Az ifini Remeterák Taverna, avagy a Játékos Karakterek

[Lord Gwain]

/Egy khál/

Te Eonor, itt mindenki engem néz. Úgy néz ki, kezdhetjük előlről a beilleszkedést, mert itt még nem sokan látták a fajtámat, ami persze, nem újdonság, mert a szüleimen kívűl én sem láttam még fajtársamat.

Örülnék, ha most türtőztetnéd az ivást, próbáljunk meg jó benyomást tenni, mivel szinte teljesen kifogytunk a pénzből, muszály, hogy megkapjuk a munkát. És micsoda rendetlenség van itt, nézd az ott a saját hányásába esik, milyen mázlid van, hogy én ilyenkor mindig elkaplak, ne kelljen kimosnom a ruhád, mert te ugyis lusta vagy rá.

Nézzünk körül, hátha akad valami szemrevaló ember nőstény, de elég furcsán néznek rám, pedig otthon, már milyen hírünk van nem? Jó lenne, ha meghúznánk magunkat, itt idegen helyen vagyunk, mellesleg úgy érzem más is figyel minket, nem csak azok akiken látszik.

Na eleget ácsorogtunk, letörlöm ezt az asztalt és ide leülhetünk, várj letörlöm még a széket is. Nah, meg is van.

Mi lehetett ez a levél, amit rögtön összeszedtek, nekem ez bűzlik, nah nembaj, egy kupa bor, és talán kicsit beleszokok, ebbe a nyüzsgésbe. Eonor figyellek mennyit iszol! Nem hozol rám bajt ma is. Inkább kezd el puhítani a nőket, mert már elmacskásodtak a tagjaim.

[Renia]

Időben jött, sőt, talán idő előtt. Amikor fontos dolgokról van szó, mindig idejében itt van. Persze máskor meg...Oxel tudna mesélni egy-két dolgot. Már ha még élne. Unottan kortyolgatja a vörösbort, hiszen nincs mit élvezni az ízén. Hol az ajtót nézi, hogy barátja, Abram, jön-e, hol pedig a bent lévőek műsorát.

Tengerkék ruhát visel, melyet minőségi anyagból varrtak, nem valami olcsó vacak. Fenékig érő haja a szőkésbarna legvilágosabb árnyalata. Nem valami kigyúrt alak, de látszik rajta, hogy jó erőben van, kifejezetten szépfiús arca van, talán ezért sem tudnak neki ellenállni a nők. Kék szemei mindössze egy finom vonallal vannak kifestve*.

Először a hatalmas khálokon akad meg a szeme, jól meg is nézi őket, de mivel nem csinálnak semmit, azok sem túl izgalmasak. Az irántuk érzett gyűlöletét egész jól vissza tudja tartani. Utána jön be a hölgyeményen. Elég fiatalnak látszik, de hát Drayen** is még csak 25, nem gond az a 7-8 év ilyen korban! Na meg elvenni sem akarja, elég neki egy éjszakára is.

A koldus és a hangoskodók arcát is jól megnézi magának, bár ajkai barátságos mosolyra húzódnak, de gondolataiban épp a vérsíkbeli kastély árkában fojtogatja mindhármukat.

A szigonyos nőt talán a másiknál jobban is végigméri Aki ilyen fegyvert hord magánál és idejön, az neki Antoh hívő. ~ Vagy mégsem? Miért akarna egy Antoh hívő Berishez jönni? Bár az Arelt emlegető fickót sem értem... Remélem én intézhetem az áldozatukat! ~

Hosszú, élesre reszelt körmeivel az asztallapot kezdi el kaparászni. Csak lassan, nyugodtan, hang nélkül, hogy valamivel elfoglalja magát. Néha az ujjain lévő gyűrűkre néz, máskor pedig a kacér hölgyre.

*valahogy így:

http://borsa.hu/kepek/boxkep/124591405201.jpg

http://image.hotdog.hu/_data/members2/3 ... 1mpa/1.jpg

**Igen, férfi karakter.

[ChG]

Egy darabig türelmesen vár, nézelődik, felméri a terepet. A kocsmáros és segédje túlontúl elfoglaltak ahhoz, hogy észrevegyék pillantását. Persze, úgy tűnik, itt mások a szokások, a vendégeknek maguknak kell a pulthoz menni leadni rendelésüket.

?Ez Ifin, a nagyváros?, fut át Mirzam gondolatai között, és mivel figyelmét amúgy is felkeltette a sürgölődés, kavarodás, amit az érkező tekercsek, majd azok begyűjtése okozott - szigonyát hátrahagyva, hogy jelezze, hogy foglalt a hely - , a pulthoz lépdel. Közben megnézi magának az ott lebzselőket, tekintete felméri az ott álldogáló, üldögélő férfiakat.

?Úgy látszik, a nagyvárosok vonzzák a jóképű és jó kiállású férfiakat?, mereng el egy pillanatra, és ez elég is arra, hogy a kocsmáros elrobogjon a pult mögül egy bizonyos domborműhöz?

- Antohra? - morzsolja el kendőfedte ajkai között enyhe bosszúsággal hangjában egy kisebb sóhaj, és apró fejcsóválás kíséretében. Hangjából ítélve fiatal lehet, talán a vöröshajú lánykánál nem, vagy nem sokkal idősebb.

- Elnézést, urak, itt nem szokás kiszolgálni a vendéget? ? néz kérdőn zöld szemeivel a pultot támasztó férfiakra. Közben el nem mulasztaná a festett szemű, kaparászó alakot egy-egy lopott pillantással szemmel tartani.

[Con Salamander]

Miután Murdock befejezte a karcolgatást, a tömeget figyeli. Végigméri a furcsa, festett szemű fickót. Aztán a macskamebert, látott már hasonlót, hármat árultak egy rabszolgapiacon. Biztos ő is ilyesmi lehet. Szegény állat, nem tehet semmiről. Olyan unalmas itt. Pedig sok világjárót lát, biztosra veszi, hogy egyikük sem földművelésből vagy tetőfedésből él, pedig igazán élhetnének abból. A kalandozást, otthontalanságot épeszű embert nem választja, csak a kényszer viheti rá. Bolondok ezek mind - állapítja meg magának. Na de majd ha itt lesz a Karnélián herceg vagy ki, majd ő megmutatja a bugrisoknak, hogy nem holmi álmodozó tizenévesekre van szüksége, hanem igazi hősökre. Amilyenné csak Arel teheti az embert, nagy fájdalmában. Nagyot csettint az ujjával; elég!

[TAO]

*A fogadóban tartózkodó szemfülesebb, kiemelkedő érzékkel rendelkező kalandozók egy elnyomott, ám éles csattanást hallanak a hatalmas zsivajban. Fejüket a hang irányába kapják, egy asztal felé, ahol a hosszú, szőke hajú férfi ül. /Con Salamander/

Ebben a pillanatban - a többségnek a nagy sürgés-forgásban fel sem tűnik eme apróság - a Névtelen Katona szobráról lecsúszik a köpeny, és lehull a földre. *

[Antail]

A fogadó nyugalmát egy folyamatos, egyre erősödő ordítás töri meg, egy átlagmagas, sötét barna ruhás ember rohan be a bejáraton, a többség oda kapja a szemét a halálsikollyá torzuló artikulátlan üvöltés hallatán, a vértől eltorzult arcú - vélhetően - férfi pár lépéssel a bejárat után megbotlik, majd arccal a földnek előre az egyik asztal lábáig zuhan. Hátából 2 nyílvessző áll ki, az egyik a jobb oldali lapockája alatt, a másik pedig a dereka környékén. Az esés után, vértócsa kezd gyűlni körötte a fogadó padlóján, teste aprókat remeg, összerándul, jobb kezében valamit papírt szoríthat. Bal keze könyékben le van csonkolva, mely szívdobbanásnyi időnként egyre fogyó mennyiségű vért lök ki magából...

[Tyrion]

Az a valami a barna ruhás kezében fontos lehet, ha meg kellett érte halnia. Tyrionban még nem tudatosul e gondolat, de már érzi a késztetést, és azonnal mozgásba lendül, hogy megkaparintsa az üzenetet, vagy bármi is legyen az. A bejárat felé futás közben néhány ötlet felmerül benne, melyek némileg lekötik a figyelmét. Ennek ellenére nagy sebességgel és ügyességgel kerülgeti az akadályokat. Ha nem állítják meg, vagy valami váratlan esemény miatt nem gondolja meg magát, hamarosan a hullához ér.

[Con Salamander]

-Ejnye, no, nem így gondoltam, hogy elég! - morog magában. Aztán felfigyel a belépő barna köpenyesre, látja elesni, a kiálló vesszőket megáltva egyből felpattan helyéről, és odarohan, hátha még tud segíteni rajta. Azonnal kijózanodik, mintha semmit nem is ivott volna. Nem foglalkozik semmi mással, ha kell, félrelöki az embereket, látott már lőtt sebet - mi több, egybe ő is belehalt egyszer. Először a fickót akarja megvizsgálni, de később sort kerít majd a vesszőkre is. Közben társának kiált:

- Szépfiú, íjász az utcán! Zárj be mindent, amit tudsz! Sólyomasszony, ne hagyd fiad elé kerülni e lelket!

[Lord Gwain]

Miután a barnaruhás beesett az ajtón, a khál, meglepő gyorsasággal rántja barátját fedezékbe, és máris hátán felálló szőrrel figyeli az esetleges veszélyforrásokat.

Miután meggyőződött róla, hogy barátja biztonságban van, határozott, de testsúlyához képest könnyed léptekkel siet a bejárathoz, közben azon gondolkodik, az ablakon lessen ki, vagy a papírt olvassa el.

Rövid gondolkodás után az ablak felé veszi az irányt, hogy a további veszélyforrásokat elhárítsa, majd ugyis felolvassa hangosan a levelet, ha az az ember nem lesz rá hajlandó.

Meg aztán lehet majd felmosni azt a sok vért, ami kifolyt a padlóra, mert ezt aztán már Domvik atyái sem teszik vissza szerencsétlenbe, a rendetlenséget meg ugye nehezen viselem.

[Renia]

A két hangoskodó nagyon jól elvan, de ők sem túl szórakoztatóak. Ahogy unottan forgatja a fejét, meglátja, hogy leesett a köpeny, de az sem érdekli túlságosan.

~ Sokkal komolyabban is vehetne minket Beris, minek várat ennyit? Tán terve van velünk? ~

A beeső ember látványán ajkai mosolyra húzódnak. Vér! Mi más kéne még? Ráadásul már szinte halott.

~ Tökéletes áldozat Tharrnak! Ha hívő volt, jó helyre kerül, ha meg nem...még egy szolga gazdagítja a Háromfejű birodalmát! ~

Feláll a székből, de az az átkozott Arel hívő, már elkezdett a sebesülthöz rohanni, és úgy tűnik, neki éppen ellentétes céljai vannak vele.

~ Amíg nincs itt Beris, meghagyom neki. Rohadék! ~

Felkapja a hátizsákját és azzal együtt sétál oda. Tyrion mellé próbál állni és egyértelműen látszik, a levél érdekli, noha néha-néha odanéz a sebesültre is, hogy mikor sajátíthatja ki annak utolsó perceit.

A khál is elkezdett mozgolódni, amit Drayen nem igazán néz jó szemmel. ~ Ezt nem kéne pórázon tartani? ~ Visszafogja gyűlöletét. Túl sokan vannak ahhoz, hogy bármit is tudjon jelenleg tenni...Jelenleg...

[Sneer]

Szépfiú, Sahlam teljes nevét hallja,mikor elmegy az asztaluk mellett.A bárpultnál állapodik meg és várja az ingyenpiákat. Vajon mit vés az asztalba Murdock? Csak nem megint azt, hogy "A Világ Közepe"? Barátja néha szokta AZT képzelni magáról , olyankor a naphoz beszél és közben forog önmaga körül.Naptáncnak hívják Murdock eme furcsa állapotát a Falkában egymásközt.

Szemével követi a khált ahogy helyet foglal társával.

Az egyik asztalnál ülô férfi az ajtóra pislantgat.Valakit vár! Biztosan Beris Karneliant,esetleg egy társát!Randevúhoz elég koran van még.Ez a gondolat mosolyt csal Szépfiú arcára.Tovabb szemléli a férfit.Szemfestés!Kék ruhája minden bizonnyal egy nemesi udvar szabójának muve. Ismeri ezt a divatot. Hol is hordanak ilyet? Az agya ezerrel kattog.Ha megérintené a kabátot akkor az anyagából egybôl tudná!Lehet éppen a megoldást karcolja az úr az asztalba? Persze ezzel csak az idôt mulatja Szepfiú míg Marishka visszatér Beris emberétôl (esetleg magatól Karneliantól).Hova máshova küldte volna a hamis levéllel Rák a bajszos lányt ?!...

Viszonozza a "szigonyos" hölgy pillantását.Az élet szeretete árad azokból a szemekbôl, a tengeré mindenképen.El is nevezi magában hableánynak a lányt.Murdocknak ezt el is fogja mesélni,hogy egy jót nevethessenek!

Mivel senki nem válaszol a nô kérdésére, ezért veszi a fáradtságot és felel neki:-Szokásnak szokás,csak nem bírják a ma hajnali tempót.Igaz Csiga!-fordul a fogadós felé, majd bocsánatkérô arckifejezéssel folytatja:-Elnézést Remetét akartam mondani!-Peck ekkor már kajánul vigyorog.Hátra ugrik a pulttól társa csenttintésére,egy esetleges megtorlástól tartva.A fogadós nem nagyon foglalkozik azonban Szépfiúval van más dolga is. Murdockkal kezdik egy más(odik) szintre emelni közös munkájukat.Peck ugrás után megfordul és elindul a köppenyért.Hisz míg eljátszaná,hogy bolond barátjanak vissza viszi köpenyét, alkalma nyílna egy gyors rejtekajtó keresésre. Meglepôdve veszi észre a köpenyt a dombormu elôtt.A környezô asztalok üresek.Murdock bolond ,de nem ügyetlen.A ruhát bizony valaki lesegített.Elmegy a köpenyig,felveszi ,de körülnézni már nincs ideje.Ordítás , majd az ajtónál összerogyó alak.Nyílvesszôk! Szemei azonnal konstatálják ,hogy nyílpuska vagy íj (KM-k!) volt e az útra bocsátóeszköz.

-Murdock milyen fegyver csonkolta? (KM-k!)-kiáltaj oda társának miközben a köpenyt felmarkolva a kijárat felé rohan.A koldus fele igyekszik.Közben rákiált Rákra:-Kocsmáros hátsó ajtó van? Fejben már a kinti lövész elkapásának módozatai villanak fel.Reméli a koldus látott valamit az ajtóban...

[Venes]

A gyors események a kisebb társaság figyelmét az ajtóra szegezik. A fekete hajú, szürkéskék ruhájú nő jobb kezét - mely arcát támasztotta - egy pillanatra, a meglepettségtől, lentebb ereszti. Gondolataiba burkolózik töredéknyi lélegzetvétel alatt.

,,Azért a fogadó ajtajában valakit lelőni, ez nem mindennapi... vagy a másik eshetőség áll fent, valaki idáig rohant, hogy üzenetet hozzon...bizonyára fontos lehet. ... Jajj, a kezem."

Feltűnő gyorsasággal húzza rá haját a jobb arcának szélére, szinte szemét is eltakarja, majd kezével is beborítja.

Visszatekint a nyilakkal ékesített testre, majd szemét ide-oda járatja, ahogy észleli, szinte egyszerre mozdultak meg innen-onnan az emberek.

,,Ez csak egy hulla...majd eltakarítják. Erre az emberek mind egyformák, mindenben beleütik az orruk. Kétlem, hogy bármelyiküknek is szólt volna ez az üzenet. Érdekesek..."

A nő figyeli, ki mit lép.

[Tyrion]

Kissé megemeli a padló összevérzésén fáradozó alak jobb kezét Tyrion. Elveszi a papírszerű valamit, ha kell egyenként feszegeti le az ujjakat. Majd tenyerébe zárja szerzeményét, hogy elrejtse a kíváncsi tekintetek elől. Észereveszi, hogy Drayen figyeli. Nehéz lenne lerázni. Tyrion ránéz, és jól hallhatóan így szól:

- Nekem is úgy tűnik, hogy a mi emberünk, ha lemossák az arcát, majd megbizonyosodhatunk róla. De ne állj az ajtóban, inkább nézzük, mit hozott a szerencsétlen.

Legalább a többiek ne tudjanak róla, hogy mit szereztünk, és egész jó kifogást lehet még ebből keríteni, ha baj lesz abból, hogy megnéztük.

[Antail]

Elsőként Tyrion ér a halotthoz, majd rögtön utána Murdock. Murdock oldalára fekteti a szerencsétlent aki még egy utolsó szóra nyitja a száját, ám lehet, hogy csak a lélek távozott belőle, karjából lüktető vér patakocska két-három szívdobbanyás alatt kiapad, a test teljesen elernyed a fogadó padlóján. Arel sem segíthet már rajta, a halál pillanatát őrizték meg mozdulatlan fennakadt szemei. Mindeközben Tyrion célját nem takarva kifejti a halott kéz szorításából a véres összegyűrt papírost, majd magához veszi azt. Az halott test hátából továbbra is úgy állnak ki a nyílvesszők, mint sün hátából a tüskék. A csonkolást valami nehezebb fegyver okozhatta, valószínűsíthető csatabárdtól származik.

[Renia]

~ Leszarom, hogy kinek az embere, mutasd a levelet! ~

Bal kezét Tyrion hátára teszi, és finoman arébb vezeti.

- Gyere, ne legyünk útban, hátha túléli.

~ Hallottal nem tudok mit kezdeni! ~

Kicsit arébb mennek, ha a Tyrion is úgy akarja, és a levélre tekint. Persze visszatekint a sebesültre is, hogy mit intéz az Arel-hívő, de egy érintésével megölte.

~ Inkább ennek kellett volna fejét vennem, és nem a hullának. Hol van már Beris? Lehet, hogy végezhetnék a sólyomimádóval! ~

Ennyivel le is tudja őket, és visszafordítja fejét a levélhez.

[Tyrion]

Áhhh, csak összevérezte! Bosszankodik Tyrion magában. Persze arrébb megy a festettszeművel, és úgy tartja a papírost, hogy se a bentiek, se az esetleges kintiek ne láthassák azt, csak ők ketten. Tűzetesen átvizsgálja, olvassa, mit is tart a kezében.

[TAO]

*A feketeköpenyes Tyrion, és a festett szemű, kékruhás Drayen elolvassa a tekercset. /pm ment/*

[Con Salamander]

- Rohadékok! Egy ember itt halt meg, ti meg a büdös üzenetetekkel vagytok elfoglalva! Hát ennyit ér egy élet nektek? A tiétek is ennyit fog érni, mikor a végső elszámoláshoz értek! - aztán elhallgat, s a halottal foglalkozik inkább. Szemeit lezárja, homlokát érinti kezeivel, hisz tudja, nem segíthet már. Még egy élet, egy tisztességtelenül elvett élet. - Szépfiú, a vesszők számszeríjra utalnak, tehát nem lőhették le túl messziről. A fickó bizonyosan helyi lehet, itteni munkának tűnik a vessző, nem érdemes utánaerednünk. Inkább segíts megadni a végtisztességet, akárki is volt ez!

[Renia]

- Már halott volt. Az élők védelme fontosabb. - mutat rá a papírra, na nem mintha itt bárki élete érdekelné.

Ahogy Tyrion fordulna a többiek felé, erősen megragadja a csuklóját és maga felé próbálja fordítani. Halkan suttog, hangja kellemes és nyugodt.

- Nyugodalom barátom. Ha most elmondod, mi van a levélben, csak káoszt szül. Az pedig jó lehetőséget ad az ellenségnek.

...

A szigonyos valószínűleg nem tartozik hozzájuk, de jobb lenne elintézni, mielőtt megtámadják a fogadót. Számíthatok rád?

Kicsit vár, egy bólintásra, vagy csak egy csillogó szemre, majd fojtatja.

...

- Enyém a fogadós, kiszedem belőle Beris hollétét. Add a levelet.

Kezét nyújtja a levélért, és ha megkapja.

[Tyrion]

- Már halott volt. Az élők védelme fontosabb. - mutat rá a papírra, na nem mintha itt bárki élete érdekelné.

Ahogy Tyrion fordulna a többiek felé, erősen megragadja a csuklóját és maga felé próbálja fordítani. Halkan suttog, hangja kellemes és nyugodt.

- Nyugodalom barátom. Ha most elmondod, mi van a levélben, csak káoszt szül. Az pedig jó lehetőséget ad az ellenségnek.

- Mihamarabb fel kell készülnünk. Kár várnunk egy percet is, bármikor is jelentjük be, káosz lesz. - suttogja Tyrion.

- A szigonyos valószínűleg nem tartozik hozzájuk, de jobb lenne elintézni, mielőtt megtámadják a fogadót. Számíthatok rád?

Kicsit vár, egy bólintásra, vagy csak egy csillogó szemre.

- Szerintem ő a mi emberünk. Az egyik. De túl gyanús kell lennie még egynek. Egy orgyilkosnak. Azért megpróbálom.

- Enyém a fogadós, kiszedem belőle Beris hollétét. Add a levelet.

Kezét nyújtja a levélért.

- Thar papja vagy, igaz? Mutasd a háromfejű jelét. Nem bízhatok benned.

[Con Salamander]

- Azzal, hogy a papírt olvasgatjátok tényleg megóvjátok minden élő életét, mondhatom, nagyeszűek! Mellékesen nem volt halott, mosd ki a szemed, a kezeim közt lehelte ki a lelkét! - mondja dühösen, de úgy dönt, nem foglalkozik velük többé. Úgy érzi, lesz még alkalma rá.

[Sneer]

A koldus helye fele iramodik a bejárathoz.Az elôbb még itt óbégatott a rongyos most meg nem látni sehol. ~ Dartont emlegette!Biztosan a gyilkosokkal van! Vagy csak egy vészmadár?~, Szüksége lenne Rosszfiúra most és Pengére.Tudna nekik munkát adni! Nem szívesen hallgat most bolond barátjára .A lövésztôl értékes infókat tudhatnának meg.Ifin utcáin is rikta az ilyen esemény.A félnótás azonban jó érzekkel leli meg a helyes utakat,ezért hallgat rá.Nem kezd üldözesbe. Peck kiles az ajtón ,hátha meglátja a nyílpuskás alakot.Egy esetleges lövésre számítva lábizmait megfeszíti, hátha el kell majd ugrania.-Közbe hátra szól!-Rák uram még mindig hátsó ajtó ám a kérdés! Ott kifutva értesíthetnénk a városôröket,mert az itt lévôvel nem sokra megyünk.No és van egy futárunk is!Kérjük fel egy kis munkára!

-Murdock a kékruhásnak igaza van!Ideje van a végtisztességnek és ideje van a cselekedeteknek.Fôleg ha azt az élôk védelmében tesszük. Kocsmáros urunk ,majd gondoskodik szegény jóemberrôl.Amúgy sem ismerjük miféle ember volt. Az is lehet ,hogy valamiféle gazfickó vagy orwellánus!

-Te Murdock mit sutyorog az a kettô ott melletted?

[Renia]

~ Na, legalább a haverjának van egy csöppnyi esze! ~

- Én sem benned. Lehet, hogy te vagy az orgyilkos. -szól még mindig suttogva Tyrionnak.

- Szóval? - nyújtja még mindig a kezét a papírért.

- Nem érünk rá ilyen gyermeteg játékokra.

[Mosquito]

A vörösbe öltözött alak az asztalnál ülve iszogatja sörét mikor a sebesült, később halott futár berohan majd a földön elterülve eltávozik belőle minden élet.

Kissé meglepődve a váratlan eseményeken, de nem izgatja magát sokszor látott már halottat.

-mit rohangálnak meg sürögnek ezek itt, csak egy halott egy fecnivel ami nem is nekünk íródott gondolja magában.

Szófoszlányokat halván esetleges támadókról, hogy ne érje váratlanul elméjében felidézi a megfelelő igéket (hogy eseménykor azonnal ki tudja mondani őket) keze a kard markolatára csúszik a másik viszont marad a sörös korsón és egy enyhe mosolyt megengedvén magának tovább kortyolgatja az itteni lőrét.

[TAO]

Vannak fogadósok, akik kalandozóként élik le életük javát, kiöregedvén letelepednek, és fénykoruk emlékére tavernát nyitnak az öregkori izgalmas esték és más kalandozók kiszolgálása érdekében.

A Rák nem ilyen volt. Õ rohadtul becsinált a holttesttől. Látott már késelést, kocsmai verekedést, az igaz... de ez más. Ha valaki holtan beesik egy kalandozókkal teli kocsmába, ott baj van.

Istenverte nagy baj, az ő megállapítása szerint.

Ezért is nem jött elő eddig a söntés mögül. Óvatosan kidugja fejét, a jelenet - hála az Isteneknek - már lezajlott. Eredmény: egy holttest pár nyílvesszővel a hátában, és némi felette vitatkozó népség. Látszik, hogy kalandozók, ezeket nem viseli meg a halál látványa, még a végén képesek összeverekedni a holttest felett.

Nagyot sóhajt a Rák a söntés mögött bújkálva, ami véletlenül hangos böfögésbe torkollik a korábban legurított korsó sör hatására. Erre páran odakapják a fejüket, mire ő gyorsan felegyenesedik, hogy a pocakja is beleremeg, és kihúzza magát büszkén. Közömbös arcot vág: bizony, az ilyen események itt mindennaposak, meg se rendítik őt.

A holttestet persze nem akarja látni, szerencsére az ilyen esetekre tartogatja a Ragyást.

A Ragyás még a fogadósnál is jobban utálta a holttesteket, de ezt olyan jól titkolta, hogy senki se tudta róla. Gyerekkorában utálta meg őket, a hagyományos családi szakma miatt. Apja, nagyapja, de még a dédapja is szeraktosz volt Ifinben - hullaszállító. A Ragyás - akkor még persze Dudukának szólították - 6 évesen már hullát mosott, vetkőztett, öltöztetett, illetve szerencsés esetben fosztogatott.

Nem is lett valami emberbarát férfi belőle. Ritkán szólt - akkor is leszólták -, asszonya se, barátja se volt még soha. Persze ha rajta múlik, nem is lesz. A holttestekkel és az élőkkel egyaránt tele lett a cipője, ezért húszévesen úgy döntött, hogy belevág a Nagy Kalandozó Életbe. Ezt a karriert egészen másfél órán át vitte, akkor lépett be először a Remeterákba. Aztán azóta valahogy itt ragadt. Végülis ingyen kaja, szállás, és cserébe csak némi piszkos munkát kell elvégezni, amit mások nem szeretnek.

Például most összeszedni és kivinni ezt a holttestet.

/Ha nem akadályozzák meg a kalandozók, egy magas, tagbaszakadt, ragyás képű alak a fogadós utasítására kiviszi a holttestet a fogadóból./