Az ifini Remeterák Taverna, avagy a Játékos Karakterek

[TAO]

Üdv!

Mi nyitottunk a JK-k felé egy újítással: bemutattuk előre a modul legfontosabb Nem Játékos Karakereit (itt: viewtopic.php?f=73&t=825&p=53871#p53871).

Most megkérünk titeket ennek viszonzására! Ebben a topic-ban bemutatkozhatnak a karakterek, beszélgethetnek, stb.

Ebben a témában (ezen hozzászólást követően) kizárólag karakterként lehet megszólalni. Minden más hozzászólás moderálva lesz. Ha kérdés lenne ezzel kapcsolatban, másik témába szívesen várjuk. A fogadó leírását szándékosan nem adtuk meg részletesen - ezt is szabadon kezelhetitek!

A történet a toborzás éjszakáján kezdődik - a karakterek személyesen még nem ismerik Beris Karnelian-t, de természetesen hallottak már róla.

UPDATE:

- Ez a "karakterként" topic időszála egyetlen éjszakára korlátozódik. Elméletben eddig (a toborzásig) tartott minden JK előtörténete, és itt kezdődik a KM-ek által megadott történet, Beris Karnelian toborzása és a mellette való munka. Ez az éjszaka köti át tehát az előtörténeteket a modul kezdetébe.

- A karakterek bármit csinálhatnak, az eseményeket ti (is) befolyásoljátok. Kivételek: egy karakter sem halhat meg, vagy érheti maradandó hatás (erre külön odafigyelünk).

- A saját karaktered felett korlátlanul uralkodsz, de tartsd be a józan ész határait. (Pl. erőviszonyok: Egy 1. szintű kalandozónak néhány városőr kihívást, csoportosan bukást jelent.)

- Mások karakterei felett nincs hatalmad, így ne írj le olyat, hogy "elloptam a pénzét", vagy "gyomron rúgtam és hanyatt esett". Ha karakterek közötti interaktív cselekedetet hajtasz végre, azt írd le, hogy mit szeretnél csinálni, a reakciót hagyd a másik karakterre. Ne feledd: 1. a másik karakterét nem ismered, tudhat olyan dolgokat, amikről te nem tudsz 2. te sem szeretnéd, hogy belenyúljanak a te karaktered cselekedeteibe.

- A játékban való részvétel nem kötelező. Azonban akik játszanak, extra infókhoz, hangulati elemekhez juthatnak.

Jó szórakozást!

-----------------------------------------------------------------------------------------------

Ifin, Taverna a Remeterákhoz

Az Égi Fény 3623. esztendeje, Kyel első hava: a Szándék

A titkosajtó mögül két szempár figyelte a fogadó csarnoknak is beillő nagytermét.

- Sokan vannak. Nem számítottam ennyi jelentkezőre, amikor kidoboltattam, hogy embereket keresünk.

- Több, mint húsz kalandozó, és még folyamatosan érkeznek! Hogy a lépfenébe választjuk ki azt a párat, akik nekünk kellenek?

- Nyugodj meg, Beris nagyuram, Tharr majd vezeti kezünket a választáskor. A Háromfejű áldását...

- Hát én inkább magam választanék. Talán az a férfi ott, azzal a kobozzal!

- Az a vékonyka? Nézz a bánatos szemére, ez hamarabb szúrja le magát, mint az ellenséget!

- Na igen, de nézd milyen oroszlánja van... *bökött a khálra*

- Meg az a fruska ott mellette a kékesfekete hajjal... menten el...olvadok...

- Csend.

- Igenis, nagyuram.

- Mit szólsz ahhoz ott? A kékszeműhöz.

- Az a kifestett szemű fickó, a lábnyi hosszú hajjal? Ide a bökőt, hogy a Háromfejű papja. Túl veszélyesnek tűnik.

- Hát pont azért!

- Na jó, tudod mit, nagyuram? Maradjunk csak csendben, figyeljük őket, és az újonnan érkezőket egy darabig, és majd később döntünk...

[Sir Thomas]

A városőrség egyik tagja lép be a tavernába. Megszokott útját követheti, mert kissé unott képpel, tétovázás nélkül halad a söntés irányába. Az őrség elnyűtt gúnyáját viseli, rangjelzés sehol, oldalán pedig a város tulajdonát képező ócska kard fityeg. Épp egy csipát törölne ki szeméből, mikor meglátja a sokaságot. Felvonja szemöldökét, megtorpan, majd kissé ijedt tekintettel fordítja körbe tekintetét a taverna belsején.

- Hát ez me mifene nagy összegyüvetel? Tán csak nem gyűlést tart itt valaki? - morogja a bajsza alatt csak úgy magának.

- Lehet, hogy szólni kéne a kapitánynak, hogy kettőzze meg a környékre rendelt őrcsapatokat. Hmm. Szükség lehet az erősítésre. Mindenesetre elég csendesek, nem tűnnek annyira veszélyesnek. Talán egy kupa bor erejéig még maradok... figyelem őket, vagy mi. - ezen kuncog magában egyet, mintha a nevetés bátorságot adna neki a következő lépéshez.

- Kocsmáros! A szokásosat, de most egy duplát, mert egy fertályórát még maradok!

/egy városőr/

[Felon]

Palackzöld színű, földig érő köpenyben apró, vörös hajú lány lép be az ajtón. Fiatalka, 17 alig lehet még, szürke szemeit mintha valamiféle homály fedné. Méla pillantása egyből a söntés felé villan, és el is indul a pulthoz. Magában zavartan számolgatja a rezeket, miközben tétován tapogatja az övére függesztett bőrszütyőt. Kis idő múltán úgy dönt, hogy annyi pénz még van nála, amennyi elég lesz egy pohárka olcsó lőrére, a többi meg majd más zsebéből fizetődik ki. Elmosolyodik, és meglóbálja a köpeny alól előhúzott kezét, melyben egy fekete színű, apró dob látszik. Lassan halad a tömegben a kocsmáros felé, néha meg-megbillen, mintha nem lenne túl magabiztos a járása. Ezt időnként egy-egy csípőriszálással próbálja kompenzálni, amitől eléggé kaotikus lesz az összkép, de nem zavartatja magát. Csilingelő kacagással int a csaposnak, és egy pohárka bort rendel. Közben megpróbál letelepedni egy székre, de majdnem melléül. Gyorsan körülnéz, újabb riszálás csak a látvány kedvéért, majd maga alá rakva egyik lábát fél törökülésben a székre ül. Ettől szétnyílik kétoldalt felhasított szoknyája, de mintha észre se venné. A zsibongó tömeget szemléli, a sustorgás számára olyan, mintha sok különböző hangszer egyszerre duruzsolna, bódító zenét szolgáltatva a csarnoknyi teremnek.

Újabb korty a pohárnyi lőréből, és újabb billenés, immáron a széken. MEgrázza és lehajtja fejét, miáltal a vörös színű hajzuhatag égőszín fátylat von gyermekded arca elé, melynek jótékony takarásában rendezheti mámoros vonásait. Apró ujjai görcsösen kapaszkodnak a pult fájába, miközben ereiben vadul buzog a vér. Mire a kocsmáros megkérdezhetné, hogy van-e valami probléma, a lány felemeli fejét, szemeiben nyoma sincs a fátyolos tekintetnek, kacér pillantás jelenik meg benne és elfordul a tavernástól. A hideg, szürke szempár végigpásztázza a helységekben levő hímnemű egyedeket, és bár rajta kívül még senki nem tudja.. a vadászat elkezdődött.

[Tyrion]

Fekete köpenyes, csuklyás alak fordul be a sarkon. Kézfeje elveszik a ruhaujj takarásában, az se látszik, hogy alkarjához szorítva tőrt tart. Oldalán felajzatlan számszeríj és tegez, hátizsákja szája nincs bekötve, csak összehúzva. Az utcát figyeli, ahol a Remeterák Taverna áll. A Remeterákkal szemközti kétemeletes, de kevésbé nivós szálloda sötétlő ablaknyílásait leszámítva semmi aggasztót nem vesz észre. Sietős léptekkel jut el a Tavernáig, közben kétszer hátrafordul, nem követik-e. A Remeteráknál benéz az üvegablakon. Elég színes társaságot lát, van köztük néhány jobban öltözött is, de egyik sem tűnik elég rangosnak, nem állnak a figyelem vagy a terem középpontjában. Úgy tűnik még nincs itt a Karnelian, ráérek. Látszik, hogy sokan, túl sokan, nem hétköznapi emberek, bizonyára a toborzásra jöttek. Kellemetlenül sok a rivális. Egyelőre...

[Cz]

A fiatal fiú már jó ideje a fogadóban mulatja az időt, Mhariska - a bibircsókos, sihederbajszú felszolgálólány - legnagyobb örömére aki indokkal vagy anélkül, de folyton körülötte sürög. A kölyökképű jóllakottan nyúlik el a söntéssel szemben lévő asztalnál, nyújtózkodásának hála nadrágjába tűrt világosbarna vászoninge kicsúszik és látni engedi szinte tökéletesen kidolgozott hasfalát. Persze legnagyobb sajnálatára ez a jelenlévők közül nem tűnik fel sokmindenkinek. Érdeklődés hiányában ő kezd el nagyobb figyelmet fordítani a tömegre, mindenekelőtt persze a macskaszerű lényre akiről legendákat már hallott, de látni még egyet sem látott...ezeddig.

[Con Salamander]

Egy jóképű, hosszú szőke hajú fickó ül a pultnál, és kortyolgatja sörét...Nézegeti a korsót, ízlelgeti a sört, és -bár nincs benne semmi különleges- kikéri a hatodik sörét is:

- De aztán fürgén, kocsmáros pajtás, az el Dzsiah nagytestvére szaladgál a torkomon fel-alá. Az első este pedig illetlenség lenne verekedni. Bár én bunkó vagyok. - aztán csendben nevet. Magabiztossága nem alaptalan, egy szuper csapat tagjaként érkezett ide, míg a bentlévők nagy része ezt látszólag nem mondhatja el magáról. Egy-két perc unott csend után felvirul képe, majd odainti a pultost:

- Van még szobája estére? A cimborám szeretne kibérelni a legnagyobbat! Ja, és neki is adjon valamit inni!

[Mosquito]

Hangos koppanással nyílik ismét az ajtó.

Erőteljes léptekkel érkezik egy tarkopasz vörösbe öltözött ember, félelmet nem ismerő magabiztossággal halad át a különböző szerzetek között egyenesen a söntést célozva. (Mind ha minden nap esténként itt töltötte volna szabad óráit)

Vörös köpenyege alól értő szemek azonnal felismerik lángnyelveket formázó pikkelyvértjét és oldalán lógó hosszú kardját. Megvető tekintettel illeti az egyik oroszlánszerű lényt, majd a söntéshez érve egy korsó jobb minőségű sört kér a kocsmárostól.

[Venes]

Három vállalkozó szellemű ember ül az egyik asztalnál, szegényes étkük mögött. A bent tartózkodó nagy tömeg arra enged következtetni, hogy már egy ideje az asztalánál ül a kis társaság.

A kis csoportot két férfi és egy nő alkotja. A fiatal fekete hajú nő végignéz a fogadón, mintha csak most ébredt volna fel valamiféle kábulatból. Hideg kék szemeivel végigpásztázza a tömeget, majd odafordul a vékony férfihoz és valamit a fülébe súg, szemét le nem véve a fogadóban üldögélő kölyökképű suhancról. A férfi válaszul elmosolyodik.

A társaságon belül kisebb beszélgetés alakul ki. Ezalatt ami legtöbbször látható a nő arcán, az egy-egy gúnyos szájhúzás - például azt követően, hogy a macskaszerű lényt megpillantja -, vagy szánakozó mosoly.

[Sneer]

A Remeterák nagyobb volt, mint Szépfiú kedvenc törzshelye és koszosabb. Peck járt már itt párszor.Nem igazán úri közönsége miatt azonban ritkán. Neki nemes hölgyekkel volt dolga nem városőrökkel és bognárokkal.Elindul barátja felé a pulthoz .Na csapatból másodikként érkezett meg.Ez nem rossz.Az is lehet hogy csak ők ketten fognak tárgyalni a munka adóval.Szépfiú kíváncsian várta mivel fog Karnelian elő állni.Ezen gondolkodott miközben a elért a pultig.

-Na én itt volnék Murdock!

A kocsmároshoz fordul.

-Egy jófajta sör italt töltsön jóember és ahogy a barátom említette a legnagyobb szobát kivenném.Mindezt elbűvölő mosollyal az arcán teszi.

Barátja felé fordul:

-Látod mennyi külhoni gyűlt itt össze? Ilyen lehet vajon Torozon tavernája is?Erről jut eszembe tegnap tanultam a híres erioni fogadó építésének legendáját.Ma este eljátszom neked,ha itt végeztünk.Ütős kis darab.

-De az is lehet hogy kihívom dalpárbajra a itteni igriceket.Had tanuljanak egy kicsit a szakmából.

-Többiek hol vannak amúgy?

[Con Salamander]

- A többiek? Hát elmentek feltérképezni a környéket. Tudod, hogy mennyire rühellem a városokat, úgyhogy nem mentem velük. Ez a hely legalább tágas, bár ha nagy lesz a zsúfoltság, Arel a tanúm, én lelépek! Na de amíg van sör, még maradhatunk... Szóval ők majd érkeznek, addig igyunk, abból baj nem lehet! Ha kell, mindenkinek a vendége leszek ma este. - majd széles mosollyal lehúzza a sörét. Egy nagyobb böfögés csúszik ki a száján, aztán egy kisebb. - Kocsmáros, azt hiszem ezt a sok szeszt le kéne már fojtani valami étekkel. Meg még egy utolsó sörrel, aztán megyek aludni, komolyan. - aztán halk motyogás, amit csak a legélesebb fülűek hallhatnak...Én megmondtam, hogy nem kéne idejönnünk, Herman. Berúgok, aztán megint valami nő mellett ébredek fel, négy rohadt fal között!

[Sneer]

-Igaz igaz.Nem szereted a zárt helyeket.Ha te mennél barátom akkor én se maradok.Kevés itt a szimpatikus ember-a vigyorgó nő és asztaltársasága felé biccent és szúros pillantást vet a ficsúr fele is.Ezekkel jelzi bolond barátjának kikre gondol."A zöld ruhás nő eddig az egyetlen kivétel a tavernában,akinek legalább szépsége van."

A sör felhajtása után vállon veregeti harcostársát:

-Mit szólnál egy kis lakomához?Ma jó napom van.Fogadós uram azt a szélső asztalt terítse meg és egy ráktálat két személyre vitessen oda! No meg nyolc korsó sört!Ma a Falkára iszunk Murdock!

[Brego]

/Kocsmáros/

*Gyűlik a nép, a kocsmáros kezdi azt hinni, hogy a sörszagra. A városőröket is beette a fene, vagy inkább csak egy szálat így mutatóba'. A szokásosat... mintha sejtené, hogy az mi. Hát ki ő, hogy mindegyik városőrnek megjegyezze a szokásosát... bár elég egyforma ízlésű népek ezek. Tölt egy adag sört, hogy túl nagy vesztesége ne legyen rajta, inkább csak a kevésbé finomból, és széles mosollyal az arcán az őr elé rakja.*

- Egészségére.

*A többiek kiáltozásaira is reagál, ez a legjobb szó. A sürgetést nagyon nem szereti, így a furcsa stőke szépfiúra egy sanda pillantást vet, miközben hatalmas köpéssel a tisztítandó korsóba nyugtázza a felszólítást. A szőke ifiúr meg remélheti, hogy a köpés után törlés jön és nem fordítva, mielőtt a sörét megkapja.*

- Tessék uram, a ház specialitása. Szobám is akad, nem is egy.

*A söntésre könyököl féloldalasan, a fiúra meresztve a tekintetét.*

- Foglalót előre szoktunk kérni.

*És megérkezett vala az est fénypontja is? Egy igric mindig akad, talá olykor több is. A kocsmáros nem bánja, az igricek jók. Vonzzák a népet, jókedélyt teremtenek, ingyen és bérmentve. És ha figyel, akkor a sört sem lopják el. Figyelni már jól megtanult.*

- Hát hogyne uram, már adom is. Szerencséje van, a legjobb szobám még megvan, de foglalót előre kérünk.

[ChG]

A taverna ajtajának fogóját, a csavart tengeri csigaházat egy újabb vendég keze érinti. Egy bő, leginkább lebernyegnek mondható ruházatú alak lép be. Ruhája szinte lebegve hullámzik utána, ahogy megindul az egyik csendesebb, eldugottabb asztal felé. Mozgása könnyed, de emberi. Nem csak alakjára, fejére is a könnyű, tengerzöld színű anyag borul, mely az arcot is fedi, bár a sok, hosszú, fekete színű hajfonat kilóg alóla. Csak a ragyogó szempár marad szabadon, mely zöld színével szinte világít bőréhez képest. Nem világos a bőre, de nem is éppen a helyiek sötétbarna színét kapta, egyféle átmenet a kettő között. Mintha egy dzsad feketelevesbe kecsketejet öntöttek volna? Az érkezőből nem sok látszik, de mindenki számára, aki ránéz, egyértelművé válik, hogy nő. Talán még egyéb következtetéseket is levonhatnak, miután a jobbjában egy háromágú szigony díszeleg.

Mikor a nő megpillantja a vélhetően Tharr-papot, szemei egy pillanatra felizzanak, de gyorsan elfordítja tekintetét róla. Fegyverét a falnak támasztja és inkább kiszemelt helyére ülve a kocsmáros vagy egy felszolgáló pillantását igyekszik elcsípni, miközben felméri a helyiségben lévő? személyeket. Érdeklődve figyeli a kis vörös hajú hölgyet, ahogy székén üldögél, csodálkozva bámulja meg a hatalmas, szőrös lényt. A férfiak pillantására zavartan lesüti szemét, és másfelé pillant. Talán nem kell sokat várnia, talán az egész éjszakát itt fogja tölteni. Attól függ, hogy a toborzók a legkitartóbbakat akarják-e megszerezni? Õ aztán nem fog engedni. A Karnelianoknak akar dolgozni, és ezért várni fog, amíg csak kell. Még egy tucat Tharr-papot is el fog viselni, ha nincs más út?

[Hulla]

Az ajtó mellet kuporgó nyomorult koldus váratlanul felszegi fejét. Gyomorforgató mód behegedt szemüregei magukra vonzzák a gyanútlan szemlélődő tekintetét. Fejét idegesen rángatja. Fülel? Ajkai mintha monoton zsolozsmát mormolnának, de szinte már senki sem figyel rá és még kevesebben vannak, akik kiveszik őrült szavainak értelmét.

- Vérszín csókot lehel a tengerre a vörös hold, Darton isten szele ostromolja az ajtót!

[Sneer]

Szépfiú hahotázva köszöni meg a fogadósnak a jó hírt ,hogy van üres szobájuk:-Foglalót utólag furcsa is lenne kérni igaz e Murdock! Átcsúsztatja az ifini fogadókban szokásos szobaár kétszeresét a tulajdonosnak és az asztaluk felé veszi az iranyt. -Gyere bolond baratom ideje éhségünket csillapítani.Menet közben halkan suttogja Murdocknak.A futár bármelyik percben itt lehet!És valóban ahogy elérnek az asztalukhoz az ifini lovas futárok kék kabátjában megjelenik egy félelf az ajtóban.A fogadóshoz siet és átadja a tucatnyi pergamen levelet.Az egyik a fogadósnak szól: "...Fogadós uram mostanára már bizonyosan sokan összegyültek az ön italméréseben.Kérem segítsen a futáromnak kiosztani a sürgönyöket.

aláíras Beris Karnelian."

Szépfiú reméli a hamisítványok beválnak és a töbib kalandozó eltakarodik az új találka helyszínére a temetôkertbe.

[Con Salamander]

Murdock, másnéven Bolond is nevet, és Peck cimborájával az asztalhoz sétál. Közben ide-oda kapkodja fejét, végigméri a társaságot, aztán mesterkélten úrias mozdulattal leteszi alfelét az egyik lócára. Íves mozdulatokkal gesztikulál társának, úgy kezd mondandójába, de másik kezével sörét nem engedi el.

- Most, hogy már nem hall senki /persze mindenki hallja/ , elmondhatom, én valójában pyarronita vagyok. Inkvizítornak tanultam, de kirúgtak. Túl nagy volt a pofám. Tudod miben vagyok profi? A céllövésben! - majd mondandóját nyomatékosítandó feláll, s bár egy kis időre el kell engednie szeretett sörét, lekanyarítja avarbarna köpenyét, így egyértelművé válik, mitől is dudorodott az, csodálatos megmunkálású hosszú íjat rejtett. Íját letámasztja maga mellé, majd hirtelen gondolattól vezérelve kihúz egy vesszőt combjára szíjazott - s most már látható- tegezéből.

- Na, látod, cimbora, ettől az íjtól sosem válnék meg! - közben a nyílvesszővel körmét piszkálja, majd hirtelen gondolattól vezérelve gyorsan leteszi, és úgy kortyol bele korsójába, mint akinek az élete múlik rajta. - Ahh, ez a sör... A sör a szerelmem azt hiszem... Nem, nem, az íjam. Vagy mégis a sör? Franc, lehet valakinek több szerelme? Mindegy is. Szóval ezt a nyílvesszőt itt kovácsolták, abbitacél a hegye, látod-e? három ilyen is lapul a tarsolyomban, az egyiken mágiatörő varázsjelek is vannak, egy yankari légiós adta nekem, mert adtam neki sajtot. Jó csere volt, mi? - vadul vihogni kezd

[Cz]

Mosolyogva konstatálja, hogy sikerült ismét egy női tekintete magára vonzani (Mhariska szerelmes bámulásától eltekintve),de nem időz túl sokat a szemkontaktussal ahhoz, hogy lássa a mögöttes érzelmeket.

"Ismét egy szerelmes szív amit össze kell hogy törjek, milyen kár érte" gúnyolódik magában nem fontolván meg mestere tanítását a kalandozónőkkel kapcsolatban. A kölyökképű fiú túlságosan magabiztos, ám az idő eddig mégis őt igazolta a temérdek megszerzett ártatlansággal, kisírt szemekkel és dühöngő apákkal/férjekkel.

- Mhariska drágám, hozzá' mán' egy kupicával a legjobb borotokból - szól kissé erőltetett tájszólással a felszolgálónak, közben suta pillantást vet a fogadós felé, remélvén az nem neheztel rá, hogy ekkora forgalomnál ennyire leköti az emberét.

Közben megakad szeme a pultnál álló vörös ruhás férfin, ő az egyike azoknak akiket vár, de egyelőre még nem szól neki. Nem ismeri társait még olyan régóta, hogy feltétel nélkül meg tudjon bennük bízni így egy kis "megfigyelés" még nagyon hasznos lehet.

[Tyrion]

Tyrion, az incognos alak közben átsétált az utca túloldalára, egyik kezével maga elé tartotta táskáját, a másikkal kotorászott benne, de igazából a csuklya takarásában az egyik magányosnak látszó harcost figyelte a Tavernában és koncentrált. Közben lódobogást hallott, de figyelmét nem oszthatta meg. A lovas, kikötötte lovát, bennt a katona arca kivörösösödött, izmai megrándultak, és elhányta magát. Egy pillanattal később belezuhant a saját okádékába, ugyanekkor a kékruhás belépett a Tavernába. Tyrion felismeri, hogy hírvivő, és mivel nem akar lemaradni semmiről, követi.

[Mosquito]

Kis idő után megkapja kikért sörét, belekortyolva elfintorodik kissé. Ez a jobbik sörük, meddig fogok lesüllyedni egy éve még Erionban, a Városok városában iszogattam jobbnál jobb italokat nem ilyen lőréket

Körbenézvén a "díszes társaságon" az egyik asztalnál kiszúrja nem rég megismert igricet és azonnal odasétál az asztalához, s leül mellé:

-Hát te is itt vagy? Többiek? költői kérdésnek szánta tudja nagyon jól hogy hol lehetnek

Normál hangerővel vagy inkább kicsit nyomatékosabban ismét megszólal:

-Nézz végig ezen a csőcseléken.... Most már nem kérdés kit fog felbérelni Beris Karnelian.

-Én Sahlam Kejto Vorti Oldo Laprak messze a legalkalmasabb vagyok a feladatra

[TAO]

/ Kocsmáros /

A kopaszodó fogadós - vagy ahogy mindenki ismeri, a Rák - fontoskodva veszi át a sürgönyt a kékköpenyes futártól, kibontja a levelet és hümmögve, állát vakargatva nézegeti. Úgy csinál, mintha értene a betűkhöz.

Aztán a lap aljára ér tekintete, a Karnelian pecsétet felismeri. Szeme összeszűkül. Itt valami nem jó. Akármi is van a levélben, nem küldhette az ifjú hercegkapitány, hiszen ő maga engedte a titkos kamrába, most is ott lapulhat a Névtelen Katona szobra mögött. Biztos, ami biztos, oldalt fordult, és felnézett a hatalmas, falba épített szoborra.

A másfél láb magas mellszobor a söntéssel szembeni fal legnagyobb ékessége volt. Még a mennyezetről lógó, ébenfából faragott, kardhal formájú mécsestartóknál is büszkébb volt rá. Ennél büszkébb talán már csak egy dologra volt: a kőre, melyről a fogadó kapta a nevét. A remeterák formájú, tenyérnyi kődarab, mely - a fogadós biztosan hitte - magából az ifini Tűtoronyból származott. Egy titokzatos koldustól vásárolta jó másfél évtizeddel ezelőtt, aki állítása szerint megszökött a Tűtoronyból.

A szobor színesre volt festve, mintha ruhát viselne, és csak félig emelkedett ki a falból. A fogadót látogató bárdok, és nagy ritkán előforduló műértő vendégek sokszor próbálták már meggyőzni a Rákot, hogy az nem szobor, az egy dombormű. Sosem jártak sikerrel.

A szobor az szobor, mit kell ezen bonyolítani - szokta mondogatni. Értetlenek azok a bárdok, csak hiszik, hogy művészek.

A Rák beleköpött a tenyerébe, és a Névtelen Katona szobrát nézegetve az üzenetre intett a fejével. A kőalak szeme egy pillanatra megváltozott, kettőt kacsintott, majd visszaváltozott.

A kocsmáros felsóhajtott, ejj-ejj, ingatta fejét. Még mielőtt bárki elolvasta volna, összeszedette az összes sürgönyt, és egy kivételével tűzre vetette őket. Aztán magához hívatta Mhariskát, - nem tetszett neki, ahogy az a fickós siheder leplezetlenül bámulta, biztos nem volt még nővel - kezébe nyomta az utolsó sürgönyt, és elküldte vele hátra, hogy adja oda tudjakinek.

- A következő kört a hercegkapitány állja! - kiáltja el magát, hogy a sürgöny okozta kavarodást gyorsan alkoholmámorba fordítsa.

[Rayen Reval]

A fal mellett álló asztalnál ülő fiatal aszisz, fintorogva tolja el maga elől a boros kupát. Finomabb minőségű ruhája jelzi, hogy jobb évjáratokhoz szokott.

Már több mint egy órát késik! Már az is elég megalázó, hogy egy ilyen helyre kellett jönnöm, hogy találkozhassak a Karneliannal, nem kéne tetéznie egy ilyen udvariatlan gesztussal. Ha alkonyatot hirdet, hát jöjjön ide alkonyatra.

Csendes füstölgését talán folytatná, de ekkor nyílik a fogadó ajtaja és egy ifini ?kékkabátos? lép be rajta, tucatnyi pergamennel a hóna alatt.

Beris nem lehet ennyire naiv, az itt lévők fele sem képes olvasni? bár lehet, hogy ez az első próba, talán a feladatkör több értelmet követel, mint amit itt némely ?barbár? fel tud mutatni.

Miután a kocsmáros felkiállt, még messzebb tolja a poharát.

Inkább akasszanak, minthogy még egy kortyot igyak ebből a trollvizeletből?

[Tyrion]

Pergamen nincs, de van helyette ingyen méreg. Köszönöm. Tyrion otthagyja a pultot. Nekitámaszkodik az egyik falnak, és rendesen lezárja hátizsákját. Nézelődik.

[Con Salamander]

Miután a hahotát befejezte, fennakadnak szemei, és arccal az asztalra zuhan. Legalább fél percen keresztül nem mozdul, majd hirtelen felkapja fejét, és megint vihogni kezd.

- Látod, Peck, még színésznek sem vagyok utolsó *HUKK*, pedig ez inkább a te mesterséget. Húzz egy jó nótát, vagy húzzuk el jól a nótájukat ezeknek a félnótásoknak. Jut eszembe, Kocsmáros úr, hol késik az étek, amit barátom kért? No meg a szobakulcsnak is örülnénk már! - Megzörget egy pénzeszsákot, hallhatóan sok érme ütődik össze benne. - Szépfiú, ez nem a tiéd? - Rákacsint.

[Sneer]

Nem is tudom Murdock!-nevet társával Szépfiú.

-Tudod én nem erszényben hordom a rezeimet .Nem lehet hogy az a sajátod?

Nos lehet hogy dalolok egyet.Példaul azt az erioni legendát ,amirôl az elébb szólottam.No de figyelted Rák arcát?Láttad e szeme villanását?Ama dombormü ott középen igazán figyelemre méltó alkotás, saját tulajdonosa is milyen nagy elánnal bámulja!Te is így gondolod, bolond barátom?-Peck a színesre festett szoborra sandít jelezve Murdocknak mire gondol- Ne a szék karfára tedd a köpenyedet.Dobd ama katonára, jobb fogasnak látszik, bár így távolról meg nem mondhatom! Közelebbrôl, te tán jobb bellátással lenné rá!- azzal hátba veregeti barátját megadva neki a kezdô lendületet.

Szemével Szépfiú a szolgálólányt követi.Látja távozni.Hangosan csak ennyit jegyez meg :-Úgy látszik önkiszolgaló hellyé züllött a Remeterák!

-Murdock megyek az ingyen körért mert szomjan halunk,mire kihozzák! -a fiatal fiú és a tarkopasz vörösbe öltözött asztala mellett megy el.Megpróbálja kihallagatni mirôl beszélgetnek. Utána azt tervezi,hogy a bárpultnál az elôbb onnan távozó és most a zsákját rendezgetô alak helyére fog megérkezni .

[Con Salamander]

Murdock megkomolyodik, sörének maradékát ledönti, majd határozott léptekkel a szoborhoz siet. Aztán megfordul, és visszamegy a köpenyéért.

- Ezt itt felejtettem - motyogja magának. Visszasétál a szoborhoz, és a fejére dobja a köpenyt, de előtte még megfricskázza az orrát.

- Pajtás, ne nézz olyan komoran! - Kacsint egyet. - Egyszer volt egy barátom, nagyon hasonlított rád. Sokmindenre megtanított, aztán elváltak útjaink. Felesküdtem a sólyomra, hogy megtalálom majd, de most még pénzt kell szereznem. Nem tudsz kölcsönadni? Nem italra kéne, sörre! Tudod, az ereni három igazság: Az elf nem értelmes, a sör nem alkohol, a feketemedve nem játék! - Majd felkacag, és visszaül helyére. Míg várja barátját, dobol ujjaival az asztalon, majd hirtelen ötlettől vezérelve az asztalon lévő nyílvesszővel karcolgatni kezd az asztalba...