Helyzetjelentések

[Cz]

Nos,

mivel úgy látszik, hogy mind a csapat mind pedig a dolgokhoz való hozzáállás is nagyban változott az utóbbi időben (aki esetlegesen nincs tisztában a háttérrel az kérdezzen engem privátban) , így van értelme feleleveníteni egy régi topicot, melynek célja, hogy jobban megismerhessük a másikat.

Figyelem, a topic nem egyszemélyes blog ill nem is chatszoba, csak és kizárólag a helyzetjelentések publikálására lett nyitva.

Használjátok egészséggel!

Cz

[Cz]

Péntek délután, már csak 2 óra és megyek haza.Valahogy nem igazán tudok örülni a hétvégének, annak ellenére, hogy végi lesznek progijaim,de mégis hiányzik valami. Így NYT után mindig elkap ez az üresség, nem igazán van olyan dolog, amire várhatnék.Persze lesz nyaralás, lesz szabi, lesznek bulik, de az más.A TT még nagyon messze, a következő NYT-ről nem is beszélve. Hiányzik a banda, hiányoznak a poénok, hiányzik Selyp.Lassan már hülyének érzem magamat, hogy minden nap a galériát bújom.Azért az vigasztal, hogy a December is eljön nemsoká...de az még 5 hónap:(

[TAO]

Zrogdavar után Ötödik esztendő, Ébredés Hava, Negyedik nap

Eddig nagyon jó nyaram volt. Caelumi Játékok hozta az elvárt hangulatot, a Kalandozók Nyári Tábora pedig kiemelkedően teljesített. Én is már a Téli Tábor után sóvárgom.

Most a gép előtt ülök, és egy kutya fetreng a lábamnál.

A nyaram további része is isteninek ígérkezik: holnap után ezőtábor, aztán Szeged, esetleg még egy Live, egy-két buli, egy erdélyi utazás, meg még amit majd sikerül belepasszírozni.

[Con Salamander]

Nos, lelkileg is túljutottam NYTn, már nem várom a TT-t, hanem elkezdtem csinálni a térképet -hátha én is mesélek ... meg hátha én is modult írok . Voltam egy rövidet nyaralni, ami annál költségesebb volt, de megérte! Most jön F1, végre, aztán jön a meló, pihenni már nem nagyon fogok. De sebaj, így talán gyorsan eltelnek a napok, és jöhet a TT.

Valahogy olyan egyformának érzem a hozzászólásokat

[Felon]

Helyzetjelentek.

Itt még mindig totális káosz, de már bejutok a szobámba. Igazából szeretném azt hinni, hogy végeztem a pakolással, de aztán eszembe jut, hogy egy hónapon belül átpakolhatok egy másik szobába.. méghozzá házon belül... na igen, ez az Addams family, mindenki totál hülye, felesleges keresni a cselekedetek értelmét

Most már csak naponta kétszer hallom, hogy "mert persze te végignyaraltad a hónapot"... kezdünk fejlődni.

Sok volt nekem a két egymás utáni tábor, rengeteg volt az ember körülöttem, kezdett kijönni belőlem az antiszoc énem És bár én nem bújom a galériákat, és nem vágyom túlzottan még a TT-be se, azért nekem is hiányzik mind CJ, mind NYT.

Egy hét múlva ilyenkor már lassanként túlleszek az első munkanapomon a cégnél... várom is, meg nem is. Belekerülök egy olyan körforgásba, amiből talán soha többé nem szállok ki... nagybetűs.. phúúúj, derossz rá így gondolni...

Addig meg pátyolgatom a pehelykülönítményemet... na igen, 16 darab ártatlan, totál édes, és eszetlenül hangos itthol kikelt kiscsirkét. Volt kisegerem is.. ráuszítottam a macskát.. tudom, végtelenül gonosz vagyok... jajh...

Jut eszembe, annak kapcsán, hogy velem minden megtörténhet... nagy boldogan letöltöttem a pókember3-at, hogy most aztán húde megnézem... napersze.. belekatt, hogy működik-e... aztán előficcen egy néni meg egy bácsi, hm.. egy eléggé intim helyzetben, premier plánban... pff, mondom, de a bácsi még csak nem is volt pókembernek öltözve... hahj...

[Venes]

Már a sokadik kekszet, meg muffint falom be. Depis hangulat. Pedig mostanság főleg jó dolgok történnek velem, persze a rosszak is meg vannak.

Most is kettőség van bennem.

Az NYT utó szele még mindig kísért. Olyan jól éreztem magam,mint már régen sehol sem. Nem utam, egy percet sem... na jó, talán egyet. Visszavágyok, de tudom, nem mehetek. Nem baj...végülis TT is lesz, hamarosan.

Nem is hittem volna, hogy ennyien éreték magukat jól NYT-ben, csak ahogy így visszaolvasom látom, hogy mégis de.

Hiányzik a játék, a társaság, a menza kaja, a jégkrém, a gyros, az a szép lépcsőforduló, no meg a kényelmetlen tornatermi szőnyeg, amin szenvedés volt a játék. De élvezetes szenvedés.

Olyan üres minden, főleg az életem. Nincs is értelme, csak úgy tengek-lengek...kellene találni neki valami célt.

Most erre is használom a netet, keresgélek. Csak nem lelek.

Összevissza írok mindent, nem értek semmit se, magamat sem. Kellene egy kis elvonulás az emberektől. Csak pár nap. Kár, hogy nem tehetem meg.

[Felon]

[shikaka]

A hónapban kábé ötödször ütött el majdnem biciklis...

Azt nem mondom hogy minden magyar városban, de Budapesten és Miskolcon biztosan azt gondolják a biciklis futárok, hogy

A: rájuk nem vonatkozik a KRESZ

B: az emberek nem fogják útálni őket, ha a járdán száguldoznak, és le se sz.rják a járókelőket.

Vagy valami perverz élvezetet lelnek abban, hogy 5 centire, kábé 30-40 km/h-val hajtanak el a járdán az emberek mellett?

Én nagyon nyugodt ember vagyok, és tudom hogy nem érné meg egy vascsövet a küllő közé dugni mikor elmegy mellettem...

De előbb-utóbb valaki megelégeli, aztán majd lehet hallgatni, hogy szegény biciklis futár csak a munkáját végezte, aztán kulcscsont törés meg mittoménmi lett a vége.

Egy haverom nem járt olyan jól, mint én. Jó, nem ütötték el, mert elugrott, de kiment a bokája. Mondjuk hozzá legalább visszajött a futár (gondolom mert egy lányt gázolt el majdnem) elnézést kérni.

Lehetne másokra is tekintettel lenni...

[Venes]

Egy fajta csoda volt a mai reggelem. Mikor felkeltem éreztem az arcomon a nap sugarait. Rményt adóak voltak. Feltöltöttek. Erőt pumpáltak belém.

Bár lehet hogy ezeket csak érzem, s nem tényleg a voltuk, de kell, hogy higgyek bennük.

Mikor z ember egy nehéz korszak elött áll, minden segítséget csak úgy próbál beszipolyozni. Ilyenkor minden jelenlét fontos és minden embert szeret, vagy legalábbis próbál.

Nem szeretem az időt, sem a távot. Ahogy az előbbi tellik, az utobbi meg nő, egyre magányosabbnak érzi magát az ember. Miért is? Mert kiket szeret, azokkal a kapocs gyengül.

De mikor hosszabb idő után megjelenik egy levél, mint ahogy az ma velemi történt, újból hinni kezd.

A hit. Ilyen fontos dolog lenne? Annyi mindenre hat...

Igen, magányos vagyok valahol, mert megint ilyeneken gondolkodok és ilyenek járják át egyben minden gondolatom. Mikor gépezek, egyszer csak albambulok és el kezdek magamban filozofálgatni.

A hit kell, mert erő is kell. Az erő kell a remény beteljesüléséhez. A remény meg kell a tovább lépéshez, vagyis inkább annak az akaratához.

Már megint elérzéknyültem és ami még rosszabb, elgondolkodtam...

És már az 5. zsepit fújom teli...nem, nem...szerencsére még csak allergia.

[Darun]

Konnichiwa!

Visszatértem. A rossz hírek hozója. Mondanám hogy Szürke meg Darun, de se Szürke nem vagyok, se Darun.

[Con Salamander]

Üdv!

Az élet pörög, a világ forog, én meg már elszédültem... Jön a pénz, megy a pénz. Jön a nyaralás, vége a nyaralásnak. A barátaim szerte a világban, csak néhányan vannak most idehaza, mint én. Meg persze azok, akik szívesen elmennek velem bárhová, mert én meghallgatom őket. Azt hiszem, ma este is engedek a csábításnak, talán tudok játszani két izgalmas csocsómérkőzést, ami kiszakít az örökös rohanásból, és pihenhetek -legalább szellemileg-. Na jó, nem lenne kötelező rohanni, de ha nem szaladok olyan gyorsan, mint az Élet körülöttem, akkor bizony lemaradok sok mindenről. Én nem érek rá pihenni

Holnap sziget, ma kaptam egy hetijegyet Kicsit megkésve, de két napra jó lesz akkor is. Aztán én is utazom megint a nagyvilágba, hogy hazajöjjek, ismét elutazzak, miután megint elutazom. Persze ennek a fele meló miatt van... Aztán majd szeptember elején valamikor hazaérek végre, mert ugye szeptemberben nyitnak az oktatási intézmények, és én még odavaló vagyok. Hála a jó égnek, megint lesz egy kis időm pihenni, és felkészülni a nyárra. Hogy újrakezdjem az egészet... Ezért mondom, hogy pörög és forog minden.

További kellemes estét, találkozunk a jövőben!

[Felon]

Fél nyolc óta ismét itt ülök... Immáron egyedül.. na nem, nem túrtam ki az irodatársamat, csupán szabin van. Hajaj, rövid volt a hétvége. Igazából sokmindent sürítettem bele... ügyes kislány vagyok

Nem igénylek beszélgetni a szükségesen kívül. Furcsa, de ez most nem is azt jelenti, hogy megint depi.. csak nem igénylem. Változóban vagyok, alakulok, ahogy az életem is. Néha lelkiismeretfurdalásom van, hogy senkire se kattintok/csörgök rá, de aztán arra gondolok, hogy ez amúgy is oda-vissza kapcsolat. Na jó, ha belegondolok, hogy nem lépek fel semmilyen kapcsolattartásos programba, akkor valamilyen szinten befoghatom a számat.. ahogy meg is teszem.

Egyszerűen unom hallani/olvasni más nyomorát/örömét, főleg ha az illetőnek semmilyen késztetése nincs a kétirányú csatornára. Azt hiszem kezdek önző lenni... most csak én vagyok, és tök jól elvagyok magammal. Nincs semmilyen érzelemingadozás, hangulathullámok, kiegyensúlyozott vagyok és jókedvű.

Most itt rázom a fejem a zenére, jár a lábam, pedig hétfő reggel van

Szóval itt Zegen süt a nap, csiripelnek a madarak, és minden hepi. Még sok ilyet

[Erto]

Na hát akkor már én is irok mert mér ne na én is irodába ülük nyári meló hoz képest eléggé jó habár én tartok kapcsolataot nekem itt ül a munkatársam be hozzot egy kis ezt azt mingyárt tekerünk egy cigit (természetesen senki ne gondoljon rosszra )nah szóval itt is minden jó hétvégén megtanultam gitárom a metalica nothing els mathers elejét elgitározni ugyhogy fasza ahhoz képest hogy spha nem gitároztam még szerintem jó eredmény nah megyek megnézem a többi fórumot is

[Venes]

Azon gondolkodok egy ideje, hogy mit is álmodtam tegnap, vagyis ma. Nem jut eszembe, pedig fontos lenn, érzem. Mikor aludtam akkor tudtam ezt, de most meg mégsem emlékszem. Furcsa, meg szoktak maradni.

Érzem, hogy a mai napom se az aktív tevékenykedésről fog szólni. Talán filmezek, meg simsszezek és persze délután fogorvos bácsihoz megyek. Ha marad pénz akkor meg még shoppingolok is, mert itthonra kellene pár dolog.

Most a leganagyobb problémám, hogy milyen levest főzzek vacsira. Kellene valami, de mi legyen az?

De szerencsés vagyok, hogy csak ekkor a problémám... Talán azért, mert nem akarok nagyobbat és nem akarok rosszabbra gondolni. Anyukém a munkahelyen, apukám is, tesóm meg valahová elment az előbb.

Egyedül vagyok. És milyen jó már. Olyan jó egyszerű dolgokon gondolkodni... És már tudom is, hogy milyen leves lesz. Van még itthon tescos gomba krémleves. Na de neeeem, ilyeneket nem szabad enni. Akkor már összedobok egy kis franci hagymalevest, camemberttel, hiszen se perc és még tudom is mi van benne.

Szeretek semmit tenni.

[Amarilis]

Ücsülök a gép elött, és titeket olvaslak... Közben pedig nagyon egyedül érzem magam , és már most azt tervezem, hogy miként fogok majd eljutni a következő nyári táborba és valamely kalandozós teázásra.

Közben meg esik... Megint...

Üzenetekre várok, amik még mindig nem jönnek, pedig sokat dobnának a kedvemen. Sebaj, addigis itt vagytok TI ! Mondtam már, hogy nagyon szeretek itt mindenkit? Mondom! Jó ez a fórum!

Ja, és holnap lehet, hogy lesz egy lemingem... Depis, mint most egy kicsit még én... Nem tudom még, hogy hogy hívjam. Holnapig még kitalálhatom, addigra az idővel együtt remélem a kedvem is javulni fog!

[Felon]

Háhááá, hozom a formámat!

Még mindig egyedül, de azt hiszem, hogy holnap nem jövök...

A mai nap viccesen kezdődött. Akkora baromságot álmodtam, hogy szinte kilógott az ablakon... jah, mert persze ablak mellett alszom

Mikor képes voltam kivakarni magam az ágyból nem találtam a ruhámat, majd a hajbavalót.. nem láttam ki a szemüvegemből (na persze nem kellett volna abban elaludnom..), majdnem nekimentem a fürdőajtónak, elátkoztam a tegnap vásárolt kechupot, mert nem nyílik (naná, hisz rajta volt még a biztonsági cucc), közben üdvözülten vigyorogtam. Aztán a busz indulása előtt kb 2 perccel előbb bőszülten, majd egyre növekvő kétségbeeséssel kerestem a lakáskulcsom, majd 'feladom' kiáltással kirohantam a buszmegállóba, meg a kutyát fegyelmeztem szóban, aki lelkesen próbált felugrani rám. Miközben kerestem valamit a tásimban megtaláltam a kulcsot.. A női táskák mélysége és tartalma még tulajdonosuk számára is kifürkészhetetlen Most meg, már a cégnél, mondom megreggelizek... naná, hogy leittam magam, ma, amikor fehér felsőt vettem fel, a hétnek egyetlen napján... Még szerencse, hogy nem látszik... Szóval azt hiszem megnyugodhatok, velem minden rendben van, a szokásos dolgok megint megtörténtek, önmagam vagyok Szerencsétlenkedés Mf Hol van még a nap vége...

[Amarilis]

Ez a hetem másból sem állt, mint rohangálásból és szervezésből...

Rohangálásból a saját couccaim és tesóm ajándéka után, illetve a tábor és a névnapi buli szervezéséből...

Nem annyira szeretem az ilyet.

De holnap már szabadulok, utazok fel Vácra! Igaz, még csak egy hétre, de már nincs messze az idő, hogy több időt is újra távoltölthessek a szülői háztól!

A programok előreláthatólag jók lesznek, csk abban nem vagyok biztos,hogy titeket el tudlak-e majd érni...

Na, majd mentálisan, úgy dzsennesen!

Most össze szedem a maradék cuccomat is, holnap fél hatkor pedig indulás...

Nektek további jó fórumozást, legyetek itt helyettem is!

[Venes]

Valami nem stimmel velem, erre olyan sokszor rájövök.

Most is itt ülök, szürcsölöm a nagyon forró kapucsínómat és küzdök a köhögésemmel és az orrfújásommal. Az utobbira van magyarázat...allergia, parlagfű. De erre az elöbbire. Nem értem, mitől betegedtem le, már lassan egy hete? Na mindegy, ez egy megváloszolhatatan kérdés, asszem. Az biztos, hogy percenként köhögés, hőemelkedés, fejfájás környékez. És tegnap úgy bevágtam a vas lépcsőbe a lábam, hogy még mindig sántikálok. Béna vagyok, kész ez van...

De érdekes, mert mindezek ellenére egész jó a kedvem. Sőt...semmit nem csinálok egész nap, meg igazából semmi örömre méltó sincs a napjaimban, mégis a kedvem felhőtlen. Talán mert máshogy állok hozzá a világhoz, lélekben.

Ma is még annyi dolgom van. Ha meg nem akkor csinálok magamnak.

Csak tényleg valami hobbi kellene... Bár mintha kitaláltam volna valamit... Ha marad pénzem fogorvos bácsi után, akkor shoppingolok hozzá. Váááá, shopping, máris feldóbódtam, legalább annyira, mint minden női nemű egyed, amikor ezt a szót meghallja.

[TAO]

Transzilvániai Útinapló - Részlet

03:30 Ébresztőőő

03:51 Misi bácsi első szíverősítő kínálása

04:10 Hullafáradtak vagyunk, indulás előtt pihent agyú cselekedetek, pl szkanderozás és egymás cipelése csomagok helyett a barátnőmmel

04:30 Elindultunk!

05:02

[Erto]

Hozzászólnék Erdély kiráj hely(az ly vel meg a j vel mindig bakba voltam mikor mi jön )én Erdélyben attol az áfony pálinkátol ojannrészeg lettem hogy csak arra emlékszem hogy egysrác meg egy csaj vetköztetnek aztán még arra hogy a fülemre akasztott zakcskóba hányok a tavak meg ijenek nekem is nagyon be jöttek.az a durva hogy ijen deffektes vct azt mi is találtunk.Habár én már több mint 3 éve voltam .

[Felon]

Ismét iroda. Piszkosfehér bútorok, fehér fal, némi zöld, élő növénynek álcázva. Egy bögre gőzölgő tea, hideg van. Fekete, számkijelzős telefon, szerencsére hallgat. Az ablakon irodai függöny, takaros, de lehangoló. Mintha csíkokban látnám a kinti világot. Néha látom magam a monitorban, ilyenkor vigyorgok, hogy lássak már egy vidám embert is ma (elég arra gondolnom, hogy tegnap midőn beléptem a gyár területére a papucsom felmondta a szolgálatot, így elég érdekes módon közlekedtem be a helyemre, szerencsére volt "benti cipőm"). Szomorú az idő, hol esik, hol nem. Amolyan szobádban levős, paplan alá bújós, jókenyvet olvasós időjárás. Mikor lesz fél 4?

A buszon halk moraj volt, a számomra még mindig hajnalnak tűnő fél7-es időpontban. Utálom ha beülnek abba a székbe, ahol én szoktam csücsülni. Főként akkor leszek morcos ettől, ha a busz - érthetetlen módon - könnyezik, és pont afölött az ülés fölött jön rá a sírhatnék, ahova "száműzettem". Ettől borult a reggeli rmegszokott rendszerem, mert a másik oldalra kellett áttelepülnöm. Phúúj, szentségtörés... Le is maradtam a "hajnali" szemezésről az oldalcsere miatt. Mondanom se kell, hogy megfosztva érzem magam... Na sebaj, majd délután.

Buszútvonalátszervezések szeptember 1től. Valószínűleg újból felvettek egy frissen végzett főiskolást vagy egyetemistát a volánhoz, aki most meg akarja váltani a világot, és bebizonyítani, hogy majd ő megmutat, átszervez, költségcsökkent. Az eredmény szvsz ugyanaz lesz, mint tavaly... Totál káosz, anyázás, nyomorgás, mircmorc és hasonszörű társaik. Esetemben a felháborodás tárgya kimerül abban, hogy elveszik tőlem a "hajnali" szemezéseket. "Ergo világvége!"

Hétvégén előszüret volt... király, szőlőlekvárt is csináltam. Fura, hogy abszolút ottholra vagyok berendezkedve... Az ősök marhára nem tudják ki vagyok, én meg jókat röhögök a rólam kialakított képükön. Majd rájönnek. Ha meg nem, engem totál nem mozgat az se

Olyan egyszerű minden, olyan harmonikus, rendszeres és megnyugtató. Pedig nem is jógázom. Ezek után meg se merem tenni, félnék, ha mégjobban megnyugodnék, akkor megállna a szívem. Na jó, az tényleg nem változott, hogy gyagyás vagyok, és az meg különben is mindegy. "Kizárt dolog, mert nem tudom!"

Hiába van összefüggő felhőzet az égbolton, én "látom" a napot..

[Amarilis]

Haza értem, haza értem, haza értem!

De vasárnap már mehetek is vissza... aztán hétfőn megint haza, és azután 10.-én megint vissz, akkor már a tanévre...

De akkor már majd lesz internet!

most pedig elolvasom a hozzászólásokat! Látom, zajlott itt az élet...

[TAO]

Olykor költözik az ember.

Jó volt ott, egy darabkám ott maradt. Mivel láttam már az új lakókat (helyettesem), és az új cuccaikat, a lakás furcsa módon már nem is hiányzik, már idegen.

A régi lakótársak fognak csak hiányozni...

De az új helyet is gyorsan megszokja az ember, főleg ha jó. Új lakótárs is érkezik valami főfőadmin személyében. Meg egy 1 éves vizsla. Nem lesz könnyű egyikkel sem. Főleg, hogy az egyik fel akarja bontani a másikat.

Úgy még sose nem volt, hogy ne lett volna valahogy.

[Felon]

Voltam Újvárosban megint. Fura volt. Nem úgy mentem vissza, mintha hazamennék, mint aki ott töltött 4 évet.. úgy éreztem, hogy kiestem a körforgásból, hogy már csak vendégként létezem... jó érzés volt, hogy bementem a koliba megvárni Éva nénit, és folyamatosan érkeztek az ismerősök, és mindegyiknek felderült az arca amikor meglátott, mosoly, puszi, minden volt.

[Vándor]

Az élet örök körforgásban van.

A múlt héten még azért keseregtem, mert nem kaptam munkát, és tessék... máris megváltozott a helyzet. A hét elején megkaptam életem ajánlatát, és mégis mást választottam. Valami, pontosabban Valaki mást. Persze, remélem, hogy nem felejtenek el és kapok majd új ajánlatot, de képtelen voltam igent mondani.

Egy napig voltam királynő, sikeres és szép, és most megint itthon ülök, alkalmi munkákra várok, és lúzer vagyok a kopott farmeremben, és a "most-nem-veszek-húst-csak-konzervet" dolgommal, nomeg a mojrágta pénztárcámmal.

Tegnapig azt hittem, elrontottam, hogy így döntöttem, de most úgy érzem, lesz még lehetőségem, akár ugyanott, ugyanúgy, és jól döntöttem, hogy azt a Valakit választottam, akiért elköltöztem, és akiért megpróbáltam változtatni a sorsomon.

Ha fiú lennék, ma megkérném a kezét, és ki tudja, végülis feminista kultúrában élünk