Gondolatok

[shikaka]

Üdv!

Részben igazad van,de ha eltudnak "válni" egymástól békében,vagy csak szimplán a szerelem egy mélyebb barátságba csap át, akkor nem biztos hogy a barátság tönkre megy.

Tapasztalat.Csak ezért "kötöszködöm".

Az egyik barátnőm néhány évvel ezelőt(kb.5-6 éve) a kedvesemmel járt.Nem ment nekik,így inkább meg marattak barátoknak.

Aki nem ért velem egyet,kérem ne "essen" nekem.

Tényleg csak azt mondom amit látok. :roll:

De persze az érzelmenek nem lehet parancsolni.Kordában lehet tartani,de...

Eszembe nem jutott neked esni

Csak annyit mondtam, hogy ilyen esetben nagyobb a kockázat,mint egyébként.

A pesszimizmusom onnan ered, hogy nekem már volt ilyen, és azóta szóba sem állok az illetővel :?

[Kiara]

Üdv!

Jó,okés

Tegnap beszélgettünk a kedvesemmel ezekről,és Õ azon van hogy az ézelmi inteligencia nagy, akkor a barátság lehetséges.

Érzelmi inteligenciától is függhet a dolog.

Nekem is van olyan ember akit szívem szerint felképelnék amikor csak meglátom(szerencsére ez csak ritkán van...).TEhát azt hiszem tudom miről beszélsz. :roll:

Kockázat nélkül nincs nyereség.Noha ez sem jön be mindig . :roll:

[All in]

Az önzetlenséghez nekem egy kérdésem lenne: Szerintetek lehet-e végső soron önzetlenségről beszélni? Mindjárt megvilágítom a kérdést: Ha valami jót teszel (most tegyük fel, hogy van jótett, csak az egyszerűség kedvéért ) akkor azt nem azért teszed-e végső soron, hogy jobban érezd magad? Mert igaz ugyan, hogy valamit feladsz (időt, pénzt stb) viszont cserébe esetleg az önbecsülésedet növeled, vagy úgy érzed, hogy megtetted, ami helyes, így valamelyest meg lehetsz elégedve. Nos, erről mi a véleményetek?

[Siriath S.M.]

Üdv

All in kérdésére a válazs szerintem önzetlenség igazából nincs. De megkell néznünk egy pár embert akik elég sokat tettek a világért Pl Teréz anya,Nelson Mandela Stb. Vajon őket és a hozá hasonló hétköznapi embereket mi motiválja?

A legtöbb embert aki szeret segiteni másokat az érzelmi szükségletek miat teszik. Pozitív vissza jelzést várnak érezni akarják a hogy kedveségüket vszonozák. Vagy köteleségből mert úgy érzik a világ hibás és nekik kell jobbá teniük.

Megint mások a segitségnyújtással szereznek támogatókat így végsősoron embereket. Nekik a hatalom és az irányitási vágy a hajtó erejük.

Gondolkodj néz magadba téged vajon mi hajtana?

[Felon]

All in... én is éppen ezt feszegettem :wink: fölös újra rákérdezni és ahogy elnézem Sirius egy nevezőn van velem. Valószínűleg nem létezik önzetlen ember, hisz mindenkit motivál valami. Itt jön be amit azt hiszem Shalafi mondott a világról... ergo tényleg szürke van, hisz tehet bárki bármilyen jót, beszennyezi az a dolog, hogy valamilyen önös érdekből tette.

[Siriath S.M.]

Üdv.

Felon akkor ezt össze hoztuk.

[Felon]

[Siriath S.M.]

Semmi baj felon ha én haragszok egy nem látszik kettő gyorsan elmúlik három nagyon jól kezelem. A csapat -szerint én vagyok 20-s asztrál minta példánya (meg az egoizmusé néha)

[All in]

Felon: "Le szeretném szögezni, hogy nem olvastam vissza, és nem is fogok" Tudod kitől származik ez az idézet? De nem is ezt akartam főképp mondani. Az utolsó pár hozzászólást elolvastam, talán kicsit felületesen, de szerintem én kicsit mást kérdeztem, mint te. Te azt kérdezted, hogy nem az van-e, hogy a "jó" emberek azért tesznek jót, hogy pl mennybe jussanak? Én - úgy gondolom - egy lépéssel továbbmentem, mert azt kérdezem: Tegyük fel, hogy valaki nem azért tesz jót, hogy azért mennybe jusson, az emberek felnézzenek rá stb, mert ugye ilyen is van, vagy legalábbis lehet. Ezt önzetlenségnek nevezhetjük-e? A fő különbség az, hogy ebben az esetben nem mástól való jutalmat vár, hanem gyakorlatilag saját lelke jutalmazza meg, azzal, hogy saját belső törvényei szerint tett, így mondjuk boldogságot, megnyugvást érez. És emiatt inkább az az érzésem, hogy nem az van, hogy az önzetlenség nem létezik, hanem egyszerűen nem értelmezhető, vagyis logikai ellentmondáshoz vezet, tehát azt mondja, hogy az, hogy nincs önzetlen ember, nem hiba, hanem csak a képzeteink ellentmondásosak.

[Alexander C. Dragon]

Üdv!

ELgondolkodtam ezen a menny pokol témán nem tom mennyire volt róla itt szó de szerintem:

Azok az emberek akik rosszak, rossz dolgokat teszenk nem feltétlenül örömmel csinálják sőt szerintem a legtöbbje szenved valamitől, személyiségi zavarok, traumák lelki fájdalmak vagy az Isten tudja, azok akik meg jó dolgokat cselekszenek nincs bajuk, nem szenvednek egyszerüen jól érzik magukat a világban ki tudja miért,

szerintem a tulvilág arról szól hogy mindenki egyformán szenvedjen mert akárhogy nézzük is az ember egyenlő, mert mindenki ember, és kész.

Igaz ugy vagyok vele hogy emberre az állat megtisztelő szó, nah mind1.

És aki nem szenved a földi létben majd fog a túlvilágon, aki keveset szenvedett az csak annyit fog szenvedni hogy egyenlő legyen aki meg rengeteget szinten felülit az meg megkapja a jót amiből kimaradt.

csak egy elmélet, mi a véleményetek?

minden jót peace

[Kiara]

Üdv!

Az egyház szerint aki roszat tesz (pl: embert öl,..sbt.) az pokolra jut.A túl világon sem lesz nyugta.Ott is szenvedni fog.

Más vallás szerint csak valami undorító féregként fog újjá születni.

Minden vallásban büntetik a rosz cselekedeteket.Bár vlahol kapsz egy új esélyt.[pl.budhizmus(?)...]

De a túlvilághoz való viszonyunk más és más.Mindenki másban hisz.

Hokusz: nem értem miért írtad azt hogy,:"aki nem szenvedett a földi létben majd fog a tulvilágon..."???

Saját hitvallás alapján mondod ezt?

Kérlek fejsd ki.

De minden esetre érdekes témát hoztál fel.

[Siriath S.M.]

Üdv.

Hiszek az újászületésben és Istenben, a Sátánban, és az ősi "pogány"kultuszok isten aszonyában. Mert ezeknek létezniük kell ha más nem elvont fogalmak megtestesitőjeként. A világ egyetemünk nem teremtődheted magától mindenek célja és értelme kell hogy legyen, és van is legfeljebb nem értjük vagy nem tudunk róla. A tudósok Einstein, Sthepen Hawking véleménye szerint a világ egyetem teremtésekorr a szabályok még meg sem voltak vagy felborultak. Tehát valakinek vagy valakiknek felkellet boritani vagy létre kellet hozni ezeket.

Hiszek az újászületésben az élet körforgásában. Az isteni szikrában abban hogy isten benünk él, hogy az emberi lélek egyszer eléri a testetlen létezés állapotának legtetejét.

Hiszem hogy az élet szenvedés és a tanulást szolgálja. Azt hogy a bűnökért a még életben abban vagy a következőben kell majd fizetni. A végső cél az egyensúly a se nem jó se nem rosz állapota.

Bizom hogy az ember egyszer "féregből" (bocsánat a férgektől a hasonlatért) valami nagyobbá jobbá fejlődhet. (Bár fentartom hogy jobb volna mindenkinek ha nem lenne ember a főldön.)

U.I. A Budhizmus egyes aspektusaiban van pokol. (Ahol a démonok élnek) A lámaizmus egyes teológusai szerint két pokol van a tüzes és a jeges. Ezen felül elfogadot vélekedés, hogy van egy hely ahol a lélek az újászületés előtt megpihen. Bár ha jól tudom ezek csak hinduista hatások.(Nem vagyok vallás filozófus ha valaki többet tud vagy másként tudja kérem javitson ki.)

[Alexander C. Dragon]

ÜDv!

Csak abból írtam hogy ha az ember fogalma alatt az embert egyenlőnek értjük elméletben akkor szenvedjen mindenki egyenlően, ha nem a földön akor a tulvilágon, de a szenvedést nem csak fizika fájdalom alatt értem, nem is muszály annak feltétlen pokolnak lennie csak a lelke szenvedjen annyit amennyi az emberi létével járt.

mert az hülyeség hogy van jogod élni de nincs jogod meghalni??

milyen dolog már ez..

nah mind1 néha még én sem tom hogy gondolom azt akkor csak pillanatnyi témaként dobtam fel hogy mi közvélemény...

peace

[Vándor]

Néha túl keveset akarsz adni, néha pedig túl sokat. Egyiknél sem tudod, mi volt a baj, csak annyit, hogy valami gond volt...

Félelmetes, mennyire képmutató a világ, mennyire más mindenki, máshogy beszél, mint ahogy érez és ahogy gondolkodik... és milyen káosz lehetne a világban, ha egyszer nem így tennénk.

Önző dolog őszintének lenni olykor, máskor pedig éppen az az, ha nem vagy őszinte. Mikor kell annak lenni? És mikor nem?

Ki dönti el?

[Gem Kapocs]

Részemről mindig midnenről őszintén megmondom a véleményemet. Ezt személy szerint te is tapasztaltad. Ha valamit vagy valakit annyira sem becsülök hogy véleményt mondjak róla, akkor inkább hallgatok. "A csend sokszor beszédesebb ezer szónál."

Az igazság néha fáj és bántó, de ha tudja a másik mit gondolsz róla és fontos vagy neki valamilyen szempontból, akkor talán végiggondolja mennyi igazság lehet abban amit mondtál.

[Darun]

Líthas!

EH! Ennek is pont most kellett bcsúsznia! :?

Andoron: egyet kell értsek Gemmel! Nálam az őszinteség mostanában valami betegség félének tűnik. Ennek ellenére, még is előfordul hogy éppen udvariasságból vagy egyéb más okok miatt inkább nem mondom meg az illetőnek hogy mit gondolok róla, de jópofázni akkor se fogok vele, mert azzal már tényleg becsapnám. Mellesleg, mostanában sokszor hallom hogy... túlzásba viszem az őszinteséget, és hogy ez nem egészséges. (ugye Felon?) Hogy mikor kell annak lenni és mikor nem? Te döntöd el! Meg talán a lelkiismereted. Szerintem ez így működik. És hogy milyen káosz lenne, ha mindenki őszinte lenne? Bele se merek gondolni. De tudod, a világ ettől szerintem nem esne szét. A gazdaság esetleg összeomlana de az emberi kapcsolatok... nem sokat változnának. Úgy értem, akkor is lennének barátaink, legfeljebb kevesebb. De azokat talán jobban meg tudnánk becsülni.

Tisztelettel:

Darun

[Alexander C. Dragon]

hy!

Aznőszinteség szerintem csak köd, amikor egy ismeretlen emberrel találkozol és beszélgettek akkor általábban a cél a közös téma, nos ebben a beszélgetésben a közös témában a közös gondolat megtalálása. És ha elmondod neki aktuális gondolataidat spontán mi a biztosíték arra hogy egy óra mulva már nem igy fogod gondolni :?: Mert mondjuk végig gondoltad...

Akkor az nem hazugság de pl ha nem találkozol az illetővel többet akkor ő abban a hitebn fog élni hogy te az az ember vagy aki arról a dologról, témáról így gondolkodott. Pedig már nem! És akkor ez hazugság?

Hm :?:

Kellemes szép napot!

aloha

[Kiara]

ÜDv!

Olvasgattam a hozászólásokat.HM.Érdekes.

Öszinteség ide vagy oda néha még az őszinte emberek is hazugságra kényszerűlnek.

Azt hiszem a bizalomról már beszélgetünk.Szerintem akiben bízol azzal őszinte vagy.Akiben nem, azzal nem bizalmaskodsz.Csak egy kicsit "elzárkozól".Vagy akit szeretsz a kedvéért jó pofizol vele.(persze aztán meg megy a lecseszés hogy miért voltlál vele ilyen... :roll: ;Pedig szíved szerint elküldenéd melegebb éghajlatra...)

Szép napot...

[Venes]

Az élet értelme.

Vajon minden ember életének ugyanaz az értelme, van egy közös céljuk? Vagy mindenkinek más és egyénre szabott?

Első fázis: Elmélkedés, hogy van e egyáltalán értelme az életnek.

Második: Felismerni, hogy mi az.

Harmadik: Kitűzni a célt.

Negyedik: Megtalálni az ösvényt, mellyen a célhoz érhetünk.

Ötödik: Elindulni az ösvényen.

Hatodik: Meglátni út közben az akadályokat és a segítsgeket.

Nyolcadik: Kikerülni vagy túl lépni az elbukásokon.

Kilencedik: Elérkezni a célhoz.

Tizedik:

[shikaka]

Első fázis: Elmélkedés, hogy van e egyáltalán értelme az életnek.

Második: Felismerni, hogy mi az.

Harmadik: Kitűzni a célt.

Negyedik: Megtalálni az ösvényt, mellyen a célhoz érhetünk.

Asszem a negyedik és a harmadik között járhatok, de inkább a negyediken.

Mi az élet értelme?

[Morgian]

Ehhez az egyszerű - bonyolult kis kérdéshez én egy nagyon kir könyvet ajánlanék: James Redfield - Mennyei Próféciák. Ez egy sok kötetes sorozat, de érdemes elolvasni. Megváltoztatja a saját illetve a más emberekhez való hozzállást méghozzá a lehető legpozitívabban. Szívből ajánlom mindenkinek (bár nem kevés nyitottság szükségeltetik hozzá) .

U.I.: Jah! Jó nyulat meg minden!

Üdv:

morgian

[Kiara]

Üdv!

Azt hiszem abban egyet érthetünk hogy minden ember célja hogy maradandót alkoson.Legyen tanár vagy művész lélek.A cél ugyan az.

Hogy emlékezzenek ránk halálunk után is.Még hozzá sokáig.

Kedvenc irodalom tanárom volt ilyen határozott.Sok mindent kaptak tőle a diákok.És ő ezt tudta.Tudta hogy megérinti a diákok elméjét,szellemét és ezzel ad neki/nekik valamit.Élet célt,tudást vagy csak egyszerűen azt hogy ember legyen belőle.

Nem mellesleg azt is mindig mondogatta (vagyis még mindig mondogatja,mert még tanít), hogy Õ rá halálulnk napjáig emlékezni fogunk.És igaza van.

Szerencsére olyan emberekkel vagyok körűl véve akik inspirálnak és támogatnak.

[shikaka]

84 éves korában elhunyt az írófejedelem, Kurt Vonnegut. :cry:

"

[Venes]

84 éves korában elhunyt az írófejedelem, Kurt Vonnegut. :cry:

"

[shikaka]

Tudom ez egy ,, más topic", de én áthágva a szabályokat, kicsit, kérdezem, ennyire szeretted? Minden művét olvastad? Mi fogott meg annyira benne?

Nem szeretem a "kedvenc" fogalmat, de ha nekem van kedvenc íróm - nem biztos, mert nagyon sokat imádok - akkor Vonnegut volt az.

Művei közül mindet még nem sikerült elolvasnom, de sokat igen. Számomra a legemlékezetesebbek: Időomlás (ez a legjobb szvsz.), Bajnokok reggelije, Mesterlövész, Macskabölcső, 5ös számú vágóhíd, Isten áldja Dr. Kevorkian. (bár a többi is tetszett, de ezek a legjobban)

Mi fogott meg? Hát egyrészt a stílusa, másrészt meg az élet szeretete. Tudom, nagyon sok könyvében, vele megjelent interjúban van halálvágy*, de mindez az egész művet szemlélve mindig az ellenkezőjébe fordul. Úgy tudott izgalmas gondolatokat átadni, mint senki más. Semmi szájbarágás, hagyta hogy te jöjj rá mit akar.

Tetszik az is, hogy jó sok fekete humor van a könyveiben, valamint jó sok tanulságos, gondolkodtató novella (amiket egyik állandó szereplője, Kilgore Trout ír a könyvön belül)

Az, hogy regényei általában nem lineáris cselekményűek, hanem össze-vissza ugrál, megint csak kiemeli a többi író közül...

Zseni a fickó, na. Hozzá fogható amcsi író talán csak Hemingway van. (bár Vonnegut sose fog Nobel-t kapni, mert sokat beszél mocskosan)

*pl. "élni - egy kalap _szar" ez több alkalommal leírja az időomlásban, de pont ezért nem kell komolyan venni.