Gondolatok

[Venes]

Én egy olyan novellás kötetet kaptam ami a háborúról szól.

Nem szeretem a háború, nincs értelme, bár tény, hogy a jó és a rossz öröös harca az ami előre viszi ezt a világot. Bár az sem biztos, hogy így van, csak mi emberek akarjuk ketté osztani ezt az életet és mindent ami kapcsolatos vala.

Lehet hogy nincs olyan, hogy jó és rossz, se béke és háború, se élet és halál. Csak így tudunk gondolkodni és ennyi az egész.

Rossz, hogy az emberi tudat ennyire lekorlátolt...

[shikaka]

tény, hogy a jó és a rossz öröös harca az ami előre viszi ezt a világot.

Nem hinném, hogy volt valaha háború, amire a jó-rossz megfelelő lenne.

Ez üzlet.

Még talán a 2. vh állt legközelebb ehhez, de ott sem lehet rosszról (még ha a nácikat be is lehet skatulyázni a rosszakhoz, az egyszerű német katonát, és a németek szövetségeseit semmiképp), valamint a SZU és az USA sem a tipikus "jó".

avagy mégegy Vonnegut: "Mi volt Hirosima és Nagaszaki? Háború? Már régen nem. Akkor mi? >Kösz jenkik, szép volt. Ez nem volt más, csak Showbusiness<... Nem vagyok híve a csecsemőhalandóságnak"

A többi háborúban még összetettebb a helyzet.

Meg úgy általában nem hiszek a rosszban. Meg a jóban sem. Nincs egyértelmű fekete és fehér. Szürke van, sok árnyalattal.

Még Vonnegutra visszatérve picit. Azért szimpi még nekem nagyon, mert teljesen azonosulni tudok a világképével. Teljes szkepticizmus a vallással kapcsolatban, és humanizmus, bizalom az emberekben.

[Babilon5]

Azért szimpi még nekem nagyon, mert teljesen azonosulni tudok a világképével. Teljes szkepticizmus a vallással kapcsolatban, és humanizmus, bizalom az emberekben.

:gonosz:

Én is, hiszek az emberi önzésben, becstelenségben, hátba támadásban, árulásban, egyszóval azok ellentétében, amit bizonyos (pl. emberismeret) könyvek próbálnak súlykolni az emberekbe.

Hiszek benne, hogy az ember könnyen téved és hibázik, hiszek benne, hogy ezt a ravaszabbja kihasználja.

Hiszek a fanatizmusban és a félelem erejében

A kényszerben, mely mozgatja a világot.

S főleg hiszek az emberi butaságban.

"S midőn azt hinnők tanúl,

Csak nagyobb bűnt forral álnokul.

Az emberfaj sárkányfog-vetemény

Nincsen remény, nincsen remény."

"Miképp széles e világon,

Minden épül hitványságon,

Nyár és harmat, tél és hó,

Mind csak hiábavaló."

[shikaka]

Ez kész...

Mikor fogja már fel a magyar sajtó, hogy magyar foci nincs? Évek óta halott.

Tegnap a magyar felnőtt válogatott hatalmas meccsen 6-1 re lezúzta litvániát, a fiatalok meg 7-0ra észtországot. Erre hol írnak róla? Középtájon.

Magyarország bele van őrülve a fociba. Ha valami 3.osztályú focista gólpasszt ad, vagy valaki pályára lép angliában - mert mindenki más sérült - akkor rögtön jön a hallelúja...

A vizilabdázók, kézisek meg sz.rok ha nem nyernek, illetve a jégkorongozók is, ha nem jutnak fel. Pedig mindhárom sportág válogatottja évek óta erőn felül teljesít... Szomorú.

[winnetou]

Üdv!

Nem szeretem a háború, nincs értelme, bár tény, hogy a jó és a rossz öröös harca az ami előre viszi ezt a világot. Bár az sem biztos, hogy így van, csak mi emberek akarjuk ketté osztani ezt az életet és mindent ami kapcsolatos vala.

Lehet hogy nincs olyan, hogy jó és rossz, se béke és háború, se élet és halál. Csak így tudunk gondolkodni és ennyi az egész.

Rossz, hogy az emberi tudat ennyire lekorlátolt...

Én úgy gondolom, nem. Pl. (komoly cinizmussal) azt mondhatnám, még mindig jobb, mintha még korlátoltabb lenne ! De komolyra fordítva a szót, szerintem tényleg örüljünk annak, ami van. Nem tudom, megpróbáltátok-e elképzelni, milyen érzés lenne, ha nem lennénk ennyire korlátoltak? Ugye, hogy nem megy? Legalábbis nekem nem. Szerintem a dolog lényege az, hogy a világot és az embert is el kell fogadni úgy, ahogy van és nem érdemes siránkozni azon, hogy pl. milyen korlátoltak vagyunk vagy miylen rossz dolog a háború... Ezzel nem azt állítom, hogy nem kell ellene tenni, sőt: az ember tágítsa az elméjét, amennyire csak lehet és küzdjön (nem fegyverrel ) a háború ellen, stb., mert ez fontos :!:

Mellesleg, Babilon5m én nem hiszek az önzésben és azt sem hiszem, hogy a szkepticizmus feltétlenül ezt jelentené. Én a magam részéről inkább hiszek magában az emberben, minden tulajdonságával (tekintse azt a társadalom jónak vagy rossznak) együtt. Nem azt mondom, hogy éljen az emberi önzés, hanem hogy éljen a EMBER!

Ezt akár bemutatkozásnak is lehet tekinteni. Az istenek áldása kísérjen titeket: Winnetou

[Babilon5]

Lehet ma értetlen vagyok (kissé beteg, talán azért), de a nekem szóló részt nem értem.

[Gem Kapocs]

Háború. Érdekes dolog, sok érthetetlen dolog van benne.

Például. Ha egy ország megtámad egy másikat, csak akkor tör ki háború, ha amaz ellenáll, ezáltal tulajdonképpen a védekező fél robbantja ki a háborút. Viszont egyetlen kormány vagy vezető sem olyan ostoba, hogy egyértelműen erősebb ellenfelet válasszon, ezért a végkimenetel általában sejthető, persze ez alól vannak kivételek(Pl hitler és Napóleon is elbuktak oroszországnál.) Ugyanakkor az ellenállásra szükség van, mert különben tétlenséggel, vagy szövetséggel vádolják meg később az államot, ha a vesztes oldalon áll. "A győzteseket senki nem vonja felelősségre."

[winnetou]

Üdv!

Gem Kapocs, nem mondom, hogy nem értke veled egyet, mindenesetre sajátos szemszögből látod a dolgokat és ez tetszik nekem.

A hozzászólásod elején azt írtad, hogy a háborút tulajdonképpen a védekező fél robbantja ki, de mi van akkor, ha nem védekezik? Ld. pl. Lengyelországot a II. világháborúban: Hitler harc nélkül szállta meg az egész országot és rabszolgasorba taszította a lakosságot. Tehát az ellenállásra ezért is szükség lehet.

Egyébként egyet értek veled abban, hogy a háború alapvetően nem jó (legalábbis az egyes egyéneknek), de szükségszerű.

A technikai fejlődést egyébként szerintem nem csak a háború ösztönözte, de sokat lendített rajta (főleg a XIX-XX. században); én inkább úgy látom, hogy a találmányok nagy részének először a katonai alkalmazásával foglalkoztak és miután ott bevált, azután került be a köztudatba és a mindennapi életbe (pl. nem hiszem, hogy Neumann direkt háborús céllal találta ki a számítógép alapelvét).

Én is, hiszek az emberi önzésben, becstelenségben, hátba támadásban, árulásban, egyszóval azok ellentétében, amit bizonyos (pl. emberismeret) könyvek próbálnak súlykolni az emberekbe.

Szerintem azok az emberismeret könyvekben ténylegsok a hülyeség, de én úgy gondolom, hogy van bennük annyi igazság, hogy az éremnek két oldala van: az emberben van becstelenség, önzés, de vannak a fent említett könyvek által emlegetett jó tulajdonságok is (legalábbis néhányunkban) és ezek együttes hatása formálja a dolgokat olyanra, amilyenek.

Winnetou

[Antail]

Üdv!

Csak egy kicsit pontosítanék az előzőekhez. Neumann nem a számítógép alapelvét, hanem a tárolt program elvén működő 'ketyerének' 8) az ötletét találta ki, ami alapján a mai számítógépeink is működnek.

Az első teljesen elektronikus - ínyenceknek még: Turing-teljes - számítógép az ENIAC nevet viselte mely direkt 2. világháborús célokra készült, úgy, mint tüzérségi pályaív táblázatok számítása. Ezzel számolgatták pl. a hidrogénbombával kapcsolatos számításokat is. Ez egyértelműen a háborúnak volt köszönhető.

Szép napot,

Zoltán

[MagyarGergely]

Üdv!

Az tény, hogy a háborúk minden korban meglendítik az ipart és a technika fejlettségi szintjét. Amikor az ellenség fenyeget, amikor egy ország összefog, amikor majd az egész ipar a haditermelésre áll át (ez a tudósok nagy réészére is vonatkozik), és amikor minden pénzt megkap a hadsereg és a hadi fejlesztések, akkor szükségszerűen nagyot ugrik a technikai fejlettség.

Ez mindig is így volt, és valószínűleg így is marad.

Azt nem mondom, hogy emiatt a háborút jónak kellene minősíteni, dehogy is. De minden rosszban van valami jó. Vagy a jóhoz kell mindig valami rossz? Egy biztos, egyik sincs meg a másik nélkül.

[Morgian]

Ez bizonyítja azt is, hogy ha az ember egyetlen célra öszpontosítja az energiáit, akkor hihetetlen dolgokra képes.

Ezt kellene a mindennapokban is megvalósítanunk, természetesen kifejlesztve az egészséges erkölcsi gátlásokat, ahelyett, hogy szóródunk ezerfelé.

[Venes]

Üdv!

Én úgy gondolom, nem. Pl. (komoly cinizmussal) azt mondhatnám, még mindig jobb, mintha még korlátoltabb lenne ! De komolyra fordítva a szót, szerintem tényleg örüljünk annak, ami van. Nem tudom, megpróbáltátok-e elképzelni, milyen érzés lenne, ha nem lennénk ennyire korlátoltak? Ugye, hogy nem megy? Legalábbis nekem nem. Szerintem a dolog lényege az, hogy a világot és az embert is el kell fogadni úgy, ahogy van és nem érdemes siránkozni azon, hogy pl. milyen korlátoltak vagyunk vagy miylen rossz dolog a háború... Ezzel nem azt állítom, hogy nem kell ellene tenni, sőt: az ember tágítsa az elméjét, amennyire csak lehet és küzdjön (nem fegyverrel ) a háború ellen, stb., mert ez fontos :!:

Ezt akár bemutatkozásnak is lehet tekinteni. Az istenek áldása kísérjen titeket: Winnetou

Én gondolkodtam rajta, meg sokaz szoktam is. De végül mindig belekavarodok a dolgokba, így vagy úgy. Nem jutok düllőre, mert le vagyok ,,korlátolva". De talán okkal döntött így valaki, ez van, és talán így is van rendjén. Talán kell ez a világ egyensúlyához.

De néha rssz, hogy ilyen ,,kicsi" vagyok és ennyire nem láthatom a dolgok valódi oldalát.

Igazából valahol talán lehet, hogy kell a háború az egyensúly miatt..., de csak kínnal és szenvedéssel jár... Bár megint ott tartunk, hogy nem mindkét félnek... Kétoldalú, ez is.

[winnetou]

Üdv!

De, a háború az összes félnek szenvedés is bizonyos mértékig, még a győztesnek is egyik dologban (lakosság, infrastruktúra, stb.) áldozatokat kell hoznia azért, hogy egy másik szempontból (pl. piac, föld, nyersanyagforrás) nyeresége legyen.

Másik: ki tudja, hogy a dolgoknak van-e valódi oldala? Mindenkinek az az igazság, amiről ő azt hiszi, csupán differenciák vannak. Mindenkinek a maga igazsága az abszolút (igen, ez is egy ördögi kör, mert akkor nekem az az igazságom, hogy én így gondolkodom... ), mindenki másé ettől kisebb-nagyobb mértékben eltér.

Ui.: Remélem, érthetőre sikerült a dolog.

Winnetou

[Morgian]

Másik: ki tudja, hogy a dolgoknak van-e valódi oldala? Mindenkinek az az igazság, amiről ő azt hiszi, csupán differenciák vannak. Mindenkinek a maga igazsága az abszolút (igen, ez is egy ördögi kör, mert akkor nekem az az igazságom, hogy én így gondolkodom... Very Happy ), mindenki másé ettől kisebb-nagyobb mértékben eltér.

Szerintem minden dolgok valódi oldala magától az egyéntől függ. Ergo jól mondtad: ahány ember annyiféle igazság. És hogy mi a kulcs, hogy ennyiféle vélemény, gondolat és idea ne okozzon konfliktust? Hát szerintem semmi más, mint a tolerancia. Pontosabban, hogy képes legyek beleélni magam a másik ember világába. Nem az igazságába... a világába. És ha én képes vagyok lemondani az igazságomról a másik ember érdekében, akkor ő is képes erre. És! Amint megteszi, akkor meg is teremtettük a harmóniát.

[@huszár]

HI!

Bocsesz, nem olvasok vissza, és egyáltalán nem témába illőt írok, csak gondolatokat...

- jobb amikor még gyereknek kezelik az embert, nem pedig felnőttnek...

- el kell kezdenem élnem a saját életemet...

- vajon kik az ember barátai?

- jobb hipohondernek lenni, mint alcheimer-kórosnak...

- vajon mi van a halál után???...

- az ember sokkal törékenyebb, és parányibb ebben a viélágban, mint azt valaha gondolná, vagy felfoghatná...

- "Csak két dolog van ami végtelen. Az első az univerzum, a második az emberi hülyeség... Habár az elsőben nem vagyok biztos..." -Albert Einstein

- "folytasd tovább a százegytől, ha kiesik a pisztoly a kezemből, már csak nyolc ütem marad az életből!" - Torres Dániel

- Miért?

- az életnek akkor sem bocsájtok meg a nővérem miatt...

Asszem így ennyi.

Remélem senki sem veszi semminek, elég ha csak elgondolkodtat,elmélezik a gondolatok felett az ember .

Üdv,

@ - A Semmi Senkije

[winnetou]

Üdv!

Ha az ember törékenyebb, mint azt gondolná vagy felfoghatná, akkor te ezt honnan tudod ?

Morgian, igazad van, toleranciával lehet elérni a harmóniát, de nem hiszem, hogy erre valaha képes lesz mindenki egyszerre... bár ki tudja?

Néha nehéz nem idomulni a "farkasokhoz", ahogy megfogalmaztad... csak néha elfogja az embert az az érzés, hogy mégis miért kellene, hogy én különbözzek bárkitől?... idomulni - sajnos - sokkal könnyebb... ahhoz, hogy sikerüljön mégis elszakadni a falkától, szerintem adottságok is kellenek... leginkább szellemiek... úgy értem, hogy egyfajta velünk született intelligencia, hogy képesek vagyunk toleránsnak lenni és tudunk elég erősek lenni, hogy azok is maradhassunk...

Winnetou

[Kiara]

ÜDv!

Hát ebbe is bele szólnék...

Winnetou írtad:"... egyfajta velünk született intelligencia, hogy képesek vagyunk toleránsnak lenni és tudunk elég erősek lenni, hogy azok is maradhassunk... "

Akkor én nagyon inteligens vagyok

De ehhez az én meglátásom szerint türelem is kell.Mert nem mindig vonja maga után a tolerancia a türelmet.És mi értelme a toleranciának ha nincs türelem?

Ha meg engedtek egy idézetett..., szerintem ide vág:

"Sokan azt hiszik, hogy vannak helyzetek, amelyekben az emberekkel szeretet nélkül lehet bánni, mintha bizony élettelen tárgyak lennének. Pedig nincsenek ilyen helyzetek. Tárgyakkal lehet szeretet nélkül bánni, a fákat ki lehet vágni, a téglákat megégetni, a vasat kovácsolni, mindezt meg lehet tenni szeretet nélkül, de emberekkel éppúgy nem lehet szeretet nélkül bánni, mint a méhekkel nem lehet óvatosság nélkül. A méhek természete olyan, hogy ha vigyázatlanul bánik velük az ember, önmagának is árt.

[shikaka]

Tolerancia - országok - háború:

Egyének között _talán_ megoldható a próbálom megérteni a másikat dolog, de országok között ez sosem fog működni.

Annyira különböző kultúrák - értékrendek léteznek, hogy az egyik térnyerése látható módon frusztrálja a többieket. Ez a minimum. És akkor a "gyengébb, és mivel fontos vagyok a NATO-nak, nem fognak beleszólni" mentalitás még fel sem merült

ember-emberrel szemben

Én sajnos nem vagyok ilyen elnéző, mint ti.

úgy állok a dologhoz, hogy amíg nem bánt meg valaki, vagy más módon nem bizonyítja be, hogy nem érdemli meg a tiszteletemet, addig normális vagyok vele, és elnézem, ha mondjuk rossz napja van, és bunkó.

De be kell látni, hogy vannak olyan emberek, akikkel egyszerűen nem lehet beszélni.

Hiába akarom megérteni, ha állandóan b.szogat, és kicsit sem érdekli mi a véleményem.

[winnetou]

Üdv!

Shikaka, az utolsó mondatban igazad van, de attól még nem kell feltétlenül visszab.szogatni. Én az ilyen embereket - ha tehetem - inkább elkerülöm, hogy ne legyen konfliktus, de nekem nagyon sok kell ahhoz, hogy valakihez igy viszonyuljak.

Kiara! Igazad van, tényleg nagyon intelligens vagy :D De azt hiszem, ezzel majd' mindenki igy van ezen a fórumon... már csak ezért is, mert a M.A.G.U.S.-t nem lehet intelligencia nélkül játszani. De visszatérve, én nem kifejezetten szellemi képességekre gondoltam, inkább arra, amire te is rámutattál, csak nálam a tolerancia képességébe beletartozik a türelem... el lehet képzelni olyan embert, aki toleráns, de nem türelmes ?

Tolsztojjal meg kicsit vitatkoznék:

Tárgyakkal lehet szeretet nélkül bánni, a fákat ki lehet vágni, a téglákat megégetni, a vasat kovácsolni, mindezt meg lehet tenni

szeretet nélkül...

Szerintem semmivel nem lehet szeretet nélkül bánni, még az általunk élettelennek titulált tárgyakkal sem. Ez nem azt jelenti, hogy én nem hajitok el egy követ, vagy nem vágok ki egy fát, ha erre nekem szükségem van, de szeretet nélkül bánni annyi, mint nem megbecsülni, hogy ugyanolyan létetző, mint te. Ha nem szeretettel bánsz egy dologgal, akkor az azt jelenti, hogy anélkül, hogy ezzel a hasznodra lenne, megváltoztatod (sztem). Az a terészet rendje (talán, ha van ilyen), hogy ha valamire szükségem van, azt megteszem, de ha nincs rá szükségem, miért tenném??? Akkor nem várhatnád el, hogy egy darab szikla egyszer csak azt ne gondolja, hogy "itt ez az hülye, most felugrom a földről 10 méter magasra és a fejére esek"

Ui.: Bocs, hogy mindenhova rövid i-t irtam, de nincs a billentyűzeten hosszú, az ASCII-kóddal meg nincs kedvem szórakozni

Winnetou

[Venes]

"Mosolyogj, s a világ egyre jobb!"

[Felon]

"Mosolyogj, és világ visszamosolyog rád"

Annyira igaz. Járkálsz az utcán, halál keserű arckifejezéssel, az emberek átnéznek rajtad, senki vagy, legfeljebb azok vesznek észre, akik halál magukba vannak zuhanva. Ettől neked még nem lesz jobb.

A minap jó kedvem volt, olyannyira, mint már régóta nem. Mentem az utcán, és mosolyogtam, és bár elég dilis vagyok amúgy, ok nélül nemigen szoktam. Néztek az emberek, volt aki megrökönyödve, ezen csak méginkább vigyorogtam, volt aki hitetlenkedve, amolyan "hogylehetazutcánmosolyogniaszembejövőkre" arckifejezéssel, és igen, volt aki visszamosolygott. És ha csak egyetlen ember pár másodpercét vidítottam fel, már megérte, hiszen önmagam kedvéért mosolyogtam, és ezzel másoknak is jó volt.

Érdekes dolog a mosoly. Néha küzdök ellene, mert tudom, hogy átszellemülök tőle. Kell-e nekünk a mosoly? A boldog ember nem gondolkozik. Nem elemez, ezáltal nem jut előbbre sem a szellemi fejlődésben.. Nyakatekert gondolkodásmód, de nézzük csak a nagy költőket... Mindnek rossz, nyomorúságos, szenvedéssel teli, tartalmatlan élete volt. Feltehetnénk a kérdést, vajon ha rámosolyogunk József Attilára, miközben a vasúti sínek felé baktat... mi történt volna?

[Darun]

Konnichiwa!

Hmmm... Igen, ezzel kapcsolatban mindíg az az eset jut eszembe, mikor egy átlagos péntek délután mentem gyakszira. Nem volt különösebben jó kedvem, és jött velem szembe egy lány és vigyorgott mint a tejbetök. Először nem értettem, főleg mert rám senki nem szokott nevetni, de ő csak úgy a nagyvilágba mosolygott. Aztán rám nézett, mosolygott és továbbment. Nem bírtam megállni hogy ne nevessek fel. Attól kezdve jó volt a napom. Másik eset, ami hasonló ahhoz amit említettél Felon. Néha... felerősödik bennem a fejvadász és ilyenkor farkasvicsorral a képemen járom a várost. És persze mikor elhúzódnak vagy megbámulnak az emberek, csak még jobban mosolygok. Bár... ez azért kicsit még is más.

Elég jól elbeszélgettünk délelőtt, én úgy vélem. Tulajdonképpen, az élethez való hozzáállásommal van a baj. De hát nem lehet minden tökéletes. Jah igen, Felon, találtam egy jó mondást, arra amit említettél. Most nem tudom idézni, de valami olyasmi, hogy a szerelmes ember más igáját is húzza. A lényeget gondolom érted! További szép napot!

Syned

[Kiara]

Üdv!

Kér ember között a legrövidebb út egy mosoly

Szeretek mosolyogni és jókat kacarászni.

Csak kár hogy sok olyan ember van aki a jó kedvedet félre érti és hát nem éppen lovag módjára kikezd veled...(itt most a nem szalom képes beszólásokat értem.)

De volt olyan is amikor olvastam Rejtő Jenőt és egyszerűen hangosan felnevettem.Aki körülöttem volt mindenki mosolyogva szált le.

Legyetek jó és mosolyogjatok sokat...

[Felon]

Darun!

Igen, más igáját is. Legfőképpen. Tulajdonképpen csak a sajátját nem. Sokszor elgondolkozom azon, hogy miért kell mindenkinek az, ami a rossz. Ami fájdalmat okoz, ami állandóan belerúg és eltapos. Soha nem kell az, ami ad, és ami képes is adni. Az ember örök szenvedésre van ítélve. És tulajdonképpen az is aki adni akar. Mivel a másiknak az kell, ami belerúg, így akaratlanul is beletapos abba, aki adni akar neki, amaz pedig akkor is őt akarja. Ez egy örök körforgás, és gratulálok annak, aki ki tud törni belőle Ne feledd, amit említettem délelőtt, tudod, amit nekem mondtak nemrég. "Nem menthetünk meg mindenkit." Ez annyira igaz. Mert közben felmerül a kérdés: bennünket ki ment meg?

Én Vavyan Fable-t olvastam így. Felnevettem a buszmegállóban, és az emberek elmosolyodtak rajtam. Élvezem, hogy mostanában ha utazom a buszon, nagyon sok ember kezében könyvet látok. A sors iróniája, hogy én már nem nagyon tudok buszon olvasni.. felfordul tőle a gyomrom, és megfájdul a fejem is. Ezért kattantam rá a hangoskönyvekre

Na és a jó öreg, sohasem megkopott mosoly. Gyógyít. Én tudom. Rengeteget gyógyít. Olyan, mint mikor egy esős tavaszi/nyári délutánon - mint amilyen a mai - kibújik az összefüggő felhőzet mögül a nap. Történhet sitty-sutty, és minden aranysárga színben pompázik, vagy történhet lassan, méterenként aranyozva be a világot.

Esténként felmérést kellene készíteni, mennyit mosolyogtam ma? Mosolyogtam valamin, valakin, szívből, kényszerből, akaratlanul, vidámságból, és csak úgy.

Szétszállhatunk a szélben, mint pernye,

[Darun]

Konnichiwa!

Ez szép gondolat volt! Azért engedtessék meg hogy ellent mondjak! Nekem nem az kell, ami rossz! De tudod, csak a fájdalmak árán tudjuk értékelni a jót. Minél többet szenvedünk érte, annál fontosabb lesz! Az ember soha nem becsüli meg azt, ami csak úgy az ölébe hull. Ezt nem kell bizonyítanom, ez tény! És vannak emberek, akiknek szükségük van arra hogy kűzdjenek, mert ez hajtja őket előre, ez mutat nekik utat, ez ad értelmet az életüknek! Mert ez van a lelkünkbe égetve! És... igen, arról, akibe belerúgunk, önkéntelenül is... Sed jut eszembe. Avagy... Gabrielle, ha így jobban ismeritek! És most megérdemelten viselem ezt a sorsot! Az ember visszakapja zt, amit ad, akár rossz volt, akár jó. Nem lázadok ellene! És persze... itt vagytok nekem ti is. A barátokba az a jó, hogy úgy adhatnak, hogy nem kell érte semmilyen viszonzást várniuk. És persze... meg kell említenem Eleinort is. Aki mindíg ott volt velem, akinek mindíg volt egy jó szava, és aki végül... bebizonyította nekem hogy ő is "csak" ember. Mindenkinek vannak hiábi, kinek több, kinek kevesebb. És kinek mennyit nézünk el. És soha, mondom soha ne azt nézd, hogy mások tudják-e hogy mit tettél értük! A lényeg hogy te tudd! És Kyel majd ez alapján ítélkezik feletted, ha eljő az időd!

"Akit szeretsz, annak igáját is húzod." -sumér mondás

Syned