Jump to content
Kalandozok.hu - M.A.G.U.S. Szerepjáték
Igxaq

Kalandmesterek fóruma

Mennyit készülsz egy modulra?  

113 szavazat

  1. 1. Mennyit készülsz egy modulra?

    • Átolvasom a modult
    • Átolvasom a modult és a karaktereket is elemzem
    • Mindenre kitérek, legrészletesebben, legtöbb időt rászánva
    • A rögtönzés mestere vagyok, nem készülök a mesélésekre
    • Nem mesélek


Recommended Posts

Oké... Vegyük a kedvenc kasztodat. Mondjuk fejvadász. Opcionális szabály: öngyilkosságra való hajlam. Minden akadálynál 3% esélye van annak, hogy összeomlik és öngyilkos lesz. Sok sikert a további játékhoz. Akarsz még ezzel a kaszttal játszani?  

A példa persze ironikus és idióta, de épp csak annyira, hogy rámutasson az ilyen ötletek hátulütőire. A szándék szép, de a kivitelezés ebben a formában elégtelen.

Szerepjátékos elemnek lehet egy ilyen ötletadó, de akkor megfelelő helyre kellene betoldani pár száz másik ötlettel megtoldva, hogy valóban haszna legyen a játékos közönség számára. Például előny-hátrány rendszerbe, karakterkitek közé vagy egyszerűen csak "karakter ötletmorzsák" kategóriába. Fajleírásba, normál szabályok közé semmiképp, mert egyszerűen nem oda való, ráadásul kontraproduktív.

Nyilván benne van, hogy jó mesélővel így meg úgy, de jó mesélőnek nem kellenek szabályok a karakteralkotásodnál ahhoz, hogy szerepjátékos elemekkel bővíthesd a karaktered. Sőt... Ha a csapat és a mesélő is jó, akkor TELJESEN FELESLEGES az ehhez hasonló "opcionális" szabályokon rágódni, hisz ezen valószínűleg már rég túl vagytok. No offense természetesen, csak attól, hogy valami karakterszínesítő ötletnek jó, még nem jelenti azt, hogy az mindenestül jó.

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

És ha már itt tartunk, szerintem maga az ötlet sem jó. Ki az, aki aljas karaktert akar játszani mondjuk egy "jó" vagy "semleges" partiban? Mi ennek a szerepjáték haszna azon kívül, hogy feszültséget generál? Miért kell ezt intézményesíteni egy kampányban? Mert egy ehhez hasonló elem természetesen érdekes lehet rövid távon. Egy lövetű játékra még oké. Új színt, új kihívást, új tanulságokat hozhat. De most komolyan azt gondolja valaki, hogy egy kampányban, ahol 100-adszor kattan be a karakter, a többiek csak legyintenek, hogy  "Jaj, már megint? Most jön a kötelező aljaskodás, és hát persze, majd leütjük, ha sokat ugrál...". Már rég otthagyná az ilyen karaktert a parti többi része vagy egyszerűen kinyírnák vagy valami más módon szigetelnék el a karaktert, s ezzel a játékost is. Akkor most ennek van így értelme? Mit is tett hozzá a játékhoz? Mit tanultunk belőle vagy mitől lett sokkal érdekesebb az együtt töltött idő azon kívül, hogy céltalanul egymást szivatjuk?

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz
10 órával ezelőtt-kor Darabolo írta:

Szerintem hangulatossá teszi a játékot, jó KM-el nem hátrányt hanem élvezetese szerepjátékot ad. De izlések és pofonok. Kinek a pap, nekem inkább a papné...

Csak idzézni tudom magam. Használva lesz. Nem kell túl tolni. :)

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Sziasztok!

Szerintem a homálytestvér mint olyan mindig ugrásra kész, de csak akkor kap teret, ha a karakter rendszeresen az ő módszereivel él és azt táplálja. Ergo, ha egy törpe mindig a becsület és az egyenesség... útját járja, akkor nincs esélye a homálytestvérnek. Erre nevel a törpe társadalom, ez egy társadalmi szintű rendszerbe épített védelem. Amennyiben a karakter erről egy hasonló útra tér (pl lovagi erkölcsök, vagy embervadász klán erkölcsei), akkor még védett lesz, kisebb-nagyobb mértékben. Ha viszont olyan döntéseket hoz, amiket a homi is hozna, akkor lassan de biztosan megnyitja neki a kaput. 

Játéktechnikailag én egy PPL-es erkölcs jellegű dolgot adnék a törpének (megfelelő neveltetés esetén persze), alapból +5-+6-al dobhatná az akaraterőpróbát a kísértések ellen, amik táplálják a homitesót. Aztán, ahogy a karakter döntései miatt csúszna lefelé, úgy csökkenne az erkölcsi támasza is (meg a pluszok a dobáshoz). Nyilván ez át is mehetne mínuszba és ha mondjuk elérné a nem megdobható értéket, akkor a homálytesó játszana, a karakter meg szurkolna. Értelemszerűen életútnál számítana és a hibákat is lehetne orvosolni önfeláldozással, meg elvonulással, meg amiben a játékos és a mesélő megegyezik. Így egy tipikus törpe esetében max alkalomadtán jönne be a küzdelem és első körben nem is a homálytesóval, csak a lelkiismerettel, az aljas, törpe erkölcsöktől elrugaszkodott karakterek esetében viszont komoly munka volna az egyensúlyozás a saját út megtalálása érdekében. Ez meg már ugyi a szerepjáték színesítésére is alkalmas (mindkét verzióban).

Jah és persze fokozott súllyal venném a megkísértett és nem bírtam ellenállni és a szarok bele, én akkor is így csinálom (tudatos döntés) közötti különbséget.

Persze játék közben lehetne finomítani a rendszert, de mondjuk egy tesztelést megérne.

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Ez így teljesen jó! Nem egy ráerőltetett, alaptalan büntetés, hanem egy szempont, amit mindig figyelembe kell venni. Ha megfelelően él a törpe, akkor nincs mitől tartania, de minden önző, kicsinyes, vagy akár kifejezetten aljas tetténél fennáll a veszélye, hogy többet veszít másnál. Na ez már tényleg hangulatos, ez már hozzáad, nem csak elvesz és ok nélkül büntet! Megvettem. :)

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz
On 2018. 10. 17. at 9:03-kor Rodrigo írta:

(...)  ha egy törpe mindig a becsület és az egyenesség... útját járja, akkor nincs esélye a homálytestvérnek. Erre nevel a törpe társadalom, ez egy társadalmi szintű rendszerbe épített védelem. (...)

Én is ezt szerettem volna hangsúlyozni: amíg a törpe a saját közösségében (vagy egy ahhoz nagyon hasonló értékrendet valló közegben) mozog, annak morálja, megtartó ereje - s az a figyelem, amivel a közösség a tagjai felé fordul - egyszerűen nem enged teret a Homálytestvért erősítő cselekedeteknek. Veszély csak a talaját vesztett, vagy kimondottan renitens törpére leselkedhet.

Jó, hogy Rodrigo megtette helyettem is. :) 

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Lelketek rajta, de amit Rodrigó csinált, az az, hogy felülírta a szabályt egy újabb, még bonyolultabb rendszerrel. Végeredményként kaptatok egy újabb opcionális szabályt, ami bonyolult, kockadobásos, de mégis teljesen szubjektív, tehát nem egyértelmű az alkalmazása, még mindig játékos és parti killer, mindez teljesen céltalanul és továbbra sem illeszkedik a törpék általános képéhez. :he: De nem negatívkodom tovább, peace. :oops::peace::pajti:

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Üdv!

Elég furcsának tartom azt a véleményt, miszerint a Summarium óta létező homálytestvér ne lenne összeegyeztethető a MAGUS világával... persze tudni kell kezelni. A KM ezért az aki, mert az is tudni kell neki, ami nincs a szájába rágva a könyvben, hogyan kell... Persze lehet átírni a világot, elvenni a sajátosságaiból és értékéből, de én pl. ha leülök MAGUS törpét játszani, akkor szívesebben kapnék valóban MAGUS törpét, mint egy ízetlen általános fantasy törpét... és a MAGUS-ban a homálytestvér igen komoly része ennek a fajnak. Persze, mint bármilyen más jellemzőt, ezt sem kell és nem is szabad végletesen, a játékot felborítva, netán lehetetlenné téve alkalmazni. Mérték, szerintem ez a kulcsszó.

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Erre nem emlékeztem, akkor tehát nem világidegen. Elég sok törpe karakternek meséltem a summarium megjelenése óta, de nem találkoztam a dologgal vagy ha mégis, semmilyen nyomot nem hagyott bennem. Pedig ez nem egy adat, hanem játék szinestő elem lenne. Ezzel nagyjából bizonyitva is látom, hogy csak sorkitöltésre volt jó. 

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Használjuk, az egész party élet, rend,  v rend, élet v élet jellemü. A morális háttér adott, nem kerül elő túl gyakran, de ha igen, akkor kellemes ízt ad a játékhoz.
Már csak a JK aktuálís belső vivódása miatt is érdemes volt berakni.  Igazán színessé teszi a karaktert, mikor egy a törpök által kibányászott smaragdot néz, ami jelenleg nem törp kézben van (elajándékozták), hogy most kit is illett az a drágakő, ellopja vagy ne. Az esetet még szebbé teszi, hogy Tooma pap.

Mi élvezzük a többi meg csak körítés a rántotthúshóz :D

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Üdv,

 

én gyakran játszottam törpe karakterrel, és több alkalommal is eszembe jutottak ilyen dolgok, szóval KM-i ráhatás nélkül is lehet ezzel a hangulati elemmel színesíteni a karakteredet, ha úgy látod jónak. Az előtörténetbe például tipikusan jól beleszőhető dolog, több törpe karakteremet is a homálytestvér eluralkodása miatt "engedték el" Tarinból. Az én elképzelésem szerint azért is lett homálytestvér a neve, mert a sötétség, a bezártság, magány, a homály, vagy ehhez hasonló érzések azok, amik ezt kiválthatják - ez előtörténetben tényleg könnyen elmesélhető, de játékban is, ha a karaktered úgy érzi, hogy például egy vitás kérdésben egyedül maradt, a csapattársai, sőt, az egész világ ellene van, akkor könnyen előjöhet. Mondok egy példát: (nem történt meg, most találom ki)

 

Egy sikeres küldetés után a megbízó átadja a csapatnak a pénzjutalmat, de a törpe karakter úgy érzi, nincs minden rendben. Amúgy is gyanakvó, megosztja társaival kételyét, hogy vizsgálják meg jól a pénzeket, mert neki furcsa, hogy tarini érmékkel fizetett a megbízó Up-Umbarban. A többieket nem érdekli, honnan jön a pénz, ráhagyják, ő pedig magányos köröket futva kideríti, hogy a fickó nagyon távolról kapcsolatba hozható egy vándor Tooma-pap megölésével. Nincs semmilyen bizonyíték, a csapat (és a világ, a KM szájával) próbálja lebeszélni a karaktert arról, hogy mélyebbre ásson, mert balul sülhet el, de itt a játékos nem enged, makacs törpe módjára megy leszegett fejjel a dolgok után, mi több, amikor kenyértörésre kerül a sor, gondolkodás nélkül megöli a fickót. A Tooma-pap meggyilkolásának kérdése nem megválaszolható, nincsenek bizonyítékok, de akár az is lehet, hogy nem ő volt. Ez a törpe karakternek akkor, és ott, mindegy. Ő elhatározott valamit, elkezdte végigvinni, és ahogy egyre jobban belelovallta magát a dolgokba, nagyon rossz vége lett. Meghalt valaki, aki nagy valószínűséggel ártatlan. Azért, mert a törpe hagyta, hogy a homálytestvér vezesse.

 

Ha felépíted a láncot magadban, mint játékos, akkor simán előfordulhatnak ilyen szituációk. Nálam a homálytestvér ilyen. Persze lehet egyetlen jelenet is, pl. az egyik csapattársamnak volt kleptomán törpe harcos karaktere, aki a kp-i jelentős részéből zsebmetszést vett fel, és egy tábori modulban, mikor a megbízó varázstárgy-raktárában válogathattunk, pont el akarta csenni a legértékesebb varázsgömböt - és itt sikerült 00-t dobnia képzettségpróbára, ezzel mindent tönkretéve, rövid időn belül brutális mágikus robbanással fakult ki a térből egy szempillantás alatt a raktár. Ez egy valódi példa, amikor szintén homálytestvér jött elő, de inkább csak egy jelenetben, nem egy végigvezetett lánc miatt.

 

Kicsit off-topic: én az Eszeveszett mesék (https://www.imdb.com/title/tt3011894/) megnézése után játszottam el a gondolattal, hogy ilyesmi is lehet a Homálytestvér. A homálytestvér lehet egy rossz szokás, kvázi betegség, vagy az aprócska különbség, ami megjelenik egy döntésben, és a végén olyan dologra sarkall, ahonnan már nincs visszaút. Pont, mint ahogy "az ember rosszabbik énjéről" szokás beszélni.

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Üdv!

Darabolo;

az óbirodalom valamikor az ötödkor során keletkezett, és a hatodkor elején bukott el. A Krán által megroppantott gerincű államalakulat koporsójába az utolsó szeget valószínűleg a godoniak lázadó ősei verték a korvalani ütközet során, melyet a hagyomány P.e. 1334-re tesz.

A hatod-vagy káoszkort Kyria bukásától (P.e. XXX. sz. ?) Pyarron alapításáig számítja az ynevi történettudomány. Utolsó félezer esztendejét éjidőknek is nevezik.

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Köszönöm a gyors választ. Kicsit rövidkének tartom a hatodkort a többihez képest, de ha ez van leírva neked elhiszem.

Nos tehát a DOB az ötöd-és a hatod korban is jelen volt.  Irányítói démonúrak, démonhercegek(síkurak)  lehettek akik előszeretettel telepedtek meg mágikusan fogékony emberi testekben, ezzel kitenyésztve egy mágus diaszporát. A démonourak legjobb tudásom szerint nem igen jönnek ki egymással, tehát ezt amolyan Német-Római császárságként tudom elképzelni, elméletileg egy birodalomhoz tartoztak, gyakorlatilag mindegyik azt és ott csinált ahol akart. Vagy esetleg volt köztük egy legfőbb vezető?

Ez az eddigi tudásom a saját véleményemmel megsépkelve, nagyon félre lőttem? Esetleg ki tudjátok egészíteni?

Mennyire volt ott sok démon? Lépen nyomon egy megszállt testbe,vagy démonba botlott az ember, vagy más fajú lény?, vagy ( és ezt tartom valószinübbnek, már csak a démonok pusztítás iránti vágya miatt is) csak relative kevés volt belőlük, pár száz, pár ezer az egész birodalomban.

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Igen, a hatodkor elég rövidnek tűnik (főleg az ötödkorhoz képest), de - legalábbis mozgalmasságát tekintve - annál kiadósabb volt, s annál inkább meggyötörte  Ynev lakóit. 

A DÓBról nagyon kevés érdemi információ maradt fenn, s az általad kérdezettek legjobb tudomásom szerint nem tartoznak közéjük. Ami pontosítható az összefoglalódból: a godoniak őseinek mágikus potenciálja nem a síkuraknak köszönhető (ők csak elbitorolták a befogadásra alkalmas testeket), hanem egy Jovidon nevű entitásnak, aki titkon felkarolta őket. 

Egyebekben az óbirodalom olyan berendezkedésű is lehetett, amilyennek te felvázoltad. Síkokon átnyúló struktúra, amelynek Yneven is voltak hídfőállásai. Minden egyéb erre vonatkozóan csak találgatás. 

(Szerk: de ha a Ryekkel kapcsolatos irodalomból indulunk ki - s ugyebár azért vannak párhuzamok - a démonok és a különféle köztes alakzatok száma biztosan több volt, mint pár száz.) 

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Probálom elképzelni a világot, és beilleszteni a saját Ynevembe.  A létrejövő kép egyre jobban tetszik, térszakadékok-elbitorolt testek- éjszakánként a gyerekekre lecsapó démonok- külömbőző fajú tenyészetek az uraknak, s kiváltságosainak- istenként megtelepedő démoni entitások- egy monumentális háború kránnal. Szerintem még csak a hegy tetejéről kapartam le a havat....

És akkor nem beszéltem az esetleges kihalt több tucat más fajú egyedről, akik már itt tobzodnak az elmémben, csak le kell írnom....

szerk: még annyit, hogy mire kell egy démonurnak ynevi porhüvely?

Szerkesztve ekkor: , Darabolo által

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Elnézést; belátom, hogy ez így kevés lehet, ezért idézek a Kronus Magra által lejegyzett mítoszból:

"Az árvák (éa: a godoniak ősei - szerk.) eztán azt firtatták, miért kell a sötétben élniük, s miképp lehet, hogy még egymás nevét sem ismerik. Iovedyn (éa: Jovidon - szerk.) beszélt nekik a Shíolról és urairól, a seyrafokról. Róluk, akik átjárnak a világok között, de nem mindben tudnak saját valójukban megmaradni, ezért másokét orozzák el, s váltig keresik a mulandó testek közt a legkülönbeket, hogy azokat elbitorolva uralkodhassanak mindeneken.

A homály árvái megértették, hogy ittlétük a seyrafok akarata szerint való, s valamiképp tisztátalan. (...)"

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Nálatok milyen kapcsolat van a szépség és az asztrál közt? Értsd: hogy dobtok próbát a szerelemre esésre? Valahogy nem jutok vele dülőre, egy 20-as asztrállal rendelkező vari is szerelembe eshet egy 10-es szépségű parasztlányba, de hát a játék se telhet csak ezzel, hogy " na tesó mikor dobsz már 10-et?".

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Üdv!

Szerintem semmilyen - úgy értem, ezt nem követlenül a két képesség kapcsolatából kellene megállapítani. 

Aztán - noha nem akarom megpróbálni a való életet szimulálni - de egy szerelembe esés, annak a kialakulása szerintem jóval bonyolultabb, mint egyetlen próba függvénye. Én nem is járnék el így. 

más dolog egy asztrális varázslat, ami nem természetes folyamat, hanem mágia - ott dobsz a leírásnak megfelelően, és lesz valami. Más dolog egy szerelem. Az nem egy próba kérdése. (és nem is tekinteném azonosnak a hirtelen szépségre, szükségre felmerülő szexuális vágy azonnali kielégítésének vágyával.) 

A szerelem (nálam) a játékban általában "magától jön". Ezt úgy értem, hogy arra lehet próbát dobni, hogy mondjuk valakinek a szépsége megfelelő-e. De itt nem ez a döntő. Inkább meséljük le, és ne sajnáljuk rá az időt, és igen, szerelembe nem egy próbával, 2 perc játékidő alatt fog esni a karakter. De ha van egy ellenkező nemű, szimpatikus NJK (most gondolok bele, hogy akár azonos nemű is lehet :D ), akivel jókat beszélgetnek, akit szépnek írsz le, akihez érzéseket társítasz, valahányszor meglátja a JK, aki mellett szintén jó érzéseket mesélsz neki, akiről esetleg álmodik, és főleg sikerül olyannak lemesélni, hogy valóban megtetszik a JK-nak, akkor nem kell a 20-as asztrállal "kílódni", készen lesz a szerelem. Fontos, hogy az NJK döntései, kommunikációja is olyan legyen, hogy abból láthassa a JK, hogy mi van. (persze lehet egyoldaló szerelem is.) Lehet majd próbákat dobni, hogy ha a játékos megpróbálja figyelmen kívül hagyni a dolgot, hiszen később ez már a döntéseit is befolyásolhatja (pl. a nő társaságából nem indul el a találkozóra, hanem próbával kényszeríted, hogy küld egy futárt/üzenetet, hogy késik, vagy holnap, mert fontosabb dolga van, vagy amikor hátra akarja hagyni a szereplét, akkor akár próba nélkül is lemesélheted, hogy milyen érzéseket kelt benne, és ezt ő nem akarja.) 

 

Fontos még, hogy a szerelem az szerelem, minden személyiségnél másképpen jelentkezik. Nálam szívta már meg játkékos, hogy a szerelemvarázzsal megbűvölt szolgálólány - miért nem ül azonnal szoknyát felhajtva az ölébe, amikor a többiek kimentek?? Hát azért. De lehet, hogy mosolyog rá, szebben terít neki, és persze hagyja magát behálózni... de azért legyen már valami íze a dolognak. 

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Ahogy Gergely is mondja, a szerelem egy komplex érzés és szerepjátékon keresztül manifesztálódik. A vágy, na az fellobbanás eredménye. Az asztrál nem azt határozza meg, hogy milyen érzés keletkezik benned, hanem hogy azon mennyire uralkodsz, szerintem. Persze komplex a kérdés, a magas asztrál már egyfajta érzelmi nyugalmat is feltételez, amikor nem viharként tombol benned a szerelem sem, hanem csupán fodrozódások egy tavon.

És értelemszerűen a Szépség erősen befolyásolja, hogy ki iránt érdeklődik valaki. De a hosszabb távú fenntartásához már személyiség is kell.

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

A hozzászóláshoz be kell lépned, vagy regisztrálnod Kalandozó!

Kizárólag a városőrség által átvizsgált kalandozók hagyhatnak válaszokat.

Kalandozónév regisztrálása

Regisztált kalandozóként felhőtlenebb az élet!

Csatlakozás a Kalandozókhoz

Bejelentkezés

Már velünk kalandozol? Lépj be!

Belépés

×