Jump to content
Kalandozok.hu - M.A.G.U.S. Szerepjáték
Sychter

"Ez vagyok én!" - Vélemények

Recommended Posts

Üdv!

Csak szeretném még egy felkavaró sztotival gyarapítani az itt elhangzottakat :D Namármost:

Az alany egy tiadlani kardművész akinek egész türhető előtörténete van.Ha azt nézzük az értékei nem is tápok csak van egy kedves különlegessége ami a játékosa szerint egyedivé teszi a karaktert(és itt röhögtem és sírtam halálra magam kínomban):Kettö pontosan kettö slankarddal rendelkezik egyik az apjáé másik a nagyapjáé volt.Ezzel a kettő :? karddal a következöképp támad:elsö kör jobb kard kardrántás hüvelyböl(egyböl már csak akkor is ha veszélyesnek ítéli a fazont és az fenyegetöen mozdul) csonkolás valamely kézre...2.lépés kardrántás: a bal hüvelyben lévö kard elvégzi a munkát vagyis csonkolás a másik kéz és mindenképpen halál mielött a másik cselekedne..olykor a két lépés egyszerre történik meg... :shock: a következő áldozat elött persze mindkét kard visszakerül a tokba nehogymátr ne lehessen fénysebességgel kirántani...öööö...a KMünk elküldte gondolkozni és nem jött rá a hibákra... :roll:

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Na, zavarjuk meg az állóvizet...

Kedvenc életútkarim tényleg izomra lett tápolva, de a km mindig olyan akadályokat állított az utunkba, hogy kb minden kaland végére az életerőnk az 1 ép-t, fájdalomtűrésünk az 5-10 fp-t súrolta (kedvenc esetem az volt, amikor kellett vinni egy bolond alkémistának egy vödörrel az elveszett lelkek tavából...). Pedig ahoz képest hogy még kezdő volt a csapat, mindenki olyan "hivatást" választott, amit ki tudott játszani, kihasználni az előnyeit stb... Viszont a km kikötése az volt, hogy a jk-k mindenképp üssenek el az átlagtól... Na jól van, a törpe harcos és a harcművész az maradt... de az az alkoholista kretén varázsló... (viszont remekül forgatta mozaikmágiát, az szent) totál röhelyes volt!!! Én pedig így kerültem ki egy NAGYON renegát ikerrel... A km egyébként nem vérpisti volt, hanem egyszerűen szerette NAGYON kétesélyes kihívás elé állítani Jk-it...

Üdvözlet!

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Azért ne értsetek félre... nálunk is a legfőbb tényező a szerepjáték volt. Az első kalandban a km-nek nem tettük könnyűvé a dolgát. Próbálj tartós partit csinálni egy toroni renegát ikerből, egy tiadlani harcművésznőből, egy tarini törpe harcosból, és egy dorani varázslóból...

És ő megcsinálta. Egyszerűen olyan helyzetet teremtett rögtön az első kalandban, amit csak úgy vészelhettünk át, még így is totál csiszre, hogyha félretesszük az ellenségeskedést. Aztán a második kalandban az első kaland utóhatásai, egy-két fejvadász. A karik megismerkedtek, összeszoktak, sőt a harmadik kalandra össze is barátloztak. (a negyedikben pedig meghalt a törpe és a harcművész) az én karim ment bosszút állni (azt hitte hogy a varázsló is halott), és a km pedig ébresztgette a karimban a bűntudatot, mert hogy a többieket az ikrek ölték meg, mert éppen rám vadásztak... hát igen.

Üdvözlet!

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Érdekes, hogy mindenki a kariját tápolja, ha meg akarja izzasztani a KM-et, vagy épp vérfürdőhöz van kedve. Az értékek az esetek 90%-ában nem érnek semmit, a játékos teljesítménye és ötletei a mérvadóak (jobb KM-eknél legalábbis). Az én Orwella-boszim értékeinek átlaga 13,5 volt úgy, hogy az észlelést is beleszámoltam. Ez szélsőségeket eredményezett, pl. 6-os erő vs. 19-es szépség. A nagy durranás ott van a karakterben, hogy nem renegát (!!!!!! láttatok már ilyet??). Ez azt jelenti, hogy szerves része a Romlás Virágai boszorkányrendnek, van anyja (!!!) és még apja is (!!!). Az anyja a Romlás Virágainak egyik magitora, az apja pedig a Kard Testvériség viszonylag magas rangú elöljárója. Úgyhogy elindult világot látni az egy szem kicsi leányka, aki halál jellemével csaknem az összes útjába kerülő férfit feláldozza Orwellának. Ha valaki ezzel nem ért egyet, apucival és anyucival gyűlik meg a baja.

Szerintem teljesen normális az, hogy ha valaki nem úgy válik kalandozóvá, hogy kihal mellőle a családja vagy renegáttá válik, hanem úgy, hogy emellett normális élete, családja, szerettei, rokonai, barátai vannak. Csak hát ugye ehhez már egy csöpp kreativitás is kellene, ugyebár?

Még valami: Orwella híveit gyakran azonosítják a pszichopata gyilkosokkal, akiknek az elméjük megbomlott. Ki kell, hogy ábrándítsam őket: az Orwella-hívők sem mészárolják le a családjukat, vagy saját falujukat, stb. Náluk is mindennek megvan a maga rendje s módja. Ahogyan Ranagol hívei sem tocsognak egész nap a vérben. Ki lehet játszani a halál jellemű karaktereket is egyetlen kockadobás vagy gyilkosság nélkül. Igen, sajnos ez is kreativitást igényel.

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Szerintem az teljesen a jk-n múlik, hogy renegátként akarja e indítani vagy sem... De azért azt a helyzetet képzeljük el csak, hogy teszem azt a karinak ott van a hátában egy egész fejvadászklán, pl ikrek vagy krán, vagy az északi embervadászok. Õszintén, ki az az idióta aki packázna velük? Bár tudom, jó km megoldja... A halál jellemmel kapcsolatban. Valóban, a halál jellem nem azt jelenti hogy a karakter gyakni fog csak úgy, hanem pl azt hogyha rátámadsz, akkor esetleg nem engedi, hogy még egyszer elkövesd azt a hibát, bár ez már a semlegesben is benne van...

Üdvözlet!

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Valószínűleg (ha a való életet vesszük alapnak) a dolog úgy szokott működni fejvadászéknál, hogy ha tagja vagy a klánnak, és netán bajod esik, ők nem fognak érted bosszút állni. Sőt, ha packáznak veled, oldd meg magad, hisz személyes ügy. A klánod sz*rik a személyes ügyeidre, ha csak nem béreled fel őket magad (mert hát ilyet is lehet). A klánnak nem érdeke az, hogy megöljön valakit, csak mert az veled packázik. Ha nem tudod megoldani, a te bajod. De ha a te privát ügyeid miatt valami elromlik, leginkább téged nyírnak ki. Egy fejvadászklán a legritkább esetben működik testvériségként. Elég csak abba belegondolni, hogy a mai maffiózók közt is általában a maffiózókat gyilkolják meg, ha magának keveri a sz*rt, ahelyett, hogy megvédenék őket.

Persze, ha az apád a klán vezére, mindjárt másképp fest a dolog.

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Üdv!

Egyetértek Tigwyn kalandozótárssal, több dologban is.

A tápoláshoz csak annyit tennék hozzá, hogy egy jó KM minden további nélkül tud kezelni egy tápos karaktert is, tud neki méltó ellenfelet, meg kalandot is mesélni. Csak akkor van baj, ha a csapat más része nem ilyen tápos, mert akkor ugye csak egynek jut majd minden... bár még ez is orvosolható. A legfőbb probléma azonban az, hogy ha a tápos karakter is meg lett szorongatva, akkor legközelebb még tápabbal akar majd jönni, mert ugye a múltkori nem volt elég ahhoz, hogy mindenkit kisújjal lenyomjon... és ez a végtelenségig mehet. Ezért (is) nem szeretik a KM-ek a tápolós játékost.

És valóban, lehet kifejezetten nem tápos karakterekkel is igen jókat játszani... emlékszem, egyszer a KM visszaadott egy rendesen kidobott karakteremet, hogy válasszak nekki 3 varázstárgyat, mert nem elég táp a csapathoz... Mégis jól sikerült a játék.

A klánokhoz. Varus, szerintem nagyon nem a JK-n múlik, hogy renegáttal indul, vagy sem. Illetve nem olyan egyszerű, hogy csak eldöntöm és kész. Sokan választják a renegátsgot, hogy megszabaduljanak a klán kötöttségeitől, csak enneky ugye hátránya, hogy el kell szökni (jobb KM ezt le is meséli) illetve az állandó üldöztetés. A klántagoknak sem könnyű az élete, hiszen akkor be kell tartani a klán törvényeit, érdekeit. Nem mehet a saját feje után, előbb utóbb szükségessé válik a renegátság... nem véletlenül írja az alapkönyv ezt. Egy klántag nem kalandozó.

Ha meg vét a szabályok meg a klán érdekei ellen, jön a büntetés, és ezt megúszni csak a meneküléssel lehet...

És egy alvilági klánhoz való tartozás bizony nem jelenti azt, hogy ha megvertek, akkor majd jönnek a cimborák és segítenek. Jól írta Tigwyn. Csak addig áll mögötted a klán, amíg az ő ügyükben jársz el. És a társaid nem a te megvédéseb miatt fognak jönni, hanem, hogy bevégezzék a klán feladatát, amit gyenge társuk nem tudott. :) Ha pedig a saját ügyeid miatt bajba kerülsz, akkor magadra vess, ha pedig még a klán nevét is belekevered, akkor pedig biztosan számíthatsz a büntetésre...

Egyébként egy klántagnak ritkán van ideje saját ügyekre. (ezért nem is igen lehet kalandozó) Nem azért nevel fel, képez ki egy klán egy fejvadászt, hogy aztán szélnek eressze, hogy csináljon amit akar. Nem. Jönnek a feladatok, a szolgálat, küldetések. Szigoró szabályok szerint. Ellentmondásnak pedig helye nincs. Nem azt jelenti a klántagság, hogy szabadon garázdálkodok Yneven a társaimmal, aztán, ha bajba kerülök majd a klán varázslója kaput nyit, és ideküld a megsegítésemre K10 fejvadszt...

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Üdvözlet!

A poén az, hogy igazándiból a karinak a km-től kapott varázstárgyai voltak kicsit erősek (ezt mondtam is a km-nek). bár a varázstárgyakat 5.-6. szint körül kezdtük kapni, akkor se nagy mennyiségben (és ez így volt jó) majd hirtelen 8.-9. tsz körül kaptam egy olyan kardot, hogy csak néztem. Kár hogy azt a szintet össz-vissz ketten éltük meg a partiból. A kari átlaga 14-es volt, mint mindenkié. Egyébként szerintem a fejvadásznak a képzettségeit kell jól kihasználnia, nem a fő képességeit. ( fő képességekről csak annyit, hogy szerintem az egyik legfontosabb egy átlagnál kissé magasabb Iq, és egy jó asztrál.) De ha akcióba voltunk, akkor többnyire a képzettségeinkre hagyatkoztunk.

A másik téma a fejvadászklánokról: Teljesen igazatok van...

Üdvözlet!

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Ezt a varázstárgy-adogatós dolgot kmre válogatja... volt olyan 7ik szintű paplovagom, akinek a szent szimbólumon kívül nem volt varázstárgya, de volt olyan 5ik szintű is, aki alig bírta el a varázstárgyait! (Pedig volt erő kesztyűje is) De lehet adni olyan varázstárgyakból sokat a jk-knak, amik fogyóeszközök, pl: varázsital...

Szeretem az ilyen dolgokat, csak nálunk sajna kimarad a mesélésből, ugyanúgy, mint a betegségek, & a 30 körön át tartó harcok! Viszont ami pótol a kimaradásokért, az a fordulatos mesélői munka.

1-2 hete csináltam 1 fejvadászt (erre azért volt szükség, mert a játékos körünk bővült 2 taggal, és mindenki kezdett 1 új karit) aki a toroni ködfivérek közé tartozik! Az elősztori a lényeg: Nem renegát, a nagyapja a srácnak tiszteletbeli tag (egy egész életen át tartó szolgálat miatt), & félvér kyr, az apjának pedig vezető szerep jut a klánon belül. Apuciék elintézték, hogy álküldetéseket végezzen a klán számára, mert látták a jk-n, hogy nem bírja a kötöttséget!

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Udv!

Elmes megoldas, az biztos.

En a magam reszerol nem szeretem az ilyen "maradok a klannal, de azt csinalok, amit akarok" megoldast. Nem veletlenul irja a konyv, hogy a JK fejvadaszok legyenek renegatok. Persze a jatekosnak kenyelmesebb, ha nem kell menekulnie...

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Akár kezdhetném így is: egyszer volt, hol nem volt!

Hogy ki vagyok? Egy megkeseredett elf aki mindenét elvesztette!

Nevem Fyorron Twara! A szüleimet nem ismerte, varázslók neveltek. Meg kell hagyni, szemléletükkel ellentétben eleinte kardforgatót akartak belőlem. Csenevész alkatom nem volt a kemény tréningekért oda. Mestereim hamar visszaküldtek a nevelőimhez. Engem amúgy is jobban érdekelt a mágia. Viszont kitanultam egy- két dolgot a kardforgatásból is, pl.: kétkezes harc, hosszúkard forgatása, íjászat, lopakodás, stb.! A mágusi iskola befejeztével mikor a tudásom számadására került a sor elkövettem életem hibályát! Testvéremmel (akit a harcosok neveltek) elmentünk Elfendelbő Illinor kráni határvidékéig. Beleszaladtunk egy kisebb szedett, vedett ork hordába. Testvéremet megölték, a mesteremtől kapott medál segítségével tudtam elmenekülni. Az irónikus az egészben az, hogy aminek az életemet köszönhetem majdnem el is vette azt. Az erőmet meghaladó amulett miatt fizikai álapotom romlott, nem tudtam megbírkózni testvérem halálával és az annak szenteltem minden időmet, hogy rátaláljak arra a tárgyra ami korlátlan manát biztosít a számomra! Ezért nevelőim és egyben mentoraim, az első sikeres vizsgát követően eltanácsoltak!

Hát így vált egy zárkózott elfből kalandozó!

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Üdv Kalandozók!! Az én kedvenc kalandozóim /én meséltem nekik élet-utat kb. 8 éven keresztül/: Gabe / Toroni elitharcos/, Oren /Boszorkánymester/, Chiqo /Kráni fejvadász/, Vándor /Kráni fejvadász/, Bem /Barbár/.... és az NJK.-ek. Hatalmas egyéniségek voltak, jól játszottak a 12. szint környékén maradt abba a mesélés! Többször voltak fogságban, Oren meghelt-de feltámadt /durva de mikor elmondta, hogy mit csinál csak aszisztáltam mellette de hát ilyenek a 11. szintü Bm.-ek!!/ Mostanra letelepedtek, mindenkinek családja van /szeretöik/, gyerekeik és ami a legfontosabb Emlékeik!! Sokan üldözik öket, mind eddig sikertelenü. Ha valaki látja öket értesítse a Toroni Ikreket és jutalma nem marad el!!l

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Mélységes tiszteletem!

Nos, nekünk is van egy csapatunk, 8. TSZ környékén. Nem mondom, hogy nem vagyunk táposak, mert azok vagyunk (főleg az én karakterem, de mondjuk varázsló esetén már alapesetben felmerülnek ilyen szinten a tápolás dolgai). De igyekeztünk olyan dolgokkal szinesíteni az életünket, amik nem feltétlenül a karaktert magát tápolják. Az egyik karakter egy hipochonder Krad-hitű Aranykör lovag. Imádom. Szegéyn nem bírja a térkapuzást, így már többször hányta össze Erion főterét és a varázslóm ruháját is. Szóval ez a lovag egy grófi családból származik, és a Manifesztációs Háború és az ibara krónikása és térképész. Most éppen az Aranykört segítjük ki az Ibarában. Baromi élvezetes szerintem, ahogy a lovag, meg az apródja minden érdkesebb dolgot lejegyez, és mindent lerazol, ami az útjába akad.

A másik karakter egy tolvaj, aki nemrégiben nyitott egy fogadót. Amit persze a lovagunk "tiszteletére" elnevezett a Fogadó a Bolond ovaghoznak. Egyébként a karakter varázslónak álcázza magát, rúnázott köpenyben jár (amivel persze semmit nem ére el, de mivel vet fel Rúnamágiát Af-en, ezért egész szépen rá tudta pingálni a rajzokat a köpenyére), és bottal hadonsázik. És elképesztően mókás helyzetekbe sodródik minduntalan.

Az én karakterem pedig kalandjaink során két aprócska várra tett szert. Az egyiket a Távol-Kelet Quironeián, amit azóta is bővítget, a másikat pedig Tiadlanban, egy pártütő ottani nemestől. Végülis a kiráyl nekemadományozta a várat és a mellette levő földeket. És iszonyú izgalmasnak tartom, ahgoy a karakter sajtá kis zsoldossereget képez magának, miközben bátyjától igyekszik ellesni a Birtokigazgatás fortélyait, közben attól retteg, nehogy a toronia kfelfedezzék, hogy mit is művel a Quironeián egy doran ivarázsló.

Nem szeretem a túlzottan is tápos karaktereket. De ha jól ki annak játsszva, akkor nagyon élvezetesn lehet velük játsszani. Például már mi sem indulnuk általában világmegvátló kalandokba. Hanem segítünk egymásnak. És a karakterek mindennapi életéből adódó problémákat játsszuk le. Szerintme ez az igazán izgalmas játék. Nem a "Nah, már megint ugrálnak ott Daumyrban, menjünk, rúgjuk le őket" típusúak... Főleg, hogy mindengyik karakterünk a maga módján lökött..

Szívesen hallanám a Ti véleményeteket is.

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Üdv!

Szerintem nem kell semmiféle hatalmas mágikus ereklye ahhoz h vki táp legyen és egyben megmaradjon jó szerepjátékos is. Egyszerűen magasabb szintü karakterekkel kell játszani és ahhoz mérten kell kalandot kidolgozni. Amúgy a szerepjátékban pont ez az igazán jó ha elismert hős vagy. Az ETK-ban is le van írva h a játékos karakterek Ynev hősei...

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz
Vándor

A mi csapatunk is érdekes volt...

Amatőr szinten játszottunk (és játszunk a mai napig) az elején, mikor még csak ízlelgettük a játékot, inkább a zúzás volt a lényeg...

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Mentálcsavar III-n volt egy érdekes kis csapat. Ezeket ők mesélték nagy büszkén: mind a négyen Gilron-papok voltak. Természetesen pisztolyokkal, puskákkal felszerelkezve, amiket mesterfokon kezeltek. Nem is tudott persze besülni a kezükben. Egyikük kijött 7., a többi hatodik szintre és manapontjaikat össze tudták adni. Wtf? Szóval simán nyitottak síkkaput. Aztán a tűzfegyverekkel: körönként! kétszer v négyszer lőttek, ép sebzés powa: körönként akár 120 Ép. Nem kellett volna esetleg újratölteni? V hasonló? Halhatatlanok, mert Ép-jüknél fogva össze vannak kötve, és persze az asztráljuknál fogva szinttén. Istenek itala, Manatöltő ital, +60 CÉ-t adó varázskő, 20kg puskapor jelentette a felszerelésüket. Szépséget meg direkt levették 3-ra h több értékük maradjon. Asszem Terminátor és a Hegylakó kereszteződését sikerült megspékelniük Gandalf varázshatalmával..... sajnos mindig lesznek ilyenek

Creep

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Üdv!

Akkor mit szóljak én?! Sikerült beszerveznem pár embert a M.A.G.U.S.-ba így már a koleszban is tudunk játszani ( csak én vagyok KM). Az egyik kardművésznek akinek mesélek a bátyja is KM és minden hétvégén játszanak. Első alkalommal 2 slankarddal indult (elmagyaráztam neki hogy ez nem lehet), utána hétfőn azzal állítot be hogy van 2 elfíja (kaland közben megsemmisültek), következő héten egy csomó puskaport szerzett (ellopták), most egy rúnázott slankardja van és félig démon. Ja és akkor kaptam gütaütést amikor boldogan újságolta hogy előző kalandjában levágott 74 katonát. (Csak 3. szintű.)

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Creep erre tudok egy mondást: A varázsló nem attól varázsló hogy varázsol, hanem attól ahogyan gondolkodik.

Bármelyik mágiaforgatóra átírható. Szerény véleményem szerint. Számomra akkor is a kalandozók csúcs lőfegyvere a kahrei marad... meg van még benne pár bug... lásd az egyezményt kahre és a többi népség között... hát én bemeséltem volna nekik egy toroni iker alakulatot, megnéztem volna, hogy élték volna azt túl... Pedig semmi hardcore...

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Csatlakozok az előttem szólóhoz.

Jól kell tudni játszni (nem tápolni). Ha a csapat összedolgozik, akkor sok mindent el lehet érni. Pl. egy sima 5. szintű harcos, egy mágikus fegyverrel képes kinyírni egy Sytixet, ha a csapat támogatja, erre volt is egy leírás.

Mikor még annó meséltem egy 3. szintű törpe harcos (JK) lazán elintézte a 8. szintű gladiátort, pedig nem volt a dologban semmi tápolás. Csak bevetett pár trükköt, kihasználva pl. méreteit.

Egy fejvadásszal meg bármikor kinyírok neked 100 katonát is, csak legyen hozzá elég idő (úgy 6-7 óra tiszta játékidő), meg a játékan teljen el pár nap. Itt egy kis baleset, ott egy kis méreg, amott pár csapda, meg egy kis összeugrasztás és akkor még kb. elő se vette a fegyverét. Majd talán az tolsó 10-re. :)

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Pár éve nekünk is voltak ínyencségeink sajnos...jó volt félistennek lenni, azóta ez teljesen megváltozott (az a bizonyos fej lágya :) ) Társaim termései: Fejvadász-BM ikerkaszt, nomád sámán-nomád harcos ikerkaszt, Verrion h'anthall ( asszem :) ) megtartó aki már küldött és ÉPből elf hatalkomszavazik meg 4szeres rúnás pajzs-kard ... :roll: Hiába...16-17 évesek lehettünk :) Aki tápol az előbb utóbb eljut arra a szintre h megunja a játékot, mert telhetetlen és idővel észreveszi h már nem reális a karaktere, akkor ha minden igaz meg kell unnia a játékot és 1. szintről kell indítani valamit :)

Hozzászólás megosztása


Link a hozzászóláshoz

Ülj oda az asztaltársasághoz...

Hozzájuk szólhatsz anélkül is, hogy bemutatkoznál. Ha ismert kalandozó vagy, Fedd fel kiléted hogy megismerjenek.

Vándor
Válasz a témára...

×   Formázott tartalmat illesztettél be.   Formázás megszüntetése

  Only 75 emoji are allowed.

×   A hivatkozásodat beágyazta a gépszolga automatikusan.   Mutasd inkább hivatkozásként

×   A Pszi-emlékfelidézés sikeres volt.   Szerkesztőablak kiürítése

×   You cannot paste images directly. Upload or insert images from URL.


×
×
  • Új...