Legkedvesebb idézetek fóruma

[Madovick]

Vidám, gömbölyded,

Zöld kis szagok ugrálnak

Borsóleves fő!

Ismeretlen szerző haikuja

[Riyena Quarrath]

,,...Érzed a sors újra felvillantja fogát,

mivel már beléd mart sok napon, és éjszakán,

s te már nem is vársz tőle mást,

csak újabb fedetlen, könyörtelen kínzást...

...Ne add föl hisz az élet boldog!

rengeteg illatos virágoskertet rejteget,

tengernyi gyönyört, éltető szerelmet.

Csak sajnos nem neked?"

[Riyena Quarrath]

Néhány elgondolkodtató, általam (is) kedvelt idézet, bölcsesség, remélem tetszenek majd:

,,Szép rózsát sem szakíthatsz szúró tövise nélkül, méz, édes illat sincs fanyar társa nélkül.''

/Tob/

,,Minél tisztábban látjuk a világ valóságát, annál könnyebben birkózunk meg vele."

/M. Scott Peck/

,,Amit másokkal teszel, azt valójában önmagaddal teszed; Tudatalattid megteremti benned azt, amit érzel, és amit gondolsz másokról."

/Joseph Murphy/

,,Jól csak a szívével lát az ember, ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan."

/Saint-Exupéry/

,,Ha meg akarod változtatni a világot, akkor előbb el kell fogadnod olyannak, amilyen."

/Brecht/

,,A szépség jó dolog, de csak akkor, ha nem veszi észre önmagát."

/Kljucsevszkij/

,,Az egyik rendszer oltárterítője a következő lábtörlője."

/Mark Twain/

,,A szerelem mindenható, képes újjáteremteni az embert."

/Dosztojevszkij/

,,Ha valaki nem lehet a fény forrása, akkor legalább lámpavivőként világítsa meg mások útját."

/Markusovszky/

,,A hencegőből könnyen ez marad: megtalálják benne a szamarat."

/Shakespeare/

(,,Az Élet akár egy kirakós játék: ha megtanulod igazán értékelni a benne megbúvó apró, tiszta örömöket, s értékelni azokat, lassan összeáll a kép egésze, s az utolsó darabbal már csak egy lépésre vagy a töretlen boldogságtól!"

/R.Q./)

[Nefadar]

"Vándor, ki ide tévedsz, hagyj fel minden reménnyel, hogy innen 10 percen belül tovább léphetsz! "

netrera.com/verseim bejövő üzieje

[Nefadar]

"'cause she is the princess of sorrow, 'cause she is the bringer of pain, while ghotic portals of sadness call her unpronouncable name..."

Rhasody

[Vándor]

William Ernest Henley

INVICTUS

Out of the night that covers me,

Black as the Pit from pole to pole,

I thank whatever gods may be

For my unconquerable soul.

------------------------

In the fell clutch of circumstance

I have not winced nor cried aloud.

Under the bludgeonings of chance

My head is bloody, but unbowed.

-------------------------------

Beyond this place of wrath and tears

Looms but the Horror of the shade,

And yet the menace of the years

Finds, and shall find, me unafraid.

-----------------------------------

It matters not how strait the gate,

How charged with punishments the scroll,

I am the master of my fate:

I am the captain of my soul.

Magyarul:

LEGYÕZHETETLEN

---

Az égből, mely úgy hull felém

Mint földtekére zord pokol,

Minden istent csak áldok én

Lelkemért mely meg nem hajol.

----------------------

Az élet ökle letepert

S én nem jajgattam vergődve, nem

A véletlen dorongja vert,

S véres, de büszke még fejem.

-----------------------

Túl a harag, s a könnyek honán

Csak a halál borzalma vár,

Évek fenekednek reám

De gyávának egy sem talál.

------------------------

Nem baj ha szűk a kapu

S a tekercs bármit ró ki rám

Magam vagyok sorsom ura

Lelkem hajóján kapitány.

Mindenkinek aki sosem adja fel.

[Riyena Quarrath]

,,Tiszta könnycsepp csak tiszta léleknek szeméből pereghet.´´

[Nefadar]

"Vér volt inkarnációja és pecsérje -

a vér pírja és rettenete."

Edgar Allan Poe: " A vörös halál álarca"

(forditotta: Babits Mihály)

[Felon]

William Shakespeare: LX. szonett

Mint a kavicsos part felé a hullám,

Úgy futnak a halálba perceink,

És előde helyére benyomulván

Küzdelmes láncban mind előre ring.

Az élő mag fürdik a fényözönben

Nő, megérik, de alig volt dicső,

Sanda sötét tör glóriája ellen

S amit adott, megrontja az Idő:

Lemarja friss hamvadat, ifjúság,

S ráncokat vés a szépség homlokára,

Habzsolja létünk kincsét, legjavát,

S nincs amire le ne csapna kaszája.

De bárhogy dúl is vérengző keze,

Dalomban te mindig dacolsz vele.

[Nefadar]

Egy barátnőm utolsó verse amit a Netrerára írt, mint kiderült élete utolsó verse volt és búcsúzásnak szánata...

:: Aya Sofia: Utolsó vers ::

/összeszedegettem innen-onnan a portálról, hsz-eimből...ez az utolsó versem, nem írok többet...köszönöm, hogy itt lehettem/

November volt, percek teltek el méla hallgatásban

ma mégis köntöst húz a szomorúfűz,

S levelei azt hullajtják:

- ma más van, ma más van,

- más...

- van...

Ha lesz, ki megöntözze lelkét

biztosan, megéri a tavaszt,

hogy kelet felől vidít-e fel?

A lehetőség számtalan

lehet száz, akár ezer...

Valahol mindenkiben benne van ez,

Csupán a gondolat súlya húz,

Nem ereszt, mert fél,

Mit tehet, ki a versben

nem rímet keres,

Hanem egyszerű szöveget...

Ha most sötétnek is

látszom,

holnapra biztosan kialszom,

ha mégsem

teszem meg,

eljátszom

régi zongorámon a dalt,

huh felkavart,

nem születnek többé versek

a magányt nem dobom el

én-én, maradok...

[Nefadar]

"My fall will be for you

My love will be in you

If you be the one to cut me

I will bleed forever"

- Nightwish

[Warlock]

Ady Endre

A Halál rokona

Én a Halál rokona vagyok,

Szeretem a tűnő szerelmet,

Szeretem megcsókolni azt,

Aki elmegy.

Szeretem a beteg rózsákat,

Hervadva ha vágynak, a nőket,

A sugaras, a bánatos

Õsz-időket.

Szeretem a szomorú órák

Kisértetes, intő hivását,

A nagy Halál, a szent Halál

Játszi mását.

Szeretem az elutazókat,

Sírókat és fölébredőket

S dér-esős, hideg hajnalon

A mezőket.

Szeretem a fáradt lemondást,

Könnyetlen sírást és a békét,

Bölcsek, poéták, betegek

Menedékét.

Szeretem azt, aki csalódott,

Aki rokkant, aki megállott,

Aki nem hisz, aki borus:

A világot.

Én a Halál rokona vagyok,

Szeretem a tűnő szerelmet,

Szeretem megcsókolni azt,

Aki elmegy.

[Nefadar]

"Akadnak azonban olyan titkok is, amelyek nem hagyják magikat elmondani.

Minden éjszaka meghal az ágyában néhány ember, gyóntató atyja kezét szorongatva,

könyörgő tekintetét belefúrva amannak szemébe

- meghal kétségbeesetten,

görcs fogta nyelvvel, s lelke mélyéán olyan írtózatos

titkot őriz, amely nem

tűri, hogy feledje"

Edgar Allan Poe: "A tömeg embere"

[Felon]

Weöres Sándor: Én is

Én is világot hódítani jöttem

s magamat meg nem hódíthatom.

Csak ostromolhatom nehéz kövekkel

vagy ámíthatom és becsaphatom.

Valaha én is úr akartam lenni

ó bár jó szolga lehetnék!

De jaj, szolga csak egy van: az Isten

s uraktól nyüzsög a végtelenség.

[Nefadar]

Mivel egyszer TAO említette :wink:

1845

THE RAVEN

by Edgar Allan Poe

Once upon a midnight dreary, while I pondered, weak and weary,

Over many a quaint and curious volume of forgotten lore,

While I nodded, nearly napping, suddenly there came a tapping,

As of some one gently rapping, rapping at my chamber door.

"'Tis some visitor," I muttered, "tapping at my chamber door-

Only this, and nothing more."

Ah, distinctly I remember it was in the bleak December,

And each separate dying ember wrought its ghost upon the floor.

Eagerly I wished the morrow;- vainly I had sought to borrow

From my books surcease of sorrow- sorrow for the lost Lenore-

For the rare and radiant maiden whom the angels name Lenore-

Nameless here for evermore.

And the silken sad uncertain rustling of each purple curtain

Thrilled me- filled me with fantastic terrors never felt before;

So that now, to still the beating of my heart, I stood repeating,

"'Tis some visitor entreating entrance at my chamber door-

Some late visitor entreating entrance at my chamber door;-

This it is, and nothing more."

Presently my soul grew stronger; hesitating then no longer,

"Sir," said I, "or Madam, truly your forgiveness I implore;

But the fact is I was napping, and so gently you came rapping,

And so faintly you came tapping, tapping at my chamber door,

That I scarce was sure I heard you"- here I opened wide the door;-

Darkness there, and nothing more.

Deep into that darkness peering, long I stood there wondering,

fearing,

Doubting, dreaming dreams no mortals ever dared to dream before;

But the silence was unbroken, and the stillness gave no token,

And the only word there spoken was the whispered word, "Lenore!"

This I whispered, and an echo murmured back the word, "Lenore!"-

Merely this, and nothing more.

Back into the chamber turning, all my soul within me burning,

Soon again I heard a tapping somewhat louder than before.

"Surely," said I, "surely that is something at my window lattice:

Let me see, then, what thereat is, and this mystery explore-

Let my heart be still a moment and this mystery explore;-

'Tis the wind and nothing more."

Open here I flung the shutter, when, with many a flirt and

flutter,

In there stepped a stately raven of the saintly days of yore;

Not the least obeisance made he; not a minute stopped or stayed

he;

But, with mien of lord or lady, perched above my chamber door-

Perched upon a bust of Pallas just above my chamber door-

Perched, and sat, and nothing more.

Then this ebony bird beguiling my sad fancy into smiling,

By the grave and stern decorum of the countenance it wore.

"Though thy crest be shorn and shaven, thou," I said, "art sure no

craven,

Ghastly grim and ancient raven wandering from the Nightly shore-

Tell me what thy lordly name is on the Night's Plutonian shore!"

Quoth the Raven, "Nevermore."

Much I marvelled this ungainly fowl to hear discourse so plainly,

Though its answer little meaning- little relevancy bore;

For we cannot help agreeing that no living human being

Ever yet was blest with seeing bird above his chamber door-

Bird or beast upon the sculptured bust above his chamber door,

With such name as "Nevermore."

But the raven, sitting lonely on the placid bust, spoke only

That one word, as if his soul in that one word he did outpour.

Nothing further then he uttered- not a feather then he fluttered-

Till I scarcely more than muttered, "other friends have flown

before-

On the morrow he will leave me, as my hopes have flown before."

Then the bird said, "Nevermore."

Startled at the stillness broken by reply so aptly spoken,

"Doubtless," said I, "what it utters is its only stock and store,

Caught from some unhappy master whom unmerciful Disaster

Followed fast and followed faster till his songs one burden bore-

Till the dirges of his Hope that melancholy burden bore

Of 'Never- nevermore'."

But the Raven still beguiling all my fancy into smiling,

Straight I wheeled a cushioned seat in front of bird, and bust and

door;

Then upon the velvet sinking, I betook myself to linking

Fancy unto fancy, thinking what this ominous bird of yore-

What this grim, ungainly, ghastly, gaunt and ominous bird of yore

Meant in croaking "Nevermore."

This I sat engaged in guessing, but no syllable expressing

To the fowl whose fiery eyes now burned into my bosom's core;

This and more I sat divining, with my head at ease reclining

On the cushion's velvet lining that the lamplight gloated o'er,

But whose velvet violet lining with the lamplight gloating o'er,

She shall press, ah, nevermore!

Then methought the air grew denser, perfumed from an unseen censer

Swung by Seraphim whose footfalls tinkled on the tufted floor.

"Wretch," I cried, "thy God hath lent thee- by these angels he

hath sent thee

Respite- respite and nepenthe, from thy memories of Lenore!

Quaff, oh quaff this kind nepenthe and forget this lost Lenore!"

Quoth the Raven, "Nevermore."

"Prophet!" said I, "thing of evil!- prophet still, if bird or

devil!-

Whether Tempter sent, or whether tempest tossed thee here ashore,

Desolate yet all undaunted, on this desert land enchanted-

On this home by horror haunted- tell me truly, I implore-

Is there- is there balm in Gilead?- tell me- tell me, I implore!"

Quoth the Raven, "Nevermore."

"Prophet!" said I, "thing of evil- prophet still, if bird or

devil!

By that Heaven that bends above us- by that God we both adore-

Tell this soul with sorrow laden if, within the distant Aidenn,

It shall clasp a sainted maiden whom the angels name Lenore-

Clasp a rare and radiant maiden whom the angels name Lenore."

Quoth the Raven, "Nevermore."

"Be that word our sign in parting, bird or fiend," I shrieked,

upstarting-

"Get thee back into the tempest and the Night's Plutonian shore!

Leave no black plume as a token of that lie thy soul hath spoken!

Leave my loneliness unbroken!- quit the bust above my door!

Take thy beak from out my heart, and take thy form from off my

door!"

Quoth the Raven, "Nevermore."

And the Raven, never flitting, still is sitting, still is sitting

On the pallid bust of Pallas just above my chamber door;

And his eyes have all the seeming of a demon's that is dreaming,

And the lamplight o'er him streaming throws his shadow on the

floor;

And my soul from out that shadow that lies floating on the floor

Shall be lifted- nevermore!

-THE END-

.

itt sajnos nem látszik rendesen a szerkesztése, mert minden sor autómatikusan a sor legeljén kezdődik

A holló

Edgar Allan Poe

(Babits Mihály fordítása)

Egyszer - únt éjfél közelgett - bóbiskoltam elfelejtett

Tudományok furcsa könyvén, ellankadva terhesen,

Fejem csügge... egyre jobban... s im egyszerre ajtóm roppan,

Mintha egy kéz félve koppan - dobban ajtóm csöndesen.

S szóltam: "Éji vendég toppan küszöbömre csöndesen:

- Az lehet, más semmisem."

Ah, jól emlékszem valóban! Tél volt, bús december hóban,

Szellemét a szén hunyóban földre hímzé véresen.

Lassan nyúlt az éji óra; könyvem nem nyújtott a búra

Enyhülést, óh holt Lenóra, érted, égi kedvesem,

Kit a mennyekben Lenóra néven hívnak, kedvesem,

- Itt lenn nincs már neve sem.

S bíbor kárpit selyme rezzen, bizonytalan zajra zizzen;

Fájó, vájó, sohsem ismert féltés kínját érezem.

S míg szivem dobbanva retten, mind ismétlem önfeledten:

"Éji vándor vár ijedten ajtóm el

[Riyena Quarrath]

,,Ember vigyázz, figyeld meg jól világod:

ez volt a múlt, emez a vad jelen, -

hordozd szívedben. Éld e rossz világot

és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte,

hogy más legyen.´´

/Radnóti Miklós: Nem bírta hát (záróstrófa)/

[Poci]

Hali!

RQ: ezt az idézetet kellett elmondanom a ballagásomon, csak egy kicsit rövidebb változatát.

,,Ember vigyázz, figyeld meg jól világod:

ez volt a múlt, emez a vad jelen,

és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte,

hogy más legyen.´´

pontosan így.

by Poci

[Felon]

Ellen Nitt: Azt hittem

Én azt hittem, hogy mindig kék,

ragyogó tükör a tenger,

s hogy rejtett aranyszemecskék

kincsével tele az ember.

Hogy járva a tengert, szembe kell

szállni merészen a széllel,

s akkor a hajós csodákra lel,

az idő nagy titkokat érlel.

Szálltam hát, Végtelen, feléd:

hullámok pörölye paskolt.

Ég s víz határa s a tengerfenék

derengett: messzi, deres folt.

S akkor megtudtam, hogy csak néha,

nagyritkán kék a tenger,

és hogy üres és szürke, még ha

csillog is sokszor, az ember.

Láttam földet, hol nincs tó, se folyó-

por és rög, semmi más:

nincs aranyszem a porban, melyből ott

gyúrják az ember fiát.

De tudtam: Nincs szebb feladat,

mint vágyva előre törni:

keresni, kutatni, hol rejlik a mag,

s szeretni, és gyűlölni.

És látni, hogy néha szürke homályon,

átragyog kéken a tenger,

s tudni: tisztább öröm nincs a világon

mint az, ha ember az ember.

Képes Géza fordítása

[Leida Lilluti Tolen]

"...Az embernek a lelke az a hangszer, amin ilyenkor játszani kell. Úgy hiszem, ez a legcsodálatosabb minden hangszer közül, amin valaha is meg lehet tanulni játszani. Ha elég érzékeny vagy, mosolyt vagy könnyet fakasztasz, ahogy éppen akarod."

Eleanor H. Porter

[Riyena Quarrath]

"A szegényt, kit megtört a sors, a gond, csittítgatjuk, intjük, ha könnyet ont, de súlyosodna csak baj annyi sok ránk, éppoly nagyon, vagy jobban is zokognánk."

***

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:

S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

/William Shakespeare/

[Eleinor]

"Szemed egyszer majd rányílik a világra.

Rádöbbensz, hogy milyen egyszerű,

S te is milyen egyszerű vagy.

Az egyszerű szép és szabad.

Akkor majd szabad leszel, s

Félni fogsz."

/Ragnos/

[Nefadar]

Edgar Allan Poe

Dal

Kardos László fordítása

Menyegz

[Riyena Quarrath]

"Minden ember valami nagy, nagy titok. És a legszimplább is megfejthetetlen. Emberésszel elérhetetlen."

/Móricz Zsigmond/

[Riyena Quarrath]

,,...egy fontos vallomás; az ön kezébe

Teszem le. Olyan boldgoság jutott

Nekem, mint keveseknek: egy királyfit

Szerettem én. - Csak egyvalakinek

Szenteltem szívemet, de ez egész

Világot vele együtt átöleltem...´´

/Schiller:Don Carlos. Márki/

[Nefadar]

SG-Atlantis:

"Nem mondott semmit, amihez biztonsági hozzáférés kellene, ugye? - Ford

Biztonsági hozzáférés?" - Dr. Zelenka

"Miért nem tudok én sosem ilyen barátokra akadni? - Carson

Többet kellene eljárnod. - Rodney

Egy másik galaxisban vagyunk. Hova mehetnék még?" - Carson