Az ifini Remeterák Taverna, avagy a Játékos Karakterek

[Aion Gildes Shiffer]

(A beszélgető parnteremből lett szerintem egy lefagyot NPC..xP Így hát..)

-Megálj!- Pattan fel Gildes a székről.-Ha Beris helyzete felfedődik akkor azzal segítesz a merénylőnek is! Ezt meg nem akarhatod hacsak nem te magad vagy a merénylő...-Eközben már lette a poharát az asztalra és félmosollyal az arcán készen áll,ha kell a harcra is..-Ha most értesíti bárki is Berist személyesen akkor azzal veszélybe kerül a biztonsága.-

[TAO]

A fogadós összeráncolja a szemöldökét.

- Ne olyan gyorsan, ifiurak. Ha jól értem, ez a levél nem említ sem Berist, sem Karneliant. Mi ez a gyanúsítgatás hát? Bizonyos vagyok benne, hogy semmi olyanról nincs szó, amit ne lehetne megbeszélni egy palack jóféle Lavalos mellett.

A Rák nagyon tehetségesen teszi az értetlent (tapasztalt értetlenkedő), ki tudja honnan, már elő is kapott egy poros flaskát.

- A sógorom szőllejéből való, Onpor déli lankáiról. Testes és erős, mint az a... oroszlán ottan.

Csak semmi pánik - teszi hozzá gondolatban, és egy izzadtságcsepp kúszik le halántékán.

[Aion Gildes Shiffer]

-Hmm..Rák Uram,ha az elmémnem csal akkor jelenleg két helyzet áll fent.-Mondja hangosan,tisztán és érthetően akár egy igazi szónok.-Az első helyzet szerint eme levél

Ondur Berhom-Cetiehir Dal Karneliannak szól aki mint köztudott-Itt körbenéz-Hogy Beris Randal-Cetheir Dal Karnelian vérszerinti testvére...Véleményem szerint ez a levél jó illetve rossz kezekbe került és így az üzenetet azonnal el akartáj jutattni a mi jővőbeli munkaadónkhoz.-Most egy kis hatásszünetet hagy,hogy megemészék amit mondott.-Viszont a másik helyzet szerint eme levél Berisnek szól és ő akarja a merényletett a testvére ellen..-Mikor kimondja hangosan eme mondatokatt azonnal megál benne a vér és kicsit fehérebb is lesz az arca..'Ha viszont ez tényleg így van akkor most fényt derítettem a bűntényre melyet titokban kellet volna tartanom,ha még élni akarok..Hiszen nem merénylet a merénylet,ha bizonyítékkal és tanúkkal tudjuk,hogy ki tette..'Gyors ötlet:-De én úgy gondolom,hogy természetesen az első esett ál fent hiszen Beris nem kockáztatna ilyeneket..-Nevet egy kicsit idegesen és visszaül a borja mellé,mert ennyi elég volt most így hirtelen a feltünésekből..

[Tyrion]

Hazudik és fél. De miért? Egy hulla a bejáratnál, feszült helyzet... ha az ország egyik legrangosabb embere meghal a fogadójában az is kínos... Talán csak biztonságban akarja tudni Berist... akkor szólni kéne neki, hogy miért lenne jobb figyelmeztetni. Vagy tud valamit, amit én nem? Vagy ő is ellenünk van? Lehet, hogy már meg is ölték Berist, és akkor oda munkám. Én meg a csuklyámmal és a sok szereplésemmel bizonyára benne vagyok a három leggyanúsabb között.

Gildes felé fordul:

- Nem erőltetem a dolgot. Amúgy az érvelésed helyes, csak két apróságra hadd hívjam fel a figyelmed: Beris nem gyáva és nem Antoh hitű. Emellett még azt említhetném meg, hogy Beris nagyúr hirdette meg, hogy a Remeterákban lesz.

Gonosz mosoly.

[Aion Gildes Shiffer]

-

Nagyuram, ha a Tengerúrnő is megsegíti célunk, testvéred még ma éjjel meghal Remeterákban. Minden intézkedést megtettem.

-Mosolyog vissza a kivhívó szavakra..-Ha itt tartunk az elsőre a választ azt mi nem hiszem,hogy tudhatjuk ,hogy kiben,miben hisz Beris,de azt igen,hogyha egy ellenfelet nem a saját pengénkel végzünk ki az még nem gyávaságnak a jele..-Néz a 'vita' partnerére.-Viszont a másik amit említettél,hogy Beris maga mondta,hogy itt lesz ami azt jelenti,hogy veszélyt hozott magára az esetleges merénylők miatt..És pont ez az ok miatt,hogy tudjuk hol lesz,volt könnyű a 'futárnak' eljutnia Berishez.És eme mondatt nem zárja ki még egyik lehetőséget sem..De ezt a vitát nem érdemes folytatni,hiszen majd minden a maga idejében jöjjön szóval,ha megbocsájt azt hiszem én kérnék még egy pohárka bort.-És azzal már ott is van a pultnál és miután (ha) megkapta amit kért keres egy üresebb részt a lépcső és a fal közelében és ott a hátérbe húzodva gondolataiba mereng és várja mi lesz még itt ezen a hosszú éjszakán.'Jó lenne végre egy olyan beszélgető parner akitől nem kell folyamatosan azon gondolkodnom mikor ugrik nekem és még értelmesen társaloghatok is vele'.

[ChG]

A gyűrűkkel ékített, hegyes karmokban végződő kéz közeledtére egy picit hátrébb lép. A tharrita bókja bármennyire is zavarba ejti, nyugodt marad és kényszeríti magát, hogy ne fordítsa el szemeit a kék szempárról.

- Már megbocsáss, uram, de én sem nyúlkálok a te ékszereid felé ? szól önérzetesen, miközben egy pillanatra leejti tekintetét a férfi deréktájékára. A festettszemű tekintetétől azonban borzongás fut végig rajta. Furcsán hideg hatást kelt a feketével kihúzott kék szempár. Ha Mirzam nem lenne elkötelezett a hitében, tán még az is megfordulna a fejében - vagy legalábbis teret adna ilyetén hátsó gondolatainak -, hogy felettébb vonzó?

- Nem áll szándékomban senkit sem magamra haragítani? - ?Elég az, aki már így is a vesztemet akarja??, egészíti ki, de csak gondolatban.

- Nagyon bölcs lehetsz, uram, ha csak egy dolgot nem értesz, ugyanakkor hadd világítsak rá logikádnak? hm? apróbb hiányosságára. Az, amit a nyakamban hordok, nincs összefüggésben azzal, hogy most itt vagyok. Hogy helyesen cselekszem-e, annak megítélését inkább Úrnőmre hagynám? - finoman megbiccenti magát derékból, eme tiszteletnyilvánítással igyekszik tompítani szavai élét - ?, és cselekedeteim helyességét sem a medálom támasztja alá, hiszen az ok-okozati összefüggés épp fordított: nem azért tetszőek cselekedeteim az istennőmnek, mert ezt a jelet viselem, hanem azért igyekszem istennőmnek tetsző módon cselekedni, mert ezt a jelet viselem.

Kis szünetet tart, hogy a szőkeség megemészthesse az elhangzottakat. Néhány szívdobbanásnyi idő után a fonott hajú szépség folytatja.

- És igazán bátornak és fifikásnak kell lennie annak a kémnek, aki mivoltát felfedi a kémkedés célpontjai előtt. De ez a megtisztelő feltételezés nagyobb bók számomra, mint szépségem felmagasztalása.

És itt egy mélyebb, kecses pukkedlivel fűszerezett meghajlást végez a férfi felé, ezen már minden bizonnyal érezhető az eltúlzás, ami nem a mély tiszteletre, inkább a tiszteletadás álcája mögé bújtatott fricskára utal.

- De, mint már mondtam, nem szeretnék senkit sem magamra haragítani, úgyhogy, ha kedved tartja, uram, inkább üljünk asztalhoz, és folytassuk egy pohár bor mellett.

Mirzam, nem hátat fordítva a Tharr papnak, megindul asztala felé, és helyet foglal. Reméli, hogy ebben a helyzetben számíthat a személyzetre, és külön kérés nélkül is hoznak az asztalhoz egy kancsó bort, pohárral. Nem néz a festettszeműre, megvárja, hogy leül-e asztalához. Szíve hevesen dobog, hiszen a tűzzel játszik? De sajnos nagyon is élvezi. Szerencsére Minden Vizek Úrnője vele van, és talán akad egy-két vállalkozó szellemű úriember is, akik baj esetén segítségére kelnek.

[TAO]

A korábbi felfordulás közepette nem sokan vették észre Marishka, a sihederbajszú, begyes felszolgálólány visszatértét. Annál-inkább észrevették a vendégek, amikor a rendelt italok - néha kérés nélkül is - rendesen a helyükre kerültek.

/nyugodtan vegyétek úgy, hogy a rendelt italokat automatice kiszolgálják/

[Rayen Reval]

A fiatal aszisz kétkedő volt egész életében. Hiába a szóvirágok és a témaváltás, a pulthoz sétál és elolvassa a levelet. Amennyiben a levél tartalma megegyezik az elhangzottakkal, úgy egy borospoharat vesz kézbe és a tömeg felé fordul:

-Ürítsük poharunk az elhunyt szolgára, ki haláláig hű maradt urához, bárki is legyen az!

[Con Salamander]

Belépve az ajtón a két fickó (Peck és Murdock) szinte egyszerre a következőket mondja:

- Hát, végül is Karnelian-tetoválás volt rajta, igyunk rá, és Ranagolra - vér szálljon a szájára a büdös parasztnak! - Majd, mintha meg sem szólaltak volna, csendben odalépnek a pulthoz, kérnek egy kört elvitelre, és a szobájuk kulcsát, majd azt megkapván -amennyiben semmi nem jön közbe- lassan elindulnak választott szállásuk felé.

- Ja, és Beris üdvözletét küldi mindenkinek a kertből. Tényleg szépek a rózsák odakinn.

[Renia]

- Nagy kár, nagy kár! - válszol vigyorogva a nőnek.

- Szívesen megmutatom az ékszereimet! - kacsint felé, miközben elsunnyognak a háta mögött.

Tyrion lelép. Szép kis szövetséges. Egy mérges pillantást vet utána.

- Szerintem többen vannak itt, akik megvédenék Berist, mint akik megölni akarják.

- Beris köztudottan nem Antohot szolgája, jól mondta a barátunk. Még ennyit sem tudsz?

Megrázza a fejét.

~ Ennyi barmot! Nem hiszem el, hogy az Antoh-hívő a legértelmesebb! ~

- Nem értek egyet a szavaiddal, szép hölgy. Persze lehet, csak nálunk vélekednek máshogy az istenek.

Megrántja a vállát. És kész. Ennyi volt az egész. Tyrion arébb húzott, a nagypofájú feladta, és a másik kettő is visszajött.

~ Mintha semmi sem változott volna...Minek is jártatom a számat...Majd Beris rendet tesz. Már ha még ma ide tolja a képét. ~

- Asztalhoz ülni? Én jobban örülnék egy kényelmes szobának, kicsit fáj a derekam, és hát egy kis fekvés jót tenne neki...

Szavai közben eléggé vigyorog, látszik rajta, hogy semmi baja sincs, sőt, kezdi jól érezni magát. El is indul a kocsmáros felé, hogy kivegyen egy szobát, hátha inkább oda követi őt Mirzam. Persze ha nem jön a nő, ő sem megy, és leül vele az asztalhoz.

Arra, hogy Ranagolt emlegetik, már meg sem mozdul. Minek? Az előbb még más isten kegyeiben hittek, és Ranagol hívei...Drayen szerint még kevésbé érdekli őket a hulla, mint őt.

~ Vagy idáig hazudtak és hullarablók...Na de nem hiszem, hogy Beris kint várna ránk. ~

[Tyrion]

Ha még ennyit se tudsz Berisről, hogy fogsz benyalni neki? Jut eszébe Gildes kapcsán. Örömmel hallja, hogy Drayen megerősíti szavait a nagyúr hitével kapcsolatban.

Gildes távozik, Marishka megérkezik. Kocsmáros, ha van eszed, gyorsan lecseréled az oroszlánra! Mióta bent lehet már a szolgáló, és semmit se hozott. Ez szöget üt a fejébe. Megnézi hová vezet a hátsó ajtó, illetve, ha eddigre becsukta Marishka, megpróbálja felidézni. /Mi van mögötte? Lépcső? Melyik irányba folytatódhat a helyiség?/

Hallja a jól öltözött fiatal aszisz hangját a háta mögül. Nem bízik bennem. Okos. Mivel nincs jelentősége, hamarosan meg is feledkezik erről. Azon gondolkodik, hogy Beris, hol lehet még, ha nem az emeleten, míg a kintről jövők mellé nem érkeznek. Hallja, hogy azok elvitelre piát és a szobakulcsuk kérik, nyilván fel akarnak menni az emeletre.

Figyeli a kocsmáros arcvonásait, esetleges válaszait. Ha megteszi, amire kérték, és a vendégek részéről sincs hőbörgés, követi őket.

[TAO]

A Rák csendben követi az eseményeket.

Egy ember itt halt meg a szemük láttára. Ehhez képest iszogatnak, és egymást marják. Ezek vagy őrültek, vagy... tényleg kalandozók.

Peck és Murdock kérésének meglepett arccal eleget tesz, de visszakérdez:

- Az urak nem várják meg Karnelian nagyúr érkezését?

[Sneer]

-Már reggel találkoztunk vele a kaszárnyába.-Szépfiú elveszi a kulcsokat és az üveg bort. Murdockkal elindulnak a szobájuk felé.A Lépcsőtetején megfordulnak Murdock füttyent egy nagyot. Peck benyúl a zsebébe és megvillant egy pecsétes papírost.Mindenki jól megnézheti. Fölösleges várnotok,már miénk a megbízás!-A mögötte jövőnek még az orra alá is dugja,hogy jól megnézhesse. -Szép álmokat mindenkinek!-azzal elindulnak a lakosztályuk fele.

[Aion Gildes Shiffer]

Hmm..Ha ez igaz lenne akkor nem hiszem,hogy ennyit vártak volna..De akkor mégis mi lehetet az a levél? Jobb lenne utánajárni,de ahogy látom már az az előző fickó akivel 'beszélgettem' az már elindult.Megvárom mit tesz ő...Jó lenne,ha történe valami értelmes is ezen az éjjelen,mert lassan én is inkább nyugovóra térek...

-Csapos egy újabb pohárnyit kérnék!-És ezek után figyeli továbbra is a lépcső közelébena fal mellől,hogy mi történik még ezen a hosszú estén...

[Tyrion]

Tyrion megnézi a pecsétes papírost.

[ChG]

A fogadóban az élet tovább zajlik: levelek mennek és tűnnek elő, tájékozatlanságról tanúskodó megjegyzések merülnek fel, nagy szavak repkednek a levegőben. Mirzam mégis úgy érzi, maradnia kell. A hangadók menjenek csak a maguk kis fészkébe, annál kevesebb versenytárs marad idelent. Még, hogy ők már reggel megkapták a munkát? Akkor meg minek csinálták azt a nagy hajcihőt az azóta eltüntetett papirosokkal, melyet állítólag Beris nagyúr küldött? Most pedig állítólag már felbérelte őket?

Szigonyát ismételten a falnak támasztva ül, és kedvesen rámosolyog a kancsó bort kihozó Marishkára. A kihozott italt maga elé veszi, jobb kezével megérinti medálját, bal tenyerét a kancsó szája fölé helyezi.

- Antoh áldása szálljon e nedűre, mely a víz után az első éltető ? mormolja félhangosan maga elé, miközben a nyakában lógó kagyló kékesen felfénylik. Ezek után tölt az egyik pohárba, de nem iszik bele. Jobb karját az asztal szélén pihenteti maga előtt, fejét pedig másik kezére támasztva vár, miközben finom, kecses ujjai a bal fülében lévő gyönggyel játszanak.

Látja, hogy Tharr követője a pulthoz megy, miután célzásokat tett fájós derekára és a vízszintes testhelyzetre. Igaz, ami igaz, Mirzamnak nincs gyakorlata ilyen téren, de azért nem most jött le a falvédőről. A férfi szavaira nem reagál, csak érdeklődve figyeli, mi lesz azután, hogy nem megy utána. Simán elképzeli, hogy most megint ott kell majd magában borozgatnia, amikor a festettszemű mégiscsak leül hozzá. Megemeli feléje a kancsót, mozdulatával kérdezvén, hogy óhajt-e bort. Ha igen, tölt a másik pohárba, ha nem, leteszi a kancsót.

- Örülök, hogy mégsem kínozza annyira a derékfájás, hogy lemaradjon Beris nagyúr megbízásáról ? mondja egy újabb kedves mosoly kíséretében, miközben asztaltársa szemébe néz, de nem akar túl sokat időzni eme újabb kis piszkálódással, inkább témát vált.

- Ismeri azt az urat? Mármint mielőtt itt találkoztak? ? egyenesedik ki, kezét leengedve és int fejével a pecsétes papírral foglalatoskodó fekete köpenyes felé. Mirzam nem is tudja, hogy ez a papír honnan varázsolódott elő, de már nem próbálja követni. Ha Beris nagyúr akar tőlük valamit, akkor azt úgyis minden bizonnyal élőszóban fogja közvetíttetni feléjük. Miért is pocsékolna el annyi drága papírt ismeretlenekre, kik még semmit sem bizonyítottak?

[TAO]

A pecsétes levél Tyrion futó pillantására teljesen eredetinek tűnik. Tyrion - akárcsak a jelenlévő kalandozók többsége - még soha életében nem látott Karnelian-pecsétet közelről. Amennyire jártas a heraldikában, és azok alapján, amennyit tud a Karnelian-családról, a pecsét tényleg igazi. A szöveg teljes végigolvasására viszont nem volt lehetősége, ahhoz egy-két percnyi időre lenne szüksége (elvégre nem deák vagy kalligráfus ő sem).

A többiek, mivel távolabb vannak, csak egy papirost látnak egy méregzöld pecséttel ellátva, fogalmuk sincs a dokumentum hitelességét illetően - legfeljebb elméleteik.

[Cz]

"Nem nézi, inkább érzi a körülötte zajló eseményeket. Élvezi a hangokat, a fényeket a színeket, az illatokat...no meg a szagokat. Sokszor belefeledkezik ilyenkor érzéseibe és gondolataiba. Külső szemlélő akár szikrafű használatát is feltételezhetné a kábult, üveges tekintet és a furcsán ijesztő mosoly láttán. Szeret itt lenni, szereti érezni, hogy él,hogy a város nyüzsgése befogadja, hogy része tud lenni egy lüktető valaminek, ami ha kell az egekbe repíti, vagy éppen a poklok tüzén perszeli. Otthon - bár nincs túl mssze innen - nem volt ebben része. Elvárások voltak vele szemben amiket teljesítenie kellett, ha nem így volt az büntetést vont maga után. Egyedül húga volt az aki mellett igazán az lehetett aki szeretett volna lenni. Húga gondolatától hirtelen kizökken mélázó álmodozásából és ismét a nyüzsgő és keserű valóságban találja magát. "

- Üdvözöllek barátom, remélem lassan a többiek is csatlakoznak, mert amint látom kezd felbolydulni a méhkas. - szól higgadtan és kimérten vörösköpenyes társának.

"Körülnézvén most már jobban is szemügyre veszi az új vendégeket és még éppen elkpaja néhány pillantás erejéig a lassan távozó kis zöld lényeket. Meglepetten konstatálja, hogy van még itt "helyben" is sok új dolog számára."

[Tyrion]

Tyrion valószínűnek tartja, hogy igazat mondanak, de nem lehet biztos benne. Követi őket. Legalább megtudja, milyen ez a hely, lehet, hogy ma estére a Remeterákban vesz ki szobát.

[Renia]

Hát a nő nagyon nem akaródzik őt követni, így egy pillantást vet a szobák felé menőkre, és visszaindul Mirzam felé.

~ Remélem tud olvasni. Engem is érdekelne a levél tartalma, bár nem hiszem, hogy eredeti lenne. ~

Leül az Antoh hívő melletti székre, miután táskáját a földre rakta. A felé emelt kancsóra kicsit felhúzza a szemöldökét. Még ha valami jó bor lenne, talán elgondolkozna az ajánlaton, de így végképp esélytelen, hogy más istennek áldozott borból igyon.

~ Sőt, lehet, hogy valami mérget csinált belőle! Még nem ivott bele! Na persze az sem lenne elég bizonyíték... ~

- Köszönöm, nem.

~ Ha egy kis vér is kerülne hozzá, máris jobb lenne! ~

- Hát a legjobb egy masszázs lenne, de úgy látom, errefelé nem segítenek a bajbajutottakon!

Egy pillanatra megpróbál ártatlan tekintetet varázsolni arcára, hátha megszánja a nő. Bár errefelé minden toronit Tharr hívőnek néznek, szóval ez nem biztos, hogy túlságosan sikeres lesz.

Odafordítja a fejét Tyrion felé, és amíg nem látja, hogy mit cselekszik, nem is fordul vissza.

~ Szóval nem győzte meg a papír... ~

- Nem találkoztunk még. De magácska jobban érdekel!

Hogy ezt megerősítse, közelebb is csúszik a székével együtt a nő felé.

- Miért volt az előbb olyan kékes fénye a nyakéknek? Antoh áldását adta rám?

Rákacsint a nőre, és megpróbál végigsimítani a karján, már ha nem húzódik el megint.

[Lord Gwain]

A khál, nyugtalanul szemléli az eseményeket.

Lesz ami lesz, Beris biztosan helyesen fog dönteni, és bár barátom néha kicsit iszákos, nagyon tehetséges. Én pedig, kuriózumnak számítok a kalandozók között, szinte biztos vagyok benne, hogy rám esik a választása, nálam rátermettebet és megbízhatóbbat nem fog találni

Ezen gondolatok kicsit megnyugtatják, majd figyelmét inkább a tavernában lévő csinos hölgyekre tereli.

Talán mostanra már eléggé megszoktak, hogy Eonor elkezdje puhítani őket, és akkor megkezdődhet a csábítás, bár a kalandozó hölgyek talán nem olyan egyszerű teremtések mint a faluban a parasztlányok, node egy nő kíváncsisága néha egy macskáét is felülmúlja.

Elővesz egy fésűt, és hatalmas sörényét fésülgeti, miközben próbálja elkapni a fogadóban lévő hölgyek tekintetét.

Az a szépfiú, biztos nem lehet elég okos, hogy egy isten szólgálójával próbálkozik, hiszen ezek legtöbbször érintetlenek, és azok is akarnak maradni. Sosem értettem, mi viszi az embert ilyen útra, dehát ki érti az embereket, a nőket meg aztán végképp.

A fésülgetés közben, a szemfüles kalandozók, észrevehitk, hogy rejtett ügyes mozdulattal, valamit cseppentett a fésüre. A jobb orral rendelkezők, pedig finom rózsaillatot észlelhetnek a fogadó, fülledt levegőjében.

[ChG]

Mikor Õszőkesége visszautasítja a felkínált bort, Mirzam kérdőn néz a férfi szemébe.

- Valami kifogása van ellene? Nem mérgezett?

A férfi ártatlannak látszani akaró tekintete valahogy nem hatja meg, mindenesetre jó szórakozást nyújt a nő számára.

- Bizony, egy jó masszázs csodákra képes ? bólint jóváhagyólag, ajkaihoz emeli poharát, és kortyol a benne lévő borból. Ízlelgeti a nedűt, hogy vajon méltó lenne-e az Úrnőnek felajánlani. Végülis megjárja. Gondolataiban eddig jutva rémlik fel Mirzamnak, hogy a festettszemű ismét bókolt, kérdezett a medálról és furcsán bizalmaskodva kacsintott. Mikor felé fordulna, hogy meglássa arcvonásait is, melyek többet tudnak mondani minden szónál, akkor érzi a férfi kezét a karján, mire automatikusan elhúzódik. Gyors pillantást vet a hosszú körmű kézre. Hallott már egyet s mást, hogy Tharr szolgái milyen különféle helyekre képesek mérget csempészni. A körmök kipreparálása meg igazán kedvelt divat.

- Jóuram, csak lassan a testtel. Lehet, hogy összetéveszt valakivel. A felszolgálónő arra van, őt lehet fogdosni.

Szemei apró villámokat szórnak, de állja a kék tekintetet, amennyiben az a zöld szempáron pihenne, és nem az ajkakon, esetleg a kecses nyakon.

- Nem lennék oly botor, hogy kéretlenül osztogassam a Tengerúrnő áldását.

A medálra vonatkozó kérdésen egy kicsit elmélázik, finoman, töprengőn ráncolja össze szemöldökét egy pillanatra, de aztán kisimul homloka. ?Ha nem pap, hát nem pap. Ha pap, akkor meg úgyis tudja. Igaz, nem tudom, hogy ezek hol hordják a szent szimbólumukat. Persze, hallottam néhány legendát? Mindegy, ne legyünk udvariatlanok??

- Talán a hely teszi, talán a társaság, de Úrnőm áldását kértem az italra. A legjobb módja, ha poshadt vagy mérgezett italt szolgálnának fel, hogy észrevegyem. De ez itt zavartalan maradt. Más istenek esetében hasonló ima talán vörös fényt szül? - hagyja abba nyitott hangsúllyal a mondatot, és kérdőn néz asztaltársára.

Közben valahonnan nem túl messziről enyhe rózsaillat csapja meg orrát.

[Renia]

- Nem, csak... - látszik rajta, hogy keresi a szavakat, hogyan fejezhetné ki a bor minőségét úgy, hogy utána ne dobják ki a kocsmából.

- Nem vagyok ehhez a minőséghez szokva.

Kicsit meglepődik, hogy megint elhúzódik a nő.

- Jól van, jól van! - elemeli a kezét.

- Úgy látom önt már a baráti érintések is zavarják.

Egy ideig a nőre néz, majd a többiekre, hogy történt-e már valami izgalmas, ha már Mirzammal ennyit kell szenvednie. Ahogy meglátja a khál fésülgetését hirtelen elmosolyodik, majd felkacag, és a nőre néz.

- Velem még mindig jobban járna, mint azzal! - mutat rá az állatra, miközben halkan suttog.

A medálos részt érdeklődve hallgatja.

- Ohh, mérget is ki tud szűrni? Érdekes trükk! - szól érdeklődve, és direkt nem a varázslat szót használja.

- Tudja sok vallásról hallottam már, de most láttam először világító nyakéket.

Szavaiban még hazugság sincs kivételesen, hiszen sosem szokta a kimérát nézni, miközben mágiát használ.

- De ahogy látom, ön már tapasztaltabb. Ennyiszer került összetűzésbe más papokkal?

Megvárja a választ, majd folytatja is a következő kérdéssel.

- És Ön? Antoh papnője lenne? Vagy csak egy szerencsés hívő, akinek különleges ajándékkal kedveskedett istene? Mert elég sokat kért Antoh a nyakékért, ha már hozzá sem lehet érni Önhöz! Vagy csak engem kínoz íly kegyetlenül?

[ChG]

?Baráti érintések?, na, erre majdnem a férfi képébe röhög, de türtőzteti magát. Szeme vidám csillogása azonban árulkodik jókedvéről. Minden erejét latba veti, hogy visszafogja magát, inkább még egyet kortyol a borból. Mikor azonban a festettszemű a khálról sugdos, jó ürügynek tűnik, hogy kipukkanjon belőle a nevetés. Persze nem harsogóan, hisz részéről nem a szőrös lénynek szól a kacaj, ezt persze más nem tudhatja.

- Megnézném, hogy ő mit szól a baráti érintésedhez, uram ? mondja még mindig nevetgélve, kuncogva. Úgy tűnik, a feszültség kihozza belőle a kacarászást.

Kérdések záporoznak felé, megvárja az áradat végét a válasszal.

- Nem, más papokkal még nem kerültem összetűzésbe? Papokkal nem? - utolsó szavai halkabbak, szinte maga elé mormolja és a pohárba bámul. A vörös folyadék felidézi azt a nőt, a vörös ruhában, meg a többieket. Megbillenti a poharat, hogy a bor felszínének tükre eltűnjön, majd a következő kérdésre értetlen-hitetlen tekintettel néz Drayenre. Nem tudja biztosan, hogy csak ugratja őt ez az alak, vagy tényleg ennyire tudatlan. Az eddigiek alapján inkább az előző verziót tartja reálisnak. Úgy tűnik, ezeknek a vérimádóknak nagy fegyverük az elbizonytalanítás...

- Is-is ? feleli kurtán az utolsó kérdésekre. Jobban úgysem tudná megfogalmazni, pláne nem egy vadidegennek, aki ráadásul más vallást tart magáénak.

Mirzam a legutolsó kérdés hallatán elkomolyodik, alaposan végigméri a szépfiút.

?Bárcsak egy fikarcnyi kínt is visszafizethetnék, amit másoknak okoztál eddig, vagy okozni fogsz??

- Erre bármit válaszolok, kedvező lehet a számodra, uram. Ha senki sem érhetne hozzám, akkor jó indok lenne, amiért neked sem sikerül. Ha pedig veled bánnék csak így, kivételesnek érezhetnéd magad. Ezért, kérlek, engedd meg, hogy ne válaszoljak. Máskülönben meg, a kínzás örömét meghagynám neked, jóuram.

Hangsúlyos szünetet tart, farkasszemet néz a kékszeművel, ha az állja a tekintetét.

- És személyedben kit tisztelhetek, uram, Tharrnak hívét avagy felszentelt emberét?

[Sneer]

Szépfiú elrakja az iratot. Előveszi a szobájuk kulcsát, odaadja Murdocknak. Felérnek a legnagyobb szobáho,z amit ideérezésükkor kértek.Murdock kinyitja az ajtót.Szépfiú megfordul és az őket követő fekete köpenyes, csuklyás alaknak ennyit mond:-Jó uram köszönjük a kíséretet!Jó éjt!

Bemennek a szobába és beakarják csukni az ajtót.