Jump to content
Kalandozok.hu - M.A.G.U.S.

Eretnek Tanok


Recommended Posts

Líthas!

EH! :cry: :? :x Kétségbeesett smile nincs. Már nem azért, de ezt most nem tudom folytatni. Illetve ha megerőltetem magam, persze tudom, de azért eléggé rendessen elvágtad a lehetőséget. Most emmiatt ne érezd magad rosszul. Azért vagyunk itt, hogy az ilyen dolgok kiderüljenek. A Fogadóban persze azért ennyire nem lesz nehéz, de ahol csak ketten vagyunk, ott azért egy ilyennel szinte elvágsz minden lehetőséget előlem. Ha csak nem úgy tervezted, hogy még írsz hozzá. Bevallom, hogy semmi okom rá, hogy Shei Shi'enn-t akár a legkisebb mértékben is mozgassam. Ezért elnézésedet kell kérnem. Persze mint mondtam, már tudom a megoldást, tehát ha gondolod, folytatom én. De ha még akarsz írni, akkor megvárom.

Darun

Link a hozzászóláshoz

Hirtelen ragyogó fény jelent meg a fűben fekvő alak körül. A fény lassan egy emberfejnagyságú gömbre korlátozódott, mely egy láb magasságban lebegett a talaj felett. Végül egy szakállas alak anyagiasult belőle. Letérdelt, megérintette az elf nő arcát. Aztán elmosolyodott. Lassan fakulni kezdett előtte a nő alakja, végül teljessen eltűnt. A kis alak magában nevetett.

-Hát még is sikerült neki!

A Shei Shi'enn teste összerezzent egy pillanatra, amikor visszatért belé az öntudat. A sárkány mindebből mit sem vett észre, szomorúan nézte a csillagokat...

Link a hozzászóláshoz

Shei Shi'enn, mintha valóban egy álomból ébredt volna, óvatosan kinyitotta a szemeit, s mivel a sárkány még mindig a csillagokat fürkészte, nyugodtan megcsodálhatta Õt. Lenyűgözte a sárkányból áradó szeretet.Nem akarta tovább kétségek között tartani Õt, ezért óvatosan végigsimítva a mancsán, jelezte, hogy megérkezett.

Link a hozzászóláshoz

A sárkánynak annyira vatag volt a bőre, hogy még azt sem vette volna észre, ha egy pallossal cirógatják a hasát. Mivel azonban a Shei Shi'enn többet tett annál, mint hogy egyszerűen megérintette, ezért azonnal viszatért a valóságba. A Hold fénye akár a vízesés apró cseppjei peregtek le kék testéről. Ösztönössen akart egyet nyújtózni, de csak a fejét fordította az elf nő felé. Tekintete nyílt volt, de nem árult el semmit. Legalább is egyetlen lény kivételével senki nem tudott olvasni belőle. A Shei Shi'enn a komor felszín alatt meglátta azt az örömöt, amit a sárkány érzett a találkozás miatt.

-Nagyon örülök, hogy ismét láthatlak, Shei Shi'enn. Nem is mertem remélni, hogy esetleg ilyen vészterhes időkben fogunk találkozni. Talán a szükség hozta így. De mit számít ez most? Hiszen itt vagy! És csak ez a fontos.

Link a hozzászóláshoz

A sárkány tekintete egy pillanatra megdermedt. Aztán halvány mosolyra görbült óriási szája.

-Elnézést, majden mel is feledkeztem... Hiszen a híred sokunkhoz elért. És nem én vagyok az egyetlen, aki útrakelt, hogy találkozhasson veled. -azzal fejét oldalra fordította. Valami megmozdult az oszlopszrű lábak árnyékában. Egy kurta, szakállas alak lépett elő. Sisakja meg-megcsillant a holdfényben, a sodronying azonban csak itt-ott lógott ki a köpenye alól. Hátán csatabárd volt keresztülvetve. Megkerülte az óriási testet, aztán fejet hajtott az elf nő előtt.

-Líthas, Úrnő! Ezüstcsákány Graim vagyok, a törpe nép atyja és védelmezője. Örömömre szolgáll, hogy ismét van szerencsém találkozni veled! -a sárkány megköszörüli a torkát, mire a törpe kissé zavarban még hozzáteszi- Graim vagyok, a Harminckettedik.

A sárkány megvárja, míg az elf nő lelép a mancsáról, aztán felemelkedik, szárnyait kiterjeszti, fejét az ége felé fordítja, száját néma kiálltásra nyitja. Egy pillanatig úgy áll ott, mint ha a legendák ősi sárkányábrázolása lenne, aztán a szeme sarkából lopva a Shei Shi'ennre néz. Halk sóhaj tör elő belőle, aztán tartása meggörnyed, arca eltorzul, teste zsugorodni kezd, testének ragyogó kékje lassan kifakul, a szárnyai és a körmei visszahúzódnak...

Link a hozzászóláshoz

Shei Shi'enn kissé meglepődött, hogy a sárkány nincs egyedül, nem számított más látogatóra, arról nem is beszélve, hogy ráadásul Graim "Úrnő"-nek szólította...

- Üdvözöllek Ezüstcsákány Graim!- köszöntötte őt, s közben nem láthatta mi történik a sárkánnyal, miféle "változáson" megy keresztül.

Link a hozzászóláshoz

...végül már minden eltünt a testéről, ami sárkány mivoltát igazolta volna. Most egy elf férfi feküdt a helyén. Rendkívül vékony volt, szinte nem is látszott rajta semmi izomzat. Ezt könnyű volt megállapítani, hiszen ruha sem volt rajta. Aztán a fekvő alak megmozdult. Először az ujjai mozdultak meg, keze ökölbe rándult, tüdejéből sípolva tört elő a levegő. Lassan felált, leporolta magát.

-EH! Már rég nem viseltem ezt az alakot. Szinte meg is feledkeztem róla. -ahogy ezt kimondta, hírtelen meggörnyedt, kezét az arca elé kapta. A törpe mozdulatlanul nézte a jelenetet. Kissé zavarban volt. Aztán a sárkány -immáron nyúlánk elf férfi- ismét kiegyenesedett és az elf nőre mosolygott.

-Az átváltozás mellékhatás. -mondta mentegetőzve- Most még nagyon szokatlan számomra ez a forma. De idővel majd ismét belejövök. Elnézést a kis közjátékért. -mondta, miközben legyintett a törpe felé, majd nekiállt átmozgatni a tagjait. Graim a nő felé fordult.

-Khmmm. Volna itt még valaki. -kezdte kissé zavartan- Szintén egy régi ...hogy is mondjam csak.... ismerős. Bár attól tartok személyessen nem találkoztatok. Akkoriban a te "kalandod" akkor kezdődött, amikor ő meghalt. Egy kicsit fél tőled. Már nem emlékszik rá pontossan, hogy mi történt akkor, de azt tudja, hogy valami bűnt követett el a néped ellen. Ezért félt idejönni.

Megfordult és a sötétségbe mutatot.

-Õ lenne az. Az orkok népéből való, Pokolsikoly Grom-nak hívják.

Csak az elf nő látta a távoli alakot, hiszen a sötétség és a távolság nem jelenthetett akadályt rendkívül éles szemének. Az ork egy sír előtt ült, mellette egy csatabárd hevert. Nem mozdult, zöld bőre furcsa színt öltött a tündöklő Kék Hold fényében. Csupán hosszú, fekete, vastag fürtökben lógó haját cibálta olykor a sírok között bolyongó hűvös szél. Nem látszott rajta semmi különös, bár az is igaz, hogy háttal ült a többieknek. Talán ötven méterre lehetett tőlük. Közben Blue is összeszedte magát és melléjük lépett. Egy pillantást vetett az orkra, aztán Shei Shi'enn felé fordult. Egy pillantást vetett a nő szemére, aztán közelebb lépett és lágyan átölelte. Hangja akár a tavaszi szél lágy suhogása:

-Elune-nak hála, hogy újra látlak... -a mondat végét visszanyelte, nem akarta zavarba hozni a nőt.

Link a hozzászóláshoz

Líthas!

Ezt még sem levélben küldöm el. Inkább kiteszem ide. Remélem nem baj. Bár lehet, hogy engem jobban fog zavarni. Persze ha kell, akkor holnap át tudom küldeni mail-be is. Szóval:

Líthas!

Na akkor megpróbálok egy kis mesedélutánt tartani. A téma akkor Tyrranda Whisperwind lenne.

Tyrranda Whisperwind, nightelf (éjjelf) nő, az Ashenvale erdő határainak őrszeme és a Hold papnője. Hátasként egy fehértigrisre emlékeztető állatot használ, kedvenc fegyvere egy elf íj, feladata az erdő peremének a szemmeltartása. Ja, és gondolom fölösleges említeni, hogy hős. Az erdő védelmével nem ő volt megbízva, amikor a Lángoló Légió betört. Õ mindíg is felderítő munkát végzett. Az erdő védelmével egy Õsdruida félisten volt "megbízva", aki leginkább egy kentaurra hasonlított, azzal az apró különbséggel, hogy a teste egy fehér szarvas és egy egy nightelf keveréke volt. A démonok kihasznállták az egyik ork hőst, hogy végezzen vele, ő volt Grom Hellscream, avagy Pokolsikoly Grom. A feladatot véghez is vitte, legyőzte a druidát, akit mellesleg Cenarius-nak hívtak, és ezzel megnyílt az út a Lángoló Légió előtt. Előtte azonban Grom megölte az őt törbecsaló démont, megszabadítva ezzel magát és népét, de ezért az életével fizetett. Kb ekkor fogtak össze az emberek és orkok és elindultak az erdő mélye felé. Velük találkozott először Tyrranda. Aztán megérkeztek a démonok, és hírtelen nagyon sietős lett neki, hiszen értesítenie kellett népét, hogy a Lángoló légió tízezer év után ismét visszatért. Miután sikerült elérnie az első elf települést, meg kellett szereznie Cenarius kürtjét, hogy felébreszthesse vele álmából a párját Malfurion Stormrage-t, a druidát. Ezek után közösen indultak útnak, hogy felkeressék az alvó druidákat és ismét harcbahívják őket. Először a Talonita (magyarul madár karom) druidákat ébresztették fel, majd a Claw (szintén karmot jelent) druidákat. Csak hogy a Claw barlangjainak mélyén volt egy labirintus is. Itt őrizték tízezer éve Ilidan Strormrage-t. Furion testvérét. Tyrranda bedíg behatolt a labirintusba, hogy kiszabadítsa a démonvadászt. Sikerült neki. Furion már nem tudta megakadályozni. Ilidan végzett az egyik démonúrral, de közben, részben maga is démonná vált. Testvére nem ölte meg, de soha többé nem térhetett vissza a nightelf-ek erdejeibe. Örökre száműzték. Aztán Furion álmot látott. Egy próféta kereste meg és egy ligetbe vezette őket. Itt találkoztak az ember-ork szövetség vezetőivel. A próféta Medivh volt, az utolsó Õrző, és azért jött hogy összefogjanak a démoni horda ellen, hiszen egyedül a nightelfek elbuknának. A vilgáfához vezető úton három faj várta, hogy megállíthassa a Lángoló Légiót. Sokan meghaltak. Nagyon sokan. Végül is nem sikerült megállítani Archimonde-t, a Lángoló Légió vezetőjét, de nem is ez volt a céljuk. Sikerült elég időt nyerniük ahhoz, hogy a Világ Fa megvédhesse magát. Végül Archimonde elpusztult. A Gonosz legyőzetett, a Légió elbukott.

A története a nightelf kampánynak nagyjából ennyi. Sajnos az apróbb részeleteket jómagam sem tudtam eddíg megfejteni. Persze a történetnek van folytatása is. Nagyon szívessen leírom azt is. Igazság szerint az egész történetet szeretném neked elmesélni, de sajnos nagyon rossz elbeszélő vagyok. De ha tényleg érdekel, akkor szívessen szenvedek vele egy kicsit. Azt hiszem nekem is a javamra vállna a dolog. Sajnos Tyrranda személyiségéről nem sokat írtam. Az hozzátartozik a történethez, hogy ők tízezet évvel ezelőtt is ott voltak a Lángoló Légió legyőzésekor. Tehát ha jól sejtem, akkor nagyon-nagyon sokáig élnek. Tyrranda egyébként szerintem tipikus harcos. Nem sajnálja magát vagy az embereit, ha arra van szükség. A történetbe eléggé agresszívnak láttam. Furion, mikor felébred elgondolkodik azon, hogy az ember-ork szövetség is a démonok ellen harcol, de Tyrranda lebeszéli azzal a nem éppen gyenge indokkal, hogy betörtek az erdőbe és megölték Cenarius-t is. A játék kiegészítőjében azonban belopta magát a szívembe, remélem kiderül az is hogy miért. Sok ezer évig magányossan járta az erdőt, nagyon jó harcos. Emellett azonban kiváló parancsnoka is harcosainak, és hűséges párja Furion-nak. Emellett valamiért ragaszkodik Ilidan-hez is. Nem vagyok benne biztos, de lehet hogy tízezer évvel ezelőtt Ilidan is szerelmes volt Tyrrandába. De ez csak az én feltételezésem.

Ami Shei Shi'enn-t illeti, először olyannak képzeltem el, mint amilyen Ilidan volt, hajdanán. Persze nőbe. Ilidan Tyrrandával ellentétben közelharcos, szinte minden képessége ezt a harcmodort szolgálja. Nagyon erős egy-egy elleni kűzdelembe és tömeg ellen is. Fegyvere két félhold formájú kard. Közvetlen harcban szerintem az egyik, ha nem a legdurvább hős. Még esetleg Grom vehetné fel vele a versenyt. Talán.

Na, lassan készülődök a könyvtárba. Örülnék neki, ha végre valami értelmeset is tudnék csinálni. Már elnézést a kifejezésért. Csak már zavaró, hogy semmit nem tudok csinálni a fórumozáson meg a levélküldésen kívül. Jó lenne végre egy kicsit... önálósodni. Utánanézni dolgoknak, letölteni ezt-azt, meg hasonlók. Például az nagyon jó lenne, ha bejönne ez a dolog Salamanderrel. De a legjobb persze az volna, ha nem lenne szükségem mindenféle pótcselekvésre ahhoz, hogy ne kelljen Rá gondolnom. Most valahogy nem venném zokon, ha helyrerázódna a kis életem. Na jó, inkább nem kezdem most el elemezgetni. Bár az azért egy érdekes dolog, amit most olvasok. Kik is ezek? Ja igen, olasz sci-fi írók. És merő véletlenségből megint volt egy olyan történet, amihez nem kell túl nagy fantázia, hogy belelássam kettőnket. És ennek én nem biztos hogy örülök.

Puszi és ölelés!

Darun

Hát ez lett volna. Remélem tetszett! tehát ha érdekel a folytatás...

Puszi és ölelés!

Darun

Link a hozzászóláshoz

Üdv. Darun :-) !

Nem szükséges levélben...itt is jó helyen van...bár azt hiszem, a korábbi "háborús veszteségekből" okulva időnként lementem újra az itteni dolgokat...

És igen...tetszik amit eddig írtál...és persze érdekel a folytatás is. Ami viszont Shei Shi'enn-t és a "harcot" illeti...na erről majd beszélünk még...

Még valami! Tedd azt amihez leginkább kedved van!

Salamander? Nem tudom, hogy miről van szó :roll:

Puszi és Ölelés

Eleinor

Link a hozzászóláshoz

Líthas!

Akkor jó. Mondjuk ha törlődne véletlenül az oldal, akkor még mindíg el tudom küldeni levélben. Szóval ezért fölösleges elmenteni. Igyekszem holnapig összehozni a folytatást. És még egyszer bocsánat, azért a levélért. EH! Tegyem, amihez leginkább kedvem van??? Azt inkább nem. Nem akarok meghalni. :(

Salamander? Látod, mindenről szólok neked, még akkor is ha nincs értelme. Vele azért akarok most beszélni, mert van pár ötletem a szerepjátékkal kapcsolatban és jó lenne végre dolgozni rajta. Akkor érezhetném, hogy csinálok is valami hasznosat.

Ami viszont Shei Shi'enn-t és a "harcot" illeti...na erről majd beszélünk még...

Húha! Most kapni fogok a fejecskémre. De nem baj. Megérdemlem...

Puszi és ölelés!!!

Darun

Link a hozzászóláshoz

Darun! Darun!

Rossz válasz! Már ami a meghalást illeti...van még egy-két elintézetlen "ügyed"...majd utána...( amúgy sem hiszem, hogy leginkább ahhoz volna kedved...)

Most elköszönök...éjjel jobban érzem itt magam...( a leveleid is csak később olvasom majd)....most kimegyek a dombra gombát szedni ...szép idő van :-)

Puszi és Ölelés

Eleinor

Link a hozzászóláshoz

Líthas!

Remélem ez az avatarod végleges! És most vettem észre a "Tartózkodási hely"-ed. Hááát... Tetszik. :roll: Gombát szedni? Az jó! Szép emlékek. Köszönöm őket. Mindíg valami szépet juttatsz eszembe. Ami a meghalást illeti... valóban. De élni sincs kedvem. Igaz, meghalni se. Nem tudom mit akarok. Most még egy pillanatra Vele sem szerettem volna lenni. De az a pillanat elmúlt.

:twisted: Este??? :twisted: Az horrorisztikus lesz. Hogy nekem milyen h*lye/idétlen megjegyzéseim/gondolataim vannal. Szörnyű. Akkor szép napot/estét!

Puszi és ölelés!!!

Darun

Link a hozzászóláshoz

Üdv. Darun!

Valami megmagyarázhatatlan dolog történt. Mintha csak egy "láthatatlan" lény osont volna be az éj leple alatt, álomport szórva a szememre, különös fáradtság lett úrrá rajtam, épp annyi időt hagyva, hogy elvonszoljam magam a fekhelyemig, s mire a fejem leért már különös mély álomba zuhantam...

Az avatarom nem szándékozom megváltoztatni, az alakján eszközlök néha némi változtatást, de legutóbb túlságosan eltorzítottam, ez a mostani forma áll legközelebb talán az "eredetihez"...ha ez így jó, akkor természetesen már nem fogom "bántani" a jövőben...( bár a nyúlánkabb formája is meg van még a gépemen...ha gondolod ...)

Puszi és Ölelés

Eleinor

Link a hozzászóláshoz

Shei Shi 'enn egyik ámulatból a másikba esett. Blue "átváltozása" igencsak váratlanul érte, arra meg végképp nem számított, hogy még egy lény, egy ork is van még itt rajtuk kívül, aki ráadásul "fél" tőle. Miután kibontakozott Blue öleléséből, halkan megszólalt:

- Bocsássatok meg, beszélni szeretnék Grom-al-azzal elindult a sírok között az ork felé.

Link a hozzászóláshoz

Blue már eéőre sejtette, hogy valami hasonló fog következni, ezért nem lepődött meg. Egy darabig nézett a nő után, aztán a törpéhez fordult...

Az ork még mindíg mozdulatlanul ült a sír előtt, mikor az elf nő odaért, egy álltala rég nemlátott nyelven olvashatta a kőbe vésett nevet: "Cenarius". Az ork egy pillanatra összerezzent, amikor megérezte az elf nő közelségét. Eszébe sem jutott, hogy a fegyvere után kapjon, gyorsan felpattant, aztán fejet hajtott és gyatra kiejtéssel köszöntötte őt:

-Líthas! -mondta, szájából furcsa csengéssel hangzott a szó. Hiszen az orkok beszéde nem hasonlítható az elfekéhez. Aztán kihúzta magát, de nem mert az elf nő szemébe nézni. Aztán a szél belekapott loncsos sörényébe...

Link a hozzászóláshoz
Vándor
Ehhez a témához mostantól nem lehet hozzászólni
×
×
  • Új...