor észrevetted bal kezem. Ez volt jel törzsnek öregeknek. Felneveltek szépen, de nem engedtek többiekkel. Füstös sátorban neveltek, tanítottak füveket szedni, keverni. És tanítottak szellemekkel beszélni.

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Nagyapáink útján 1

Gondolkodtam, hogy alacsonyodhat le rettegett harcosok, dicső vadászok sarjadéka földtúró paraszttá. Önként csak a barom hajtja fejét igába , s pórázra is csak a kutya vágyik. Hogyan juthat el valaki a létezés ily alacsony fokára, mikor ereiben korg vér csörgedez? Nos, apámról beszélek, akármily

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Nagyapáink útján v 1.02

Az előző előtörténet Karneválra áthegesztett verziója:

Gondolkodtam, hogy alacsonyodhat le rettegett harcosok, dicső vadászok sarjadéka földtúró paraszttá. Önként csak a barom hajtja fejét igába, s pórázra is csak a kutya vágyik. Hogyan lehet valaki ily érdemtelen féreg, mikor ereiben a Barbárok vére csörgedez? Nos, apámról beszélek, akármily

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

NyT2007 csapatelőtörténet, ami mégsem lett az

A 2007-es NyTre íródott, ám mégsem lett belőle csapat előtöri több okból.

Igencsak rossz volt a kommunikáció a csapattagok közt a tábor megelőzően,így egyedül a saját karakterem jellemét ismertem, majd a táborban fel is bomlott a csapat, egyik tagunk mesélő lett, miközben kaptunk két új játékost.

A kereskedőnegyed őrei lassan, óvatosan közeledtek a negyed peremén álló Bazár nevű üzlethez. Izzadt tenyerük a fegyverüket markolta idegesen. Utáltak idejönni. A környék még a csapatban járó páncélosoknak sem biztonságos, ráadásul az itt terjengő szóbeszéd szerint, akit nem lát szívesen a bolt tulajdonosa, különös körülmények között hal szörnyű halált, vagy betegszik meg.. Rossz ómenként számtalan döglött patkány, rovar hullája száradt most is a bolt előtt.

Parancsnokuk azonban biztosan vezette őket az üzlet felé, melynek ajtaja megett a szemtanúk szerint eltűnt a két sötétruhás alak, akiket űztek.

A férfi lassan az ajtóhoz lépett, majd a szokásos módon bedörömbölt:

-Kinyitni!- odabentről motoszkálás zaja hallatszott, majd egy nő elégedetlenkedő hangja. Végül nyílt az ajtó és a bolt dzsadvérű tulajdonosának, Dzsahalának arca jelent meg a feltáruló résben.

-remélem valaki hamarosan szülni fog, azért dörömbölnek így- szólt, majd szó nélkül nyitott ajtót, mikor rájött, valamennyi férfiú egyenruhát visel, s nem bábára van szükség.

-mit akarnak?- kérdezte, miközben lassan a pulthoz sétált. Az őrök sorra beléptek, s az egyik zöldfülűt egészen lenyűgözte a zsúfolt boltocska látványa. Gyógynövények illata kavargott a levegőben, s mindenünnen kitömött állatok, csontvázak, kendők, szőnyegek, csilli-villi kacatok lógtak, különös összevisszaságban, ám közöttük akadt egynéhány értékesebb dolog is. A kinti szegény tömeg számára bizonyára vagyonnak tűnhetett a pár apróság, de őket visszatartotta a babona, és az álmoskásan elővánszorgó nagydarab férfi, akinek feladata az üzlet őrzése volt, ha a nő elutazott. Az ifjonc arca aztán egyszerre csak elsápadt, mikor észrevette a pulton álló, acsargó kimérát. Bár csak egy kitömött, többféle állat bőréből összevarrt kreáció volt, az emberek azt beszélték, hogy életre kelve felfalja azokat, akik megzavarják a bolt és Dzsahala nyugalmát. Az ijedtségből parancsnoka hangja zökkentette ki.

- két alakot keresünk, akik bizonyosan itt rejtőznek.

-itt?- szaladt fel a nő szemöldöke.

-Itt aztán rajtunk kívül senki nincs.- rázta végül meg a fejét.

-igaz?- tekintett fel a nagydarab férfire, aki csak megerősítette szavait. A kapitány természetesen ragaszkodott a ház átkutatásához, s hamarosan fel is fedezték az üzlet mögötti kis szobában a csapóajtót.

-ez itt mi?- kérdezte a parancsnok, s intésével már parancsot is adott a felnyitására.

-ó..azt igazán nem kellene Szerkesztve ekkor: , Felon által

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Leehr Shorgass

Leehr Shorgass, erioni születésű harcos előtörténete (vigyázat! csak erős idegzetűeknek!)

Hiszem, hogy az ember soha nem tanul. Aki nem hiszi, hát gondolja végig az életét. Már ha van elég bátorsága átlátni a szövevényes hazugságokon és valamennyi kényszeres önigazoláson. Világunkon az ember a legocsmányabb fajta. Jelleme szerint hazug, állhatatossága szerint gyáva. Én is az vagyok. Csak én látok. És nem hazudok. Soha. Magamnak sem. Neked sem. Ha éhes vagyok eszem, ha férfira vágyom szeretkezem, ha ölni akarok, hát Arel tüzes villámai sem állíthatnak meg. Úgy élvezem az életet, ahogy van. Egy dolgot gyűlölök: a hazugságot. Nincsenek szépreményű gondolataim, álmatag képzelgéseim. Látom az igazságot. És ha nem kedvem szerint való, hát megtorlom. Szerkesztve ekkor: , Felon által

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Kocsmatündérek, avagy a Bikacsök Bajnokai

Több, mint egy évvel a történtek után úgyérzem megérett az idő arra, h a NYT2007es csapatunk közös előtörténetét kirakjam fórumra, had olvassák mások is. Mivel nekem nagyon tetszik, és mivel én nem írtam bele sokat ezért kérem h véleményt tessenek alkotni róla.

Hát ím' a mű: (:))

Alton "Mocsok" Groban

Szerkesztve ekkor: , Felon által

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Armand Salonen - Sas

Gabe - Yllinori Sas - Nystan Társulat

A nevem Armand Salonen, de a kalandozó társaim csak Sasnak szólítanak. Igazi összeszokott csapat, és ami a lényeg gyűlölik Ranagol híveit. Emlékszem, Róka adta nekem a Sas nevet. Sohasem zavart igazán. Sőt, büszke voltam rá, mert ettől még inkább azt éreztem, hogy közéjük tartozom. Bár ezt nem volt könnyű kivívni. Csak hosszú hónapok után fedték fel előttem igazi kilétüket. Még Erionban találkoztam velük, mikor egy veszélyes küldetéshez kerestek lövészt. A mai napig is úgy gondolom, hogy csak is azért vettek be a csapatba, mert elengedhetetlenül szükségük volt egy íjászra a feladat elvégzéséhez, de nem utolsó sorban, a származásom is sokat nyomot a latba. Greog Nan Hawitról, a csapat vezetőjéről már a megismerkedésünkkor tudtam, hogy a földim. Igazi tanult, mindentudó vezető egyéniség, akinek szavára a csapat összes tagja ad, és bízik benne, így én is. Még a csapat gyógyítója, a fiatal szőke művész lány is. Alborne papnőjeként igazán bolondos és szeszélyes személyiség, aki életfelfogásával és vidám természetével apámat, az egykori kalandozó bárdot juttatja eszembe. Ez néha felvidít, máskor szomorú emlékeket ébreszt bennem. Róka és Farkas. Két csendes, magának való figura. Nem sokat társalognak, nem csak velem, de még egymással se. Mégis úgy érzem egy láthatatlan, de erős szál köti őket össze, valószínűleg közös képzésüknek köszönhetően. Bár Róka a Hat Város egyikében született, Farkassal együtt kiképzést a hazámban kaptak, melyet vérrel és verítékkel szolgáltak. Már csak ezért is, de főleg az együtt eltöltött kalandok miatt is nyugodt szívvel adnám életemet értük. Úgy érzem, a csapat teljes jogú tagjává fogadott, ami nekem nagyon sokat jelent. Végre igazán azt érezhetem, hogy tartozom valahová, mert ez nem volt mindig így.

P. sz. 3681-ben születettem Yllinorban, Ilar tartomány Északi részén fekvő, kis hegyi falucskában. Édesanyám egy, a mai Yllinor területén őshonos, nomád család tagja volt. Apám kalandozó volt. Egy ilanori bárd, aki yllinorba telepedett le. Kalandozásai során összeszedett súlyos átok keserítette meg életét. Egy boszorkány, aki egy régi kalandozó-társa volt, megfejtette az átkot, amit hordozott. Nem árulta el igazi mivoltát, csak azt tanácsolta neki, hogy ha letelepszik, és felhagy a kalandozó életmóddal, akkor az átok megtörik. A soros úgy hozta, hogy találkozott egy nomád lánnyal, akibe beleszeretett.

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Newros - Róka

Thovadis - fejvadász - Nystan Társulat

Egy újabb ütés azzal az utálatos pálcával. Talán ez a legelső, amire emlékszem. Igen. Apám mindig vert minket anyámmal, ha nem hoztunk elég rezet haza, pedig igazán nem volt oka panaszra. Nem sokra emlékszem, de az tisztán megmaradt, hogy anyám gyönyörű volt és olyan kis, hegyes fülei lehettek. Nagyon nem illettek össze apámmal, ő magas sötét bőrű, fekete hajú, komor fickó volt. Mindig ott volt a kezében az a nyamvadt pálca, állandóan ütlegelt miközben anyanyelvén kiáltozott. Sokáig nem értettem miért nem szeret, amíg rá nem jöttem, hogy nem is biztos, hogy az ő gyereke vagyok.

Talán az egyik különös alak lehetett az apám, aki eljött ebbe a koszos negyedbe, hogy élvezhesse szép anyám bájait. Több mint valószínű, mert amióta az eszemet tudom világosbarna hajam van kék szemekkel. Apa ide vagy oda a lényeg az, hogy hamar az utcára kerültem, mert nem voltam hajlandó koldulni, legalábbis atyámnak nem.

Az utca kemény. Keménynek kell lenned, hogy ezt elmondhasd másoknak is. Erre tanított meg az a hat év Equasel mocskos sikátoraiban. Na persze meg még sok mást is elsajátíthat az ember, ha itt kell élnie. Az utcán sokféle szerzettel találkoztam, volt ronda, büdös, magas, apró, és jó néhány érinthetetlen, akik gyakran emlékeztettek apámra külsejükben. De kedvessel, eggyel sem találkoztam, ki szállást adott volna.

És az a sok arc, kik gonoszul néztek rám minden sarok mögül. Sosem tudtam, miért utálnak ennyire, miért próbálják elvenni azt a keveset, amim még megmaradt és miért nem hagynak békén már. Talán nem is velem van a baj, hanem ahogy kinézek. Talán a hegyes fülek vagy a fehér bőrszín tehet róla? Akad viszont egy hely, ahol anyám hálószobájának illatára leltem. Egy közeli bordélyház, ahol gyakran hódoltam a testi gyönyör mámorának. Ez volt az egyetlen hely, ahol mindig mosollyal vártak. Ide menekülhettem a gúnyos kacajok és utálatos szidások elől.

Nem volt kiút ebből a fergetegből. Mikor megpróbáltam kitörni, gyakran egyik veremből a másikba kerültem. Helyzetem reménytelennek látszott mindaddig, míg egy sötét csuklyás jelent meg az egyik sikátor végén. Pillanatra azt hittem, most végem van, de mikor megszólított inkább kíváncsi lettem. Az arcát sose láttam, de kisebb ellenszolgáltatások fejében élelmet, és apróbb hasznos tárgyakat kaptam tőle. A feladatom többnyire más emberek megfigyelés volt, de kaptam futár és egyéb küldetéseket is.

Talán csak ez a löket kellett, hogy kijussak ebből a koszfészekből. A hetek elteltével egyre nehezebb feladatokat kaptam csuklyás barátomtól, amíg pár hónap múlva küldetés helyett egy teli erszény várt rám és egy hely: Yllinor. Néhány hét egy nem túl kényelmes szekéren töltve. Semmi ahhoz képest, ami az elkövetkezőkben várt rám.

Eleinte nem tudtam, hogyan találjam meg utam végcélját, de hamarosan ő talált meg engem. Ru-Shennon egyik félreeső szegletében pár barátságtalan alak egy kis csevelyre invitált. Később tudtam meg hova is visznek. Az Anat Akhan torkába. Elmondták, egyik társuk ajánlott engem, amiért hónapokig hasznos információkkal láttam el a klánt. Felajánlották, kiképeznek és Arel nevében, szolgálhatom feljebbvalóimat és velük együtt Mogorva Chei királyt is. Elkezdődött a kiképzés. Végre eljött az én időm is, mikor kitörhetek a mocskos szemétdombokról, és jobb lehetek akárki másnál, aki csúfolni merészelt.

Beosztottak mellém egy partnert is, kinek neve csak farkas. Persze biztos vagyok benne, hogy nem ez az igazi neve, de engem is mindenki csak rókának ismer. Csak egy álnév, amit használ. Farkas, első látásra egy csendes, magának való figura. Nem sokat társalogtunk, de rájöttem szótlan természete ellenére, kiváló társnak. Bármikor az életemet adnám érte és nem fér kétség, hogy ő is megtenné értem. Nem hagyunk hátra társat magunk mögött

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

A hozzászóláshoz be kell lépned, vagy regisztrálnod Kalandozó!

Kizárólag a városőrség által átvizsgált kalandozók hagyhatnak válaszokat.

Kalandozónév regisztrálása

Regisztált kalandozóként felhőtlenebb az élet!

Csatlakozás a Kalandozókhoz

Bejelentkezés

Már velünk kalandozol? Lépj be!

Belépés