Jump to content
Kalandozok.hu - M.A.G.U.S.

Eretnek Tanok


Recommended Posts

Shei Shi'enn lassan megnyugodott annyira, hogy szóhoz tudjon jutni....

- Nem nem nem! Nem sietek sehová, jól érzem itt magam...és Tőled sem "félek"már :wink: Meglepődtem ugyan, hogy mi "szél" hozott erre-legutóbb még a Fogadóban láttalak-de nagyon örülök, hogy itt vagy-mondta, majd ölelésre nyújtotta karjait.-A kápolna mögött, a ligetben, van egy kis pad, ott nyugodtan beszélgethetünk...gyere és mesélj...van elég időnk...

Link a hozzászóláshoz

Black Knight annyira meglepődött, hogy az arcáról is le lehettett olvasni. Zavarba jött, ami nem volt éppen jellemző rá. Szinte észrevétlen biccentett, mire a páncél kinyílt, és ő kilépett belőle. Termete így is óriási volt, a legnagyobb barbár is csak az álláig ért volna. A csodálkozás lassan eltűnt az arcáról, és visszatért rá az iménti mosoly. Megölelte az elf nőt, arcára lágy csókot lehellt. Hirtelen valami furcsa érzés kerítette hatalmába. Eddígi élete során talán ha három olyan lénnyel találkozott, aki minden kétséget kizáróan hatalmasabb volt nála. De érezte, hogy az elf nő valamennyiüknél hatalmasabb. A látszat tehát csalt. Kisfiús csodálattal nézett az elf nőre, kissé elpirult.

-Igazán megtisztelsz! -mondta, és lehajtotta a fejét. A páncél ismét visszacsukódott és nem mozdult többé, a lovag pedíg már figyelemre sem méltatta. A kápolna mögé kísérte az elf nőt, megvárta míg leül, aztán félénken megszólalt, a kezdeti magabiztossága már rég elszállt.

-Nem lesz szép látvány, de úgy érzem előtted vétek minden hazugság. -súgta és vonásai lassan megfolytak. Arca megnyúlt, teste elvékonyodott és még magasabb lett. Bőre szűrkés árnyalatot öltött, újjai valószerűtlenül hosszúak lettek. Látszólag teljessen meztelen volt, de a Shei Shi'enn erre csak abból következtetett, hogy az alak tesét teljessen elfedték a tetoválások. Mivel már zavaróan magasnak találta magát, így leült a földre, közvetlenül a nő elé.

Link a hozzászóláshoz

Az éjszaka csendes volt és nyugodt.A távolból néha farkasüvöltés hallatszott de ez nem zavarta az elf nő és a "Lovag" beszélgetését...

-Ezen a helyen nem sokan fordulnak meg mostanában, Te hogyan találtál rám mégis? Mesélj bármiről amiről úgy gondolod, hogy rám tartozik, vagy szeretnéd velem megosztani...S azt mondod kérni jöttél...Mondd csak nyugodtan, igyekszem minden tőlem telhetőt megtenni, hogy segíteni tudjak Neked...

Link a hozzászóláshoz

-Nos, bevallom hogy igaziból nem miattad vagyok itt. A varázslót figyeltem, de most van egy kis időm, és mivel neki most nincs rám szüksége, ezért gondoltam megszólítalak. Õszintén szólva kellemessen csalódtam, hiszen nem számítottam rá, hogy egy "nővéremre" bukkanok. Most már persze nem olyan fontos a varázsló. Legalább is egy rövid időre. Először a kérésemet mondanám el. Bár attól tarok, hogy már tárgytalan. A nekromanta nemsokára meg fog halni. Lett volna egy esélye, de a Sors másképp rendelkezett. Meg kell bűnhődnie hibáiért. EH! Talán nem ezzel kellett volna kezdenem, sajnálom. Hogy mindent megérthess, elmondok egy történetet, de előbb szeretnék kérdezni valamit. Mire gondoltál, mit éreztél, amikor először találkoztál vele? Kérlek írd le pontossan, nagyon fontos lenne!

Link a hozzászóláshoz

Shei Shi'enn hirtelen úgy érezte forog vele a világ.Megijedt...Nem a Lovagtól félt, attól amit mondott.Megszünt körülötte a világ...és csak egy mondat dübörgött az elméjében:" A nekromanta nemsokára meg fog halni."...

-Most ijedtem meg csak igazán...hogy értsem azt, hogy "nemsokára meg fog halni"?! Mit akarsz ezzel mondani?! S, hogy mit éreztem, vagy, hogy mit érzek? Nagyon nehéz szavakba önteni az "emberi" érzéseket.Olyan ez... bár először látod, mintha mindig is ismertétek volna egymást, csak egy ideje nem találkoztatok...azután elkezdtek beszélni, s olyan , mintha soha nem is váltatok volna el...mintha egy láthatatlan kapocs mindvégig összefűzött volna...úgy éreztem fontosak vagyunk egymásnak...De amit most modassz azzal igazán megrémítettél...Mostmár beszélj! Tudnom kell, hogy mi történt, s mi fog történni...S azt is, hogy Te ki vagy? S miért nevezel "rokonodnak", "nővérednek", mert én már semmit sem értek...

Link a hozzászóláshoz

Black Knight meglepődött Shei Shi'enn reakcióján. Nem gondolta volna, hogy ennyire elszomorítja a nekromanta halálhíre. Egy pillanatra megbánta, hogy eljárt a szája, előre nyúlt, meg akarta fogni az elf nő kezét, a mozdulat azonban félbeszakadt. Hirtelen egy nő arca -régi emlék- jelent meg a szemei előtt, és úgy kapta vissza jobbját, mint ha megégette volna magát. Zavarba jött, aztán mert nem akarta magát jobban lejáratni a nő előtt, megszólalt:

-Nos, hogy a kérdéseidre választ kaphass, el kell mesélnem egy történetet. A világmindenség kezdetén minden anyag egyetlen helyen öszpontosult. Ez a hely egy óriási bolygó volt. Ezen kívül csak a végtelen űr létezett. És még valami. A tiszta és nyers mágikus energia. A mana valójában egy végtelen tudat anyagi megnyílvánulása. Nevezzük hát Mindenhatónak. A Mindenható nem rendelkezett hagyományos értelemben vett "testtel" ezért elpusztíthatatlan volt, hatalma pedíg korlátlan. Az egyetlen planéta felrobbant, az anyagok szerte szálltak az univerzumban, csupán a központi mag maradt a hején, mementóul, hogy itt található a mindenség középpontja. Ez a mag egy különleges anyagból épült fel, amely csak itt volt megtalálható. Ez az anyag kristályos szerkezetű volt, a planéta egyik fele kék, míg a másik fekete színű "kő". Később az anyagok bizonyos helyeken koncentrálódtak, és kialakultak a bolygók és a csillagok. Aztán a Mindenható akaratából létrejött az Élet. Mivel a Mindenható nem volt se jó, sem gonosz, az egyensúlyra törekedett. A mag kék felén megteremtette Atyánkat, hogy védelmezze az Életet, míg a sötét felén a Gonosz öltött testet. A Mindenható magára hagyta Atyánkat, hiszen a feladata adott volt, és így a Mindenható a saját dolgaival foglalkozhatott. Az Atya legfőbb feladata az Élet védelme volt. Idővel az élet sok, távoli helyen is kialakult, és bár Atyánk hatalma felfoghatatlan, még sem maga szállt szembe a sötétséggel. Létre hozott hát öt lényt, akik rendelkeztek az ő tudásának egy-egy darabkájával, és megparancsolta nekik, hogy segítsenek felnevelni a gyermekeit, akik közvetlenül látják el az egyes "élő" bolygók védelmét. Megszületett hát az első gyermeke, kinek hatalma Atyánkéhoz volt hasonlatos. Mire az első bolygón kialakult az értelmes élet, az Első készen állt a feladatra. Az Elsőt kilencvenkilenc testvér követte még, mindegyikük egy bolygó élővilágáért felelt. A hatalmuk azonban egyre csökkent, ezért Atyánk a fiatalabb nemzedékbe agresszívabb lelkeket plántált. Én a Huszonötödik vagyok. Azért neveztelek nővéremnek, mert előttem születtél, bár nem tudnám megmondani, hogy hányadikként, hiszen a nálam idősebbeket nem nagyon ismerem. A nekromanta a Századik volt, bár kilencven ötödikként született, a sorszámot még is az határozza meg, hogy mekkora a hatalmunk, ill. hányadikként hagytuk el Atyánkat. A Századik azonban mindannyiunktól különbözik. Az ő tanítása még javában folyt, amikor a Gonosz útra kelt. Serege rettenetes volt, ereje elsöprő. Az Elsővel végzett először. Ekkor Atyán elhatározta, hogy a Századik egy fontos feladatra lesz nevelve. Titokban átcsempészték a Gonosz oldalra, mert azt remélték, hogy sikerül megakasztani a támadást, legalább addíg, míg mi is felkészülünk. A Századik feladata tehát az volt, hogy időt nyerjen, felderítse a sötét erők mibenlétét és azt a gazdái ellen fordítsa. Mivel a lelke "sebezhető" volt, fenn állt a veszéjje, hogy a Gonosz elragadja. Ezért hát a lelkét hozzákötötték a Kilencvenhatodik testvérééhez, aki képes volt őt kordában tartani. Azért őt választották, mert a Gonosz következő célpontja a Kilncvenhatodik volt. A lényeg, hogy mindkettőjük mestere meghalt, a Századik azonban túlélte. A Gonosz ezután mgg rengeteg bolygót elfoglalt, míg nem elérték az én világomat. A háború rövid volt és véres. Bár a bolygót elfoglalták és minket is sikerült megölniük, elmenekítettem testvéreimet és egy másik planétára költöztünk. Az Invázió véget ért, hiszen olyan veszteséget volt kénytelen elszenvedni az Inváziós Erő, melyet nem volt képes pótolni. A mostani bolygómon születtünk újjá, ahol felvettük a harcot a Sötétség erőivel. Két fiatalabb testvérem azonban kénytelen volt a nulláról indulni. A Századik most egy próba előtt áll, melyet egyedül már nem fog tudni teljesíteni. Megkerestem a Kilencvenhatodikat, de úgy néz ki, hogy magára hagyja testvérét. Tudom, egyelőre zavaros a történet, de majd elmondom a részleteket is. Kérdezz bátran, szívessen válaszolok!!!

Link a hozzászóláshoz

Üdv. Darun :-) !

Nos, nekem, ha jól rémlik most, nov.19-ig megvannak a hozzászólások, talán csak az utolsó kettő-három hiányzik.Az utolsó bejegyzésem nagyjából a Nekromantáról és a párjáról szólt, pontosabban arról, hogy Ki is Õ? Ki a Nekromanta párja? Azt mondod itt ismerte meg, viszont én aligha ismerem :roll: ...Illetve arról, hogy miben segíthetnék én a Nekromantának...Memóriám kissé kusza, így aztán arra kérlek nézd el nekem az esetleges hiányosságaim :-)...

Eleinor

Link a hozzászóláshoz

Black Knight ismét elmosolyodott.

-Nos igen, a Kilencvenhatodik! Õ nagyon fontos szerepet tölt be a Századik életében. A Századik lelke hiányos és rendkívül kaotikus. És instabil. Ezért kellett mellé valaki, aki kordában tartja. Ezt a szerepet tölti be a párja. Ez ugyan is megnyugtatja a nekromantát. Ha a lány meghal, akkor a fiú lelke elszabadul és elpusztít mindent. Mivel eredetileg a Századik "egyszerhasználatos" lett volna, ezért nem jelentett problémát nála ez a kis kiba. De amikor a világa elesett és a hatalmát szabadjára engedte, ő megmenekült. Tanulva ebből kezdetben vigyáztunk rá, de ismét rátalált a párjára és mivel ismét elszakadt tőle, ezért előbb-utóbb összeomlik. Azért vagyok én itt, hogy ezt megelőzzem vagy csökkentsem a károkat. Sajnos azonban közvetlenül nem avatkozhatok bele a dolgokba, mert a nekromantát próba elé állítottam, és ezért az esküm értelmében csak szemlélődhetek. Arra szeretnélek kérni, hogy segíts nekem. Te vagy az egyetlen, akiről el tudom képzelni, hogy segíthet. Az, hogy a nekromanta itt ismerte meg a párjaát, azt jelenti, hogy itt, Yneven. Az én hibám, hogy ide jött. Már mint a nekromanta. Persze nekem kéne helyrehoznom, de nem tehetem. Kérlek jól gondold meg, hogy mit válaszolsz, mert a nekromanta veszéjjes ember. Gyakran tesz olyat, amit később megbán. Vigyázzni kell vele. És nem szeretném, ha úgy éreznéd, hogy kényszerítelek. Ha nem akarod, akkor találok más megoldást is. Komolyan!

Link a hozzászóláshoz

-Hmmm...jól gondoljam meg, hogy mit válaszolok?Ha nem akarom találsz más megoldást? Hát mondtam én olyat , vagy éreztettem Veled, hogy nem segítenék? Az persze más kérdés, hogy tudok-e segíteni...Azt hiszem túl keveset tudok ahhoz, hogy segíteni tudjak.Egyelőre fogalmam sincs, mi az amivel vagy amiben én segíthetnék... Viszont egyre gyakrabban van olyan érzésem, hogy csak hátráltatom a dolgok normális működését...Sajnálom...

Link a hozzászóláshoz

Black Knight arcára különös gyugalom telepedett, mosolya mély volt és őszinte, hangaja lágyan csengett:

-Már az is nagy siker lenne, ha hátrálltatnád a dologkat, hiszen időt nyernél vele. És ne félj, én sem tudom, hog mit kellene tenni. Ha tudnám, nem tartanánk itt. Már elmondtam volna. És nem, nem adtál rá okot, hogy kételkedjek benned. Egyszrűen félek, hogy nagy érzelmi megrázkodtatás érne. És nem kell tudnod segíteni. Akarnod kell, ennyi az egész. De ha információt vársz tőlem, ahhoz konkrétan kell kérdezned. Mire vagy hát kíváncsi???

Link a hozzászóláshoz

Hosszas töprengés után Shei Shi'enn halkan elkezdett beszélni:

- Emlékszel? Még beszélgetésünk elején megkérdezted, hogy mit éreztem, mire gondoltam mikor először találkoztam a Nekromantával? Most az én kérdésem az, hogy vajon Õ hogyan viszonyul hozzám? Lehet, hogy ezt a kérdést nem is Neked kéne feltennem, s az is lehet, hogy fel sem kéne tennem. Vannak kérdések, amiket nem kell kimondani sem, mert megvan rájuk a helyes válasz, valahol a lelkünk mélyén...Tudod-e, hogy hol vannak Õk most? Hová tartott innen a Nekromanta? És hol van a párja, a "Kilencvenhatodik

Link a hozzászóláshoz

Black Knight ismét elmosolyodott, mint már oly sokszor e beszélgetés alatt.

-Meglep, hogy mennyire ráérzel a lényegre. Már örülök, hogy téged választottalak. Az elején kezdeném. Megválaszolnám azért azt a kérdést. A Nekromanta nem olyan rég vesztette el a párját, alig pár éve. de neki ez sok volt. Ezen kívül mindíg akad valaki, aki "pártfogolja". Érdekes, hogy ilyen szempontból is inkább a nőkhöz vonzódik. Az előző pártfogójával megszűnt a kapcsolata, ezért most zavarodott. Mikor találkoztatok és ő jobban megismert, akkor elfogadott téged új mentorának. Bizonyos értelemben szeret téged és tisztel. Ez ritkaság nála. Nagyon kevés lényt tisztel. Még az Isteneket is csak megtűri, de sokukat nem tiszteli igazán. Akiket tisztel, azokra hallgat, közel engedi őket magához, de nem annyira közel. Az előélete miatt ösztönössen tart távolságot mindenkitől. Sok csalódás érte már. A Nekromantának most feladata van, melyet önmaga számára rót ki. A Sheralba tart, ahol megpróbálja megszerezni az elveszett tudás feletti hatalmat. A párja a maga útját járja. Neki is tanulni kell még az élettől, hiszen fiatal és bizonytalan. Az, hogy miért távolodtak el, egy nagyon jó és nagyon nehéz kérdés is. Mivel ők alapvetően egyek, ezért azt hitték, hogy értik egymást, de nem vették figyelembe a másik apró magánszféráját. Ezért apróbb nézeteltéréseik akadtak. Végül egy kaland során a Nekromanta meghalt, a csapat pedíg tovább állt. De vissza kellett térnie az élők közé, mert a túlvilág nem fogadta be. És most útrakelt, hogy beteljesítse végzetét. A próba pedíg a legnehezebb, amit valaha Kiválasztott kaphatott. Hiszen a végén önmagával kell megkűzdenie. Látszólag könnyű dolga van, hiszen egész életében ezt tette, valójában azonban soha sem dőlt el, hogy nyer-e vagy vesztett. Most kiderül!

Arcán kárörvendő mosoly suhant át. Aztán mert nem akarta megbántani a Shei Shi'enn-t, folytatta.

-Nagyon jól látod a dolgokat. Neked csak az utat kell megmutatnod, az első lépést neki kell megtennie. De bajban van, hiszen végtelen sok út van, és ő soha nem tudott választani. Egész eddíg csak sodródott az árral, de ennek most vége. Mert végül úgy is választania kell!

Arcán különös elégedettség ült. Igazából ő maga sem tudta a próba valódi mibenlétét. Csak a végeredmény számított. De Shei Shi'enn utolsó mondata még sokáig kísértett a gondolatai közt...

Link a hozzászóláshoz

E szavak hallatán Shei Shi'enn kissé zavarba jött-a Nekromanta "szereti" és "tiszteli" Öt- s zavarát leplezendő a Sheral hegységről kezdte faggatni a Lovagot.

- Szóval a Sheral hegységbe tart? Jómagam hallottam már egy két mende-mondát a Sheral hegység lábánál fekvő különös romokról, miszerint egykoron gyíklények lakták a helyet ahol most néma romok hevernek, s egy hercegről, aki ükapja sorsának felderítésére indul a Sheralhoz, de sokkal inkább érdekli a különös varázskönyv amely miatt ősatyja számüzetésbe került.Kissé elkalandoztam, még a végén azt mondod majd, hogy nem is hagylak szóhoz jutni...Mit tudsz Te a Sheralról? Milyen veszély fenyegeti ott a Nekromantát ?...csak, mert valami azt súgja nem lesz könnyű dolga...

Link a hozzászóláshoz

Black Knight elgondolkozva nézett a távolba.

-Természetessen ilyesmi meg sem fordult a fejemben. Én csak nemrég érkeztem Ynevre, egy hónapja sincs talán, így nem tudok túl sokat erről a világról. A Nekromantát igazából nem fenyegeti olyan veszély, amire gondolsz. Bár fizikailag nehezen fogja bírni, de a megmérettetés, ami rá vár inkább lesz lelki, mint fizikai. A Démonikus Óbirodalom területén ugyan is egy régi ereklyére lelt, a Sárkányfő-re. Ha valaki ötszáz évente egy alkalommal feljut vele a Sheral tizenöt legmagasabb csúcsára, akkor megjelenik neki a sárkány lelke. A sárkány mindent tud, csupán az élet értelme az, ami rejtve maradt számára. Ezért ha valaki megidézi őt, fondorlatos módon elbitorolja a testét, hogy közvetlen tapasztalatokat szerezhessen. Az ötszázadik év most van, és a Nekromanta arra készül, hogy szóra bírja a sárkányt.

Arcán hamiskás, sokat sejtető mosoly suhant át. Majdnem elnevette magát. Végül komolyra fordult, de a szemében derű csillogott.

-Hidd el nekem, nagyon mókás lesz! De nem értem, hogy miért jöttél zavarba. Nálunk természetes, hogy tiszteljük az idősebb testvéreinekt. Én például nem kedvelem őt, mert megtehetem, és mert nem értem őt. De téged én magam is tisztellek, hiszen idősebb vagy nálam. Talán előre megfontoltan ültették ezt belénk, hogy ne lehessünk féltékenyek fivérink és nővéreink hatalmára, de én szerintem ez természetes nálunk. Én ezt teljessen helyénvalónak találom. Egyébként tisztelek mindenkit, akinek nagyobb a hatalma, idősebb vagy egyszerűen bölcsebb nálam. Mivel te mindezen követelményeknek megfelelsz, talán megérted eme vonzalmunkat. A Nekromantánál ehhez jön még hozzá valami gyerekes ragaszkodás is. Remélem nem zavaró ez számodra!

Link a hozzászóláshoz

Most, hosszú idő óta először Shei Shi'enn arcán is halvány mosoly suhant át.

- Szóval Sárkány? Milyen furcsa véletlen.Épp a napokban akadt a kezem ügyébe egy Sárkány kódex.El is méláztam fölötte, mert hasonlót eddig még nem láttam.Igazán különleges könyv volt. Közben eszembe jutott egy másik történet is amit sárkányokról olvastam.Voltak benne elég rémísztő jelenetek, de volt egy-két igazán mulatságos is.Remélem igazad lesz, és a végén valóban azt mondhatjuk majd el, hogy jó móka volt. Ami a tiszteletet illeti, én magam is csodálok és tisztelek minden olyan lényt aki bölcsebb és tapasztaltabb nálam.(Kortól függetlenül) A gyerekes ragaszkodást is megértem, hisz hasonló érzelmekkel vagyok megáldva magam is...és nem zavaró...bár igazából el sem tudom mondani milyen különös érzés kavarog bennem. Ha azt mondom, hogy boldog vagyok mert ismerhetlek Titeket- Téged és a Nekromantát- ezzel mindent elmondtam...

- Na és Te Lovag? Hogy érzed most magad? Hogy van a Lelked?

Link a hozzászóláshoz

Black Knight ezen eltöprengett. Egy darabig nézte az elf nő kezeit, aztán összeszedte a gondolatait.

-Most, hogy rád találtam, egészen megnyugodtam. Mivel azonban egy testvérem sorsa tőlem függ, ezért kissé feszült vagyok. Hiszen engem terhel minden felelősség. Persze ez nem kéne, hogy zavarjon, hiszen csak Õsünknek és a lelkiismeretemnek tartozom elszámolással. Ha a belső hangra figyelek, akkor fontosnak tartom a kölyköt, de ha a szívemre hallgatok, akkor veszni hagynám. Egye meg, amit főzött. Tudom, kegyetlenül hangzik, de kemény világban élünk. A gyenge pedíg elbukik. Éppen ezért elnézést kérek, mert félreérthetően fogalmaztam az imént. Hiszen a Nekromantán csupán én és Darton fogunk mulatni, mások legfeljebb csak szánhatják. De muszáj megtennie, hiszen ez a sorsa! És ezt ő is nagyon jól tudja!

Link a hozzászóláshoz

Shei Shi'enn arcáról olyan gyorsan eltünt a mosoly, mintha ott sem lett volna.

- Szóval, félreértettelek.Mégsem lesz olyan "jó móka" ez az út.Azt mondod : "kemény világban élünk". Én meg azt, hogy a Világ olyan, amilyenné tesszük.Szíved szerint veszni hagynád? De, hiszen testvérek vagytok! Hogyan érezhetsz így ? Nem akarom elhinni, hogy képes volnál "mulatni" egy testvéred "bukásán".Vagy most sem jól értelmezem a szavaid?

Link a hozzászóláshoz

Black Knight vonásai hirtelen ellágyultak, nagyon öregnek és fáradtnak látszott. (hiszen az is volt)

-Szívem szerint nem hagynám veszni, hiszen valóban a testvérem. De magának csinállta, én pedíg nem avatkozhatok be. Igen, kockázatot vállaltam, amikor a feladatot adtam neki. De gondolj bele: én a feladattal csak értelmet akarok adni az életének. Ha megtalálja, akkor több lesz mindannyiunknál. Ha nem... nos, akkor vége. De ha tudná ezt, ő is így akarná. És nem a bukásán mulatok. Mert az rettenetes lesz, ha bekövetkezik. Olyan dolog fog történni akkor, amitől még én is félek. Ha azt akarnám, hogy elvesszen, akkor nem kértelek volna meg téged, hogy segíts. De csavarjunk egyet a dolgokon. Tudod mi történt volna most, ha ő lenne itt, és egy társa kűzködését kellene figyelnie. Õ kinevetne, mert azt hiszi, hogy a világ gonosz. Én tudom, hogy olyan amienné tesszük. De elragadtattam magm, ne haragudj. -fejét lesunyta, mélyen a gondolataiba merült és ekkor megjelent előtte egy régről ismert szempár...

Link a hozzászóláshoz

Shei Shi'enn elgondolkodott e szavak hallatán, s valami különös érzés kerítette hatalmába.Mégis, amikor újra megszólalt, hangja nyugodt, és határozott volt:

-Én bízom benne, hogy minden a legnagyobb rendben lesz.Bízom a Nekromantában, ahogyan benned is. Ha a sorsunk valóban megvan írva, túl sokat úgysem tehetünk. A Te lelkiismereted viszont nyugodt lehet, mert azt hiszem megtettél mindent amit tehettél a cél érdekében. A dolgok további alakulása a Nekromantán múlik.

Kezét tétován a lovag felé nyújtotta, szeretett volna még valamit mondani , majd mégis inkább hallgatott, miközben egy különös dallamot vélt hallani...

Link a hozzászóláshoz

Líthas!

Köszönöm szépen, kár hogy nem nyitottam meg a képet is, de így nagyon örültem neki. Most persze szégyelhetem magam, mert én nem kívántam senkinek kellemes ünnepeket. És talán csütörtökön is el fogom felejteni. Egyébként meg nem off. A halott témák között nem nagyon lehet off-olni, főleg hogy ez a Te témád. De azért értem. Én is odaírtam volna. :wink:

Darun

Link a hozzászóláshoz
Vándor
Ehhez a témához mostantól nem lehet hozzászólni
×
×
  • Új...