Jump to content
Kalandozok.hu - M.A.G.U.S. Szerepjáték
Sychter

Melyik a kedvenc fajod?

Recommended Posts

Halihó!

Egy "hagyományos" kalandozó csapatban van helye egy elfnek?

Először szeretném a kérdést "ynevológiai" (játékon belüli) szempontból vizsgálni.

Nem véletlen, hogy csak nagyon kevés elf válik kalandozóvá.

De HA már így esik, s kalandozásra adja a fejét, szerintem ideális tagja lehet egy józan beállítottságú kalandozócsapatnak. Hiszen éppen ez az a társaság, akik nem a származás, hanem meglehetősen demokratikus módon, az egyéni érdemek és a hatékonyság alapján ítélik meg egymást. Azaz a klisék szintjén maradva: hosszúfülű barátunk jól lő, lát a sötétben, (az orkokkal ellentétben) tud disztingválni, nem keresi a feltűnést, nem kenyere a felesleges handabandázás és a kivagyiság, s az osztozkodásnál sem könyököl. Emellett tudja, mikor kell hallgatni, eszményi társ a vadonban, nem fog a faragatlan vicceivel őrületbe kergetni... s talán az emberi mivoltomból fakadó felfortyanásaimat sem fogja túldimenzionálni.

Hogy valakiket irritál az a fajta "tökéletesség", amit képviselni látszik, az bizony megeshet... de az efféle éretlen figurák egy igazi slannel sem tudnának együttműködni - az effajta csapatnak valószínűleg nem is lesz elf tagja. De az a néhány hosszúéletű, akit valóban kalandozónak nevezhetünk, bizonyosan megtalálja a neki való, megfelelő társaságot, akik kellőképp értékelik, s felnőtt módon kezelik a "különcségeit". Nyilvánvaló, hogy egy ilyen csapatban is egyfajta "arculatmeghatározó" kulcsfigura lesz - ha nem is frontember, de masszív oszlop az építményben.

Játéktechnikai szempontból? Egyetértek veletek. Nagyon kevés a jól kijátszott kalandozó elf.

Gyakorta elfelejtjük ugyanis, hogy a Nép azon elenyésző számú képviselője, akik kalandozásra adják a fejüket, valamiben mások, mint fajtársaik általában. Tehát nem lehet, nem elegendő a "türelmesen szeretem a természetet"-életérzéssel jellemezni őket. Nagyon fontos lenne az igen pontosan körülírt cél, motivációs háttér megjelenítése az előtörténetükben; azé a célé, amiért arra a merőben szokatlan döntésre jutottak, hogy a számukra biztonságot nyújtó, elfogadó közeget odahagyva a nyüzsgő-tülekedő, förtelmesen csodálatos emberi világot választották hazájukul. E döntés minden terhével együtt. Nem való mindenkinek elffel - vagy elf karakterrel egy csapatban - játszani, de neki mesélni sem. Érett, tapasztalt, megfelelő beállítottságú játékosok - illetve mesélő - kelletik, kelletnek hozzá, akik "rábólintanak", akik képesek együtt létezni azzal, hogy egy elf a csapatban igenis meghatározó elem.

És ez ilyen szépen bizony ritkán jön össze; jellemzően a leghitelesebb "elfünk" egy, a csapattal együtt utazó NJK volt, "hagyományos" elf merőben szokatlan szerepben. Én mégis azt mondom, hogy ha a csapatban megvan a hajlandóság, érdemes megpróbálni.

Szerkesztve ekkor: , bűvdudás által

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz
Kristos   
Üdv,

Kristos, milyen elf karakterekkel játszottál eddig? Én alig meséltem még elfnek (és sosem játszottam), de legtöbbször inkább a képzettségeik és képességeik miatt választották, "igazi" elfhez még nem volt szerencsém.

Con Salamander: Elf harcossal, Megtartóval játszottam mint JK. Mindkettőben volt valami amit az emberek úgy hívnak kalandozóvér... Hisz egy elf idegenül érzi magát mindenhol ahol nincs elf kultúra.

Nem emberi gondolkodás kell hozzájuk, ők türelmesek és nyugodtak, méltóságot sugároznak és együtt élnek a természettel, szépnek találnak egy rohanó patakot, vagy egy kicsinyeit etető madarat. Tisztelik az életet és egészben látják az őket körülvevő világot, nem csak szemellenzősen, rövid úton, mint a kérészéletű fajok. Talán csak a Gnómok látják hasonló képen, egészben a világot, bár ők sem látnak oly részleteket, mint a hosszú léptűek. Õsi faj az övék, vezeklésül vannak Yneven, védik az ősi vért, de egyre fogynak... Egyfajta melankólia mindig érződik rajtuk, azt hiszem ez érthető, ha a történelmüket nézzük és a jelenkort...

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz
Kristos   

Mesélni nem meséltem a MAGUS világán elf karakternak, csak NJK-im voltak és nem is mind viselkedett elfként... Pl: Kráni elf, homoki elf, elvakult Sereneya...

Tényleg jó játékos kell ahhoz, hogy elfel legyen, ezt a fajt nem könnyű kijátszani, mert közel van a tökéleteshez és hibázni meg emberi dolog... :)

De egy elvándorolt, vagy emberi közösségben felnövő elf ( PL: Haonwel ) már könnyebben megszemélyesíthető.

A kalandozó csapat sokat nyerhet az elfel, mert a hozzáállása: Élet. Segíteni fog, tanáccsal, tettel és nem hagy cserben , mert emberi fogalmakkal mérve jó, nem önző. Sokszor érthetetlen amit tesz, de mindig számíthatsz rá.

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Üdv,

szívesen venném, ha néhány kiragadott jelenet, vagy valamiféle konkrét jellemrajz is kerülne a karaktereidhez, mert felkeltetted az érdeklődésemet. Egyébiránt tájékozottnak gondolom magamat az (elsősorban MAGUSos) elfek tekintetében, szóval nem olyan irányú az érdeklődésem, hogy hogyan kellene játszani az elfet, vagy miért jó, esetleg miért nem. Inkább a kijátszásával kapcsolatos konkrét élmények, tapasztalatok, hibák és sikerek mozgatták a kérdésfelvetésemet.

Mert én is úgy látom, mint TAO, hogy akkor lesz jó az elfes játék, ha mindenki az, te viszont ennek ellenkezőjéről mondtál el univerzális igazságokat. Ezekkel találkozni lehet itt-ott (szabálykönyvek, általános leírások), de megvalósulni, beválni én még egyiket sem láttam játék közben (többek közt azok közül sem, amiket te írtál...). Szóval a világ még adós nekem egy "jól-játszott-elf-vegyes-partiban" történettel. :)

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz
Kristos   

Hát először is kb: 15 éve játszottam utoljára elfel JK-ként. Szóval sok emlék már fakul...De a kedvedért felelevenítem őket... :)

Meg elég nehéz tanulságos, és lényegre törő példát írni úgy, hogy csak kicsi részeket ragadsz ki az egész játékülésből, modulból. De sajnos, ha már nem voltál ott 15 éve azon a bizonyos játékülésen, csak ez marad... :)

A karakterlapról meg annyit, ha egy JK elesik a karakterlapját kiradírozzuk... Két okból: Egyrészt aki halott az nyugodjon békében. Másrészt a játék realitása megkívánja, hogy az a karakter soha többé sehol se játszom, hisz már meghalt. Minden karakter egyedi, a halálban is... A Narmiraen Megtartó karakterlapja tűz által lett a múlté, kegyeletből...

Egyes szerepjátékosok a halott karaktereik nevét megőrzik.

Az elf harcost: Felhőjáró Anthalaynak hívták és Elfendeli volt akit mindig is hajtott a kalandozóvér. Más tájakat is látni, népeket és kultúrákat megismerni. Sok veszélynek, kihívásnak megfelelni. Az egyik nagybátyja aki nagy hatást tett rá és akivel sokszor találkozott Ylinorban élt a másként gondolkodókkal, kik külön területet és megbecsülést kaptak Chei királytól. Az emberek egyszerre riasztották és vonzották, mert annyira érdekesek voltak. Az emberek nagy magasságokba juthattak, de bármely pillanatban a mélybe is hullhattak...

A személyiségét nézve Élet, Rend ( Kerub ) jellemű volt és jellemvonások terén békés,léha, jóindulatú,barátságos, nyugodt, tisztelettudó, rendszerető, makacs,becsületes volt.

Szilánkok az életéből:

Már vagy 2 éve együtt kalandozott egy Predoci nemessel aki mániákusan akart egy ezüstszarvas trófeát ami nem túl gyakori vad. A Gályák tengerének partvidékéről már teljesen kipusztították a nemesi vadászatok. Szóval mindig zaklatta Anthalayt, hogy segítsen neki, cserkeljenek be együtt ilyen nemes vadat délebre a Larmaron-hg Déli oldalán... Ami ugye Nomád szállásterület, és egyébként is isten háta mögötti terület. Hát végül elmentek vadászni, KB: 3-4 hónapig cserkeltek... persze az elf többször is ráakadt az ezüstszarvasok nyomára, még öreg bikát is talált ám nem szólt erről. Pedig a predoci fegyverbarátja volt és már többször vágták ki magukat kutyaszorítóból együtt. Mert azt szerette volna, ha a barátja rájön a bika igazán akkor fenséges, ha a saját közegében van és él! És ő nem egy ritka trófeától lesz valaki, hanem önön személyiségétől, ha az tiszteletre méltó. De a barátja erre nem jött rá... , hisz ember volt és nemes.

Az elf 3-4 hónap után talált egy ezüstszarvas bika tetemet egy szurdokban amivel egy puma végzett. Az elf átrendezte a helyszínt és a csalitosban állította fel a szarvast, utána a predocival ide jöttek cserkelni a nemes meglátta a nagyrészt takar célpontot és rálőtt számszeríjal... Az elf előre ment a sűrűbe a szurdokvölgy szélére ott csörgött egyet és előjővén azt mondta a szarvas a szurdokba zuhat, ott persze nem lehetett leereszkedi és már be is sötétedett, tehát holnap reggel megkerülik a szurdokvölgyet és lemennek a vadért.

Másnap leereszkedtek és ott volt a kimúlt szarvasbika, de sajnos az éjjel valami ragadozó kikezdte... :)

Meglett az agancs, a trófea a nemes megkapta amit akart és fölöslegesen emberi hiúságból nem lett megölve egy ritka és nemes vad. :)

Egyszer a parti egy erőd börtönéből akart kiszabadítani egy célszemélyt, a többiek úgy okoskodtak, hogy még aznap éjjel megpróbálják hátha a meglepetés segít nekik, hisz csak pár órája jutottak be egy hamis ajánló levéllel. Az elf azt mondta várjanak és legyenek türelemmel, ne viselkedjenek gyanúsan, mert akár figyelhetik is őket. Nehéz volt meggyőzni a többieket, kissé izgágák voltak... :) Pedig megérte várni, mert tényleg figyelték őket udvaroncok és ráadásul a várúr aznap este lent volt a börtönben, pont rabokat vallattatott ... Szóval másnap hajnalban mentek le így elkerülték a várurat meg a 6-8 emberét akik pluszban lettek volna a helyszínen, a várúr magas szintű lovag volt a kísérői testőrök-katonák.

Pyarroni titkosszolgálat megbízásából a Kráni fekete határon volt a parti kémkeresőben Syburr egy határvárosában, zömében katonák lakták, erőddel, stb...

A parti ember kétkezes harcosáról akivel 3 éve kalandozott szinte mindenki sejtette, hogy fejvadász az elf is.

Komoly csatába kerültek a zöld határ Syburri oldalán, kráni harcosok-fejvadászok? ütöttek rajtuk... Kemény harc volt senki sem úszta meg sérülés nélkül, a ,, harcos-fejvadász " kifejezetten súlyosan sérült volt. Külön szobákban voltunk elszállásolva az erődben. Az elfet megpróbálta hátba szúrni egy fejvadász, nem sikerült az elf meghallotta, felrúgta a gyertyatartót a sötétben pedig az elf bizonyult jobbnak... :)

A mellette lévő szobába sietett a ,, harcoshoz" , hogy figyelmeztesse , de a csapattárs elaludt-elájult a dézsa vízben és békésen hortyogott. Az elf átkutatta a szobát nem-e van ebben a szobában is egy kráni fejvadász aki csak nemrég bújt el jöttére...

Az ágy alatt talált egy ládát amiből kilógott egy markolatgomb az elf vissza akarta rendezni... hülye rendmánia... :)

Amit barátja csél-csap módon rakott csak el, sajnos a ,, harcos " rosszul csomagolta el a Mara-Sequorját, bizonyára az ájulás közeli rosszullét miatt... De sajnos az elf megtalálta a kráni kardot és tőrt, tudta, hogy a barátjáé , mert már látta a barátja ,,díszkardja" gombját máskor és tudta ez az a kard amit csak emlékül-kegyeletül hord apja miatt.

Szóval nagy dilemmába került, egyrészt krániak felelősek Tyson Larért... a sok elf haláláért, a kráni elfekért és az aquírokért legyen ezerszer átkozott a nevük... Õ pedig egyik legfontosabb feladatául a Krán elleni harcot tűzte ki...

Másrészt a fejvadász a barátja, csapatársa volt immár 3 éve, volt, hogy meg is mentették egymást... Nem tudta elhinni róla, hogy ő is lelketlen fenevad aki csak átverte őket 3 éven át...

Végül a Mara-sequort az asztallapba döfte és kifelé menet bevágta az ajtót úgy, hogy a szoba is beleremegett. Nem szólt senkinek felfedezéséről, hisz az erődbeliek megölték volna és a parti többi tagja sem biztos, hogy annyira kedvelte volna a ,, harcost " , mint ő...

A ,, harcos " felébredt a csattanásra és megtalálta az elf üzenetét... Tudta, hogy az elf volt az... Mert még mindig élt és, mert nem törtek rá a porkolábok a várúr parancsára. A kráni fejvadász renegát volt és krán ellensége, nem áruló kém.

Később még ugyanebben a modulban a renegát kráni és az elf egymás oldalán estek el egy nagyon kegyetlen csatában ,mikor időt nyertek a pyarron mesterkémének aki térkapuval szökött meg a birodalmi fejvadászok elől a vár rúnatornyából , a Syburri határvárosból...

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Üdv,

ezek nagyon izgalmas és hangulatos történetek, és valóban voltak olyan momentumai, amikben a "jól kijátszott elf" (ha már legutóbb ilyesfélén fogalmaztam) derengett fel előttem. Az egyetlen dolog, amelyben nem értünk egyet az elffel kapcsolatban, az az, hogy ilyen "rövid idő alatt" barátságot kössön a többiekkel. Ez előtörténetben "kivédhető", de szerintem sok évnek kell eltelnie ahhoz, hogy közel engedjen magához másokat egy hosszúéletű. A szarvasos történet, illetve a várakozós is nagyon jól sült el, de úgy vélem, ehhez profi kalandmester is kell, aki azért csepegtet olyan információkat, illetve hagy úgy játszani. Egy versenymodulban pl., ahol a játékidő is korlátozott, illetve általában a játékon belül is gyorsan kell döntéseket meghozni nem tudom, mennyire állná meg a helyét egy elf karakter. Szerintem ilyesfajta lehetőségek ott nincsenek. Úgy vettem ki, hogy ez egy hosszabb játéksorozat volt. Esetleg életút? Szerinted hogy viszonyul egy elf ahhoz, hogy "kihalnak mellőle" a csapattársak? (Bár tudom, hogy ebben az esetben nem így történt.) Esetleg vannak még ilyen hangulatos kis történet-szilánkjaid? Engem nagyon érdekelnek!

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz
Szerinted hogy viszonyul egy elf ahhoz, hogy "kihalnak mellőle" a csapattársak?

Nem nekem szólt ugyan a kérdés és nem pont ugyanerről szól, de ez jutott eszembe róla:

A letelhetetlen, elpereghetetlen, szűnhetetlen élet soránszámtalanszor szeretett asszony és férfi barátot, gyermeket,

harcost, különféle lényeket, állatokat, helyszíneket.

S e kedveltjei meghaltak ifjan, vagy megöregedtek és

elmúltak a közvetlen közelében, miközben ő kívülről

nézvést mit se változott. A lakható birodalmak elpusztultak,

netán zsarnoki uralkodó igájába kerültek, a szépséges

épületek porrá omlottak. Minden és mindenki elkopott

mellőle.

Egyedül maradt: magányos halhatatlan.

...

Már nem is tartotta számon, mikor történt meg legutóbb

az elviselhetetlen. Mélységesen szeretett egy férfit,

s végignézte, amint felfalja őt a telő idő, majd eltemette,

miként korábbi elődeit, miként mindenkit, akivel időtlen

útjain találkozott. S bár ez a férfi is meghalt, nem szűnt

meg létezni, emlékezetében maradt, és valahányszor

gondolt rá, megjelent előtte, s ő végigszemlélhette rajta

a tovafutó esztendők hozta változásokat, az ifjú arc és

test érlelődését, meseszép korszakait, az öregedés állomásait,

halálát.

Gyermeke sose született, másokéit gyámolgatta. Akik

aztán ugyancsak felserdültek, éltek valameddig, és elhunytak

végül. Szintúgy a barátok, a társak a harcokban,

a lovak, a szelíd fenevadak, minden és mindenki, akihez

érzelmek fűzték.

Vavyan Fable - Varázscsók

Induljunk ki abból, hogy olyan csapattársakról van szó, akikkel sikerült összebarátkoznia, akiket megismert és akik megismerték az elfet. Előbb-utóbb (az n-dik barátok elvesztése után) eljut szerintem oda, hogy még zárkózottabb lesz, inkább nem enged magához közel senkit, mert az év minden havára jut már 1-2 így vagy úgy elveszített bajtárs, akikre emlékezni kell. És egy elf -szerintem- emlékezni is fog rájuk.

- Menjünk már, hegyesfülü !

- Türelem, ifjú barátom. Türelem. Még nincs itt az ideje.

- De nekem nincs száz évem várni, mint neked !

- Az apádra emlékeztetsz. Nem. Inkább a nagyapádra. Õ volt ennyire türelmetlen.

(Regény/Novella, fogalmam sincs, hol olvastam.)

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz
Kristos   
Üdv,

ezek nagyon izgalmas és hangulatos történetek, és valóban voltak olyan momentumai, amikben a "jól kijátszott elf" (ha már legutóbb ilyesfélén fogalmaztam) derengett fel előttem. Az egyetlen dolog, amelyben nem értünk egyet az elffel kapcsolatban, az az, hogy ilyen "rövid idő alatt" barátságot kössön a többiekkel. Ez előtörténetben "kivédhető", de szerintem sok évnek kell eltelnie ahhoz, hogy közel engedjen magához másokat egy hosszúéletű. A szarvasos történet, illetve a várakozós is nagyon jól sült el, de úgy vélem, ehhez profi kalandmester is kell, aki azért csepegtet olyan információkat, illetve hagy úgy játszani. Egy versenymodulban pl., ahol a játékidő is korlátozott, illetve általában a játékon belül is gyorsan kell döntéseket meghozni nem tudom, mennyire állná meg a helyét egy elf karakter. Szerintem ilyesfajta lehetőségek ott nincsenek. Úgy vettem ki, hogy ez egy hosszabb játéksorozat volt. Esetleg életút? Szerinted hogy viszonyul egy elf ahhoz, hogy "kihalnak mellőle" a csapattársak? (Bár tudom, hogy ebben az esetben nem így történt.) Esetleg vannak még ilyen hangulatos kis történet-szilánkjaid? Engem nagyon érdekelnek!

Igen ezek életút játékok voltak. És igen gyakorlott mesélő volt. :)

Az elf karakter kalandozó volt... Az ilyen népek mások több dologban, mint népük hétköznapi tagjai. Pl: Nem annyira előítéletesek, jobban alkalmazkodnak, nagyon kíváncsiak és lenni akarnak valakik, fejlődni akarnak ki ebben-ki abban. Szóval hajlandóak áldozatokat hozni és, ha kell változni céljaik, álmaik elérésében. Van olyan elf kalandozó a nem ortodox hozzáállásúak közül aki képes változtatni viszonyulásán a kérészéletű fajokat, szokásaikat, gondolkodásukat, kultúrájukat illetően még ha ez nem is teljes.

Persze ehhez jól kidolgozott előtörténet kell és részletes jellemrajz, no és egy elfogadó KM. :)

Az első év az említett elf-más fajú partiban nem volt egyszerű és zökkenőmentes, de sok dolog ragadt az elfre a többiek hozzáállásából, viselkedéséből. Gondoljuk csak meg , ha mi kerülünk más országba, kultúrába, mi is átveszünk dolgokat, mert ott élünk közöttük. Bár az már személyiségfüggő menyit és mit vesz át valaki. :)

A Sirenari Szövetség pont emiatt nem fogad vissza a külvilágban járó és ezért megfertőzött elfet! Számukra ez a tolerancia, változás nem elf szerű és nép korcsosító.

Összegezve az elf fajból csak nagyon kevesen képesek, hajlandóak erre. A népesség 95 % nem hajlandó rá... Az 5 %-ot meg Elfendel királya, belső köre, az Ylinori, Erioni, Haonwelli és más kiszakadott elfek képviselik és pár elf kalandozó. :)

Szerintem és ez az én véleményem, tehát csak szubjektív. :)

Az elf hosszú élete során sokszor találkozik azzal , hogy számára kedves dolgok, élőlények meghalnak, vagy szép dolgok elmúlnak. Pl: fák, állatok... , vagy egy naplemente, egy virágos tavaszi rét. Sőt erőszakos halállal akár a rokonai is, vagy betegségek által... Ne feledjük nem emberi pszihéjük van, egy ember valószínű összeomlana , ha kihalnának öregedésbe a csapattársai, míg ő halhatatlan lenne... De egy elf nem, meg gyászolná a csapattársait és , ha arra járna biztos gondozná is a sírjaikat, de nem omlana össze és nem lenne mélabús, mert ő az egészet látja az élet nagy körforgását. Tudja, hogy ami születik az el is múlik... Hisz még az elfek sem élnek örökké.

Ha pedig ármány, hideg acél, gonosz mágia végez a barátaival egy szélsőségekre hajlamos elfnél nincs kitartóbb bosszúálló... Hisz az idő múlása neki kedvez...

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz
Kristos   

Egyébként sok dologban egyetértek az előttem szólókkal. :laza:

Elfel legkönnyebben elf partiban játszhatsz, de nem biztos, hogy az hozza a legtöbb fordulatot, drámaiságot, érdekes helyzetet... Márpedig több szerepjátékos kedveli az inger gazdag környezetet, még ha veszélyes is és különcnek bélyegzik miatta. :D

És a legtöbb elf tényleg úgy reagálna adott dolgokra, mint írtátok.

De minden elf más személyiség, akárcsak az összes élőlény, sokféle nézet, hozzáállás akad.

És a kalandozók mindig is különcek, mások, kíváncsibbak voltak népük egészénél.

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Üdv,

 

és nálad milyen mentalitású a khál? Hogy áll a városokhoz, a tömeghez, a hátasokhoz, a valláshoz, a nőkhöz, meg úgy egyáltalán az élethez? Szerintem is nagyon nehéz lehet khállal életútban játszani, és nagyon kíváncsi vagyok rá, te hogyan játszod.

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz
tetra   
32 perccel ezelőtt-kor Con Salamander írta:

Üdv,

 

és nálad milyen mentalitású a khál? Hogy áll a városokhoz, a tömeghez, a hátasokhoz, a valláshoz, a nőkhöz, meg úgy egyáltalán az élethez? Szerintem is nagyon nehéz lehet khállal életútban játszani, és nagyon kíváncsi vagyok rá, te hogyan játszod.

Fontosabb kérdés, hogy a felsorolt dolgok hogy állnak hozzá :mrgreen:

De tényleg, engem is érdekel, hogy hogy lehet ennyire limitált emberi interakcióval játszani. Vagy ennyire más Ynev képpel.

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz
1 perccel ezelőtt-kor tetra írta:

Fontosabb kérdés, hogy a felsorolt dolgok hogy állnak hozzá :mrgreen:

De tényleg, engem is érdekel, hogy hogy lehet ennyire limitált emberi interakcióval játszani. Vagy ennyire más Ynev képpel.

Igazad van, a másik oldalról is marha érdekes... Helyesebb talán úgy fogalmazni, hogy az érdekel, hogyan illeszkedik a világba a khál. Én játszottam már versenymodulban khállal, ahol pont nem számított a faj egyáltalán (sajnos)... A kijátszására így egyáltalán nem jutott lehetőség, pedig szerintem igazi kihívás...

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz
DartonCF   

Nagyon nehéz és mesélő függő is. 3 mesélő alatt voltam Vele, ebből egy alatt volt kellemetlen, mert szerintem kicsit sarkítva adta elő a mivoltomat. Akárhol megjelentem, azonnal rohantak a városőrségért és papért...:)

Most lehet, hogy hülyének fogtok nézni, de a macskámat szoktam tesztelni és megnéztem egy oroszlános természetfilmet :)

Ezeket próbáltam átültetni kicsit "humanoidabb" felfogásba.

Nagyon intenzívek a cselekedetei és a reakciói.:)

Például ha látok Vele egy magatehetetlen embert, akit még esetleg bántalmaznak is, akkor ordítva rohamozok, függetlenül attól, hogy szét trollkodom vele a kalandot, vagy sem. 

Ellenben ha egy csatamezőt látok Vele, ahol mondjuk hullák vannak, ne adj isten még ártatlanok is, akkor két napig úgy játszok Vele, hogy senki ne szóljon hozzá és befordul. Nem eszik a többiekkel, stb...haragszik a világra.

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Sziasztok ! Szeretném megkérdezni hogy egy dzsen nő lehet e boszorkány?

Meg azt is hogy a félelf miért nem lehet pap mikor az udvari ork meg * és lehet pap az ETk szerint.

Most egy 12 szintű amund lovagal játszom és  szeretnék uwel paplovag lenni iker kasztban. Szerintetk lehetséges e?

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Halihó!

Sárkány;

Dzsenn nő lehet boszorkány. Ugyanakkor - az MTK szerint - jelleméből fakadóan a sötétebb praktikáktól távol kell tartania magát. 

Hogy miért nem lehet egy félelf pap, azt nem tudom, de több tippem is van arra, hogy a fejlesztők annakidején miért döntöttek így. A legvalószínűbb az, hogy az elfek élet- és világszemléletét - mellyel minden bizonnyal félvér ivadékukat is "be van oltva" - nem tartották összeegyeztethetőnek a vallásos rajongással. Ezzel együtt én úgy gondolom, hogy megfelelő előtörténettel, egy emberek között nevelkedett félelfből válhat pap. (Arel, Noir, Alborne, hogy csak a legkézenfekvőbbeket említsem... ) De ez csak vélemény.

Viszont a uwelita amund paplovagnak a lefektetett szabályok szerint sincs akadálya. Ennek ellenére szerintem logikusabb lenne a váltott kasztú karakter: egy isten szolgálatába állni mindenképpen valamiféle szemléletváltást és komoly elköteleződést feltételez, ami a korábbi életvitel bizonyos mértékű feladásával jár együtt. 

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Sziasztok!
Mit gondoltok, ha Amunddal játszom, mennyire lehet "jó" a karakter? Az nem kérdés, hogy kitaszított/menekített karakterről van szó, aki gyerekkorától emberek között nőtt föl. A természete mennyire képes felülírni a tanult magatartási formákat? 
Korábban játszottam életutat Amund tolvajjal, kicsit korábban egy kalandot Amund lovaggal. Viszont gondolkodom életúton egy lovag, vagy paplovag karakterrel, aki Pyarroni szemlélet szerint nőtt fel.
FG

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Szia FG!

Ha jól tudom akkor egy ember személyisége 20%-ban függ a génektől, a maradék 80% pedig a neveltetéstől (külső behatások). Bár nem tudom hogy ez amundoknál mennyire működik be kell valljam. Hogyha szándékosan úgy nevelnek egy amundot hogy "jó" legyen, vagyis fanatizálják, akkor mindenképpen lehetséges szerintem.

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz
2 órával ezelőtt-kor noPublicFG írta:

Sziasztok!
Mit gondoltok, ha Amunddal játszom, mennyire lehet "jó" a karakter? Az nem kérdés, hogy kitaszított/menekített karakterről van szó, aki gyerekkorától emberek között nőtt föl. A természete mennyire képes felülírni a tanult magatartási formákat? 

Halihó!

Az MT, ugye, ezt írja:   "Jellemének (szerk: ti az amund JK) két vonását őrzi csak meg:egyrészt előszeretettel hallgat az érzelmeire, másrészt sohasem tud tökéletesen azonosulni a jót hirdető eszmékkel. Lelke mélyén ott lappang a rosszakarat; ha a jó oldalt szolgálja is, gyakran folyamodik a gonosz eszközeihez."

A fentieket szerintem illik is valahogy kijátszani a játék során, különben tényleg mi a csuda különböztetné meg a karakterünket egy táposabb embertől? Másfelől ennek a kettősségnek a megjelenítése sokkal érdekesebb karaktereket - és szerepjátékot - eredményez, mint egy "szimplán jó vagy gonosz" karakter. 

Egy példa e kettősség kijátszására: (Ha már Jibe Führer is ezt kezdte feszegetni) a fenti leírás, úgy érzem, szinte kínálja a lehetőséget, hogy a jó ügy szolgálatában állt amund karakterünk valódi fanatikus - vagyis a  "tökéletesen, vagy sehogy"-elvét vallja.  Ő az, aki  kívülről fújja a regulát, s - mivel tudja, hogy könnyen csábul, s retteg is ettől a lehetőségtől - szigorúan be is tartja; ugyanakkor gyakran épp a lényeg felett sikkad el. Tehát "a gyengék és elesettek érdekében" pillanatok alatt a kezében terem a kínzókés vagy az izzó fogó, hogy megszerezze a szükségesnek vélt információt...  vagy épp felgyújt egy falut, mert úgy gondolja, ott rejtegetik a merénylőt.  A jó ügy érdekében cselekszik? Kétségkívül. De valóban jól; jót cselekszik... ? 

Az effajta "túlkapások" ellensúlyozására jó, ha van a partiban valaki (afféle mentor), akire az amund hallgat, s aki képes időben a helyes irányba terelni karakterünk viselkedését.

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz
On 2017. 06. 29. at 16:33-kor tetra írta:

Egyednél minden lehetséges. Max nem lesz tipikus. Viszont engem az érdekel, hogy miért vagy ennyire amundcentrikus, miért tetszik ennyire ez a faj? (ez nem támadó jellegű kérdés, ha úgy hangzik)

Azért tetszik, mert ember szerű, de még is egyszerű vele játszani. Talán a saját énem gonoszabbik aspektusát játszom ki vele. :D 
Viszont a kettősség a játékomban is megfigyelhető. Ha rosszul fordulnak a kockák, akkor hajlamosabb vagyok kicsit kegyetlenkedni a NJK-kel. 

Jibe Führer és bűvdudás ,  köszönöm. Egyetértek azzal, amiket írtatok, talán a "hogyan" a megfelelőbb kérdés lett volna mert, előtte olvasgattam a MT-t és az idézett részek miatt kérdeztem. 

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

A hozzászóláshoz be kell lépned, vagy regisztrálnod Kalandozó!

Kizárólag a városőrség által átvizsgált kalandozók hagyhatnak válaszokat.

Kalandozónév regisztrálása

Regisztált kalandozóként felhőtlenebb az élet!

Csatlakozás a Kalandozókhoz

Bejelentkezés

Már velünk kalandozol? Lépj be!

Belépés

×