Vélemények a novellákról

[bűvdudás]

Jó estét!

Épp csak hogy elkezdtem tallózni az írások között, de akad itt érdekesség bőven.

Dzsiper Vertigója számomra egy abszolút érdekes karakter: ezt a "démonvadász" khalatort el tudom képzelni egy pazar novellafüzér főszereplőjeként (az már az én bajom, ha a névről folyton Paul Auster jut eszembe...

Morwen A "kráni eszme" eredete és kritikája című esszéje még ma is kiváló talaja lehetne egy az arianizmusról szóló vitának - akár egy új téma keretein belül. Írom ezt úgy, hogy fenntartásaim vannak a szerző véleményének sarkalatos pontjaival kapcsolatban...

Hát, ahogy majd kedvem/időm engedi, sort kerítek más írásokra is. Az eddigi válogatásnak sem voltak különösebb szempontjai...

[bűvdudás]

Sziasztok!

Zakmilien!

Az alkotás nagyon izgalmas folyamat, s részemről köszönöm, hogy megosztottad velünk az eddigieket. Kíváncsian várom a folytatást, de - mivel visszajelzéseket kértél - néhány észrevételt már most is tennék a "Sötétből a fényre" című írásod kapcsán.

Haladjunk talán először részletenként, sorjában. Először itt akadtam el:

A lélekvesztő, amit múlt éjjel pár önjelölt tolvaj segítségével kifosztottakremek fogásnak bizonyult. Az ott talált aranyak rövid jólétet biztosítottakszámukra: közepesen drága szajhákat béreltek, és kétputtonyos borokat ittak.

Az első hibát ott vétették, hogy fel sem merült bennük, miért nem őrzik a pénztés a többi drágaságot. A vagyon egy rabszolga kereskedőt illetett, aki a rablásidején átvágott torokkal, vér ízűt köhögve rohant a Halál szélesre tártkarjaiba. Mire támadói a bárkához értek, már hűlt helye volt a remélt sikernek.( vajon szerencsétlen véletlen, vagy egy rivális banda előzte meg őket? ) Õketnem a pénz sarkallta tettük elkövetésére, sokkal inkább egy rúnákkal áttörtszablya.

Nem igazán tiszta, kivel mi és mikor történt. Természetesen össze lehet rakni, de normál olvasási tempó mellett azon kaptam magam, hogy összezavarodok. Újra neki kellett futnom. Ha meg akarod őrizni az írás lendületességét, érdemes ezt a bekezdést kicsit "kifésülni".

Ez a kép viszont tetszik, jól indul:

Balja a gleccserekvégtelennek tűnő mozdulatával kutatott a tőr markolata után.

A bajom annyi csak vele, hogy a "mozdulatával" szó itt nem igazán szerencsés... egy gleccsernek nincsenek mozdulatai. Mozgása van. Viszont ha át kéne fogalmaznom, hogy a lényege is megmaradjon, bajban lennék... Talán "... a gleccserek végtelen lomhaságával... ". Részletkérdés amúgy, első olvasásra nem is tűnik fel nagyon, csak "valami zavart éreztem az Erőben".

Persze csak akkor, ha nemkapnak erős, hópelyhekkel terhes szembeszelet az arcukba, mely utat talál adurva utazóköpeny alá, és jeges ujjakkal simít végig az ember testén és lelkénegyaránt. Nem is beszélve a bal combból kiálló, acélhegyben végződő mogyorófaszár csonkjáról, ami a már megtett út irányába mutat.

Togar, a huszonöt telet látott abasziszi szerencsevadász soha nem gondoltavolna, hogy egyszer ilyen állapotban kényszerül hosszabb sétára, ráadásulmessze az otthonától; délen. Viszont az út nagyobbik felét már megtette. Ha mégegy kicsit kitart, ha megpillantja a Gályák tengerének sziklákkal szegélyezettpartját, akkor talán túlélheti.

A Gályák tengerének mellékén nagyon ritka vendég lehet a hóvihar. Valójában ez nem kritikai észrevétel, de talán nem haszontalan.

Gondolatai egy három héttel korábbi,füstös taverna hátsó asztaláig repítették a borgőzös ifini éjszakában.

Itt a helyhatározó ragja sántít egy kicsit. A gondolatai sokkal inkább az ifini éjszakába repíthették emberünket... A gondolati egységek sorrendje sem az igazi, teljesen elmaszatolt a helyhatározó - emiatt a mondat "lóg a levegőben". Ha lehet egy javaslatom: "Gondolatai egy három héttel korábbi, borgőzös ifini éjszakába repítették... (egy füstös taverna hátsó asztaláig.)"

Falairól omlott az évszázados vakolat, mint a pestisben szenvedőbeteg különböző részei,

Noha a pestis valóban ronda dolgokat művel az emberi testtel, inkább mégis a lepra az, mely komoly szövetelhalással jár. Valószínűleg csak elírtad; mindkettő a rettegett középkori nyavalyák közé tartozik.

Karcsú derekát még egy kisgyerek is átérte volna…

Ezt azért úgy képzeld magad elé.

Bővebben: Az ember néha akaratlanul átvesz és használ bizonyos őt magát megragadó képeket - nekem a fentiről Jadis(?) és Dale Avery jut eszembe. De csínján kell bánni a fokozással, különben a legjobb hangulatú írás is parodisztikussá válhat.

Persze attól függ, hogy értetted. Két kézzel, vagy két karral? (Bár az utóbbiban meg nincs semmi rendkívüli...)

Bal karja kinyúlt Togar itala után, majd akár egy vámpíregy kupa vérbe belekortyolt. Úri gyomra édesebb ízekhez szokott, így hozzá nemillő módon kiköpte a szájában lévő folyadékot, a maradékot pedig a földreöntötte.

Nem értem, ez miért... olyan "kis színesnek" tűnik, ami jó ötletnek indult, de aztán továbbgondoltad, s mégis valahogy "bennfelejtődött". Érdekes színfolt, félre ne érts (talán még érdekesebb, mint a női karakter maga, de ezt most nem fejtegetném), azonban nem illik ehhez az asszonyszemélyhez - ahhoz a miliőhöz, amit teremteni akar az asztalnál.

- Mi van, ha nemet mondok ? –kockáztattameg az abasziszi.

Na, ez az a kérdés, amit egyetlen épkézláb ember sem tenne fel hasonló helyzetben, mégis majd' minden írás hőse megkérdezi. Szóval klisészagú, amolyan beemelt panelnek tűnik, és epigonizmusként hat. Még azt is megkockáztatom, hogy manapság már kissé parodisztikus is. Ha lehet, jobb elkerülni... hacsak nincs rá jó okod, hogy használd.

A fiú kifújta tüdejéből a levegő, majd bólintott egyet. Csak úgy, magának.

- Indulhatunk.

Megint egy kis kikacsintás a klasszikusokra. Ugyanazt tudom mondani, mint a Renegát-utánérzés esetében. Nem tartalmi hiba, de ha élni akarsz vele, jól el kell találnod a helyét. Ellenkező esetben nem kívánt hatást fogsz elérni - éppen a megcélzott olvasóközönségnél...

Egyelőre ennyi. Várom a folytatást! Megmondom őszintén, van valami ebben az írásban, azért is foglalkoztam vele reggeli formagyakorlat helyett... Az összbenyomásról még annyit, hogy helyenként nagyon belegabalyodsz bizonyos gondolatfüzérekbe, ami lassítja a tempót. Tudom, mert ez nekem is egyik típushibám... Vigyáznod kell a képzavarokkal, áttekinthetetlenné tehetik nemcsak a történéseket, de a leírásokat is, melyeknek egy novellában lényegre törőknek, szellősnek, csupán hangulatkeltőnek illik lenniük. Ragadd meg a legsikerültebb jelzőket, szókapcsolatokat, s azokra fókuszálj!

A párbeszédek viszont a helyükön vannak, mintha abban a közegben otthonosabban mozognál. Ez jó, a dialógusok fontos elemei lehetnek egy feszes történetvezetésnek, karakterjellemzésnek.

Egyelőre ennyi. Remélem, a helyén kezeled a hozzászólásom, s annak veszed, ami: építő kritikának, amit, ugye, nagyon meg kell becsülni és elsősorban megszívlelni kell, nem megválaszolni. Hisz' ez csak egy vélemény.

Az egész ismeretében persze majd kerekedik a kép.

További jó munkát, s köszönöm a kellemes délelőttöt! Folytasd, én azt mondom!

Szerkesztve ekkor: Július 19, 2014 , bűvdudás által
kiegészítés

[Zakmilien]

Kedves Bűvdudás!

Így, hogy kiemeltél dolgokat, már nekem is annyira nyilvánvalóvá vált, mégsem láttam meg magamtól, mikor e sorokat papírra vetettem kb. 1 éve. Elismerem, nagyon jó érzéssel töltött el, hogy valaki foglalkozott a történetemmel. Nagyon köszönöm, hogy leírtad a véleményedet, ráadásul nem csak 1-2 szóban. Belelkesültem most, és folytatom az írást, Úgyis bennem van már skicc szerűen. Ha összeáll az egész, akkor meg finomítok az elején, hangsúlyt fektetve az általad is kiemelt hibákra.

Köszi mégegyszer !

Zakmilien !

[bűvdudás]

Zakmilien;

igazán szívesen! Örülök, hogy a helyén kezeled, csak így van értelme... és persze örülök, hogy körvonalazódik a folytatás. Várom a teljes sztorit.

[Sneer]

Zakmilien:Sötétből a fényre

Buvdudas megelozzott a velemenyevel a a kepek hasznalataval.egyetertek vele.

A fogalmazasod neha onceluva valik ilyenkor egy szellos novella eseten.Ha regeny lesz belole akkor elmegy .

oy-hat helyen egybe irsz olyan szavakat amik kulon irandok! Legalabb is a forum igy jelenitette meg nekem.

Amugy tetszik a novella. Eddig egy modul hangulatkeltojehez hasonlit a legjobban Folytastd!

[bűvdudás]

Üdv!

Párbaj

Jól indul és jó a vége is - nem is olyan egyszerű idáig eljutni egy olyan novellával, amelyet valójában semmi komolyabb "térbeli mozgás", valós történés nem tart lendületben. A problémám az vele, hogy az "odaúton" több ízben elvesztettem a fonalat (persze ez még mindig lehet az én hibám...  ). Nézem újra, és közben leírom a benyomásaim.

Van az a hitvallás, hogy egy efféle prózában gondolatébresztő, de tiszta, érthető képekkel "segítsük" az olvasót. Persze, lehetnek a képeink eredetiek, szokatlanok, de maradjanak követhetőek, ne kelljen (és ne lehessen) elveszni bennük. Ez sokszor sikerül neked, és ez jó. De pl mindjárt a második mondatot csonkának érzem, a végérő hiányzik még valami ("Meríteni", de mit? Erőt? Tartást? A folytatáshoz szükséges nyugalmat?)  A harmadik mondat is kusza kissé (A vízesés "elcsobban" a tóban? Inkább talán "belecsobban", vagy egyszerűen csak "csobban". Sőt, ha igazán szőrszálhasogató akarnék lenni - nem akarok - akkor a vízesés nem csobban, hanem csobog, merthogy folyamatos az áramlás (zubog?). Egy vödör, a partról belezuhintott víz... na, az csobban. Vagy egy kő.) Igazából azonban a "Vesztemre hergeltem föl..." kezdetű mondatnál lett gondom a szöveg értelmezésével. Összezavarodott a mondanivaló, kizökkentem a folyamatból. "Vesztemre hergeltem föl..." Miért is? Mi történt? És miért nem tudok róla?

... És csak később esik le, hogy - ha jól értem - tulajdonképp arról van szó, hogy "hiba volt felhergelni" (a pártfogoltjának szóló igaztalan vádakkal). Vagy a "vesztemre" szó választása volt szerencsétlen dolog, vagy a következő három mondat szövegének logikai rendjét kellene talán jobban felépíteni. A dolog utána valamelyest helyrezökken - sőt, új lendületet is kap -, de a "Most akkor mi van?"-benyomás árnya azért tovább kísér(t)i az olvasót (legalábbis ha az az olvasó én vagyok  ). 

A második bekezdés, ami a tulajdonképpeni "dögjét" adja az írásnak, egész tetszetős, azonban itt is vannak zavaros gondolati képek. (Pl "... a tudás keresése (talán inkább a tudáshoz vezető út? - a szerk.) a halál megtapasztalásán át vezet. (...) ... a félelem hasonló kapukat nyithat meg... " - mihez hasonlókat? A tudás kereséséhez? A halál megtapasztalásához? Vigyázni kell a visszautalásokkal az összetettebb szövegeknél.) Ennek a résznek a szövege a "Tanítják, ilyenkor..." - kezdetű mondattal jön egyenesbe, s onnantól határozottan jó. Néhány plusz vessző segítene még tagolni a tartalmat, de amúgy szép teljesítmény. Többszöri elolvasásra kimondottan szép.

A vége meg rendben van, na. 

Szóval köszi! Még így, most, az észrevételek összefésülése közben is új és újabb erényeit fedeztem fel az írásnak. Az biztos, hogy nem könnyű szöveg, nem adja meg magát első olvasatra. De megérte foglalkoznom vele. Ugyanakkor remélem, hogy számodra is lehet némi haszna annak, amit itt összehordtam.  További jó munkát!

[Rodrigo]

Szia Bűvdudás!

Köszi a megjegyzéseket.

A szösszenet egy KM-nek íródott, hogy képbe kerüljön a karakter gondolkodásáról (az előtörténeten túl is). Codex világában valszeg nagyobb világismerettel bír (bár lehet tévedek), plusz ismeri a karakter előtörténetét, így néhány dolog a számára evidens volt. A mesélőnek egyértelmű volt mit tanultam Illától, de itt beleírtam: rímekbe szedett versekkel hergelni az ellenfelet, hogy dühből vívjon, esetleg ki is lépjen a számára előnyös stílusból. (Codexben harcmodorok vannak és ha másikba kényszerítjük az ellenfelet,akár egy közelkerüléssel belharc esetén, akár távoltartással lándzsaharcnál, hátrányból harcol). Ez is a párbajok elfogadott része, amolyan Cyrano de Bergerac jelleggel. Itt a sztori amúgy az, hogy a párbajellenfél pártfogoltját megvádoljuk, és a párbaj közben jövünk rá, hogy tévedtünk ezzel kapcsolatban. Ezt be is jelentjük, mert ez a kötelességünk (megszakad a párbaj ez időre). Itt le is lehetne zárni a párbajt, de előtte viszont Cyrano jelleggel felb@sztuk az ellenfél agyát, mert úgy volt egyáltalán esélyünk és olyan zrika hangzott el ami miatt becsületből folytatni kell a párbajt és a stílus (nem a harci) úgy kívánta, hogy vállaljuk be az elégtételt. (Ilyen egy elcseszett hely Sytis - inkább daráljanak be, de meg ne szégyenüljek, mert az a társadalmi halál.)

2.-3. mondatot korrigáltam, abban szintén igazad volt (bár én továbbra is az elcsobbanást használom - műugrók szoktak "elcsobbanni" az ugrás végén). A felhergelős részt remélem letisztáztam számodra is a két-három módosítással. A középső bekezdésében az utat beillesztettem, a kaput meg meghagytam nyitott kérdésnek (a halálhoz hasonló vagy azon keresztül is vezet a keresés útja).

Remélem így számodra is egyben (jobban egyben) van...

[bűvdudás]

Halihó!

 

Akkor már csak pár kérdésem van:

A hergelés váltotta-e ki a párbajt, vagy előtte történt - az elbeszélő részéről - egy megjegyzés az ellenfél pártfogoltjával kapcsolatban, amit követett a kihívás és a párbaj, melynek legelején az elbeszélő hergeléssel kívánta növelni amúgy kissé karcsú győzelni esélyeit. (Tehát valójában egy sértés-blokk hangzott-e el vagy kettő?)

Az elbeszélő mikor jött rá a hibájára (ti hogy alaptalanul becsmérelte ama pártfogoltat)? A rövid pengeváltás előtt, közben vagy közvetlenül utána? Mert ha még előtte, akkor egyáltalán minek hárított, ugye...

Az elbeszélő miből jött rá arra, hogy hibázott? E kérdésben az olvasó továbbra is sötétben tapogatózik (szerintem).

Megbánta-e a hibáját, vagy csak azt bánta, hogy azzal ilyen hülye helyzetbe hozta magát...? 

Mert ezen infók nélkül a "Vesztemre hergeltem föl, hiszen ami a harcban a remény halovány fénye volt számomra, az most elvakította kihívóm." -mondat reménytelenül nem áll össze továbbra sem.  Tulajdonképpen nem mindegy a kihívottnak, hogy elvakult dühből szúrják le, vagy stílusos higgadtsággal?  (A "hiszen" most /jelen szerkezetben és infók alapján/ azt sugallja, hogy elbeszélőnk immár amiatt aggódik, hogy ellenfele dühös.) 

Köszi a türelmet.  

[Rodrigo]

Ave!

 

Két "sértés" volt. Egy a párbaj kiváltó oka volt, egy blokk pedig a párbaj közben "felhúzó" jelleggel.  Nem tartottam fontosnak, hogy mi volt az első sértés és azt se miből jött le párbaj közben, hogy miben tévedett a karakter. Tévedett és párbaj közben (azt megállítva) ezt közölte is. Így az eredeti párbajok megszűnt. Mivel azonban párbaj közben olyan sértések hangzottak el, amik adott esetben vért kívánnak ezért nem lépett vissza a párbaj folytatásától, hogy a másik fél döntsön. Visszalépéssel jelezhesse ha nem kíván elégtételt venni, hisz a sértések a párbaj részét képezték vagy levághassa, mert olyan mértékű volt a sértés. Az eredeti párbajkiváltó sértést nyilván megbánta a karakter, ezt el is mondta. A felhúzó sértegetést tulajdonképpen nem, mert úgy lett volna esélye a párbajban, de elismerte hogy azok olyan súlyúak, amiért jár az elégtétel. Kb innen indul a novella.

"Vesztemre..." - Abból a szempontból volt igazán öngól a karakternek a 2. hergelés -bár a párbajban esélyt biztosított magának-, hogy

1. most csak ez ad okot a párbajra,

2. a másik fél jelenleg igen távol áll a higgadt mérlegeléstől, amitől remélhetné a karakter a másik fél visszalépését a párbajtól

Gondolkodtam, hogy az előzményt részletesebben kifejtem, de véleményem szerint az erősen elhúzta volna az elejét (és egy belső szemszögből történő áttekintés nem is feltétlenül indokol ilyet). Így picit sötétben hagyja ugyan az olvasót, de ha az nagyvonalúan átlép rajta, akkor a benső dolgokat kifejtő rész "kárpótolja". (Vagy csak lusta voltam.)

[bűvdudás]

Üdv!

"Az igazság ára"

MasterV;

az alapötlet és a forma jó. A legfőbb problémám az a szöveggel, hogy nem elég összeérett a koncepció. Túl sok a csak "éppenhogy" felvillanó szereplő, aki aztán meg sem jelenik, vagy éppenséggel szerep nélkül marad. Magyarán az indítás, a felütés sokat többet ígér, mint amit a szöveg végül adni tud. Mintha menet közben döntöttél volna úgy, hogy kissé megnyirbálod a történetet, de egy csomó szálat benne felejtettél volna. 

A két testvér (Dakan, Daron) nincs eléggé kidolgozva ahhoz, hogy az olvasó igazán azonosulhasson az ügyükkel, s a végkifejlet drámaisága is kellő mértékben üljön. Ehhez több kellett volna belőlük, s a többi falusiból is. A kalandozók közül con Svarden figurája ki volt ugyan dolgozva, de a társaié megint csak nem. Szóval, azt hiszem, nagyobb terjedelemben szebben kibontakozhatott volna ez a történet... vagy lényegesen szikárabbra kellett volna venni, kevesebb szereplővel és csak a lényegi konfliktusra fókuszálva.  Leírás helyett cselekedtetés: beszéljenek a tettek... Jelen formájában amolyan hibrid. Szimpatikus hibrid, de szerintem nincsen készen.

Érdemes volna még foglalkozni vele, mert van benne potenciál. Köszi, hogy elolvashattam! 

[MasterV]

1 órával ezelőtt-kor bűvdudás írta:

Üdv!

"Az igazság ára"

MasterV;

az alapötlet és a forma jó. A legfőbb problémám az a szöveggel, hogy nem elég összeérett a koncepció. Túl sok a csak "éppenhogy" felvillanó szereplő, aki aztán meg sem jelenik, vagy éppenséggel szerep nélkül marad. Magyarán az indítás, a felütés sokat többet ígér, mint amit a szöveg végül adni tud. Mintha menet közben döntöttél volna úgy, hogy kissé megnyirbálod a történetet, de egy csomó szálat benne felejtettél volna. 

A két testvér (Dakan, Daron) nincs eléggé kidolgozva ahhoz, hogy az olvasó igazán azonosulhasson az ügyükkel, s a végkifejlet drámaisága is kellő mértékben üljön. Ehhez több kellett volna belőlük, s a többi falusiból is. A kalandozók közül con Svarden figurája ki volt ugyan dolgozva, de a társaié megint csak nem. Szóval, azt hiszem, nagyobb terjedelemben szebben kibontakozhatott volna ez a történet... vagy lényegesen szikárabbra kellett volna venni, kevesebb szereplővel és csak a lényegi konfliktusra fókuszálva.  Leírás helyett cselekedtetés: beszéljenek a tettek... Jelen formájában amolyan hibrid. Szimpatikus hibrid, de szerintem nincsen készen.

Érdemes volna még foglalkozni vele, mert van benne potenciál. Köszi, hogy elolvashattam! 

Én köszönöm az értékelést, Bűvdudás!

Egy NJK kollekción/ azokkal kapcsolatos kalandötlet füzéren dolgozom éppen, és az egyik kalandmagnál bevillant pár ötlet, aminek jobban nekifeszültem, rászántam 2-3 órát és ez lett belőle. Megmondom őszintén, a közzététel célja az volt, hogy lássam, van-e értelme foglalkozni a novellákkal komolyabb erőfeszítés szintjén. Tanácsaidat megfogadva igen nagy esélyt látok rá, hogy kibővítsem a történetet egy komolyabb darabbá, de azt mindenképpen tudnom kellett, hogy egyáltalán érdemes-e foglalkoznom a novellaírással, hiszen ha mások szerint érdektelen a dolog, akkor inkább koncentrálok továbbra is a játéktechnikai dolgaimra.

Még egyszer köszönöm az értékelést!

[bűvdudás]

MasterV;

nagyon szívesen!

Ha ez a fenti anyag - mint írod - 2-3 óra alatt állt össze, mindenképp érdemes vele (és a műfajjal) tovább kísérletezni.  

[bűvdudás]

Halihó!

tetra;

a "megpattanó fény" az első mondatban elég formabontó, kissé talán zavaró is, de apróság. Nekem igazán csak ezzel a bekezdéssel van bajom; nem egyszerű összerakni, ki kivel van:

"Shaeron D'Gheon. Az átkozott shadoni bajvívó. Pennamor Predocban találkozott vele először, ahova Arel elveszettnek hitt ereklyéje, a Sólyomkarom utáni hosszú nyomozás vezette útjukat. Ennek megszerzésekor kerültek összetűzésbe, ugyanis a fegyver egy gyűjteményben lelt átmeneti otthonra, és a bajvívó nem nézte jó szemmel a magántulajdon ily módú átértelmezését. Márpedig Markó, aki az istennő papja volt, nem tűrhette a szakralitás megsértését, a diplomáciával pedig már zátonyra futottak. D'Gheon úgy tűnik nem feledte el a büszkeségén esett sebet, hogy egy jöttment kardforgató - társai segítségével - legyőzte. Csak Krad tudja mit keresett épp itt épp ekkor, a Larmaron hegység lankáin fekvő jelentéktelenségétől fuldokló város grófjának társaságában."

A szöveg többi része azonban  teljesen rendben van, a párbaj leírása stílusos és feszes, lehet rajta izgulni - bevonja az embert. Köszi, jó volt!

[tetra]

Huh, tény, hogy erősen túl van fogalmazva, ez szerintem minden kezdő író, így körülbelül az összes MAGUS irodalom rákfenéje. Mentségemre legyen, nem ment át rajta a szerkeszőm (az asszony kegyetlen kritikus, és jó szeme van hozzá).

Köszönöm a visszajelzést!

[Sneer]

Tetra ez jo volt.Egy kérdés. A tortenetnek van koze játékhoz?

[tetra]

5 órával ezelőtt-kor Sneer írta:

Tetra ez jo volt.Egy kérdés. A tortenetnek van koze játékhoz?

Az ég világon semmi. Sajnos ritkán jutok el oda, hogy játékosként vegyek részt ilyenekben (értsd: heroikus fantasyt én csak mesélek mostanában, játszani másban szoktam).

Viszont tanulok kardozni, és megihletett az olasz és a spanyol rapíriskola rivalizálása.

[nekdolan]

Ez mi akar lenni? http://www.deltavision.hu/tunt-napok-aranya-elok-dicsosege/