Hóhérok útja - Online novella, ne társalogj!

[Dharran Liedor]

Egyszercsak egy nagy huppanást hallottak, majd megrándult a szekér és megakadt. A dzsad és az öreg egyszerre pillantott hátra. A lány pont a bak mögött landolt, a szekeret pedig a merev testőr tartotta vissza.

- Minket meg itthagytok? - kérdezte mosolyogva a lány - Megigértem, hogy elkisérlek... ugyanmár még egy-két ember elfér itt hátul. - mondta ártatlanul, és belevigyorgott az öreg arcába.

- Ahh.. nem hiszem el - morgott a táltos - Ugy látom nem szabadulok tőletek... te fiatal fruska (már ő is mosolygott).....de akkor gyorsan szálljatok fel!!! - majd újra elinditotta a szekeret.

[The Eternal Crow Hero]

Eme kisseb incidens látva a városörség 8 embere indult meg a szekér felé. Roqur viszont nem ült fel a szekérre hiszen saját lóval rendelkezett. A gyönyörü fekete mén ott táncolt, a hajópallon mikor a matrózok lehozták a hajó rakteréből. Roqur felpattant rá, köpenye széles ívet írt le a levegőben így láthatóvá vált nem fegyvertelen, két görbe szablya volt felcstolva övére. a városi örség odalépet a kocsihoz.

- Van engedély kereskedés? - kérdezte az egyik katona törve a közöst a Dzsadot, mivel ő öltözött a legelegánsabban a kocsin, míg az öreget kocsisnak vélte.

- Ez utazókocsi nem kereskedőé. - Vágta rá az öreg táltos.

- Nem téged kérdezni kocsis. - köpte a szót a katona.

Siila keze megindult fegyverei felé, majd hátra pillantot. Roqur elindította lovát a városörség felé. Szolgálya is megindult léptei mint kisseb mennydörgés robajlottak a köveken.

- Vtaka ronuk? - szakadt ki az egyik katonából. Az ő nyelvén ez anyit tesz "mi a fene ez?".

- Hagyák a kocsit. - Szólalt meg Roqur ellent mondást nem türő hangon.

A katonák kicsit hátrébb léptek, de erőt vettek magukon hiszen majd kétszer annyian voltak mint ezek a csavargók.

- Vámot kell szednünk- vette át a szót egy másik - minden kocsi és lovas aki e földre lép vámot köteles fizetni.

- Mennyi az a vám? - kérdezte Kuzur. - Nem akarok senkit sem megkérosítani.

- A kocsi egy arany - bátorodott fel még jobban az előző katona. - A ló két arany és az önök belépése fejenként egy ezüst.

- Csak ennyi. - mondta erőltetett boldogsággal Kuzur majd előkereste pénzes zacskóját és kifizette a kocsi és a saját díjját. Siila is előkereste a pénzt, viszont a dzsad mogorva szemekkel, fegyverét markolva, harcra készen várakozott. A katonák egyre feszültebben figyelték a különös embert. Napcserzett bőre furcsa ruhái és viselkedése nyugtalanította őket. a kínos csendet Roqur dörrenő hangja törte meg.

- Itt a pénz, három arany és hagyjatok békén minket.

A katonák elvették a pénzt és kicsivel hátrébb lépte, hogy elférjen a kocsi, a lovas és a sétáló ember melletük.

- És most merre őreg? - kérdezte Roqur.

[Gem Kapocs]

-Északnak tartunk a Dwyll Unió-ba.De remélem nem akartok egész odáig elkisérni.Vagy igen?

-Majd meglátjuk.Lehet, hogy veled tartunk egészen az Unió szivéig.

Már jó háromszáz méterre voltak a hajótól, mikor hatalmas robbanásthallottak és mikor visszapilantottak, nem látták az utazóhajót.Kuzur, Roqurra pillantott.Eszébe jutott, mit látott legutóbb a szellemek otthonában.Sok ember vesztette életét.

-Miért?-csak ennyit kérdezett színtelen, száraz hanog.

-Ha valaki olyan körülmények között él mint én, nem hagy maga után nyomokat.

-Ezek szerint velünk is végezni fogsz, amint már nem látod hasznunkat.

-Te ezt nem érted.Miindenhol a nyomomban vann.Üldöznk mint a kopók.Nem hagynak nekem egy perc nyugtat sem.

-És erre az a megoldás, hogy több tucat embert megölsz.Érdekes logika.De nem gondolod, hogy elég feltűnő lesz az üldözőidnek, hogy egy hajó, amelyen nem szállítottak semmit, csak úgy felrobbant?Ilyet senki nem csinál hobbiból.

Roquor csendesen lovagolt tovább és tudta, a táltosnak igaza van.

[Dharran Liedor]

A lány szeme bosszúsan villant és olyan hirtelen ugrott át a lóra, hogy még Roqur is megugrott egy kicsit a nyeregben. Siila kihasználva másodpercnyi előnyét, megragadta a kantárt és lelassitotta a lovat, hogy a kocsi mögé kerüljenek. A testőr értetlenül meredt gazdájára és a mögötte ülő lányra, de a férfi jelzésére nem tett semmit.

- Ez szükségtelen és buta cselekedett volt. Azért vagyok itt, hogy az ilyeneket elsimitsam, nagyobb veszteségek árán. Mit akarsz? Elbújni, vagy látványosság lenni... - suttogta a szavakat Roqur fülébe - Nem lesznek nyomaid, azt bizd rám. Bár most tökéletes útirányt adtál a kezükbe.

A férfi nem válaszolt csak némán bólintott.

A dzsad felkapta a fejét a gyors mozdulatra. "Hoppá. Mikre nem képes a hölgyike.."

- Mi folyik itt pontosan? - kérdezte hallkan az öreget, miközben még mindig a lassuló lovat figyelte.

- Hosszú volt az út ideáig, fiam. Azt hiszem számodra csak jobb lesz, ha nem tudsz minden apró részletet. - válaszolt a sámán, de tekintetét egy percre se vette le az útról. Tudta, hogy a lány rendre fogja utasitani a férfit, és remélte, hogy sikerül is neki.

[The Eternal Crow Hero]

Mennyi év félelem, és azok kik vele utaztak még nem is tudták pontosan kik is azok akik üldözik, a Xing, a Shereb még a kisebbek közé tartozott, de Lirytt küldhet bárki mást is akire rá bírja erőszakolni gondolatait akinek képes parancsolni. Szegény emberek nem is képesek felfogni hogy ami a hajót elpusztította az nem volt más mint egy síkkapút záró mágia aminek ez a robbanás csak mellékhatása volt. Ahogy gondolataiba merülve ült a lován Roqur egy újabb dolog fogant meg az agyában. Mi van akkor ha Siila sem normál ember, akkor talán sokkal töbre képes mint amit eddig mutatott, és az az éjszaka azt mutatja hogy több van benne mint a legtöbb emberben, hiszen ki lenne oly sok időt eltőlteni egy visszataszító démonnal még akkor is ha külseje emberi. Kár hogy nem lát át a pajzsain a lánynak pedig ez szokatlan dolog volt. Lehet hogy Siila az a valaki akit eddig keresett és nem egy kö vagy ősi írás vagy egyébb tárgy. Lehet hogy ez a lány lesz az aki megváltoztatja, aki felszabadítja, aki megszabadítja az átoktól aki emberré teszi. Érzései megint felfütötték teste emgremegett ahogy a lány puha bőrére godolt, érezte illatát. Gyorsan megpróbálta elterelni gondolatait Siiláról és a jövő felé pillantani, hogy lássa mit hoz. Talán egy békésebb, nyugodtabb világot, de az is lehet hogy egy hasonló nyugtalan, fegyverek zajától hangos életet.

[The Eternal Crow Hero]

Mintha csak Roqur gondolatait követné valaki számon, ahogy elhagyták a várost néhány mérföldre az erdőtől egy síkkapu nyilt a kocsi elött. A kapun keresztül két Shereb és egy Xing lépett át Ynev földjére. A kapú túloldalán egy öregemberre emlékeztető alak állt.

- Most véged áruló - szólt az az öregember.

A kocsin ülök körül mintha megfagyott volna az idő, és a lovon ülöknek is.

Csak Roqur számára nem, egy gondolati parancsal a lányhoz kötötte a márványgólem szolgáját, majd egy szép ívü szaltóval a Xing elött termet. Siila fegyvere után kapott de úgy érezte évezredekig tart míg eléri és ki tudja húzni. Kuzur kántálása pedig vónyító kutyához hasonlóvá vált mély hangon. Roqur első gondolata a harc volt de hátranézett a lányra és elszánta magát, talán így ők megmenekülnek. fegyvereit kereztezte maga elött és várta a Xing halálos vágását. Az nem is késett sokat, a vágás szinte ketté vágta az emberi testet, és elpusztította a benne lakozó másvilági lelket. Ekkor szinte varázsütésre újra gyorsá vált a világ az emberek számára is. Siila mint a villám rántotta ki fegyvereit és támadott a Xing ellen, teljesen meglepve azt. Kuzur kántálása felgyorsult és anyagiasodott a varázslata, a növényzet fogságba ejtette a két Sherebet, a dzsad pedig úgyanazzal a gyorsasággal intézte el őket mint a rablókat ott délen. A sikkapu másik oldaláról csak egy gúnyos kacaj hallatszott, majd bezárodott. Siila hevesen támadta a Xinget az szinte védekezésbe fogott a lány csapásai alatt.

- Ez nem lehet - ordította. - te nem hallhatsz meg.

A Xingen egyre több támadás okozott sebet. Kuzur és a Dzsad szinte ámulva nézték a lányt. Siila dühe egyre nött és a Xing érezte már nem bírja sokáig egy igazi ellenfélre talált. A lány utolsó vágása elött még egy halovány mosolyt is megengedett magának. Siila odaugrott Roqur testéhez, amiben e szörnyü vágás ellenére is ott volt az élet principiuma.

- Mi történt?- kérdezte a férfi. - Hol vagyok?

- Velem. - Szólalt meg Siila.

- Ti kik vagytok?- Kérdezte a haldokló.

Kuzur újabb kántálásba kezdett de abba is hagyta, ezen a testen a szelemek nem akarnak segíteni, a démon ami benne élt megrontotta, és ezáltal a benne lévő másik lélek is megromlott, kiszakadt a körforgás ciklusából, örökre elveszve. Somorúan nézte a haldoklót.

- Roq.. - kezte a férfi de nem tudta befejezni, teste végső görcsbe rándult halála elött.

A kis csoport csendesen állt a halott Roqur jelöletlen sirhantja mellet.

[Dharran Liedor]

A lány felnézett az égre, majd hirtelen felpattan Roqur lovára és a város szive felé vette az irányt.

- Hova mész? - nézett utána a sámán.

- Haza megyek. Haza kell mennem! - válaszolta Siila és már vágátra is serkentette a lovat.

A dzsad és az öreg némán néztek a vágtató lány után, majd felkászálódtak a kocsira és lassan elindultak az ellenkező irányba...tovább az útjukon.

[Dharran Liedor]

Napok óta zögyögtek már Toron útjain. Az öreg nem szólt és a dzsad se nagyon faggatózott.

Egyik nap ugyanolyan volt, mint a másik...

- Nézze csak! - ült fel a dzsad a kocsin. Kuzur is hátrafordult. Egy lovas közeledett feléjük. De valahova nagyon sietett. Ahogy egyre közelebb ért a vágtató lovas mindketten felismerték. Siila volt az. Lassitott majd felvette a szekér tempóját.

- Szerbusz Kuzur. - üdvözölte a lány.

- Isten hozott. - nézett rá érdeklődve - Hogy hogy újra látunk?

- Megmondtam. A szavamat adtam, hogy elkisérlek. Sosem szegem meg az adott szavam.

- Te tudod. - vonta meg a vállát Kuzur. Valahol örült, hogy újra látja a lányt, de érezte, hogy nem ugyanaz mint volt. Belenézett a fénytelen kihült szemekbe és kirázta a hideg. Siila megváltozott...meghalt benne valami, és a táltos tudta, hogy mi.

[The Eternal Crow Hero]

Az út egy elágazáshoz ért, az elágazás útjelző kövén pedig egy szőke hosszúhajú, kreol bőrű, jégkék szemű fickó ült. Amint meglátta a kocsit felpattant a kőről és hevesen integetett felé. ruházata finom bőrből készült, fegyvere pedig egy íves szablya volt. Bár jobb oldalán egy csatacsákány billeget iaz inkább látszódott munkaezköznek mint fegyvernek. Ahogy a kocsi és a furcsa társaság közelebb ért odaszolt a társaságnak toroni nyelven:

- Krota da vertende serggio?

A sok értetlen tekintet miatt átváltott közösre amit egy kicsi akcentussal beszélt.

- Merre visz az utatok vándorok?

[Dharran Liedor]

- Északnak. - válaszolt Kuzur, miközben magában már előre szitkozódott, hogy még egy vándor került az útjába. Siila előrelovagolt a szekér és az idegen közé.

- Segithetünk valamiben? Mert mennénk tovább. - mondta mogorván.

[The Eternal Crow Hero]

- Igen. - Szólt a fickó. - Örülnék ha elvinnének egy darabon.

- És mennyit fizzetnél?- kérdzte a dzsad.

- Hát fizetni nem igazán tudok, de ismerem a határt ha arrafelé van dolguk átkalauzolhatom magukat. - és egy félmosolyt engedett meg a leány felé. Siila erre összevonta szemöldökét.

- Ó ne féljen kisasszonyt nem fogok még csak a közelébe sem menni.

- Na elvisznek?

[Gem Kapocs]

-Háát nem is tudom.Tudja elég szűkösen vagyunk már így is.

-Értem.De nem lenne esetleg valami mód rá, hogy én is önökkel tarthassak?

-Igazán sajnálom, de ez nem csak rajtam múlik.-Kuzur ezzel a dzsadra pillantott.Siila már nem a szekéren utazott, ezért őt már nem kérdezte egy pillantással sem.A dzsad megrázta a fejét.

-Sajnos nem tudjuk magunkal vinni.Tudja a kisebb csoportok kisebb feltűnést keltenek.És minél kisebb feltűnést keltünk, annál kisebb a valószínüsége, hogy megtámadnak minket.

-Nos ez esetben további jó utat kívánok mindannyiuknak.Az idegen biccentett a táltos felé, majd visszaült a kőre.Kuzuzr már éppen készült megindítani a lovat, amikor a sűrűből négy alak lépette elő.

-Dobjátok el a fegyvereket!Ide a pénzel és az ékszerekkel.

-Úgy látszik túl nagy feltűnést keltettünk-Kuzur lemondóan sóhajtott, majd vádlón az idegenre nézett.Pontosabban akart nézni, mert mire odapillantott, az már nem volt sehol.

A következő néhány másodperc, Kuzur elméjében mindössze foszlányokat hagyott.

Az idegen, amint hátbatámadja az egyik banditát.Nyílvesszők süvöltése a háta mögül.A dzsad elhomályosodó elméje, amint belekezd táncába.Saját hangja, amint a növényzetet támadóik ellen fordítja.Csontok ropogása a fák kőkemény szorítása alatt.Halálsikoly.Siila pillantása az öregre, mikor felfogta, hogy az megölte ellenfeleiket.Aztán sötétség.

[Dharran Liedor]

Mikor újra magához tért első pillantása Siilára esett. A lány éppen vizes rongydarabbal törölgette a gyöngyöző homlokú öreget.

- Jobban vagyok. - háritotta el a segitséget és felült. A kocsi hátulján utazott, a bakon a dzsad hajtotta a szekeret. Siila lován pedig az ezüsthajú vezette őket egy elhagyott ösvényen.

- Dehogy van. - morogta mellette a lány. - Hagyja már, hogy segitsek. Kimeritette magát és benyalt egy szép mérgezett vesszőt. - mutatta fel a lány a véres végű nyilat. Kuzur ekkor érezte csak meg a hátán lévő seb nyomát.

- Már nem vagyunk messze az erdő szélétől. - fordult vissza az ezüsthajú fickó.

[Gem Kapocs]

-Mi...mi történt.Nem emlékszem sokra.Csak arra hogy..hogy, megöltem őket-Kuzurszemei tágra nyíltak, lélegzete elakadt.Egyetlen, rövid, lénygretötő mondatot kezdett ismételgetni.

-Megöltem őket...megöltem őket...megöltem...őket...

-Nem tehettél mást.-mondta Siila, mint egy nyugtatás képpen.-És különben is.Most van ennél nagyobb gondod is.Az a mérgezett vessző.Ismerem a mérget ami rajta volt, de én magam nem tudo elkészteniaz ellenszert.

A táltos ebben a pillanatban abbahagyta monoton mondókáját, majd felpattant, mintha csak rugóval feszítették volna ki a hátát.

-Hát nem érted?-Kuzur ordított. Olyannyira, hogy az ezüsthajú és a dzsad is hátrafordultak. -Te tényleg nem érted? Megöltem azokat az embereket!Megszegtem az esküm!Nekem már végem, ha nem a méreg végez velem, akkor a szellemek!-Kuzur ordítása szép lassan zokogásba fúllott, ám Siila felrázta és határozott, ám mégis csendes hangon szólt hozzá.

-Engem is eltalált egy nyílvessző!Lehet hogy neked már mindegy, de én még szeretnék egy kis ideig élni.

Kuzur unott, bánatos arccal fordult a lányhoz.A mindig vidám, csipkelődő, vagy éppen indulatos nagyhangú öregember megtört.Az arcáról mérhetetlen üresség sugárzott.Siila mégsem hagyta békén a szinte megháborodott embert.

-Figyelj rám!Ha elmondom miből készítik a méget, képes vagy megmondani mi az ellenszer és honnan lehet beszerezni?

-Igen-Kuzur mindig érzelmekkel teli hangaj, most üresen, szárazon koppant a szekér fa vázán.

-Mindjárt jobb.A mérget egy toroni növényből készítik.A neve lándzsafű.Ehhez keverik még néhány faféle gyantáját.

-Ismerem ezt a mérget. Az ellenszert is lándzsafűből készítheted.De...nem látom a sebed...

Az ördög vigye el!Siila remélte, hogy az öreg nem veszi észre ezt az apróságot.Annyira megkedvelte4 a táltost, hogy mindenáron meg akarta menteni.Annyira jólelkű, annyira tiszta.Kár lenne érte.

-Mert azt márbekötöztem.És most a te kedvedért nem fogok levetkőzni mindenki szeme láttára.-Még szerencse, hogy jobban forgatja a szavakat a tapasztalt, ékesszavú bárdoknál.-Hogyan készíthetem el az ellenszert?

-Hát...miért is ne árulhatnám el.Miután leszedted a füvet, áztasd egy fertályórára vízbe.Ezután a fűre már nincs szükség, nyugodtan eldobhatod.A vízhez keverd hozzá ezt-Kuzur egy kis bőrtasakot adott át Siilának.

-Köszönöm öreg.Most pihenj.-Siila gyengéden lefektette a táltost, és folytatta a borogatást.Már csak azt kell kitalálnia, hogyan adja be az ellenmérget a táltosnak...

[The Eternal Crow Hero]

- Ne félj öreg a szellemektől, ha az istenek el akarnak pusztítani akkor már halott lennél. - mosolyodott el a szőke vezető.

- Nem sokára a határra érünk, jobb ha elküldöd azokat a szellemeket mert sok Boszorkánymestert és harcost szabadítanak a nyakunkba.

- Honnan tudod mindezt?- kérdezte a lány.

- Hát sokszor jöttem már erre és a varázslók meg az efféle szerzetek itt úgy világitanak a mágiájukkal mint egy világítótorony.

- És ezt honnan tudod? - kérdezte Kuzur gyengén.

- Hát tapasztalat - mosolyodott el ismét a férfi de most a lány felé.

- Egyébb kérdésetek van é?

[Dharran Liedor]

- Részemről nincs. - morogta Siila - Lassan hajts, beszerzem az ellenmérget. - sugta a dzsad fülébe és bevágott az erdőbe.

- Hova megy? - kiáltott az ezüsthajú utána, de látva, hogy a lány nem reagál a bakonülőhöz fordult - Hova megy? - kérdezte hallkabban.

- Mindjárt jön.

Lassan akadt az összetevőkre és végig azon járt az esze, hogy hogyan adja be az öregnek az ellenszert. Végre minden megvolt és még az erdő vége előtt utolérte a szekeret.

- Hát ez jó. - nyögte, mikor meglátta az újra ájult öreget. Majd hiretelen elmosolyodott. - Hát ez nagyon jó. - mondta ezt már vidáman.

Életre pofozta a táltost. Kuzur lassan tért magához és homályos foltokon kivül nem látott semmit, csak a lány hangját hallotta.

- Igya ezt meg. Gyorsan. Ettől hamarabb magához tér. - és már öntötte is a szájába az érdekes izű folyadékot.

Az öreg akaratlanul is lenyelte. Majd mikor már teljesen magához tért újra, akkor jött rá mit is ivott.

- Hogy a hóhér vágjon hátba. - kiabált rá a lányra - Nem is találtak el!

[The Eternal Crow Hero]

Kuzur ezek után csak magába morgolódott érdekes nyelvén, senki sem értette mit mond. Az utazás többi részét csendben tették meg. Kuzur nem szólt senkihez, és ez kicsit megmétejezte a többiek hangulatát is. A harmadik nap után már mindekit zavart már a csend és a rossz hangulat, Siila egyre jobban elkülönült a csapattól amit a dzsad próbált ugyan feloldani de sikertelenül. A szőke harcos nem szólt a lányhoz nem is merte megtenni, hiszen annak hűvössége szinte kézzelfogható volt, úgy gondolta valamikor valami nagy megrázkodtatás érte ami ennyire hideggé tette. Más esetben talán megprobált volna flörtölni vele de most valahogy félt ettől a gyönyörű lánytól aki férfias ruhákat hordott.

- Ha van valamilyen mágikus védelem az elmétek körül és meg tudjátok szüntetni akkor most itt az idő megtenni - szólt az ezüsthajú - és ha van egyébb mágikus vagy szellemi erőtők akkor most üritsétek ki azt mert ezek után már veszélyessé vállik számunkra.

[Gem Kapocs]

A történtek után Kuzur, nem szólt utitársaihoz.Az ezüsthajú néha megpróbált beszélgetést kezdeményezni, ám minduntalan sikertelenül.Õ maga is érezte, hogy valóban ő is hibás volt bene, hogy a kis csapatot mgtámadták.Jól mondta ez kis fura figura.A kisebb csoport, kisseb feltűnést kelt.Sejtette, hogy nem jár sok sikerrel, ha megint beszélgetni akar, de azért ő is csak ember.Az ember pedig társas lény, szüksége van a fajtársaival való kommunikációra.

Siilához fordult és azt mondta:

-Neharagudjon kisasszony, de elárulná nekem, hogy öreg barátja mi is, ki is tuladonképpen.-Siila vádlón pillantott a férfira, majd bosszús szavak hagyták el ajkát:

-Mit érdekel az téged?

-Nos, hamár a sors furcsa fintora miatt együtt utazunk, szeretném tudni, mire számíthatok az utitársaimtól.Érdekes volt z aa trükk amit a barátja előadott, de úgy látom ő nem örvend ennyire a sikernek.

-Embert ölt, annak ellenére, hogy megesküdött, sohasem teszi meg.Te ezt sikernek nevezed?

-Nos ha figyelembe vesszük, hogy életveszéjben voltunk...igen.Azthiszem sikernek nevezem azt, ha az erkölcsi korlátokon képes volt túllépni a saját életének mentésére.

-Ostoba vagy és faragatlan.

-Meglehet, de jó megfigyelő és gyors harcos-vágott vissza villámsebesen a férfi.

-Mit ér a kard ha besétálsz a sárkány szájába?

-A kard elmetszi a sárkány nyakát én pedig kiszabadulok.

Siila úgy döntött, nem éri meg ezzel a pökhendi fajankóval vitatkoznia.Azért egy utolsó megjegyzést nem bírt elhanyagolni.

[Dharran Liedor]

- Ez egy ügybuzgó harcos válasza. - mérte végig lenézően a férfit - Látom a szellemed még messze nem olyan erős és idős, mint a lelkesedésed, amivel kardodat lengeted. Vigyázz, nehogy túl hamar veszitsd el......

- Khm. Elnézést. - szólt közbe a dzsad - Talán előre is tekinthetnétek a vita közben.

Mindketten előrepillantottak.

[The Eternal Crow Hero]

Ahogy előre tekintettek a széles úton egy felborult szekér zárta el a tuvábbhaladás. Az úton testek hevertek szanaszét és néhány ork kutakodott a halottakon. A szekerét megállította Kuzur. Siila új lova nagyott horkantott és hatalmasat toppantott. Kuzur kocsijának lovai ettől jobban megijedtek mint az elöttük lévő ocsmány lényektől.

Siila nem tudta mire vélni a dolgot. A dzsad már készen állta a harcra, Kuzur pedig csendesen mozdulatlanul ült a kocsin. A szőke fickó is meglepetten nézett előre mintha valami különleges dolgot látna.

- Ezek meg hogy kerültek ide?

[Dharran Liedor]

Siila csititani probálta a lovat és közben visszahúzódott a táltos közelébe, majd kérdőn rápillantott, majd az új utitársuknak szegeszte a kérdést.

- Még nem vettek észre. Szerencsénkre szemből fúj a szél. Ki tudjuk kerülni őket valahogy?

[The Eternal Crow Hero]

- Remélem nem is változik a szélírány - szólalt meg Dôr Rogan. - Be az erdőbe.

Aztán ránézett Kuzur kocsijára.

- A f... - szítkozodott visszafogottan.

Erre Siila lova elindult az orkok felé és hangosan felhorkantott. Siila allig bírta visszafogni. Eddig még nem látott olyan lovat amelyik nem fél az orkoktól. A csapat dillemma előtt állt. Megküzdjenek az orkoktól, vagy meneküljenek. Egyik sem kecsegtetett sok eséllyel.

- Mit tegyünk? - kérdezte csendesen Rogan. Bár ő legszívesebben lerohanta volna az orkokat, de mikor a lányra nézett mindig elbizonytalanodott.

[Dharran Liedor]

A lány válaszra sem méltatva a férfit, lepattant a lóról és Kuzur mellé lépett.

- Nincsenek sokan, nekünk pedig tovább kell menni. Te ülj fel a lóra - szólt a dzsadnak. Gyere a kocsi mögött. Te pedig előtte. - jelzett a szerinte Toroni fickónak - Megpróbálunk békésen elmenni mellettük. - komoly volt a hangja, bár ő se hitte el amit mondott. - Kuzurra én vigyázok.

Mielőtt elindultak a zsákból előkerült a két fejvadászkard, a két másik fegyver pedig visszakerült bele.

[Gem Kapocs]

Kuzur felpillantott. Mikor meglátta az orkokat szeme elkerekedett.Mire készülnek ezek?

Miközben rémülten figyelte az eseményeket, egyre közelebb kerültek az orkokhoz. Beköüvetkezet Siila legnagyobb félelme. A szél megfordult, szagukat egyenesen az orkok felé sodorta a könnyű szellő.

Fejében hirtelen, egy hangot hallot.

"Kuzur.Megfutamodsz?"

-NE-ordította a sámán-Hagyj békén Mentel! Hagyj engem békén!

-Hogy az a...-szitkózódott Siila.Először a szél, mostmeg a táltos. Az orkok a kis csapat felé fordultak.Egymásra néztek, mintha mérlegelnék esélyeiket, majd megindultak a kalandozók felé.Először lassan, aztán egyre gyorsabban és gyorsabban.

"Kuzur. Ezek a férgek semmiségek számodra.TAPOSD EL ÕKET!"-kiáltott Kuzur fejében a hang.

-NEM!-a táltos szinte embertelen hangon ordított.

"Ha te nem teszed meg, akkor majd én!"

Siila felékszülten várta a támadást és az orkok rohamát készült megállítani.A dzsad hátrapillantott, hogy lássa, mit művel a táltos.Látta, ahogy Kuzur szemében a szó szrors értelmében láng villan.A hirtelen fény szinte elvakította a harcost, majd mikor kitsztult látása, a Táltos szemeiben zölden izzó lángot látott.

Az orkok egyre közelebb értek.Siila látta, hogy ha scak egy apró hibát is vét, mindannyian rajtaveszhetnek.AZ első ork, egy megtermett zöld bőrű fajzat ért először a kard hatáskörébe. Testét hegek és friss vágások borították, egy ágyékkötőn és valamiféle tollas fejfedőn kívül, mindössze csatabárdja volt nála. Siila éppen hasba akarta szúrni az óvatlan orkot.Nem hal meg azonnal, de nem fog meggyógyulni, hacsak egy pa-aminek kicsi a valószínűsége-vagy egy sámán meg nem gyógyítja mielőtt kisznved. Kardját hátralendítette, hogy nagyobb erőt fejthessen ki a karddla.

[Dharran Liedor]

A lany ertetlenul leeresztett kardokkal allt, mig az orkok fel nem robbantak. De meg utana is kellett par masodperc mig felfogta mi is tortent, majd gyorsan a kocsihoz futott. Fegyvereit a bakra rakta. Eloszor Kuzurt vizsgalta meg. Elt, de nagyon kifaradt. Majd a dzsadot nezte meg, de o is csak eszmeletlen volt. Eloszor nem is figyelt fel a mogotte neman toporgo ferfira. Csak a varatlan kerdes zokkentette ki:

- Mi volt ez az egesz?

Ertetlen szemmel meredt a fickora.

- En sem tudom. Sokfele jartam mar de ilyesfajta magiaval meg nem volt dolgom. Ha magia ez egyalatlan. De mintha mar hallottam volna valahol azt a nevet...de hol?....mindegy rakjuk oket hatra.... - erolkodve emelte volna a dzsadot, de nem ment - Segitenel? - Nezett a tetova ferfira.

- Ja persze. Ugyis el kene innen tunni minnel hamarabb. Nem volt jo ez a feltunes ilyen kozel a hatarhoz.