Jump to content
Kalandozok.hu - M.A.G.U.S.
Keresés Itt
  • Több lehetőség...
Eredmények keresés, amik...
Eremények keresése...

Gondolatok


Recommended Posts

Najo.

1.Nem nezlek le.Miert tennem?Az en elveim szerint te es en is teremtmenyek vagyunk es egyikunk se jobb a masiknal...ezrt nincs jogom lenezni teged.

2.Megakadalyoztalak valamiben is h ne a sajat hiteded szerint elj???

Asziszem nem.

Pedig megis vannak satanistak es en nem azokat utalom akik abba hisznek hanem akit tisztelnek azt utalom.

3.koszonom h az "en" stilusomba reagaltal.

(Ha en irtam volna ilyen stilusban mar a hozzaszolasom reg torolve lenne.na mind1)

Link a hozzászóláshoz

Mostanában egy teljesen egyszerű, mégis hatásos módszerrel le tudom győzni a fájdalmat. A légzéssel.

Pl: gerincvizet vettek, és előtte nagyon ideges voltam, és elkezdtem csak a nyugalmam miatt a légzésemet szabályozni, és alig éreztem a fájdalmat.Aztán fájt a fejem, és szintén így múlt el. Tegnap fektemben éreztem h el fogok ájulni, de elkezdtem ismét a légzésemre koncentrálni.

Szivesen kibróbálnám sokkal durvább fájdalmakkal szemben, pl a mai műtéten, de azt a lábam amúgy sem érzem.

No... Kinek mi a féleménye a fájdalomról, a légzésgyakorlatokról, a meditációról, természetgyógyászatról, stb.....?

Link a hozzászóláshoz

Hmm, hát egy időben jógáztam, és ugyan a maszlag nem érdekelt soha, de a hatása a légzőgyakorlatoknak valóban létezik. Megnyugtat, és felpörget, mert tele leszel oxigénnel, és emiatt érzed kevésbé a fájdalmat is: ha melankólikus vagy, félsz a tűtől vagy ilyesmi, akkor sokkal jobban fog fájni, míg ha boldog vagy, vagy elönt az adrenalin akkor kevésbé. Mindkét szer fájdalomcsillapító, értelemszerűen ha akció van, akkor nem eshetsz össze a fájdalomtól, és a légzőgyakorlatokkal el tudjuk hitetni a szervezettel, hogy akció van.

Egyébként fogyókúrázós nőknek is tudom ajánlani a hatha jógát :)

Link a hozzászóláshoz

Hm. A fájdalom a barátom. :lol:

Najó, komolyabbra fordítva, kisebb fájdalmak (vágások, égések, zúzódások) esetén inkább bízok a felkészültségben, azaz abban, h korábban hozzászoktattam magam, tehát most se fog zavarni. A légzőgyakorlat akkor jó, ha tudod, h na MOST fog fájni, vagy ha állandó fájdalmat kell legyőznöd, váratlan dolgokra sajna annyira nem alkalmas.

Viszont amire kitalálták, arra nagyon, nagyon jó... nem néztem még utána, de majd megejtem, h miért, mert alapjában véve nem látszik értelme (nem vontam kétségbe, h működik, mielőtt vki félreérti. :D)... adrenalint nem termel olyankor a szervezet, mert az akkor szokásos tünetek többségének pont az ellenkezője figyelhető meg. Endorphint... lehet, csak nem értem, h miért... a puszta oxigénszint-emelés nekem erre elégtelen magyarázat... Hm. Vki nálam tájékozottabb tudna erről beszélni?

Link a hozzászóláshoz

Bioszból elméletileg jó vagyok de azigasság hogy halvány lila fogalmam nincs :D

Viszont az tény és való hogy a hosszantartó fájdalom csillapítására jó módszer a szabályozott légzés. Ennek egy szintén hatásos formája, ami meglepő módon a futáshoz hasonlóan fejlesztheti a tüdőt és az izomzatot, amikor séta közben végzel úgynevezett irányított légzést.

A fájdalomról: Ha kell eltűröm. Sok múlik azon hogy fizikailag menynire vagy felkészülve rá, de sok múlik azon is hogy pszichikailag hoygan viseled. Egy sérülés a ténylegesnél sokkal jobban is fájhat, ha pánikba esel, megijedsz, viszont ha nyugodt tudsz maradni akor gyorsan túl lehet tenni magadat rajt. Ma stoplis cipőben rúgtak térden tesiórán, ráadásul pont a térdkalács mellett talált el a srác egy ideget. Rohant is oda mindenki hogy jj úristen most mivan, én meg felálltam, elsántikáltam a padkáig, leültem és közöltem hogy kérek két percet amíg rendezem magam. Kis légzés gyakorlat, óavtos átmozgatás és mrá mentem is vissza. Ugyanezért a rúgásért öt percel később egyik osztálytársam komolyan megfizetett, ugyanis nekiállt fetrengeni meg kapálózni hogy jaj neki mennyire fáj. És elhiszem hogy sokkal jobban fájt neki, mikor hazaindultunk még midnig nem tudott ráállni a lábára, én viszont felrúgtam azt a marhát aki midnkettőnket eltarol:D Igaz csak edzőcipőben voltam de ha valakinek a térdhajlatát hátulról megküldöd izomból cipőorral az azéért fáj :D A srác szintén sántítva távozott a suliból :)

Link a hozzászóláshoz

Az adrenalint talán az szabadítja fel a szervezet, hogy az ember tudja, hogy fájni fog. Szóval tudatosítja magában, hogy igen, egy nagyon pocsék lesz, és az agya elkezdi a fájdalomcsillapítást.

Évek óta szoktam meditálni (ha meg van hozzá a lelki nyugalmam), de csak pár hete jutott eszembe a légzés, amikor a láz miatt nagyon fájt a fejem. Az, hogy mindent kizárok, és csak a légzésre figyelek megnyugtat.

A másik érdekes dolog, aminek nem értem a kémiai/biológiai folyamatát, hogy mit csinált az agyam, amikor magamat bántottam. Hogy nem éreztem fájdalmat? Akkor pont az ellentéte volt. Akkor idegesnek éreztem magam. Igaz, hogy ez pszichés betegség miatt volt, és biztos, hogy azzal állt kapcsolatban a fájdalommentesség, de akkor is furcsa ellentét.

No meg még egy fájdalommal kapcsolatos szervi furcsaság.

A műtét óta fáj a fejem bal oldala. De csúnyán. A neurológus azt mondta, hogy azért, mert a bal agyféltek felel a jobb oldal mozgatásáért, sensoraiért, stb... És a jobb lábamnak fájnia kéne elvileg. De sem a motoros, sem a sensoros idegek nem küldik az agynak az üzenetet, viszont az agyam tudja, hogy fájnia kéne a lábamnak. De ezt nem értem, mert ha a sensoros idegek (receptorok) nem működnek, akkor az agy nem értesül a fájdalomról.

Link a hozzászóláshoz

én nem vagyok rockker és 11 éve játszok, de leginkább mesélek.

Én is tudom, hogyan válhat az ember halhatatlanná, sőt ennek kétféle útját (sötét és világos) is ismerem.

És egy alapigazság a végére: mindenki a saját fejéből néz ki, s olyannak látja a világot, amilyennek tapasztalatai mutatják. Nem olyannak, amilyen valójában.

Ha azt mondjuk, minden szerepjátékos rockker, akkor ebből csak az derül ki, hogy az aki mondta sok rockert ismer, akikkel játszanak. Ennyi, nem több... Ne gyártsunk sztereotípiákat! Tévedésekbe vezet....

Köszi a figyelmet...

Link a hozzászóláshoz

Én úgy gondolom, hogy akkor válik az ember halhatatlanná, amikor valami olyasmit tett, ami megmarad az utókornak. Amit évek, évtizedek múlva is emlegetnek, emlékként kezelnek. Lehet ez egy hőstett, egy festmény, vagy akármi... személy szerint úgy gondolom, hogy Hitler is halhatatlan... hiszen azóta is emlegetik, tanulnak róla iskolában, és az eszményképei sem tűntek el a világból sajnos.

Lehet, hogy van jó és rossz értelemben vett halhatatlanság?

Link a hozzászóláshoz

Szerintem a halhatatlanság nem jó vagy rossz, hanem van (ha van). Más kérdés, h MI lett/lesz halhatlan... mint tudjuk, nemcsak az angyalok örökkévalók, a démonok is azok. :wink:

De az alapfelvetésre: nem hinném, h attól halhatatlan vki, h hányan emlékeznek rá. Attól az illető ugyanolyan halott, ugyanúgy lebontják a lebontó élőlények... a bennünk lévő kép az illetőről lehet örök, ezt a képet a saját torzításainkkal átadhatjuk gyermekeinknek, unokáinknak, diákoknak, de ők már nem azt fogják benne látni, amit mi - és ami a legfontosabb, a bennünk lévő lenyomat se azonos a tényleges élőlénnyel.

Hiszek abban, h nem a halál az utolsó állomás, hiszek a lélekvándorlásban, így számomra a halhatatlanság az lenne, ha a jelenlegi tudatom örökkön fennmaradna, akár más testekben, létformákban.

Link a hozzászóláshoz

Elfogadom, hogy neked az lenne a halhatatlanság, egészen érthető a dolog.

Lehet, hogy az illető ugyanolyan halott, mintha nem emlékeznénk rá.. ez tény és való. Viszont az eszméi, esetleg értékei fentmaradnak, és bennük, szvsz tovább él az illető. Azzal lehetne vitatkozni, hogy ezt nevezhetem-e halhatatlanságnak... sztem igen, hiszen attól még, hogy testi valójában nem létezik, eszmei mondanivalója, tettei továbböröklődtek.

Lehetséges, hogy az átadott kép torzul, mert a saját gondolataink az illetőről átformálhatják kicsit, és az utódok nem azt látják, amit mi. De kérdezem tőled, ha az unokád megnéz egy kocsit, ugyanazt látja-e, mint ha te megnézed ugyanazt? Szerintem nem. Neki már AKKOR sem jelenti ugyanazt, amit neked jelent, tehát az illetőről is gondolhatna mást, mint te, ha ugyanabban az időben élnek.

Link a hozzászóláshoz

Erre pont az általad "rossz halhatatlanságra" felhozott példa ad némi cáfolatot... Hitler és az eszméi. Vannak orosz neonácik. Iszonyatosan nacionalisták, oroszokmindenekfelettstb, és mégis - Hitler a példakép, ő a jó. Ez egy olyan szintű torzítást idéz elő az alap eszmékben (amiknek a tartalmába ne menjünk bele), ami által nem is olyan sokára iszonyatosan nagy különbségek lesznek "nyugati" és "keleti" nácik között. És ha nyugaton elsöprik - akkor csak a keleti verzió marad fenn. Ez esetben Hitler eszméit vehetjük-e élőnek? Többtízezren fogják vallani, h Hitlert követik, miközben lényeges pontokat hagynak figyelmen kívül...

Vajon mi, a nyugati népek (nem nácik, népek :D) hány hasonlóan lényeges pontot hagytunk figyelmen kívül az elmúlt párezer évben?

Link a hozzászóláshoz

Én nem szeretnék halhatatlan lenni.

Semmi féle formában.

Az örök élet felesleges. Unalmas. Mondjuk jó lehet figyelni, hogy generációnként hogy változnak az emberek, de más nem érdekelne.

A másik fajta halhatatlanság pedig megijeszt.

Sokan mondogatják, hogy adassam ki a verseim, meg már egy kiadó is megpróbált rádumálni, de mégsem teszem.

Egyrészt mert félek, hogy nagyon rossz kritikát kapok. Másrészt pedig lehet, hogy pont az ellentettje történne. Ami azért nem jó, mert nem érzem úgy, hogy megérdemelném, hogy X év múlva is tudják, hogy ki vagyok, és ismerjék a verseim. És halhatatlan legyek.

Bár valószínű én is úgy járnék mint a világirodalom legnagyobb alakjai... Csak az után kezdek el érdeklődni a műveik után, miután már meghaltak...

Szóval a halhatatlan státuszt meghagyom Dánken Meklódnak...

Link a hozzászóláshoz

Felesleges? Miért lenne az? Egyetlen élet alatt szinte semmit nem érhetsz el, még óriási hatalmú diktátorként se... életeken át... megtehetsz szinte bármit, elérhetsz MINDENT... mondjam tovább, vagy elég, ha utalok a múltkori vallási beszélgetés bal kezes ösvényére?

Csak első lépésként ezt az állapotot kéne elérni...

Megjegyzem, sztem ha figyelnéd a generációk váltakozását, előbb-utóbb bele akarnál nyúlni... és akkor már lenne, ami leköt.

Vagy csak én élvezem, ha segíthetek másokon, miközben elérem a céljaimat? Me' nekem elég lenne ez... mondjuk egy halhatatlan társ nem ártana e mellé... :)

Link a hozzászóláshoz

Számomra egy nagyon fontos dolog van, amit ha elérek biztosan megmarad az utókornak, és amit mindenképp el szeretnék érni. Csak kell hozzá sok-sok tőke. Úgyh addig csak a tervein dolgozom, meg az induláshoz szügséges pénz megszerzésén. Pályázatok, cégek, kht-k támogatása, stb...

Sokan a tökéleteset akarják megalkotni. Én csak egy nagyon jót. Egy mindenki számára megfizethető, vagy államilag finanszírozott pszichiátriai magánklinikát szeretnék felhúzni, és emberi körülményeket biztosítani, valamint kezdő, de tehetséges szakembereket alkalmazni. Egy ilyen hely sokakon segítene, és így úgy maradnék meg rengeteg emberben, mint az, aki segített. Nem akarok Terézanya, meg Diana lenni. Csak boldoggá tesz, ha segíthetek. És ha ez által nyerek örök életet, akkor mégis csak bevállalom. Persze ez csak megyei, vagy országos szintű örök élet lehet :D

Link a hozzászóláshoz

És most gondolkodj el... ha megtehetnéd, hány évig figyelnél erre a kórházra? Ha hatalmadban állna, nem maradnál itt figyelni, mi történik? Nem kísértene a lehetőség, h egy világszínvonalú kórházat hozz létre? Vagy hogy esetleg egy egész kórházhálózatot, létesítményekkel világszerte? És ha azzal is megvagy... nem vágynál rá, h még több jót tégy azokkal, akik megérdemlik?

Mert ha csak egyre is igen a válasz, akkor mégiscsak látod értelmét az öröklétnek... már csak egy megfelelő hatalmú kabbalistát kéne találni (esélytelen), aki megadja az örök életet, ez esetben lehetőleg ugyanabban a testben.

Link a hozzászóláshoz

Még így sem vágyom az öröklétre.

Nem akarok a természet alapjaiba beleavatkozni.

Ha sikerül majd beindítanom ezt a dolgot, úgyis lesz valaki, aki majd folytatja, és segít a többi emberen, az én eszméimet követve.

Nem vágyom arra, hogy világhírű legyen. Mert az olyan klinikák általában túl sok pénzt igényelnek, és én azt szeretném, ha a középosztálybeliek számára is megfizethető legyen. És minél kevesebbet akarok lehúzni róluk. Épp csak annyit, hogy fenn tudjam tartani.

Ha ezt sikerült megvalósítanom, akkor ha eljött az időm boldogan fogok meghalni.

A halál az élet szerves része. Nem szabad felborítani az egyensúlyt.

Megszületünk, élünk, meghalunk.

Link a hozzászóláshoz

Üdv!

örülök, ha sikerül gondolkodtatnom az embereket. :)

Halhatatlanság nem elérhetetlen, s nem olyan átvitt értelemben kell erre gondolni, mint azt tette A'frad.

A halhatatlanság sötét útja a lélek súlyos szolgaságát vonja maga után, míg a fény útjáról azt kell tudni, hogy mire halhatatlan lehetne az ember, felismeri, hogy nincs rá szüksége. De képes lenne örökké éltetni magát.

Nem akarok illúzió romboló lenni, de nem hiszem, hogy a mai orvoslás képes lenne a lélek bajait gyógyítani. lehet akármilyen kellemes környezet egy pszichiátria, az úgy is a látogatóknak fontos, mert aki ott van úgy is csak korlátozott mértékben észleli környezetét. Amit ma művelnek az emberekkel (gyógyszerezés, vegyikezelések) az szégyen. Olyan mint ha a lelket ért sérülést ragtapasszal akarnák gyógyítani. Szóval sorry, no offense, de ez a meglátásom.

Az elvek, a szándékok, a szellemi termékek képesek jelentősen túlélni az alkotójukat, de ugyan ennyit torzulnak is. Hiszen mindent amit istenről tudunk, azt emberek írták. Vagy történelmünk hitelességét is megkérdőjelezhetném. Hiszen réggen miért lettek volna őszintébbek és politikailag függetlenebbek az emberek, mint ma?

Link a hozzászóláshoz

Lumir:

Eltöltöttem jó pár hetet a pszichiátrián, és tudom mi az ami jót tesz egy betegnek, és mi az ami nem.

Tapasztalataim szerint lehet a lelki problémákat gyógyítani, és jó szinten tartani.

A környezet rettentően fontos. Gondolj bele. Egy sivár szobában, vagy egy kellemes hangulatú szobában éreznéd magad jobban?

Az, hogy a betegeket teljesen leszedálják az valóban borzasztó. Sajnos volt benne részem. Én éppen ezért szeretnék egy teljesen új kezelési módszert kifejleszteni. A legjobb méregtelenítő pl a narancslé, a csoki, és a zöldtea. Csak annyi gyógyszert adnék a betegeknek amennyit nagyon muszáj. Nem akarnám még jobban károsítani a szervezetüket.

A gyógyszertől az átlag orvosok csak a csodát várják. Én a gondosan felépített, és személyre szabott pszichoterápiák híve vagyok. Valamint saját bőrömön, és ismerőseimtől tudom, hogy a környezet nagyon fontos. Én pl a szobámat úgy alakítottam ki, hogy minél harmonikusabb, otthonosabb, és nyugodtabb legyen, és azóta sokkal jobban érzem magam.

A pszichés betegségek, a deviancia és, a függőségek már-már megszállott kutatója lettem.

Ma visszamentem a pszichiátriára az S.O.S. klubba, és ott találkoztam az egyik pszichológussal, aki megkért, hogy egy másik tanítványa is beszélgethessen velem. Merthogy egy másik végzős lány belőlem írja a diplomamunkáját, valamint egy orvosis lánnyal is találkozom, aki megkért, hogy belőlem írhasson beszámolót a gyakorlati vizsgájára.

És mindannyian kíváncsiak a nézeteimre, nem csak a pszichés problémáimra.

Valamint a klub vezetője megkérdezte, hogy nem e dolgoznék ott.

Továbbra is annyit tudok mondani, hogy aki nem tapasztalt valamit a saját bőrén, és nem tud eleget róla, az inkább maradjon szépen csendben... Én is ezt teszem, ha nem értek valamihez...

Link a hozzászóláshoz

Öröklét...

Szerintem értelmetlen a halhatatlanságra vágyni.

Én úgy vélem, hogy nagyon uncsi mindig létezni. S az még borzalmasabb, hogy meghalnak szeretteid. Mindig, minden változik.

Bár lehet, hogy csak azért látom így, mert nem tudom milyen örökké élni. Gondolom, ha valaki ilyen helyzetben van, abban felértékelődik sok minden és máshogy látja a világot, meg önmagát is.

Én biztosan tudom, hogy nem akarok az idők végéig élni, sőt, megelégszem azzal, ha még 40 évig élek. Aztán békésen szeretnék elaludni. Persze változtat a dolgokon az, ha unokáim lesznek, meg egy férjem.

Az embernek az a célja, szerintem, hogy ebben a rövidre szabott idejében adjon a világnak valami maradandót. S nem feltétlenül kell ennek valamilyen egetrengető dolognak lennie. Én már úgy érzem, hogy megtettem.

Link a hozzászóláshoz

Hmm, egyszer már elkezdtem írni, de aztán inkább mégse postoltam. Most mégis. Újra azt tapasztalom, amit már reméltem, hogy megszűnt. Persze, mindenki mondja, hogy oda van képzelve az (sz)vsz, de a stílus mégis inkább határozottan kijelentő.

Felon elméletével az a baj, hogy logikai eszközökkel megdönthető, el sem kell vele menni a miszticizmusig. Ugyan én megbuktam logikából, de azért érzem az ellentmondást. A tények: sokmindent sokféleképp hívunk. Onnan tudjuk, hogy ugyanarról beszélünk, hogy nagyon műveltek vagyunk, és ismerjük azt a másik elnevezést is. Ha ez nem áll fent, akkor nem tudjuk. Ez most nem érvelés, csak elgondolkodni való, hogy az ember nem tud az örökségében lebegni! Az én szememben talán, de ő a halála után már nem. Sőt, bennem is csak az éli tovább, akinek én láttam.

Lumir, elmondod mire gondolsz? Én nagyon gonosz vagyok, és szeretnék sokáig élni. Belegondoltatok már, mi oka lehet valakinek lemondani az örök életről, ha a kezében van? Afrad könnyen beszél, hiszen nem tehet a halál ellen semmit, így jobban mutat a beletörődés, de vajon mit tenne, ha a kezében lenne az eszköz? Ez akármelyik emberről elmondható, ne vedd magadra :)

És persze megjósolhatatlan, minthogy az ilyet én nem nevezném embernek. Az emberi léthez szervesen hozzátartozik a halál és a halál gondolata. A halandóság.

Mivel úgy vélem, a halál után halottak leszünk, és csak fekszünk a sírban amíg nem jönnek a kukacok(ahogy egyébként Jehova tanúi is tanítják), ezért semmi más nem számít, csak ahogy gondolkodunk előtte. Ahogy érezzük magunkat, és ehhez hozzátartozik maga a halálról alkotott elképzelés. Itt nagyon hasznosak a vallások, és főleg a valamilyen halhatatlanság: elég megfoghatatlan, hogy ne lehessen leleplezni, de elég konkrét, hogy megragadja az embert. Ilyen téren vallásnak lehet nevezni egy élethivatást, de inkább hitnek, ha valaki felteszi az életét valamire, egyetlen rossz dolog történhet vele: ha megbánja. Egyébként mindegy mit csinál, adományokat szerez vagy fekáliát vödröz, ha úgy gondolja, hogy az fontos, amíg el nem gondolkodik azon, hogy mire is jó az egész, addig boldog.

Afrad, miből gondolod, hogy aki nem tapasztal az nem ért hozzá, és megfordítva: miből gondolod, hogy te bentről jobban tudod, mint a külső szemlélő? Ne szólj le valakit, azért mert egy számodra kedves témában más véleménye van.

Link a hozzászóláshoz

Hm... logika... miattam jöhetsz ezzel, de tudvalevő, hogy nem minden vezethető le logikailag.

Nem miszticizmus... Egyszerű vélemény. Miért kéne az embernek az örökségében lebegni? Ez csupán belemagyarázás. Tisztázzuk, csak az a halhatatlanság, amikor a tudat is él, azaz gondolkodó lét az ember? Mert akkor valóban nem jelent halhatatlanságot az, amit magunk után hagytunk. Én viszont nem erre gondolam. Nem arra, hogy a tudat megvan, mint mondjuk a vámpíroknál, nem testi halhatatlanságra gondoltam.

Kiállok azon véleményem mellett, hogy azok, akik valamit hagytak a világnak, azok valamilyen formában léteznek még körülöttünk. Benne vannak az általuk írt versekben, az általuk festett képekben, az általuk komponált dallamokban. Mert ez belőlük jött. Ez szerintem halhatatlanság, mert belőlük egy darab ittmaradt köztünk, akkor is, ha nem kézzel fogható. Vezesd le kérlek ezt logikával is, biztosan van ilyen magyarázat is, én elfogadom.

Én lennék halhatatlan, mint mondjuk a vámpírok. Csillogó szemmel nézném, ahogy múlnak a századok, és mindegyikkel meghalna egy részem, az újakkal meg több lennék. Lelki fejlődésben irtózatosat sokat segítene, ha látnék sokmindent, és az elvesztés miatti fájdalom maradandó és láthatatlan barázdákat karcolna az arcomra. Megélném a halál ezer arcát és szembenevetném magamat, hogy mindenre, csak erre nem vagyok képes. Vágynám a halált, és örülnék, hogy sohasem jön el. Nem fényezem magam, nem azért élnék örökké, mert segíteni szeretnék, ó nem. Önzően csak én lebegnék a szemem előtt, a lelki fejlődésem, emiatt arra kárhoztatnám magam, hogy örökké éljek, mert önzésem miatt sohasem érném el a kiteljesedést, ami a feloldódáshoz vezetne. És még az is lehet, h szándékosan tenném...

Link a hozzászóláshoz

Jól látod Lumir régen se voltak őszintébbek és politikailag függetlenebbek az emberek, mint ma.

Szerintem a halhatatlanságot a mostani értékeink szerint nem érezzük embernek valónak és nem természetesnek.

Azon gondolkodtatok már ,hogy egy nagy lépés lenne az emberiségnek, ha a közel halhatatlan, inkább úgy írom "a nagyon hosszú létezés" szintjére jutna? Engem érdekelne a dolog! ;)

Venes szerintem is értelmetlen a halhatatlanságra vágyni. Viszont nem szabad elzárni másokat a lehetőségétől, ha megvalósítható. Bár jelzem én csak egy jóval hosszabb létezésre gondolok a mostani emberinél. Ez azért realisztikusabb, mint az ÖRÖK LÉTEZÉS.

Azért a mindig létezés szerintem, nem lehet uncsi. Lenne időd mindenre. Szó szerint. Ez azért nem rossz dolog! No de ez csak egy vélemény, erről valóban csak halhatatlanként érdemes vitázni. :)

Ha csak te lennél halhatatlan és mások nem az tényleg rossz lenne.

Ja és itt a fórumon is egy csomó halhatatlanság fajtát felsoroltunk már!

tetra én úgy érzem néha,hogy túl kevés szavunk van.Jobban mondva van hova okosodnom,hogy tudjam a finom különbségekre is a ráillő kifejezéseket.

terta mondok egy perverz dolgot a kérdésedre.A halhatatlan lemondhat,azért az örök életről, hogy átélje azt, amit nem tapasztalhat meg halhatatlanként.Lemondhat róla a halálért.

Felon a mostani korban tovább szélesedett a te általad említett halhatatlanság.Itt van mondjuk egy dal,amit valaki írt.Nem csak a dallam és a szöveg tud megmaradni már, hanem ahogyan az illető előadta és még láthatod is,hogy hogyan tette mindezt. Példa: Elvis

Felon halhatatlanként, ha már megélted a szívlövést.Kiélvezted a gerinced kitépődését és az atombomba robbanásának bizsergő érzését,már nem biztos hogy érdekes lesz pár ezer év múlva.Megváltozhat az önzésed is.Pár év alatt mennyit tudunk változni jellemben és véleményben.Eonok alatt gondolod el mennyit változnál.Főleg, hogy a tudásod is egyre több lenne.

Persze attól még lehetsz olyan is amilyennek írtad, hisz ha valamit élvez az ember, azt örökké szereti csinálni . Példa: száguldás élménye, repülés

Link a hozzászóláshoz

Szerintem most is halhatatlanok vagyunk :wink: . Csak a testünk nem az. És van időnk mindenre, ami valóban fontos. Ha valóban úgy akarjuk. Úgy látom megvan bennünk, emberekben az a képesség, hogy mi magunk alakítsuk az életünket. Csupán kell tudni áldozatokat hozni érte. A halhatatlanságról meg majd összeülünk és elbeszélgetünk halálunk után :D:D:D.

Link a hozzászóláshoz
Szerintem most is halhatatlanok vagyunk :wink: . Csak a testünk nem az. És van időnk mindenre, ami valóban fontos. Ha valóban úgy akarjuk. Úgy látom megvan bennünk, emberekben az a képesség, hogy mi magunk alakítsuk az életünket. Csupán kell tudni áldozatokat hozni érte. A halhatatlanságról meg majd összeülünk és elbeszélgetünk halálunk után :D:D:D.

Igen, igaz. A lélek halhatatlan. Nem is tudom, hogy ezt miért nem írtam. Talán én is elkezdek túlságosan csak az anyagi létben gondolkodni, amit most beismerek, nagy hiba, vagyis inkább az lenne, mert még megmenthető vagyok.

Lehet hogy nem hisz mindenki a lélek létezésében, de én nem ezt a tábort erősítem.

Ha pedig van lélek, az örökké él és fejlődik, tehát halhatatlanok vagyunk mindannyian és tapasztaltuk is, mi is az örök lét, hiszen elvileg, már eddig mindig éltünk és még fogunk is, hiszen nincs teljes megsemmisülés. (,,Az energia nem vész el, csak átalakul.") Sokak által félre értett Nirvana lényege sem az, hogy a lélek, mikor elérte a megfelelő szintet, beleolvadva, meg semmisül. Hanem csak beleolvad és az egész egységében tovább létezik. ,,Haza talál."

Ez most kedvet adott ahhoz, hogy értelmesnek találjam a létezésem és csináljak is valamit. Eddig a ,,csinálás" nálam annyiban kimerült, hogy egy, állítólag nem is hobbinak szentelem a szabadidőmet. Nem az, hogy felesleges lenne, mert majd mások úgyis látják az előnyét, de tény, ami tény, sok szempontból nem nevezhető igazán hobbinak. (nem mint pl. a fonás, festés...) Bár, hm...

Megint elgondolkodtam.:) Lehet, hogy az általános emberi norma szerint ezek a hobik, szóval a kézi munkák vagy férfiak esetében a sport nézése a tv-ben, de ha ezek azok, akkor miért ne lehetne az enyém is az. A szabadidő eltöltésének lényege, hogy közben jól érezzük magunkat. Na ez nálam megvan. Lehet hogy sokaknak értelmetlennek tűnik, amit csinálok, de én nem látom annak, és itt most talán ez a lényeg.

Link a hozzászóláshoz
Vándor
Ehhez a témához mostantól nem lehet hozzászólni
×
×
  • Új...