Előtörténetek

[Felon]

Nudista klub

P. sz. 3701

A hírhedt gálya kényelmesen, magasan ringott a tenger felszínén. Gyomra ezúttal üresen kongott, szinte éhezett... de az éhségét csillapító töltelék már úton volt. A parttól nemmessze emberkígyó tartott a hajó felé, lassú, szenvedésekkel teli csúszás-mászással. A kígyó két típusú emberből állt: abból, akit rúgdosnak, és abból, aki rúg. A barbár az el?bbibe tartozott, és ezt nem bírta elviselni. Amióta kettőt megfojtott

rabláncával azokból, akik rúgnak, még több láncot és még több verést kapott. Most épp két ember húzta egy rögtönzött kiskocsin félholtra vert, eszméletlen testét a hajó fele. Természetesen olyan kettő, akit rúgdosnak.

- De rohadt nehéz... mhiért mindig nekem jutnak ezek a hatalmas bharmok? - fakadt ki egyikük, egy vékony, de annál szívósabb fickó.

Partnere a sorsban és kocsihúzásban, egy kicsi törékeny n? lágyan pillantott a hatalmas fekvő izomkötegre.

- De olyan.. természetes. Kíváncsi vagyok honnan jött. Talán valami szép helyről... - nézett álmodozva az ég fele.

- Meg ne khérdezd tőle. Itt senki nem khérdez a múltról, és ha jót akarsz magadnak, te sem teszed.

- Hát...

- Hát reménykedjünk, hogy legalább hálás lesz, ha fent lheszünk a hajón!

De a természet gyermeke nem volt hálás. Ahogy magához tért, újra le kellett ütni, különben még láncon is kárt tett volna a hajóban. Estére a gálya megtelt, jóllakottan, csendesen töltötte az éjszakát a vízen. Reggel

kürtszóra ébredt, hangos kiáltásra.

- Első sor... húúúúúúzd!

A hajó lomhán, kényelmesen megmoccant, hogy gorviki lobogó alatt ismét kilebegjen a Gályák tengerére.

P. sz. 3702

A gályáról menekvés nem volt, csak megszokás. Egy esztendő után még a keményfejőnek is sikerült. Szemében már nem égett a régi tűz, a hamu alatt rejlő parazsat pedig jól rejtegette. Még társait is megszokta, nem volt velük gond. Naná, medvealkatával senki nem akart rosszban lenni. Beszélgetni azonban csak két emberrel szokott. Az egyik a lány, az egyetlen, aki megkérdezte, hogy honnan jött. A másik a furcsa beszédű vékony fickó, aki valamiért segítőkésznek mutatkozott, többször is lopott

neki az élelmiszerraktárból. A gályán mindenki félelemmel vegyes lenézéssel tekintett rá. A lányon kívül senki nem tudta titkát. Még a kajaszerző szélhámos sem tudta... hogy ő már évek óta nem az, akit ők

barbárnak hívnak.

P. sz. 3703

Azok, akik rúgnak, idegesek voltak. Akiket rúgdosnak, azok suttogtak. Több furcsa dolog is történt kora reggel. Először két hajótöröttet fogtak a nyílt tengeren, nem sokkal később meg hirtelen irányt váltottak, egyenesen Gorvik partjai felé. Valami történt. A gálya vezetői hűvös időben is izzadni látszódtak, és gyakran pillantgattak a horizontra.

- Szegények, ezeket is jó hajóra sodorta a szél... - rebegte az aprócska, sz?ke hajú nő a hajópadlón fekvő hajótöröttekre pillantva.

- Nincs szerencséjük, vagy rájuk is haragszanak az istenek. - dörmögte mellette a barbár.

- Meglehet... kíváncsi vagyok mennyi idő alatt gyógyulnak fel. Nagyon gyengének tűnnek.

- Ahogy ezeket az anyagyilkosokat ismerem - nézett a medvealkatú a gorvikiak felé - ... holnapra. A vajákos megvakarássza őket, hogy holnap már evezőhöz tudjanak ülni.

Tegnap az öreg Tanias adta fel itt előttünk, a múlt héten meg Rein esett ki a sorból. Kell az ember. Nagyot sóhajtottak, és újabbat húztak a hatalmas, kétszemélyes evezőn.

És lőn igazsága lett a medvealkatúnak. Másnap a két alak egészséges, zöldfülű rabszolga szerepben találta magát. Egy férfi és egy nő. Az előbbi ötvenes évei elején járhatott, fiatalon délceg lehetett, de most hatvannak is látszott mellkasig érő szakálla és igénytelen kinézete miatt. A nő fiatalabb, vele egymagas volt, meglepően erős és izmos, tekintete pedig pengeként vágott vissza az őt vizslató matrózokra.

- Hova üljünk? Három üres padot is látok. - suttogta a nő halkan a férfinak, miközben az evező szintre vezették őket a gorvikiak.

- Tovább, ne állj meg. A nagydarab elé. - jött a válasz az összeszorított fogak közül.

- Megőrültél? Az egy állat, ha nem tetszel neki egy kézzel megfojt.

- De ez egy szelíd állat. Nézd a mellette lévőt. Kicsi gyenge nő. Nem véletlen van mellette. Ha nem az állat mellett evezne, már rég meghalt volna. Ez nem neki való élet. Mit jelent ez?

- A barbár evez helyette is. Vigyáz rá...

- Úgy van. Tovább.

Véletlenül pont arra az üres padra kerültek, a beszélgető őrök pedig nyugtázták, hogy gond nélkül beültek a sorba. A többi nem érdekelte őket. Az első két óra csendben telt. Ezt végül megtörte valaki mögöttük.

- Messziről jöttetek? - kérdezte őszinte szemekkel az alacsony, hullámos sz?ke hajú nő a barbár mellett.

A két újonc összenézett.

- Nem annyira. - válaszolták kitérően szinte egyszerre.

- Nem féltek a tengeri betegségtől? Az első hét nagyon rossz, tapasztalatból tudom... Vagy már régen kerültetek deszkákra?

- Viccelsz? Kaló.. - kezdte a férfi kihúzva magát, de hirtelen belefulladt mondandójába. Ebben segített neki a nő gyomorszájra csapott könyöke is.

- Kalóztámadásnak voltunk tanúi, már régóta hajóztunk. Már túl vagyunk a tengeri bajon szerencsére. - fejezte be a nő.

- Kalózok erre? Akkor ezért félnek a rohadékok.

- Nem azért... a shadoni flotta miatt.

- Micsoda?

- Ja ti nem tudhatjátok... Gorvik és Shadon háborúra lépett. A tenger tele van shadoni galleonokkal.

- Szóval ezért fordultunk Gorvik fele. - szólalt meg a beszélgetésben először a barbár.

- Szinte biztos. - Válaszolt meglepve a barbár szavain és gondolkodásán a szakállas férfi, immár kifújva a leveg?t.

- És hogy lettetek hajótöröttek? Megtámadta a galleonotokat egy kalózhajó? - kérdezett ismét az aprócska, kedves nő.

- Dehogyis, mi támadtuk meg a galleont, mert a szemetek hamis zászlót húztak! Ha tudtuk volna, hogy shadoniak...

A férfi az újabb könyökcsapás mellé most szúrós pillantást is kapott.

- Ohh, bhocsánat. - mondta az ebédlő szinten a szálkás, simaképű férfi egy dzsad rabszolgának, majd az ütközés után gyorsan tovább ment. Elvegyült a rabszolgatömegben és leült a legbiztonságosabb sarokba, a barbár bal oldalára. Körbenézett, majd nekiállt megenni a neki járó almát, a napi adag moslékhoz túl válogatós volt.

- Jól csinálod. Hol tanultál? - kérdezte nyugodt hangon, ebédjéből fel sem nézve a szakállas fickó, a barbár másik oldaláról.

- Mhi van?

- Bármelyik kikötővárosban megélnél ebből a trükkből. Hány éve vagy itt? Kettő, és még mindig nem buktál le? Mondom, hogy jól csinálod.

A barbár baloldán ülő férfi elmosolyodott, és hóna alól még egy almát ejtett a földre. Erre már a barbár is elmosolyodott, felvette az almát és a szakállas férfi mellett gubbasztó, magas nő felé nyújtotta.

- A kalózok is szeretik az almát, ugye?

P. sz. 3705

- Most. Ma éjszaka. - mondta a szakállas férfi a mellette ülő nőnek evezés közben. A nő felnézett az égre. Rutinos szeme egy pillanat alatt felmérte az égboltot.

- Egy óra múlva sötétedik. És holnap vihar lesz.

- Pontosan. Épp ezért.

- Elég közel vagyunk a parthoz, az esély jó. Ma éjszaka még nem veszik észre, hogy hiányzunk, holnap meg...

- ... lesz elég bajuk a viharral, nem jönnek utánunk. Id?t nyerünk.

- Csakhogy nekünk el kell érni a partot a vihar el?tt. Ráadásul ezt földet nem is ismerjük, nem tudjuk kihez tartozik.

- Elég annyit tudnunk, hogy ez már nem Gorvik. A többit meg a kalóz szerencsére bízzuk.

- Igenis, kapitány. - nyugtázta a nő, régi ismerősöknek járó mosollyal.

Horgonyvetés után egy órával, a rabszolgaszálláson a többieknek - a barbárnak, az alacsony nőnek és a zsebesnek - is elmondták tervüket.

- Ma este? Ha lebukunk, biztos, hogy megkínoznak. Az életeteket teszitek arra, hogy most a jó? - kérdezte a szőke, törékeny nő.

- Igazuk van... - fontolgatta a barbár - most kell lépni. Ha nem tesszük, évekig nem lesz újra ilyen lehetőségünk.

- Én bhenne vagyok. Mhikor? - így a harmadik.

Éjközép után két órával az egész hajó ringva aludt a vizen. Kivéve tizenöt embert. Négy leütött őrt a rabszolgaszálláson, hat strázsáló őrt a fedélzeten, és öt szökésben lévő rabszolgát a kettő között.

- Nha most mhi legyen? - kukkolt ki a fedélzetre a furcsa beszédű zsebes. - Hatan vannak. Három a hajóohrrban, három a taton.

- Nem csaphatunk hangzavart, nem bukhatunk. Hogy oldjuk meg?

A három férfi először gondolkodóba esett, aztán egymás szavába vágva terveket kezdtek szőni. A két nő összenézett.

- Tied a tat, enyém az orr.

Bólintottak és kiléptek a fedélzetre.

A szakállas férfi kikerekedett szemekkel nézett a kicsi szőke nőre, amikor fertályóra múlva visszajött. Két perccel ért vissza hamarabb, mint a kalóz nő. Mind a hat gorviki eszméletlenül feküdt a hajópadlón.

- Ez nhem lehet igaz... - a zsebes nem hitt a szemének.

- Nem csak szépség van ott, hanem erő is. - a barbár nem bóknak, hanem elismerésnek szánta amit mondott, de a kalóz nő örült, hogy az éjszaka elrejtette pirulását. Hiszen milyen kellemetlen is lett volna ez egy kalóznak

[Felon]

Myra

Venes - harcos - Nudista klub

Mélykék szemek merednek az égre. Kis mosoly jelenik meg a nő arcán.

,,Ma nem lesz eső, ez biztos, egy száll felhő sincs az égen.

[Felon]

Lesh

Hunter - tolvaj - Nudista klub

- Nem, nem így kell, hurkold át ott még egyszer azt a kötelet!

[Felon]

Nerea Deschain

Thya - Arel papnő - Nudista klub

Szóval. A kislány nem is tudom hol született igazán, az apja se nagyon emlékszik rá, akkoriban elég sokat vándoroltak a Városállamok területén. Meg persze azóta is. Amolyan hippi nemzedék féle lehettek, néhányan kalandozókként emlegetik az efféle népséget. A kis Nerea apjával nőtt fel, lévén édesanyja belehalt a szülésbe ami valljuk be nem ritkaság. Mondhatni az élet rendje, az idősek átadják helyüket a fiatal nemzedéknek. Igaz, nem a legmegfelelőbb időben távozott el az a jó asszony. Az újszülött leánygyermek így a csöppségekhez mit sem értő csapodár vándorló, tivornyázó férfitársaság gondozásába került minek apja is tagja volt, az Arel-papokéba. Tán a szerencsének köszönhetően, tán a kislány szívósságának, a csecsemőből egy évek múlásával szép kislánnyá, majd gyönyörű nővé cseperedett. Az apja a mai napig nagyon büszke rá. Jobb lányt nem is kívánhatna magának. Gyönyörű dús vörös haja

[Felon]

Ghoran

Oshram - barbár - Nudista klub

A Kharkad hegység nyugati részén született, közel a

[Felon]

A Falka

Pyarron szerint 3702, A bosszú hava

[Felon]

Abasc Idlofla

Con Salamander - Doldzsah pap - A Falka

Abasc életének első harmadát akár átlagosnak is mondhatnánk. Egyszerű dzsad polgárcsalád második gyermeke volt, egy nővére és egy öccse volt. Kiskorában is kedvelte a harcot, fakardokkal küzdöttek öccsével minden nap az út porában, amíg anyja a háztartást vezette, apja pedig Al Abadana városházáján dolgozott. Nem éltek rosszul, mindenük megvolt, amit akartak, de nem voltak fényűző dolgaik. 11 éves korában azonban fordulat következett életében: az el dzsiah elragadta munkából hazatérő apját. anyja saját testét kellett, hogy áruba bocsájtsa annak érdekében, hogy eltartsa gyermekeit. Abasc mindig nagyon önérzetes és önálló volt, így most sem tűrhette, hogy anyjának ezt kelljen csinálnia. Összekuporgatott pénzéből beállt egy gladiátoriskolába, hogy majd a küzdelemből keresett pénzzel tartsa el családját. Az alapképzéssel hamar végzett, és igen tehetségesnek bizonyult, úgyhogy két hét leforgása után már állatokkal harcolhatott. A küzdelmeket jól bírta, de szerzett néhány komolyabb sérülést (egyszer leharapta egy quakka két lábujját) Nem akarta feladni a hivatását, a harcot, de körülbelül egy-másfél év után már unta, hogy állatokat öl. Nővére beházasodott egy gazdag családba, öccsét pedig egy járvány elvitte. Anyja teljesen kiégett, de már csak ketten voltak, Abasc és ő.

[Felon]

Sirdna Ylemes

Suttogó - Gilron pap - A Falka

Sirdna gyermekkora felhőtlen volt. Apja kitagadott kahrei mérnök volt, anyja belehalt a szülésbe. Kettesben éltek öregével, Erenben. Apja megbecsült kovács és mérnök volt, épületeket tervezett, vasszerkezeteket és egyszerűbb gépeket épített, s fiának is ezt a hivatást szánta. Sirdnának tetszett apja munkája és tehetségesnek is bizonyult benne. Gilron egyházának követője volt édesapja is, gyakran jött hozzájuk látogatóba egy idősebb gilron-pap, aki már nem dolgozott, csak tanított. Sirdnát apja nyolc évesen ehhez a paphoz iratta apja, hogy tanuljon a vallásról is, és a mérnöki tudományokról is. A tanítás gond nélkül folyt, és az öreg annyira sokat látott Sirdnában, hogy megkérte apját, hadd nevelje pappá. Mivel ez nem egy taláros, templomos, folyton imádkozós egyház, apja belement a dologba. A fiú megtanulta Gilron tanait, a vallásismeretben és a történelemben is járatos lett. Esze mindig jól fogott, keze ügyesen munkát fát, fémet egyaránt. Húsz évesen mérnökmesteri címet szerzett, mellyel ereni nemesi cím is járt. Nagyon jó helye volt, megbecsülték, s magának Eligornak is tervezett ezt-azt (egy kis tóparti rezidenciát és egy címergravírozó gépet). Sok pénzt szerzett, Huszonöt évesen akár nyugdíjba is vonulhatott volna, de nem tette, mert nem ezt tanulta. Apja ekkor tért meg Dartonhoz, s ő örökölte apja vagyonát is. Apja halála eléggé megrázta, az italba menekült, kocsmázott szinte minden este. Két éven át csak dorbézolt, nem dolgozott semmit, és nem hogy a vagyonát itta el, de tartozásai is az égig értek. Ekkor azt hitte, könnyen kibújhat a kutyaszorítóból, tervezett egy ismétlő típusú nyílpuskát, amiből három példányt gyártott. Egyet egy abbitacél sodronyingre cserélt egy törpével, egyet eladott, hogy tartozásait rendezze, a harmadikat pedig megtartotta magának. Ekkor azonban a városba érkezett egy kahrei mérnökökből álló különítmény (vélhetőleg ekkor jutott el odáig híre), akik kötelezték rá, hogy belépjen a mérnöki céhbe, és így folytassa munkáját, azért, hogy a mérnöki titkok megmaradjanak nekik. Sirdna nem ment bele, és néhány perc durva szóváltás után dulakodásba fúlt a látogatás. Három mérnököt csak a papi gyógyítás mentett meg a nyomorékságtól, egyiküket pedig még ez sem, annyira eltörte ujjait Sirdna kalapácsa, hogy többé nem praktizálhatott. Sirdna nagyon komoly büntetést kapott, melyre ráment a háza is. A városban nem kaphatott többé hivatalosan munkát, csak feketén dolgozhatott volna, nemesi címét visszavonták, mondván nem nemeshez méltóan viselkedett. A kahrei tanács kitaszította, de Gilron megtartotta kegyében. Sirdna úgy döntött, világot lát, a városok városában biztosan szükség lesz rá. Aztán út közben ráébredt, hogy már közelít a harminchoz, és mégsincs családja, kedvese. Rájött, hogy nincs is rájuk szüksége, és nem is akar igazán letelepedni, sokkal érdeksebb titkokat rejt a világ annál, mintsem egy karóhoz kötve élje életét. Elindult hát a nagyvilágba, hogy egy napon majd őt is úgy emlegessék: a kalandozó-pap. Hamar társakra lelt, s velük járta be a nagyvilágot.

[Felon]

Radolik Arano

Szenty - Shadoni bajvívó - A Falka

Kereskedő hercegségek, polgári család, egyetlen gyermek. Unta az életet, nem volt mit csinálnia, kalandokra, az egész világra egyszerre vágyott. Egyszer egy fickó jött a városba, aki felkeltette a figyelmét. Míves tőrkard lógott az oldalán, shadoninak vallotta magát, és olyan szépen beszélte a közös nyelvet, hogy úgy döntött, neki is meg kell ezt tanulnia. A dolog könnyen ment, és elindította a bajvívóvá válás útján. A fickó ugyanis a shadoni stílus művelője volt, és éppen tanítványt keresett. Radolik így otthagyta szüleit és szülővárosát, és belevágott a lecsóba, mondván mit neki az egész világ... A shadoni tanította, mindenre, ami csak tőle tellett, de Radolik türelmetlen fajta volt. Hét év alatt értek a tanulás végére, ekkor volt húsz. Mestervizsgája hibátlanul sikerült. Ezután mestere szélnek eresztette, mondván tanítani akar még valakit, mielőtt meghal. Radolik belenyugodott, és máris elindult, hogy meghódítson ezer női szívet, és egész életét jólétben, nők és bor társaságában töltse. Ment is a dolog elég sokáig, aztán egyszer az Ifini városkapitány feleségét akarta meglékelni... Sikerült, de közben elkapták, irány a börtön, két hónapra (csak azért ennyire, mert hatalmas pénzbírságot is fizetett). Itt megismerkedett a boszorkánymesterrel, elindultak a nagyvilágba újfent, hogy barátokra és mesés vagyonra tegyenek szert együtt.

[Felon]

Arkadho

Faresz - boszorkánymester - A Falka

Arkadho egy fiatal boszorkánymester, küzdelmes gyermekkorral, és homályba vesző múlttal. Életének első évei is nehezen teltek már, sokadik gyerek volt egy amúgy is szegény ifini polgárcsaládban, apja egy kocsmát üzemeltetett, anyja pedig ott szolgált fel. Az üzlet nem nagyon ment, de a gyerekcsinálás annál inkább: Tizenegyen voltak testvérek. Egész nap az utcán lógott, ő volt a harmadik legnagyobb gyerek. Gyerekkorában minden csúfolta, mert kuszák voltak a fogai, s benne csak gyűlt a feszültség, az agresszió, de sosem bántott senkit. Aztán egyszer a nővére csúfolása alkalmakor elpattant benne valami; egy széklábbal ütötte agyon a nővérét és a segítségére siető két öccsét is. Ekkor még csak nyolc nyarat látott. Apjáék az utcára vágták, hogy boldoguljon egyedül, mert ebben a családban nincs már maradása. Lopott, csalt, hazudott, utóbb macskatolvajlásból élt. Egy napon az egyik fogadó küszöbén koldult, amikor egy szikár, fehér hajú fickó lépett elé azzal, hogy menjen vele, ad neki ételt és szállást, ha segít neki. Arkadho persze ráállt a dologra. Boldogan futott a toroni után, aki lovával éppen csak ügetett. A fickó annyit kért tőle, hogy tartsa neki rendben a házat, és vigyázzon a különböző italokra és füvekre amikkel dolgozik. Később aztán gyűjthette is már őket a város mellett. Egyszer Arkadho úgy döntött, ellopja a fickó összes vagyonát és elmegy valahová, azonban az elkapta őt. Megfenyegette, hogy levágja mind a tíz ujját, ha még egyszer ilyet csinál, és Arkadho ezután semmi ilyesmire nem vetemedett vele szemben. Nagyon jól kijöttek fél év után, és a toroni elárulta neki titkát, és segédjévé fogadta. Tiltott praktikákba vezette be az ifjút, aki még csak tizenegy éves volt. Megtanította a szellem erejének használatára, sőt, pusztító villámmágiákra, és olyan dolgokra, melyekről előtte álmodozni sem mert. Fogékony volt a boszorkánymesteri tanokra, minden varázslattípust meg tudott tanulni, és ügyesen bánt a füvekkel és folyadékokkal is. Nem volt olyan nagy méregkeverő, ez volt egyetlen gyengéje. Szabadidejében mestere számszeríjával gyakorolt. Egy idő után önálló keresetre tehetett szert növénygyűjtéssel és különböző szerek előállításával. Első fizetéseit félretette, majd rövidkardot vett belőle, ez azóta is vele van. Hat évig volt a mestere mellett, amikor is az egy napon felrobbant az egész házzal együtt. Arkadho épp távol volt, a piacon adta el portékáját, hazatértekor már a nemzetőrök várták. Börtönbe került, mert azt hitték, ő volt mestere gyilkosa. Odabenn rá kellett jönnie, hogy az elmúlt hat évből valós emlékekre alig emlékszik. Nem tudná megmondani, milyen magas volt mestere, vagy hogy milyen ételt szeretett. Csak a tanult dolgokra emlékszik ebből az időszakből. A börtönből kikerülvén nincstelen volt, elkezdte hát űzni azt, amihez a legjobban értett: csalt, hazudott, először a füvekkel és hatásaikkal kapcsolatban, aztán pár kártyatrükköt eltanulva egy részeg kobzostól a kocsmában kártyával is. Három év telt el, és Arkadho egyáltalán nem az volt, aki annakelőtte. Tizennyolc évesen egy önálló, szabadságra vágyó herbalista volt, aki ezt akarta csinálni élete végéig. Huszonegy évesen Ifin egyik legnagyobb csalója: Hamiskártyázott, álruhákat öltött, elmaszkírozta magát, nem volt nap, hogy ne verjen át valakit. Egyszer azonban rossz emberbe kötött bele, egy volt mentalistába, aki átlátott rajta, és elfogatta. Huszonnégy volt tehát, amikor ismét a cella falai közé szorult. Igaz, hogy csak fél évre, de ez döntő fél év volt, mert itt találkozott egy olyan szájhőssel, aki élete végéig a barátja lett...

[Felon]

Ibarai jégbányászok

Nyugodt szép éjszaka volt,

Mikor összeállt a mitikus csillagkép,

Szépségében baljóslat honolt,

Nem minden él?nek hozott szerencsét.

Elsőként, vándor dalnok története,

hiába dalolt a szépért, jóért,

balvégzete a legendának megesett,

szülei lelkéért felel a jó ég.

Fiatalon, foganta előtt,

balszerencse ült a családon,

apja tudta ,végzete eljő

nem fogott semmi a koholt átkon.

Bűnös boszorkány köpte az úrra,

végzete utolérte, az átok teljesült,

kihalt a család, már csak pora,

az ifjú örökös kalandozó sorsra került

[Felon]

Radgaline

Lirion - tolvajlány - Ibarai jégbányászok

Eme történet hőse, habár nem bír hősi jellemzőkkel, mégis annak kell említenem. Eddigi rövid élete során sokat megélt illetve túlélt. Fiatal arca bár nem meggyötört, elméjében mély nyomokat hagyott jó néhány gyötrelmes éve.

Származása bizonytalan. Senki nem tudja kitől, azt sem, hogy hol. Nem tudni igaz szerelem gyümölcse vagy egy átmulatott éjszaka nem várt jövevénye. Igazi szülőháza sosem volt, igazi szüleit soha nem ismerte, és nem ismerhette.

[Felon]

Drol Toran

Xero - varázsló - Ibarai jégbányászok

Tisztelt olvasó, ha ezt olvasod vagy meghaltam, vagy pediglen barátaim közé fogadtalak!

Rólam: Régen még kedves ember voltam és csak a rendemnek és a tudásnak élem ez utóbbi most is fennmaradt bennem, de a tudáson kívül más már nem érdekel!

Most a múltamról ínék egy picit

Drol Toran volnék 28 esztendővel ezelőtt láttam meg a napvilágot. Anyám lelke megszületésem után tovább vándorolt egy másik testbe. Apám tudós volt, ezért sokat járt könyvtárba és engem is mindig magával vitt ezért már 5 éves koromban tudtam írni és olvasni.

Egyszer egy poros könyvet találtam otthon a padláson, elkezdtem olvasgatni, nagyapám írt még bele. A mágiáról és az életéről nagyon megtetszet a nagyapám könyve. Elhatároztam, hogy én is varázsló leszek apám nem örült neki, de végül belement idézem:

[Felon]

Malniquo ves Delneror

Dodó (Krilesorarn) - bajvívó - Ibarai jégbányászok

Üdvözletem! A nevem Tiras, Tiras Alder.

Egykori zenész, éneklő alamizsnás, kóborló muzsikus és udvari zenész.

Valami mindig is hajtotta szívem messzi-messzi tájak felé ahol az énekes madarak andalító muzsikáját még hírből sem ismerik,

[Felon]

Marick Gandare

Blasius - tolvaj - Kandírozott medúzák

- Tisztelt uram, drága asszonyom, nem tévedek, hogy átutazóban vannak szeretett városállamunkban?

[Felon]

Kronus Mabrem

Crusader13 - wier harcos - Kandírozott medúzák

Összegző jelentés

A bíbornokok mélyen tisztelt tanácsának részére írom ezen jelentésemet, hogy bizonyítsam, hiba lenne megszűntetni Kronusz Mabrem becserkészését, illetve elfogását célzó nyomozást. A tényeket és eredményeket figyelmesen átolvasva felismerhetik, ezt a szörnyeteget Domvik adta kötelességünk elfogni és megsemmisíteni, hogy ne árthasson többé senkinek és ne szennyezhesse világunkat és hitünket puszta létezésével.

Kronusz Mabrem psz. 3681-ben született, egy középnemesi család egyetlen gyermekeként Shadlek tartományban, Shadlek városától 10-15 mérföldre a család birtokán, amely a határtól nem messze feküdt. Apja, Eromo Mabrem, Shadlek városának vezető hivatalnokai közé tartozott, anyja, Ariana Mabrem (Ariana Cormana), fia megszületése előtt a városokon kívül élő nemes hölgyek, a városiakéhoz képest szerény, tipikusnak mondható életét élte, fia megszületése után azonban gyakorlatilag minden idejét otthonában töltötte.

A család szolgálatában több inas, szakács, lovász, kocsis és egyéb szolga állt, a család anyagi helyzetének megfelelő létszámban. A személyzet egyetlen említésre méltó tagja egy idős lovag, bizonyos Theun Antara, aki már két nemzedék óta szolgálta a családot, egyfajta komornyiki posztot töltött be, a birtokon és a házban dolgozók munkáját felügyelte és koordinálta, továbbá, mint azt megtudtam, gyakran hajtott végre bizalmas jellegű megbízásokat az uraság utasítására. Jómagam frissen felkent inkvizítorként első megbízatásomat teljesítettem, amely a család megfigyelése volt, beépülve a házban dolgozó cselédek közé. Ekkor Kronusz Mabrem a tizenkettedik életévében járt.

A megfigyelést akkori felettesem, Almor Magra rendelte el. A műveletnek nem volt különösebb indítéka, Shadlek tartomány eléggé problémás és züllött ahhoz, hogy még a legrendezettebb családot is bármikor megfigyelés alá vonjuk. Amikor először a házba léptem, egy különös, baljóslatú érzés kerített hatalmába, ez az érzés adta meg nyomozásom fő irányát. Rövidesen rájöttem arra, hogy a fiú ennek a különös érzésnek a forrása, de az okot csak egy kisebb kutatás árán sikerült csak kiderítenem. Megvizsgáltam a gyermek auráját, majd egy rögtönzött indítékkal szabadságot vettem ki és felkerestem a titkos inkvizíció legközelebbi irattárát és elkezdtem nyomozni, hogy kiderítsem mit is láttam valójában. Kutatásaim szörnyű eredménnyel zárultak. Kiderült, hogy akit eddig ártatlan gyermeknek gondoltam valójában egy wier, egy vérszívó szörnyeteg, amely a gonosz és a romlottság egyik képviselője világunkban és puszta léte is bűn Donvik és az ő szent hite ellen.

Azonnal jelentést tettem felettesemnek, aki értesítette az inkvizíció legfőbb központját Shadon városában, ahol a család teljes megtisztítása, és a gyermek elfogása, majd a szent ítélőszék elé állítása mellett döntöttek. Az utasítást azonnal végrehajtottuk a legjobb boszorkányvadászok és papok bevonásával. Mikor másnap a lángok végül elaludtak és végeztünk a holttestek összegyűjtésével, azon kellemetlen felismerésben volt részünk, hogy sem a gyermek, sem az ídős lovag Theun Antara holtteste nem került elő. Feltehetőleg előre tudták, hogy mi fog történni és elmenekítették a fattyút. Valószínűleg az apa kapcsolatainak köszönhetően jutottak információhoz, de az is elképzelhető, hogy az én eltávozásom keltett bennük gyanút, ez már sosem derül ki.

Mivel a környék tüzetes átkutatása és a túlélők kikérdezése sem járt sikerrel, mozgósítottuk a kémek és besúgók kiterjedt hálózatát, hogy megtaláljuk a szökevényeket. Meglepően gyorsan sikerrel jártunk, kiderült, hogy egy karavánhoz csatlakoztak és átjutottak Pyarronba. Mivel nyíltan nem léphettünk fel ezért elrendeltem a követésüket, és lehetőség szerinti visszaterelésüket Shadon területére, de egy hatalmas vihar során elvesztettük a nyomukat, így a nyomozás egy időre zátonyra futott, de nem véglegesen.

Mivel sosem adtam fel a reményi, hogy egyszer kézre kerítem Kronusz Mabrem-et ezért az összes későbbi küldetésem során figyeltem, hátha felfigyelek rá, vagy az idős lovagra valahol, és mindig volt pár ügynököm készenlétben szerte az országban, és a határ mentén. Végül igyekezetemet siker koronázta, az egyik ügynököm hat évvel a kudarcba fulladt elfogási kísérlet után észlelte őket éppen Shadlek tartomány határának közelében. Az ügynököm jelentése alapján egy zsoldoscsapathoz csatlakoztak. Egy ügynök beépült a zsoldosok közé, hogy folyamatosan megfigyelés alatt tarthassam a szökevényeket, ennél többre akkor nem volt lehetőség, hiszen éppen egy másik nyomozás közepén voltam, és akkori feletteseim se nézték volna jó szemmel, ha egy régi ügy megoldásával töltöm az időmet aktuális problémák megoldása helyett.

[Felon]

Kyra

BigMac - sötét bárd - Kandírozott medúzák

A nevem Kyra Vállig érő fekete hajam van barna szemem és aránylag sötét bőröm.

Gorvickban születtem 1 gazadag kereskedő családban nevelkedtem, Anyám szülés közben meghalt.

Amikor 5 éves lettem apám 1 hozzá képest 1 fiatal nőt vett feleségül. Gyűlöltem a mostoha anyámat .

10 éves koromra megtanultam játszani 1 régi Ereni Sípon amit 1 kereskedőtől vett édesapám még amikor kicsi voltam. Keveset voltam otthon jártam a környéket egyre inkább megfoganta fejemben a szökés gondolata. 16 évesen döntöttem úgy hogy meglépek otthonról, fogtam 1 erszény aranyat, a sípot némi ruhát és nekivágtam a nagyvilágnak.

Dőzsölés, nők, pia.. így éltem az életem nem érdekelt senki és semmi.

[Felon]

Goncalo Feroza

Mandarin - fejvadász - Kandírozott medúzák

Goncalo Feroza Todvar várában, a Manta an Gorvik hegység északi nyulványában, a Corrada legmagasabb csúcsánál látta meg a napvilágot, Gorvikban. Anyja születése után nemsokkal ismeretlen körülmények között meghalt, a rossz nyelvek szerint a család egyik ellenlábasa jóvoltából. Apja Abadanában nagykövet, így fiával elég gyakran járt arra, mivel sosem volt hajlandó elszakadni tőle. Az egyik ilyen útja során egy rabló banda megtámadta a karavánjukat, lemészárolva mindenkit, kivéve az ekkor 8 éves Goncalot. Az egyik öreg veterán harcos észrevett egy különös vilanást a gyerek szemében, amit az általuk tisztelt Isten jelének vett, így megkimélték az életét, és magukkal vitték titkos sivatagi településükre. A gyereket kitanította mindenre amit ő tanult régen a tanítójától. A fiú nagyon fogékony volt ezekre a

[Felon]

Severetin del Quantim

Karashu - tűzvarázsló - Kandírozott medúzák

A Pyarroni időszámítás szerint 3680-ban született a Déli Városállamok területén, egy Requuin nevű kis városban, a kráni határ mellett nem messze. Anyja szülés közben meghalt, így apja nevelte, aki egy szegény parasztember volt. testvére nem volt, egyedüli gyerekként nőtt fel. Igen hitványan kezdődött élete Serevetinnek, mivel alig valamennyi pénzre tehettek szert, tehát csak minden nap egy kevéske ételre volt pénzük. A folyamatos dolgozás hatására erős ifjú vált belőle, bár hiába volt nagyon intelligens kiskölyök, nem volt miből taníttatni a gyereket, így a többi szegény parasztgyerekhez hasonlóan dolgozott a földeken.

Sok barátja volt, szeretett velük lenni, minden szabadidejét velük töltötte. Nagyon szerettek viccelődni a város lakosaival, apró csínyeket követtek el, és sokszor meglesték, hogy a többi városlakó mit csinál. Persze a Quantim

[Felon]

Alric Keilor

Atvy

[Felon]

Aizenhaart Cross

Frosty - bárd - Azbesztkecskék

CROSS AIZENHAART

Részletek a Legendák Naplójából

P.Sz.3705 Gályák tengere

Ismételten nekiállok művemnek de tanultam az előzőkből mesterem jóvoltából hátra kellet hagyni előző köteteimet így napló szintén kezdem el. Hát még magam sem tudom hogyan kerültem össze a mostani kalandozó társaimmal. Bár azt sem tudom hogy mi a fenéért utazunk a Gályák tengerén jahh tudom már

[Felon]

Dargon Arton

Quo Xerax - fejvadász - Azbesztkecskék

Nevem Dargon Arton. Jómagam már 21 telet láttam e világon és még nem mostanára tervezem, hogy testem és lelkem visszaadjam az égieknek. Már születésemkor megpecsételődött a sorsom, hisz apám Toron egyik leghíresebb fejvadásza volt. A vér kötelez. Egész életemben ehhez megfelelő neveltetésben volt részem. És, hogy őszinte legyek nem is bánom, mert így megtanultam elviselni a fájdalmat, a szenvedést, és a könyörtelenség kimeríthetetlen forrását élvezem. Az Ikrek kitanított mindenre a fegyverforgatástól csekély kultúrán át, még a pszi egyes slan diszciplináit is tudom alkalmazni, s pyarroni módszerrel igen jól tudok bánni. Jó pár év elteltével tanulmányaim lassan befejezem, de én úgy gondolom, hogy az ember addig tanul ameddig a lábán jár. Már egy ideje azok a gondolatok keringenek a fejemben, hogy szabad ember akarok lenni, nem akarok semmiféle klán

[Felon]

Mene

[Felon]

William Wandern

Rómeó - bajvívó - Azbesztkecskék

A NEVEM WILLIAM WANDERN A WANDER H

[Felon]

Sakraf

Gwarihir Felagund - tolvaj - Ibarai jégbányászok

Erionban születtem az Úr 3676. évében. Apám kocsmáros volt egy ócska porfészekben a Katlan határán. Egy lecsúszott haonwelli nemesember volt, anyám pedig egy kisemmizett dzsad kereskedő lánya. Szegények voltunk, ennek ellenére nem volt sanyarú gyerekkorom. Mikor kezdtem már képes lenni rá, segítettem apámnak ahol tudtam, így esett meg hogy három éven keresztül a söntés és az asztalok között sürögtem, mint felszolgáló. Szabadidőmben pedig az egyik állandó vendégünktől, aki hét pálinka rögtön egymás utáni lehúzása mellett a lanthoz is értett ezen hangszeren tanultam játszani. Mikor már nem túl gyakran pengettem mellé ismerkedtem meg egy lánnyal