Előtörténetek

[Felon]

Fenix

Fenix - Harcművész - Azbesztkecskék

Fenix - ember harcművész:

3623-ben születtem Abaszisz, egyik kisebb városában. Az őseim 4 generáció óta lakják ezt a földet, régen hatalmas mocsár volt itt, aminek lecsapolásával tettek szert a területre. Apám nagy nőcsábász volt, így van 5 testvérem, és ki tudja hány féltestvérem, szegény Anyám gyakran kergette meg egy-egy végig tivornyázott éjszaka után. A családom habár nem büszkélkedhetett a legváltozatosabb földi javakkal, de nem éltünk rosszul. Apám leghőbb vágya egy fiúgyermek volt, de ez már majdnem elérhetetlen célnak látszott, ugyanis a sok év alatt 5 lánygyermeknek adott életet Anyám. Majd szüleim nagy örömére jöttem én, az első és utolsó fiúgyermek, ugyanis Anyám belehalt a szülésbe. Apám valószínűleg ekkor eszmélt csak rá mennyire szerették egymást, és mennyire hiányzott neki. Valószínűleg ezért volt oly tartózkodó tőlem Apám, engem okolt Anyám haláláért, és ez a negatív hozzáállás egész kisgyerekkoromban végigkísért.

Miután Apám kitagadott elviselhetetlen magatartásomért, kénytelen voltam egyedül boldogulni ebben a kegyetlen világban, és jobb alternatíva híján az otthonomtól távol kerestem társaságot, elfoglaltságot a közeli városban. Itt viszont valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag, habár nem kerestem a bajt, de mindig megtalált. A környékbeli gyerekek sem kedveltek igazán. Volt egy kis tolvajbanda, akik összeálltak a környék söpredékéből, és árváiból. Nem tudom mi nem tetszett nekik rajtam, de ha megláttak mindig megpróbáltak elagyabugyálni, (és ez elég sokszor sikerült is), mert 'az ő területükre tévedtem? ezzel csak az volt a baj, hogy nem volt más terület, ahol járhattam volna. Azt mondták balszerencsét hozok mindenki fejére, aki csak közel jön hozzám. Mintha valami átok lett volna rajtam, amihez hozzáértem eltört, vagy tönkrement. Tálak, edények, játékok, még egy hintó összetörését is nekem titulálták, amikor az majdnem elütött engem, majd egy házba csapódott. Egyszer még egy épülőben lévő ház is összedőlt miattam, amikor figyelmetlenségből átestem egy tartógerendán, ami így kicsúszott a helyéről. Mindezek ellenére legalább egy haszna volt az egésznek? megtanultam kicsit verekedni és gyorsan futni.

Telt, múlt az idő, és szép lassan megedződtem, megerősödtem. De továbbra is elkerültek az emberek, így egyszemélyes hadseregként jártam az utcákat. Minden ellenem elkövetett bűnt megtoroltam gyerekkori ellenségeimen, akik vagy máshol kerestek megélhetést, vagy feldobták a talpukat. Alkalmi munkákból, kisebb lopásokból tartottam el magam. Időről időre beálltam kidobónak pár kocsmába, de egyik helyen sem húztam sokáig és nem azért, mert alkalmatlan lettem volna. Az átok sajnos tovább kísértett? Az egyik kocsmában egy kisebb mészárlást hajtott végre két rivális tolvaj klán, megöltek mindenkit amíg távol voltam beleértve a munkaadómat is, így új állás után kellett néznem. Aztán a másik kocsmát egy a sárga földig lerészegült tűzvarázsló robbantotta fel, amíg én az istállóba vittem 2 lovat. A harmadik helyen meg egy nagy esőzés alámosta a fogadó épületét, és az összedőlt.

Ami kis pénzem volt, azt nőkre, piára, és szerencsejátékokra költöttem, kicsapongó életet éltem. Olyan jól ment a kártyázás, hogy sikerült kisebb vagyont eljátszanom, csak nem volt miből visszafizetnem. Egyik alkalommal rám küldtek pár verőlegényt, hogy 'komolyabban? vegyem a dolgot. A nézeteltérést az utca közepén beszéltük meg, de szavak helyett inkább az ökleinket használtuk. Mondtam is nekik, hogy 'Négy az egy ellen, nem éppen sportszerű küzdelem? Akkor lenne esélyetek, ha legalább nyolcan lennétek! '? Aztán harc közben valami különös, és váratlan dolog történt. Egy idegen a nézők soraiból közbelépett, és kirángatott a tömegből, emlékszem akkor ennek nem nagyon örültem, hiszen épp nyerésre álltam, de oly erővel fogta a karom, hogy nem tudtam szabadulni a szorításból. Rám nézett, és némán mosolygott, mintha régi barátok lettünk volna, persze Én még életemben nem láttam. Majd fogta magát, és villámgyorsan lekevert a támadóimnak két akkora pofont, hogy nem volt kedvük felkelni a földről. Ekkortájt érkezett meg a városőrség, úgyhogy gyorsan kereket oldottunk, majd az egyik sikátorban, miután elmúlt a veszély, kérdőre vontam számomra furcsa tettéért. Azt mondta, hogy Ferren-nek hívják, Õ egy nagy valami harcos mester tanítványa, és tetszett neki, ahogy küzdöttem, de így soha nem lesz belőlem semmi, ha nem tanulok meg uralkodni magamon. Erre kicsit bepöccentem, mit képzel ez magáról, hogy csak úgy ideállít egy vad idegen, és meg akarja mondani nekem, hogy mit hogyan tegyek. Lekevertem neki két pofont, illetve kevertem volna, ha nem tért volna ki az ütéseim elől, majd viszonzásként, csak hogy érezzem a törődést kaptam egy akkora pofont, amitől azonnal földre estem. Eléggé elcsodálkoztam ezen, még sosem láttam senkit ilyen gyorsan, és ekkora erővel ütni? meg azon is, hogy hirtelen hogy lett belőle kettő! Odahajolt fölém, és azt mondta, 'Ha szeretnél te is ekkora erőre szert tenni, ha hajlandó vagy uralkodni magadon, és keményen tanulni, akkor elsajátíthatod ezt a technikát.? Ekkor hirtelen kinyílt a felettünk lévő ház ablaka, és egy vödör ganét zúdított ki a bentlakó újdonsült barátomra. Én a helyében felkerestem volna a tettest, és jobb belátásra bírtam volna, de Õ furcsamód megőrizte hidegvérét, és próbálta szárítgatni magát. Szívesen kiröhögtem volna, ha nem fájt volna piszkosul az álkapcsom az ütésétől. Úgy voltam vele, hogy az adósságomat nem volt kedvem kifizetni, viszont előbb utóbb küldtek volna rám még pár szerencsétlent, akikhez megint csak nem volt kedvem? úgyhogy jobb dolog híján elfogadtam az ajánlatát, és elkísértem Õt a mesteréhez.

A várostól kétnapi járóföldre meg is érkeztünk, egy elhagyatott, kissé romos kolostorhoz. Egyedül éltek itt ketten a mesterével. De ahogy beértünk, nem láttam mást, csak egy vén trottyot, ez a hülye Ferren, meg meghajolt előtte, gondoltam az apja lehet, de nem is érdekelt, felháborodva vontam kérdőre, hogy mutasson már be a mesternek, vagy leverek neki egyet. Erre rámutatott a vénemberre, mire én ráförmedtem, hogy 'Ez a vén bolond a mestered?! Hátrakötött kézzel úgy megrugdosom, hogy attól koldul! Rálehelek és összeesik!? Odamentem az öreghez, aki oda se bagózott rám, majd közel érve hozzá rá akartam ijeszteni, de ez nagy meglepetésemre fordítva sült el. Felpattant, és mindkét karom a hátam mögé szorította. Azt mondta 'Szóval hátrakötött kézzel is elbánsz velem?! LÁSSUK!?

3 nap múlva ébredtem fel iszonyú fejfájással, és csak arra emlékeztem, hogy büdös volt a lehelete. Megesketett, hogy a tanítványa leszek, és követem minden utasítását, és végül befogadott? ha egyáltalán ezt annak lehet nevezni. Nem volt részem sok oktatásban az első fél év alatt, de arra mérget vennék, hogy ez nem éppen egy mester - tanítvány kapcsolat volt köztünk. Inkább rabszolgaként tartott. Én csináltam meg mindent a háza táján. Vizet hordtam, takarítottam, tüzet raktam, a lábgombáit vakartam, toldottam, foltoztam a kolostort, tetőt javítottam végeláthatatlan sora volt a napi teendőimnek. Ez még nem is lett volna akkora gond, ha nem Õ okozta volna a munkáim több, mint felét szándékosan! Ráadásul a Mester mindvégig szidott, a pálcájával vert, ordibált velem, sosem volt jó amit csináltam, soha nem lehetett egy perc nyugtom sem. Még soha senkinek nem tűrtem el, hogy így parancsolgasson nekem, de ha csak egy rossz szó elhagyta a számat, vagy kezet mertem emelni rá, megint több nap kóma után ébredtem fel. Úgy tartott, mint egy kutyát, minden falat ételért meg kellett küzdenem, még jó, hogy nem kellett pitiznem. Megpróbáltam elszökni, de nem hagyott, nem jutottam 100 méternél messzebb a kolostortól. Azt mondta, hogy megesküdtem, úgyhogy nincs más választásom, mint maradni, és elviselni. Szerintem inkább attól félt, nehogy egy porszemet arrébb kelljen raknia, ha elmennék. Egyedüli vigaszom Ferren volt, akivel egész jól összebarátkoztam, Õ is megkapta a magáét a Mestertől, de sokkal kevesebbet, mint Én. És még azt merte nekem mondani, hogy a Mester sokkal jobban kedvel engem, mint Õt?

Pár év szenvedés alatt azért került a küzdelem oktatásra is sor, mondjuk kevesebb, mint amire számítottam volna. Sokkal nagyobb hangsúlya volt az elmém fejlesztésének. Na igen, az a sok verés megtette a hatását? Megtanultam viselkedni, uralkodni magamon, az érzéseimen. Normális körülmények között elképzelhetetlen lett volna, hogy egy ennyire új, és számomra furcsa, ismeretlen szemszögből nézzem a világot. Megvilágosodtam? vagyis gyakran fürödtem, és kiderült, hogy nem Dzsad-nak születtem, csak sok volt rajtam a kosz. - A Mester is kevesebbet szidott, és kezdett talán tényleg megkedvelni, úgy éreztem, hogy végre valahára kötődöm valahová, hogy van értelme az életemnek, hogy van jövőm! Ez egy olyan dolog volt, amit soha azelőtt nem éreztem, felemelő, megnyugtató érzés volt. De akkor utolért a régi életem, az átok ismét lecsapott.

Egyik éjjel megtaláltak régi 'cimboráim? és felismervén engem eszükbe jutott, hogy szép kis summával tartoztam, amit szerettek volna itt és most behajtani. Valami nagy klán találkozó lehetett, mert nagyon sokan voltak, nem láttam pontosan a sötétben. Visszamenekültem a kolostor falai közé, és riadóztattam Ferrent, és a Mestert. A támadóink, meg elkezdték betörni a kaput. A Mester amikor felfogta, hogy mi történik egyből nekem esett, hogy miféle bajt hoztam én az Õ fejére, hogy ezt érdemli Õ, hogy annyi éven keresztül tanított engem, hogy befogadott? le is vert pár pofont, amit már nagyon régen nem kaptam tőle. Próbáltam elbarikádozni a bejáratot, ami könnyebben ment volna, ha nem kellett volna a Mester ordibálását végighallgatnom, a pálcájának az ütéseit elszenvednem. Minden erőfeszítésünk ellenére betörtek, és megkezdődött a harc. Közben észrevettük, hogy ránk gyújtották már a tetőt is? nem volt vissza út, csak akkor élhettük túl, ha legyőzzük őket, és gyorsan kimenekülünk. A harc ahhoz képest, hogy túlerőben voltak nem tartott sokáig, és könnyedén visszavertük őket, mondjuk ebben egy a tűztől leszakadó gerenda is segítségünkre volt, ami legalább hatukat palacsintává lapította. Ahogy kiértünk a házból az összedőlt, és nem maradt más csak egy nagy égő romhalmaz. Mire a mester, nekem esett megint, hogy Én hoztam rájuk a bajt, elárultam őket, ezt érdemelte a segítségéért? Felkapott az ingemnél fogva, és véresre pofozta az arcom, úgy csöngött a fülem, hogy egy szót sem értettem abból amit kiabált. Mielőtt elveszítettem volna az eszméletemet, előkaptam a tőrömet és szíven döftem vele. A Mester holtan esett össze, én pedig próbáltam magamhoz térni az ütéseitől. Ferren odarohant hozzá, próbálta megmenteni az életét, és közben kiabálta, hogy miért tettem ezt?! Hogy voltam rá képes?!! Ahogy ott összegörnyedve, szitkozódva térden állt a Mester előtt megijedtem, hogy ezért még képes lenne megölni engem, az egyetlen barátját, hiszen Õ sokkal régebb óta volt már együtt a Mesterünkkel, mint egy Apára nézett fel rá. Mikor látta, hogy már nem tudja megmenteni felkelt, és őrjöngve nekem ugrott, bosszúból ki akarta oltani az életem. Most az egyszer mellém pártolt a szerencse, megbotlott, és beledőlt a tőrömbe.

Pár perc leforgása alatt mindent elvesztettem, az otthonomat, a barátomat, mindent! Sebeimtől sántítva elhagytam a helyet, elmentem messzire, minél távolabb a szörnyű emlékektől, és megesküdtem, hogy soha többé nem térek vissza.

Elindultam az ismeretlen felé, megint egyedül, mindig csak egyedül.

Iffinben kötöttem ki, ahol megtudtam, hogy valaki különleges harcosokat keres különös feladatokra. Mivel úgy sem volt egy vasam sem kellett a meló, így felkerestem Beris Dal Kardelian.

[Felon]

Gharum con Cating

Lord Gawin - Harcos - KM Killers

Gharum con Cating élete.

Született Pyarron-szerint 3611-ben Abaszisz part menti városában Obratban. Apja

(Ghormo) és anyja (Anghur) Obrat egyik kisnemesének Catingemnek voltak a személyes

testőrei. Az utónevét szülei a nemes iránti tisztelete miatt kapta, és ő maga is büszke rá.

Nemesi udvarban nevelkedett, megtanult írni, olvasni, és őseitől elsajátította a Khál

kultúrában használt fegyverek forgatását, de az ősi földjéről csak legendákat hallott,

mindemellett az ősi nyelvet is megtanulta.

Szülei harcosnak nevelték, hogy szintén egy hatalmas nemes urat szolgálhasson szeretett

egyetlen gyermekük, és Gharum megfelelt minden elvárásnak, nagyon gyorsan tanulta mind a

fegyverforgatást, mind a betűvetést, intelligenciája felülmúlta a legtöbb emberét, testi

adottságairól nem is beszélve. A szállását rendszeresen maga takarította, nem hagyta, hogy a

többi szolga bármihez is hozzányúljon, mindennek meg volt a maga helye. 'Rend a lelke

mindennek? szokott idézni egy nagy embertől, akinek neve már feledésbe merült.

Neveltetésébe belefoglaltatott a helyi istenségek tisztelete, de egyikükhöz sem kötődik igazán,

jobban kedveli a hús-vér urát szolgálni.

Gyermekkori barátja, egy kobzos (Eonor), akit nem zavart, hogy Gharum milyen fajból

származik, az ő segítségével sikerült beilleszkednie a társadalomba. A kobzos társaságában,

eltanulta a fehérnép elcsábításának minden csínját, már 8 éves korában elég érett volt hozzá,

hogy a város parasztlányival játszadozzon. Gyönyörű selymes bundája, ápolt megjelenése, és

erős testalkata, meg a pletyka az előnyös 'méreteiről? jó hírben tüntette fel az ember

nőstényei közt. Ezen szórakozás módját azóta sem veti meg, sőt szeret kipróbálni minél több

?hölgyet?. Barátja egyik legjobban kedvelt mondata (?Fogadós! Szőr van a levesemben!?),

rengetegszer sodorta őket kisebb csetepatéba, bár legtöbbször csak nagy hahotázás lett az

eredmény.

Gharum mindig imádott fára mászni, akrobatikus mutatványokkal szórakoztatni az

embereket, de ki nem állhatta a rendetlenséget, mindig mindent le kellett törölnie, helyre

raknia, körömpiszkáló, fésű és szappan nélkül ki nem tenné a lábát, bár a vizet inkább csak

tisztálkodásra használja, egyébként nem szeret a közelébe menni, nehogy a por beleszáradjon

utána a szép selymes bundájába. Ha valami nincs ínyére akkor rengeteget tud nyávogni,

nyafogni, fél a tűztől nehogy megégjen a bundája, de ha urát szolgálja minden parancsnak

engedelmeskedik. Harcolni inkább csak kötelességből szokott, leginkább társait és urát

védelmezi, amíg nem bőszítik fel. Ha sikerül kihozni a sodrából nagyon veszedelmes tud

lenni. Ha veszélyt érez rendszeresen, viszket a füle töve, és azt kezdi vakargatni, ösztönösen

is felhívva ezzel szemfülesebb társai figyelmét a veszélyre.

3623-ban mikor tizenkettedik életévét betöltötte szülei, úgy gondolták, ideje munkát

keresnie, így hát barátjával, a kobzossal elindultak Ifinbe. Az első fogadóban ahol megszálltak

hírét vették, hogy egy ifjú nemes: Beris Dal Kardelian embereket toboroz. Másnap felkeresték

a nemest, és mivel megfeleltek az elvárásoknak azonnal szolgálatba is állhattak. A nemes szép

fizetést, és teljes ellátást kínált, így a tőlük telhető legjobbat akarják kihozni a munka során.

Egy átlagos este a kobzossal

- Gharum, ígérd meg, nem égetsz le megint, ha bemegyünk.

- Hát persze, hogy nem barátom. Te, van valami kis kosz az arcodon letörlöm.

- Gharum hagyjál már, az csak a borostám!

- Jól van, csak vicceltem, lehet hogy 12 évvel idősebb vagy nálam, de néha úgy érzem, nem

vagy velem egy szinten.

- Jól van, jól van, csak igyunk már valamit!

- Tudod, hogy csak a baj van veled, ha iszol, de legalább sose kell fizetnünk, mert a műsort

mindig meghálálják.

A fogadóban már megszokták, hogy műsort csinálunk, azaz inkább Eonor csinálja a műsort.

Jó szokás szerint, megint elkezdett inni, és ilyenkor dől belőle a hülyeség, és SÁROS cipővel

ugrál az asztalon, én meg nem győzőm letakarítani?

- Eonor, szállj le az asztalról a sáros cipőddel! (A fogadós nem bírja röhögés nélkül,

akárhányszor itt vagyunk, már elő van készítve a törlőrongy, és a seprű, tudja, hogy nekem

sose elég az a tisztaság, ami itt van.)

- Kár a khál, subidubidú, Shakál a khál, subidubidú.

- Eonor, ki fogsz hozni a sodromból, ha nem hagyod abba a hülyeséged, most nézd meg mit

csináltál, belefröcskölted annak a meláknak a sörébe a sarat.

A melák elindul felé, ropogtatja az ökleit:

- Te kobzos, ezt nem kellett volna, most eltöröm rajtad a lantodat.

- Nana, - állok a melák elé - ő velem van.

Megáll, végigmér, majd elbátortalanodva visszasétál a helyére, és kiköp: könnyű a barátod

mögé bújnod mindig.

Ekkor sárdarab repül a bundámba?

Eonor feje, másodperc töredéke alatt találkozik a lant húrjaival, és kezdi felvenni a töklant

formáját. Majd ájult barátomat, a nadrágszíjánál fogva, viszem kifelé, mint egy rongyot.

(közben a melák arcán önelégült mosoly, a kocsmatöltelékek pedig hasukat fogják a

nevetéstől)

- Senki nem bánthatja a barátomat, kivéve persze engem. Gyere koma, hazaviszlek.

Másnap:

- Gharum, fáj a fejem, és miért van eltörve megint a lantom?

- Látod ezt itt? Ez egy sárfolt volt a bundámon, alig akart lejönni.

- Mindent értek Gharum, többet nem fordul elő.

- Persze, persze akkor megint csak Deja Vu, mi?

A 'nőstényszerzés módszerei?, Gharum con Cating tollából.

- Figyelj Eonor, el kéne menni ma este összeszedni néhány nőt!

- A számból vetted ki a szót barátom.

- Tudod a szabályt, ha nőzünk, nem iszol? annyit.

- Tudom, tudom, akkor előkészítem a terepet.

- Hajrá, 10 perc és követlek.

A városi szökőkútnál, ahol a fiatalok rendszeresen ismerkednek:

- Jó estét hölgyeim!

- Jó estét!

- Szép napunk van nemde?

- Igen, és milyen kellemes a társaság, egyedül jöttél kedves?

- Igen, de szerintem, itt ólálkodik Gharum barátom, tudjátok, akiről mindig mesélek nektek.

- Óóóó, az, akit csak nagycicának hívsz? Igaz, hogy olyan hatalmas van neki?

- Persze, hogy igaz, hát szoktam én hazudni?

Ekkor hatalmas szökkenéssel, a szomszédos házak tetejéről, ott termek, majd egy gyors

mozdulattal belököm Eonor-t a vízbe, és átveszem a helyét.

- Jól hallottam, hogy éppen rólam cseverésznek? (Enyhe doromboló hangon)

- Óóó, dehogy, csak (kuncogás) épp hiányoltuk.

Eonor közben kikászálódik a vízből.

- Mindig meg tudsz lepni valamivel Gharum.

- Nem baj, egy kis fürdés még neked sem árthat, igazam van hölgyeim?

A kuncogásból, már hallatszik, hogy ezt az estét is megnyertük, jó belépő, egy kis

dorombolás, és máris olvadnak. Az est további részleteit nem ecsetelném, mert nem illik, így

mindenki képzelje el maga, de annyit még elárulok, hogy tényleg nem hazudott.

Az előtörténethez kép is tartozott. Megj. Tábor)

[Felon]

Gerodun Morel

Blasius - Lovag - KM Killers

Gerodun Morel - előtörténet

P.sz. 3601 ben született egy aszisz kisvárosban, közel Ifinhez. Szülei letelepedett kalandozók, vagyonukat kalandozásuk alatt gyűjtötték, most a középnemesi réteghez tartoznak. Mindig is jómódúan éltek, és Morel is így nőtt fel. Apja a keleti barbárok közül származik, anyja egy aszisz kisbirtokos egyetlen lánya.

Morelt kiskorától lenyűgözték szülei történetei, nagy hatással voltak rá a tündérmesék amiket a fogadókban hallott a folyton járó kelő bárdoktól. Legjobban a hősi lovagtörténeteket kedvelte, 8 éves korától megmutatkoztak különleges adottságai, - apjára ütött - mondogatták a család ismerősei, gyermekkori pajtásaival sokszor vívott fakardal párviadalokat legtöbbször egyedül jelentve a hatalmas ellenséges sereget, a tucatnyi gyerek számára.

11 éves korától apród lett, éjt nappallá téve gyakorolt a vívóteremben, de nem volt rest elsajátítani a betűvetés, a címertan és az egyéb tudományokat sem.

13 évesen fegyverhordozója lett egy Mordak Dal Dian nevű szabad lovagnak, hosszú tanulással teli évek következtek, mellette sajátította el a lovagi élet minden fortéját. 21 évesen otthagyta mesterét egy hevesebb szóváltás következtében, Mordak Dal Dian levelet írt Morel szüleinek: - 'én mindent megtettem, Morel kívülről kemény, mint az abbit, de belül végig bolond maradt, így nincs több dolgom vele? '.

Morel hazatérése után nem sokkal, minden addigi megszerzett és szüleitől kapott felszerelésével elhagyta otthonát, hogy a kalandozók útján szerencsét próbáljon, akárcsak szülei.

Ifinbe érve hamar elfogyott a spórolt pénze, miután meggyőződött arról, hogy jó helyre kerül, hátasán is túladott, minél hamarabb munkára volt szüksége, így kihasználta a kínálkozó lehetőséget és Beris Dal Karnelian embere lett.

Megjelenés: 1,85 láb (185 cm) magas, 95 font (95 kg), szürke szemű, hosszú fekete haja van.

Motivációi, céljai: hírnév, pénz, elismerés, nagy tetteket véghezvinni, amit századokkal később is megénekelnek a bárdok a fogadókban.

Személyiség: gyakran önfejű, szent számára az adott szó, így, ha valamit igazán gyűlöl, az-az árulás, kitartó és mindig egyenes, hűvös eszmerendszerét a Toronhoz közelálló lovag mesterének köszönheti, de ha valaki, hát ő tudja legjobban, hogy a bárátok jóval előbbre valók önmagánál.

Társaihoz lojális, bízik mindazokban, akik segítenek neki.

Kedvelt időtöltése háborús történeteit mesélni az egyszerű embereknek, valamint a versírás, bár ezen a téren sohasem sikerült még maradandót alkotnia.

[Felon]

Assani El?Grestian

Manndil - Tolvaj - KM Killers

A lobogó tábortűz meleg fénnyel vonta be a kis táborhelyet, a tűzön pedig illatos hús sült. Assani szürke szemei elégedetten figyelték, miként buggyannak elő a sistergő zsírcseppek a húsból. Talán valami ősi éledt fel vérében, mikor elhagyta a városokat, talán névtelen apjának hagyatéka, de élvezte a futármunka városon kívül töltött szépségeit.

Az arányos, edzett felépítésében, ahányszor csak megpillantotta egy tükörben, vagy tóban, mindig is látott, Abaszisz őslakóira jellemző vonásokat. Nem kellett sokat tennie ahhoz, hogy elkerülje a zsíros gazdagok sorsát, teste inkább szikár volt, mint nőiesen gömbölyű, ám így is akadt dolga férfinéppel. Ha anyja tudta volna, mennyi?

Szülőanyja egy kis, nevesincs falu 'szentéletű? asszonya volt, a nagy telepesek leszármazottja, akit egy éjjelen elcsábított valami ismeretlen lény, egy azóta sem látott férfi. Assa nem hitt a mesékben a démonokról, mióta az országot járta, épp elégszer futott kalandorokba.

Noha nem hitt démoni származásában, a történet kora gyermekkorától végigkísérte életét. Kezdetben csupán komor csendbe burkolózva néztek át rajta a falubeliek, de mikor belenéztek nyugtalanító szemeibe, s látták, hogy látszólag értelmetlen sugallatok vezetik tetteit, a falusiak rettegni és gyűlölni kezdték, ő pedig saját szórakoztatására mondott jóslatokat nekik, s tanulta meg, mit hisznek az átlag emberek a démonokról, rossz szellemekről. Noha e tudása nyomába sem ért a képzett démonológusokénak, Assa élvezte ahogy látta megjelenni a rettegést az őt gyűlölő arcokon. Egyre inkább kitanulta az előadás művészetét, melyet sokkal jobban élvezett, mint a szabás-varrás unalmas tevékenységét. Ekkor, még gyermekként tanulta meg, hogy a hit hatalma milyen fegyver lehet. Nem sokáig élvezhette azonban csendes kis életét, mikor a falu állatait járvány kezdte súlytani, anyján egyre nőtt a nyomás, ahogy fel- fellángoltak a gyűlölet hangjai a faluban, végül eladta őt egy arra járó kereskedő karavánnak, néhány rézért.

Egar Nollen, egy hízott hivatalnok vette szárnyai alá, és tanította meg a betűvetésre, melynek később igen nagy hasznát látta. Csak az istenek tudják, hogy mi lett volna a terve a lánykával, miután megérkeztek Eatirába, mivel a leányka egyszerre leugrott a szekérről, és bevette magát a tömegbe. Assani maga sem tudta, hogy ott és akkor miért döntött a távozás mellett, csak azt érezte, mennie kell, s ez a sugallat erősebbnek bizonyult a józan megfontolásnál. Végül nem sikerült utána járnia a késztetés okának, de magára maradt éhesen.

Egy gyermek viszont nem sokáig marad egyedül egyetlen városban sem, a Pikkelyesek, a helyi tolvajcéh felfigyelt rá, és kezdetben kolduló kis gyalogként szerepelt a játéktáblán, majd megtanulta a zsebmetszés és zárfeltörés, a lakatok megoldásának mikéntjét és mivoltának elkendőzését. Ott, arra a néhány évre megszületett Sirály, aki főként a partközelben, kisebb tétben, de könnyebb módon portyázott.

Az eratirai szép napoknak egy átdolgozott szép éjszaka vetett véget, mikor Sirály egy szekéren szenderült álomba, bevackolódva a puha szénába. Mikor felébredt, már magasan járt a nap, a szekér pedig egy ismeretlen város felé döcögött. Assa úgy döntött, egy kis felfedezésből nem származhat kára.

Eatis, egy kisváros volt, néhány napnyi szekérútra Eratiától. Mikor a szekér végre megállt, Assani kalandvágyón ugrott le róla. A kamasz kimondottan élvezte az ismeretlen város felfedezését. Mikor pedig szorítani kezdte a szegénység gyomorlyukasztó nyűge, harapnivaló után nézett, míg végül a helyi fogadóban kötött ki, mint felszolgáló és mindenes lányka. Noha nem keresett olyan jól, mint Sirályként, az új éne, Assala megtanulta, milyen az, ha az embert megbecsülik. Évek peregtek, s a hullámok szakadatlan verték a városka partjait, s a messzeségben lassan feltűnt a fenyegetés árnya.

Fülledt nyári éjszaka volt. A nyugtalanságot harapni lehetett, Assani szemét elkerülte az álom. Szegényes szobájából az utcára kilépve tekintetét ellenállhatatlanul vonzani kezdte a tenger sötét tömege, és a rajta ugráló fénypont, mely hihetetlen gyorsasággal közeledett.

Assani lenyűgözve bámulta, a fénypont mikét állapodik meg a kikötőben. Több sem kellett neki, futni kezdett a part felé, megérezve a kaland izgalmát. Lelkében szinte üvöltött a késztetés, hogy lássa, miért köt ki hajó éjnek évadján csendes kikötőiben.

Gyorsan, elég közel jutott ahhoz, hogy Sirály berögzült reflexeivel bekuporodjon néhány hordó közé, ahogy nagy zsivajjal ugráltak partra a várost megtámadó kalózok. Ahogy a támadók szétszéledtek, Assani olyat tett, amit egyetlen józanésszel ellátott ember sem tett volna: a hajó felé indult. Némi úszás és kötélmászás elég volt ahhoz, hogy elkerülje a hátrahagyott, a várost unottan bámuló őrszemet, és a fedélközbe induljon. Megszokta már, hogy a legkülönbözőbb időben érkező furcsa késztetéseinek engedelmeskedjen, s most sem volt ez másként. Sirály örömmel kutatott a matrózok felszerelései között, habár tudta, a nagy pénzeket nem itt kell keresnie. Ahogyan a ruhák közt turkált, kopogó léptekre lett figyelmes, és ez volt a jel, mely hirtelenjében eszébe juttatta a helyzet veszélyességét. Eldobni sem volt ideje azt a kupac ruhát, amit éppen fogott, beugrott egy hordóba. Néhány matróz visszatért, hogy ledobja a szerzett kincseket, és példájukat egyre többen követték. Assa csapdába esett, csendesen kuporogva, levegőt is alig véve várta, a szökésre alkalmas pillanatot. A hajó kifutott, majd hosszas mulatozás után a nyílt vízen hamarosan csendbe burkolózott. A sikeres portya után a legénység nyugovóra tért.

Assa ekkor mászott elő a hordóból, már felöltve magára azt a szedett-vedett ruházatot, ami a kezében maradt, s némi kormot és zsírt használva összemázolta arcát, igyekezvén olyan hatást kelteni, hogy cseppet sem különbözik a kalózoktól, ő is csak egy szokásos lóti-futi árbóc mászó fiú. Már tudta, hogy túl messzire került, hogy megléphessen. Vörös Veréb ekkor született meg, s ahogy Asa lefeküdt egy üres priccsre, már nyoma sem volt annak, hogy egy idegen lenne a hajón.

Mikor aztán eljött az ébresztő ideje, ő a többiekkel együtt vonult a fedélzetre, és igyekezvén mozdulataikat utánozni, nem szúrt szemet. Veréb csak egy volt a jelentéktelenek közül, s a kapitány sem firtatta hogy ki hogyan került a hajóra, elég volt neki annyi, hogy a létszám kivolt. Veréb kénytelen volt gyorsan beletanulni a hajózás ráeső részébe, a pikkelyeseknél eltöltött tanulóidő nagy hasznára volt. Hosszúra nyúltak a hajón eltöltött hetek?

Valahol remélte, hogy a hajó visszaviszi őt a klánjához, de tudta, hogy nem így lesz. A klán pedig, miután eltűnt, egy-két embert kiküldött, hogy megkeressék, de mikor az egyetlen kereső, ki eljutott Eatisig, a városka pusztulásáról számolt be, felhagytak a keresésével.

A kalózokat a nyílt tengeren érte az aszisz hadihajó támadása. Assa is meglepődött a hirtelen csapáson, és mikor az aszisz hajó megcsáklyázta a kalózhajót, hogy átszállva levágják a kalózok maradékát, Assa a régi taktikát használva a vízbe vetette magát, megkerülte a hadihajót, és a másik oldalon kapaszkodott fel rá. Áldotta a jó sorsot, mely elterelte a katonák figyelmét, és jobb híján a parancsnoki kabinba ugrott be, mielőtt még észrevették volna, és sietősen lehányta magáról a matrózruhát, és újabb öltözék és megfelelő rejtekhely után nézett. Észre sem vette, hogy ténykedését éber szemek követik, csak mikor kereső tekintete egy pár csizmába futott.

Ez volt az első alkalom, mikor találkozott Beris Dal Kardeliannal, és ez volt az a pillanat, mikor hűsége megszületett a férfi iránt, aki kérés nélkül kihúzta őt a bajból. Noha akkor a nemes még partra tette Ifinben, Assa érezte, hogy útjaik még találkozni fognak.

Ifinben Asssa végül egy időre ráunva a kalandokra elszegődött írnoknak, majd később a valamivel érdekesebb munkát kínáló futárszolgálat kötelékébe lépett, és mindaddig ott is szolgált, bejárva a várost, az országot, míg Beris toborzásának hírét meg nem hallotta. Akkor a futárszolgálat vezetőihez járulva egy időre elbocsátást kért, és kérdés nélkül csatlakozott a nemes csapatához. Noha várják vissza a szolgálathoz, mindaddig míg Berisnek szüksége van rá, Assa nem tervezi a visszatérést. A toborzott csapat többi tagjával jó, barátságos viszonyt ápol. Megkedvelte őket ismeretségük alatt, és gyakorta célpontjai ugratásainak. Időközben pedig nem csupán tanul, de futár szolgálatot is ellát, amennyiben Berisnek szüksége van rá.

[Felon]

Khalil al Tessin

Catsmile - dzsenn kardművész - KM Killers

Történetünk kezdetén, P.sz. 3623-ban Khalil1 al Teszin az Abaszisz egyik tartományaként

ismert Szigetbirtokon tartózkodik. Kalandozó társaival, a csinos, fiatalos és ügyes kező Assanival, a selymes sz?rő nyafka macskával, Gharummal, a titokzatos Eonorral és a harcias Gerodunnal éppen Beris Dal Karnelian szolgálatában állnak. A társaság pár hete került össze, mikor a család Ifinen kalandozókat keresett különféle feladatok teljesítésére. Az id? eddig egymás megismerésével, a csapat összeszokásával és közös harci gyakorlatokkal telt.

Khalil magas (1,90 lá, átlagos testalkatú (85 kg) és arányos izomzatú, barna b?rő férfi. Arca

tipikus dzsad arcnak tőnik, bár vonásai némileg kifinomultabbak. Haja hullámos, olajfekete és

mindig ápolt. Szeme ragyogóan fekete, orra kissé hajlott. Kedveli az eleganciát és a finom illatokat, a megszokottnál rendszeresebben tisztálkodik. Munkája ellátása során, az öltözék tekintetében hajlamos némi engedményre, ilyenkor a kényelmes és praktikus viseletet el?nyben részesíti az eleganciával szemben. A mindennapjaiban fontos szerepet játszik testének és elméjének mővelése.

Az el?bbit a rendszeres harci gyakorlatokkal, az utóbbit meditációval és könyvtári olvasással

elégíti ki. Kedvelt lazítási tevékenysége a teázás. Intelligenciája meglep?en magas, de különleges szellemi képességét csak ritkán használja, jellemz?en akkor, amikor egy-egy helyzet szükségessé teszi.

Khalil, természetéhez híven, kissé hővösen és némi, legf?képpen szellemi, távolságtartással

figyeli a társait, annak ellenére, hogy az elmúlt id?szakban sikerült közelebb kerülniük

egymáshoz. Tiszteli Gharum és Gerodun harci gyakorlatát, Eonor tudását - bár az Khaliléval nem vetekedhet -, valamint Assani gyorsaságát és ügyességét. Annak ellenére, hogy Gharum

tisztaságmániáját egy kicsit túlzónak tartja, egyetért vele abban, hogy a tisztaság és az ápoltság fontos. Assani n?ként is szimpatikus számára, szorosabb érzelmi köt?dés azonban nem alakult ki Khalilban, mivel igyekszik minél jobban uralni az érzelmeit, bizonyos esetekben azokat a gyengeség jelének tartva.

***

Térjünk azonban vissza a kezdetekhez, amelyb?l megtudhatjuk, hogy Khalil el Thessin hogyan

is került Abasziszba, és miként vált a Slan kard és t?r avatott szakért?jévé. Mindez a régmúlt

ködébe vész, amikor még csak néhány éve ért véget a Keresked?háború, a Taba El Ibarában

viszont már elindult a mozgolódás, melynek hatása jó 100 év múlva er?teljesen megmutatkozott

Ynev földjén.

H?sünk tehát valamikor P.sz. 3605-ben született egyes híresztelések szerint. A pontos helyet és dátumot azonban senki nem ismeri, mivel különös módon került ahhoz a családhoz, egy ifini

dzsad házába, ahonnan a története indul, és ahol a kés?bbiekben felnevelték és ahol az els?

atyainak tekintett pofonokat kapta. Ezt a keresked?t Ragib2 al Thessin néven ismerte volna a

történelem, ha valamely kiemelked? cselekményt hajtott volna végre. Khalil itt töltötte az els?

éveit, amíg el nem érte azt a kort, hogy valamelyest munkára lehetett fogni. Sem az igazi anyjáról, sem az igazi apjáról nem tudott semmit, mert mint kés?bb kiderült Ragib és családja egy kosárban lelte házuk ajtajánál, egy levél és néhány könyv kíséretében. Annyit még tudhatunk, hogy Ragiblekötelezettje lehetett Khalil szüleinek, mivel vállalkozott a gyermek felnevelésére, melyben motivációként az is közre játszott, hogy kés?bb hasznot is hozhat számára.

Az évek során kitőntek Khalil kiemelked? testi és szellemi adottságai egyaránt. Mozgása gyors

volt és könnyed, könnyen sajátított el új mozgásformákat. Átlagos ereje mellett kiemelked? volt az ügyessége. Szelleme gyors volt és következetes, érvelése már akkor is sokszor logikailag megkérd?jelezhetetlen volt. Érzelmei, bár gyermekkorában még sokszor nyilvánultak meg tisztán és szabadon, feln?tté válása és a képzése során azonban egyre jobban tudott uralkodni rajtuk. A korabéli játszótársai csodálattal és irigységgel tekintettek képességeire.

A taníttatása azonban akkor még a jöv? zenéje volt. Ragib ebben az id?ben keresett megfelel?

helyet és mestert neki. Mivel jó kapcsolatokat ápolt az ifini Tocador tolvajklánnal, ezért oda került az ifjú, Sorel Maldon keze alá. Sorel Maldon egy ifini kisnemes volt, aki már akkor viszonylag magasan állt a kláni hierachiában, annak egyik vezet?je volt. Azonban err?l a külvilág nem igazán sokat tudott, tudhatott. Khalil f? feladatként a test?rködést kapta, ehhez azonban még sok elméleti és gyakorlati tudásra volt szüksége. Kiképzésére egy ismert mestert kértek meg, állva az iskola teljes díját, akinek a neve Kiladar Horha volt. Khalil nála sajátította el a kardforgatás mővészetét és számos egyéb tudást, amelyek részben a harchoz kapcsolódtak, részben a szellem erejének használatához. A képzés évei alatt Sorel oktatta a társasági viselkedés szabályaira, valamint a lovaglás és az úszás fortélyaira. A tanoncévek letelt után Sorel mellett tevékenykedett személyes test?rként.

Különleges szellemi képességei3 már gyermekkorában is megnyilvánultak, csak nyersen és

irányíthatatlanul, jellemz?en a legfeszültebb helyzetekben. Ezeket Kiladar tanítása, valamint a

rámaradt könyvek alapján terelte irányba és fejlesztette. Ezen könyvek titkosírással készültek,

melyet megfelel? szellemi felkészültséggel lehetett megfejteni, ami biztosította a benne foglaltak megértését.

Néhány hónappal ezel?tt a Tocador klánon belül hatalmi harc tört ki, legalábbis a kialakult

helyzet ezt sugallta. Elképzelhet?, hogy ebben részben Khalil irigyeinek a keze is benne lehetett, Sorel Maldon ellenlábasai mellett. Sorelt és embereinek többségét megölték, a megmaradtaknak menekülnie kellett, legalább annyi id?re, amíg elül a vihar. Khalilnak éppen kapóra jött, hogy éppen ebben az id?ben kerestek különböz? feladatokra jól képzett, de kezd? kalandozókat Beril Dal Karneilan számára. Ezzel két legyet ütött egy csapásra, egyrészt munkához jutott, másrészt egy id?re eltőnhetett Ifinb?l, amíg az árnyháború hullámai elcsendesednek.

Így került össze Khalil al Theszin jelenlegi társaival, Gharum con Cattinggal, Van Latom

Eonorral, Gerodun Morellel és Assani El?Grestiannal.

3 - Különleges szellemei képességei: dzsenn faji képesség, mellyel pszi diszciplinákkal a varázslói mentál mozaikokhoz hasonló hatást tud elérni.

[Felon]

Tyrion

Tyrion - Boszorkánymester - Pásztázó HalottGémek

Tyrion (BM)

Tyrion 3601-ben született Ifinhez közel, egy jómódú katonacsalád elsőszülöttjeként, és neki is katonai pályát szántak. Egyetlen testvére hat évesen belefulladt egy közeli patakba, előtte Tyrion gyakran csicskáztatta, lekezelően beszélt vele. Anyjuk elnézte Tyrion viselkedését, csodálatos és határozott gyereket látott benne. Apja a seregben szolgált balatriszként, csak ritkán tartózkodott otthon. Később leszerelt, és sok hasznos dologra megtanította fiát, aki elszántságával és tehetségével lassan kivívta atyja megbecsülését. 11 éves korában már tűrhetően lovagolt, lőtt számszeríjjal és forgatott másik két fegyvert. A tudás mellé kapott egy saját tőrt is, mivel természetét sokan nem szenvedhették a szülőfalujában a vele egykorúak közül. Mások irigyelték, bálványozták, netán félték.

13 évesen megismerkedett egy boszorkánymesterrel, aki nagyobb ünnepekre visszajárt családjához Ifinből. Neki köszönheti, hogy a kölykök kapitánya rettentő kínok közepette meghalt, és egy esztendőig Tyrion vette át a szerepét. Elkövetett sok kisebb galádságot, gyakran bosszúból, így kapcsolata megromlott szüleivel. A garabonciással viszont remekül megértették egymást. Tyrion a boszorkánymesterben a hatalomhoz vezető utat látta, és a vajákos sem kívánta elvesztegetni az ifjú tehetségét.

3615-ben üresedés állt be a Fekete Malomnál, a céhnél, ahová a boszorkánymester tartozott. Tyrion megszökött otthonról, és felvették tanoncnak. Szorgalmasan és alaposan tanult, az egyszerűbb varázslatok hatásait részletekbe menően megismerte, csak a legpusztítóbbakkal kapcsolatos ismeretanyagra nem maradt ideje.

Ugyanis 3623-ban egy magiszter megkérdőjelezte a céhmester vezetői posztját, és a Fekete Malom szolgálói közt elegendő támogatót talált ahhoz, hogy régebbi ura megöletése után átvegye az irányítást. Tyrion, aki némileg rosszul mérte fel a viszonyokat, és a gyengébbik oldalra állt, menekülni kényszerült néhány társához hasonlóan. Ezt maguktól megtették, még mielőtt tettlegességre került volna sor, legszükségesebb felszerelésüket felmarkolva.

Tyrion minél messzebb kívánt kerülni régi otthonától, és megélhetési lehetőséget keresett. Éppen ezért, mikor megtudta, hogy egy tengermelléki nemes toboroz a városban, jelentkezett nála. Mivel ekkor még nem tudhatta, hogy a Fekete Malom nem fogja kerestetni a későbbiekben sem, lecserélte ruhatárát, levágatott hajából, és felvette a Tyrion nevet.

Tyrion, mint minden hozzátartozója, Thar hitű. Nem érez a szörnyisten iránt semmilyen elkötelezettséget, de eszméi közel állnak hozzá, már amennyire ismeri azokat. A Tengermelléken a Tükörmás szekta ceremóniáira évente egy-kétszer elmegy, majd el is felejti az ott hallott okosságok nagyját.

Külső megjelenés:

1,7 láb magas, kissé vékony. Göndör, fekete haja rövid. Sötétbarna a szeme. Sötét a bőre, mint arrafelé a legtöbbeknek. Köznapi felszereléséből a következők látszanak:

Általában posztóvértet és bal kezén alkarvédőt visel. Alatta viszonylag új ruha, melyet a Berisszel kötött megállapodás alapján kapott: zöld ing és nadrág, ezüstszínű öv. Az utóbbi jobb oldalára tegez ráhajtható fedőlappal és nyílvesszőkkel (könnyű nyílpuskához), bal oldalára könnyű nyílpuska és erszény akasztva. Nagy hátizsák nyomja a vállát. Továbbá barna csizmát visel, és bőrnyakláncot, melyen fém üvegcse lóg pattintós kupakkal, és épp elég bő ahhoz, hogy bogozás nélkül át lehessen emelni a fejen. Alapvetően minden tiszta.

Személyiség:

Rendkívüli képességeivel és hatalmával az átlag fölött áll, amit nem mulaszt el az orruk alá dörgölni. Nagy élvezetét leli ebben. Nem csak öntudatos, még némiképp beképzelt is. Ha hasonlóan bánnak vele, egy életre megjegyzi, és lehetőségeihez mérten 'megbosszulja?. Minél hatalmasabb a sértegető fél, annál jobban elfogadja a megaláztatást, rejti el haragját, sőt belátja, ha a bosszú megvalósításával Tyrion maga járna rosszul. Ilyen téren nem szeret színlelni, de van, hogy rákényszerül. Céljai érdekében bármit megtesz, legalábbis erkölcs és lustaság nem akadályozza. Ambiciózus. Kárörvendő. Jellemének árnyoldalait nem tagadja meg normál körülmények között, de fölöslegesen nem botránkoztatja meg az embereket, mert abból még hátránya származhat.

Motiváció:

Szeret lenézni másokat, és ehhez feljebb kell emelkednie náluk. Minden alkalmat megragad, hogy hatalmát gyarapítsa, ha a kockázatot elfogadhatónak tartja. Jelenleg Berisben lát lehetőséget, így neki és embereinek keresi barátságát.

Másodsorban igyekszik olyan környezetet kialakítani, ahol tolerálják viselkedését. Tehát, ha nem ütközik személyes érdekeivel, támogatja a Thar hit és a toroni kultúra terjesztését. Mivel ezeket képviseli Beris, még egy oka van arra, hogy hű legyen hozzá.

Céhével fennálló kapcsolata:

Bár nem üldözik, Tyrion nem kockáztatja meg, hogy felvegye a kapcsolatot a jelenlegi Fekete Malommal. A többi menekülttel néha levelezik, illetve szellemnyelven szól. Baráti viszonyt ápolnak, nehezen beszerezhető árukat, információkat cserélnek, de jelenlegi közösségük érdekeit előrébb helyezik a réginél. Társai rabszolga-kereskedő-, fejvadász-, tolvaj- és boszorkánymesteri szervezeteknél állapodtak meg.

Társaihoz fűződő viszonya:

Alapvetően pozitívan áll hozzájuk, és közösek az érdekeik Beris szolgálatában. Nagyjából vele egyenrangúnak saccolja őket, így sértéseit másoknak tartogatja. Ha valamely tettük bosszúért kiált, úgy olyan veszteségeket fog okozni, melyek nem akadályozza különösebben teljesítményüket Beris szolgálatában.

[Felon]

Aion Gildes Shiffer

Aion Gildes Shiffer - Tűzvarázsló - Pásztázó HalottGémek

A karakterem:

Név: Aion Gildes Shiffer

Faj: Ember

Kor:24

Kaszt: Tűzvarázsló

Jellem: Káosz, Élet

Vallás: Sogron

P. sz. 3599. évében született Ordanban családjának első gyermekeként. Szülei Rovhan Melenor és Aion Shélia híres tűzvarázslók voltak elég nagy hatalommal. De sajnos sokan megirigyelték azt, ami Gildes szüleinek jutott, és így belekényszerítették őket egy gyilkosságba. Ahhoz, hogy tovább élhessenek, el kellet hagyniuk Ordant? P. Sz. 3602-ben már Abasziszban élt a fiú az apjával kettesben, mivel az anyja meghalt egy szörnyű betegségben? 5 évesen Gildes már tudta irányítani a mágiáját és az aszisz nyelvet is megtanulta. A későbbiekben az apja a fegyverek használatára is megtanította? P. sz. 3611-ben már átvette a 12 éves Gildes az értékbecslést is egy nagyon jó kalmártól, aki apja egy barátja volt. Viszonylag jól beszélte már a toroni nyelvet is. Ráadásul már elég jól bánt apja kedvenc fegyvereivel, a lángformájú pengékkel, a hosszúkarddal és a rövidkarddal.

Apja P. sz. 3619-ben meghalt és az akkor 20 éves Gildesre hagyta mindenét. Az ifjú elindult, hogy híres kalandozó legyen úgy, mint az apja és a nagyapja is volt. Főként karavánoknál őrködött, és ezáltal szert tett némi vagyonra is, amivel a későbbiekben eltarthatta magát. Több testőrségi munkát is elvállalt közepes vagyonú nemeseknél, ami szintén növelte a vagyonát és a pletykák számát róla, ezáltal kicsiny hírnevét is. Ifinben a fővárosban már elterjedtek róla kósza pletykák és, ha elhaladt az utcán többször felismerték már. Az ordani tűzvarázslók nem szóltak bele, mit ügyködik a számkivetett, mivel ezekkel a tettekkel nekik is segített hatalmuk növelésében. Ezáltal békésebben él, mint gondolná?

Gildes máshogy néz, ki mint egy szokványos tűzvarázsló és ezt is akarja elérni. Lángvörös haja, amely az ég felé ágaz szerteszét és az állán lévő kis vöröses kecskeszakáll, meg a hozzáillő ordani vörös palást, mely a bokáját súrolja, mindig megmutatja az embereknek, hogy nem közönséges ember. Fegyvereit, a láng formájú pengéket a két oldalán viseli a hüvelyükben. Testalkata hasonló egy harcoséhoz, 180 cm magasságú, fekete szeméből sugárzik az értelem és sokszor meglátszik arrogáns viselkedése is. Nálánál gyengébbeket nem tűr meg társnak, mert tudja, hogy azok csak akadályoznák a feladata teljesítésében. Higgadt, magabiztos és csak akkor beszél, ha valami fontosabbat akar mások tudomására hozni, inkább hallgat és szemléli az eseményeket. Csak saját maga parancsolhat igazán neki, másoknak csak ritkán engedelmeskedik. Kivétel gazdagabb megbízói, mivel tudja, hogy ha nekik tökéletesen végzi el a munkát, akkor tovább növelik a hírnevét és a vagyonát.

Csak egy-két dolog az, ami motiválja őt és az a vagyon, a hírnév és a hatalom? Ezekért sok mindenre hajlandó, de ölni ritkán ölne értük? Büszkesége hatalmas, így nálánál erősebbek előtt sem húzódik vissza, a gyengéket meg lekezeli, semmibe veszi. Utálja elkötelezni magát bárkihez is és senkiben sem bízik meg igazán. A legújabb munkaadója Beris Karnelian egy gazdag nemes, aki hűséget vár el tőle és egy évig a szolgálatában kell állnia. Cserébe ellátást, szállást és a letelt idő után pénzt is biztosít. A legfontosabb az, hogy a Karnelian család szolgálata után e név elég jó ajánlólevél máshova is. Az ajánlatot elfogadta, és beszállt Beris csapatába. Hűségét betartja mindaddig, amíg Beris meg nem szegi a szavát?

Kinézet:

Felfelé ágazó vörös haj, fekete szemek, izmosabb testalkat, sötétbarnás bőr. Mindennapos felszereléséből a következők látszanak: hosszú vörös köpeny, mely körbeéri a testét válltól egészen bokáig, alatta vörös ing, ráhúzva egy sodronying, derekán fekete öv, melynek két oldalára két kardhüvely van csatolva és az elején övtáska helyezkedik el. Közönséges vörös nadrágot hord és egyszerű lovaglócsizmát. Hátán nagy hátizsák van. Összesítve minden tiszta és jó minőségű, bár a csizma látott már jobb napokat is?

Személyisége:

Arrogáns, büszke, higgadt, önfejű, csöndes. Barátkozni csak akkor próbál, ha előnye származik belőle. Erkölcsös, de csak a saját szabályai számítanak, másokéval nem törődik, csak ha muszáj? Képességei miatt magabiztos, de nem megy bele eleve vesztes csatákba. Ha tudja, hogy nincs menekvés, felemelt fejjel és minden erejét bevetve küzd?

Motivációja és céljai és Vallása:

Hatalmas, gazdag és híres akar lenni és ezért mindent megtesz, amit csak lehet. A gyilkolás az egyetlen, amire nem hajlandó, csak ha nincs más út? Természetesen cselekedeteivel nem óhajtja magára haragítani Sogront a hatalmas tűzkobrát, így ha jelét adja, hogy más irányba menjen, akkor szó nélkül azt az utat választja. Mivel Abasziszban nevelkedett így nem ellenségeskedik Tharr híveivel, sőt megtűri maga mellet is akár őket amíg Sogron mást nem parancsol?

Kapcsolatai:

Jelenleg senkije sincs, akivel tarthatná a kapcsolatot csak az a csapat melyet Beris állított össze?

Társaihoz fűződő viszonya:

Távolságtartó, kevéssé ismerkedik. Pont annyit, hogy meglegyen a neki kellő információja mindegyikről? A boszorkánymester zavarja, mert túlságosan is hasonlít rá, így vele a legóvatosabb. Az orkra csak úgy tekint, mint egy eszközre. Bajvívót pöffeszkedő kis szépfiúnak tarja, de látta már harcolni, így lenézi, és egyben tiszteli is.

[Felon]

Clashfold En Gortan

Rayen - Bajvívó - Pásztázó HalottGémek

?Sikítás? Nem is, inkább egy gyönyörrel teli halk sikoly, mit gyengéd szerető hallat kedvese karjában. Az emberek épp csak egy futó gondolatot pazarolnak egy ilyen pillanatra, nekem mégis e körül forog az életem.

Hogy is lehetne másként? hiszen életem első 21 évéből semmi másra nem emlékszem.

Ez minden mit magammal hoztam a múltból. Ez és egy rapír. Egy kard, mely a lágy mozdulatokat és tökéletes eleganciát jelképezi számomra.

Ha a tükörbe nézek egy magas sötéthajú asziszt látok a húszas évei elején, de ugyanez a tükör nem képes válaszolni a kérdéseimre: honnan, miért és kinek köszönhetően vagyok, aki vagyok?

Természetesen van nevem és van családom is, legalább is sokan állítják ezt körülöttem.

Lassan fél éve szolgálom a háromfejű Tharrt, a Karnelianok szolgálatában.

A papok szerint csak szolgálattal vezekelhetem le bűneimet, amik miatt az emlékeimet vesztettem.

Nos?majd meglátjuk?

Clashfold En Gortan P.sz. 3602-ben születik Abaszisz állam, Tengermellék tartományában. A ház fejének Paolini En Gortan testvéröccsének, Ardolnak elsőszülött fia. Születésekor fényesen tündöklik Igram Azeb, melyet az ősi Kyriában Sogron égi másaként tiszteltek, így a Toronból elvándorolt, máig Sogron hitű nemesi család nagy reményeket fűz az ifjúhoz. Gyerekkora viszonylagos békében telik, bár apja nagy bánatára a gyermek nem vonzódik a család által oly régóta művelt kézművességhez.

Az ifjú 6 éves korától Peral Cobacco, egy Shadlekből menekült bajvívó kezei alá kerül. Az elkövetkezendő 10 év során megmutatkozik elképesztő tehetsége vívásban és udvari etikettben egyaránt, a mester tökéletes - igaz Sogron hitű - aszisz nemest varázsol a legényből, mielőtt az betölti a 17-et.

A nemesi bálok megbecsült tagja, eleganciájával, éles eszével és nem utolsó sorban jóképűségével az eladósorban lévő hajadonok vágyálmává válik.

A családfő elégedetten figyeli fia pályafutását, a Róka- liga tagjaként nem bánná, ha fiát olyan házból tudná kiházasítani, mely növelné a család befolyását. Ám az apa reményei pillanatok alatt romba dőlnek?

P.sz. 3620-ban a fiúra eszméletlenül találnak rá az egyik nemes hölgy városi lakásán. Mivel az ügy mindkét család számára kellemetlen, így a dolog csendben elrendeződik, ám Clashfoldot nem képesek magukhoz téríteni a család szolgálatában lévő papok sem. A vizsgálódó fohászok annyit képesek kideríteni, hogy az ifjút Időtlen álommal verték béklyóba, mely az istenek szeszélyei szerint pillanatokig, de akár évekig is fennmaradhat, valamint az isteni varázs túl erős, mintsem, hogy meg lehessen törni.

A családfő buzgón imádkozik, de a csodára még 3 évet várni kell. Mikor a szolga kifulladva beront az urához a hírrel, hogy fia magához tért, a családfő nyomban útra kel.

Clashfold felébred az álomból, de komoly gondokkal kell szembenéznie. A gyógyítók szerint teljes amnéziában szenved, amit még sosem jegyeztek fel az Időtlen álom utóhatásaként. A családfő tehetetlen.

Bár az ifjú emlékei teljesen elvesztek, Sogronnak hála tudatalattijában megmaradt minden, amit tanítottak neki. Éppoly elegáns, okos és pengeművész marad, mint régebben. Ardol kihasználja minden lehetőségét, drága pénzen külhoni gyógyítókat fogad, az elme dolgaiban járatos varázslókat, de senki nem jár sikerrel. Végül egy vándorló khótorr-papban látja az utolsó esélyt. A kegyelt szerint a fiú amnéziája Tharr átka, mivel a család nem hajlandó elismerni a Háromfejűt Sogron urának.

A ház fejének ez kapóra jön, mivel már évek óta viszály dúl a tartomány hercegkapitányi családján belül. A két Karnelian fivér egymás torkának ugrott, aminek középpontjában vallási ütközés rejlik. Az En Gortan ház már a kezdetektől Berist támogatta, hiszen, mint Tharr követő, a későbbiekben jelentős előnyökhöz juttathatja a toroni származású családot.

A döntés hamar megszületik. Clashfold elszegődik Beris szolgálatába, így egyszerre vezekelhet Tharr előtt, és megfelelő helytállással nagyot lendíthet a Róka-liga ügyén?

Clashfold En Gortan magas, sötéthajú és nem utolsó sorban jóképű, kevert vérű aszisz. Shadleki stílusban tanulta ki a vívás művészetét, így a baljában forgatott díszes tőrt kiválóan dobja is.

Modora kissé nyers, kerüli a szóvirágokat, ám felettébb szeret versekből idézni, melyeket gyakran gondol sajátjának, hiszen nem emlékszik mikor tanulta őket. Több nyelven ír/ olvas, ám amnéziája miatt néhány képzettségét csak reflexszerűen, környezeti ingerek hatására képes alkalmazni.

Ruházkodásában a mozgást nem akadályozó darabokat kedveli, aszisz szokás szerint a Karnelian és a Gortan ház színeivel. Nem szereti a vérteket, ám ha a józanész mégis rákényszeríti, úgy egyedül saját díszes bőrvértjét veszi fel. Pótolhatatlan tárgyának csak a rapírját tekinti, melyhez ragaszkodik, bár maga sem emlékszik miért (még 'tanuló? évei során kovácsolták számára, így a személyes aurája része). Mesterjegye a falanxcserje stilizált változata, 3 függőleges, párhuzamos vonal, ami fölött átível egy félkörív.

Bár mindent megtesz, hogy bűnbocsánatot nyerjen, nem igazán érzi szívében sem Tharr, sem Sogron tanításait. Gyakran töpreng a -számára ismeretlen- múltján, ilyenkor hajlamos a mélabúra. Bajvívóként undorral tekint, minden testi nyomorékra, akik szerinte az emberi elegancia megcsúfolásai. Legnagyobb félelme, hogy maga is nyomorékká válik.

Bár nem emlékszik rájuk, valamiféle hálát érez az En Gortanek felé, ezért igyekszik apja és a család érdekében jó szolgálatot tenni Berisnek.

Mindezek mellett szüntelenül kutatja az álmaiban felhangzó hang forrását?

Csapattársaihoz fűződő viszonya kettős, egyfelől, mint a csapat egyetlen nemese, jobb körökben nem mutatkozik velük szívesen, másfelől elismeri szakmai tudásukat és tiszteli is őket ezért. Eltérő köreik miatt, belsőségesebb ismeret nem alakult ki köztük, de a szakterületét mindenkinek ismeri.

[Felon]

Darun

Darun - Bárd - Pásztázó HalottGémek

Darun

Psz. 3600-ban láttam eg a napvilágot, valahol az Északi Szövetség területén. Születésének körülményeiről illetve életének első hónapjairól senki nem tud semmit. A szüleit nem ismerte, mióta az eszét tudja, egy erdőben élt és egy idős erdőkerülő nevelte több árva gyerekhez hasonlóan, valahol Abasziszban. Itt cseperedett fel, nyolc éves lehetett amikor banditák törtek rájuk. Az erdőkerülő akit apjukként szerettek, feltartotta őket, amíg a gyerekek elmenekültek. Napokkal később merészkedtek csak vissza, de csak üszkös maradványokra találtak. Volt egy másik fiú is a ház körül akivel Darun jóban volt, őt a többiek csak Aren-nek hívták, ketten indultak neki a nagyvilágnak. Sikerült eljutniuk Ifinbe ahol beverekedték magukat egy peremvárosi bandába ami utcakölykökből verbuválódott. Bár az érdeklődési körük egészen más volt, Aren és Darun nagyon jól kijöttek egymással, szinte elválaszthatatlanok voltak. Nem volt rossz soruk, mindíg ügyeltek rá hogy a törvénnyel ne akasszanak tengelyt!

Aren mindíg is éleseszű gyerek volt míg Darunt inkább a kalandok és a nagyvilág megismerése vonzotta. Így eshetett meg hogy14 évesen elváltak. Aren Doranba utazott, az volt az álma hogy egyszer nagyhatlmú varázsló lesz. Darun ezek után elindult hogy bejárja Abaszisz-t.

Psz 3618-ban vetődött először Tengermellékre. Átutazóban volt, útját azonban egy váratlan rajtaütés félbeszakította. A karavánt amivel utazott kifosztották, a csatában Darun is súlyos sebet kapott. Napokkal később találtak csak rá. A megmentői külhoniak voltak, hamarosan azt is megtudta hogy Ilanorból jöttek és dél felé utaznak. Bár a céljaikat nem árulták el, megengedték hogy velük tartson. Beletelt egy kis időbe míg rájött hogy kalandozókkal hozta össze a sors. Volt köztük egy bárd is aki felfigyelt rá hogy Darun mennyire érdeklődik a mestersége iránt, így aztán tanítgatta ha ideje is engedte. Sokat tanult a csapat tagjaitól, évekig járták együtt Abaszisz földjét. Kölcsönös tisztelet alakult ki közöttük, Darun soha nem kérdezte az indítékaikat, az ilanoriak pedíg, amikor eljött az idő hogy elhagyják Abasziszt, nem próbálták ráeszélni a fiút hogy tartson velük, tudták hogy neki itt a hazája. Lankadatlanul járta az aszisz fogadókat és szórakoztatta az embereket, hol a hangszerével, hol a mágiájával nyűgözte le a közönségét.

Psz 3622-ben ismét a Tengermellékre vetődött. Itt ismerkedett meg egy ambiciózus fiatalemberrel, Beris Karneliannal. Munkát ajánlott Darunnak aki élve a lehetőséggel le is szerződött vele. Beris őt bízta meg hogy szervezzen egy olyan csapatot, amit bármikor be lehet vetni és bármilyen problémával meg tudnak birkózni. Amolyan titkos fegyver lennének a Karnelianok kezében. Darun Ifinbe utazott ahol régi kapcsolatait felhasználva nézett megfelelő emberek után. Bár jelentkező akadt bőven, végül sikerült négy megbízható társat szereznie maga mellé, így teljesítette is első, Beristől kapott feladatát.

Karakterleírás:

Bár nem Abasziszban született, itt nőtt fel, ezt tekinti hazájának. Bárdként a múltjára való tekintettel a szegényebb rétegekkel szimpatizál, ha teheti, segíti a rászorulókat. Mivel a mestere ilanori volt, kevésbé "léhűtő" típus, kevés barátja van, hozzájuk azonban sírig hű marad! Asziszként nem állhatja a Toroniakat de mint mindenki más, hallgatólagosan eltűri ő is az országra kényszerített Concordiát, nem lázad és nem lázít nyíltan a Thar hitűek ellen. De ő is azt szeretné ha végre az ország megszabadulna a pórázától! Vallási vitába nem keveredik, az Istenek létezését elfogadja és csak az emberáldozó szektákra tekint ferde szemmel. Úgy érzi hogy a Karnelianoktól talán lehetőséget kap arra hogy kicsit nagyobb léptékben is tehessen valamit Abasziszért és az aszisz népért!

Megjelenés:

Az asziszok kevert népcsoport így aztán nem lehet róla ránézésre megállapítani hogy nem Abasziszban született. Magas, szálas termetű fiatalember, fekete haja alig ujjnyi hosszú. Általában utazóruhát visel, mióta azonban leszerződött Berissel, ha a helyzet is úgy kívánja a Karnelianoktól kapott öltözetet hordja. Ritkán látni a fegyverei nélkül, a rapírjától azonban szinte lehetetlen elválasztani. Szereti a lovakat, van egy saját utazó lova is, a kontinensen leginkább így közelekedik, Szigetbirtokra azonban nem hozta magával. A testén számtalan seb éktelenkedik, ezek legtöbbje nem látható, szándékosan úgy választja a ruházatát, csupán egyet -az arcán átfutó vágást- nem rejtegeti. Az érzéseit jól palástolja így azok ritkán ülnek ki az arcára. Bár a külseje megnyerő, az arcán lévő seb és a hideg tekintet még is elriasztja az embereket. Látható ékszer nincs nála, a ruhája alatt hord egy nyakláncot, nevelőapja szent szimbóluma volt aki Arelt szolgálta életében. Használni értelemszerűen nem tudja, inkább az érzelmi kötelék miatt fontos számára.

Kiegészítés a Mesélőnek:

Miután Aren tudomást szerzett arról hogy Darun a Karnelianok szolgálatába állt, üzent neki hogy tartsa nyitva a szemét. Vagyis Darun elsősorban még mindíg a hazája érdekeit nézi, Berist is ennek szellemében szolgálja! Azonban tart tőle hogy a Thar hit megerősödésével csak a Toroni befolyás fog nőni hazáján, ezt pedíg nem szeretné!

[Felon]

Shena gong

Ishi - Udvari ork gladiátor - Pásztázó HalottGémek

Shena Gong Psz. 3598-ban született Erenben, rabszolgaként. Szüleiről semmilyen emléke nincs. Élete első 5 évében egy lovakkal foglalkozó középnemes szolgálatában állt, ahol a lovak körül segédkezett - takarította az istállót, szénát hordott, csutakolta a lovakat.

Psz. 3603-ban egy hatalmas viharban belecsapott a villám az istállóba és kigyulladt, sok ló odaveszett. Shena gazdáját nagy anyagi kár érte, ezért eladta Shenát egy rabszolgakereskedőnek, aki elvitte Abasziszba. Ott egy veterán gladiátorhoz került, Vors du Mordakhoz, aki rabszolgákat tanított ki gladiátornak egy kisebb aszisz városban. Mordak Shenából is gladiátort akart nevelni, de mivel még kicsi volt, és versenyen nem hozott hasznot, a házimunkák nagy részét neki kellett elvégeznie. Azon a helyen mindenki rosszul bánt Shenával, még a többi rabszolga is, kivéve egyiküket, egy 17 év körüli fiút, Timont. Õ mindig kedves volt vele, sőt egyszer nagy büntetéstől mentette meg. Shenát minden apró hibáért kegyetlenül megvertek, ezért nagyon igyekezett, hogy ne hibázzon. Egyszer viszont, mikor a folyóparton Timon rövidkardjáról mosta a rászáradt vért, egy óvatlan pillanatban beleejtette, és magával ragadta az ár. Timon azt hazudta Mordaknak, hogy ő veszítette el, s a fiú megúszta kisebb dorgálással - ebben szerepet játszott az is, hogy sorra sikeresen teljesített az arénában, és nagy hasznot hozott. Azonban másfél évvel azután, hogy Shena odakerült, Timon elveszítette az egyik csatáját, s a vérszomjas közönség a halálára szavazott.

Shena Gong életében ezután nem volt sok szép pillanat. Legalábbis egy kívülálló így gondolná, de igazából Shena sok apró örömet felfedezett a mindennapokban. Szeretett reggel a madarak csicsergésére ébredni; szénát hordani az istállóba Mordak két lovának, Szellőnek és Csavargónak, és utána lecsutakolni őket; szerette felsúrolni a padlót, és utána látni, hogy milyen szép tiszta, és hogy mindez az ő érdeme; szívesen ment el a piacra élelmet venni, és közben a sokféle embereket figyelni - persze ezt csak addig tehette meg észrevétlenül, amíg kicsi volt, és nem volt túl feltűnő? utána már az emberek gorombán visszameredtek rá, és akkor már nem nézte őket olyan szívesen; szeretett a közeli erdőben fát gyűjteni tüzelőnek; és időnként, mikor semmi dolga nem volt, fadarabokat farigcsált. Ez az évek múltával egyre jobban ment neki, és már kezdetleges tárgyakat is sikerült készítenie: egyszerű díszítésű fakanalat, villát, fakupát, és a legjobban sikerült munkája egy lófejet mintázó medál volt. Ezt akkor készítette, mikor Mordak eladta Csavargót. Shena gazdája mindkét lovát nagyon szerette, de Csavargót különösen. Õ nem volt olyan kecses, mint Szellő, és néha szeretett az úton a saját feje után menni - még akkor is, amikor a gazdája a másik irányba tartott volna. Mordak ezért gyakran megostorozta Csavargót, és ilyenkor Shena látta el a sebeit. A lófej medált Shena felfűzte egy kis bőrszíjra, és a ló emlékére mindig a nyakában hordta. Remélte, hogy jobb gazdához került, olyanhoz, aki nem olyan kegyetlen, mint a régi.

A hosszú évek alatt Shena Gongból viszonylag jó gladiátor lett. Legalábbis elég sok csatát megnyert, de dicséretet nem kapott soha.

Psz. 3623-ban Mordak vett egy kis udvari ork kölyköt. Sorsa teljesen olyan volt, mint Shenáé. Néhány héttel azután, hogy odakerült, takarítás közben véletlenül összetört egy nagyon értékes üvegnyakéket, amit Mordak egy fogadáson nyert, és már meg is beszélte egy kereskedővel, hogy az jóáron megvenné tőle. Mordak, mikor megtudta, mi történt, fahusánggal kezdte verni a kölyköt, és csak verte és verte? Shena már nem tudta nézni, és nekiesett gazdájának, aki kisebb dulakodás után holtan esett össze. Shena most először tett valamit a gazdája ellen, de azt is későn - fiatal fajtársa már nem lélegzett.

Shena sosem tervezte a szökést - úgy gondolta, máshol se biztos, hogy jobb sora lenne - de ezután secperc alatt összecsomagolt, és elhagyta a várost. Ha itt marad, nem éli meg a holnapot? A közeli erdőbe vette be magát, ahol viszonylag gyorsan tudott haladni. Két heti menekülés után megérkezett egy hatalmas városba, melyről megtudta, hogy Ifin az.

Fogalma sem volt, mihez kezdjen ott, de tudta, hogy ha meg akar élni, munkát kell találnia. Órákon át barangolt, nézelődött, de cselekvésre nem tudta rászánni magát.

Az utcán, amin akkor ment, egy kisebb tömeg verődött össze. Shena megállt megnézni, mi van ott.

- Na mi van, mi van, emberek? Senki sem mer kiállni a nagy Marius ellen? - egy töpörödött emberke hordón állva beszélt a tömeghez, közben pénzeszacskót lóbált a kezében - Akinek sikerül kiütnie őt, 5 arannyal gazdagodik!

Shena elképzelni sem tudta, 5 arany mennyi lehet, de bizonyára nagyon sok. Néha látta Mordakot, amikor a vagyonát számolgatta, de neki sosem adott pénzt, csak néhány rezet, amikor a piacra kellett mennie.

Egy nagyobb darab ember kilépett a tömegből. Shena dulakodás zaját hallotta, majd egy nagyobb ütés hangját. A tömeg hátrahőkölt, és láthatóvá vált a nagy Marius - egy két méter magas és széltében is terjedelmes, tarkopasz ember. Töpörödött társa továbbra is toborozni próbálta a bunyózni vágyókat, de az előttük szerencsét próbáló kudarca (akinek Marius gyakorlatilag szétverte az arcát) elvette a kedvüket a próbálkozástól. Aztán a hordón álló emberke meglátta Shenát - és barátságosan intett, hogy jöjjön, próbálja meg, a nyereményből minden álmát teljesítheti. A tömeg utat nyitott neki, és Shena előre lépett, maga sem tudta, hogy miért. Talán az 5 arany vonzotta, de inkább az, hogy észrevették - és látni akarták, ahogy harcol. Ez most nem kényszer volt, hanem amolyan baráti meghívás. És ha veszít, annak sincs semmi következménye, nem dorgálják meg érte. Felszabadultabban harcolt, mint eddig bármikor - és győzött. A tömeg ámuldozott, a pénzt megkapta - és egy módosabbnak kinéző ember, látva harci teljesítményét, munkát ajánlott neki egy bizonyos Beris del Kardeliannál. Shena örömmel elfogadta, és rögtön vett is magának fegyvereket és páncélt, hogy minél felkészültebben és jól teljesíthesse szolgálatait.

[Felon]

Pollux la Cayrun

Alec Baldwin - Bárd - Rizikófaktor

? Ha számadásod hajnalán

Visszanézel majd, s talán

Nem az árnyak kékes, kósza bábja

Legott inkább hasonmása

Valaminek mi lassú, kába

Táncot lejt, körbe járva

Sorsod szürke asztalán.?

/Merban Tel Virten: A hazugság eposza. 3. vers./

Az éjszaka lágy köntösbe vonta a nagy, baldachinos ágyban heverő fiatal párt. A lány szabadon hagyott mellkasa egyenletesen emelkedett és süllyedt, mellei, mint két hamvas domb, tele a bujaság bódító illatú virágaival. Fekete, vállig érő hajának rakoncátlan tincsei túlvilági glóriaként fogták közre arcát. Légzése nyugodt, már már észrevehetetlen volt, a magát tökéletes harmóniában és biztonságban érzők békéjével szunnyadt.

A mellette fekvő ifjú, azonban nem aludt. Halkan, elmélyülten pengette szépmívű lantjának húrjait, miközben kifelé bámult, a csillagos ég megszámlálhatatlan titkát fürkészve. Ekkor azonban olyasmi történt, ami még sohasem: a lehelletfinom érintés ellenére lantjának összes húrja bántó, fémes csendüléssel pattant el, s az ifjú szívébe hirtelen, szúró fájdalom hasított, ahogy hangszere felsikoltott lelke legmélyén. Légzése nehézkesség vált, zihált, és egy pillanat alatt kiverte a víz. Már épp azon volt, hogy felébreszti partnerét, mikor oldalra fordulva látta, hogy az már mellette ül, s félrebillentett fejjel, finom mosollyal nézi szenvedését. Az ifjú szemei elkerekedtek az irtózattól.

- Segíts! - hörögte küszködve.

-?Igrain Reval Geofrámiájában említi, hogy az első, és legfényesebb 25 csillag az elsőszülött istenek halálából született és az ő örökkévaló örömük és bánatuk egyesült a véget nem érő ragyogásban?. - a lány hangja az ő hangja volt, tekintete merev, üres.

- Mi? mi a kránról beszélsz? - nyögte a fiú, de amaz csak folytatta.

- 'Fényük állítólag gyógyírként hat a lélekre, s elűzi a szív búját. A mai napig nem hittem ebben, mert a csillagokat lator módján az égen kerestem szüntelen, egészen addig a percig? 'míg szemem nem találkozott szemeddel.? - ekkor a lány szemeiből már patakokban folyt a vér, s a szoba falai is lassan elkezdtek közeledni egymáshoz. Ekkor a lány hangja mélyebbé, már már túlvilágian szemrehányóvá vált.

- Emlékszel Pollux? Ezt mondtad nekem. - Az arca ekkor ezer arccá formálódott, s mint képlékeny massza minden szegmensben más lány arcává alakult. - Vagy ezt mondtad mindenkinek? Most már nem is számít igazán. Elhagytál azon az éjszakán, s soha nem láttalak többé. Minden amit hagytál, az a becsületem és a tisztaságom nyomorult romjai voltak csupán. Ég veled, szerelmem.

A lány ekkor lassan az ifjú felé nyújtotta kezét, de mielőtt az megérinthette volna, ezer meg ezer csepp vérré robbant szét, s szemvillanás alatt elfolyat a takaró brokátos redői közt.

Az ifjú kiáltani akart, de torkát egy hang sem hagyta el. Kibotorkált a fénytelen folyosóra, melynek végén egyetlen gyertya világított csupán. Mikor az ifjú közelebb ért, látta, hogy a gyertya nem a falon van, valaki tartja.

- Mész valahová fiam? - hasított bele a hirtelen támadt csöndbe egy határozott, bús hang.

- Ne kezdd megint, kérlek. - sóhajtotta fáradtan az ifjú.

- Miért ne? Egy apa nem aggódhat? Nem kell hogy érdekelje, hogy a fia csak a napot lopja, és olcsó cefrére meg kurvákra pazarolja el a családi vagyont? Hogy a drága kelmék szabásvonalai hamarabb eszedbe jutnak mint a birtokok ügyei? Az árnyékúrnő a megmondhatója, belefáradtam már ebbe. Elegem van belőled, Pollux. Nem vagy méltó a la Cayrun névre. - ekkor gyertyával a kezében lassan hátat fordított, s elindult a sötétségbe.

Az ifjú utána szólt volna, de ekkor bántó fény vakította el, s egy ismeretlen, barátságtalan város utcáin találta magát. Testét szorongatta a rengeteg ráaggatott bársony, selyem és brokát, arcát kéjnők és udvarhölgyek nyalogatták kutyák módjára, ruháinak gyűrődéseiből számlálatlanul ömlött az ezüst. A közeli koldusok könyörgő mormogása, a döglött haltetemeken civakodó macskák nyávogása, a nehéz parfümök, a kiömlő sör, a tenger háborgása, a részeg nevetések, a kender sűrű füstje, a nők becézése tökéletes, démoni kakofóniába csapott át. S mikor már úgy érezte, feje szétrobban az őrülettől újra csend lett. A tenger lágy habjain ringott. Arca ismét a csillagokat fürkészte. Az apró fénypontokból egyszer csak egy arc körvonalai rendeződtek össze. Fölé hajolt, s így szólt: - Beris Dal Karnelian vagyok. Lenne egy ajánlatom a számodra. - s a tenger hullámai ismét összecsaptak fölötte.

Verítékben ázva, zihálva ült fel a baldachinos ágyban. Körülötte az éjszaka nyugodt, s hűvös volt, mellette a lány álmos, riadt szemmel meredt rá.

- Felébresztettelek - szuszogta az ifjú.

- Rossz álom? - kérdezte a lány.

- Igen. De már elmúlt. Csak egy álom volt. Csak egy álom. Aludj most. Megyek, iszom valamit és fekszem is vissza melléd. - Azzal lágy csókot nyomott a lány homlokára, és kikelt az ágyból. Egy fertájóra múlva már messze, a hajnali fényben fürdő parton járt, pipája szájában, a kender hosszú füstje palástként mögötte.

?Ha számadásod hajnalán

Visszanézel majd, s talány

Mit látsz

Sorsod szürke asztalán:

Akkor éltél igazán.?

/Merban Tel Virten: A hazugság eposza. Utolsó vers./

Pollux la Cayrun 22 éves, abasziszi születésű, ám toroni gyökerű bárd. 1,85 láb magas, vékony tesalkatú, 78 kg. Vállig érő haja fekete, szeme szürke, arca szoborszép, határozott vonású. Ruházata gyakran változik, mindig alkalomhoz illő. Lantját keményített bőrtokban a hátán hordja, övére néha kézi nyílpuskát tűz, ingujjában hajítótőrök vannak. Szinte mindig sétapálcájával jár, melyben egy hosszú, keskeny penge (rapír) van elrejtve. Erősen szerfüggő. Leggyakrabban kendert fogyaszt pipából, de használja még az Abasziszban csak 'hínár?-ként emlegetett por formában folyadékban feloldva vagy felszippantva használatos erősebb bódítószert is. Szenvedélybetegsége miatt rossz alvó. Vértet, pajzsot nem hord, csak jobb kezán van egy kemény bőr alkarvédő, ami 15-tel növeli védőértékét.

[Felon]

Semor Ravonen

Inkvizítor - Kardművész - Rizikófaktor

Semor Ravonen

Semor Ravonen 3599ben született Ifinben. Apját Drago Ravonen-nek hívták aki egy gazdag kereskedő volt anyját aki a szülésbe belehalt Miriam Vespaterik-nek hívták.

Az ifjú Semor ritkán lehetett együtt édesapjával mert ő folyton a tengermellék és toron felé hajózott üzleti okokból. Ötéves koráig a dadusa nevelte akit Annabelnek hívtak. Õ töltötte be számára a családot. Majd amikor hat éves lett édesapja úgy gondolta ,hogy most már érdemes lesz elkezdeni az ifjút megtanítani a fegyverforgatásra. Ezért a fiához egy messzi északkeletről Niaréből érkezet idős mestert küldött Sinoske Hamesi-t aki nem mellékesen Drago Ravonen egyik régi barátja volt mert a múltban kölcsönösen megmentették egymás életét.

Innentől kezdve Semort apja legnagyobb büszkeségére képzett fegyverforgatónak a kardok igazi művészének képezték ki. Drago legnagyobb vágya az volt ,hogy fia átvegye az üzletét midőn betölti a 18.adik életévét. Teltek múltak az évek, a szigorú és és igen nehéz kiképzés során Semor elsajátította a Slan útját, megtanulta kontrolálni a testét és a szellemét. Mestere nagy gondott fektetett arra ,hogy tanítványa elsajátíthassa a tudását. Megtanította Semort a kétkezes harc alapjaira a Slan kard, Slan tőr forgatására, a Slan csillag használatára,a kardművész vért helyes viselésére, a Slan útra, de időt fordított arra hogy Semor megtanulhassa a GuQin egy Niarében ismert citera használatát. Az évek tovaszálltak, közeledett az ifjú Semor 18. születés napja. Mivel édesapja úton volt hazafelé Sinoske mester elküldte a fiút egy hordó Predoci nektárért az egyik kereskedőhöz előkészítendő az ünnepet. De mire a fiú hazaért a házhoz rögtön tudta ,hogy valami szörnyűség történik. A levegő megtelt rothadással, a kárhozat telepedett a házra. Midőn berohant a házba Annabel és a többi szolgáló kifacsart, meggyötört vérben ázó holtteste fogadta. Fent az emeleten csatazajokat hallott. Rohant hát ahogy csak a lába bírta. Midőn kinyitotta az ajtót szörnyű látvány fogadta. Mestere a földön feküdt, hátából egy tőr állt ki, kezében a saját Slan kardja. Körülötte négy sötét ruhás maszkos idegen terült el vérbe fagyva, alkarnyi penge hosszúságú rövid kardokat markolva holtuk után is. Mély vágások borították el testüket amiket Sinoske pengéje ejtett. De mindennél borzalmasabb az volt ahogy meglátta apját a terem közepén, elsápadt miközben azt mondta:- Fiam, menekülj? És ahogy ezt kimondta apja pórusaiból elkezdett ömleni a vér.

Mint egy rossz rémálom látta azt ahogy apja sikítva küzd a rátámadó rontás ellen, de nem volt esély, orrán, száján, bőrén keresztül lüktetett kifelé a vér miközben térdre rogyott és kilehelte a lelkét. Majd egy éles villanás hasított bele a szoba félhomályába és Semor teste rángatózni kezdett. Nem volt ura a mozdulatainak. Ahogy oldalra elterült még látta az arcát annak a fekete köpönyeges holló szemű alaknak aki ezt a villámot ráidézte. Azt az arcot sose felejti el. Miközben elájult még hallotta ahogy az alak ellépdel mellette és azt mondja neki:

-Nyugodt tekintetű ifjú, kinek a lelke csörgedező patak, sorsod az hogy tűzben vesszél el.

Mikor magához tért látta azt ,hogy mestere még lélegzik. Holott izmai alig mozdultak valahogy mégis sikerült oda kúsznia és hallani mestere utolsó szavait: -A bosszú csak erőszakot szül Semor, ne engedd ,hogy letereljen az ösvényről a gyilkos düh. A következő pillanatban mestere eltávozott az élők sorából. De nem volt esélye elhantolni őket mert alulról füstöt érzett és a tűz ropogását hallotta. A padlón keresztül émelyítő füst árad fel és elviselhetetlen volt a forróság. A következő pillanatban meg gyulladt a tető. Más lehetősége nem lévén mesterétől elvette a míves pengéjű kardját aminek Fekete Rigó volt a neve és kimenekült az ablakon. Ahogy hátrafordult még látta ,hogy a családi háza benne szeretteivel porrá ég. De nem volt vesztegetni való ideje. Berohant Mestere házába ami a családi kúria mellett volt, bocsánatot kért tanítójától gondolatban, és eltette a a Fekete Rigó párját a Slan tőrt amit Kék Cinegének hívtak és utána eredt a támadónak. Viszont hiába kutatta fel a várost nem talált nyomára. Másnap kissé lecsillapodva hazatért. Dúlt benne a harag és a gyülület, valami megtört benne, valami örökre elveszett. Ahogy a volt szülő háza üszkös romjai között kutatott valami után amin elindulhat a támadója nyomába egy tükör darabban meglátta magát. Az eddig oly életerősen feketéllő sötét haja teljesen beőszült, olyan volt mint a frissen hullott hó. Összeszedte minden vagyonát, felnyergelte egy szem lovát, felmálházta a felszerelését, ami megmaradt és elindult felkutatni a karvalyorrú magisztert aki pusztulásba lökte nevét.

2 éven keresztül kutatta szerte Abaszisziszban és a nyomok tenger mellék felé vezettek de ott se talált nyomára. És mivel pénze fogyóban volt különféle feladatokat vállalt el Tengermelléken ,hogy nyomozását finanszírozni tudja. Ekképpen jutott el régnem látott unokaöcséhez Pollux al Cayrunhoz aki egy munkát ajánlott neki Beris Dal Karnelian szolgálatában. Mivel a kutatást a gyilkos után anyagi okokból pillanatnyilag kénytelen volt megszakítani 24 évesen a nemes szolgálatába szegődött unokaöccse társaságában.

Semor Ravonen

1.szintű kardművész

182 centiméter magas 97 kg izmos szálkás acélos testű barna szemű ősz rövid hajú ember férfi. Csupasz arca karakteres vonásokat tükröz. Niarei stilusú fekete-fehér férfi bő kimonót ,alatta selyem inget lábán szandált visel. A ruházata alatt alkar és lábszárvédőt hord. Jobbján a Slan kardot, balján Slan tőrét viseli. A mindkét alkar védőjén egyaránt 4-4 slan csillag van erősítve. Nagy hátizsákot hord magánál ebben hordozza a vértjét illetve erre van ráerősítve a citerája.

[Felon]

Laur Rajman

Rajmund - Arel-pap - Rizikófaktor

Laur Rajman Napló bejegyzései:

3610 Akarat havának második napja:

Megírom első bejegyzésem a naplómba. Ez az írásos dolgot az öreg találta ki. Valami ilyesmivel kísérve 'Azért kell, hogy tudd kiből lettél az aki!? . Anyám már meghalt születésemkor .Apám nevelne, ha lenne ideje. De Voka bácsiéknál ellenőrzi a törpe pálinkákat. Jelenleg az öreg mutatatta meg nekem , hogy nem csak - Az a baj, hogy nem rég tanultam meg írni és elfáradtam. És hideg is van.

3611 Lángok havának negyedik napja.

Az öreg úgy döntött apám halála után, hogy magához vesz. Se vagyonom, se örökségem. Viszont Úrnőmnek sose okoztam csalódást. Az öreggel úgy döntöttünk, hogy útra kelünk. Nem mintha kötne valami ide. Az hosszú lesz. És ezalatt megtanít mindenre az öreg. Ez az. Azt hitte lever kártyában. Még azt is meg engedtem neki ,hogy ő keverjen. Mindegy, nyertem és a fogadásunk tárgya ,hogy a tanítványa leszek.

3611 Lángok havának ötödik napja.

Ó Úrnőm irgalmazz. Elviselhetetlen ez az út. Már egy teljes órája lovagolok. És már ott is fáj ahol még sose éreztem. Meguntam az egészet. És nem értem miért és hova utazunk.

3613 Ifjak Havának utolsó napja.

Az öreggel fogadtunk. A nő igen jól néz ki. Viszont az öreg már nem. Hiába titkolja. Az öreg róka már vén róka. Nem fogja bírni. Mindig azt mondta: 'van még mit tanulnod!?. Persze, hogyne. Az mondja aki már bűbájt kell használjon egy nő elcsábításához. És azt is képest olvasni, már fejből se megy.

3615 Bölcsek Havának első napja.

Az öreg meghalt. Ágyban. Egyszerűen csak nem kelt fel. Ó Úrnőm miért hagytad ezt - Legalább a nő ágyba vihette volna és utána! De így? Ez szánalmas, ez így nem maradhat!

3615 Bölcsek Havának második napja.

Eltemettem. Kint az erdőben ahogy ő szerette volna. És megesküdtem. Megszerzem azt a nőt bármi áron. Bármibe kerüljön, és bárkit keljen lefizetnem. De ahogy Õ mondanám csak nyertes és vesztes van. Ha egyik se vagy senki nem vagy. Hiába boszorkány ,hiába mocskos ringyó felelnie kell .

3615 Bölcsek havának ötödik napja.

Megtaláltam a nőt. Egy fogadóban, nem messze az előző falutól egy városba. Viszont nem tűnik egyszerű esetnek. Egy csapat harcossal és valami mágiahasználó is köztük van. Ahogy észrevettem igen fontos tagja a csapatnak. És csakis a kiemelkedő bánásmód az amit megtűr. Hát ki kell csípni magam. De sajnos nem leszek elég. De Úrnőm volt oly kegyes hozzám, hogy felém sodorta a szerencséimet.

3615 Bölcsek havának hatodik napja

Hát mondhatni sikeres volt? De nem rajtam múlt, hogy életben maradtam. A nő ezüst fülbevalóját megtartottam. Emlékeztet az öregre. Fohászkodom, és hálálkodom Úrnőmnek. Ez egy sikeres vadászat volt. És neki köszönhetem. Ez a fülbevaló lesz a tanúm, és emlékeztetőm. Ujjamon hordom, és akire rámutatok az hiába fog elfutni. Megtalálom és levadászom.

3615 Bölcsek Havának utolsó napja

Kimentem este a hegyre, de nem volt nyugtom. Találkoztam egy medvével. termetes jószág volt. Én meg fegyvertelen. Vittem egy nyulat amit tegnap fogtam áldozatként, azt elé dobtam és el szerettem volna futni de utánam jött. Hát nem volt mit tenni se fa se árok, csak bokrot. Nem bírtam elfutni. Hát meg fordultam. És neki ugrottam. A?fraid! Ahogy oda értem kaptam egy hatalmas maflást és majdnem elájultam. El is tört az álkapcsom. Felkeltem, és ahogy tátotta a száját ,hogy leharapja a fejem, hirtelen felkaptam egy fadarabot és szúrtam . Pont a torkába sikerült. Felálltam és ordítottam az örömtöl. Erre fel kelt a medve. Még volt benne erő, és most már düh is. Ömlött a vér a torkából, de nem adta fel. Hát nem volt reménye mert én sem vagyok az a típus aki abba hagyná.. Sikerült letepernem. Elég volt csak löknöm. Majd leütöttem egy kövel. Letérdeltem. Véreztem, fáztam. Egyszer csak egy sólyom szállt a vállamra és hirtelen begyógyult az összes sebem. Örülök, mert kegyébe fogadott. A de nyulat már nem mutatom be neki. Ne is álmodjon. Ennyinek már elégnek kell lennie. Mert nekem elég volt. Úgy érzem, most már bírom Úrnöm stílusát. Belevaló kis nö . Most pedig megpecsételem sorsomat.

3617 Beavatottak havának második napja

Végeztem. Ó Úrnőm . Hatalmad annyira nagy. Gyönyörű nap van. Nap süt, melegebb van az évszakhoz képest. Ég tiszta. Útra kelek. Hatalmam teljébe. Úrnőm, minden nap rád gondolok mennyire gyönyörű a te erőd. Nem leszek hálátlan segítségedért. Kegyelt vagyok. Pap, aki Arel igaz harcosa. Ott leszek ahol a harc, ahol a vadászat. Erdő suttog lépteimről. Szelek viszik hangomat. Női báj nem fog ki rajtam. Egy igaz nő van a szívembe, az én Úrnőm. De nem szeretném, hogy lelkem szenvedjen ,hogy testem ösztönei felülkerekedjenek rajtam. Kielégítem ösztöneimet. Megmutatom Úrnőmnek milyen fából faragtak. És azt ,hogy minden nö és harc szemébe az övét keresem.

3623 Harag havának elsö napja

Visszatértem szülöföldre, Abasziszba. Ifinbe vitt a szél és bor , ahol pár emberrel megismerkedtem. Jó arcok. legalább tudnak inni. Hangung az égbe száll , hisz bandánk a zene szárnyán száll. De van hogy csak a poharak szállnak, de arra nem mindig emlékszünk csak emlékeztetnek. Még aznap este megkeresett minket egy kék vérü. Neve valamilyen dal, asszem Búris Dal, vagy Berus? Mindegy, pénz ajánlott fel nekünk, és hát kell? Bár nekem gyanús mit keres itt a Poshadt Hangyában , hisz nagyon nem ide illik. Igazából nincs bajom vele. És ráadásul még ö kéri fel szolgálatainkat. Érdekes év ez. Hát még a bor.

[Felon]

Solomon Kane

Matt Démon - tolvaj - Rizikófaktor

3602-ban abasziszban született. Szülei hamar magára hagyták, utcagyerekként nevelkedett. Piti tolvajként, zsebmetszőként kereste a kenyerét. 10 éves korától egy kalandozó vette a szárnyai alá, ekkor vált igazi tolvajjá. A kalndozót Solomon Kanenek hívták, apjának tekintette. Mikor 17 éves lett, mesterét, fogadott apját megölték, ekkor változtatta meg nevét Solomon Kanere. Évekig csak tengődött várt a nagy alkalomra, kisebb lopásokból tartotta fenn magát. 3621-ben jött a nagy áttörés vagy nagy balszerencse, Solomon lehetőséget kapott, hogy a Kardelianoktól lopjon, sajnos azonban lebukott. A halál várt rá,de Beris Dal Kardelian megkegyelmezett neki és felkínálta egy új élet lehetőségét, így került a Kardelianok szolgálatába. A karakter 21 éves, 170 cm magas barna hullámos hosszú haja, kék szeme van. Izmos testalkatú, ruganyos mozgású. Csapattársaiban megbízik, bátor, könnyen barátkozó, akár az életét is képes feláldozni a társaiért. Harcos lelkű. Szereti a nőket és a sok pénzt.

[Felon]

Zek Contador

Ulmi - Gladiátor - Rizikófaktor

Psz. 3601-ben, egy nyári napon születtem Ifinben. Egy jómódú kereskedőcsalád harmadik gyermeke voltam, a nevem Zek Contador. Viszonylag kevés emlékem van az első pár évemről, melyet nővéremmel Nihitával gondtalan körülmények között töltöttem, apám áldozatos munkájának köszönhetően. Egyetlen élményként Yankarba való költözésünk maradt meg élénken.Néhány év telt el új lakhelyünkön, ahol apám továbbra is keményen dolgozott, hogy eddigi megszokott életszínvonalunkat fenntartsa. Azomban egy éjszakán minden eddig fontos dolog szertefoszlott. Házunkat idegenek támadták meg, mikor a hold lassan nyugodni készült. Nekem sikerült elbújnom, ahonnan láttam hogy becstelenítik meg nővéremet, édesanyámat majd kegyetlenül lemészárolják őket. Minden vérben úszott. Búvóhelyemen reszkettem a félelemtől, tudtam ha elkezdek zokogni végem, így hát csigorgó foggal de magamba folytottam. Érzékeim kiélesedtek ebben a helyzetben, és igyekeztem megjegyezni az arcokat amiket a holdfény világított meg. Aztán mindez elmúlt a gyilkosok lassan eltűntek a holdfényben. Ürességet, fájdalmat, bosszúvágyat éreztem magamban. Ekkor mintha apám hangjait hallottam volna a fejemben:

- Menekülnöd kell fiam. Gyermek vagy még a bosszú nem szalad el. Remek harcossá kell válnod különben semmi esélyed.

- Félek apu!

- Légy erős fiam, gyávaságod hagyd itt ebben a házban.

Ekkor a hang szertefoszlott majd felpattantam búvóhelyemről, fogtam pár holmit és menekültem, igazából nem is tudom mi elől, hisz a gyilkosok már messze járhattak, talán a fájdalomtól szaladtam el. Tudtam, mit kell tennem, de ez nem az az éj.

Ezt követően az utcán éltem napjaimat. Tudtam, hogy eljön az én napom amikor bosszút állhatok, ez tartotta bennem a lelket. Kisebb lopásokkal, koldulással tartottam tartottam fenn magam, az éjszakákat az utcán töltöttem, pár év alatt egész ügyes lettem. Ekkor figyelt fel rám az egyik kisebb tolvajklán, az Arany Denevérek egyik embere. Mostantól fogva őt szolgáltam. Az utcai zsebmetszésben nem voltam ügyes robosztus testalkatom miatt, ezért a védelmi pénzek behajtójaként, és a nagyobb akciókon a terep előkészítésében vettem részt. A bennem levő fájdalom vitt előre, szorgalmamhoz nem fért kétség. Egyre erősebb lettem ahogy elértem a Tizenöt éves kort. Ekkor kaptam első komolyabb önálló feladatomat. Egy helyi nemest kellett eltennem láb alól, aki régóta szúrta a klánom szemét. Halála kegyetlen és véres volt beleadtam minden dühöm és fájdalmam. Mivel új kihívásokra vágytam és klánomtól már nem tanulhattam tovább, utam Ifinbe vezetett. Útközben azon gondolkodtam vajon mivel tudnám harci tudásomat fejleszteni és még pénzt is keresni? Megkerestem egy kisebb gladiátor arénát Ifinben, ahol sikerült is elhelyezkednem. Rengeteget edzettem hogy egyre jobb és jobb legyek. Számtalan harcban, számtalan ellenfelet küldtem át a túlvilágra. Eközben szinte tökéletesre fejlesztettem a buzogányom csapásait. A viadalok közt szakítottam időt a nyomozásra sajnos nem sok sikerrel, nem kerültem a gyilkosokhoz közelebb, de tudom, hogy egyszer sikerül.

Egy ilyen viadalon figyelhetett fel rám Beris Dal Kardelian, aki hosszú távú megbizatást ajánlott: egy kerek évig kell őt szolgálnom, ezalatt mindent megkapok, ételt, italt, képzést. Mihelyst letelik az év, - az ő szavaival élve - kisebb vagyon üti majd a markomat és négy másik társamat.

Külső leírás:

kb. 180 cm magas 75 kg súlyú izmos testalkatú fiatal férfi. Hosszú barna haját varkocsban hordja. Tekintete dühöt sugároz. Szürke lenvászon inget, barna nadrágot és ugyanilyen színű utazócsizmát visel. Hátán batyuja, oldalán buzogánya, hátán rövid kardja.

[Felon]

Hannibal

KisSzenty - Darton-pap - Szuperfalka

Kiáltás hallatszott, melyet fegyvercsörömpölés követett. A fegyvert tartó kézre pontosan mért ütés megtette hatását. A fájdalomtól ittasan már esély sem volt elkerülni a teljes ívből perdülő hosszú rudat, mely ezúttal az eszméletétől is megfosztotta. A következő áldozathoz már nem segítette hozzá a hőn szeretett hang, amely a fejében szőtte baljós terveit. A csattanással egy időben még foszlányok szűrődtek át a teljes kimerülésig:

- 'életről és halálról? DARTON? találkozunk?

- Ezen földön is életről és halálról az dönt, ki erre hivatott: DARTON. Evilági képviseleteként én leszek az utolsó fény, ki erre utat mutathat neked, de még a bírák döntése után búcsúzólag találkozunk.

- Szeretem, ha egy terv sikerül - hahotázott fennhangon, miközben egy egyszerű mozdulattal a vállára kapta iménti ellenfelét s a legközelebbi őrség felé vette az irányt.

A szivar füstje meglehetősen zavarta az őrséget, de tudták, hogy egy szavuk se lehet, amennyiben nem ők akarnak a nagy tiszteletű vállán pihenni. Az alélt testet a megszokott helyre továbbították, s az érte járó fejpénzt is szavak nélkül továbbították, a megszokott módon.

- Ez munka srácok, és kifizetődő. Hannibál gondol rátok is.

- Ahol tudunk, segítünk jó uram - az őrparancsnok már előre is lépett, hátha valami nyeremény ütheti markát. A naivsága azonban megint csak a katonák óvatos kacagásához vezetett.

A dartonita egy széles vigyort eresztett felé, majd a folytatta:

- A koporsóitokat már megrendeltem, szóljatok odahaza. - majd a sötétlő sikátorokban elveszett.

Ifinben láttam meg a napvilágot, drága barátom. Már a 22 megtapasztalt évemmel is volt mit tapasztalnom, ezek alapján jutottam el hozzád. Ugyanis szükségét érzem, hogy jegyzeteket készíttessek és hátrahagyjam a majdani utókornak. Odaátról már nem akarlak piszkálni, hogy folytasd, ne félj. Tehát Ifin? Kikötők, hajók, bárkák és karakkák. Ez volt, ami a családomnak is a pénzt hozta, míg Teremtőnk úgy nem döntött, hogy a halálukon keresztül közelít felém. 7 éveshez mérten jól is vettem a lapot a mészárolásuk után, hála Neki. Azóta tudom, hogy életem céljaként mindig meg fogom akadályozni azokat, akik jogtalanul érzik úgy, hogy dönthetnek a színe elé járulás idejében. Õk nem eszközök, hanem gyarló fekélyei a káosznak. Ideszületésem sem volt véletlen és a tapasztalatok sem ezért terveimben szerepel, hogy ne csak elvetemült egyéneket, hanem szervezeteket is jobb belátásra bírjak az Õ nevében. Azt kérded, miért Darton? Mivel, te hitetlen vagy, így majd az utolsó perceidben megérted, mert melletted leszek, bármely oldalról is?

[Felon]

Beth Men

Faresz - Harcművész - Szuperfalka

A fiatal bajnok

Beth Mehn pyarron szerint háromezer-hatszázban született, Ifinben. Mindig is csendes, visszahúzódó gyermek volt, annak ellenére, hogy családjáról ez egyáltalán nem volt elmondható. Harmadik gyermek volt, heten voltak testvérek, szülei egy kocsmát vezettek a belvárosban. Beth nem szerette az ottani zsivajt, a buta embereket, iszákosokat, tartotta a távolságot mindenkitől. Szülei gyakran verték, ahogy testvérei is, ezért döntött úgy nyolc évesen, hogy megtanulja megvédeni magát. Keveset volt otthon, a város melletti ligetbe járt, ahol egy tiadlanból jött mester okította növendékeit egész nap. Leskelődött, gyakorolgatott magában, de valahogy nem volt az igazi a dolog. A mester hamar felfigyelt rá, de hagyta, hadd küzdjön egy darabig egyedül, aztán két hónap után odament hozzá és felajánlotta, hogy tanuljon ott a fiú. Pénzt nem kért érte, nem ez számított. Azt hitte, a fiú el fog menni néhány hét 'legfeljebb holdhónap- után, de nem tette. Beth nagyon akaratos volt, küzdött, nem adta fel, és idővel 'amikor már a többi tanítvány el- elmaradozott , - hatodmagával maradt. A mester összetűzésbe került a város néhány nemesével, akik nehezteltek rá, amiért a ligetet 'engedély nélkül használta?. Ezért úgy döntöttek közösen, heten, hogy elhagyják a várost, és kiköltöztek egy falucskába, néhány tucat mérföldre a zsongó Ifintől. A fiatalok tanultak, a mester tanított, békében, nyugalomban éltek éveken át, mígnem egyszer orwellánus lovagok támadtak a falura. Õk az ottani kedves emberek segítségére siettek, négy társát vesztette el azon a fülledt nyári napon, a füst, a lángok és a holtak között. Mestere fél lábát vesztette, ő maga maradt egyedül sértetlen. Ezután a tanulás más útra tért, mivel az öreg már nem tudta megmutatni a dolgokat. Nem fogadtak maguk közé innentől senkit, a két fiatal testvérként szerette egymást, az öreget apjukként tisztelték. Húsz éves volt, amikor Mestere megtért az égiekhez, így társával ketten maradtak. Bő két évig maradtak még ketten együtt, tanítgatták egymást arra, amit tudtak, de tapasztalatlanok voltak, és az 'atyai kéz? nélkül kezdtek konfliktusok kialakulni, nézeteik egyre inkább különböztek. Társa bosszút akart állni minden orwellánuson, megkeseredett, egyszer dühében agyonütött egy férfit a falu főterén, aki káromolta mesterüket. Itt döntötték el, hogy külön utakon folytatják tovább. Beth elindult hát a nagyvilágba, hogy az utat járja, segítsen mindenkin, akin tud, és megtanítsa az embereket, hogy tiszteljék az életet. Ifin környékét járta, sokszor volt a városban is, családjának azonban közelébe sem ment többé?

[Felon]

Szépfiú

Sneer - Bárd - Szuperfalka

Beris Karnelian saját kezébe!

Jelentés a Falka tagjáról bizonyos Szépfiúról

Baarantheik-ben született 3602-ben Peck En Kossylor néven. Jó uram is minden bizonnyal ismeri ezt a baaradi nemesi házat. A sziget toroni kereskedelmét irányítják és az oda irányuló hajózással foglakoznak. A sziget tanácsában is képviseltetik magukat, de nem kell ez miatt aggódnunk! A bárdot családja száműzte, toroni nyomásra. Természetesen nő ügylet. A Fontior klán örököse öngyilkos lett Peck iránt érzett viszonzatlan szerelme miatt. Az öreg Fontior bosszújaként a jadili kereskedők érvénytelenítették az -En Kossylorok kereskedési jogait a kelet toroni tartományokban. Peck ötöd szülött lévén nem ért ennyit családjának. Az 'En Kossylorok és a Fontiorok megállapodást kötöttek: családja kitagadta a fiatal Kossylort és nővére feleségül ment az öreg Fontiorhoz, hogy új örököst szüljön neki. Cserébe az öreg Kossylor lemondott Peck megöletéséről és támogatja az En Kossylorokat a shuluri lerakatuk létrehozásában. Peck a Kossylorok 'udvari zenészének? felügyelete mellett került Ifinbe. Nos én is szeretnék ilyen 'számüzőtt? lenni. A bárd kitanította tudományára a jóképű úrfit. A kisnemesi bálok és vadászatok állandó résztvevői .Itt Ifinben kapta Peck a Szépfiú gúnynevet. Mestere Berin Kosztasz. Jó uram édesapjának is dolgozott már ez a caedoni igric talán egy tucatszor. Az elvégzett munkák alapján elég megbízható. ő említette először nekem a Falkát is. Szépfiúra a csapat munkafelhajtója. Jó uram, ha őket választja ,majd vele kell kapcsolatba lépnünk! A fogadó Corma-dinához a törzshelye. Szépfiú, mint fentebb írtam bárd. Nem tagja semelyik 'félnótás? testvériségnek sem. A fény és az illúzió mágiát kedveli és használja. A könnyűnyílpuskával elég jól bánik. Magam láttam részegen is 15 lábról eltalált egy almát. Ezenkívül tőrkardot hord és vívókesztyűt használ,mintha párbajhős volna, erre gyakran rá is játszik,de nem az. A Falka elleni provokált támadásban Suttogó jelentése szerint szablyát használt. A Corma-dina házi tőrdobó bajnoka. Magam is kihívtam és alulmaradtam (A költségekben ez az egy ezüst!). Jó uram, ha munkát ajánl nekik semmiképpen ne kártyázzon utána vele! Parázna elvesztette a lovát kártyán ellene! Szerinte csalt Szépfiú, de ennek még utána kell járnom. Fontos lehet még, hogy a célba dobó verseny után erv nyelven értekeztünk vele a tengermelléki építészetről. Ez alatt volt egy elszólása: 'Társai hamarosan megérkeznek?.Vagy hatodik érzék etvagy szellembeszédet használt. A lényeg, hogy ért az elme művészetéhez!

Zárszóként engedtessék meg annyi nagyuram hogy,hogy kedvesét semmiképpen ne mutassa be neki!Átkozottul jóképű és karizmatikus ez a Szépfiú! Múltkorokban kérdezte jóuram,hogy az én Beatrixommal hogy-hogy szét mentünk .Most már tudja ki miatt?

Maradok tisztelettel,

Sólyom

3622 Arel Első 2.4

[Felon]

B.A. Baracus - Rosszfiú

Suttogó - Gladiátor - Szuperfalka

B. A. Baracus

Pyarron szerint 3597-ben születtem egy, a Quiron-tenger déli partján, Abaszisz határánál fekvő kis halászváros, Ta?rinn dzsad diaszpórájában. Szüleimmel halászattal foglalkoztunk, négy éves korom után én is segédkeztem nekik a halak szortírozásában (az ehetetlen példányokat kellett kidobálnom, ezeket könnyű volt felismerni vörös végű tüskéikről). Jó kezű gyereknek számítottam már akkoriban is, hiszen ötéves koromra már egész jól tudtam a hálókat javítani. Sajnos a halászat további csínját-bínját nem tudtam elsajátítani, hiszen nem sokkal a hatodik születésnapom előtt egy portyázó kisebb északi kalózhajó lerohanta a várost, kifosztottak mindent, a lakosok egy részét lemészárolták, a többieket pedig eladták rabszolgának a Láncbarátoknak. Ekkor jöttem rá, hogy soha az életben nem fogok többet hajóra ülni, mert az utat gyakorlatilag végighánytam, mikor kikötöttünk, már alig éltem a kiszáradástól. Engem Ifinben vett meg egy kisebb gladiátoriskola vezetője, anyámat tovább vitték északnak, apámat pedig, mivel mindig nekem adta a saját adagját is a penészes kenyérből és a vízből, még Ifin előtt a tengerbe dobták, annyira legyengült. A mesterségemet hamar kitanultam, és bár gyerekkoromban még nem látszott rajtam, mire gladiátor lettem, vastagabb lett a karom, mint a legtöbb ember combja. Sorra nyertem a küzdelmeket a lepusztult, legtöbbször földalatti külvárosi 'arénákban?. Megélni meg lehetett belőle, de meggazdagodni nem. De legalább többé nem voltam éhes. Annyit ehettem, amennyit nem szégyelltem. Csak a hozzáállásommal voltak problémáim. Először egy hóhajú toroni szólított obsornak, amit ugyan nem tudtam, mit jelent, de a többiek arca alapján semmi jót. Így aztán addig vertem a flegma képét, amíg elkezdett hasonlítani egy ork seggére háromnapos hasmenés után. Ezek után két hetet töltöttem a féregveremben, a tulaj önmaga által zseniálisnak tartott találmányában. A büntetés abból állt, hogy bekentek avas zsírral, és bedobtak egy verembe, ami tele volt nyüvekkel. Amint a zsír elfogyott, kiszedtek és bekentek újra. Maga a dolog különösebb veszéllyel nem járt, de a delikvensek néhány nap után általában hasonlítani kezdtek egy remegő, makogó őrültre, és jóval engedelmesebbé váltak. A büntetést nem azért kaptam, mert bántottam egy toronit (A mi iskolánkban ezért inkább jutalom járt akkoriban), hanem mert használhatatlanná vertem egy potenciálisan győztes gladiátort. Sem az eset, sem a verem nem maradt ismétlés nélkül az elkövetkezőkben, míg végül felvásárlóm nyolc keserves év után bosszankodva eladott legnagyobb riválisának, gondolván, ha ő nem tudott ennyi idő után fegyelmet verni belém, hát csak próbálkozzon velem az a másik. Új tulajdonosommal sajnos nem volt alkalmam találkozni, mert az odaúton sikeresen megszöktem. Első gazdám nem volt hajlandó komoly pénzeket áldozni elszállíttatásomra, így felbérelt két pelyhes állú zsiványnövendéket, akikkel az első sötét sikátorban gond nélkül elbántam. Meg ugyan nem öltem őket, mert elhatároztam, hogy amint kikerülök az arénák mocskos világából, embert többet nem fogok ölni. Bár papnak nem akartam vonulni, de egy életre elegem lett abból a gondolatból, hogy emberek vére tapadjon a kezemhez azért, mert valaki azt mondta, öljem meg. Először meg kellett lépnem Ifinből, ami a tengeren lett volna a legkönnyebb, de hajóra szállni többet az életben nem akartam. Maradt hát a szalmásszekéren bujkálás és a városőrök megkenése, vagy megfenyegetése, míg végül fellélegezve nézhettem vissza Abaszisz fővárosának körvonalaira egy délnek tartó társzekér bakjáról. Tudtam, a világ csak most fog megnyílni igazán, vagy ha nem, hát én nyitom föl?

[Felon]

Murdock

Con Salamander - Arel-pap - Szuperfalka

- Arel a tanúm, nem én voltam! - mondta halkan a csavargó. Behunyta szemét, megpróbált visszaemlékezni az éjszakára.

A negyedik pohár után? Igen, akkor történt minden. Bejött egy fickó, szakadt útiruhában, és beszédbe elegyedett a kocsmárossal. Thomo, a Falánk Harcsa fogadósa nem akart neki szobát adni ilyen későn, ráadásul előre nem is tudott volna fizetni. A fickó őrjöngött egy kicsit, ő csak megpróbálta lenyugtatni. Megütötték, de ő nem ütött vissza, büszkeségén csorba esett, de soha többé nem ihatott volna ingyen, ha Thomo pultjánál verekedni kezd. Az öreg kedvelte valamiért. A fickó aztán sértetten távozott, senki nem nézett utána.

- Teszek rá, ki volt az, az ilyen söpredék előbb-utóbb úgyis az Alagútban végzi.

Az alagút Fayen város alatt húzódó tömlöcrendszere volt, ahová számos világhírű gazfickót zártak már. Nem volt túl nehéz megszökni innen, azonban a csatornarendszeren át vezetett az egyetlen út 'az érkezési utat kivéve-, ahol a sötétből számtalan szempár várta, hogy újabb gyanútlan áldozat sétáljon csapdájába.

Ezt a mondatot hallotta utoljára, mielőtt kezeit hátra-, szemét bekötötték, és elindultak vele lefelé a lépcsőn. Percek 'órák?- teltek lassú némaságban, csak a léptek visszhangoztak a folyosókon, melyeken áthaladtak. Többször megálltak, kísérői jelszavakat suttogtak a posztoló őröknek, ajtók nyikordultak, de a csavargó érezte, lassan az út végéhez érnek. Gyűlölte a bezártságot, a földmély nyirkos hidegét, be sem zárták még, de máris szabadulni vágyott. Lovat lopni és elvágtatni a víg-erdőbe, igazi otthonába. Míg ezen merengett, elérték útjuk célját, fellökték, ajtó csapódott mögötte. Úgy vélte, legalább másfél mérföldet gyalogoltak, és legalább húsz lábbal a föld - a szép ereni föld! - alatt járnak. Fél térdre emelkedett, amikor valaki levette szeméről a kendőt.

- Gilthanas vagyok - vigyorgott a képébe egy borostás szőke fickó, s kezét nyújtotta.

- Hívj csak koldusnak. - Válaszolta Sharlto. - Hogy kerültél ide?

- Ahogyan te. Gyalog. - Nevetett Gilthanas. A szőke legalább egy fejjel volt alacsonyabb nála, izmai azonban gyakorlott harcosról árulkodtak. Kopott nadrágot, inget és zekét viselt, a kövön egy egérrágta kalap feküdt. Elmondta, hogy néhány órája hozták be, várja, hogy megérkezzenek az őrök a 'napi ütlegadagra?, ugyanis éles érzékeivel kihallgatta, miről sugdolóznak ideúton.

- Én bizony meglépek innen. Azt hiszem, épp itt az ideje, a lovam már biztosan nagyon vár. Velem tartasz? - tudakolta a szőke.

- Mégis hogy lépnél meg innen? Fölöttünk-körülöttünk többszáz tonna föld, a kivezető úton legalább kéttucat őr, mi meg ketten vagyunk. Nem túl jó arány.

- Majd javítunk az arányainkon. Na idehallgass, elmondom a tervem?

Gilthanas terve nélkülözte a művésziességet, a leleményességet azonban nem. Amikor az őrök fertályóra múlva új 'barátjuk? ütlegelésére érkeztek, a borostás az égi hatalmak - egész pontosan egy bizonyos égi hatalom- erejét használva kardot szőtt magának a nyirkos levegőből, könnyedén levágta három ellenfelüket. Felöltötték az őrök ruháját, szép komótosan elindultak. Öt ajtót számoltak mindketten idefelé, s Gilthanas elméje hatalmával fel tudta idézni az útvonalat is, így három ajtón gond nélkül, kettőn némi vagdalkozás után jutottak át. Gyaloglás közben - a papnak furcsa gondolkodásmódja volt? életükről meséltek egymásnak, hogy múlassák az időt. Kiderült, hogy Arel felkentje égette fel egy hete a városi bankházat, de nem merő hóbortból, indokként a civilizáció gyarlóságát és az adózási rendszert felhozva. Copley kereste az összefüggést a dologban, de úgy gondolta, ráér majd akkor gondolkodni ezen, ha már a szabad ég alatt vannak. Amikor kiértek, a nap lenyugvóban volt, a pap egy hangos '(hogy lehetett ennyire hangos?) füttyszóval odahívta lovát. Két emberrel nehezen boldogult a mén, de senki nem állította meg a két börtönőrt, s hamar a városon kívülre értek. A kegyelt törte meg a csendet:

- Van valami gondod a szabadban éjszakázással? Mert én be nem teszem a lábam többé ebbe a városba, mi több, a mesés Abaszisz felé veszem az irányt! Velem tartasz?

- Induljunk.

Így esett, hogy a koldus, aki tíz mérföldnél távolabb még nem jutott szülővárosától elhagyta az egész országot, a szabadság és a kalandok reményében. Utazásuk során megismerték egymást, Gilthanas egyre csak mesélt csodás tájakról, tüzes szeretőkről, halálos kalandokról, és az igazi szabadságról. Sharlto néhány nap alatt ráébredt, hogy ő erre született, nyughatatlan sólyomlelkének ez az út adatott a világon. Együtt vadásztak, kocsmáztak, loptak hónapokig, s nem volt többé koldus, nagyvilági szélhámos lett belőle. Rendkívül gyorsan tanult, és ezt csak tetézte, hogy mesterénél kevés jobb tanító született Ynev földjén. Legalább másfél évig rótták együtt a mérföldszázakat, vidáman, boldogan, és mindenek előtt: szabadon. Tanult minden mozdulatból és pillanatból, olyan akart lenni, mint mestere, a sólyomszív követője. Ahogy telt az idő, egyre inkább hasonult hozzá, elleste gesztusait, mozdulatait, öltözködését mímelni kezdte, s ebből több alkalommal is kisebb vitájuk támadt, de egy-két jobbhoroggal észhez térítették egymást. Majd újra nevettek.

Aztán egy borgőzös, pipafüstös hajnalon, Tadzeh egy kikötői lebujának emeletén mindennek vége lett. Külön szobájuk volt, de egyikük sem volt egyedül, két igen jó képességekkel megáldott nőszeméllyel mulatták az estét, s az éjszakát is ugyanígy tervezték. A nő karjaiban, mámorosan feküdt az ágyban a szélhámos, már félig elnyomta az álom, amikor ajtó csattant, berobbant a Pap, megfeszítette íját és lőtt. A nő meghazudtolta vékony, gyenge alkatát; már ugrott is, a lövés pedig sajnos amúgy is pontatlan volt, Sharlto mellkasát átjárta az abbithegyű vessző, csak bordája hátsó ívében állapodott meg. Érezte, ahogy elönti a forróság, rögtön azt követően a düh, majd a felismerés, hogy tehetetlen. Itt fog meghalni, meztelenül, kiszolgáltatva, egy ócska lebujban, ráadásul kövek közt. Azután elájult.

Amikor magához tért, nem tudta, hol van. Madarakat hallott, valami keményen feküdt, szemét még nem tudta kinyitni. Azt hitte, vége van, Arel mellé költözött hát végleg, ezért legalább fertályóráig feküdt a ligetben, mielőtt kinyitotta volna szemét. Amikor végre felült, eszébe ötlöttek az ájulása előtti pillanatok, barátja, a szajha, a szoba s a vessző. Egyből odakapott, azonban törött vessző vagy kötés helyett csupán egy apró forradást talált. Tudta, ezt csak Isteni Kegy(elt ténykedése?) lehet. Ahogy alaposan körülnézett, valamivel odébb felfedezte társa lovát is, Gilthanas azonban sehol sem volt. Csendben odasétált, megnyugtatta a lovat, majd átnézte a nyeregtáskát. A felszerelése, és egy levél állt benne:

?Kedves Barátom!

Hibám örök vezeklésre kárhoztat, még ha tudom is, véletlen baleset volt, s fel fogsz épülni Arel kegyelméből. Egy Szentelt ligetben jársz, melyet csak kevesen ismernek, vigyázz hát, hová lépsz! Nem tudom, valaha meg tudsz-e nekem bocsájtani, s mivel majdnem elvettem azt, ami neked a legdrágább, fogadd el, ami nekem volt az. Itt van Stella, a csodás mén, életem szerelme, a tiéd! Vigyázz rá, ő is óvni fog téged! Búcsúzom, örök barátsággal:

Gilthanas?

Copley nem tudta, mihez kezdjen, össze-vissza csapongtak gondolatai, ahogy ő maga is a ligetben, mígnem meglátta a papokat. Egy férfi és egy nő volt, fény övezte őket, magukhoz szólították. Végigcitáltatták vele Arel összes tanítását, minden ismert imáját. Egy éjen át tartott, hajnalban érkezett meg a várva-várt sólyom. Azután elaludt s mikor felébredt, nem volt többé Sharlto Copley, nem volt többé Koldus, Csavargó vagy Szélhámos. Tudta új nevét, s azt is, hogy Arel kegyében részesítette. Egész mellkasán egy sólyom alakja feszült, megérintve azt csodás borzongás lett úrrá rajta. A két Kegyelt teljesen eltűnt, madara fennen szárnyalt. Hónapokig járta az erdőt, ismerkedett vele, próbálgatta új hatalmát. Õ volt az erdő őre. Aztán egy éjszakán haramiák tévedtek szeretett ligetébe, feldúlták azt, s részegen fetrengtek a szent nádoltáron. Murdock Nuir - mert így hívták immáron, megálmodta - közelebb léptetett lovával, saját készítésű íját emelte a szentséggyalázókra, kiket ez hamar kijózanított. Heten voltak, négyet leterített, mire az ötödik kilőtte alóla a lovát. Murdock éktelen haragra gerjedt, szabadjára engedte hatalmát és dühét, melyet társa 's immár annak lova- elvesztése okozott neki. Õrült módjára levágta a haramiákat, majd egy hétig vezekelt, hogy vérrel éktelenítette a szent ligetet. Közben néhány fontos döntésre jutott. Az első szerint nem foglalkozik a múlttal, nincs hazája többé, Abasziszi vándor eztán, kinek sehol nincs maradása. A második szerint kizárólag Arel és a saját kedvére él ezután. A harmadik az volt, hogy ezentúl mindig visszaüt majd. A negyedik szerint: Idővel megtalálja barátját, s elmondja neki: nem haragszik rá.

De előbb még elmegy Ifinbe, megiszik néhány sört, és bever pár orrot. Arel a tanúja rá!

[Felon]

Penge

Shadlex - Wier harcos - Szuperfalka

Hősünk az előző évezred végén született, egyszerű családban, egyetlen gyermekként. Tanyájuk Ifintől hat-nyolc mérföldre feküdt, birka- és kecsketenyésztéssel foglalkoztak. Gyermekként sokszor őrizte állataikat, míg apja a vásárba ment, anyja pedig a háztartást vezette. Békés, nyugodt életük volt, apja - a Nagykirályi Falanx leszerelt veteránja- tanítgatta, örök mosollyal arcán. Penge (eredeti neve mára homályba vész) nagyon ügyesnek bizonyult a vívásban, ezért apja iskolába akarta járatni, a pénzük azonban még nem volt rá elegendő. Ezért a fiú is sokszor dolgozott mások tanyáján néhány font krumpliért vagy répáért egész napokat, meg is edződött a forró mediterrán vidék nyarain. Egy ilyen munkából tartott haza, amikor az első támadás érte az állatállományt. Farkasra gyanakodtak, féltucat birkát is széttépett valami. Később kiderült, hogy valamiféle vérszopó dög lehet, mert alig evett, azonban vérük nagy részét kiszívta. Innentől fogva gyakran őrizték éjszaka is az állatokat. Mivel újabb támadás hetekig nem érkezett, lankadt a figyelmük. Penge ismét dolgozni járt másokhoz, egyik útjáról hazatérve azonban az a látvány fogadta, amit senkinek nem szabadna látnia. Az összes állatuk megdöglött, anyja és apja vérben fekve a konyhában. Apja még életben volt, és azt mondta, egy vámpír támadt az állatokra az est leszálltával, ő megsebezte az arcát, azonban az a dög nagyon erős volt? Aztán meghalt az öreg.

Penge elhatározta, hogy megkeresi ezt a vámpírt, és elégtételt vesz rajta, vagy meghal, ha kell. Hetekig kereste-kutatta, kérdezősködött a gazdáktól, aztán a környező hegyekben rátalált egy barlangra, érezte, útja itt véget fog érni. Itt látta meg először a Mestert. magas volt, vékony, haja ősz, tincsbe fogva, oldalán ívelt penge. Farkasszemet néztek, s megláttak egymásban valamit. Beszédbe elegyedtek, kiderült, hogy mindketten a vámpír nyomában járnak, de a beszédre felfigyelt a vámpír is, aki mindenét hátrahagyva elmenekült. A Mester maga mellé fogadta, tanítványává tette Pengét, vívóleckéket adott neki, mesélt neki a világról, északról, és mindenről, ami csak eszébe jutott. Átadta teljes tudását a fiúnak, aki nagyon tanulékony volt.

Egy napon megint híre ment, hogy vámpír tizedeli az állatállományt és egy fiatal lánnyal is végzett. Felkerekedtek, hogy elpusztítsák. Penge megkapta mestere könnyebbik pengéjét, így meglett első saját fegyvere. Két nap alatt ráleltek a vámpír új rejtekére, egy elhagyott tanyán élt immár. Komoly harcba bocsájtkoztak vele, mestere is sebet ejtett rajta, így már arcának mindkét felén nagy vágás éktelenkedett. Egy elhibázott hárítás következtében Penge ájultan rogyott össze, s mikor magához tért, a vámpír már nem volt sehol. A vámpír furcsa módon meglátott benne valamit, mert életben hagyta, azonban mindkét lábikráját átvágta. Nem tudott hová menni, két napig feküdt ott, próbálta vonszolni magát, de tudta, hogy nem juthat messzire. Nem volt mit ennie és innia, kiszáradt a nagy melegben, így olyat tett, amit azóta is bán, mestere vérére fanyalodott. Az érzés nagyon furcsa volt, melegség járta át, és valahogy finom is volt. Nem telt bele egy óra sem, és azt vette észre, hogy lábán beforrtak a sebek nyomtalanul. Azt hitte, Arel segített rajta, de néhány hétre rá egy kisebb sérülése ismét eltűnt, miután véres húst evett. Itt ébredt rá, mit látott meg benne a vámpír, hogy vérivó, és itt határozta el, hogy nem iszik vért, ha nem muszáj. Még egy döntést hozott: mivel nincs barátja, nincs hazája immár, kell, hogy egy cél vezérelje: elkapja azt a rohadékot, sőt, minden vámpírt, és az inkvizíció elé viszi őket, hogy mástól ne vehessék el, amit tőle megtettek: a családját és a mesterét.

[Felon]

Marvin Ervil

CZ - Bárd - Tápos Félistenek

Marvin Ervil

1TSZ bárd

Marvin egy jómódú kereskedőcsalád harmadik fia. Apja Jaques Ervil fiatalon nősült és már akkor gazdag volt,hiszen a sókereskedelemből jó bevételre tett szert. Anyja ugyancsak helyi származású volt, akinek a családja élőállatok kereskedelmével foglalkozott. Marvin mint testvérei a legjobb oktatást kapta. Kezdetben egy helyi tanár okítgatta, de igazából nem sok mindent tudott csinálni a fiatal gyermekkel. Marvint deviánsak és gonosz kis kölyöknek nevezte, mert a csínyjei hamar minden tanítót kiborítottak. Néha méheket rejtett a tanár szállására, máskor pedig a kis csúzlijával lövöldözte őket lesből. Így telt hát a fiatalkora, míg nem szülei felfogadtak mellé egy embert, aki azt mondta nekik, meg tudja zabolázni a fiút. A férfi magas jóképű fiatalos ember volt, bár éjszakánként eltűnt a ház környékéről, és néha csak délben tért vissza, valahogy mégis sikerült lefoglalnia a kis Marvint. A férfi egyik nap két dobot hozott magával, s ez nagyon meglepte a házban élőket. Marvint a dobok használatára kezdte oktatni. A szülők nagyon örültek a dolognak, hiszen Marvin mióta felfogadták az új tanítót folyamatosan csüngött rajta. Persze tanulmányai nem teljesen olyanok voltak, amit a szülők vártak volna. Marvin sok legendát és még több történetet tanult meg, és nagyon jó énekes lett. A szülök elnézték eme hóbortját a tanítónak, mert abban reménykedtek, hogy egyszer majd matematikát, számtant, könyvelést és alkudozást tanul majd.

Mikor elérte a férfivá avatásának korát, a tanítója aki még mindig nem tanította meg a számtan alapjaira, elvitte magával a fiút, a szülőknek pedig azt mondta, hogy így tanítja alkudozni. De igazából nem ez történt, a fiúnak nem a kereskedők nyájas beszédét tanította meg, hanem azt, hogy hogyan bánjon el olyan emberekkel, akik butábbak nála. Megtanulta, hogy jusson be egy bálba meghívó nélkül, hogyan alázzon meg egy hivalkodó nemest úgy hogy az még meg is köszönje neki. A szavak és a tettek embere lett és egyre több időt töltött a családi otthonon kívül. Tanítója egyre büszkébb lett rá, de még nem értek a tanulás végére. Még sok dolog volt hátra. Az apja egyre jobban figyelte miben mesterkedik a tanító, aki elcsábította a fiát. Ezért a férfi elkezdte fegyveres oktatását a fiúnak, ez kissé elterelte az apa figyelmét, főleg hogy azt hitte végre értékes dolgot tanul a Marvin. A tanító nagyon jó vívó volt, bár ezt nem nagyon hirdette, inkább arról volt híres, hogy minden nő, akivel beszélt az előbb utóbb az ágyában kötött ki, de ezt a trükköt még nem mutatta meg Marvinnak, inkább a sétáik alatt okította lassacskán a Bárdok különleges képességére a fénymágiára. Ekkor már tudni lehetett róla, hogy nem egy egyszerű tanító, hanem egy vándor bárd.

Marvin már szinte mindent megtanult a tanítótól, jól ismert vagy száz legendát, és ugyanennyi mesés történetet, ha dobjai a keze ügyében voltak, akkor még csodásabb dolgokra is képes volt. Mikor már nem volt elég egy fiatal felfuvalkodott nemesnek, hogy szavaival megalázza akkor fegyverével is könnyedén védte igazát. De nem erről szerettem volna írni, inkább arról, amit a tanító tett ellene. Marvin egyik éjjel egy hosszú tivornya után, amit egyedül a tanító nélkül mulatott végig, és ahol sikerült pár lánynak mosolyt csalni az arcára és pár nemes ficsúrnak dühöt, hazafelé tartott. A kapu átmászása után fényt látott az egyik vendégszobában ahol nem lakott senki. Azt hitte, hogy valaki betört hozzájuk így hát meztelen pengével felmászott az ablakba, de amit ott látott az megdöbbentette. A tanítóját látta és egy vagy két szolgálólányt amint épp szerelmeskednek, ezzel még nem is lett volna baj, talán nem is törte volna be az ablakot, de ekkor az egyik húga emelkedett fel az ágyból. Marvin szörnyen dühös lett, hiszen úgy tudta a tanító a nővérének kívánja megkérni a kezét, csak arra várt, hogy elég pénze legyen, hogy apja elé álljon. Marvin betörte az ablakot és rárontott tanítójára, miközben ő védekezni próbált. Hangos kiabálásával felverte az egész házat. Apja mellé állva közösen elzavarták a tanítót. Marvin ekkor azt gondolta elfelejti azt, amit az a hitszegő tanított neki.

Idővel azonban nem így lett. Mikor apjától megtudta, hogy kishúga eltűnt, megígérte apjának, hogy megkeresi. Magához vette fegyvereit, a két dobot, amit a bárd adott neki majd felült a lovára, magára terítette köpenyegét, és ekkor apja lépett oda hozzá. Egy szütyőt adott át, benne csengő aranyakkal. Így indult útnak a húgát keresve, szerte Ynev városaiban, váraiban, keresve régi tanítója és húga nyomait. Útja során egyre több élvezetben és kalandban volt része, de sajnos nem akadt a két ember nyomára. Ezért folytatja útját, míg csak '

[Felon]

Morcott Ectadin

? - fejvadász - Tápos Félistenek

Karakter 1

Az utolsó napsugarak táncoltak a móló pillérein, amikor befutott a toroni gálya.

- Talán ez lesz - mondtam anyámnak -, biztosan ez az, érzem!

- Apám! - kiáltottam a hajóra.

Anyám magához szorított, próbált megnyugtatni. Ahogyan a Quiron-tenger hullámai csapdosták a kikötő köveit, úgy öntötték el az érzelmek az én lelkemet is. 3 éve, hogy apám elment tőlünk, és azóta csak bizonytalan híreket kaptunk felőle. Már a csillagok is az égen ragyogtak, amikor hazafelé indultunk. Most sem jött, pedig éreztem a változást idebenn.

A fáklyák pislákoló fényénél gyalogoltunk hazafelé, amikor egy sötét sikátorból egy szakállas férfi lépett elénk. Õ nem lehet az - gondoltam magamban.

- Te vagy az, Tressia?

Anyám nem rémült meg: - Igen. Hol a férjem?

- Meghalt, többet nem mondhatok. Siessünk, hajnalban útra kelünk...

- Grodan mester, ez már a harmadik telünk a hegyvidéken. Mikor indulunk vissza Ifinbe?

- Tavasszal visszamegyünk, már eleget tudsz ahhoz, hogy megvédd magad, de most gyakorolj tovább...

A Quiron-tenger jellegzetes illatát már régen éreztem az orromban.

- Itt megszállunk. Nekem van még egy kis elintéznivalóm; öt nap múlva visszajövök, addig maradj itt.

Lassan teltek a napok a kikötői fogadóban. Végigjártam az ismerős utcákat, boltokat, melyeket még gyerekkoromból ismertem. Az idő megszépíti az emlékeket, mikor még azt reméltem, hogy apám egyszer visszajön. Betértem egy közeli söntésbe.........

[Felon]

Kerdo Fakyn

? - Bajvívó - Tápos Félistenek

Karakter 2

Egy egyszerű köznemes első és másodszülött öccseként láttam meg a napvilágot, már életem hajnalán

eldöntetett a sorsom, mivel édesapánk sokkal több időt töltött velem mint két fivéremmel. Testvéreim írígységgel viseltettek irántam minden téren próbáltak megalázni hol karddal, hol pennával. Miután apám már nem tudta kitölteni a tudatom bölcsességével, tudásával azon kezdett tűnődni, hogy elküld hajdani mentorához, aki az ország másik végében helyezkedett el. Bár így esett volna? De a futárt máshová szalajtották apám és bárki más tudta nélkül. Én felszerelkeztem és elindultam az ismeretlenbe két bátyám is elkísért az utam egy rövid szakaszán és elláttak 'JÓ? tanácsokkal, ők tudták mi vár rám, milyen nehéz lesz helytállnom, de én erről mit sem sejtettem. Hogy is gondolhattam volna rosszra, hiszem apám 'Régi, Jó, Barátjához? küldött, hogy tovább képezzen. Néhány hónap után tűnődtem el azon, hogy

a környezet és a körülmények cseppet sem azonosak azzal, amit apám elém tárt a múltjából. Rájöttem!

Fivéreim utolsó és egyben legalávalóbb tréfája volt ez, s talán úgy gondolták fél év múlva zokogva, rohanok vissza a meleg szülői házba, de tévedtek. Úgy határoztam nem futamodok meg, nem címzek levelet apámnak nem leszek 'gyenge?, jöjjenek ők értem, kutassanak utánam az első év után, majd a második után és így tovább?Röptében telt el tíz év, apám mit sem tudott az egészről, testvéreim többször adták tudtomra, hogy ők 'csak vicceltek?, de én tartottam magam és végigcsináltam. Egyre kevésbé vágyódtam haza ahogy jöttek a nők, teltek az évek, így hát útra keltem. Kalandos utam során rengeteg embert és még több (nem)embert ismertem meg. Beris Dal Kardelian kösz csá!

[Felon]

???

Mosquito - Tűzvarázsló - Tápos Félistenek

Karakter 3

A világ közepén születtem nem messze a városok városától. Ebből is látszik az istenek odafigyeltek a születésemre, (a puszta véletlen műve volt) mert tudták mekkora tetteket fogok véghezvinni (azaz semmit amit egy átlag ember ne tudna megtenni). Gyermekkoromban felfigyeltek különleges kapcsolatomra a tűzzel (felgyújtott egy búzamezőt), már akkor tudtam irányítani és nem tudott sérülést okozni bennem (a szél fújta ellenkező irányba ő meg szerencsésen nem került a tűzhöz közel). Ezen misztikus kapcsolat folytán Ordan megkeresett, hogy tanuljak náluk (apuka minden befolyását bevetette hogy felvegyék Ordan-ba és valaki legyen a fiából). Az iskolában a tanáraim azonnal felfedezték az isteni tehetségem és külön órákra jártam, velem sokkal többet foglalkoztak mint akárki mással (nagyon gyenge eredményei voltak és nehezen tanult, de a hátszele miatt többet próbálkoztak tanárai). 3 vagy 4 éve tanultam már és tanáraim nagyon lassú ütemben oktattak a tehetségemhez képest én meg úgy döntöttem saját kezembe veszem sorsom. Besurrantam a könyvtár elzárt részére és az ottani nehezebb varázslatokat kezdtem tanulmányozni, próbálgatni több kevesebb sikerrel (egyetlen egy varázslat sem úgy jött létre ahogy elgondolta). Ezután következett az incidens amikor rájöttem az itteniek nem tudnak a tehetségemhez mérten oktatni és csak visszatartanak, hogy ne tűnjek ki nagyon a csoporttársaim közül (az egyik csoporttársa megsérült egy elrontott varázslata folytán és végleg kicsapták Ordanból). Saját kezembe vettem a sorsom és elindultam a hírhedt Erionba hogy ott kamatoztassam tudásom.

Hamar rájöttem hogy az itteniek nem érdemlik meg mérhetetlen tudásom és tehetségem (ahol csak próbálkozott rogtön kiderült mekkora kókler). Így Ifin felé vettem utam és ott próbáltam magamhoz méltó embereket találnom akiknek eladhatom tudásom és szolgálataimat. Körülbelül fél év telt el amikor megtaláltam a méltó megbízómat (az első ember aki elhitte a meséjét ) Beris Dal Kardelian személyében, akihez el is szegődtem 1 évre?..