Az ifini Remeterák Taverna, avagy a Játékos Karakterek

[Tyrion]

- Jó éjszakát nektek is!

Tyrion tovább sétál egészen a folyosó végéig. Hallgatja, hogy Karnelian állítólagos megbízottjai bezárják-e az ajtót, van-e mozgolódás valamelyik szobában. Elég sötét van, de Tyrion szeme lassan megszokja, és az ablakoknál a beszűrődő fényben látja, hogy a hely nem lehet túl piszkos, és az ajtók megnyugtatóan erősek.

[TAO]

A nemrég történt haláleset kicsit megrázta a fogadó vendégeit, ám érezhetően nem nyomta rá mélyen a bélyegét a hangulatra. A többség nézete egy cseppet sem változott. Azért jöttek, hogy Beris Karneliannal, a Szigetbirtok jelenlegi (ám testvére által vitatott) urával találkozzanak, és láthatóan egy cseppet sem rendült meg ezen szándékuk.

Türelmesen várt hát mindenki. Ki csendben, gyanakodva, egy sarokba húzódva, ki egy kupa itóka mellett, társaságban. Figyelni azonban mindenki figyelt. Egy rezdülés ha történt az ajtó környékén, nem kerülte el a figyelmét még az alkoholtól legpirospozsgásabb vendégnek, a legelmélyültebben kártyázó szerencsejátékosnak sem.

Egy fertályórával később újra nyílik az ajtó. Két ember érkezik, egy fiatal, délceg kiállású nemes zöld zekében, és egy nála ránézésre jó harminc évvel idősebb szolga.

Az ifjú nemes hosszú, ápolt barna haja széles vállára omolva, pontosan rászabott zekéjén pihent. Kezén pecsétes gyűrű, melyet a hozzáértőbbek a Remeterák taverna legalább kétéves bevételével tekintenek egyenértékűnek. A zsivaj cseppet csillapodik a fogadóban, de nem hallgat el, pár vendég kiszúrhatja a Rák fejhajtását az újonnan érkezettek felé.

Az idős szolga csendben áll, görnyedt hátával már-már gubbaszt ura mögött egy lépésnyivel.

Az ifjú nemes nem szól, szinte a fogadó ajtajában állva csak csendben végighordozza tekintetét a vendégseregen.

[Rayen Reval]

A fiatal aszisz, ki eddig a pultnál merengett, most felnéz. Az idegenek jelenléte nem lepi meg. Számított rá, hogy nem ő lesz az egyetlen nemes, aki Beris szolgálatába kíván lépni. Emlékezetében kutatva próbálja beazonosítani az ifjút, hátha volt már hozzá szerencséje egy udvari estélyen. Ha személyesen nem találkoztak még, úgy az öltözékén keres támpontokat, amik segítségére lehetnek a páros hovatartozását illetően.(Heraldika MF!)

[Aion Gildes Shiffer]

Hmm..Ismét egy új arc..A jelekből annyit tudok biztosan levonni,hogy egy fontosabb nemes..És ismeri Rák Urat is...Talán köze van Berishez is...Szép gyűrűje van szóval elég bátor,hogy csak így sétál az utcán komolyabb kisérő nélkül..Na majd meglátjuk mi lesz még itt.

[Rayen Reval]

Miután fölfedezi a zekére varrt címert, a fiatal aszisz az érkezők elé lép, majd egy ezerszer begyakorolt elegáns meghajlással köszönti a nemest:

-Örülök, hogy végre személyesen is módomban áll megismerni. Nevem Calfod En Gortan. Családom több nemzedék óta szolgálja az önét. Fogadja el meghívásom, eme dolgos ember legjobb nedűjére, hogy felmelegedhessék kissé és szót ejthessünk közös dolgainkról.

Mindeközben úgy helyezkedik, hogy lábával eltakarja a padlón maradt vérfoltot...nem tudom, hogy bírja a gyomra az ilyesmit, még a végén eszét vesztve rohanna haza.

Amennyiben nem kap egyértelmű elutasítást, úgy karjával korábbi asztala felé vezeti a nemest, (kivéve persze, ha azóta elfoglalta valaki) majd magához inti Marishkát és a ház legjobb italát kéri két személynek.

[ChG]

Mirzam figyelmét nem kerüli el a belépő páros. Helyéről igyekszik megállapítani a finom ember kilétét. Zekéje színe stimmel, délceg tartásáról is sokat pusmogtak már a városi nők. Valóban figyelemfelkeltő, és tagadhatatlanul előkelő, a nemesek összes finomságával és fennhéjázó magabiztosságával. De vajon ő-e, akit annyira vár itt mindenki? Keresi a jelet, mely Karneliánként azonosítja az illetőt. Persze valószínűleg közelebb kéne mennie hozzá?

Mikor a férfi körbehordozza tekintetét a teremben lévőkön, Mirzam zöld szemei igyekeznek elkapni legalább egy pillanatra a nemesúr figyelmét. De aztán az az aszisz férfi máris odalép, és mindent megtesz, hogy magára vonj a zöld zekés figyelmét. Még a végén kisajátítja magának teljesen. Mindenesetre asztaltársa válaszát a világért sem mulasztaná el közben. A festettszemű szavait hallgatva figyeli a továbbiakat, hogy tudja, mikor kell megmutatnia, bemutatnia magát.

[Con Salamander]

Fentről, a két bajkeverő szobájából hatalmas hahotázás hallatszik...

[Tyrion]

A feketeköpenyes-csuklyás nem hallott semmi furcsát, leszámítva az előbbi hahotázást, amit nem tud hova tenni. A bentiek tudják, hogy még a folyosón tartózkodik, az ajtót bármikor felránthatják, a padlózat kissé nyikorog - bár lenne kedve hozzá, letesz arról, hogy hallgatózzon. Az ivó felé tart, lesétál a lépcsőn, közben megfigyeli az újonnan jötteket. A mai nap életem második legfontosabbja, és talán a legérdekesebb.

[TAO]

Az ifjú nemes láthatóan elgondolkodva, de cseppet sem megrettenve nézett körbe a fogadó vendégseregén. Egy-egy személyen hosszabban megállapodik a tekintete, többek között Mirzamon is. A nő arcán - micsoda figyelmetlenség! - átsiklik a tekintete, a szigony jobban lefoglalja figyelmét. Mintha egy izzadtságcsepp jelenne meg homlokán, gondolataiból egy hirtelen előtoppanó fiatalember zökkenti ki.

- ...Nevem Calfod En Gortan. Családom több nemzedék óta szolgálja az önét...

Nem is nagyon figyel szavaira, hagyja magát vezetni, mintha elvesztette volna kezdeti magabiztosságát. Röpke, ám élesszeműeknek nagyon is feltűnő pillantásokkal fél szemét a szigonyon, és annak birtokosán tartja.

Calfod oldalán az asztal fele haladva észre sem veszi a forgalmas kocsmában mellé keveredő alakok között azt, aki egy rejtett kés nyelét markolássza. Néhány ember között elhaladva hirtelen szúró érzés hasít a hátába, melynek hatására hasraesik.

A fogadó népsége egy emberként kapja fel a fejét az ifjú nemes esésére, hirtelen hangzavar támad, emberek ugrálnak fel az asztaloktól.

A kocsmáros mukkani se tud hirtelen, de orcája színe egy pillanat alatt hullafehérre vált.

[Rayen Reval]

Calfod hátrapillant a szeme sarkából:...rendben, követ, sejtettem, hogy finom eleganciámmal magamra tudom vonni a figyelmét.

Miközben tovább halad az asztala felé, megenged magának egy futó mosolyt... hogy a következő pillanatban a siker édes íze, a kudarc keserűségévé váljon a szájában.

A kocsma nyugodt-feszült hangulata szemrebbenésnél gyorsabban változik meg. Székek csikorognak, ahogy tulajdonosaik felpattannak róla, ijedt sikoltások és dühös szitkok színezik tovább a zajokat.

Mire megfordul, az ifjú nemes már féltérdre ereszkedik, de Calfod nem nyúl érte, hogy elkapja. A hátán lévő vértócsából következtetve, egy pofára esés már úgysem számít. De ha már itt tartunk, hol a fenében van az átkozott kísérője akinek a háta mögött kellett volna lennie?

Otthon az udvarban mindenki dicsérte reflexeit és éberségét, így ha a támadót eddig nem vette észre már késő kapkodni.

Helyette az asztalnál szemező páros felé néz. --Ha jól sejtem ki ez a nemes, akkor talán nem kéne Antoh szolgáját a közelébe engedni, viszont Tharr papját sosem láttam még mágiával gyógyítani... Kínos, de bizalmat kell szavaznom neki.

-Azt hiszem szükségünk lenne a tudásodra, papnő!

Ennél többet jelenleg úgysem tehet, így csizmaszárából előhúzza kedvenc, arannyal díszített tőrét és a közelben állókat kezdi fürkészni, hátha valaki elárulja magát.

[Aion Gildes Shiffer]

Mi történik már megint!! Ki támadhatott? Lehet,hogy jobb lenne segíteni,de biztosabb,ha inkább az elkövetőt akarom elkapni.Abból amit látam biztos,hogy nem amatőr,de akkor most valószínűleg a kijárat felé igyekszik nem túl feltünően...

És Gildes már rugaszkodik el faltól egyenesen a kijárat felé,hogy senki se mehesen el olyan könnyen.(Már,ha minden jól megy és eljutt addig)Miközben kijárat felé igyekszik tüzetesen végigméri az arra levőket,hogy hátha már ott is van a tettes.Keze a kardja markolatán nyugszik már csak a saját 'hidegvére' megörzése érdekében is...

[Tyrion]

Tyrion nem sokat lát az esetből alacsony termete és a felugráló emberek miatt. Visszahátrál a lépcsőre, majd jó pár fokkal feljebb meglepődik a látottakon. Vajon mennyit ajánlanak a merénylő holttestéért? Felmegy az emeletre, felajzja a számszeríjat, vesszőt helyez rá. Kitekint az ablakon anélkül, hogy megközelítené. Megállapítja, hogy még mindig sötét van.

Legalábbis ezt teszi, míg meg nem zavarják.

[Lord Gwain]

Az eset láttán, az asztalt feldöntve ugrik a nemes irányában, elsodorva, mindent és mindenkit, aki az utjába kerül.

Akit tettesnek látott, vagy vél, megpróbálja, lefogni, és a gyilkos fegyvert keresi, a gyilkossal együtt. Vadászösztöne talán megsegítí.

(Ha kell, a nemes mögött legközelebb lévő két embert is fél kézzel földre kényszeríti.)

A gyilkos nem hagyhatja el a fogadót, de köztünk sem maradhat! - kiáltja a tömegbe.

[Sneer]

A nagy nevetés után körülnéznek a szobában. Murdock átvizsgálja azt,míg Szépfiú az ablakhoz megy. Szépen látszódik ma éjjel a Lándzsa és az Egyszarú. Automatikusan kezd rá a dalra.A csillagokról énekel a csillagoknak, halkan, miközben lantján is megszólal az Összhangzat.

Elméje hamarosan telítődik friss dallamokkal és energiával.A kristályszférák ereje lapul most benne.Ezzel az erővel felvértezve mászik le Murdock után. Az emeleti ablakból még kiugrani se lenne nehéz számára,de fő a biztonság.Most nem hiányzik egy bokaficam. Miután felgöngyölik a kötelet, elindulnak a bejárat felé.Szépfiú hatalmas mosollyal az arcán lép be az ivóba.

Már előre elképzelte a sok meglepett arcot,a fantasztikus belépőjük után, amit kiterveltek. Azonban ez most elmarad. Odabent felfordulás fogadja a Falka tagjait.Szépfiú torkára fagy a ?Jó estét mindenkinek itt Ifinben! ? mondat.Sokan néznek rájuk, így is amikor belépnek ,de nem meglepetten hanem inkább vizslatóan.Egy nagyobb társaság ,egy kupacon egy földön fekvő férfi körül tömörül.Szépfiú igyekszik minél előbb átlátni a helyzetet. Az ivóban végre Káosz van!

[Aion Gildes Shiffer]

Gildes odaér végre az ajtóhoz és azt látja,hogy a két különös ember akik korábban felmentek a szobájukba azok most itt álnak az ajtóban.

Az előbb még fent nevettek.Lehet,hogy közük van az esethez? Ez elég gyanús és lehet,hogy az egyik varázsló és azért jutottak ide!Sőt az is lehet,hogy már itt voltak csak álcázták magukat! Esetleg még a cinkostársai is lehetnek a valódi tettesnek! Az biztos,ha bármi gyanúsat tesznek akkor rögtön elintézem azt aki közelebb van.A másikról majd utána gondoskodom.

Az ajtóban ál és kardja markolatán pihen továbbra is a keze,de most már az arcán látszik,hogy feszültebb és szinte lángoló szemekkel néz a két újjonan jöttre.A fejében fel sem merült,hogy csak véletlen műve lenne ez az egybeesés.

-Ti mégis,hogy kerültettek ide? Nem éppen a szobátokban kellene lennetek?És érdekes,hogy pont ilyen időzétésben érkeztek meg.

[Sneer]

Szépfiú válaszol az eléjük toppanó barna hosszú hajú férfinak:

-Hogy hogy, hogy kerülünk ide?-adja a meglepettet Szépfiú (Murdock a standard bolondot szokás szerint). Milyen fogadtatás ez kérem szépen? Inni jöttünk.A Remeterák fogadóba mindenkinek szabad a bejárás nem? Vagy ez valami zártkörű rendezvény jóuram?

Közben ő is kardmarkolatán pihenteti a kezét,ha esetleg kardrántásra kerülne sor.Murdock ott áll mellette így a három beszélgető férfi teljesen elállja a kijáratot!

[TAO]

A Remeterákhoz taverna felbolydult méhkasként pezseg, csak zümmögés helyett kiáltásoktól harsog és léptektől dübörög. Ki hamarabb, ki később ocsúdik, de a helyén szinte senki sem marad.

Láttam már ennél jobban szervezett pánikot is - morfondírozik magában a Ragyás a söntéspult mellett. Fogalma sincs arról, hogy mi történt, és nem is zavarja.

A Rákot annál inkább. Sápadt arccal szépen lassan a söntés mögé lapul, hátát nekitámasztva a fapadlóra ül, és üveges szemmel bámulja a vele szemközt lévő borosdemizsonokat.

Tyrion az ablakban figyel, de nem érkezik senki sem kifele a fogadóból. Ellenben lát mást... egy kötél csapódik le mellette, tőle csupán pár lábnyira, és két ember csúszik le rajta, lehuppannak a földre. Felismeri őket: a két jómadár, akiket idáig követett. Mi a fenéért mászhatnak ki az ablakon? Pont ilyenkor?

Tyrion csendben rajtuk tartja a számszeríjat, már a lövést fontolgatja... amikor látja, hogy nem menekülni próbálnak, épp ellenkezőleg: belépnek a fogadóba. De miért? Nem is voltak lent, amikor a támadás történt. Ezek tudhatnak valamit!

Calfod kivont tőrrel áll a hason fekvő nemes felett, csak azt érzékeli, hogy körülötte emberek forognak, azt se tudja, merre kapja a fejét. Vajon melyikük a gyilkos? Néhányan a testhez akarnak érni, de melyik kéz akar segíteni, és melyik akarja befejezni a munkát?

Az asztalnál ülő nagymacska hatalmas ugrással felpattan székéről, két embert elsodorva pillanatok alatt a padlón hasaló test mellett terem. A jelenetet ő sem látta, így megérzés alapján próbál gyors döntést hozni. A test közelében, felé nyúlkáló két embert egy karlendítéssel félrelöki, majd szembetalálja magát valakivel.

Az áldozata felett áll egy férfi kivont tőrrel.

- Gyilkos! Megölte Beris Karnelian kapitányt! - kiáltja el magát valaki Gharum, a khál mellett, noha senki nem nézett még rá az áldozatra, hogy tényleg halott-e, legalább két kéz mutat az arannyal futtatott pengéjű tőrt markolászó Calfodra.

Gildes taktikusan azonnal az ajtó fele mozdul. Átverekszi magát a tömegen, szeme közben próbálja követni az eseményeket, de mást nem lát az ajtó fele menekülni.

Mikor már majdnem az ajtóhoz ér, meglepetésére két ismerős-ismeretlen lép be vele szemben az ajtón. Pár szót váltanak, mikor valaki - egy magas, csontos, híjas fogazatú fickó - felkiált a tömegben, és az ajtó fele siető Gildes-re mutat:

- És ott menekül a társa! Mindjárt kijut, ne engedjék!

[Lord Gwain]

Gharumot, nem most szedték le a falvédőröl, aki meggyilkolta, a nemest, biztosan profi volt, nem marad kezében tőr, és nem menekül az ajtó felé, viszont annál inkább próbálja más gyanúsítgatásával elterelni magáról a figyelmet. Akinek meg tőr van a kezében azzal biztosan foglalkoznak a többiek is.

Ezen gyors gondolatmenet után, azt próbálja nyakánál fogva megragadni és a padlótól elemelni, aki az ajtó felé mutogat.

Közben gyors pillantást vet Calford tőrére, van e rajta vér, illetve, hogy bele lett e törölve nagy hirtelen valamilyen ruhadarabba egy véres tőr.

Megpróbál jó szaglására hagyatkozni, hátha kiszúrja ebben a nagy zűrzavarban, ha valakinek gyanús, vagy vérszaga van.

[ChG]

A fájdalom hangja, riadalom, kavarodás. Gyorsan történik minden, Mirzam hiába koncentrál asztaltársára, az események nem engedik, hogy az egymással ellentétben álló vallás követői kedélyesen elbeszélgessenek egymással.

Mirzam felpattan a székéről, és figyeli a tömeget, de még semmit sem vehet észre, amikor a fiatal aszisz férfi egyenes őhozzá szól.

-Azt hiszem szükségünk lenne a tudásodra, papnő!

Különös kérés, tekintve a sérült feltételezett kilétét, de Mirzam nem habozik.

- Vigyáznál rá, jóuram, míg dolgomat végzem? ? intézi költői kérdését a toroni felé szigonyára bökve, kezébe veszi áldott borát, és már indul is megvizsgálni az áldozatot.

Ahogy közelít az esemény színhelyéhez, a földön fekvő alakhoz, egy pillanatra megfordul a fejében, hogy az egész csak játék, színdarab, és csak próbára teszik, hiszen hihetetlennek tűnik, hogy egy pillanat alatt egy merénylő cselekedjen, aztán felszívódjon nyomtalanul?

Mikor öt lépésre megközelítette a testet, látja, hogy MINDENKI gyanakodva méregeti, és a fejükben az járhat, hogy be akarja fejezni, amit az a valaki elkezdett. A papnő egy pillanatra megáll, körbenéz, majd határozott, de gyors mozdulatokkal leoldja derekáról az övét, széles mozdulattal kibújik lebernyegéből, és a derekára erősített nagyon vékony pengéjű kést is a földre teszi ruhája mellé. Egy rövid, combközépig érő, ujjatlan tunikában áll ott. Most látszik csak igazán, hogy a fonott hajtincsekkel övezett nő már-már nem evilági szépséggel rendelkezik. Sokaknak tán még a szájuk is tátva marad ámulatukban. Mirzam eközben a kezét nyitott tenyerekkel felemeli, hogy lássák, nincs nála fegyver, és csak a kupa bort viszi magával. A gyönyörű jelenség lassan megközelíti a földön heverő alakot. Mellé térdel, megvizsgálja, lélegzik-e még. Ha az illető kicsit is tudatánál van, akkor így szól:

- Nagyúr, segíteni jöttem. Ha életed kedves számodra, engedj magadhoz, s velem Antoh hatalmát ? hangja lágy, de határozott, mint a tenger hullámai.

Amennyiben nem hajlandó erre, vagy éppenséggel ájult, Mirzam akkor is széttépi rajta az inget, hogy a sebhez férjen. A bort a sebre csorgatja, hogy megtisztítsa azt, és talán a vér lemosása mellett az isteni áldást magán viselő folyadék megmutatja, ha méreg is került a sebbe. A seb nagyságától és esetleges egyéb hatásoktól függően fogja folytatni a seb ellátását. ?ha egyáltalán van seb?

Eközben hallja a kiáltásokat, de most csak a nagyúrral törődik.

[Aion Gildes Shiffer]

Éppen hozzászólt a két 'ismerős idegenhez' kik most az ajtónál álnak mikor halja,hogy a tettes társa az ajtónál menekül.Gyorsan nézi kire gondolnak mikor rájön,hogy csak ő lehet az.

Ejha mi a franc folyik itt!! Most még engem gyanúsítanak? Áhh..Ez a helyzet egyre húzósabb..Ha kardot rántok akkor ezek itt nekem esnek és nincs sok esélyem.Még,ha használnám az erőmet akkor sem hiszem,hogy ennyi ember ellen esélyem lenne.Valamit ki kéne találni..Ha azt mondom nem én vagyok akkor mentegetőzésnek tartják,ha fellépek a védelmem mellett bármiféle képpen akkor rám terelődik figyelem és a gyilkosok megszökhetnek.Blöffölnöm kell. Ez az egyetlen esély kockázatos,de..

-Nyugalom én Beris Randdal Ceithier Dal Karnelian embere vagyok és azért vagyok itt,hogy az Nagyurat szolgáljam és védjem!!-Mondja ezt magabiztosan,hangosan,lángoló tekintettél és már az ajtónak háttal.Hát legalább félig igaz amit mondtam,mert tényleg ez célom,de még nem vagyok az embere...Meg kell próbálnom kezembe venni az ügyet,mert más itt nem teszi és még nagyobb bajba kerülök.Jaj én és tenni akarásom!

Az arca komolyabb lett,mint volt és a kezét levette a kardjáról.

-A tettes még itt van közöttünk szóval csak nyugalom emberek ne hamarkodjunk el semmit! Inkább a papok sisenek és gyógyítsák meg a Nagyurat mielőtt a sérülése komolyabbra fordulna!-Hacsak már megnem halt.De ez túl könnyű lenne.Lehet,hogy mégsem Beris az...

-A legbiztosabb,ha most így hirtelen senki sem ránt fegyvert és nyugdton marad,mert,...-Mondja továbbra is hangosan aztán megál egy kicsit.Miégis miért is?...Ahj..-..Mert,ha nem így tesz akkor azzal segíti a tettest,hogy eltünjön!!-Ezen szavak elhangzotta után várja,hogy mi lesz a hatása a szavainak...

[Con Salamander]

Na, meglátjuk mi sül ki ebből a kavarodásból... Arel majd eldötni, mit érdemel a nemes. - gondolja magában. Ez a gyilkosságok estéje... Odacaplat a dermedt kocsmároshoz;

- Jóuram, egy kancsó teát kérnék, két pohárral. - Néhány rezet dob a pultra- Tudom, előre kell fizetni... Aztán mit szól ehhez az egészhez? Az események egymás nyakára lépnek, nemsoká szerintem ez a sok bolond is ezt fogja tenni. Kíváncsi vagyok rá, mire képesek...

[TAO]

Gharum nem lát vért Calfod tőrén, de nem tudhatja biztosan, hogy volt-e ideje megtörölni valamiben. Az biztos, hogy ideges a fickó... bár nem csoda, most mindenki az.

Fél kézzel az egyik mutogató nyaka felé nyúl, és egy arasznyira megemeli. A kapálozó lábak láttán a körülötte állók egy lépést hátralépnek, és az összes mutogató kéz lehanyatlik. Sőt, mintha dugdosnák is a hátuk mögött a kezüket.

Ez azonban nem segít a helyzeten, legalábbis Mirzam számára nem. Próbál szólni a nagyúrhoz, ám választ nem kap, a nemes az arcán fekszik, mozdulatlanul. A seb a hátán első ránézésre megnyugtató, kicsi, és keskeny. Pár pillanatnyi vizsgálat után azonban Mirzamot nem téveszti meg: szúrt sebről van szó, meglehetősen mély. A seb helye nem utal halálos csapásra, szívnek és tüdőnek közelében sincsen, nem sokkal derék felett helyezkedik el. Ám Mirzam gyanúja nem alszik, attól még lehet szakavatott a támadó, talán nem is volt szándéka a halálos szúrás.

Gyanúja beigazolódik, mikor a sebre öntött bor egy pillanatra felhabzik, majd leposhad, ragacsos masszává válik.

Gildes szavai ha nem is érik el a tökéletes, kívánt hatást, egy picit talán nyugtatja a kedélyeket. Csak a pánik és a zaj csökken, az idegesség nem. Több tucat ember most már csendesebben, kicsit lassítva a tempót, nézi egymást, mindenki fegyverrántásra készen.

[Aion Gildes Shiffer]

Huh ezt megúsztam..Gildes egy megkönyelbültet sóhajt ejt és kérdezi a Papnőt aki a sérültnél fekszik.

-Komoly a sérülése az áldozatnak?-Nem véletlen nem nevezte Beris nagyúrnak az illetőt.

[ChG]

- Amitől tartottam ? tolmácsolja Mirzam a felfedezését Gildes felé, de úgy, hogy mindenki hallhassa, aki a közelben áll. ? Ezt az embert mérgezett fegyverrel szúrták meg. Gyorsan, egy flaska lőrét és egy deci pálinkát ? adja ki az utasítást Marishka irányába, majd visszafordul az öntudatlan alakhoz, eligazítja a fejét, hogy biztosan megfelelően kapjon levegőt és kevéssé gémberedjen el a nyaka. Míg várja a rendelt ?gyógyeszközöket?, a poshadt masszát kezével törli le a sebről, majd jobbját ott hagyva, baljával megérintve a nyakában függő kagylót imába kezd.

Ó, Tengerek úrnője, áraszd le rám kegyed,

áruld el szolgádnak, hogy ez embert mi mérgezte meg,

Vérével elegyként mily szándékkal vagyon,

S, hogy legyőzze azt, esélye kisebb-é vagy nagyobb?

A kagyló ismét felizzik kékesen, majd jópár szívdobbanásig Mirzam csendben figyel, befelé. Várja, hogy istennője megossza vele a jelenleg létfontosságú tudnivalókat.

Mindezek után fogja az eddigre kihozott alkoholt, és a sebre, sebbe csurgatja, hogy lemossa az undorító massza maradékát, és, hogy remélhetőleg megelőzze a sebfertőzést? A halászok is ezt alkalmazták, amikor olykor sebet kaptak ? vízi avagy szárazföldi lényektől. Kicsit tán még meg is nyomkodja a seb szélét, hogy a belül lévő nedvek távozhassanak a seb belsejéből.

[Lord Gwain]

Gharum, a megemelt fickót kezdi motozni, ruháját fürkészni, nem-e véres, ha nem talál nála semmit, leengedi.

Na emberek, mindenkit átkutatok, és megvizsgálok, szépen marad mindenki a helyén! Mivel, túl feltünő lettem volna elkövetőnek, így most átveszem a nyomozás irányítását. Hatalmas izmai megfeszülnek, tartása a vadászó macskáé, tekintetén látszik, nem tűr ellenkezést.

Ha az emberek tűrik, elkezd tüzetesen átkutatni mindenkit, megnézi, megszagolja a ruhákat, nem a véres, és figyeli az emberek reakcióit. Természetesen azokkal kezdi, akik nem ültek éppen az eset megtörténtekor.

Amennyiben kitör a zűrzavar, vagy fegyvert rántanak, a vérontást próbálja megakadályozni, nem bocsátkozik harcba.

Eonor, ide gyere, és segíts nekem átkutatni az embereket, mivel te még mindig nem emelted fel a segged!