Jump to content
Kalandozok.hu - M.A.G.U.S.

Ez vagyok én!


Sychter

Recommended Posts

Egy-két régi bemutatkozás:

-Wolf:

Én ha lehet magamrol irnák,mármint arrol a karakterröl aki én vagyok és akit soha nem merek "eljátszani"ezért állarcok mögé bujok.Ha ismeritek a Werewolfot talán megértitek.

Farkas vagyok.Ember testben,farkas lélekben.Habár a valo világban megtagadtatott tölem az átváltozás csodás képessége,mégis Gaia gyermeke vagyok.Mint ti mindannyian.

Farkas vagyok,de embernek születtem.Emberként neveltek,és elfolytották énem.Énem mi valomat hordozta,csak gonosz lelkük borzolta.kinevelték belölem a vadat,hogy irányithato embert kaphassanak.De a farkas sosem hagyta magát,hát megvetette karmos mancsát,s sarkára állt.Megrontotta a féreg,ám ö tovább lépett.Elhagyta hát családját és megtalálta a párját.

Link a hozzászóláshoz

Üdvözöllek benneteket kik azért jötettek ma ide hogy meghalgassátok történetemet.Életem fonalát egy es?s nyári délutánon kezdték sz?ni a leghatalmasabb, Ymdol fiai.Saun Enkadul a kontinens legnagyobb sámánjának családjába születtem másodszülött gyermekként.Jómagamat nem kívánom megnevezni mert a szellemek elpártolnának t?lem.Maradjunk abban hogy eleim nevén neveznek kiket barátomnak mondok.Hívjatok hát ti is ezentúl Saunnak.Anyám meghalt, mikor megszült az istenek ege alá, melyet Ymdol a mai napig hatalmas szellemeivel tartat.Atyám Tomatis törzsének sámánja volt.Én magam-különös módon,családomban el?ször-a szellemek jegyét hordtam magamon születésemkor.Hosszas évekig tanultamhát atyámtól a szellemek minden egyes szokását és trükjét.

Link a hozzászóláshoz

Széllel járó Blathib vagyok, Sas totemü sámán vagyok, az északi sztyeppék az otthonom. Régota járom már a szellemek utját, no meg az utakat, melyek mábol a holnapba és onnan a bizonytalan holnap utánba vezet. Tulajdon képpen mit is keresek, nos ez olyan kérédés ember, amit a nagy kövárositokba állo "tudás házak" sem addhatnak válkaszt, a válasz egyszerüen nem ott és legföképp nem akkor várnak rád, amikor te eldöntöd.

Amikor az északi vizek peremei vékony hárya fedi, akkor jön és jött el mindig is az aki a tudást hozza a világunkrol, .. nem , nem halando ez bizonyos, nem,.. nem is állat szellem képében érkezik, Hideghozo Nadack

igy mondaná "maga a tudás jön el érted , csak fogékony légy ennek befogadására és feldolgozására, mert ha nem mentheetlenül elveszel"

Nadack mester igy mondaná és én is igy mondom, mert ez a való...

Ugy érzed nem értesz? nem hibáztatlak érte, hiz ezen tudás oly idegen neked és kulturádnak hogy egy egész élet kevés lenne hogy ezt megértsd,

talán a következö létetben szerencsésebbenk születsz és nemzetségem tagjának születsz hogy ismerd a tudást..

Szerinted a déli gondolkodok, ahogy nevezed öket az isteni erökbe vetett hittel élnek és száukra az a Való? Meg lehet , nekik is csak azt tudom mondani, mesze éllenk a szférák valodi természetüktöl igy nem ismerhettik azt... Én érzem, mintha a szférák hártya vékony peremén egyensulyoznék, magam vagyok a szférákat elválaszto hártya, vagyok itt és mégsem, vagyok a Kezdet, és a Vég választo viz, gerinc, minden én vagyok , és te mégis csak ember látsz, Azt mondod "megváglak vérzel" igaz, csak ott egy bizonyos "ha" , nem hiszem hogy tényleg képes vagy megvágni, gyere vedd elö a késed, ugy , momst vágd belém, látod?

Link a hozzászóláshoz

A nevem röviden Lirion, és elf vagyok, legalábbis küls?re mindenképpen. Valahol északon születtem, közel az emberekhez, de persze ez nem volt komoly hatással népem többi tagjának véleményére - mindenki egyhangúlag utálta, lenézte ?ket, és folyton azt hajtogatták, hogy ?k lesznek a vesztünk, mert ?k nem fogadják el az elfeket, kitaszítják maguk közül - ezért mi is ellenségesek vagyunk velük. Akkor nem hittem nekik. Fiatalon már nagyon szerettem a könyveket, és amolyan lázadás miatt állandóan az emberekr?l kerestem információkat. Eldöntöttem magamban, hogy majd én megmutatom az embereknek, hogy az elfek ártalmatlanok, tisztességesek, az embereknek nincs okuk félni t?lük.

8 éves voltam, amikor bekövetkezett a tragédia. Én szerencsésnek mondhatnám magam, hiszen épp akkor nem voltam a faluban. Elcsatangoltam a kedvenc farkasommal és mikor visszafelé mentem, csak szállingózó füstöt láttam. Éreztem, hogy nagy baj van, hogy megölték a szüleimet, tudtam, de nem bírtam felfogni, elhinni. Aztán egy dombtet?n megálltam, ahonnan szépen rá lehetett látni a falura - és a látvány elborzasztott. Fekete ruhás alakok fekete lovon szaladgáltak fel-alá, és mészárolták az elfeket, felégették a házakat, az erd?t! Nem élte túl senki, egyedül maradtam, árván, támogatás nélkül, és még az emberek nyelvét sem beszéltem. Nem tudtam, mitév? legyek, így hát elindultam azzal ellentétes irányba, amerre a népem pusztítói elmentek. Hosszú heteket, hónapokat töltöttem egyedül a vadonban, egyetlen barátom a farkas volt, neki köszönhetem, hogy akkor túléltem a vadont. Mindegy volt, hova megyek, próbáltam falvakban, városokban élni, de mindenhol kiutasítást, megvetést találtam. Eltelt már néhány év, mikor egy magányos házra bukkantam, már esteledett, és onnan vidám fények sz?r?dtek ki, kellemes illatok terjengtek a leveg?ben - én meg nem tudtam ellenállni a kísértésnek. Akaratlanul is bementem a házba, a bentieket ezzel igen meglepve. Egy id?sebb házaspár élt ott békében, nyugodtan, a ny?zsgést?l távol, és nagy boldogságomra ?k befogadtak (talán azért, mert nem volt gyerekük, én meg akár egy 7-8 éves ember is lehettem volna). Eltöltöttem ott pár évet, közben megtanultam a közös nyelvet is, de újra és újra felelevenedett bennem a szüleim halála. Egyetlen dolog tartott akkoriban életben, a bosszú, amit ez a házaspár némileg feledtetni tudott. De nekem újra útra kellett kellnem, ekkor már szilárd elhatározásom volt, hogy meger?södve felkeresem a társaságot, és leszámolok velük - kicsinyes életcél volt. De így, hogy tudtam már beszélni, nem voltam annyira számkivetett. Mikor elmentem az öregekt?l, adtak némi pénzt is, és száraz élelmet, így aztán volt egy ideig hol megszállnom is. Közben igyekeztem embernek álcázni magam, emberként viselkedni, hogy ne t?njek ki a tömegb?l. Sokáig nem ment, elég idétlen álcákat készítettem, de aztán egész jól megtanultam, elértem, hogy els? (és sokadszori) pillantásra embernek nézzenek. Persze ez sok id?t vett igénybe, addig meg többen is megpróbáltak megölni - mert elf vagyok. Lassan hozzászoktam, hogy az életben maradáshoz másokat néha meg kell ölni. Hosszú évek teltek el, már gyakorlott kardforgató voltam, ismertem az álcázás rejtelmeit, tudtam nesztelenül, észrevétlenül járni, amikor egyszer különleges harcnak voltam tanúja. Egy öregembert támadott meg 5 martalóc. Az öregnél csupán egy magas, göcsörtös bot volt, esélytelen harcnak ígérkezett. De a martalócok csapásai nem tudtak ártani az öregnek, egyszer?en megakadtak néhány ujjnyival a férfi testét?l, mintha láthatatlan vértbe ütköztek volna. Aztán egy gyors mozdulatsor, és a támadóknak egyszer?en porrá omlottak a fegyvereik, aztán befagyasztotta a lábukat, és megkötözte ?ket, persze kötelet is a semmib?l teremtett.A jelenet magával ragadott, több napig más sem járt a fejemben. Szüleim meséltek régen történeteket hatalmas mágusokról, de akció közben most láttam el?ször varázslót. Érdekl?dni kezdtem, hogy lehet-e ilyet tanulni valahol, aztán megtudtam, hogy nem is olyan messze van egy varázslóállam, de akiket megkérdeztem, nem sok reményt f?ztek ahhoz, hogy engem felvesznek.Ez engem természetesen nem érdekelt, új célom volt: én is varázsló lehessek. Útnak is indultam, és csakhamar már ott álltam Doran városában. Kezdeti lelkesedésemet viszont hamar letörték ott, ugyanis nem akartak felvenni. Szomorúan ballagtam az utcán, lehajtott fejjel, amikor egy piros bársonyruhás alakba botlottam. Motyogtam valami bocsánatfélét, aztán kicsit jobban szemügyrevettem, és láttam, hogy ? is varázsló. Nagy meglepetésemre elkezdett faggatózni, miért vagyok itt, ki vagyok, stb.. Én meg mint egy jól nevelt gyerek válaszolgattam, elmondtam neki utam nagy részét, de a szüleim haláláról mélyen hallgattam, de mint kés?bb megtudtam mindent kiolvasott a gondolataimból. De nem bántam, mert elintézte, hogy mégis felvegyenek az iskolába. Hosszú-hosszú évnyi tanulás következett, a bosszúról is teljesen elfeledkeztem. Aztán amikor választani kellett iskolát, a mesterek nagy meglepetésére az id?mágiát választottam - ?k mentál vagy asztál mágiára számítottak. Több évtizedett töltöttem el a falak között tanulással, gyakorlással, aztán mikor befejeztem tanulmányaimat, más elf lettem, mint miel?tt beléptem volna. Ismét az volt a célom, ami kisgyerekként, így hát elindultam, hogy bebizonyítsam az embereknek, hogy nem kell tartaniuk az elfekt?l...

így utólag még hozzáteszem, hogy kés?bb ez a naiv álláspontja megváltozott a karinak, és rájött, hogy inkább az elfeket kéne felébreszteni tespedésükb?l. :)

Link a hozzászóláshoz

Gon Golor

Shadonban, Carappo tartományban születtem. Nemesi vér folydogál ereimben, bár ezt többször is le kellett tagadnom. A családom az el?z? család kihalása után kaparintotta meg a hatalmat, nagyapám jóvoltából. Nyilván mind hallottatok a ves Patrich családi tragédiáról... mit mondjak, szörny?. Minden esetre azóta sokat változott a környék, az emberek pedig kevéske adót fizetnek nekünk, annál töbet az egyháznak. Apám, Lord Xyan Golor lovag volt, hosszú élete során az egész kontinenset beutazta, így talállt rá Erionban kés?bi anyámra, aki félig elf volt. Aztán véres hábortú tört ki a felföldiek és az egyház között. Apám Domvik-hit?ként elment harcolni de soha nem tért haza. Anyám mégis túltette magát ezen, s kiváló tanítómestert fogadott, s kit?n? vívót nevelt bel?lem. A párbajozásban nem akad párom a tartományban, és sokszor gy?ztem le külhoni nemes-ifjakat. Apám halála miatt rám szállt a családi birtok, de én nem lettem volna képest helyesen gazdálkodni rtajta, így a 80 százalékát anyámnak adományoztam. A maradékot pedig a magánkincstár gazdagítására fordítottam,. s kés?bb, 10 év múlva megvettem életem els? sodronyingét, s kalandozni indultam, hogy apám nyomdokaiba lépjek.

Link a hozzászóláshoz

Az én nevem az amin mindig is neveztek.Sarodak.Testvérem -ki azt kérte hogy itt csak Saunnak nevezzem-utasított hogy lerójam ide ki-miféle szerzet vagyok.

Nos mint már azt bizonyára tudjátok már öcsémt?l nagy harcos vagyok kit a keleti földken kívül csak barbárként emlegetnek.Nem szeretem ha így hívnak.Nem sok ember van ezen a világon aki bütetlenül megússza ha így nevez engem és népemet.Jól véssétek az eszetekbe:ÉN KORG VAGYOK! NÉPEM PEDIG TOMATIS TÖRZSE.Ezt ne feledjétek és nem fogunk fegyvert forgatni egymás ellen.

Mit is írhatnék még?A varázslóktól irtozom csakúgy mint minden barátom.

Öcsémet csak a vérkötelék miatt nem törtem ketté.

Azonban még a varázslóknál is jobban utálom azokat a ficsurokat akik egy fogpiszkáló vastagságú kardnak tisztelt alkalmatossággal harcolnak vagy csak a képzeletükben képesek végezni egy egyszer? orkkal, a valóságban pedig még egy tisztes méret? bárdot(érsd:kétkezes barbár bárd :D )sem bírnak el,ennek ellenére pedig folyton folyvást harci diadalmaikkal kérkednek.

Öcsém szerint heves vérmérséklet? vagyok pedig már eme különös világ etikettnek nevezett mutatványát is elsajátítottam(ismer?s a kari sneer? vagy crow? :D ), azonban szerinte nem vagyko teljesen a tudatom ura.

Szerintem nincs igaza, de ezt döntséek el magatok.

Egyszer találkozunk.Vagy itt vagy fenn a szellemek társaságában.

Link a hozzászóláshoz

Valamikor, réges-régen amikor még Alaric Ly'Symental Yllinorban, az Anat-Akhan fejvadászklán mellett harcolt Krán ellen, nem egy elf harcos halt meg, vagy tünt el az oldalán. Ezek közé, az eltűnt harcosok közé tartozik Ellery Hiacinthy, a legendás deinn, a sólyom raj vezetőjének testvéröccse Edwin is. Edwint a menekülő orkok rabolták el, azzal a szándékkal, hogy majd vele állnak bosszút, régi sérelmükért. Edwin ekkor még fiatal volt, mindössze száznégy tavaszt ért meg. Az orkok Kránba visszaérve, átadták az ifjú elfet kapitányuknak, egy Derino nevű gho-raggnak. Derino mindent megtett, hogy az elf semmire ne emlékezzen elöző múltjáról, mindezt sikerrel. Edwin a mai napig úgy tudja, hogy a testén lévő forradások, -melyek az yillinori ütközetből valók- eredetileg szüleik okozták, mert mélyen gyűlölték Õt. Szívét gyűlölettel és haraggal terítették minden faj iránt, talán még saját magát is utálja. Harci kiképzése mesterfokon tartalmaz minden kráni elemet! Egy valakit fogad el gazdájának, Ranagolon és a kráni tizenhármakon kivűl: Derinot. Viszont mindenkit, legyen az ember, vagy elf, ork, vagy aquir előszeretettel őli meg. Hidegvérű gyilkos. Fegyverként természetesen mara-sequort és sequort forgat. Távoli fegyverként előszeretettel használja íját, mellyet aquir hatalomszavak alkottak. Képes az aquir hatalomszavak egyszóit, és védőszavait használni. Most Kránon kivűl él, létezését megannyi ártatlan halott elf jelzi. Szerte Yneven, a fejvadászok körében csak úgy ismerik: Edwin, a kráni. Oilanban is felfigyeltek rá, épp ezért harcosokat küldtek, hogy végezenek vele. A fáradság eredménytelen volt. Senki sem tudja hol van. A rehynnek megelégelve népük értelmetlen pusztulását, úgy döntöttek,elküldik a tíz legjobb sereneya egyikét, hogy végezzen a kráni gyilkossal. A választás Alaricra esett, de a harc kimenetelét csak ők maguk a "Szemek" tudják. Tény, hogy Alaric elindult, de az indulása óta sem Õ, sem pedig Edwin, nem bukkant fel.

ui.: Edwin és Alaric harcának előzményeiről, következményeiről és magáról a harcról fog szólni legújabb novellám! (Megjelenés: kb. december) --> sajnos kicsit elhúzódik :oops:

Link a hozzászóláshoz

Üdvözletem minden kalandornak! Én Ganos Penon vagyok, félig elf félig ember. Szakmám a fejvadászat, f?leg ?rz? feladatokat láttam el eddigi életemben. Nem riadok vissza a kihívásoktól, bátran szembenézek a halállal is, tudom kicsit furcsán hangzik, de ez már többször is megmentette az életem. Most ha érdekel, és meghallgatsz, elmondom történetem...

Születésem el?tt /Apám kis könyvének maradványai nyomán/

Apám toroni származású. Vérvonalára büszke, nemesi jogokkal rendelkez? személy volt. Nem keveredett Kyr vér az övével, rangját kiérdemelte. Jól élt, gazdagon, sok n?vel, itallal és étellel. 22 éves korában szám?zték. Egy gladiátormeccsi fogadás miatt. A fogadást ? nyerte, irigyei nagyon mérgesek voltak, hisz apám egy nála nagyobb hatalommal bíró nemest?l szerzett nagy vagyont.

Link a hozzászóláshoz

nos ime itt lévén ezek tanulsága szerint én is irtam valami hasonlót...ha valaki netán átolvasná, akkor és lenne oly szíves, és küldene nekem egy privit, vagy akár forumon is irhatja, h eme kis történet elfogadható, avagy nem???És ha nem, akkor miért is nem...:

Rauminen Veichassur

Születtem Pyarron szerint 3888-ban, a Sirenar szövetség területén. Tisztavér? elfként láttam meg a napvilágot negyedikként. Már születésemkor felfedezhet? volt rajtam megkülömböztet? jeleket

Link a hozzászóláshoz

Aries De'Morgan a nevem és Ylinorban születtem. Szüleim nemes emberek, apám ménese majd 200 gyönyörü pej lóból állt, gyermekkoromban sokat játszottam és azt kell mondanom szerencsés ember vagyok e szempontból. Testvéreim 4 öcsém és 5 húgom mind szép és erős felnőtté vált. Az én életemet nem a kiváncsiság vagy a kalandvágy változtatta meg. Nem az én életemet a kitaszítottság tette azzá amivé vált. A sólymoknál szolgáltam a határon mikor hírét vettem hogy egyik öcsém vadászbaleset áldozata lett. Szabadságra mentem hogy leróhassam tiszteletem öcsém ravatalánál és gyászolhassam őt. Húgom Liliana elmesélte hogy öcsém és a szomszéd nemes fia egy azon lányért rajongtak de apám gazdagságánál fogva az ő megitélése a lány családjánál jobb volt.

Link a hozzászóláshoz

Valahol egy fogadó mélyén két fickó űl egymással szemben és...

Amit most neked magamrol elmondok azt csak te tudod és hidd el vannak akik ezért az információért sokat fizetnének. Rajtad áll hát kihasználod-e ezt, ám ha megteszed VAD

Link a hozzászóláshoz

Üzenet az Utókornak:

Amathil Ry'Amaren vagyok az Amaren név a ti szánalmas és gyenge nyelveteken annyit tesz "vér a vérhez" persze sokkal nagyobb nyomatékkal ejtjük. Elf vagyok ezen írásom idelyén 53 esztendős. Az általatok csak Hét völgy és Hét dombnak nevezett földrészen láttam meg a napvilágot Krán belsejében az Aiy' Umasyrass ház területén. A Ry' Amaren család első gyermeke vagyok utánnam még kettő következett a sorban.

Már születésem napján megjelent vörös foltok a testemen biztossá tették, hogy a mindeneket elnyelő kalahora Verrion H'Anthall megtartói közé választott. Két évvel születésem után családom két megtartója át vette az istápolás szerepét, hogy felvenevelésem után ujra a szent hármas számban képviseljék a Ri' Amaren házat. Verrion már a kezdeteknél nagy hatalmat adott a kezembe lehetőséget, hogy parancsoljak a holtak felett. Amikor elkeztem a nekromancia terén is tanulmányokat fojtatni, első öcsém fölvételt nyert lovagrandjeink egyike közé. Ezzel megszakította családunkal a kapcsolatot neki már más hatalmaknak kell elszámolnia. Második öcsém a ház fejvadászai között keresett dicsőséget magának.

Link a hozzászóláshoz

Tőrténetem! (előtőrténet)

Sokan azt mondják, hogy a Hét völgy Hét dombjának keresztelt területen élő Kráni Elfek soha sem hálnának emberrel. Ezen állításokat nem is cáfolom, mégis sok van fajtámból a Félelfekből a kráni medencében, bár én egy hozzámhasonlóval sem találkoztam. Az bizonyos, hogy apám Elf volt különben nem lehetnék az ami, de még anyám sem emlékezet rá, sőt az igazat megvalva azt sem tudja, hogy hogyan és mikor fogantam.

Komor élyszaka jöttem a világra 29 tavasszal ez előt (most Pyarron szerint 3698-at írunk) a kráni kűlső tartományok béli gyepűvidéken, Ork, Nomád tőrzsek és sok káosz szekta síkságán.

A tőrzs amelybe beleszülettem a Hat vihar néven volt ismeretes a vidéken. Mondanom sem kell, nem voltam kívánatos személy ebben a közösségben, de mivel a tőrzs bégjének anyám volt a kedvenc ágyasa eltűrtek és inkább csak köpőcsészének használtak.

4-5 éves koromra már képesvoltam megűlni egy csikót, ám ezt csak titokban tehettem a többi korombéli sráccal ellentétben. Akárhányszor rajtakaptak, hogy lovak közelében ólálkodom mindig nagyon megvertek.

Link a hozzászóláshoz

Kicsit gyatra meg valószinűtlen de legalább van

Klad Dogan (előtörténete) meg hasból utánnajárás nélkül készült

A Fidera(vagy Pidera nemtom) hegységben született egy kis erődben

amely túlélta kyria pusztulását. Egy 50 fős falu és egy kis erőd

az egész. Itt született mint tiszta vérű kyr. Oda ment ahova

mindenki vágyott. Az erődbe. Ez azt jeléentette hogy elég erős

és életképes ahhoz hogy ősi pusztító lehessen belőle. Akik nem

jutottak be azok meg vadásznak és földet művelnek. Néhány

év mulva képzett pusztító lett belőle.( a felszerelését nem kapta meg)

Egy vérttel egy pallossal és egy nagy hátizsákkal járja az Északi

szövetség országait egy nagy kutyával az

oldalán akit apjától kapott amikor kikerült az erődből.

Rövid velős és jöjjön a leírás

Egy 180 cm magas szürke utazóruhában lévő szikár alak kinek

szeme szürke haja ezüstös. Az ingje ujja fel van gyűrve vállig.

Homlokán izzadság gyöngyözik.

Hatalmas hátizsákot visel melynek

felső részéből egy szürke páncélkesztyű lóg ki.

A széles vállán könnyedén elfér a hátizsák szíjja.

Körülbelül 110 kg puszta gyilkolni kész izom.

Mellette egy hatalmas kutya simul a lábához.

A kutya csendesen posztol mellette és bambán figyel ki az arcából.

Az ember oldalán méretes pallos függ.

A hatalmas bicepszén a napfény csillan fel néha.

Egy letiport bőrbocskort visel a lábán.

melynek néhol vannak itt ott fémbetétei.

A nyakában egy medál függ mely egy saját farkába harapó kígyót jelképez

amely négy tigrisfogból készült.

A szeméből nemesség sugárzik melyben ott

ég a pusztítani akarás.

Link a hozzászóláshoz

Naszóval, itt ugrándozik mellettem egy kis termetű gnóm, és szót kér, úgyhogy...:

Üdv! AnevemRodin...Gnómdolkodó,ésnemvagyokkistermetűfajtámegyik

legmagasabbjavagyok,

tánnemláttálméggnómot?Amúgyisnemaméretalényeghanem

agyorsészjárásésazügyeskezek.Életemtörténeterövidkeugyanismégcsak

64évesvagyok,nemtörténtvelemMÉGolyansokminden.

Kahrébanszülettemésapámmaléltemottmígkinemtanultam

amechanikaésagépészetcsínját-bínját.

Aztánmeguntammagaméselindultamkalandozni,végülegy

Toroniboszimesterinasakénttaláltam

magamakiutolsónapjainmegtanítottaméregkeverésalapijaira. Ésőtanítottmegalassabbbeszédreis...

Hoppá, bocsi remélem értettétek mit mondtam.

Tehát azóta mindenfele kalandozok. Amerre járok (lehet, hogy nagy orrom teszi, vagy a nagyon sötét színű

köpenyem) mindig engem vizslatnak, mintha el akarnék lopni valamit, pedigénnemvagyoktolvaj! Csakazokatadolgokatveszemkölcsönamikmásoknaknemkellenek.

Most nem szeretném ecsetelni, hogy milyen kalandjaim voltak...

Na, jó, ízelítőként: A Toroni flotta "segítségével" elutazhattam a napsütötte Rabszolga-szigetre, Gyíkemberek

közt lopóztunk az éjben, egy Erioni fogadóban is volt egy kis csete-paté, namegamikor...

Na jól van mostmár ennyi elég. Tehát ez Rodin (gnóm tolvaj) élete dióhéjban.

Link a hozzászóláshoz

A hozzászóláshoz be kell lépned, vagy regisztrálnod Kalandozó!

Kizárólag a városőrség által átvizsgált kalandozók hagyhatnak válaszokat.

Kalandozónév regisztrálása

Regisztált kalandozóként felhőtlenebb az élet!

Csatlakozás a Kalandozókhoz

Bejelentkezés

Már velünk kalandozol? Lépj be!

Belépés
×
  • Új...