Gondolatok

[Lumir]

tetra:

ha logikusan végig gondolod, ki lehet találni, hogy egy démon miért vágyik emberré válni. Mivel az ember rendelkezik minden őselemmel, képes azokat elémje és teste iskolázásával uralni. Ha egy démon emberré válhatna, akkor minden bizonnyal retteget, sötétlelkű mágus lenne.

Ha elmondanám, honnan tudom, hogy mégis én gondolom jól a dolgokat, abból csak úgy is sértődés lenne.

"hogy tudsz változtatni valamin, aminek az a funkciója, hogy vezesse a tetteid?"

A karma változtatható, a dharma az, ami minden körülmények között végrehajtódik.

De ha nem hiszel a karmában, adj olyan magyarázatot, ami a karmához hasonlóan lefedi és megmagyarázza a világ jelenségeit. Könnyű azt mondani, hogy ez+az kamu. Gondolj bele, főleg ha azt állítod nem vagy korlátolt képességű...

A bölcsesség és a tudás két külöböző dolog, de tény, hogy akkor a leghasznosabb a világ javára, ha ez a kettő kéz a kézben jár egy személyiségen belül.

Ahogy én is, úgy Te is felfogod ismerni az igazságot, ha egyszer találkozol vele. Az ilyet belül érzi az ember, nem csak a fülével hallja.

Crowstone, milyen erős és nagy lélek vagy, ha azonnal hinni tudsz olyan dolgokban, amik bizonyíthatóak és kézzelfoghatóak, mint például egy piros traktor. Abban, kell hinni, amit nem tudhatunk, mert ha tudnánk biztosan, akkor tudománynak hívnánk s nem hitnek. ha szkeptikus vagy légy az, de ne kérd tőlem, hogy erősítsem meg a hitedet. Nem vagyok Jézus, hogy csodát tegyek... Ha a sorsod felől Te döntesz, bizonyára fantasztikus munkád van, számtalan beosztottad, rengeteg pénzed, sok házad, szerető családod, és sok sok ember, aki büszkén vagy hálával tekint rád. Ha mindez még sem így volna, akkor kérdem én: valóban erre vágytál? A sors (dharma) emeli magasra a kegyeltjét, abba nincs beleszólása személyiségednek.

A'frad mint minden ebben a világban, a beavatottak köre is terjeszkedik. Céljuk, hogy előbb-utóbb mindenki felismerje az igazságokat, s ha az újak fejlesztik magukat, egy idő után kultúránk egy következő fejlettségi fokra léphet. Asztrális lényekké válunk... Válaszolva kérdésedre, hallgatásuk ellenére tisztán érzékelik, hogy ki tart ott a lelki nemességben, hogy megkeressék és informálják. Illetve egyik beavatott engedélyt kapott mindezen dolgok megírására, hogy nagytömeghez jusson el az igazi tudás. Rájöttek, hogy a hallgatás törvénye ugyan jól véd, de akik még nem készek felismerni az igazságot, azok úgy is mesebeszédnek tartják majd az egészet. Lásd Crowston:"inkább játsz Chtullut abban ez a világfelfogás tökéletes"

Szóval magatok bizonyítottátok hol tartotok. Lehet bosszankodni, meg beszólni, de eddig olyan cáfolatot nem mondtatok, ami megáll a lábán, csak azt, hogy "ez kényelmes megoldás", meg "Nem lehet hogy sok nézted az x-aktákat...? "

Mondj igazat, s beverik a fejed...

[Felon]

Én vagyok az, aki általában mindenkinek mindent elhisz, mert mint sokan mondták, meglehetős naiv vagyok (ki merem jelenteni, nem titok, nem szolgáltatom ki ezzel magam senkinek, aztán meg ott a másik oldala, a túlzott bizalmatlankodás)... de azt azért én sem veszem be, hogy csak úgy elkezd valaki drogozni. Motivációnak ténylegesen kell lenni. Az már más kérdés, hogy mit nevezhetünk motivációnak, és nekünk ugyanazt jelenti-e, mint ezeknek az embereknek. Például az unalom nekem nem motiváció, de annak, akinek mindene megvan, annak az embernek lehet az. Köztudott, hogy azok, akik kellően/túlzottan rendezett életkörülmények közé születtek, azok nem ismerik a való világot, hisz burokban élnek. Azon felül meg a szülők általában elhanyagolják őket, hisz hajtják a pénzt. Ez megint olyan dolog, amin órákat lehetne eszmecserélni, hiszen azokat az embereket is meg lehet érteni, még ha nem is fogadjuk el az álláspontjukat. Tehát nem mondhatjuk azt, hogy nincs motiváció, lehet, hogy nem látjuk. Szóval lehetséges, sőt, biztos, hogy Crow-val kell egyetértenem, nincs olyan, hogy csak úgy nekiállok drogozni. Lehet Afrad, hogy valóban nem ismered teljesen azokat az embereket, vagy jól titkolják a dolgaikat, vagy amint mások is leírták már, maguk sem tudják mi bajuk.

Tetra. Mindegy, az a lényeg, hogy nem győztél meg mindenről, és valóban már párszor leírtuk a saját véleményünket, és teljesen felesleges újra leírni. Nem értünk egyet, aztán kész, van ilyen. Csak én kis naív, azt gondoltam legalább megpróbálod megérteni azt, amit próbálok magyarázni, de nem, csak erősíted a saját álláspontodat. Most azt gondoltam ki, hogy elfogadom, hogy te ezt így gondolod, szerintem nem így van, aztán téma lezárva Különben sem értem, hogy mi az, hogy miről is van szó tulajdonképpen; el vagyok tájolva, tökéletesen ütköző álláspontunk van a halhatatlanságról, akkor hol itt a "nem mondtunk egymásnak ellent". Túl makacs és "szálldosó" vagyok, te meg túlontúl reális, és logikus (brrrrr), ennyi. Köszönöm, hogy azért elárultad, hogy logikai hibám is van... vajon miért nem lepődtem meg ezen? Azt hiszem most még jobban utálom ezt a szót... azt hiszem akkor sem mondanék mást, ha nem így lenne, ahogy fall2 szokta mondani, fix az, hogy ha valaki A-t mond, nekem B-t kell. Még jó, hogy engem nem lehet ilyen egyszerűen besorolni valahova... külöben már szétszedtetek volna

Afrad. A belső fontos dolog, és érthető, hogy nem akarod kiadni magad, mert majd hátha bántanak... én is voltam így, sőt vagyok is. Elég fura dolgok jönnek ki belőle. Például meg vagyok győződve arról, hogy sokan azt hiszik, hogy mennyire utálom őket, meg fújok rájuk, meg hasonlók, pedig nem így van. Próbálok mindig magamhoz hű maradni, és mivel védekezem (rák effektus ), meglehetősen hűvös vagyok én is, és ezt mások félreértelmezik. Azért magyarázom ezt, mert sajnos nagyon sok emberi kapcsolatom "siklott félre" emiatt, egyszerűen nem kérdeznek rá dolgokra, és nem tudják, hogy valójában más van a háttérben, mint amit ők gondolnak. Jó példa volt erre nyári tábor is. A hatalmas csalódások nyara.. :wink: Viszont meg kell tanulnunk egymást tolerálni. Nekünk nyitni a többiek felé, nekik meg nem félremagyarázni mindent. Nem akarok elkeseríteni senkit, de ez nem működik Mindezt mondjuk mondhatnám Crow-nak is, azt hiszem ő kérdezte azt, hogy miért félsz kimutatni az érzelmeid. Szerintem szimpla meg nem értettség, különböző embereknek különböző "maszkot" mutatunk akaratlanul is, és aki ezt megcáfolja, az szerintem hazudik.

Félelmetes, hogy egy arckifejezés mennyi mindent tartalmaz... és mind különböző pólusokon állnak... egy grimasz szólhat embernek, de annak az asztalnak is, aminek a lábába ép abban a pillanatban rúgtam bele, amikor a másik látta, és puff, félreértette.

Olyan nincs, hogy nem szeretsz, és nem gyűlölsz. Valamilyen szinten létezik benned a dolog, még akkor is, ha elnyomod. Nem tudom miért tiltakozok az ellen, hogy valakinek nincsenek érzései... nekem az annyira irreális... és lehangoló.

Mindig azok vágyunk lenni, amik nem vagyunk. Ez szerintem minden lény tulajdonsága. Olyan akarok lenni, mint... Az akarok lenni... Szerintem ez lehet egy szimpla magyarázata annak, hogy a démonok miért akarnak emberek lenni. Meg talán még a kiváncsiság. Ez a sötét mágus-dolog pedig szerintem nem fekszik... a démon abban a formájában lényegesen többet tud tenni, mint abban a porhüvelyben, ami viszonylag könnyedén elpusztítható.

Crow. Igen, tényleg könnyű elhinni azt, amit be tudsz bizonyítani. Én valahogy berzenkedek azellen, hogy mindent be lehet és be is kell bizonyítani. Akkor valahogy elveszik a varázs... ha mindennek van logikus magyarázata, akkor olyan sivárrá válik... legalábbis számomra. Viszont kénytelen vagyok elfogadni, hogy valakinek meg ez a fontos, hogy megmagyarázhassa. Ettől olyan szép, hogy különbözőek vagyunk, mi emberek. Megvan az egészséges egyensúly.

[A'frad]

Felon:

Én is ugyan ebben a helyzetben vagyok, és ez a Nyári Tábor számomra is a csalódások hete volt.

Kimondtam amit gondoltam, és meg sem várták, hogy befejezzem a gondolatomat, rögtön elkezdtek a hátam mögött szervezkedni. Amikor megtudtam ezt, persze, hogy felkaptam a vizet, és számonkértem, hogy hogy is van ez. Aztán nem kaptam magyarázatot, csak terelések, és hallgatások sorozatát. És még nekik állt feljebb...

Azóta szinte nulla a kommunikáció, de már nem is bánom különösképpen.

Nekem az emberi kapcsolataim nem a félreértések miatt mentek tönkre, hanem azért mert nem tudták lekezelni a bolderline szindróma tüneteit. Nem tudták, és nem is akarták megérteni, hogy az nem én vagyok, hanem egy, a tudatomtól független zavaró tényező. És így inkább leléptek.

De őszintén szólva örülök, hogy ezek az emberek eltűntek mellőlem, mert ők nem igazi barátok.

Van olyan barátnőm, akivel 16 éve vagyunk barátok, és ő is velem együtt vészelte át a legroszabb időszakokat. Valamint kalandozós Barátok közzül mondhatnám Kommatrét, Ahrimant, és Toxik hugát, Vikit.

[Kiara]

Üdvözlet!

Olvastam a beszélgetéseket.És bocs hogy ismét beleszólok.

A'fard:"A külsőnek mi köze egészséghez?"

-Sok minden.Hiszen az egészség szó a test-lélek-szellem egysége.

Ha a lelkedben nincs minden rendben azt a tested jelzi.Sajnos anyukámnak is jelzet hogy nincs minden rendben,szívritmus zavara lett,lefogyot...(persze azért mert a munkahelyén a sok okoskodó ku..va 10x év után semmibe vették.Pedig a gyerekek,szülők szeretik.Mind1)

Ezt csak azért írtam le hátha példán keresztűl jobban átlátható amiről beszéltem.

Lumir:

Elég érdekes dolgokat írtál.Elgondolkoztam hogy akkor az a bizonyos ötödik elem maga az emberi energia?(nem leszidni ha valamit félre értettem)

Mi a végtelen?Szerintetek?

[A'frad]

Kiara:

Úgy látom félreértetted amit írtam.

Az emberek úgy gondolják, hogy szép vagyok, és vígasz képpen ezt hangsúlyozzák, mert úgy gondolják, hogy egy-két bók rendbehoz minden mást. Ha egy felületes, és a külsőségekre túl sokat adó egyén lennék, akkor lehet, hogy el is olvadnék örömömben minden dícsérettől, de nem érdekel, hogy ki tart szépnek, és ki nem. Sőt, egyáltalán nem érdekel, hogy ki mit gondol a külsőmről, ha jól érzem magam a bőrömben.

Szóval...Mire megyek a szépséggel, ha nem vagyok egészséges? Erre lehet azt mondani, hogy jobban tudok érvényesülni, és kapcsolatot teremteni. Viszont a kedvesem még képet sem látott rólam, amikor belémszeretett. És itt a külső megint háttérbeszorul, mert a személyiségembe, és a stílusomba szeretett bele először...

Boldog lennék, ha a külsőm lecserélhetném egészségre!

[Kiara]

Líthas!

Én szóltam.Mármint hogy valamit mindig félre értek.(ez az én formám.'sóhaj')

Én első sorban csak a kérdésre akatam válaszolni. :roll:

(bár lehet hogy jobban tettem volna ha halgatok.)

A bókokat kezeld -szerintem- tényként.

És ne felejsd el ." A kedvenc emberi tulajdonságom a hiúság!"

Bizonyára ezért bókol neked mindenki.(Van ismerős aki annyira hiú hogy csak akkor érzi jól magát ha egy tucat hímnemű bókol neki.)

Egyébként pozitív hogy így gondolod.

[The Eternal Crow Hero]

Lumir, hogy én hol tartok a világegyetem felfogásában, hát egy totál örült emberhez képest megértettem, egy lámához képest sehol sem. De az hogy bizonyíts, az nem csak a szkepticizmusból származik, lehet oka is, de ha tényleg oly felvilágosult vagy akkor tudhatod hogy bármit elérhetsz az akaratod erejével és a saját képességeiddel. A hit pedig nem a kézelfoghatatlan, bizonyithatatlanban, megvalósithatatlanban kell, hanem azokban amiket kézzelfoghatóvá lehet tenni, amik bebizonyítható, ami megvalósítható. Mert hihetem hogy tudok járni a vizen (nem tudok úszni) és kiléphetek egy hajóból a vízre, valószínüleg megfulladok pedig erősen hiszek, de hát az nem mindig elég. Pl.: hiszek a földönkívüli életben, eddig minden bizonyítékot megcáfoltak majdnem, és én mégis hiszem egyszer bizonyítást nyer. De ha csak sodrodsz az árral akkor vagy beletörödsz és azt mondod ez a karmám, vagy nem törödsz bele és azt mondod mert milyen rossz nekem. Én soha nem akartam és nem akarok király lenni, bár remete annál inkább. Ez most a sors, vagy karma nem tudom, de az biztos a világ a körnezetem hatására teszek mindent ami válaszreakció. Ez az üzenet is az.

A'frad kérlek magyarázd meg, miért van az az érzésem "Kecskére bízni a káposztát"

[A'frad]

Kiara:

Semmi gond, megesik

Crow:

Az a mázlim, hogy mások problémáit, teljesen külön tudom választani a saját kis világomtól. Amikor beszélgetek velük a gondjaikról, akkor képességeimhez mérten átérzem a helyzetüket, de amint vége a beszélgetésnek kizárom az agyamból, és így nem alakul ki a 'fire out' szindróma, amibe sok pszichológus, és pszichiáter beleesik. Néhány éve még ezt nem tudtam kezelni, és mások gondjait is magamra vettem, de megtanultam ezt levetkőzni, és már csak a saját keresztem cipelem.

Szóval...szeretem a káposztát, de kecske nem vagyok 8) Én A'frad vagyok...

[Morgian]

Üdv!

Egy különleges esetet osztanék meg veletek, mely szorosan kapcsolódik az általam vallott ideológiához miszerint: magunk teremtjük a saját valóságunkat, életünket a szó szoros és átvitt értelmében is.

Tehát:

Megunva munkahelyemet, mely több kihívást már nem tartogatott számomra, úgy döntöttem váltok. Elgondoltam mit akarok csinálni, milyen környezetben, majd a képzeletem segítségével részletesen megteremtettem magamban. Amolyan agykontroll-féleséggel. Aztán rábíztam az egészet a sorsra, magyarán elengedtem. Ergo nem görcsöltem, nem idegeskedtem hagytam, hogy folyjon minden a maga útján. És lássunk csodát: bejött. Minden pontosan úgy alakult, ahogyan szerettem volna.

Ezzel a konkrét példával szeretném érzékeltetni, hogy valóban csodálatos hatalom van a kezünkben, csupán annyi a dolgunk, hogy elhisszük és bölcsen alkalmazzuk. Persze mondhatnánk, hogy véletlen, de ez már nem először történt meg velem, valamint a megérzéseim azt súgják, hogy ez bizony a benső lehetőségek anyagiasulásának egy erőtlejes bizonyítéka.

Csak ajánlani tudom, hiszen a legegyszerűbb dolog kell csupán hozzá: másfajta hit. Nem az a fajta, hogy nem sikerülhet, hogy ezek sületlenségek értelmes ember ilyesmiken csak legyint egyet, mert ez is egyfajta hit. Bár az én véleményem szerint eléggé megnehezíti az életet. Az enyémet legalább is megnehezítette.

Ha ennek pont az ellentettjét tudatosítjuk magunkban valóban csodákra leszünk képesek.

Oh.. és még valami: alázat. Magunkkal szemben és másokkal szemben. Hogy ismerjük be: nem olyan fontos, mint aminek hisszük. Elvégre semminek sincs tétje.

[Suttogó]

Morgian:

Ez nem véletlen, nem is hatalom, ez tapasztalat és intelligencia. Ebben nincs Isten, nincs Hatodik Érzék, csak te és azu általad eddig megtapasztalt világ és a józanságod. Én nem hinném, hogy ebben bármilyen emberfeletti közrejátszana, és ebben pont ez a csoda. Hogy te, aki "csak" egy ember vagy, mennyire el tudsz boldogulni némi tapasztalat és józan ész segítségével. Egy egyszerű példa: Autóban ülsz, egy labda kigurul eléd az úttestre. Lassítasz, mert tudod, hogy jönni fog a kissrác is a labda után. Te, mint autóvezető, és felnőtt ember tisztában vagy az események közötti kapcsolattal, míg a kisfiú nincs, hiszen csak öt éves. Nem tudja, hogy az utcára kiszaladva meg is halhat. Õt csak a labdája érdekli. Vannak azok az emberek, akiket csak egy cél vezérli, megszerezni a saját "labdájukat", és nem érdekli őket, hogy mi történhet, mondván: "majd Isten megsegít vagy elbuktat", vagy "majd a hatodik érzékem megsúgja". Ezzel nem akarok bántani senkit, és tisztában vagyok vele, hogy a legtöbb hívő nem ilyen, de vannak ilyenek. Te, aki figyeled, mi történik körülötted, és a környezeted váltosánáak függvényében alakítod az életed, te akkor sem szorulnál rá semmilyen támogatásra, ha esetleg lenne Isten, vagy hatodik érzék, vagy valami ilyesmi. A többiek, akik a kissrácok, ők támogatásra szorulnak, de nem Istentől, hanem a hozzád hasonlóktól. Emiatt nem kell őket lenézni, vagy megvetni, mert ők ilyenek. Õk is kellenek. De te legyél boldog, hogy "sofőr" vagy, mert szerintem ha valaki képes magáévá tenni ezt az ideológiát, vagy ha jobban tetszik, "hitet", akkor ő már szabad ember. Ezért van az, hogy én soha nem pánikolok semmin (legalábbis komolyan), mert azzal, hogy így gondolkodom, nagyjából el tudom dönteni, hogy a legtöbb edetben mi fog történni. Ez a fajta "jövőbelátás" az, ami az előbb említett szabadságot adja. Ennyi, és sok sikert a továbbiakhoz .

[Siriath S.M.]

Üdv.

Megszeretném osztani veletek. Az elmúlt 10 év filozófiai termését.

Az élet felfogásom egyszerű lényegében, az eszmételenség eszméje. Abból indul ki hogy minden érv mögött ott az érvelő meggyőződése és így az igazság is. A saját szemszögéből mindenkinek igaza van és nincs. A filozófia tehát helytelen tudomány mert amit az egyik igennel azt a másik nemmel magyaráza és lehet hogy egyikse téved. Tehát minden eszme hibás (Az enyém is az) nem eszmékben kell gondolkodni hanem érdekekben, emberekben, nemzetekben, világban.

Három fő tanitást foglal magában

Az élet:

Az élet rosz rosz volt és rosz lesz. Ürüljünk neki mert a ha nem lennénkek rossz dolgok nem lennének jók sem. Egyik fő munkám hogy bebizonyitsam magamnak nincs igazam. Ebben segithettek.

Az erő:

Az emberekben rejlő egyéni erőforássok és belső értékek. Az embereknek képeségeiket magasszintre kell kifejleszteni hogy a legnagyobb hasznot hajtsa a magának, családjának, nemzetének, a világnak. Legyen az bármi.

Az életút:

A dolog amiket végre kell hajtani az életben. Ezekért kaptuk az erőinket.

Az utat megkell tanulni végigjárni, mert csak így juthatunk előlébb. Az utunkat végbe kell vinni és ha engedi minden módszer használata megengedet.

Higyünk magunkban és higyünk a másik emberben is. Keresük a saját fajtánkat de ne használjunk jeleket zászlókat. Fogjuk meg ha kell ellenségeink kezét mert az egyén gyenge és uralkodhatnak rajta. Fogjuk meg és emeljünk fel szemünket s főldről keresük a láthatatlan ellenséget. Ha lehunyuk a szemünket és nem figyelünk a világ hamis hangjaira és világra nyitjuk még nem használt érszék szereveinket megérezük.

Nem élheti túl minden ember minden nép csoport a elkövetkezendő időket mert túl népesedés van és egyetemes rend is felborulni látszik.

Na jó ez nem erre a lapra való csak jól eset leirni bár ez csak egy kis része annak az őrülésnek ami a fejembe van.

[Felon]

Le szeretném szögezni, hogy nem olvastam vissza, és nem is fogok

Teázáson felmerült Venes és köztem egy olyan gondolat, hogy létezik-e a szó szerint vett önzetlenség, mint emberi tulajdonság, és mint magasztalásra érdemes tett. Létezik-e olyan ember, aki azért önzetlen, mert önmagából kiindulva ilyennek született? Mi a vélemény arról, hogy pl a szent emberek hogyan lettek olyanná amilyenek, és miért is lettek olyanok? Ergo mit gondoltok, ők meggyőződésből tesznek jót, vagy mert azt szeretnék, hogy övék legyen a mennyek országa? És ha az utóbbi a fennálló szituáció, akkor lehet-e azt mondani, hogy ők jó emberek, önzetlenek, mert sokmindenről lemondtak mások miatt? Vagy inkább önző érdekekből, hideg számításból fakadó jóság vezérli őket, hogy a sok jótett után beígért lelki megnyugvás és örök boldogság legyen osztályrészük?

Valamint két pólusú-e a világ? Mi a vélemény a fekete-fehér, jó-rossz szimbólumáról? És ha nem létezik az önzetlenség, akkor adhatunk-e nevet az önzésnek, vagy szimplán el kell fogadnunk, hogy létezik, mint olyan?

[Shalafi del Necro]

Felon érdekes amit itt írtál!

Önzetlenségről csak egiyk jo ismerősömet tudom idézni: Minden szentnek maga felé hajlik a keze! (Tessék megnézni!)

Fekete-Fehér pedig hmm, Szürke és midneki azt látja bele amit akar

[Siriath S.M.]

Üdv.

Érdekes kérdés. Mielőtt válaszolok meg kel néznünk egy másik megközelitést: Mi a semmi? Valami tehát a semmi nem létezik. Viszont akkor a mindense. Ezek fogalmak két egymástól állandóan távolódó , végletet alkotnak közütök pedig szabadon lehet létezni akárminek akárkinek (Csak rendeltetése legyen.) így van ez a jóval és rosszal is. Van abszolút jó és abszolút rosz. Neveze ki minek akrja őket. Ezek egyre távolodnak egymástól holot valamikor egy utból inultak ki. Én ezt a közép utat keresem. Mert ez a tovább lépés útja.

Az emberi erkölcsökben nem hiszek. Remélem tévedek, de az ember a legnagyobb kártevő a földön, egy szívós féreg és jobb lenne az élet nélkülünk. Az önzetlenek bolondok ha van ilyen egyáltalán. Inkább segitsünk másoknak önös érdekből azt meglehetcsinálni. Az embereket az érdekek mozgatják. Nem szeretek másokat idézni de:

"Ebédünket ne a mészáros, a sörfőző vagy a pék jóindulatától várjuk, ha nem hogy ezek a saját érdekeiket tartsák szem előtt.

[Shalafi del Necro]

Érdekes amit feszegetsz, de é naz önzetlenségről azt modnom, h először magamon segítek, és ha én jol állok akkor van lehetőségem máson is segíteni addig viszont a cél szentesíti az eszközt! (ez egy kicsit sarkítás mert persze vannak midenkinek fontos emebrek akiket előre helyez!)

Jó és rossz fogalma az személytől függ, mert ami nekem jó az lehet h neked rosz! akkor azt hova helyezed???

[Kele]

Üdv mindenkinek!

Nagyon érdekesek az előző írások, ahogy a világ is. Szeintem igenis létezik önzetlenség. Mert történt velem a multkorában, hogy a kapun becsöngetett egy ember, hogy éhezik. Pénzt elvből nem adok, viszont be mentem, és kentem neki pár szelet kenyeret. Nem tudom, lehet hogy a kenyér egy sarok múlva az árokban landolt...de nem is érdekel, lényeg: én ettől jobban éreztem magam. Tőle semmien viszonzást nem vártam el, és mivel vallásos sem vagyok (vagy csak a sját módomon cagyok az?) a mennyek kapujában való jó elbírálásra sem gondoltam. Ha ez nem önzetlenség, akkor én nagyon önző vagyok. De még az is hozzá tarozik, hogy van az életnek olyan területe, ahol önzés néllkül nem bírsz megmaradni, mert eltipornak. Ott én (is) önző vagyok, nagyon önző.

A világ pedig tényleg szürke...

lehet, hogy ez a kis mondandó egy kicsit unalmasra, és elcsépeltre sikeredett, de le kellett írnom, miután elolvastam a tieteket

[Siriath S.M.]

Üdv.

Amit Kele és Shalafi del Necro mondot az nagyjából közép út. Ami követendő. Mert jó ha az ember képes önzetlenek lenni feltéve ha nem használja ezt az adotságot gyakran.

Ami neked jó nekem rosz dolog iletti érdekes. Ez szerintem helyzetől vagy körülménytől füg. Mert amíg érdekeink nem kerülnek össze addig nincs baj...de akkor .... Egy csoportban ez többnyire a többségi elvdönti el, egy kalandozó csoportban célszerű ha a km intézkedik. Ekkor megkell próbálni elfogadható megoldásokat találni. Ami fontos az egyensúly egyébként a jó vagy rosz szubjektív nehezen definiálható fogalmak. A világ nem csak szürkéből áll hanem ezernyi más szinből is. Egyszerűbb lenne ha így lenne talán jobb is de szerintem nem így van. Léteznie kell végleteknek amik kiegyenlitik egymást különben mért vannak ezek a fogalmak. Véletlenek nincsenek és felesleges dolgok se legfeljebb nem tudjuk a miért? mire? kérdésre a választ.

[Felon]

Jó elgondolás ez a kenyérkenős dolog... bár igazából az önzést azokra az emberekre utalva kérdeztem, akik "szent"/szent életet élnek.

Szerintem ilyen formában azt lehetne mondani, hogy mivel oka van (hogy a mennyekbe kerüljön) az önzetlenségnek, ezért már nem lehet annak nevezni. Ha viszont felteszik nekem a kérdést, hogy mi van a tudatossággal, és a tudattalansággal, lehet, hogy nem tudnék válaszolni. Szóval mi van akkor, ha így született az illető... hogy annyira naív és jótét lélek... itt azt mondanám, hogy önzetlen... bár használhatnánk szkeptikusan csúnya szót is rá.. balek.

A szürkére csak annyit mondanék, hogy bár mindenben van fekete és fehér... van, ami majdnem teljesen fehér, és majdnem teljesen fekete. Sőt a feketénél gyakran van, hogy teljesen fekete. Mindig létezik arany középút? Mindig? És jó az? Jó nekünk a szürke, ha tudjuk, hogy lehet vakító fehér is? A két pólus teljesen jelen van a nő és férfi, kicsi-nagy, édes-sós kategóriánál is.. és itt nemigen vannak átmosódások. Vagy igen?

[Vándor]

Tegnap elgondolkoztam azon, vajon mit jelent "feltétel nélkül szeretni". Ha valakit szerelemmel szeretsz, az sosem lehet feltétlen, hiába érzed úgy, hogy így van, hiszen vársz érte cserébe valamit, város, hogy ugyanúgy érezzen, várod, hogy ő is szerelemmel szeressen. Ezért olyan önző ez az érzés.. Önző, féltékeny és irigy.

Csak olyan embert tudsz feltétlenül szeretni, aki iránt nem érzel szerelmet, aki vagy a rokonod, vagy olyan ember, aki nagyon közel áll hozzád, szinte már több is mint barátod, mégis "csak" a barátod. Nem vársz tőle minden nap megerősítést, nem vársz tőle semmit, elvégre nem az a fontos.

Ez talán sokkal többet ér, mint egy múlandó szerelem, hiszen nem fosztja ki az önzöség követelése. Akit így szeretsz, azzal igazán különleges a kapcsolatod.

[shikaka]

Andoron:

Csak olyan embert tudsz feltétlenül szeretni, aki iránt nem érzel szerelmet, aki vagy a rokonod, vagy olyan ember, aki nagyon közel áll hozzád, szinte már több is mint barátod, mégis "csak" a barátod. Nem vársz tőle minden nap megerősítést, nem vársz tőle semmit, elvégre nem az a fontos.

Ez talán sokkal többet ér, mint egy múlandó szerelem, hiszen nem fosztja ki az önzöség követelése. Akit így szeretsz, azzal igazán különleges a kapcsolatod.

Szerintem az igaz barátságban is vannak elvárások. Az, hogy próbáljon megérteni, mindenképpen. Ilyen szempontból az sem teljesen önzetlen.

(Arra gondolok, hogy ha bajod van, és el akarod mondani, akkor végülis elvárod - pontosabban számítasz rá - hogy meghallgasson.)

[Kiara]

Üdv!

Bocs hogy ebbe is beleszólók...,de Shikakának igaza van.

Minden kapcsolat bizonyos elvárásokon alapúl.És "kihasználod" a másikat.

Valamilyen szinten "elvárod" hogy szeresenek,megértsenek,bízhass és hogy bízanak benned.

"Kihasználod",a fent említet okok miatt.Kapsz és adsz.

Talán egy adok-kapok "játék"...?

[Tybycsoky]

Nem olvastam vissza, csak az tolsó hsz-t olvastam el, szíl agy pofázok bele a témába, előre is sry

Sztem egy jó párkapcsolatnak az alapja a bizalom. Ha megbízol benne, akkor nem várod el tőle, hogy ezt csinálja, vagy azt, hanem természetesnek veszed (természeteen, kell egy kis idő, míg ezek a dolgokkialakulnak).

De ha a két fél nem bízik meg egymásban, akkor alapjaiban romlik meg a kapcsolat. Tehetnek bármit, hogy mentsék ami még menthető, de ha nem bíznak meg egymásban, akkor...

Kiarának abban igaza van, hogy az egész egy adok-kapok dolog - és sztem ez is hozzátartozik a bizalomhoz. Azaz, ha csak adsz, de ő nem ad, akkor te nem fogsz benne megbízni annyira, ezért kevesebbet fogsz minden bizonnyal adni, és így tovább.

Mégegysze bocs, ha hülyeségeket mondtam, fáradt vagyok, sétvertek, úgyhogy nézzétek el nekem

Üdv:

[Kiara]

Üdvözletem!

A bizalamt csak azért nem említettem,mert az evidens.

Alap hogy meg bízol a kedvesedben.És tényleg,ha az nincs meg az egész kapcsolatott meg ette a fene.

A minap olvatam egy, a barátságról szóló kis idézetett, szöszenetett:

" A barátság az,mikor egy lélek két tesben lakozik."

Ez talán igaz lehet a szerelemre is.

Egy barátságból kialakult szerelem talán jobb mint egy hirtelen fellángolt szerelem.

Bocs egy kicsit el kalandoztam 8) Mind egy.

Legyetek jók.

[shikaka]

Egy barátságból kialakult szerelem talán jobb mint egy hirtelen fellángolt szerelem.

Nem akarok a témában a fő akadékoskodó lenni, de ezzel nem értek egyet.

Abból a szempontból igazad van, hogy kevesebb meglepetés érhet ilyen esetben.

Ellenben ha nem jön be a dolog, akkor nagy valószínűséggel egy barátot is vesztesz a szerelem mellett...

[Kiara]

Üdv!

Részben igazad van,de ha eltudnak "válni" egymástól békében,vagy csak szimplán a szerelem egy mélyebb barátságba csap át, akkor nem biztos hogy a barátság tönkre megy.

Tapasztalat.Csak ezért "kötöszködöm".

Az egyik barátnőm néhány évvel ezelőt(kb.5-6 éve) a kedvesemmel járt.Nem ment nekik,így inkább meg marattak barátoknak.

Aki nem ért velem egyet,kérem ne "essen" nekem.

Tényleg csak azt mondom amit látok. :roll:

De persze az érzelmenek nem lehet parancsolni.Kordában lehet tartani,de...