Jump to content
Kalandozok.hu - M.A.G.U.S.
Keresés Itt
  • Több lehetőség...
Eredmények keresés, amik...
Eremények keresése...

Gondolatok


Recommended Posts

Morgian írta:

Rengeteget olvasok és magamévá teszem azokat a gondolatokat, amik megfelelnek a személyiségemnek. Mindezt teszem azért, hogy utána eldobjam őket, mert rájövök hogy nem fontosak. Csak szükségesek.

lehet hogy nem értettem meg amit írtál,de remélem hogy csak másképp gondolom.

Nem értem miért vetsz el egy gondolatot,ha előtte úgy érezted hogy az a "tiéd",közel áll a te életérzésedhez.

Azzal meg nem tudok egyet érteni hogy egy gondolat szükséges lehet.egy gondolat lehet neked tetsző,vagy nem tetsző.ha tetszik megtartod,ha nem tetszik elfelejted.de nem értem mikor lenne egy gondolat szükéséges.....léci írd majd le mire gondoltál,mer lehet hogy tök egyértelmű csak én nem látom.

aszem szétszórt vok....:( mind1

Kösz,Üdv,

Aqsi

Link a hozzászóláshoz

Sziasztok!

Leila: ne haragudj, hogy lustaságomnak engedve eddíg nem reagálltam. Tudom hogy ez mennyire fontos egy kezdő fórumozónak! Amit írtál, az nagyjából az én gondolataimat is lefedi. Az élet olyan egyszerű, hogy az már bonyolult. Mert csak annyit kell tennem, hogy odamegyek ahhoz az emberhez, és megszólítom. De az, hogy miért megyek oda avagy miért nem, már millió apróságtól függ! Az életet bonyolultnak látjuk, mert nem tudunk kiigazodni rajta. Pedíg ha őszinte megértéssel nézzük a környezetünket, akkor felvillan előttünk a káosz mögött meghúzódó rend, és a maga egyszerűségében lebilincsel minket. De az elménk nem képes elfogadni ezt, ezért fellázad és visszasűlyedünk a bonyodalmak tengerébe.

:-) Most éppen valami olyasmit csináltam, amihez már régóta kedvet éreztem, de eddíg nem nagyon vettem hozzá a bátorságot. Tudnivaló hogy hosszú hajú vagyok. Nos, olyat haj-ráztam, hogy... :-) Jó érzés! Az az igazság, hogy mindenkinek azt kellene csinálni, amit először gondol/érez. Akkor ez a világ is jobb lenne. Hű de fáj a nyakam! :-) Röhögnék ha táborba nem bírnék magammal, és azt csinálnék ami jól esik. Asszem lenne meglepetés! :-D De sajnos ezzel már egy "kicsit" lemaradtam. :-( Egészen pontossan két évet. Na mind1.

Elnézést a kis kitérőért. Szóval, visszatérve rád Leila, ami a hsz-ed végén van... éppen ez a baj, hogy az ember nem tolerálja eléggé a másik egyéniségét! Ezért ilyen élhetetlen ez a világ. Mert mindenki a sajátját próbálja ráerőltetni a környezetére. Én látom ezt, még sem lehetek nyugodt, hisz én is ilyen vagyok. Én se tolerálok másokat.

Morgian: Most már hiszek neked. Bár asszem azért a személyes találkozó még szükséges a teljes meggyőzésemhez. Én is tapasztaltam, hogy amikor szomorú vagyok, sokkal jobban vonzom a negatív dolgokat. És még valami. Ha nagyon magamalatt vagyok, akkor gyakorlatilag "megvakulok" a "jó" dolgokra. Ez sajnos így van. Mint ahogy a boldog ember se veszi fel a bajokat, nem lehet kihozni a nyugalmából. Ez így van rendjén. Személyes tapasztalat, hogy vannak emberek, akik a "negatív" embereket is képessek pozitív irányba terelni. Van egy ismerősöm. Vol pár alkalom amikor elég rosszul éreztem magam, de ha ő a közelembe volt, hamar elfeledtem a bánatom. Egyszerűen nem lehet nem rá figyelni, soha nem láttam még szomorúnak, és még ha nem is hozzám intézi a szavait, akkor is annyi pozitív töltés van bennük, aminek nem lehet ellenálni. Csodálom és becsülöm az ilyen embereket, és kicsit fáj, hogy én soha nem lehetek ilyen, pedíg csak akrnom kéne. De ahhoz nagyon meg kéne változnom, és "annyira" nem tudnék. Azt mondtad, megérintett a hozzászólásom. Nem tudom hogy ez nálad mit jelent, de én is rendelkezek hasonló "tulajdonsággal". Minél közelebb áll hozzám valaki, a rossz kedve annál jobban lehangol engem is, míg a boldogsága erőt ad. EH! Erről most sokminden eszembe jutott, de nem akarom kifejteni. Még valami. Tetszik az idézeted! Azt hiszem a hsz-eimből kiderül, hogy miért! Minden jót nektek!

Darun

Link a hozzászóláshoz

Líthas!

Mindíg leszólom az öngyilkosokat azzal a jelszóval hogy gyávák. Most elgondolkoztam azon, hogy néha nagyon utálok élni, és igazából én nem is hiszek ezekben a túlvilági dolgokban. Illetve hiszek, de az agyam nem fogadja el, és ezért úgy "tudom" hogy nincs... semmi. Szóval nem lenne semmi visszatartó erő, hogy megtegyem. Hiszen miután meghaltam, úgy is mindegy lesz, nem? És előbb-utóbb meg kell halni, hát miért ne essünk rajta túl minél előbb? Még azt a kifogást is felhozhatnám, hogy az emberekben van élni akarás. Bennem inkább halálfélelem van, a kettő pedíg nem ugyan az. Nem vagyok teljessen ostoba, nem a haláltól félek. Éppen ellenkezőleg. Attól félek, mi lesz, ha túlélem? Szerintem mindenki jobban fél attól, hogy örök életére nyomorék vagy béna lesz, mint attól, hogy meghal. Én is ettől félek igazán. Nos, az élet talán tényleg nem való mindenkinek. Nekem aztán meg végképp nem. Persze miért élünk? Az biztos, hogy nem azért, hogy meghaljunk. Bármilyen nemes esztelenségeket is üldöz az emberiség, valódi célunk mégsincs, csupán illúziókat kergetünk. Fura hogy most ezt írom, máskor meg elvakultan hiszek azoknak az illúzióknak. Ha nem is itt és nem is most, de hamarossan vége lesz! Elegem van, és még ha nem is így lenne, akkor is sorszerű, hogy az események ilyettén fordulatot vegyenek. És bármennyire is félek tőlük, nem kerülhetem el, szembe kell néznem önmagammal. Ez az a próba, mely most mindent eldönt. Talán utoljára írtam, talán még van egy kis időm. Remélem lesz elég erőm megtenni, és nem próbálom meg a végtelenségig halogatni. Minden, aminek kezdete van, véget is ér. És minden vég egyben valami újnak is a kezdete. Valami újnak...

Darun

Link a hozzászóláshoz

Elméletileg el vagyok tiltva mostanában a nettől. Tegnap este kihúzták a netet, nem tudtam mit csinálni így elkezdtem Photoshop-ozni. Szöszmötöltem kicsit, eztán elkapott egy gondolat és csináltam egy ilyet. Furcsa hogy nem is gondolkoztam mikor csináltam csak jött magától. Amikor kész lett, persze egyből törölni akartam hogy ez hülyeség, és kaki, de aztán hirtelen elkezdtem látni a képet. Kapásból három féleképpen tudtam értelmezni. Valahogy mindig mást mond mikor ránézek. Tudom hogy ez a topic nem erre készült, de érdekelne hogy ki hogyan értelmezi a képet és kinek mit mond. Minőségi kritikát nem várok, tudom hogy ratyi és semmi értelme....

Link a hozzászóláshoz

Líthas!

Aquenor: remélem nem baj, ha én (is) válaszolok. Hogy mikor lehet egy gondolat szükséges? Szerintem akkor, amikor tényleg semmi oka nincsen rá, hogy felmerüljön benned, még is ez történik. És ennek ellenére mégsem veted el, hanem elgondolkodsz rajta, és esetleg még meg is változtat benned valamit. Ami a gondolat elvetését illeti, itt sem Morgian helyett szeretnék nyilatkozni, ő majd úgy is elmondja amit ő gondol, de én is megtenném ezt. Szerintem ez nem valami ellentmondás. Az elmúlt időszakban nagyon negatív volt a személyiségem. Ez talán nem szorul magyarázatra. Rengeteg rossz dolog volt bennem, amit ha nem dobok el magamtól, soha nem lelek kiutat. Lehet hogy tévedek, de a gondolatok is csupán segédeszközök az életben. A változás arról szól, hogy előbb-utóbb megszabadulunk a gondolatainktól. De mivel nem vagyunk képessek felfogni a semmit, ezért egy másik gondolatot helyezünk előtérbe. Hogy aztán attól is megváljunk. És hogy ezek miért szükségessek? Mert a változást segítik elő! A gondolat olyan, mint a mankó. Amíg nem veszed észre, hogy szükséged van rá, nem tudsz járni. Aztán elkezded használni, és tudsz járni. Végül, egy idő után a mankó már teher lesz, és eldobod. Ez az én véleményem.

Darun

Link a hozzászóláshoz

Jól szoltál Darun :). Csupán abban tér el a véleményem, hogy én a gondolatokat nem segédeszközöknek tartom, hanem úgy vélem, hogy maguk a gondolatok formálják a valóságomat. Ebből a szempontból pedig, ha eldobom a gondolataimat, azzal eldobom magamtól a lehetőséget, hogy én formáljam a valóságomat. Olyan meg nem létezik. Max nem tudatosan csinálom. De a gondolataim ÉN vagyok és magamat meg nem tagadthatom meg :). De hangsúlyozom, hogy ez az én világszemléletem.

A negatív hiedelmekkel pedig vigyázz Darun! Azt gondolod, azt hiszed magadról, hogy nem lehetsz ilyen vagy olyan, de ez nem igaz. Az lehetsz, ami csak lenni akarsz. Tökéletesen szabad vagy és csupán hinned kell benne. A hited segít formálni magad.

Aquenor: egy kis példával érzékeltetem mire is gondoltam a gondolatok szükségességével kapcsolatban: 15 évesen én a tinédzserkori lázadás kellős közepén aláborotvált fejjel, fekete, vértől csatakos mintás pólóban és bakancsban mászkáltam a nagyvilágban. Hihetetlenül élveztem, hogy megbotránkoztatok másokat és fontos volt nekem hogy valami brutális módon különbözzek a többi embertől. Aztán szép lassan elmúlt. Felfedeztem a saját nőiességem és megváltoztam. DE! Máig is meglátszik a nyoma annak az időszaknak. Mind a mostani öltözködésemen, mind a viselkedésemen stb. Semmi pénzért nem adnám oda azt a korszakot, mert számomra szükséges volt, hogy megtapasztaljam. Elmúlt, elengedtem, de ilyen szempontból szükséges volt. Sokat tanultam belőle. És ez itt a lényeg..a tapasztalás, a tanulás.

Link a hozzászóláshoz

Líthas!

Raze: remélem elfogult kritikát is elfogadsz! :-) De komolyra fordítva a szót, minden ember mást lát bele. Mivel mások vagyunk, másra asszociálunk és más irányba gondoljuk tovább a képet. Sajnos nem mentettem le a képet, így most emlékezetből fog menni. Tudom hogy túlságossan "igényes" (értsd: nagy igényű) vagyok, de én jobban szeretem az egyértelmű/kifejező képeket. Ez nem lehet kritika, hiszen mint mondtad, nem is figyeltél rá oda, csak csináltad. Azért elmondom, hogy én mire asszociáltam belőle. Egy csávóra, aki kitépte a saját szívét, és a vérével írta fel a falra hogy "szeretlek". Igen, tudom hogy sok bennem az elfolytott brutalitás, de akkor is erre gondoltam. És persze magamat képzeltem oda. Kedden azért még egyszer megnézem! :-)

Darun

Link a hozzászóláshoz

Líthas!

2006.május.28.vasárnap 9:38 Ha jól sejtem, akkor elég kevesen akadnak itt olyanok, akik ilyenkor TV-t néznek, azon belül is az M1-et. Épp az imént lett vége a Delta című tudományos magazinnak, ahol érdekes témát vetettek fel ill. ismertettek. Nevezetessen a virtuális és a valódi világ ötvözését. Ahogy ezt elmondták, egyből a szerepjáték ugrott be. Aztán jött az alapkönyvek elején található, szerepjátékot bemutató szöveg. A táblás játéknál összetettebb, a képzelőerőre alapozó társas játék. És lám, a képernyőn mr is feltűnik néhány MK-s figura, és egy "Dungeon". :-) Ha végigkövetjük az elhangzott gondolatmenetet, logikusnak tűnhet, hogy a szerepjáték minden játékok legjobbika, hiszen egy elképzelt világban játszódik, de a karakterek mögött élő emberek vannak. A régi játékokat a mai fiatalság már nem tartja izgalmasnak és a lehetőség is egyre kevesebb egy közös játékra. Hiszen mindenkinek van lassan számítógépe, és szívesebben játszik azon. Ez azonban -én már csak tudom- negatívan befolyásolja a fejlődésünket, és könnyen kiszakít a társadalomból. Az egyszerű asztali szerepjáték nélkülözi a modern technikát és az emberek személyes összejövetelére alapoz. Szerepjátékok azonban léteznek a számítógépen is, manapság egyre nagyobb tért hódítanak az MMORPG-k, ahol szintén több (gyakran több ezer) játékos játszhat egyszerre, értelemszerűen azonban itt a legritkább esetben beszélhetünk személyes kapcsolatokról. Nem ítélem el ezeket se, talán csak az irigység beszél belőlem. De ők is szerepjátékosok, tehát egy rossz szavam nem lehet rájuk. Nem is ezért írtam le mindezt. Igazából csak örülök annak, hogy egyesek a tudományon keresztül próbálják meg "emberközelivé" tenni ezt a méltatlanul félreértett játékfajtát. Amolyan gondolatébresztőnek szántam. További termékeny gondolatokat mindenkinek! .-)

Darun

Link a hozzászóláshoz

Líthas!

Morgian: föladtad a leckét! konkrétan már nem emlékszem, hogy melyik regénybe is olvastam, de azért van pár tippem. És persze utána is nézhetnék, de nem teszem. Egyébként igaz, hogy a gondolatok formálják a világot, de ahogy haladsz előre az utadon, ahogy fejlődik a világod, bizonyos gondolatok "feleslegessé" válnak s más gondolatokra cseréled őket. Persze nem mindet! Vannak amik egész életeden át elkísérnek, de én úgy vélem, hogy a világunk visszahat ránk. Hiszen amikor beszélgetünk, két világot közelítünk egymáshoz, vagy hasonlítjuk össze őket. Ami meg azt illeti, hogy milyen lehetek és milyen nem, ez azért nem ilyen egyszerű! Tudom hogy csak akarnom kéne, de előbb el kell fogadnom magam ilyennek! Amilyen most vagyok. Azért, hogy aztán én is levetkőzhessem, akár csak te az általad említett korszakod. Érdekes egyébként, hogy én ezt még csak most élem meg. Lázadok a világ ellen, és néha élvezem ha megfordulnak utánam vagy mutogatnak rám. Néha. Miközben próbálok beilleszkedni és normális ember lenni. Közben annyit agyaltam az idézeten, hogy most meg merem kockáztatni, hogy ez egy Boomen regényből van. A kedvenc íróm, nagy szégyen lesz tehát, ha tévedek. A könyv pedíg ha jól sejtem... vagy a Morgena Könnyei, vagy a Sogron lángja, bár én az előbbire tippelnék. (első kapcsolatom anno a MAGUS-sal kapcsolatban) A miért élünkre egyébként mindíg van válaszom, mint ahogy az élet értelmére is, csak éppen a hangulatomtól függ.

Darun

Link a hozzászóláshoz

Líthas!

Morgian: Hallod!? Tudom hogy Raze-nek szántad, de ez azért nem volt gyenge! Ami meg a kioktatást illeti, én nem így láttam. Nem kioktattál, hanem elondtad a véleményed. Mellesleg a kérdést hozzád intézték, én csak belekontárkodtam a saját meglátásomat. Visszatérve az elemzésre, azért nem kicsit lepődtem meg! Tudom hogy magamról állítok ki most szegénységi bizonyítványt, de -Kyel látja lelkemet, nem érdekel- ez pszichológia??? (kell egyáltalán oda "c"?) Ezek után le is mondok a mai okfejtésemről meg a DZ-ről is! :-D

Darun

Link a hozzászóláshoz

Líthas!

Raze: megint megnéztem a képet. Én nem tudok olyan objektív véleményt mondani, mint Morgian, mert én elsősorban az érzelmeimre hallgatok. Viszont most a képről (és még inkább a szövegről) eszembe jutott "kedvenc" Anime-m, a Program egyik mondta, amikor Cis megöli a szamuráj srácot és ő mondja azt a bizonyos mondatot. Hát ennyi. :-(

Darun

Link a hozzászóláshoz

Ismét jól szóltál Darun! Valóban a Morgena Könnyei-ből volt az idézet. A kedvenc könyvem. Najó a Kráni Krónikák után.

Az elemzésről...nos...pszichológia?! hihihi...én nem pszichologizálok :D. Ahhoz nem vagyok elég okos és jólnevelt :D. Mellesleg nem szeretem a pszichológuokat. Túlságosan kategorizálják az embereket. Ami kissé gáz sztem. Mert hogyan is lehetne kategóriákba sorolni egy embert, mikor teljesen egyedi és különleges és nincs még egy hasonló a földön! Najó nem lovallom bele magam inkább :D.

Pusztán valamiféle korcs intuíció vezetett miközben írtam a dolgokat. A lényeg, hogy szerintem a szimbólumok jelképek.

Link a hozzászóláshoz

Líthas!

Huh, akkor jól emlékeztem, és nem esett folt a böcsületemen. Khmmm... maradjunk annyiban, hogy ezt a "Kráni krónikák után" megjegyzést nem láttam! Okos? Miért, a pszihológusok okosak? Ami meg a jólneveltséget illeti, nem azt akartad írni, hogy túlságossan jólnevelt vagy ahhoz, hogy ilyet tegyél? Az stimmelt volna. A pszichológusok viszont szerintem buták. Ezt így persze nem jó kategórikussan kijelenteni, minekután személyessen csak egyhez volt szerencsém. De azt biztos nem nevezném okosnak, hiszen milyen "agyfürkész" az, akit még egy mezei Embervadász is át tud vágni??? Hallod! No comment!

Hát, ha ez nálad intuíció volt, nem szeretném látni, mikor rákoncentrálsz valamire! Egyébként abban egyetértek, hogy a kinézetünk sokat elárul rólunk, bár ez a radixos dolog nekem magas, de hát a fejvadászok műveltsége sajnso elég alacsony. :-( És már nincs is aki törődne vele. Viszont azt én is látom, hogy a "szakemberek" mit csinálnak. A cipész megnézi milyen cipő van rajtad, a fodrász megnézi a hajad, stb. Mivel ők valamennyire értik az adott területet, ezért az alapján nagyjából meg tudnak ítélni valakit. Ahogy a grafológus is ítél az írás alapján. Hiszen ahány ember él a földön, annyi féle a kézírás.

Gyakran esünk abba a hibába, hogy előítéletesek vagyunk valakivel szemben. Legalább is én így vagyok. De ezt utólag nem megbánni kell, mert ez nem bűn! Akkor az, ha annak érezzük. De szerintem ez is csak egy lecke, hogy valamit meg kell tanulnunk. Elfogadni a másikat, vagy megpróbálni megérteni.

Az a baj, ha belekötnék abba, amit az elfogadásról mondtál, akkor az valami szörnyen kusza sületlenség lenne. :-) De nagyon várom már a tábort! Ami az elfogadás-változás dolgot illeti... pedíg de! Ez ilyen egyszerű. Amíg nem fogod meg a diszkoszt, addíg nem tudod eldobni! (ez egy ilyen tipikus fejvadászos példa volt) Tulajdonképpen tényleg jól megmondtad. Néha tényleg szörnyű érzés, hogy egy csomó dologra nincsen szavunk. Van egy ember, akinek nem tudtam elmondani, hogy mit jelent nekem, mert egyszerűen nincs rá szavunk. Ezért jönnek elő az "olyan mint ha... de még se" jellegű idétlenségek. Szóval, kivételessen tökéletessen értettem, amit mondani szerettél volna. Azt hiszem.

Megtisztelő, hogy kíváncsi vagy az okfejtésemre, de tudod, ez nálam olyan, hogy vagy leírom, vagy nem. Ha nem, akkor feledésbe merül.

Link a hozzászóláshoz

Líthas!

Hála egy cikknek, amely a mai újságban jelent meg, eszembe jutott, miről is akartam legutóbb írni, és mivel Morgian is olyan szépen megkért rá, ezért bele is vágnék.

Nem mondhatnám, hogy bánom, magyarnak születtem. Sőt, bizonyos pillanatokban kimondottan szerencsésnek érzem magam. Mint mindennek, ennek is vannak árnyoldalai. Nem is kevés! Én itt most csak egyre térnék ki, nevezetessen a magyar oktatásra. A mai cikk a középiskolai jelentkezésekkel-felvételikkel foglalkozik. Az elit gimnáziumokban természetes és megszokott a kb. tízszeres túljelentkezés, míg a szakmunkás képzők folyamatos hiánnyal kűzdenek. És ez előre vetíti a továbbiakat is. A legtöbben tovább tanulnak valamilyen fősuliba vagy egyetemen, a statisztikák szerint az érettségizők kétharmadát felveszik valahova. Tudom hogy kis hazánkban rengeteg az okos ember, és ki vagyok én, hogy megtiltsam bárkinek, hogy tovább tanuljon, ha egyszer megteheti!? Csakhogy akinek diplomája van, az állt. nem elégszik meg egy bizonyos összegnél kevesebb fizetéssel. Az egyetemeken túlképzés van, egyre több a diplomás munkanélküli, miközben a szakmunkásokból meg hiány lesz! Ez nem vicc. Az idei Construmán az építőipar jövője volt a téma, és mint leendő szakemberek, mi is elmentünk az előadásra. És éppen az akkori miniszter úr hangsúlyozta, hogy mennyire fontos lenne, hogy a szakmunkás képzés biztosítva legyen, hiszen mint azt tapasztaljuk, igencsak fellendülőben van az építő ipar. Ehhez képest például a mi városunkban az Ép. Ipari Szakképzőben szabadon maradt helyeket tekintve a második helyen áll. A tanáraink is mondták, és több előadáson is hallottam, hogy egyre kevesebb az újonnan kikerülő kőművesek száma. Rendeben van, hogy hogy megadják a lehetőséget az embernek a tanulásra, de ha mindenki egyetemet végez majd, akkor ki fogja elvégezni a kétkezi munkát? Nem véletlen, hogy sok munkahelyen külföldről érkezett munkavállalókat foglalkoztatnak feketén. És azt mondjuk, hogy a vendégmunkások elveszik a munkát a hazai munkerőpiac elől. Pedíg ez nem teljessen igaz, hiszen a dolog két különböző helyen jelentkezik. Abba nem is merek reménykedni, hogy érdemi változás valaha is lesz, hiszen ha jól emlékszem, éppen az egyik parlamenti párt (szándékossan nem nevezem meg, mert moderálva lenne) tűzte ki céljául, hogy minden második ember legyen diplomás. De hol ebbe a realitás? Sajnos ezek csak gondolatok, semmi több, ezért aztán nem is lépem túl e topic kereteit, és legjobb, hogy ha -miután mindenki elolvasta, akit érdekel- szépen el is felejtjük az egészet. Köszönöm a megtisztelő figyelmet!

Darun

Link a hozzászóláshoz

Na! Ne tessék lesajnálni a kedvenc könyvemet! :D Életem első magus könyve volt; el is kellett olvasnom háromszor legalább míg felfogtam :D. De ez az egyetlen könyv amit kb háromhavi rendszerességgel képes vagyok újraolvasni. Jah igen Darun adj e-mailt. Ez télleg nem közösbe való :twisted: . Najó vicc volt...( de a címet mondd :D ).

Tudom, hogy le akartad zárni a témát, de én azért pofátlanul beleszólnék.

Sztem az emberek nagy része azért gondolkodik diplomábam, mert nekik ez egyenlő a magasabb kategóriájú fizetéssel. Addig amíg a szakmunkásokat nem fizetik meg, addig ez így marad, ahogy van. Ezt saját tapasztalatomból tudom, ugyanis én is szakmunkás vagyok. Tudom milyen keményen kell dolgozni, milyen fizetésért. De a világ minden kincséért sem cserélném el az életemet. ......................................................................................................................................................................Nah és itt következett volna egy felháborító bírálat az emberiség és a pénz viszonyára...majd rájöttem, hogy én sem vagyok jobb. Úgyhogy inkább befogom a kis számat és tartok egy alapos önvizsgálatot :D.

Sokat gondolkodtam a szavakról. Hogy tényleg mennyire félreérthetőek. Mennyivel egyszerűbb pl egy dallammal kifejezni ami bennünk van. Érdekes dolog például, hogy ha valakit jól ismerünk, a szavak egyre feleslegesebbé válnak. Nővéremmel például így van. Elkezd mondani valamit és én már az első szónál tudom, hogy mit akar mondani. A telepátia tényleg működik! Szerintem fontosabb érezni a másik embert, mint érteni. Megfeledkezni önmagunkról, mindarról amit a másikra rávetítünk és úgy látni amilyen valójában. Pl: tök jó lenne ha bele tudnék bújni valaki másnak a fejébe és úgy látni mondjuk egy számomra kedves embert, ahogyan ő. Megőrizném önmagam, csak az ő szemével látnék. Biztos megdöbbennék, mert lehet, hogy ő a barátomat egy kiállhatatlan parasztnak látná. Érdekes dolgok ezek a kivetítések. Ilyenkor mindig rámtör egy nevetésroham...! Hogy milyen kis buták is vagyunk mi emberek!!! Nem látunk, nem hallunk. Önmagunk körül forgunk, azt hisszük milyen érdekesek vagyunk. Ez olyan vicces :D:D:D! Olyanok vagyunk, akár az önző, éretlen gyerekek, akikre a felnőttek megértően legyintenek mondván, "nem értik még a törvényeket". Na de ha mi vagyink a gyerekek, akkor kik a felnőttek?

Link a hozzászóláshoz

SAjnálom, de erre jártam, és megfogalmazódott bennem 1-2 gondolat, és bocsánat előre is, járni fog a szám... :(

Diploma&munkavállalás és egyéb finomságok: Darunnal egyetértek, hogy minél többen végeznek az egyetemen, asnnál több diplomása van az országnak (erre büszkének kéne lenni, hogy milyen okos emberek vannak, az országnban, na, de minek????), de ha xyz-t megkérdezzóük, hogy hol végeztél-válaszol valamit, akkor hozzáteszi, hogy már van diplomám.... és sajnos, már annyira megrágott csont ez az "egy diploma-csont", hogy már fel sem vesszük a súllyát, hogy Ó, te jó ég, szegény mennyit szenvedhetett az éek alatt, mire megszerezte azt az egy diplomát... manapság már attól ájulunk el, ha két diploma, x nyelvvizsga stb.,stb, áés ilyenkor meg lehet kérdezni, hogy ezek a gépek tényleg emberek?

tudom, mindenki a jobb megélhetést szeretné biztosítani, rosszabb esetben csak magának, jobbik esetben próbál a másiknak is segíteni. gondolom, anyukám/apukák/szülők mindannyiótoknak mondják a maguk verzióját, hogy vajon hol kéne elheylezkedni, milyen végzettség kéne (én ezt hallom szinte minden héten, szval bocsi, ha naon érdekesen fogalamzok...)... de a szülő szeretne büszke lenni a gyerekére,mint egy híres jogász (stb... ez csak úgy mondtam, mást is lehet oda képzelni/gondolni :wink: ) személyében, nem úgy mint, hogy az én kisfiam a régió legjobb kőművese...

szvsz naon elkényelmesedett mindenki, és már mindenki egy netes, külön irodás munkát szeretne,ahol csücsül a maga hátsófelén és a végzettségén, mert tudja, h mit tanult és azt alkalmazza mindenap...

(ne higyjétek azt, h én nem vok kivétel, én is vmi iylesmit szeretnék, de így se fog összejönni...)

a kétkezi munka pedig szvsz a technika miatt maradt háttérben, hisz már mindenki azt hiszi, h a gépek mindent meg tudnak csinálni... (hopp, ez most naon terminátoros lett...)

de a legpoénabb azt, h most nem tudom, h mit akartam ebből kihozni...

gyerek&felnőtt: hmmm. ezt inkább hagyjuk... anyum gyerekként tekint rám, az más kérdés, h én azt teljesen máshogy gondolom, mint ő... :cry: de kit érdekel a gyerek szava (nálunk végül is)...így se érti... :( :cry:

nah, ennyi, bocsi, h zavartam... (szokásom :wink: :? )

Link a hozzászóláshoz

Munka és tanulás: Sajnos diplomásokkal tényleg rekeszhetjük az országban a két nagy folyót keresztben hosszában legalább háromszor. Ami a szomorú, hogy ezek többségének nincs rendes, jólfizető munkája,a miből tisztességgel eltarthatná magát, ezért egy csomó mellékállást, szabadidősmunkát kell vállalniuk. Látom ezt például a szüleimen, akik mindketten kétdiplomás tanárok, papíron gazdagok. Ennek ellenére különtanítványokat fogadnak minden dlélután, egészen késő estig, édesanyám az egyik nagy tankönyvkiadó megyei referense és emellett könyvek publikálásával, lektorálásával is tölti az idejét. Ennek ellenére nem élünk királyok módjára, bár nem panaszokdhatunk mert mindenünk megvan. Manapság pont a fenti okok miat tegy-egy szakma sokkal jobban fizet, mertugye míg tanárból úlképzsé van, jóformán lehetetlen normális és reális áron dolgozó kőművest, burkolót, asztalost, kárpitozót találni. Pedig ezekre mindenkinek szüksége lenne ahoz, hoyg a megkeresett pénzecskéjéből szép házat építhessen és szépen rendezhesse be. A gépekről szólva, egy gép sincs ami lerakja a csempét, vagy levakolja a falat. :P

Szülő és gyerek: Ez mindenhol másképp fest, nálunk nővéremet már korán elkezdték felnőttként kezelni, engem a mai napig 10 évesként nevelnek. A szülőknek legtöbb esetben mondhatni joguk van lenézni a gyereket, mert akármilyen idős is lez a gyerek, a szüők mégicsak több élettapasztalattal és tudással rendelkeznek. Persze a határ idővel szűkül aztán elezd elmosódni, ez általában akokr következik be, mikor a szülők úgy látják, a gyermeküknek benőtt a feje lágya és felelősségteljesen gondolkodik az életéről, a jövőjéről.

Ez itten mind SZVSZ.

Link a hozzászóláshoz

Líthas!

Morgian: a mail-ről annyit, hogy ugye ott van a hsz-em alján az ikon! De mivel így én is utálok mail-t küldeni, ezért megadom! Ami meg a téma lezárását illeti... nem akartam. Ha hozzá akarsz szólni, tedd meg. Én figyelek! :-) Oh, je! A mai fiatalságnak elég érdekes elképzelései vannak a fizetés nagyságáról. Igazad van abban, hogy a magasabb fizu miatt diplomáznak. De ha túlképzés van, akkor nem sokra mennek a diplomájukkal. Hiában van papírjuk, ha nincs elég munkahely. Kivételessen tudom pl. hogy túlképzés van infósokból, meg jogászokból. Többek között. Ráadásul aki diplomás, az elvből nem is hajlandő X összeg alatt dolgozni. De hogy mondjak a tiédre egy ellenpéldát, van egy srác, aki nálunk "csinálja/csinálta" a csempézést. Szerintem még nincs harminc, és egy vadi új A4-essel jár. Gondolom nem úgy nyerte. Tudom hogy az ép. ipar nem egy könnyű munkaterület, de a szakmunkást megfizetik, hidd el. A segédmunkásokkal meg a feketemunkásokkal csesznek ki baromira. Mifelént mostanában rengeteg az ilyen jellegű probléma.

Ami a szavakat illeti, nagyon jól fogalmaztad meg. Azért szeretek pl. zenét hallgatni, mert van, amikor bármilyen szónál jobban ki tudja fejezni azt, hogy mit érzek. Ezért örülnék neki, ha valamilyen művészi ágban legalább minimális tehetséget mutatnék, mert akkor érezném, hogy ki tudom fejezni magam valahogy. De eddíg minden területen béna vagyok. :-( Igen, valóban érdekes, mikor valakit szavak nélkül értünk. Ehhez még nem is kell különösebben ismerni az illetőt. Szerintem. Egyszerűen el kell fogadnunk olyannak, amilyen. Meg az se árt, ha egy hullámhosszon vagyunk vele. Egyébként mostanában én is igyekszem külső szemmel nézni az egyes kapcsolataimat. Persze vannak emberek, akikre ezt nem tudom alkalmazni, mert mindenképpen kiváltanak belőlem valamilyen érzést, amit nem tudok figyelmen kívül hagyni. De mindjárt írok Felonnak, és akkor majd kiderül, hogy csak a szám járt-e!? :-) A gyerek nem értetlen! Miért gondolod, hogy az lenne? Éppen valamelyik könyvbe olvastam, hogy ők azok, akik még "ártatlanok", akik értik a dolgokat, és akiknek nincs szükségük hazugságra. Sajnos ez egyre inkább a kisgyerekekre vonatkozik csak. :-(

Hugiork: (((mit is mondtam a több önbizalomról???))) Hát igen. Régen az volt a "nagy cél", hogy mindenkinek legyen érettségije. Ma ez már alapkövetelmény. Most az, hogy mindenkinek legyen egy diplomája. Lassan minden munkához diploma kell majd, és nem csak poén lesz a mellékhelyiség manager??? Most még nevetünk rajta, de meddíg?

Link a hozzászóláshoz

Üdv!

Darun: tudom, hogy küldhettem volna priv üzit, de megvolt az alapos oka, hogy e-mail-t kértem. Majd ezt is kifejtem.

Az ellenpéldával kapcsolatban... igazad van. Egy működő vállakozásban rengeteg munka és pénz van. Ha működik.Csak nehéz elkezdeni. Én is szeretnék majd egyszer egy saját kis vállalkozást, de kb fogalmam sincs honnan is szerezhetném meg a tőkét. Ez az egyetlen problémás pontja az egésznek, ugyanis munkabírásban, ötletekben és segítségben nincs hiány. Annyira kusza és káosz az egész rendszer! És ez nem az a fajta káosz amit egyetlen hatalmas, mindent elsöprő forradalommal meg lehet oldani. Ill igen..csakhogy az MINDEN ember személyes forradalmának kell, hogy legyen. Elnézést kell kérnem, de ha én problémával találkozom az első gondolatom, hogy hogyan is oldhatnám meg. De a világ problémái nem személyes problémák.

"Ha meg akarod változtatni a világot, először változz meg magad."

Mindig mindent önmagunkon kell kezdeni. Jesszus mennyi ideig fog tartani amíg 5 milliárd ember összehangolódik és ráébred erre az ősi igazságra! De hát elvégre rengeteg idővel rendelkezünk :D. Megoldjuk ezt is mint mindent :). Mikor eljutok egy vitában egy bizonyos szintre, mindig rájövök, hogy milyen csirkék vagyunk mi emberek. Na de megint beflasheltem (bocs :D).

Hááát igen Gem...a szülők iránti tisztelet problémás dolog mostanában, az ego korszakában. De azt hiszem aki összetartó családban él, annak ezzel nincs problémája. Aki pedig nem, annak meg kell tanulnia (jómagam is ebbe a kategóriába tartozom). Nehéz, de rá kellett jönnöm, hogy mennyivel kevesebb energiába kerül nem haragudni a szülőkre :D. Teljes megkönnyebbülés szeretni őket. Orsinak azonban igaza van a szülői ráhatással kapcsolatban. Elég nehéz elképzelni, hogy egy jogász családnak a gyereke teszem azt hentes akarna lenni. Ugye milyen viccesen hangzik? Nah pontosan így száll a hülyeség apáról fiúra :D.

Érdekes, hogy pont a minap filóztam a tehetségtelenségről. Én is azt gondoltam magamról, hogy nem értek semmihez, csak dolgozom és élem szürke mindennapjaimat. De kiderült, hogy nem! Nem figyeltem oda az apró dolgokra. Pl meg voltam győződve róla, h képtelen vagyok egy épkézláb előtrit írni NYT-re. Aztán meguntam a szórakozást és nekiálltam úgy, hogy ez most jó lesz. És jó lett. Vagy mostanában mandalákat rajzolgatok és az is egész jól megy. Ezek apró dolgok, egy rohanó ember oda sem figyel rájuk, mert annyira természetesnek veszi őket. Figyelj oda egy kicsit magadra Darun és fel fogod fedezni a különleges dolgokat. De ez persze csak az én tapasztalatom..lehet nálad másképp működik.

Link a hozzászóláshoz

Üdv Mindenkinek!

Darun: Egyáltalán nem sértettél meg, hogy későn válaszoltál. Tény, hogy nemrég jelentkeztem be, de egy ideje olvasgatom a fórumot, csak eddig nem írtam. Most én kérek elnézést tőled, amiért én reagáltam későn, ne vedd személyeskedésnek, csak egyszerűen túl sok dolgom volt mostanság.

Remélhetőleg nemsokára nyugisabb lesz a környezetem :-)

Link a hozzászóláshoz

Líthas!

Újabban a "művé meddővé tétel" nevű baromsággal borzolják az amúgy se túl nyugodt kedélyeket. Én a magam részéről felháborítónak találom, hogy a "demokrácia" álnéven emlegetett eszmét ilyen ostobaságokkal próbálják beadni nekünk. Mert hogy mekkora szabadság, hogy valaki elmehet a kórházba és megcsináltathatja. Hát gratulálok! Mindenki tudja, hogy fogy a magyar. Csak hogy egy helyi példával éljek, kicsiny városunk elmúlt háromhavi anyakönyvi statisztikája a következőképpen nézett ki: 2, azaz kettő darab születés és tizennyolc haláleset, ebből az egyik egy huszonéves. Szerintem ezek a számok elég elszomorítóak. Még szerencse hogy nem az országos "színvonalat" tükrözik, de azért így is több a haláleset, mint a születések száma. És akkor ezek után még megfordul az emberek fejében, hogy "igen, engedjük meg hogy hátralevő életére meddőlegyen, aki csak ezt akarja, mert mi megtehetjük" Komolyan, most se gondolom azt, hogy jobb lett volna máshova születni, de ilyenkor azért szégyellem, hogy olyanokkal vagyok egy nemzetiségű, akik ilyet engednek! Meg se merem kérdezni, hogy hova sűlyed ez az ország, mert még a végén válaszol valaki. Szomorú, nagyon szomorú! :-(

Darun

Link a hozzászóláshoz

Líthas!

Leila: Visszaolvastam az első hsz-ed. Azért nem reagálltam rá, mert szinte teljessen egyetértek vele. Annyit jegyeznék meg, hogy az élet annál bonyolultabb, minél inkább annak látjuk! És vicces visszaolvasni magamat is! Mint ha nem is én írtam volna.Igazából rengeteget köszönhetek ennek az oldalnak, vagy ahogy az SD mondaná: "Mindent és semmit!" Ennél jobban nem is lehetne kifejezni. De az a ti közreműködéseteknek is köszönhető, hogy vagyok valaki! Remélem hamarossan a te tartózkodási hely-ed alól is eltűnik az a csúnya szó, hiszen aki akar, az itt otthonra lel. Ami meg a késő reagállást illeti, túl régóta vagyok már ezen a fórumon meg a neten ahhoz, hogy az ilyesmit személyeskedésnek vagyem! Elvégre első a környezetünk tolerálása! Az első hsz-ed alapján remélem hamarossan ismét olvashatjuk a gondolataidat! Addíg is minden jót, jó kalandozást!

Darun

Link a hozzászóláshoz
Vándor
Ehhez a témához mostantól nem lehet hozzászólni
×
×
  • Új...