Jump to content
Kalandozok.hu - M.A.G.U.S. Szerepjáték
Antail

Fegyverek - Tippek, trükkök, kérdések + válaszok

Recommended Posts

Nagyon instant válasz, mert rohannom kell korai greathelmet csinálni... :D

Elsőre nem rakok fel képeket, mert nincs időm bogarászni, helyette inkább gyors leírás, annak, aki esetleg nem mélyedt el ebben annyira.

A damaszkuszinak nevezett acél egyszerre két, igen különböző acélt jelöl, egyedül abban közösek, hogy mind2 igen jó pengét eredményez.

A "tipikus" damaszkuszi acél az, amelyiknek a felszíne szép örvény vagy szem, vagy egyéb mintás, ezt savval marás hozza a felszínre. A lényege, hogy a különféle acélok más színnel reagálnak a savra. Azért van benne többféle acél, mert az akkori kovácsok nem igazán voltak képesek nagy, összefüggő, homogén minőségű acélt készíteni, mindig volt szórás. Szétválogatták széntartalom szerint minél nagyobb tömbökbe, és összekovácsolták. Mivel ezek az acélok kovácsolás közben nem "keverednek", keletkezett egy örvénylő massza, amiben a különböző minőségű (lágy, rugalmas, kemény, stb) acélok olyan közel kerültek egymáshoz, hogy végeredményben egy igen jó, homogén pengét adtak. Ha fel van fényezve, nem lehet megkülönböztetni a sima acéltól. Ezzel a fajta acéllal kapcsolatos az egyik kedvenc mondásom (pluszpont annak, aki tudja, honnan): "A tisztátalanság lehel életet a fémbe". :D

A másik "damaszkuszi" acél a wootz vagy bulat. Kb 8-9th században alakult ki, átkozottul magas széntartalommal rendelkezik, ezáltal nagyon jól edzhető. Mintázata minden esetben finom nyúlszőrre emlékeztet, gyártás során létrejövő anyagszerkezet eredménye. A lényege, hogy az indiaiak kitaláltak egy módszert, mellyel alacsonyabb hőmérsékleten (olcsóbban és egyszerűbben) lehet minőségi acélt előállítani. Röviden az a lényeg, hogy lágyvast morzsákra törnek, szénporral keverik, melegítik egy tégelyben kb 1300°C-ig, aztán napokig hűtik. A szén beépül a szemcsékbe, valamint a beépülni képtelen, "maradék" szén átalakul, és a szemcsehatárokon "megáll", mintegy cementként összefogva a szemcséket. Ez a cement egyfelől nagyon kemény, másfelől nagyon érzékeny a hőre, azaz nagyon meghatározott tartományon belül kell vele dolgozni. Ebből az acélból készülnek a legjobb pengék, s a wootz-öntecsek még a 20th század elején is elismert fizetőeszközök voltak India egyes részein. Máig lehet vásárolni 100+ éves öntecseket, valamint lehet csináltatni is - csakhogy kilója átlag 1000000 (igen, egymillió) forint körül mozog.

Képeket holnap rakok be, bocsi, de tényleg rohanok...

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Robyn rlz... :D Egyike a legbetegebb és legsegítőkészebb emberkéknek, akiket külföldről (még ha csak neten keresztül is) ismerek. :D

Megígért képek (mély megalázkodás, magyarázkodás, stb...)

Wootz:

Egy közeli kép

teljesen wootzból készült katar

fenti katar mintája közelről

"Damaszkuszi"

kés

szép, erős riak-riak mintázatú keris

finom mintázat, mégsem wootz - látszik ,hogy "szálas"

szép faragás, erőteljes, de durva pamor

NAGYON szép darab

örvénylő acél.

Na, egyelőre ennyi... még talán annyi, hogy nem maga a minta határozza meg egy "damaszkuszi" penge minőségét, hanem a felhasznált anyagok, azok aránya, és csak inhomogén daraboknál a minta. Inhomogén jelen esetben pl egy kés, ha a jó acél pengébe "hegesztenek" egy belső lágyvas-darabot, amit egy nagyon jó kovács (ehehe, messze állok ettől, NAGYON messze) formára alakíthat... pl betűkké. Maratáskor a sav kihozza a két acél különbségét, voila, látszik a minta. :D Viszont ez gyengíti valamennyire az alap acélt... de a legtöbb esetben csak mérhető mértékben, érzékelni nem lehet... jó eséllyel előbb esik szét a többi "alkatrésze" a késnek, minthogy kibukna a behegesztett darab okozta gyengülés. Tehát ismét oda lyukadtunk ki, h nem befolyásol semmit a minta. Csak nagyon, nagoyn jól néz ki.

Hulla vagyok, elnézést, ha féig-meddig össze-vissza írtam. Kárpótlásul:

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Nahh, hamarosan lesz kész két olyan kard, amilyen eddig (tudtommal) nem volt kis hazánkban...

Egyik a már emlegetett federschwert, amit idehaza a legtöbben nem is ismernek... 90cm-s penge, 40 körüli markolat, egyszerű szerelékek. Egyelőre messze nincs kész, mégis fürge és jól uralható. Ez lesz enyém.

Másik szinte ellentéte, hiszen egyszerűségről nem igazán lehet beszélni... lágy, kettős alsó ívű falchion penge, fokéllel, vércsatornával, arab vésettel a pengén, másfélkezes ívelt szarvascsont markolattal, bronz markolatgombbal, masszív keresztvassal. Ez lesz Predé.

Elvileg ma este rakok fel képet mind2ről, majd kíváncsi lennék a véleményetekre... (Pred, ha gondolod, AK

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Üdv!

Játszott valaki a PoP legújabb részével? Legutóbb az egyik JK egy hasonló karakterrel jött, - amúgy nem vérpisti a srác, csak nagyon megtetszett neki a dolog - de a KM nem nagyon tudott mit kezdeni a daggertaillel. Van valami tippetek, hogy ne lehessen annyira tápolni azzal a fegyverrel? (Ez egy sok kicsi pengéből összeálló hosszú lánc)

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Bocsi, de ezt inkább itt... Ugyan nincs itt nagy forgalom, én se vok képes felrakni az ígért képeket, de ez a topic elvileg az IRL fegyverekről szólna... :wink:

(Úgy látszik, lemaradtál arról, amikor szétoffoltam a szerepjátékos fegyverekkel foglalkozó topicot az IRL cuccokkal... :lol: )

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Nahh, közben végre hajlandó volt a kep.tar.hu felfogni, h igen, fel akarok tölteni... :lol:

Szóval. Két kard készül egyszerre, egyik Predé, másik véééégre a saját gyakorlóm. Rövid leírás mind2 típusról.

Pred kardja egy másfélkezes, erős arab hatással rendelkező falchion. A falchion igen jó vágási képességekkel rendelkező, leginkább egyélű, hegye felé szinte kivétel nélkül szélesedő kard. A messertől leginkább ez a szélesedés, valamint a nem-lófej jellegű markolatgomb különbözteti meg. A markolat enyhén ívelt, egyfelől, hogy hangsúlyozzuk a keleti hatást, másfelől, hogy ne kelljen szenvedni a szarvascombcsont kiegyenesítésével... :lol: A keleti hatást tovább fokozza a leginkább yataghánokra jellemző kettős ív, ami főleg az élen követhető... valamint a munka vége felé arabul rá lesz vésve a "karom" szó - a kard leendő neve.

A történelem során lelet egyáltalán, ábrázolás áttételesen utal ilyen kardok létezésére. Kétkezes falchion létezett, bár a pengéje inkább emlékeztetett az indiai-nepáli korára, valamint egyértelműen volt arab behatással készült európai fegyver - bár az meg nem falchion volt. :lol:

A fegyver jelen pillanatban erősen túlsúlyos, mivel a kiinduló anyag igencsak vastag, s a legszélesebb részen eléri a 6cm (3 ujj) szélességet. Ezen változtatni fog a vékonyodás, az élezés és a vércsatorna, valamint a kezelhetőségen javít majd a súlyozás. Semmi esetre sem fog a nagyon könnyű fegyverekhez tartozni, de igyekszünk...

A másik kard (az enyééém! :lol: ) egy federschwert. Ez /pill annyira ismert típus, h komoly hagyományőrzők is érdekesen néznek rá idehaza... de nem baj, nekem tetszik, és igencsak hasznos. :lol: Az alapkoncepció az, h a rendes éles kardnál jóval keskenyebb és vastagabb pengével látják, így megtartva az élezett fegyver súlyát és súlyozását MIKÖZBEN egy vastag élt kínál - javítva a strapabíróságot. Elég hamar a federből a korabeli fechtschulék speciális gyakorlóeszköze lett, szabadvíváshoz (heh, nem rendelkeztek polifoammal). Ehhez a súlypontot lecsúsztatták a keresztvasra, megnövelték a szerelékek súlyát, s a kard gyenge részét nagyon rugalmassá tették.

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Üdv!

Jók a kardok Ahriman. Király, h ilyenekkel tudsz foglalkozni-kicsit írigyelek is. Nekem ha szabadidőm lenne sem tudnénk ilyenekkel foglalkozni. Még mindig fentartom, hogy -ha egyszer rám szakad a bank, meg neked rengeteg időd lesz- szeretnénk egy kardot. Õrülnénk ha ez a távoli jövőben megvalósítható lenne.

Tiszteletem.

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Ave!

Kicsit leült a topic, így gondoltam, kicsit felhozom...

A tegnapi rendőri intézkedések során elég sok kés, balta, házi készítésű kardnak nevezett izé került elő, ami miatt arra a következtetésre jutottam, h kis hazánkban páran nem csak munkaeszközként, dísztárgyként, vagy harcművészeti eszközként tekintenek a kifent acélra. Külföldön már elég nagy hagyománya van a "kevésbé civilizált" rétegek illetve a velük szembenálló civilek és rendfenntartók késhasználatának, de Magyarországon eddig számomra úgy tűnt, hogy ez kimerül az "addideapénzed'csög" villogtatásban, illetve tényleges támadásnál egyszerű, egyenes, sokszor egyszeres szúrásokban, széles vágásokban. (ezek azok, amiket külföldi szakértők szerint senki sem fog utcán használni, namind1)

...

Ennyit előszónak, a számomra érdekes téma az lenne, h kinek milyen tapasztalata (harcművészeti vagy neadjisten utcai) van kések, késes támadások terén, illetve hazánkban mennyire elterjedt a kés (és értelemszerűen egyéb pengék) véresebb alkalmazása.

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Üdvözletem:

Nekem a szigonyokkal kapcsolatban lenne egy kis szükségem menyire voltak ezek valós fegyverek??? és menyire lehetet ezekkel közelharcban osztani a halált???

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Szigony... valos fegyver volt, igen, a romai gladiatorok hasznaltak ilyent... meghozza a retiariusok, akik haloval es szigonnyal meg egy vallvassal voltak felfegyverezve... es mentek neki a secutornak, akinek volt sisakja, nagy pajzsa, egy labszarvedoje es megmtom meg mije... es egy sulycsoportban voltak... ugyhogy nem lehet rossz fegyver...

De sajnos ennek tobbet nem tudok rola...

linkek:

www.gladiator.hu

Familia Gladiatoria - linket nemtom, nezd meg a googleben

Udvozlettel,

Csaba

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

A retiarusst nem a szigonya, hanem a hálója tette veszélyessé. Hiába van rajtad több kilónyi vas, ha nem tudsz mozogni. Nem csak secutor ellen küzdöttek, hanem más "nehézfegyverzetű" gladiátorok ellen is, de az igaz hogy eredetileg a secutort szánták számukra ellenfélnek, ez látszik abból is, hogy a secutor sisakján vagy páncélzatán nincsen semmilyen felesleges taraj vagy kiálló rész, amibe a háló könnyen beakadhat.

Emellett a retiarius(vagyis hálóvető) nem azért volt ilyen gyengén ellátva páncélzattal(bal kar teljes védelme, jobb alkarvéd, bal vállra erősített arcvédő lemez, néha lábszárvért) mert a szigony veszedelmeseb fegyver lett volna mint a pugis vagy a gladius. Egyszerűen szüksége volt a mozgékonyságra, hogy minnél tovább harcolhasson a secutor ellen, akit ugyan lelassított és akadályozott a nehéz felszerelés, de jobb védelmet is kapott érte. Hosszabb harc, több látványosság, és mint tudjuk a gladiátorviadalok ezt a célt szolgálták: a szórakoztatást.

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Azt hiszem ez igen érthető, magam részéről is a mozgékonyságot részesítem előnyben :) hm és milyen anyagból készültek a fegyverek akkoriban??? és még milyen viadal tipusok voltak??? úgy értem hogy milyen fegyverzet mivel küzdött???

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Nohh, végre idekeveredtem. :lol:

Szóval. A közelharcban használatos szigonyokat két csoportra lehet sorolni, háromágúra és egyágúra (trident és harpoon). Az egyágú általában aránylag rövid nyéllel és relatíve hosszú fejjel rendelkezik, a fej erősen csipkézett. Szerepe annyi, h nagyon könnyen bennragad a sebben, nagyon nehéz (orvos nélkül szinte lehetetlen) kivenni, valamint a seb elég könnyen elfertőződik. Ihol egy kép. Az ilyen fegyver felhasználására és a fogócskára ugyanaz a szó angolul: tag.

A másik, huzamosabb ideig használható szigonyféle a trident, avagy háromágú szigony. Amelyik kultúra ismerte a vasvillát, az ismerte a tridentet is... eléggé hatékony fegyver, az összes lándzsás technika működik vele, csak éppen: az ágakkal el lehet kapni/tolni a másik fegyverét és szúrásnál a több hegy miatt kevésbé kell pontosan célozni (átlag 30 cm széles sávban talál a szúrás, azaz egy 10 centis megvezetés még nem elég, szemben a lándzsával).

1-2 kép

kínai

vietnámi

burmai

indiai, Siva nagyúr kezében

Az európai verziókról felesleges képet berakni - megnézel egy Poseidon szobrot, és látod, milyet használtak a retariusok, megnézel egy 3ágú vasvillát, elképzeled egyenesen, és látod a középkori eu verziót... :D

...

Valóban, legismertebb használói a retariusok, akik a gladiátorjátékok alkonyáig csak a secutorral harcoltak - ugyanis az ő küzdelmük nem egyszerű harc volt, hanem a víziszörny és a halász harcának egy változata.

A gladiátori harc szabályai szerint akinek több-jobb fegyvere van (nagyobb elérés pl szempont), kevesebb vértet kap - egyik mozaikon egy fullvasas gladiátor egy kb 20 cm pengéjű fegyverrel látható, további hüvelyek nélkül!

Amúgy a hálót elég sokszor hosszú zsineggel, kötéllel, bőrcsíkkal hozzáerősítették a reta' csuklójához, mert olykor el is dobta... :D Olykor, ugyanis ANNYIRA nem nehéz előle kitérni, és ha nem tudja visszaszerezni, marad egy szigonya és kevés vasa kard, pajzs és pugio valamint sok vas ellen... azaz jóval többször alkalmazták "csapkodva": ha ráakad vhol a másikra, nagyszerű, lehet bökködni, de ha nem... akkor sincs nagy gáz.

Gladiátorok egymás ellen, hmm. Gladiator.hu-n és a Familia honlapján nézelődj kicsit, ők jobban értenek hozzá, mint én - megjegyzem, a két csoport nem mindig kedveli egymást annyira, úgyhogy fogsz találni pár ellentmondást.

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

A Spártai felkelésben állítólag Bronz gladiusokat alkalmaztak bár nem tudom pontosan csak spontán hallottam egy sprektrum TV-s műsorban ami az igazságot jelenti nem igazán tudom mi az igaz mert a magyar szinkronok néha retenetesen rosszak!!!

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Spártai felkelés? No várjál csak... nem emlékszem, h a római császárság ideje alatt (ui ekkor voltak a gladiátorviadalok) lett volna Spártában felkelés. Igazából egyetlen spártai felkelés jut eszembe, amit a helóták követtek el, mikor egy földrengés kissé megtépázta a várost. Abban valóban bronzfegyvereket (xiphos, falcata, kopis) használtak, de ekkor Róma még köztársaságként sem létezett...

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

No. Köv. kérdésem mindenkinek szól, aki ezt a topicot olvassa olykor. Van eléggé sok angol nyelvű esszé, írás, elemzés fegyverekről és azok használatáról. Arra gondoltam, h ezeket lefordítva és komponálva kiírnám ide a köz okulása érdekében. (szerzői jog nem téma, már beszéltem a szerzőkkel)

A kérdés tehát a következő: van-é erre itt igény a köz részéről, és kapok-é erre engedélyt a fórum üzemeltetőitől?

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Ahriman, sztem a kérdése első fele teljesen feleslelges volt :D Persze, hogy van rá igény. De sztem a szerkesztők is engedni foglyák. Boccs az OFFért.

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz
No. Köv. kérdésem mindenkinek szól, aki ezt a topicot olvassa olykor. Van eléggé sok angol nyelvű esszé, írás, elemzés fegyverekről és azok használatáról. Arra gondoltam, h ezeket lefordítva és komponálva kiírnám ide a köz okulása érdekében. (szerzői jog nem téma, már beszéltem a szerzőkkel)

A kérdés tehát a következő: van-é erre itt igény a köz részéről, és kapok-é erre engedélyt a fórum üzemeltetőitől?

Amennyiben a beleegyezesuk valoban megvan ugy nem problema.

Azert annyi keresem lenne, hogy lehetoleg a beirasok ne toltsenek meg egy teljes topicoldalt.Ha hosszabb leirast szeretnel lekozolni, akkor lehet celszerubb lenne egy osszegzest/reszt berakni es akit erdekel annak privat vagy emil formajaban elkuldeni az egesz anyagot.

Udv

Cz

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

No. Amikor legközelebb otthon leszek, kitérek Spart'-ra... (sejtettem én, csak sose lehet tudni... :) )

Viszont közérdekű közlemény. (köz alatt most a fegyverpárti embereket értem, hoplofóbokat nem érint a következő :D ) Mint lassanként ismeretes lészen, nem is olyan sokára debreceni lakos leszek. Szándékomban áll összehozni egy közelharci önképző kört, kiélezve (no pun intended) a késekre, tőrökre, vegyítve elég sok forrást. (silat, WMA tőrharc, II. vh-s kézikönyvek, egyéni tapasztalat, etc) Ezúton kérnék mindenkit, akit érdekelne, hogy jelentkezzen, hogy tudjunk szerveződni...

Hangsúlyozom, h önképző kör... ez azt jelenti, h nincs mester, aki tud hozzáadni akár kósza ötletet, akár többéves harcművészeti tapasztalatot, kitörő örömmel várjuk...

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz
Vándor

Na, angolosoknak ajánlott :) Csak az alabárd témához :)

Guandao

From Wikipedia, the free encyclopedia

Guandao

Traditional Chinese: ??

Simplified Chinese: ??

Mandarin

- Hanyu Pinyin: gu?n d?o

Yue (Cantonese)

- Jyutping: gwaan1 dou1

- IPA: k?a?n55 tou55

Yanyue dao

Chinese: ???

Literal meaning: reclining moon blade

A guandao or kwandao is a type of Chinese pole weapon that is currently used in some forms of Chinese martial arts. In Chinese it is properly called a ??? yan yue dao ("reclining moon blade"), the name under which it always appears in texts from the Song to Qing dynasties such as the Wujing Zongyao and Huangchao Liqi Tushi. It is comparable to a European fauchard and consists of a heavy blade with a spike at the back and sometimes also a notch at the spike's upper base that can catch an opponent's weapon. In addition there are often irregular serrations that lead the back edge of the blade to the spike. The blade is mounted atop a 5-6 foot long wooden or metal pole with a pointed metal counter weight used to balance the heavy blade and for striking on the opposite end. The blade is very deeply curved and therefore unlike most polearms, solely useful for sweeping cuts where it relies on range and power.

On modern versions, a red sash or tassel is attached at the joint of the pole and blade. Variations include having rings along the length of the straight back edge as found in the nine-ring guan dao, having the tip curl into a rounded spiral as in the elephant guan dao (literally Elephant Knife", or featuring a more ornate design as exemplified by the Dragon head guan dao. However, apart from the "Elephant knife" none of these variations seem to have historical ground.

According to legend, the guan dao was invented by the famous general Guan Yu during the early 3rd century AD, hence the name. Due to his large stature, he was able to wield such an imposing weapon and developed the guan dao into a versatile tool. Guan Yu's guan dao was called "Green Dragon Crescent Blade" (?????) which weighed 82 Chinese jin (estimated 49 kg.)

However, historically speaking it is likely that Guan Yu most likely would not have used a dagger-axe (ji) . While the famous novel Romance of the Three Kingdoms by Luo Guanzhong describes him as wielding the guan dao, this description might be an anachronistic one, as there is no illustration to show that it was ever used prior to the 7th cent. Tang dynasty or the Song dynasty when it was first illustrated in the military manual Wujing Zongyao. The guan dao, therefore, was likely neither invented nor ever used by Guan Yu, meaning that it is somewhat of a pop culture-derived misnomer. Some historians believe that the guan dao was simply an uncommon, rare weapon prior to the Song dynasty and was thus not illustrated before then but without historical proof this will remain speculation.

While it could be used from horseback, and was so by the Koreans, the guan dao could also be used by infantry as an anti-personnel and anti-cavalry weapon. It is said that Guan Yu's original guan dao weighed between 100 and 200 lb (45 and 90 kg), the modern guan dao which has been adopted by martial artists today usually weighs between 5 and 20 lb (2 and 10 kg). During the Qing dynasty some extraordinarily heavy versions of guan dao were made for use in military examinations: a candidate had to be able to wield a weapon weighing 80, 100, or 120 jin in order to pass. It is probably from some of these examples, that the weight of Guan Yu's weapon was erroneously estimated.

Historical guan dao, for the most part, were largely used by Chinese infantry, in the Qing it was only used by the all Han Green Standard Army. Apart from that, the lack of standardization of the antique examples that survive to today seems to indicate that at least from the 19th century it was popular in the civilian martial arts realm as well.

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

1, kínaiak barmok (iszonyat sok fegyverük nem jó semmire, vagy olcsóbban-egyszerűbben jobbat lehetett volna csinálni), meg az is, aki ezt a cikket írta a wikire. :) Ceremoniális fegyver<>használati fegyver.

2, fa sűrűségét vegyük 1000 kg/m3-nak, az acélét 8000 kg/m3-nak, mindkettő magasabb, mint a valós. 3 méteres, 5cm vastag nyél súlya: 0,05^2*3*1000=7.5 kg, tehát ha egy 30 kg tömegű alabárdot tételezünk fel, 22,5kg marad a fejre. Tegyük fel, hogy a fej 1m hosszú, 20cm széles, egyszerű, téglalap keresztmetszetű téglalap. Tehát ha a vastagság x, (egyenletesen, az élnél is) 22,5=1*x*0,2*8000=>x=22,5/(0,2*1*8000)=0,0140625m=1,4cm. Most a keresztmetszetet alakítsuk gyémántra, a súlytartás miatt a hossz fog nőni. A gyémánt keresztmetszet felezi a súlyt azonos vastagság-szélesség-hossznál, tehát kétszeres hossz kell, hogy súlyon maradjon, így a fej 2m hosszú, 20cm széles. Mivel még mindig téglalap alakú, megfogjuk az utolsó 20centit, és háromszög profilra hozzuk. A háromszög profil felezi a területet, így a súlyt is, tehát ismét, a hosszt növeljük=>a fegyverből lecsaptunk 20cm-t és hozzáadtunk 40cmt, az összhossz 220cm - mármint CSAK A FEJ HOSSZA! Adjunk hozzá vasalatot a nyélre, mivel eddig az illesztéssel nem számoltunk. Jószívű leszek, súlytartásért a fej legyen rövidebb kb 20centivel.

Konklúzió: 30 kilót tartva, irreálisan magas sűrűségekkel számolva, az "alabárd" nyele 5cm átmérőjű, szabályos kör keresztmetszetű (tehát túl vastag és nem lehet kontrollálni érzésből az él szögét), egy igen masszív vasalattal rendelkezik, a fej mind vágásra, mind szúrásra alkalmatlan, zúzni lehet vele - mindehhez jön egy 3 méteres nyél és 2 méteres penge, ami iszonyatosan széles és irreálisan vastag.

Én inkább maradok a múzeumok által lemért TÉNYLEGES tömegadatoknál. A bizonyítékok és a használati fegyvereket érintő törvényszerűségek alapján a ceremoniális illetve áldozati fegyvereken kívül nem létezett 15 kg-nál nehezebb, csatában használt személyi fegyver, ide értve bárdokat, alabárdokat, pollaxeket, lándzsákat, kardokat, puskákat.

(ui. ellensúllyal lehet kissé rövidebbre venni, de ennek kiszámolását már a fentiek alapján másra bízom)

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz
Vándor

Semmi gondom a véleményeddel, csak ennyivel:

1, kínaiak barmok (iszonyat sok fegyverük nem jó semmire, vagy olcsóbban-egyszerűbben jobbat lehetett volna csinálni)

Ezt ilyen kategórikusan nem jelenteném ki. Számtalanszor megcáfolták az ellenkezőjét.

A véleményed elfogadom.

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Ülj oda az asztaltársasághoz...

Hozzájuk szólhatsz anélkül is, hogy bemutatkoznál. Ha ismert kalandozó vagy, Fedd fel kiléted hogy megismerjenek.

Vándor
Válasz a témára...

×   Formázott tartalmat illesztettél be.   Formázás megszüntetése

  Only 75 emoji are allowed.

×   A hivatkozásodat beágyazta a gépszolga automatikusan.   Mutasd inkább hivatkozásként

×   A Pszi-emlékfelidézés sikeres volt.   Szerkesztőablak kiürítése

×   You cannot paste images directly. Upload or insert images from URL.


×
×
  • Új...