Hóhérok útja - Online novella, ne társalogj!

[Dharran Liedor]

Arbóval való kinlódás közepette, Siila és az idegen tekintete találkozott. Bár arcát eltakarta a fejébe húzott csukja, parázsló szemei mégis mély benyomást tettek a lányra. Mágnesként vonzotta a férfi... szinte megbabonázva állt, a másik pedig mozdulatlanul viszonozta a pillantást. Az öreg végignézett a lányon, majd szeme sarkából rápillantott a csukjás illetőre. Morogva vonult vissza a kabinja felé. A dzsad értetlenül követte a sámánt. Próbálta kiszedni belőle mi baja lehet, de az öreg csak egy ismeretlen nyelven piszmogott valamit az orra alatt.

Siilát az öreg morgása zökkentette ki és elgondolkodva indult utánuk a fedélközbe. Visszatekintett még, de férfi már nem volt sehol....

[The Eternal Crow Hero]

Ez a lány tud valamit gondolta az idegen, sőt az őreg is zavarta. Főként miután meglátta a Dzsadot élve életvidáman a hajón. Valaki hatalmas mágiákra képes majd olyan nagyra mint amilyet ő kapott istenétől. Halál szaga lenget körül a hajót, de akkor is megérkrzik ez a hajó a céljához. Hogy ő beteljesíthesse amiért elindult, de addig nem tehet semmit amivel leleplezik. Ha kiderül ki ő valójában akkor csak a mágia segíthet rajta hogy célhoz érhessen.

[The Eternal Crow Hero]

Az idegen ránézett szolgájára majd parancsot adott neki saját nyelvén, félelem érzése suhant át rajta de majd lemossa magárol ezt a gyenge pillanatot. Ki lehet ez a lány, meg kell ismernem, majd ha nem lesz ott mellete senki a hajó tatján akkor majd szóba áll vele. Szolgája majd elhesseget mindenkit aki a közelükbe akar jönni. Egy márványkemény szorítás, egy márványfekete kéz,bárkit elijeszt kivéve talán azt az öreg táltost.

[Gem Kapocs]

-Ejnye kis barátom.Mi van veled?-kérdezte Siila kedvesen a görényt.-Tessék, egyél valamit-ám hiába nyujtotta a koncot az állatka elé, az volt hajlandó enni.

-Nem éhes-mondta az öreg.Siila hirtelen megperdült ugrásra készen, ám idejében észrevette, hogy az öreg áll mögötte.

-Máskor ne csinálj ilyet-mondta a lány szemrehányóan.

-Ne aggódj miattam.-kacagott a táltos-De amint látom nemigazán boldogulsz újdonsült kis barátoddal.

-Nem hajlandó enni, sempedig aludni.

A táltos lehunyta szemeit, majd kezét finoman a görény fejére helyezte.Néhány másodpercig így térdelt mozdulatlanul, majd aggódva felnyitotta szemeit.

-Nem éhes.És nem is álmos.Látott valamit amitől megijedt.

-Mit láthatott ezen a hajón?

-Azt hiszem már tudjuk ki próbálta megölni a fiút.Emlékszel arra a csuklyás alakra, akivel olyan hosszan szemezgettél nemrég?

-Mivan vele?-kérdezte Siila meglepetten.

-Azt hiszem, sőt biztos vagyok benne.Õ a mi emberünk.

-Õ akarta volna megölni a dzsadot?De miért?

-Nem tudom lányom.Én is láttam őt, d nem tudtam az elméjébe, a gondolataiba férkőzni.Azok a parázsló szemek.Mintha nem is ember lenne.De egy biztos.Küldetése van a Quiron tenber túlpartján és nem hagyja, hogy bármi is megakadályozza a feladat végrehajtását.

[Dharran Liedor]

- Hát majd kiszedjük belőle, hogy miért volt neki útban a dzsad. - válaszolta lány az öregnek, majd Arbo felé fordulva, mintegy mellékesen még hátraszólt - és nem szemezgettem a pasassal.

A füle hegyéig elvörösödött, de a kicsi állatka észre se vette. Az öreg már az ajtó felé lépdelt.

- Elmegyek, megkeresem harcos barátunkat. Van még vele egy kis megbeszélni valóm. Mint férfi a férfival. Ha meg kérhetlek addig vigyázz.... hmm.... Arbora. - mondta a táltos az ajtóban állva. Széles mosolya egy kedves idős urrá varázsolta... hol van ilyenkor a veszélyes varázstudó.

Miután sikerült megnyugtatnia és lassan elaltatnia a görényt , Siila hallkan kiosont a szobából. Felsétált a fedélzetre, ahol a szomorú matrózok csinálták monoton munkájukat. A hajókorlátra támaszkodva szemei a viz sodrását nézték, ám gondolatai valahol máshol kóboroltak.....

[The Eternal Crow Hero]

- Üdvözlöm, a hölgyet. - szólította meg a hölgyet egy hang. Siila meglepődött hogy nem vette észre az idegent, de lenyűgözte a tenger ahogy a lenyugvó nap fénye megvilágította. Habja ezernyi színben töndöklött.

- Bocsássa meg tolakodásom de, ilyen szép hölgy ritkaság, merre tart érdekes utitársaival?- kérdezte közös nyelven az idegen Siilát.

- Toronba.- adta rövid válaszát a lány - De önben kit tisztelhetek?

- Ó elnézést kisasszony - mondta az idegen és lehajtotta csuklyáját az idege. - A nevem Roqur Dokran, üdvözlöm. - és kézfogásra nyújtotta kezét. A férfi arca a lemenő nap fényében érdekes sötét árnyalatot vett mintha nem is emberi lenne. A szürkés arcon a szemek vörösen parázslottak mig éjfekete haja hosszúra volt hagyva.

- Siila vagyok.- mondta egyszerüen a lány és elfogadta a kezet amit a férfi nyújtott. - És ön mii járatban errefelé?

- Én is Toronba tartok Rhiin tartományba, egy üzleti ügy miatt. - tóditotta a férfi.

- Én öreg barátomat kisérem. - mondta Siila.

-

[Dharran Liedor]

A Siila visszafordult a tenger felé és elgondolkozott. De a következő pillanatban egy ismerős szellemhang hangzott fel a fejében.

- Fiore! Merre jársz? - hangzott a kérdés.

A lány hirtelen összerezzent.

- Északon, bátyám. Toron felé tartok egy hajón. Miben segithetek?

- Pont jó helyen jársz. Valahol arra felé tart egy Era'ka nevő férfi is. Uticélja Rhiin tartománya. Már vár egy segitő társat. Apánk rád gondolt.

- Segitőtárs? - szellemhangja sértődötten csengett a messze lévő férfi elméjében - Miért pont én?

- Apánk tartozik neki. A legjobbat és a legmegbizhatóbbat akarja mellé.

- Rendben. Mondj meg apának, hogy számithat rám. Megtalálom....

A férfi magában dühösen morogva vonult a szobája felé. Épp benyitott mikor egy szellemhang szólitotta meg.

- Roqur, barátom. Elküldtem az igért segitőtársat. Már úton van a lány.

- Lány? - hangzott a többent reakció - egy lányt küldél mellém Fernando?

nekem egy profi kell, nem egy lány.

- A lányomról beszélsz Roqur! - a férfi hangja ideges, mély tónusra váltott.

- O, bocsáss meg. A véred biztositék számomra. Miről ismerem meg?

- Egy sárkány van tetoválva a bal vállára. A neve: Fiorella Abelardo de Rivera con Abrado. Meg fogod találni....

[Dharran Liedor]

A hajóút a végéhez közeledett. A férfi és a lány kerülte egymást. Mindkettőt zavarta a másik. Elérkezett az utolsó vacsora estéje. Siila egy hirtelen gondolat hatására előhalászta átlátszó selyem ruháját a zsákjából. Az utasoknak még a szavuk is elakadt az eddig fiúsan öltözködő lány megjelenén.

Roqur már az asztalánál ült. Felpillantott és elakadt a lélegzete. A lány gyönyörűbb volt, mint bármikor az út folyamán. Abraselyem ruhája tökéletesen kiemelte az alakját. Majd a lány fordult egyet és amint a vállára pillantot majdnem leesett a székről. A lány vállát egy sárkány tetoválás diszitette....

[The Eternal Crow Hero]

Roqur felált az asztaltól és a lányhoz lépett. Arcára mosolyt erőltetet hogy ne a meglepetés süssön le róla.

- Elnézést kisasszony nincs kedve sétálni egyet a hajó fedélzetén gyönyörü ez az éjszaka. - mondta a férfi.

A hajó teljes legénysége ámúlva nézte a az eddig hallgatag idegent és az eddig egyáltalán nem nőies lányt, aztán eltüntek az étkező ajtajában. A párt döngő léptekkel követte a férfi szolgája. A férfi szolgálya már felkeltette a hajó utasainak érdeklődését mert soha nem evett, soha nem szólt és nem ült le, persze a gazdája sem volt az az átlagos figura, megjelenésévelt könnyen le tudott fagyasztani minde könnyedebb beszélgetést is, valahogy mindenki sugdozott vagy inkább elcsendesedett a közelében.

A férfi és a gyönyörű nő halkan beszélgetve sétált a hajó fedélzetén, bár kiváncsi fül lett volna de senki nem vette a bátorságot hogy közelebb lépjen mert a csuklyás szolga látványa sok emberben elfolytotta a kiváncsiságot, talán csak 2 ember nem félt a sötét szolgától.

- Ismerős ez az érme? - vágott mindennek a közepépe Roqur.

- Igen egy Gorviki érme méghozzá a Rivera család címerével. Hogy jutott hozzá?

- Egy férfitől kaptam az életéért cserébe.

- Az lehetetlen. - döbbent meg Siila

- Pedig nem az akkor még ő is fiatal volt és ezt az apjától kapta, valaha együtt jártuk a világot.

- Mennyi idős vagy? - szegezte neki a férfinak a kérdést Siila.

A férfi csak egy mosollyal válaszolt és közelebb hajolt a lányhoz, szinte összeértek az ajkaik, de ekkor.

[Gem Kapocs]

A sámán érkezett dühös léptekkel, ám mégis alig hallhatan.Mikor megpillantotta Siilát és az idegent együtt, majdnem kifakadt, de sikerült uralkodnia magán, hiszen tudta, nem fedheti fel, hogy mimindent tudott meg a lányról és a férfiról.

-Sila.Kérek gyere velem. beszélnünk kell.-mikor látta hogy a lány ellenkezni szeretne dühösen hozátette-MOST!

Siila érezte, hogy a táltos nem örül neki, hogy ennek a férfinak a társaságában látja.

-Ne haragudjon de az utitársam...nem igazán a türelméről híres-mosolygott Siila a férfi szemébe.

-Nem történt semmi kisasszony.

Mindketten tökéletesen jáccották a szerepüket a táltos előtt, ám azt is tudták, hogy még ma beszélniük kell egymással.

-Tudom, hogy ki vagy és mivel foglalkozol-mondta a táltos dühösen, mikor a lány kabinjába értek.

-Nem értem miről beszélsz.

-Ne tetesd az értetlent Fiorella!-a táltos szabadjára engedte indulatait.-Nagyon jól tudod miről beszélek és azt is, hogy már nem örülök annyira a társaságodnak.

-És mit teszel ellenem vénség?Az erdőben előadott trükkjeidet még mindig nem heverted ki teljesen és még dzsad hűségében sem lehetsz biztos.Erre is fel kell készülnöd.

-Ne haragudj nem akartam ennyire indulatos lenni.-az öregember megenyhült, hiszen alapjában véve tudta, hogy a lány nem az akinek sokan gondolják-De ha mgin azért vagy úton, hogy egy szerencsétlen emberrel végezz, kéászülj fel rá, hogy ezúttal nem fogod beteljesíteni a feladatod.

-Ne álj az utamba öreg, mert te fogod megbánni.

-Majd meglátjuk-mondta a táltos és távozott.

Talán vigyáznia kéne ezzel az öregemberrel. Nagy a hatalma és ok a barátja.Legalábbis nyilván nem minden segítség nélkül akar átkelni Toronon.Majdszemmel tartja.

[Dharran Liedor]

A lány várt egy kicsit, mig első indulatai után elhiggadt, aztán az öreg után ment. Bekopogott az ajtaján, amire bentről csak egy dohogó morgás volt a válasz, de azért benyitott.

- Ha már úgyis mindent tudsz - csukta be közben az ajtót maga után -, akkor azt miért nem, hogy nem azért vagyok itt, hogy embert öljek. Egy férfit keresek, de nem hiszem, hogy gyilkolnom kéne. Feltéve, hogy nem támadják meg. - vonta meg a vállát - De megigértem, hogy elkisérlek, és én mindig megtartom a szavam. Nem tudom a dzsad, hogy áll hozzád és erőd meddig megy el, de talán neked sem jön rosszul egy ....hmm... harcos társ. A férfiről pedig, akivel kint láttál, csak annyit, hogy belátom néha többet jelent egy átlagos embernél, de - és itt mélyen a táltos szemébe nézett, aki látta, hogy nem hazudik - először is arra vagyok kiváncsi ő játszadozott e el a dzsaddal és ha igen, miért és főként, bevallom engem ez izgat igazán, hogyan? De nő vagyok, őreg és bár nem szabadna, de.... - majd hirtelen elfordult a sámántól - mindegy ez már nem tartozik rád. Gondold meg mit akarsz, és ha elfogadod, hogy veled menjek, akkor szólj - az ajtóhoz érve még visszafordult - de lehet, hogy nem hárman leszünk. - majd bezárta maga mögött az ajtót és a szobája felé tartott. Épp az ajtaját nyitotta, mikor az idegen a folyosóra lépett. Tekintetük találkozott egy percre, majd Silla gyorsan besurrant a szobájába.

[Gem Kapocs]

Kuzur tudta, hogy a lány most valóban nem akar megölni senkit.De eddig sajnos ritkán kellett csalatkoznia a látásaiban.Mikor álomra hajtotta a fejté, nem számított rá, hogy mi minden furcsa és veszélyes dolgot fog megtudni álmában.Tudta, hogy a lány nem akart megölni senkit.De a kényszer nagy úr.A parnacs pedig -számukra legalábbis- még nagyobb.Túl sok élet kötődött ahhoz az időszakhoz amikor majd megérkeznek Toronba. Túl sok élet fonalát fogják elvágni a szellemek aznap éjje. Valami tennie kell.ha minden kötél szakad meg kell ölni a lányt.Ezt pedig nem akarta.

[The Eternal Crow Hero]

Kuzur újabb álmot látott az nap este. A dzsad és a sötét idegen között, de nem is mert a szolgálya volt a sötét idegen hátrább állt. A dzsad vágásai nyomán szikrák pattantak ki a szolga testéből, a fekete kabát már rongyá volt szabdalva. A sötét idegen pedig némán figyelt csuklyája alól, vörös szemei parázslottak a sötétben. A dzsad ellenfele lassú volt de kitartó, de vágásai így is csak alig találtak be a dzsad védelme mögé. Aztán egyszer csak megszólalt az idegen és mindenki vonaglani kezdett, a matrózok lepotyogtak a kötelekről, a fedélzeten majdnem mindenki összegörnyedt a fájdalomtól kivéve az idegent a szolgáját és a lányt. És ekkor Siila mintha a rátetovált sárkánnyá változott volna, felemelkedett a hajóról, tüzet fújt hatalmas szájából. Vihart kavart szárnyaival a tenger felett fekete felhők gyülekeztek.

Kuzur felébret csuron vizes volt, mintha ruhástúl fürdött volna meg de az izzadság volt az ami teljesen átáztatta, még az ágy is átázott. Ilyen álma még soha sem volt, mit jelenthet ez, valami rossz közeleg. Kuzur ezen töprenget mikor kopogtattak az ajtón.

[Dharran Liedor]

Az ajtót Siila tárta ki nagyon óvatosan. A lányon elég lenge öltözék volt, látszott épp most kaphatta magára.

- Jól van? - kérdezte - A szomszédban hallottam, hogy álmában kiabál és valószinüleg, a hangokból itélve dobálta magát az ágyon.

- Semmi bajom. Rosszat álmondtam. - mondta a táltos zavartan - Menj nyugodtan. Én is visszaalszom.

A sárkányra gondolt és mégis egy egész más ember állt vele szemben. Vajon a sárkány kire támadt volna, ha végig játszódik az álom....

- Rendben. - vonta meg a vállát a lány és behajtotta maga mögött az ajtót. Nem volt kedve aludni. Kavarogtak a gondolatai. A férfi akit meg kell találnia, a férfi a hajón és az öreg sámán, aki kivivta a tiszteletét. Ki akarta tisztitani a fejét, elűzni belőle minden érzelmi gondoltatot. De ekkor felnézett és a hajó orrában ott áldogált a magas idegen. Szive a torkába ugrott.

"Mint egy tizenéves csitri..." - rótta meg magát, de lábai szinte önkéntelenül indultak el a férfi felé. Észre se vette, hogy mögötte messze a folyosón kinyilt az öreg ajtaja.

[Gem Kapocs]

"Vajon miben sántikálnak már megint?", tette fel magának a kérdést Kuzur.Kezében egy apró állatkát, egy egeret tartott.Gyengéden megsimogata az apróság fejét, majd valamit a fülébe suttogott egy ősi,rég elfeledett nyelven.Mikor letette az állatkát, tekintete a semmibe meredt.Legalábbis ha valaki látta volna, biztosan ez lett volna a sejtése.Õ azonban nagyon is éber és figyelmes volt, csaképp most valaki más szemével nézte a világot.Az apró egérkéével.Először kicsit hozzá kellett szoknia az állat érzékeny füléhez és szeméhez, de aztán sok olyan dolgot is meghallott és látott, amiről azelőtt fogalma sem volt. Óvatosan a lány és a férfi felé irányította az apróságot.Tudni akarta mire készül együtt ez a kegyetlen gyilkos és a démon.Abban biztos volt, semmi jóra.

Mikor az egér elég közel ért ahhoz, hogy kuzur érthesse miről beszélnek, az idegen szeme rávillant az apró állatra és az egy pillanat alatt kimúlt.

A hirtelen és durván megszakított kapcsolattól Kuzur felüvöltött, de szinte azonnal magához tért.Féktelen dühöt érzett, olyat amilyet nem lenne szabad.De ő maga is tudta, ezúttal nem lesz képes visszafogni haragját.Nem is próbálkozott hát vele, inkább előlépett az árnyékok közül és olyan erőket eresztett szabadon, melyek szinte bármit képesek elpusztítani.Szinte...

A démont meglepte a táltos kirohanása, ám úgy gondolta, amaz nem fogja kiereszteni legnagyobb hatalmát rögtön a csata elején.

Siila csak annyit látott az egészből, amint a férfi rápillant az aprócska élőlényre, az holtan rogy össze, majd a következő pillanatban hatalmas fényrobbanás vakította el, a követkető pillanatban pedig a két férfinek nyoma sem volt.

Kuzur nem akarta hogy az utasoknak bajuk essen, így tehát egy másik helyre, egy másik síkra utazott, magával rántva a démont is.Itt nem volt lehetőség a külső alapján félreismerni valakit.Ezen a helyen minden és mindenki az volt, ami.

Mikor Kuzur elméje kipihente a pillanatnyi sokott, amit a varázslat okozott, kinyitotta szemét és megfélemlítette amit látott. A síkon ő maga nem volt túl nagy, vagy túl erős, ám fiatal vonásai,gyors mozgású, eleven erőt sugárzó tagjai körül hófehér aura ragyogott, körülötte pedig most is ott voltak apró barátai, segítői.

A démon volt az, ami majdnem meghátrálásra kéztette a táltost. 3 méter magasszörnyeteget látott.Bőre fekete mint az obszidián, hatalmas nyáltól csöpögő pofájáből kardnyi fogak meredeztek ki, fején két csvart szarvat viselt.Szemeiben kénsárgán izzott a gyűlölet.Karmos lábai mozgásba lendültek, amint a hatalmas test megindult a táltos felé.

[The Eternal Crow Hero]

Aztán meglátta. És ez a gyenge pont meglepte Kuzurt. A démon utálta magát és ez volt az ami lassúvá tette. Nem gyülölt és még csak pusztítani sem akart. Eltért fajtársaitól, érzelmei voltak amik gyengítették. Kuzur látta hogy ez az amin keresztül ha akarja elpusztíthatja.

A démon még sohasem látott ilyet hogy valaki síkváltást tegyen mással is, főleg nem egy ember. De az öreg körül sok apró lény szelleme keringet. Feldühítette ez és ezt úgy akarta megbosszúlni ahogy ősei szokták tenni elpusztítják a bűnöst. De gondolatai máshol jártak csak ösztönből mozgot. "Nem ölheti meg a vénembert, nem avatkozhat bele az emberek civakodásaiba, vagy jobban mondva nem akart. Menekült volt aki meg akart változni, vagyis inkább át akart változni, hogy soha többé ne jöjjenek utánna. Mágiája vonzotta az ősi és más síkokról származó teremtményeket, ezért csak végszükség esetén használta, s annak a haldokló papnak a teste és tudata segítségére volt, elorozta testét és emlékeit de már nem sokáig tudta fentartani a külsejét. S erre jön ez a kis pondró és az egészet tönkreteszi pedig már olyan közel volt a sikerhez, hogy ő is ember vagy legalább is emberszerű legye. A Rieki démoncsászár egy ősi erekjéjével megoldhatta volna. A fene enné meg azt a büdös táltost nem várhatott volna. Itt a hajón oly sok védtelen van, na jó nem is olyan sok, de a lány nem hallhat meg, meg talán ez a vénség sem. Meg még néhány utas sem. A balga dzsad nem érdekelte már annyira, ővele könnyedén elbánna, sokkal emberibb módszerekkel, még ha ismer is néhány rítust amivel sebeket okozhatna neki akkor is. El kell kapnia ezt a táltost."

"Fárad ez az most végre az enyém lehet" gondolta.

- Várj öreg nem öllek meg ha egyességet kötünk. - Szólt érces hangján a démon.

Kuzur meglepődött, de tuvábra is menekült.

- Ismersz táltos én betartom a szavam. - szólt újra a démon.

Kuzur tudta ha egy démon a szavát adja akkor kénytelen azt betartani mert elveszítheti önálloságát szószegése esetén,mert akkor lehetőséget ad a másik félnek arra hogy ő se tartsa be amit ígért.

Kuzur megállt, és a démon is.

- Ha visszaviszel a saját síkodra nem pusztítalak el és szavam adom, hogy

soha nem állok utadban sőt segítek, de neked is segítened kell. ha visszaviszel elmondom miért élek köztetek és mi a célom.

Kuzur elgondolkodott, "felfedi hát a gyengéjét".

- És mi nekem ebből a hasznom - tette fel a kérdését Kuzur.

- Segítek neked ember és talán ha szükséges tanítalak is. - próbált jó benyomást kelteni az emberben a hatalmas démon egy mosollyal, de igazából csak hatalmas fogait mutatta a szétcsúszó ajkak között.

- Nos,hogy döntöttél? - türelmetlenkedett a démon.

- Visszaviszlek ha kordában tartod erőd, és senkit nem pusztítasz el. A többit a hajón majd kitalálom. - nyerte vissza önbizalmát a táltos. Még soha nem győzött le démont, vagy legalább is nem ekkorát és ilyet.

Varázslata visszavitte a két férfit a hajóra, a démon ott állt az emberi testében. Roqur márványgólemébe visszatért az élet és nekiállt megkeresni gazdáját.

- Köszönöm. - szólt a démon és elindult szobálja felé. Féluton összeakadt szolgájával aki ezután pincsikutya módjára ezentúl állandóan gazdája nyomában járt. Roqur ezentúl elzárkózott mindeki elől, még étkezések alkalmával sem jött a fedélzetre, az étkeket szobájában fogyasztotta. Csak a táltost volt hajlandó fogadni.

- Egyet kérek tőled táltos, a köztünk történt dologról senkinek ne beszélj, ha megteszed semmisnek veszem az egyességünk, és elpusztítalak.

A táltos arcán mosoly jelent meg.

- Hah engem, bármikor visszaküldhetlek a síkodra.

- Hidd el táltos az a halálodat és mérföldekre innen sok ember halálát okozná. Nem hiszem hogy ezt akarod.

A Táltos felállt és távozni készült a szobából mikor a démon utánna szólt.

- A nevem: Era'ka Er'ka'a'kul Da'a'ka'uli.

A Táltos meglepödött és kilépett az ajtón gondolataiba merülve futott össze a lánnyal.

[The Eternal Crow Hero]

A táltos rájött mit mondott neki a démon a nevét. Most elpusztíthatja. Siila kérdőn nézett rá.

- Mit mondtál, démon, most elpusztíthatod, kit?

- Era'ka Er'ka'a'kul Da'a'ka'uli most véged, ne avatkozz bele dolgom van. - és otthagyta a lányt. Sietett a szobájába, hogy előkészíthesse a rituálét. Megint elő kell szednie azt a fránya sámángöncöt, gondolta a szobája felé menet.

[Dharran Liedor]

Silla döbbenten nézett a sámán után. Lassan eljutott a tudatáig, hogy mit mondott az öreg. Szinte ugyanabban a pillanatban fordulatból berúgta a férfi ajtaját. A gólem lassan mozdult, de a lány már a meglepett férfi előtt állt.

- Érted küldött az apám. És ezt te tudtod. - nézett mélyen a lány a vörös szempárba - Nem tudom ki vagy, de azt igen, hogy meg akarsz halni és én ezt nem fogom csak úgy hagyni. - hallotta, hogy érte nyúl a testőr. Vártalanul megcsókolta a férfit és engedte, hogy a márványhős adta lendület kivigye az ajtón. Majd betért szobájába, leült törökülésben a padlóra, ölében a két fejvadászkarddal és várt.....várt.....ha itt harcolnak a hajón arról tudni fog és megakadályozza, ha más számára elérhetetlen szintéren, akkor megakadályozni már nem tudja a halálba vágyó férfi végzetét, de a sámánt nagyon gyorsan utána küldi....várt.....érezni fogja ha megkezdődik és azt is ha bevégződik...várt.... táncra készült...élete legnagyobb táncára....

[Gem Kapocs]

Mikor Kuzur magára öltötte a ruhát elgondolkozott.Most Toronba készül.Oda, ahol minden segítségre szüksége lehet.Sok barátja van ugyan, de egyiküknek sincs elég hatalma ahhoz, hogy teljes biztonságban átjutassa az országon.Viszont a démonnak megvan hozzá az ereje...és szavát adta, nem bánt senkit amíg nem szükséges.

Viszont nem lehetett annyira balga, hogy elárulja a nevét.Tudnia kell, hogy ezzel tulajdonképpen megöleti magát...

Mikor ezek a gondolatok végigfutottak Kuzuzr fejében, rögtön megértette, a démon nem kíván tovább létezni.Levette a ruhát, majd ráérősen elpakolta.Már az elejé tudnia kellett volna.Mostmár mindegy.Miután végzett, komótosan elindult a démon szállása felé.Ideje lesz megtudnia miért is van itt.

[The Eternal Crow Hero]

A hajó fenekét csend lengte körül baljós csend. Csak a táltos csizmáinak nyekergése zavarta meg ezt. A lány várt, nem ennek kellene történnie. Ajtó nyillik a szomszéd szobában Roqur szobájának ajtaja, a lány felpattant és fegyvereivel kiviharzott a szobából.

- Mit akarsz táltos?- hallota a lány Roqur hangját.

- Válaszokat. - felelt Kuzur

Megállt az ajtó elött, hát nem erre számított. Látott már halálos mágikus összecsapás ahol Boszorkánymesterek és Papok csatáztak egymással. ott viharok tépték a földet a fákat, tűz csapott le az égből , vagy villám vágott ki egyik kezéből. Láthatatlan kezek döntöttek le embereket a lábukról és mérgező fuvalatok szelték át a légteret.

[Dharran Liedor]

// Fiuk, én totálisan véletlenül adtam a Hóhérok útja cimet ennek, de nagyon ráillik... //

[Nefadar]

Dícséret mindenkinek, nagyon jók vagytok. :wink:

Szólok, hogy van egy online novi az irodalom résznél is, annak idején már lett bele írva és jó lenne ha abban is alakítanátok valamit

Előre is köcci

[Dharran Liedor]

A lány szeme először összeszűkült, majd halvány mosolyra húzta a száját.

- Kuzur! Megkérhetnélek, hogy egy kicsit hagyj magunkra?

A sámán elháritólag fordult a lány felé, de ahogy a szemébe nézett inkább úgy döntött kisétál.

- Ti tudjátok... - mondta baljósan és kiment.

- Õt is. - bökött Siila a fejével a gólem felé.

A férfi csak rápillantott a testőrre. Az meghajolt és kisétált a szobából.

[Vándor]

A csók hosszú volt és szenvedélyes, a lány érezte ahogy a forróság elönti, az érzelmei mint a tenger vagy egy vad folyó, hullámokban végigvonult a testén. Szenvedélyekkel teli vad és forró volt az együtt töltött éjszaka. Egymás ölében találták meg azt az elveszett érzést amit gyermek koruk óta kerestek. A felemelkedés most az érzelmek terén, az érzékiség terén történt. A hajó lassan elérte a kikötöt Toron partjainál.

[Gem Kapocs]

A táltos nem akarta tudni mi folyik odabenn, de sajnos már túl sok mindent látott ahhoz, hogy Siila szeméből ne olvassa ki, mire is készül.DÜhöngve összepakolta holmiját, majd miután a szekerét kihozták a hajófenékből, felkeltette a dzsadot és már indultak is.