Madovick Közzétéve: Május 23, 2005 Közzétéve: Május 23, 2005 Vidám, gömbölyded,Zöld kis szagok ugrálnakBorsóleves fő!Ismeretlen szerző haikuja
Riyena Quarrath Közzétéve: Május 24, 2005 Közzétéve: Május 24, 2005 ,,...Érzed a sors újra felvillantja fogát,mivel már beléd mart sok napon, és éjszakán,s te már nem is vársz tőle mást,csak újabb fedetlen, könyörtelen kínzást......Ne add föl hisz az élet boldog!rengeteg illatos virágoskertet rejteget,tengernyi gyönyört, éltető szerelmet.Csak sajnos nem neked?"
Riyena Quarrath Közzétéve: Május 24, 2005 Közzétéve: Május 24, 2005 Néhány elgondolkodtató, általam (is) kedvelt idézet, bölcsesség, remélem tetszenek majd:,,Szép rózsát sem szakíthatsz szúró tövise nélkül, méz, édes illat sincs fanyar társa nélkül.'' /Tob/,,Minél tisztábban látjuk a világ valóságát, annál könnyebben birkózunk meg vele."/M. Scott Peck/,,Amit másokkal teszel, azt valójában önmagaddal teszed; Tudatalattid megteremti benned azt, amit érzel, és amit gondolsz másokról."/Joseph Murphy/,,Jól csak a szívével lát az ember, ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan." /Saint-Exupéry/,,Ha meg akarod változtatni a világot, akkor előbb el kell fogadnod olyannak, amilyen." /Brecht/,,A szépség jó dolog, de csak akkor, ha nem veszi észre önmagát."/Kljucsevszkij/,,Az egyik rendszer oltárterítője a következő lábtörlője."/Mark Twain/,,A szerelem mindenható, képes újjáteremteni az embert."/Dosztojevszkij/,,Ha valaki nem lehet a fény forrása, akkor legalább lámpavivőként világítsa meg mások útját."/Markusovszky/,,A hencegőből könnyen ez marad: megtalálják benne a szamarat."/Shakespeare/(,,Az Élet akár egy kirakós játék: ha megtanulod igazán értékelni a benne megbúvó apró, tiszta örömöket, s értékelni azokat, lassan összeáll a kép egésze, s az utolsó darabbal már csak egy lépésre vagy a töretlen boldogságtól!"/R.Q./)
Nefadar Közzétéve: Május 26, 2005 Szerző Közzétéve: Május 26, 2005 "Vándor, ki ide tévedsz, hagyj fel minden reménnyel, hogy innen 10 percen belül tovább léphetsz! "netrera.com/verseim bejövő üzieje
Nefadar Közzétéve: Május 26, 2005 Szerző Közzétéve: Május 26, 2005 "'cause she is the princess of sorrow, 'cause she is the bringer of pain, while ghotic portals of sadness call her unpronouncable name..."Rhasody
Vándor Közzétéve: Május 26, 2005 Közzétéve: Május 26, 2005 William Ernest Henley INVICTUSOut of the night that covers me, Black as the Pit from pole to pole, I thank whatever gods may be For my unconquerable soul. ------------------------ In the fell clutch of circumstance I have not winced nor cried aloud. Under the bludgeonings of chance My head is bloody, but unbowed. ------------------------------- Beyond this place of wrath and tears Looms but the Horror of the shade, And yet the menace of the years Finds, and shall find, me unafraid. ----------------------------------- It matters not how strait the gate, How charged with punishments the scroll, I am the master of my fate: I am the captain of my soul. Magyarul: LEGYÕZHETETLEN --- Az égből, mely úgy hull felém Mint földtekére zord pokol, Minden istent csak áldok én Lelkemért mely meg nem hajol. ---------------------- Az élet ökle letepert S én nem jajgattam vergődve, nem A véletlen dorongja vert, S véres, de büszke még fejem. ----------------------- Túl a harag, s a könnyek honán Csak a halál borzalma vár, Évek fenekednek reám De gyávának egy sem talál. ------------------------ Nem baj ha szűk a kapu S a tekercs bármit ró ki rám Magam vagyok sorsom ura Lelkem hajóján kapitány.Mindenkinek aki sosem adja fel.
Riyena Quarrath Közzétéve: Május 27, 2005 Közzétéve: Május 27, 2005 ,,Tiszta könnycsepp csak tiszta léleknek szeméből pereghet.´´
Nefadar Közzétéve: Május 30, 2005 Szerző Közzétéve: Május 30, 2005 "Vér volt inkarnációja és pecsérje - a vér pírja és rettenete." Edgar Allan Poe: " A vörös halál álarca" (forditotta: Babits Mihály)
Felon Közzétéve: Május 30, 2005 Közzétéve: Május 30, 2005 William Shakespeare: LX. szonett Mint a kavicsos part felé a hullám, Úgy futnak a halálba perceink, És előde helyére benyomulván Küzdelmes láncban mind előre ring.Az élő mag fürdik a fényözönben Nő, megérik, de alig volt dicső,Sanda sötét tör glóriája ellenS amit adott, megrontja az Idő:Lemarja friss hamvadat, ifjúság, S ráncokat vés a szépség homlokára,Habzsolja létünk kincsét, legjavát,S nincs amire le ne csapna kaszája.De bárhogy dúl is vérengző keze, Dalomban te mindig dacolsz vele.
Nefadar Közzétéve: Május 31, 2005 Szerző Közzétéve: Május 31, 2005 Egy barátnőm utolsó verse amit a Netrerára írt, mint kiderült élete utolsó verse volt és búcsúzásnak szánata...:: Aya Sofia: Utolsó vers :: /összeszedegettem innen-onnan a portálról, hsz-eimből...ez az utolsó versem, nem írok többet...köszönöm, hogy itt lehettem/November volt, percek teltek el méla hallgatásbanma mégis köntöst húz a szomorúfűz, S levelei azt hullajtják:- ma más van, ma más van, - más...- van...Ha lesz, ki megöntözze lelkétbiztosan, megéri a tavaszt,hogy kelet felől vidít-e fel?A lehetőség számtalanlehet száz, akár ezer...Valahol mindenkiben benne van ez, Csupán a gondolat súlya húz, Nem ereszt, mert fél, Mit tehet, ki a versben nem rímet keres, Hanem egyszerű szöveget...Ha most sötétnek islátszom,holnapra biztosan kialszom,ha mégsem teszem meg,eljátszomrégi zongorámon a dalt,huh felkavart,nem születnek többé verseka magányt nem dobom elén-én, maradok...
Nefadar Közzétéve: Május 31, 2005 Szerző Közzétéve: Május 31, 2005 "My fall will be for youMy love will be in youIf you be the one to cut meI will bleed forever" - Nightwish
Warlock Közzétéve: Május 31, 2005 Közzétéve: Május 31, 2005 Ady EndreA Halál rokonaÉn a Halál rokona vagyok,Szeretem a tűnő szerelmet,Szeretem megcsókolni azt,Aki elmegy.Szeretem a beteg rózsákat,Hervadva ha vágynak, a nőket,A sugaras, a bánatosÕsz-időket.Szeretem a szomorú órákKisértetes, intő hivását,A nagy Halál, a szent HalálJátszi mását.Szeretem az elutazókat,Sírókat és fölébredőketS dér-esős, hideg hajnalonA mezőket.Szeretem a fáradt lemondást,Könnyetlen sírást és a békét,Bölcsek, poéták, betegekMenedékét.Szeretem azt, aki csalódott,Aki rokkant, aki megállott,Aki nem hisz, aki borus:A világot.Én a Halál rokona vagyok,Szeretem a tűnő szerelmet,Szeretem megcsókolni azt,Aki elmegy.
Nefadar Közzétéve: Június 1, 2005 Szerző Közzétéve: Június 1, 2005 "Akadnak azonban olyan titkok is, amelyek nem hagyják magikat elmondani.Minden éjszaka meghal az ágyában néhány ember, gyóntató atyja kezét szorongatva,könyörgő tekintetét belefúrva amannak szemébe - meghal kétségbeesetten,görcs fogta nyelvvel, s lelke mélyéán olyan írtózatostitkot őriz, amely nemtűri, hogy feledje"Edgar Allan Poe: "A tömeg embere"
Felon Közzétéve: Június 4, 2005 Közzétéve: Június 4, 2005 Weöres Sándor: Én is Én is világot hódítani jöttems magamat meg nem hódíthatom.Csak ostromolhatom nehéz kövekkelvagy ámíthatom és becsaphatom.Valaha én is úr akartam lennió bár jó szolga lehetnék!De jaj, szolga csak egy van: az Istens uraktól nyüzsög a végtelenség.
Nefadar Közzétéve: Június 8, 2005 Szerző Közzétéve: Június 8, 2005 Mivel egyszer TAO említette :wink: 1845 THE RAVEN by Edgar Allan Poe Once upon a midnight dreary, while I pondered, weak and weary, Over many a quaint and curious volume of forgotten lore, While I nodded, nearly napping, suddenly there came a tapping, As of some one gently rapping, rapping at my chamber door. "'Tis some visitor," I muttered, "tapping at my chamber door- Only this, and nothing more." Ah, distinctly I remember it was in the bleak December, And each separate dying ember wrought its ghost upon the floor. Eagerly I wished the morrow;- vainly I had sought to borrow From my books surcease of sorrow- sorrow for the lost Lenore- For the rare and radiant maiden whom the angels name Lenore- Nameless here for evermore. And the silken sad uncertain rustling of each purple curtain Thrilled me- filled me with fantastic terrors never felt before; So that now, to still the beating of my heart, I stood repeating, "'Tis some visitor entreating entrance at my chamber door- Some late visitor entreating entrance at my chamber door;- This it is, and nothing more." Presently my soul grew stronger; hesitating then no longer, "Sir," said I, "or Madam, truly your forgiveness I implore; But the fact is I was napping, and so gently you came rapping, And so faintly you came tapping, tapping at my chamber door, That I scarce was sure I heard you"- here I opened wide the door;- Darkness there, and nothing more. Deep into that darkness peering, long I stood there wondering, fearing, Doubting, dreaming dreams no mortals ever dared to dream before; But the silence was unbroken, and the stillness gave no token, And the only word there spoken was the whispered word, "Lenore!" This I whispered, and an echo murmured back the word, "Lenore!"- Merely this, and nothing more. Back into the chamber turning, all my soul within me burning, Soon again I heard a tapping somewhat louder than before. "Surely," said I, "surely that is something at my window lattice: Let me see, then, what thereat is, and this mystery explore- Let my heart be still a moment and this mystery explore;- 'Tis the wind and nothing more." Open here I flung the shutter, when, with many a flirt and flutter, In there stepped a stately raven of the saintly days of yore; Not the least obeisance made he; not a minute stopped or stayed he; But, with mien of lord or lady, perched above my chamber door- Perched upon a bust of Pallas just above my chamber door- Perched, and sat, and nothing more. Then this ebony bird beguiling my sad fancy into smiling, By the grave and stern decorum of the countenance it wore. "Though thy crest be shorn and shaven, thou," I said, "art sure no craven, Ghastly grim and ancient raven wandering from the Nightly shore- Tell me what thy lordly name is on the Night's Plutonian shore!" Quoth the Raven, "Nevermore." Much I marvelled this ungainly fowl to hear discourse so plainly, Though its answer little meaning- little relevancy bore; For we cannot help agreeing that no living human being Ever yet was blest with seeing bird above his chamber door- Bird or beast upon the sculptured bust above his chamber door, With such name as "Nevermore." But the raven, sitting lonely on the placid bust, spoke only That one word, as if his soul in that one word he did outpour. Nothing further then he uttered- not a feather then he fluttered- Till I scarcely more than muttered, "other friends have flown before- On the morrow he will leave me, as my hopes have flown before." Then the bird said, "Nevermore." Startled at the stillness broken by reply so aptly spoken, "Doubtless," said I, "what it utters is its only stock and store, Caught from some unhappy master whom unmerciful Disaster Followed fast and followed faster till his songs one burden bore- Till the dirges of his Hope that melancholy burden bore Of 'Never- nevermore'." But the Raven still beguiling all my fancy into smiling, Straight I wheeled a cushioned seat in front of bird, and bust and door; Then upon the velvet sinking, I betook myself to linking Fancy unto fancy, thinking what this ominous bird of yore- What this grim, ungainly, ghastly, gaunt and ominous bird of yore Meant in croaking "Nevermore." This I sat engaged in guessing, but no syllable expressing To the fowl whose fiery eyes now burned into my bosom's core; This and more I sat divining, with my head at ease reclining On the cushion's velvet lining that the lamplight gloated o'er, But whose velvet violet lining with the lamplight gloating o'er, She shall press, ah, nevermore! Then methought the air grew denser, perfumed from an unseen censer Swung by Seraphim whose footfalls tinkled on the tufted floor. "Wretch," I cried, "thy God hath lent thee- by these angels he hath sent thee Respite- respite and nepenthe, from thy memories of Lenore! Quaff, oh quaff this kind nepenthe and forget this lost Lenore!" Quoth the Raven, "Nevermore." "Prophet!" said I, "thing of evil!- prophet still, if bird or devil!- Whether Tempter sent, or whether tempest tossed thee here ashore, Desolate yet all undaunted, on this desert land enchanted- On this home by horror haunted- tell me truly, I implore- Is there- is there balm in Gilead?- tell me- tell me, I implore!" Quoth the Raven, "Nevermore." "Prophet!" said I, "thing of evil- prophet still, if bird or devil! By that Heaven that bends above us- by that God we both adore- Tell this soul with sorrow laden if, within the distant Aidenn, It shall clasp a sainted maiden whom the angels name Lenore- Clasp a rare and radiant maiden whom the angels name Lenore." Quoth the Raven, "Nevermore." "Be that word our sign in parting, bird or fiend," I shrieked, upstarting- "Get thee back into the tempest and the Night's Plutonian shore! Leave no black plume as a token of that lie thy soul hath spoken! Leave my loneliness unbroken!- quit the bust above my door! Take thy beak from out my heart, and take thy form from off my door!" Quoth the Raven, "Nevermore." And the Raven, never flitting, still is sitting, still is sitting On the pallid bust of Pallas just above my chamber door; And his eyes have all the seeming of a demon's that is dreaming, And the lamplight o'er him streaming throws his shadow on the floor; And my soul from out that shadow that lies floating on the floor Shall be lifted- nevermore! -THE END-.itt sajnos nem látszik rendesen a szerkesztése, mert minden sor autómatikusan a sor legeljén kezdődikA holló Edgar Allan Poe (Babits Mihály fordítása)Egyszer - únt éjfél közelgett - bóbiskoltam elfelejtett Tudományok furcsa könyvén, ellankadva terhesen, Fejem csügge... egyre jobban... s im egyszerre ajtóm roppan, Mintha egy kéz félve koppan - dobban ajtóm csöndesen. S szóltam: "Éji vendég toppan küszöbömre csöndesen: - Az lehet, más semmisem." Ah, jól emlékszem valóban! Tél volt, bús december hóban, Szellemét a szén hunyóban földre hímzé véresen. Lassan nyúlt az éji óra; könyvem nem nyújtott a búra Enyhülést, óh holt Lenóra, érted, égi kedvesem, Kit a mennyekben Lenóra néven hívnak, kedvesem, - Itt lenn nincs már neve sem. S bíbor kárpit selyme rezzen, bizonytalan zajra zizzen; Fájó, vájó, sohsem ismert féltés kínját érezem. S míg szivem dobbanva retten, mind ismétlem önfeledten: "Éji vándor vár ijedten ajtóm el
Riyena Quarrath Közzétéve: Június 9, 2005 Közzétéve: Június 9, 2005 ,,Ember vigyázz, figyeld meg jól világod: ez volt a múlt, emez a vad jelen, -hordozd szívedben. Éld e rossz világotés mindig tudd, hogy mit kell tenned érte,hogy más legyen.´´/Radnóti Miklós: Nem bírta hát (záróstrófa)/
Poci Közzétéve: Június 9, 2005 Közzétéve: Június 9, 2005 Hali!RQ: ezt az idézetet kellett elmondanom a ballagásomon, csak egy kicsit rövidebb változatát.,,Ember vigyázz, figyeld meg jól világod: ez volt a múlt, emez a vad jelen,és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte, hogy más legyen.´´ pontosan így.by Poci
Felon Közzétéve: Június 12, 2005 Közzétéve: Június 12, 2005 Ellen Nitt: Azt hittem Én azt hittem, hogy mindig kék, ragyogó tükör a tenger,s hogy rejtett aranyszemecskékkincsével tele az ember.Hogy járva a tengert, szembe kellszállni merészen a széllel,s akkor a hajós csodákra lel,az idő nagy titkokat érlel.Szálltam hát, Végtelen, feléd:hullámok pörölye paskolt.Ég s víz határa s a tengerfenékderengett: messzi, deres folt.S akkor megtudtam, hogy csak néha,nagyritkán kék a tenger,és hogy üres és szürke, még ha csillog is sokszor, az ember.Láttam földet, hol nincs tó, se folyó-por és rög, semmi más:nincs aranyszem a porban, melyből ottgyúrják az ember fiát.De tudtam: Nincs szebb feladat,mint vágyva előre törni:keresni, kutatni, hol rejlik a mag,s szeretni, és gyűlölni.És látni, hogy néha szürke homályon,átragyog kéken a tenger,s tudni: tisztább öröm nincs a világonmint az, ha ember az ember.Képes Géza fordítása
Leida Lilluti Tolen Közzétéve: Június 12, 2005 Közzétéve: Június 12, 2005 "...Az embernek a lelke az a hangszer, amin ilyenkor játszani kell. Úgy hiszem, ez a legcsodálatosabb minden hangszer közül, amin valaha is meg lehet tanulni játszani. Ha elég érzékeny vagy, mosolyt vagy könnyet fakasztasz, ahogy éppen akarod." Eleanor H. Porter
Riyena Quarrath Közzétéve: Június 12, 2005 Közzétéve: Június 12, 2005 "A szegényt, kit megtört a sors, a gond, csittítgatjuk, intjük, ha könnyet ont, de súlyosodna csak baj annyi sok ránk, éppoly nagyon, vagy jobban is zokognánk."***"Nagy szeretet fél, apró kételyen:S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."/William Shakespeare/
Eleinor Közzétéve: Június 13, 2005 Közzétéve: Június 13, 2005 "Szemed egyszer majd rányílik a világra.Rádöbbensz, hogy milyen egyszerű,S te is milyen egyszerű vagy.Az egyszerű szép és szabad.Akkor majd szabad leszel, sFélni fogsz."/Ragnos/
Nefadar Közzétéve: Június 14, 2005 Szerző Közzétéve: Június 14, 2005 Edgar Allan Poe Dal Kardos László fordításaMenyegz
Riyena Quarrath Közzétéve: Június 15, 2005 Közzétéve: Június 15, 2005 "Minden ember valami nagy, nagy titok. És a legszimplább is megfejthetetlen. Emberésszel elérhetetlen."/Móricz Zsigmond/
Riyena Quarrath Közzétéve: Június 15, 2005 Közzétéve: Június 15, 2005 ,,...egy fontos vallomás; az ön kezébe Teszem le. Olyan boldgoság jutott Nekem, mint keveseknek: egy királyfitSzerettem én. - Csak egyvalakinekSzenteltem szívemet, de ez egészVilágot vele együtt átöleltem...´´/Schiller:Don Carlos. Márki/
Nefadar Közzétéve: Június 17, 2005 Szerző Közzétéve: Június 17, 2005 SG-Atlantis:"Nem mondott semmit, amihez biztonsági hozzáférés kellene, ugye? - FordBiztonsági hozzáférés?" - Dr. Zelenka"Miért nem tudok én sosem ilyen barátokra akadni? - CarsonTöbbet kellene eljárnod. - Rodney Egy másik galaxisban vagyunk. Hova mehetnék még?" - Carson
Recommended Posts
A hozzászóláshoz be kell lépned, vagy regisztrálnod Kalandozó!
Kizárólag a városőrség által átvizsgált kalandozók hagyhatnak válaszokat.
Kalandozónév regisztrálása
Regisztált kalandozóként felhőtlenebb az élet!
Csatlakozás a KalandozókhozBejelentkezés
Már velünk kalandozol? Lépj be!
Belépés