Valaki Közzétéve: Szeptember 12, 2003 Közzétéve: Szeptember 12, 2003 RejtekhelyMikor futsz, mint az őrültMikor üldözők vesznek körbeMikor társad előtted hal megAkkor ad egy rejtekhelyet.Ládad már véresKezed már érdesFutsz, mint az őrültNem lesz soha vége. Lerásztad a kutyákatBiztonságban vagyEljutottál a házbaHol készen vár a csapda...
Valaki Közzétéve: Szeptember 22, 2003 Szerző Közzétéve: Szeptember 22, 2003 Harcossá avatásMikor betöltötted a korodÉs nem verték ki a fogsorodEljöhet a napod, mikorApád harcosokhoz szól.'fiam már készVárja a vesztétKardja kezébenMár csak az ellenséget lesi.''Tudjuk kész, ?Ezért lesz társunkDe jön még a kegyetlenAvatásunk."Válaszolja a többiLándzsát ragad'Most mutasd meg, Hogy milyen vagy!'Megindulsz el?reHúsz éves kiképzésMost hazsnálod ki,deA gy?zelem még nem alakult ki.Utolsó próbán megbukszDe nincs semmi elveszve'Most már társunk vagy, ne tagadd!Velünk halsz majd, ne tagadd!
Manndil Közzétéve: Október 11, 2003 Közzétéve: Október 11, 2003 Mielikkinek"Ha látom ,amint a Nap felkel,Érzem, a világ megtellik élettel,Napfény csillog a patak vizén,S tudom, hogy ide tartozom én.Szél susog az Erdők lombjai közt,A Természet szép s tudom azt, hogy örök,Boldogan mászok a hegyeken fel,S nézem az Erdő hogyan ébred fel.Dél közeleg, magasan fenn van a Nap,Szomjat csillapít hűs, tiszta patak.Madárdal száll az erdőn s mezőn,A Természet ölel át hőn s szeretőn.A Nap fénye melegíti fel szívemet,Bátran járom az ösvényeket.Itt nincs mi veszélyt jelentene rám,Hisz a Természet az én szerető Édes Anyám.Bércek és völgyek várnak reám,S kapaszkodok fel a hegy oldalán,Közben néhányszor megpihenek,És nézem a sast ami engem követ.Beszédre itt soha nincs szükség,Lelkeden keresztül szól Föld és Ég.Hallgatod örömmel a Szél dalát,És tudod, hogy itt nagy csoda vár még rád.A Nap lassan eltűnik a hegyek megett,S bíborszínűre festi az eget.Utolsót csillan a patak vizén,S homályba borul, minden mi él.Csillagok világítanak sejtelmesen,Az utat nem véti el lábam sosem.Az Éj neszeit hallom magam körül,S szívem ennek is nagyon örül.Ligethez érek és megpihenek,A Hold teszi világossá a sötét Eget.Tudom, itt biztonság vár majd rám,S e kőrforgás soha meg nem áll."egy kis ráadás:"Vándor a szívem,Kalandozó vagyok,Az életben sehol meg nem nyugodhatok."
Nefadar Közzétéve: Október 15, 2003 Közzétéve: Október 15, 2003 VégnapPusztulásba taszította kegyetlen álmaMost a pokol kapujában áll ítéletre várvaFent hatalmas úr, de itt lent egy senkiS életének értelmét örökre vesztiDe a pokol urának tervei vannak veleAz él? világ így örökké el van veszvePokolbéli láncat könnyedén széttépiS a hajnal már seregeivel az él?k közt ériSeregében: átkozottak él?k és holtakVezérük mögött sorakoznak végtelenül hosszan
Gem Kapocs Közzétéve: Október 15, 2003 Közzétéve: Október 15, 2003 ÉlőhalottHalkan csobogó vad patak, mesélő ágak hajlanak.Megérinti szívem az este,mikor itt lettem eltemetve.Megremegő mesélő ágak,halkan rezgő vezénylő szárnyak.Lassan múló éjszaka,de még hajt a vér szaga.Halkan csobogó vad patak,nem messze emberek alszanak.nem sejtik hogy még ma éjjel,közülük kit tépek széjjel.
gord a polihisztor Közzétéve: Október 29, 2003 Közzétéve: Október 29, 2003 Bosszú:Szemében vörös láng kél,S pászmát vet ver?fénnyel.Agyában ezernyi gondolat,Kavarog esetlen hévvel.A rend neki már megbomlott,Szerelme szíve megszakadt.Agyában nem kavarog más, Csak a bosszút forraló akarat.Nem kél már láng szemében tudja elbukott,Terve hibás volt s elvásott.Mit tegyen ez az égiek akaratja,Beletör?dik s már csak ez hajtja.A beletör?dés hajtja , s ezt jól tudja,Ha Igere ezt akarja,Legyen meg, Mindenható akaratja.Nem hajtja már eszel?s düh,Csak a halálvágy,Semmije nem lévén Lelkét adja a homály trónusán.Morgena volt az ki megfosztotta,A homályúrn? kit szertetett eltaszította.Legyen hát szolgálja a homályt a maradék erejével,Lesz homály bosszúálló kedvel.Kinek léte a bizonytalanság,S sorsa halál,Megsegíti, s Morgena Keblére dobja Mert sorsa t?le ezt akarja.De ki vért ontott, bosszú nélkül,Mer? kedvtelésb?l,Azt a halálhegy ormaira,Felkoloncolja.Lesz ? a bosszúállás maga,Ki fekélyt bocsát minden gyilkosra.Ki káoszt vet és halált arat, Mert Ez Morgena akaratja.
Merlin Közzétéve: November 21, 2003 Közzétéve: November 21, 2003 Caedoni bordalCsókot szájra, bort pohárba,Vígadjon együtt pór, és nemes,Ha otthon asszony sodrófája várcimborám, hát magadra vess.Mert nem férfi, kit harsány hangú Asszony parancsol haza, Látom papucsban érkeztél,S otthon maradt a gatya.Én minden este visszatérekMert nincsen jobb boromnál,Hazafelé hányok egyet,A Caedoni romnál.Füled tapaszd poharadra,Hallod, hogy dorombol ?Még hogy a bor pusztítElbutít és rombol ?Akik ezt állítjákOstobák, és balgákNem járnak ők fogadóba,Tehén tőgyét nyaljákÉn minden este visszatérekMert nincsen jobb boromnál,Hazafelé hányok egyet,A Caedoni romnál.Egy szépasszonynál töltöttemA tegnapelőtt estétVégigcsókolgattamGyönyörűszép testét.De eljöttem közétek,elég volt a jóból, mertEgy asszony sem csókol úgy,mint egy flaska óbor.Én minden este visszatérekMert nincsen jobb boromnál,Hazafelé hányok egyet,A Caedoni romnál.Jöjj hát borom, te drága,te hallgatag barárát,fogadós ki vízzel pancsol,szétrúgom farát.Ki bort iszik, a jövendőbevidáman tekint,Az Ég ezerszer áldja meg,e folyékony rubint. Niel din Siniel
Nefadar Közzétéve: December 8, 2003 Közzétéve: December 8, 2003 SzerelemA holdfényben találkoztak ketten,Tünde lány és a halandó ember.És egymásba lettek szerelmesek,De boldogok soha nem lehettek.A lányt az apja másnak szánta,Bár ezt később már nagyon bánta.A lány elhagyta tünde népét,És halandó lett szerelméért.A fiú a vadonban már várta.Legenda maradt belőle mára.Örökre elhagyta boldog népét.Ott lelte meg az élete végét.
Nefadar Közzétéve: December 8, 2003 Közzétéve: December 8, 2003 Veszteség A harcmezőn pillantotta meg őt A lány az ifjú királyi testőrt Rögtön be szeretett, pedig ő Csak halandó volt, a fiú meg tünde. Pár nappal később az ifjú életét Megmentette, és ezért a tettéért A fiútól egy csókot kapott és még Kiérdemelte az ifjú szerelmét. Majd a csatamezőn ölelkezve álltak És, a fiú csókot lehelt a lány szájára. Egy nyílvessző a lányt a hátán megsebzi, Holtan, rogy össze, s fiú többé nem feledi.2003. március
Nefadar Közzétéve: December 8, 2003 Közzétéve: December 8, 2003 SárkányölésTudta, hogy ott halál vár rá,De mégis elment oda már.Már nem volt semmi mi itt tartsa.Talán már a halált is akarta.A fiúnak, akit szeretett,A sárkány az életét elvette.Azóta egyedül él már csak,Falujától távol egymaga.Az éjszaka közepén indult,A sárkányt legyőzheti, hitte úgy.Majd a sárkányt hosszú harcbanMegölte, de végül ő is vele halt.2003. márc
Nefadar Közzétéve: December 8, 2003 Közzétéve: December 8, 2003 Véres hajnalA nap első sugarai őt simogatták,A könnycseppek szikrát vetve táncoltak arcán.Kedvese most éjjel esett el a harcban,Egy ork nyílvessző találta a fiút arcba.Páncéljában térden állva könnyét hullajtja,A távolt nézni könnyein át, s kezében a kardja.Meg sem halja, ahogy valaki mögé lép,Majd az ork levágja a lány fejét.2003. április
Manndil Közzétéve: December 9, 2003 Közzétéve: December 9, 2003 ÉlőholtEsik.Bús fellegek takarják el a Napot.Fázom.De még mindig itt vagyok.Félek.QA sötétség kiterjeszti szárnyát.Sikoltok.De nincs ki hangom at hallaná.Magány. Te olmos szárnyú madár.Élet.Mit a bánat ragadcsos sárba ránt.Halál.Mely számomra nem hozhat megnyugvást.Kárhozat!Élő-holt létet miért adtál?!
Nefadar Közzétéve: December 11, 2003 Közzétéve: December 11, 2003 Háború utánCsillogott szikrázott a fény szinte vakítóanA páncélosokon kik a völgyben sorakoztakA dicső lovagok kik a háborúból tértek visszaHirdetvén a győzelmüket, a halált és mégsemPáncéljuk mégis sáros volt és véresSírtak, mert mosolyogni egyik sem volt képesHalált osztottak, s emiatt megváltást kérnekMegkapják, mert máncéljukra a jel fel van vésve
Lord Rufus Közzétéve: December 12, 2003 Közzétéve: December 12, 2003 GyilkosFekete nadrág, s ilyen kesztyű,Fekete zokni, alsónemű,Zord arc, rajta sok vágás,Rajta nem fog az elmúlás.Éjszín ing is helyre kerül,Kard az éjszín tokba.Sötét álarc mögött ott ülKét fekete szembogara.Lassan húzza fel a csizmát,Halál szín és szivacstalp,Hangtalanul oson, mígLe nem sújt rád a kard.Gúnyosan nevet fel,S ellenőrzi: véged.Majd a háztetőkön mászik,Csak távozás végett.
Takeda Közzétéve: December 15, 2003 Közzétéve: December 15, 2003 A hatalom árnyékábanA nagyúr néma csendben ült a nagyterembenSötét tekintettel múltba révedetten.Ezer gyötrelmen mit nyújthatott e száz évForrongott fejében a temérdek árnykép.Vérben és csontok közt holtakat taposvaTestvérek tetemén könnyben átgázolvaÖrök küzdelemben harcolni hogy életLegyen még e földön ne csak rom, s kísértet.Végtelen hatalom részese egy kéz lett, Rendet ez teremtett, béke csak így élhet.
Takeda Közzétéve: December 23, 2003 Közzétéve: December 23, 2003 Jóslat a múltbólSzívemben lángol az ősi magány Mindenhol puszta a régi határHegyek lábánál a száradó fák ága Nincs eső többé csak homok s aszály.Mért szántad erdőnket örök halálraMért küldöd népem hosszú vándorlásraSivár hely ez már, száraz kopár,Hol van itt népednek hosszú boldogsága?Az idegen így szólt: Én vagyok a NagyS néped vágta le halottaimatEzer halottam az elfek lelkén száradAmund pusztításért okold önmagad.Gonosz szövetségnek meglett az áraAmhe megmutatta, a halált szolgáljaAz elfek mennek, a homok marad!Szó nem hagyta el szám sosem hiába.Menj délre népeddel, a gyásznak végeEmber és amund vért igyon a föld végreMíg homokhoz csata és vérontás tapadÉgő láng napot függesztek az égre.De lát még fákat az Ibara homokjaNépem szülötte ad életet újraRégi Tisson Lar ha újra árnyat ad,Népeink mosolya fátylat vet a múltra.
Takeda Közzétéve: December 29, 2003 Közzétéve: December 29, 2003 A másik útonRét virága szárba szökkenÚj tavasz jő, s nap süt bőszenSzáradó föld ad még éltetVéráztatta gyep hajt zöldet.Míg természet újra szépülEmbernépnek nem jut részülSzép szabadság, boldog életFriss kenyért most nem remélhet.Élet, halál egy kezébenPallosjoggal élni készen Zsarnok ül most ősi trónonJó királynak nem jut otthon.Nagy nemesség ország vére Ki nem halt meg mostmár végreÜlhet otthon zord várábanSzáz falak közt egymagában.Senki sem mer ujjat húzniNagy hadúrral szembe nézniVáráztatta karddal rendetMost kovácsol vasfegyelmet.Sötét lélek tiszta szívvelMásik oldal értelmével.Szabad ember nem lesz boldogLázadozva csak koloncotKöt a nép majd tennyakábaAz éhségtől reszket lába.Boldog lesz ő ha majd kenyér Lesz a szabadságnak helyénJó a király sokat engedAdót szed, de kevesebbet.Nemes urak bepótolják,Mit bír a nép kisajtolják.Király nem látja más dolgátNemességnek hisz szavátMás országban van seregeÕsi álmot kerget feje.Nagy országot fő hatalmatKoronákat, birodalmat.Nagy ellennek állja útjátSzolga nép, a másik ország!De a pórok lázadoznakA nemesek marakodnakSötét hadnak vonulását,Nem állhatja senki útját.Nagy vezérnek, sötét úrnakEgy szavára hadak futnakMindent elsöprő csatábaFél világ pusztulására.Õsi rendet így teremtettKarddal vérrel vasfegyelmetPórnépnek marad a munka,De kenyérért nem adóba.
Takeda Közzétéve: December 29, 2003 Közzétéve: December 29, 2003 Kyr haláldalÕseim látnakLelkem Calowynre szállA hősök hazája márTárt karokkal vár.Gyötrelmes végzet sújtja Kísérőim százaitHalálos karjaim súlya Ezreknek nyomja vállait.S kik utam során Kárukra előmbe kerültekA túlvilág poránUgrásra készen ülnek.Várják parancsait A pusztító szavánakGyőzhetetlen hősökMegkésett fiának.Hol hatalmasok álltakHosszú sorokbanOtt utolsó csapását mériKi pusztító volt e korban.
Takeda Közzétéve: December 29, 2003 Közzétéve: December 29, 2003 CsatábanArany a kard könnyen szakadHideg acél kemény marad.A vér lefoly róla gyorsan,Élesítsük csontban húsban.Óvó pajzsot ugyan minekCipeljen ki úgyis rideg Acélt hordoz két kezébenGyőzni jött az halni készen.Ki százat győz pajzsal kézbenKétszázat ki karddal vérben Hal meg ott a csatatéren.Pusztulását bátran nézi,Utódok éneke dícséri.
Takeda Közzétéve: December 29, 2003 Közzétéve: December 29, 2003 Távoli idegenJót akarva csendesenEgy alak átsuhant a tengeren.Veres a víz mindenütt, Hol hajója átrepült.Most itt kint a szárazonVéres a rét már nagyon.Látják ezt jó harcosok,De nem látnak már új napot.Emberek! Féljetek!Kyr pusztító érkezettKi nem fél, s hozzá mer érniTestét darabokra tépi!
bencurrrr Közzétéve: Január 11, 2004 Közzétéve: Január 11, 2004 ValamikorValamikor egyszer nagyon régenEgy régi rege idejébenRúnákkal szőtt ezüst táblánFény csillant meg árnyék árnyánMegcsillant és életre keltDe egy kérdésre sem feleltCsak rúnát izzít és énekelDe egy kérdésre sem feleltÉjjel kisért mikor az Éj az úrMikor jeges kísértetstél fúj.De a sötétben kel a legszebb FényS megcsillan a határ menténMegcsillant és énekel De egy kérdésre sem feleltCsak rúnáz izzít énekel De egy kérdésre sem felelt
Recommended Posts
A hozzászóláshoz be kell lépned, vagy regisztrálnod Kalandozó!
Kizárólag a városőrség által átvizsgált kalandozók hagyhatnak válaszokat.
Kalandozónév regisztrálása
Regisztált kalandozóként felhőtlenebb az élet!
Csatlakozás a KalandozókhozBejelentkezés
Már velünk kalandozol? Lépj be!
Belépés