Helyzetjelentések

[Sir Thomas]

25-én megszületett Álmos fiam, így mostanság a babázásé a fő program. Mindenki egészséges, jól van, én meg szinte nyaralásként élem meg ezt a pár hét itthoni létet. Most is épp itt pihen Álmos a mellkasomon, miközben írok. Ez ám az élet!

Ezzel a bejegyzéssel szerettem volna jelezni minden kedves kalandozó barátomnak, hogy 1 fővel szaporodott a csapat....

Üdv és addig is minden jót, míg legközelebb találkozunk!

[Antail]

Álmos

[Felon]

Néha azt gondolom, hogy a nap azért jön fel az égre, hogy én tökélyre fejleszthessem a zombulást. Egyszerűen képtelen vagyok beleszokni az össze-vissza melóba, és ami az elején kicsit talán még gyönyörködtetett, manapság a leégető problémává nőtte ki magát.

Tegnap, hónapok óta először jutottam el egy kóruspróbára, és nagyon arcon vágott, amit ott tapasztaltam. Szinte mindenki odajött, hogy "figyu, de jó, hogy látlak, örülök, hogy megint itt vagy, ugye most már rendszeresen járni fogsz?" Én meg csak pislogtam, és elővettem a szokásos mondatot, amit már lassan egy éve mindenkinek mondani kényszerülök: "ha a beosztásom engedi.." Nagyon rossz volt látni a szemekben a következtetést: február óta ezt hallják, és hetente kapok különböző emberkéktől üzeneteket, hogy ugye most megyek.. persze nem érek oda. Tudják, hogy nem tűntem el, mert a háttérben segítek a kórusnak, ahol lehet, de nem tudok személyesen jelen lenni, mert ép kialszom a mindennapokat, vagy dolgozom. Lassan másból sem áll az élet, mint melóból, alvásból, és eszetlen szervezésekből, hogy ha minimálisan is, de jelen tudjak lenni egy-egy baráti/kórusos/családi/akármilyen eseményen. Emellett kezdődik megint a dögrovásos öröklét.. a fizikai énem besokallt, és nonstop visítja a fejembe: ezt abba kell hagynom. Lehet.

A tegnapi nap sztármondata a kórustól a következő: "figyelj, mondd el, hogy milyen munkát szeretnél, és mi keresünk neked, ez nem mehet így tovább." És én ezek közé az emberek közé nem jutok el hónapok óra..

[Felon]

Az utóbbi négy napban azt gondoltam, fakír vagyok. A szó fájdalomtűrő aspektusában. A kálvária hétfőn kezdődött, amikor beültem az első zöld szemű doktorka székébe. Egy amúgy fájdalommentes fogacskát szeretett volna kibűvészkedni a számból, én meg hagytam. Én, hülye. Minekután fél órát szenvedett vele, felmerült bennem a halovány sejtelem: mégsem kellett volna kihúzni. Ha már ennyire ragaszkodik hozzám, és bérelt helye van, pár évet már lehúzott a számban, ugyanmár, mijé ne maradhatna ott? Itt még meglehetőst derűlátó voltam, hiszen a fél arcom zsibbadt állapotát már csak a bámészkodás lehetősége múlta felül. Aztán elémállt, félrehajtott fejecskével, pirulón (?!) közölte, hogy ő bizony továbbpasszolna egy kollégájának. Már éppen kezdtem volna megsértődni, hogy hát mivégre, hisz' jókislány voltam, nem fintorogtam, nem fészkelődtem, még csak nem is nyöszörögtem. Viszont közölte, hogy nincsenek olyan eszközei, amivel ez végrehajtható lenne, túlságosan makacs a fogam. Naná, hiszen én növesztettem.. most aztán viseljem a következményét. Így szedtem a sátorfámat, és átsétáztam a rémület földjére. A szájsebészetre. Leültem, majd rögtön felálltam, és újra visszaültem. Mert erős vagyok. Behívtak, és egy újabb zöld szemű orvos tessékelt egy félig fekvő micsodába. Itt már kezdett felderengeni, hogy ezek biztos tudják, nekem a zöld szem, sötét haj a gyengém, és azért kapok ilyesféle gyógyítókat. A teljeskörű odafigyeléstől megnyugodván engedtem, hogy erőszakoskodjon a fogammal. Szerintem ők valami más dimenzióban élnek, mert a "mindjárt kijön" biztatás után én még 8-féle eszközt számoltam meg a kezecskéjében, és már a zöld szemét is homályosan kezdtem látni. Közben folyamatosan beszélt hozzám, hogy ügyes vagyok, bátor vagyok (gyerek vagyok?!?), és ne haragudjak rá, azon van, hogy ne kelljen műteni. Én nem haragudtam, leginkább csak arra vágytam, hogy ultragyorsan húzzon ki a számból. Aztán vége lett, kijött a kis szemét. Mármint a fog. Erre közlik velem, hogy 3 napig nincs alkohol (túlélem), nincs cigi (fú, hát ezt is valahogy ), és nincs tejtermék. Itt eltátottam a számat, majdnem kiesett a géztampon. Gondolatban végigsvenkeltem a hűtő tartalmán, és elborzadtam: csak tejtermék (vagy abból alkotott kompozíció) van otthon, ellenben senki más sem rajtam kívül.. rám fog rohadni az a sokminden. Böáá. Természetesen nem tudtam akkor még, hogy ez csak a kezdet. Ugyanis kedden este kijött a vérrög a húzás helyéről. Ergo onnantól cseszik gyógyulni, inkább csak begyulladni szeret az exfog-hely. Szerdán már szerettem volna újratapétázni a szobát, feltaláltam az új kínzóeszközöket magam számára, ha még egyszer valaha is hajlandó leszek fájdalmatlan foggal orvoshoz menni. Ma visszavánszorogtam a tetthelyre. Vert hadam csonthalmain fájdalmas gyulladás, szemeimben várakozó segélykérés. Jött a második zöldszemű. Bűntudatos képpel közöltem vele mijé jöttem. Becsüccsentett a kínzóizébe, majd megnézte mit műveltem a számmal három nap alatt. Aranyos volt, 'nincs gond, csak ki kell tisztítani, és újravéreztetni, adok érzéstelenítőt'. Pfff.. bocs, hogy élek, ne aggódj, de nem szándékozom így maradni. Csináld! Ismét bősz elnézéskérés, hogy fáj a szuri, majd olyan dimenziókba vitt el fájdalomügyileg, amit eddig elképzelni se mertem. A zsibbadás ellenére. Egy szado-mazó klubban díjnyertes alakítás lett volna, amit előadott. Folyamatosan duruzsolt, hogy tudja, hogy fáj, de mindjárt vége, és hős vagyok, és nyissam nagyra.. Szerintem csak az akadályozott meg benne, hogy félrerántsam a fejemet, hogy tudtam, azonnal kinyírnám, ha végre kimászik a számból, és megszabadultam tőle. Kár lenne érte. Az épelmémet meg a zöld szeme mentette meg.. ha fekete lett volna neki, már zártosztályon lennék, mert űrpályára állt volna az eszem. Aztán snitt. Betamponálta megint, majd kedvesen elmondta, mit ne csináljak, és ha úgy alakul, jövő héten ott lesz újra, mehetek. Bazzeg.. Inkább megadom a számom, de nem akarok ide többet jönni.. hozzád SE. Kivonszoltam magam a lifthez, és azon gondolkoztam, hogy ha most letépnék a fél arcomat - azt amelyik fele ilyen kurvára fáj -, akkor hálás lennék, vagy ideges? A második életérzés meg a bőgés volt. Hogy vajon jobb lesz-e, ha most éktelen/halk/hisztérikus/rohamszerű vernyákolásba kezdek, a hívott felvonó ajtajának támaszkodva? Arra jutottam, hogy ha vésővel a halántékomba vágnának, akkor kiegyensúlyozódna a fájdalom, és tovább tudnék menni. Viszont nem volt véső, se csákány. Mire kinyílt az emberemelde ajtaja, már összeraktam magam annyira, hogy mosolyogjak és ne vicsorogjak a bennlevő nénire, valamint ki tudjam nyöszörögni, hogy igen, a földszintre megyek. Csak erős mantrázással (jobbleszminnyájobbleszminnyá) jutottam el hazáig. Akaraterőm az van, nem sírtam, nem nyafogtam, nem estem össze. De betoltam egy algoflexet, és vártam a napsütést, mert úgy éreztem, ha még egy perc így telik el, akkor lebetonozom a Margitszigetet. Most nagyon nem akarok arra gondolni, hogy jövő pénteken visszamegyek az első zöldszeműhöz, és engedem újra turkálni a számban. Lehet, hogy másként kellene feszegetnem a korlátaimat?!? o.O

[Scylla]

már csak 10 óra és nyit a Syma csarnokban a Play-It Show...

Aki gamer, geek, nerd, cosplayer ott lesz.

Szokás szerint mi képviseljük Dark Zala-t. ha kijösz, találkozhatsz velünk.

Free Hug and Photo!

[Felon]

Mindenki 'új év, új élettel' dobálózik.. Én most kihagyom. Egy dolgot fogadtam meg csupán: nem hagyok többet táncolni a fejemen.

Mivel én alapvetően érzékeny lény vagyok, esetenként túlérzékeny is, van néhány ember, akiknek hagytam, hogy a fejemre nőjjenek. Hiszen biztos csak én reagálom túl, többször már tuti nem történik meg.. Aztán telnek a napok, és azt veszed észre, hogy akivel csak jót tettél, aki elsírhatta bármikor, bármilyen szituációban a bánatát, akinek igyekeztél segíteni, csak bunkózni képes veled. Persze nem érti, hiszen ő nem ilyen alapból.. nem tudja miért így reagál.. biztos te vagy ebben is a hibás: visszatükröz. Nem. Bizony hiába is szépítjük, ez a kőkemény valóság. Aki köcsögül viselkedik egy másik emberrel - folyamatosan - annak ellenére, hogy barátnak mondja, az bizony köcsög. Egy barát nem bántja a másikat direkt, vagy nem reagál "önkéntelenül" így arra a személyre huzamosabb ideig, akit Állítólag kedvel. Mindenkinek lehet rossz napja, de ha csak rossz napja van, és mindig veled, az jelent valamit. Azt mondják a nők azt kedvelik, aki bántja őket. Nem, a nők nem mazochisták, csupán hisznek abban, hogy mindenkiben van jó, és ha van, nem rejtegeti, főleg nem a barátai elől. A nők képesek újabb esélyt adni, mindig újabbat. Főleg barátoknak, akit valamiért megszerettek, akit nehezen engednek el ebből a státuszból. Egyszer viszont elfogynak az esélyek. Van, amikor már nem hisznek tovább a nők sem.

Nálam most jött el ez a pillanat. Azt mondják a falirajzok is: okkal nincs a jövődben az a személy, akit nem látsz ott.

Arel hozott, Ranagol vitt!

[Sir Thomas]

Egy ideje nem tudtam már belépni a fórumra, idén először tudtam bejelentkezni. Sebja, itt vagyok, innentől figyelem az eseményeket... Sziasztok!

és köszi CSa segítséget!

[Antail]

Texas. Lovak, cowgirlok.

[Desdichado]

Magyarország. Vizsgaidőszak, algebrai számelmélet.

[Felon]

Jelentem alásan.. megtörpént a lehetetlen.. mivel már túl vagyok a 3-4. különböző napon levő gyakorláson, kidobolható: elkezdtem gitározni tanulni Évek óta van egy ajándékba kapott gitárom, de a szekrény tetején pihendezett, mindig belekezdtem a dologba, majd rögtön el is tántorultam.. Egy-egy "nekem ez nem megy" után még pár napig kerülgettem a tok-meztelen húrbűvölendőt, majd ismételten száműztem, akár évekre is a látómezőből (igen, én töpedli vagyok, nem látok fel a szekrény tetejére, csak ha fennhordom az ormányom, olyat meg ritkásan szoktam). Viszont mainapság már átestem a tűzkeresztségen, a Kis kece lányom már csípőből megy, mini koncertet is tartottam Anitának. Túlélte. Szóval nyugodtan hívjatok szülinapra, esküvőre, széles a repertoárom, akár három órán keresztül is tolhatom a népdalt, szünetmentesen. Van már két másik is a tarsolyban, de azokkal még gyakorlózok, egyelőre még becsúszkál néhány tökéletlen hang.. Ilyenkor hajtépős magánszámot adok elő, majd újdonat bemagyarázom magamnak, meg bele az éterbe, hogy én ehhez a húrbizergához hülye, meg lehetetlenséges vagyok.. meg leginkább türelmetlen. Most tanulom. A türelmet meg a gitározást. Mivel szörnyetegesen makacsságos vagyok, eldöntöttem, mostmárpedig én gyakorolok tanulni, és kész. Talán mire jobban megy majd visszavedlek úrinővé is, és kevésbé szalad ki a számon pironkodtató szófordulat az okulás alatt. Mea culpa.. mi lesz ebből?!

[Rayen Reval]

Üdv Mindenkinek!

Másfél évi kihagyás után igyekszem felvenni a fonalat a Fórumon, bár egy hét után még mindig nem sikerült minden témát megnéznem...

Azt láttam, hogy minden tábor jól sikerült, ezúton is gratulálok a Nyerteseknek!

Külön gratulációm a Pyarroni óra kitalálójának és megalkotójának, a párom a tanúm rá, min. 1 órás delíriumot váltott ki.

Felon: az általad készített rúnázott tarisznya bejárta velem egész Magyarországot, Erdélyt és az Alpok alját és bár kicsit megviselt, kicsit ázott, kicsit macskaszagú, de még mindig a leghűbb társam.

Sajnos M.A.G.U.S. -t nem sikerült sokat játszanom, de cserébe kipróbáltam a Warhammer fantasyt, a WOD-ot és sok PC-s RPG-t. (Ezekről külön topicba. )

Remélem lesz alkalmam személyesen is találkozni megint mindenkivel valamelyik rendezvényen, addig is jó fórumozást!

[Daru]

Külön gratulációm a Pyarroni óra kitalálójának és megalkotójának, a párom a tanúm rá, min. 1 órás delíriumot váltott ki.

... Köszi szépen! Örülök ha tetszik. Majd jönnek még hasonló finomságok, csak kéne valami időkibővítő! Üdv újra itt. Jó fórumozást!

[Sneer]

Daru beszelj egy Kahrei mesterrel vagy a Mezga csaladdal időkibővítő ugyeben!

[Daru]

Daru beszelj egy Kahrei mesterrel vagy a Mezga csaladdal időkibővítő ugyeben!

Nem kellett volna annyit lógnom Időmágia órákról, akkor most nem lennék bajban. :D

[Antail]

[ATTACH=CONFIG]438[/ATTACH]

Szerkesztve ekkor: Augusztus 30, 2014 , Antail által

[Scylla]

NYT2015 DnD 5ED tábor lesz???

[Sir Thomas]

Az NYT2014-es modul már DnD felé hajlott (a modulíró bevallása szerint), így akár lehet is

[Sir Thomas]

Hetek hányattatása után végre újra van otthon gépem!

Mind az asztali, mind a laptop beadta a kulcsot, munkahelyen pedig... khm. elég szigorúak a szabályok.

[Daru]

Tessék vásárolni kakaóbiztos billentyűzetet.

[Sir Thomas]

Hát ja... Elég masszív volt a javítási költség, mert laptop szétszedésre én sem vállalkozom. Az asztalit megbütykölöm (ha van elég cserealkatrész a teszteléshez), de a laptopban túl sok a kis csavar a nagy kezemhez, láttam elégszer elbikni kollégákat, amikor összeszerelés után maradt az asztalon pár alkatrész.

[Sytix]

Üdv.

Na ja, laptopot én is inkább szervízben parkoltatom:)

[Antail]

Seattle, a kedvenc burgerezom. Beterten megint miutan felvettem a csomagot amit Mr.Smith hagyott nekem az instrukciokkal. Gordy a szakacs buszken mutogatta az uj huzalozott reflexekkel megacelozott labat, tudniillik 2 hete meglottek egy kis nezetelteres a kornyeket uralo banda es a biztonsagi szolgalat erdekervenyesitese soran. Most indulok tovabb delre. A szojaburger se a regi mar.

[Antail]

Tegnap este az Elbo Room nevezetu helyen TAO-val megneztunk egy fantasy filmet hang nelkul. A film hatasara a meseloi keszlettaram, stilusom es hatterem legalabb 60%-kal javult. Majd felvetem Mazsinonak a meseloi akademia programjanak beiktatasaba.

[TAO]

Tegnap este az Elbo Room nevezetu helyen TAO-val megneztunk egy fantasy filmet hang nelkul. A film hatasara a meseloi keszlettaram, stilusom es hatterem legalabb 60%-kal javult. Majd felvetem Mazsinonak a meseloi akademia programjanak beiktatasaba.

Alátámasztom, megrendítő erejű, igencsak egyedi alkotásról van szó. Szerencsénkre a film eredeti hangját nem hallottuk, így az élmény a hipszter-csöves DJ zene és a tequila által jelentősen csillapított formában jutott el elménkig. Máskülönben szervezetünk nem bírta volna feldolgozni az agyi orgazmust, és esélyes, hogy helyben belehalunk az élvezetbe.

Ahogy elnézem Zoli nem is merte belinkelni a filmcímet mások testi épségének érdekében.

[Felon]

Vannak éjszakák, amikor úgy érzed magad, mintha pici plüsscica lennél, amit lerúgtak az ágyról.

Nah, most sikerült ezzel az érzettel végigvergődni az éjszakát, lévén olyan náthás vagyok, hogy lassan egyedfejlődésen kell átessek, kifejlesztvén a bőrlégzést. Lassan egy hete tart a viccparádé, és mindennek az az oka, hogy sose tudom időben befogni a pofámat. Így a kijelentés a szintén beteg főnök felé, miszerint "engem nem ver le egy ilyen sz*r a lábamról", determinálta, hogy ebből se szabi, se táppénz nem lesz, lábon hordom ki.. különben kiderül, hogy egyébként nem is vagyok annyira nagyon kemény leányzó.. Legalább poénosra vesszük, mert a főnök szerint az, ha lázasak vagyunk oda vezet, hogy csillog a szemünk, és ha csillog, akkor mindenki azt hiszi, hogy milyen tök jó a helyzet

Szóval most hazamegyek Zalába, bekuckózom anyához, és bevallom magamnak, hogy a láz és az influenza most hétvégén igenis megfektetett..