SirThomas kicsiny, eldugott világa

[Sneer]

Anno Kamykazee-kkal amikor mentünk inerjúra Pesten.4 lökött arc végig nevetgelte az utcákat.Senki nem értette a tömegben mitöl van jó kedvünk.Pedig csak egymásnak örültünk.Azt vettük észre hogy az utcan mindneki minket néz 12 másodpercig .Ez nagyon jó érzes volt (nem csinaltunk semmi furcsát csak jót beszelgettünk séta közben es otthon éreztük magunkat a fövarosban).

Szegeden is bevalt ez a mosoly dolog tetra! (CZ és Antail ír mjad többet ha akarnak )

[Rayen Reval]

Én nem tudom, hogy lehetne örömet csempészni másokba az utcán, viszont láttam egy szép jelenetet, amit megosztanék...

Tegnap hosszan utaztam a metrón és jobb elfoglaltságom nem lévén az embereket kezdtem figyelni. Elég későre járt már, így mindenki meglehetősen fáradtnak tűnt, akik beszélgetek azok is csak sutyorogva, de legtöbben csak faarccal bámultak maguk elé.

Néhány megállóval később felszállt egy család akikkel volt egy kb. 2 éves kisfiú. A gyermek még csak barátkozott a járással, és roppant mód élvezte a metró lendületváltozásait. Minden lassításnál, gyorsulásnál, kanyarnál, miközben majdnem seggre ült, olyan csilingelő hangon kacagott, ami egycsapásra megváltoztatta a hangulatot.

Nemtől és kortól függetlenül mindenki a kis ember próbálkozásait figyelte, és együtt örült vele ha talpon maradt és kedvesen mosolygott, ha mégsem...

Engem személy szerint annyira megbabonázott a látvány, hogy el is felejtettem leszállni, amitől nem túl hálás gondolataim kerekedtek.

Lényeg az egészben, hogy tapasztalatom alapján egy kisgyermek a legjobb megoldás mélabúra, úgyhogy akit környékez szerezzen egyet!

[Sneer]

Rayen Reval egyetértek veled.Ma létesítettem is Skype kapcsolatot másfél éves unokaöccsemmel, bár én nem vagyok az a mélabús alkat gondoltam jól jön az öcskös vigyora és még most is mosolygok, ha rá gondolok ,hogy milyen lelkesen rángatta az egeret az anyja kezébôl

[Venes]

Tegnap este kómásan utaztam hazafelé. Túl fáradt voltam az olvasásához, aludni pedig szokatlan módon nem volt kedvem. Így azzal múlattam az időt, hogy egy modulokból álló kampány ötletén morfondíroztam. A kampány 100 részből állna, mindegyik 1-2 alkalom (6-20 óra időtartam) alatt lejátszható mese lenne. A mesék nagy része nem kapcsolódna közvetlenül egymáshoz, bár mindegyik egy bizonyos idősíkra lenne feltűzve és a bennük szereplő helyszínek, események, njk-k is több esetben szerepelnének. A modulokat (bár nem feltétlenül nyilvánvaló módon) 3 fő történelmi vonal - nevezzük kezdeményezésnek, vagy sagának - körül forogna, a maradék 20-30 százaléknyi mese pedig ezektől teljesen függetlenül,csak a világ színesítésével foglalkozna. Persze egyik mese sem fedi időben a másikat, így a parti szép folyamatosan haladhat a világ eseményeivel együtt. Nem kell minden mesét lejátszaniuk, dönthetnek úgy, hogy a 3-ból csatlakoznak valamelyik sagához, vagy akár ad-hoc szerűen ki-kihagyhatnak meséket (például valamelyik mese nem tetszik a mesélőnek). Azt is lehet, hogy minden sagához társít a parti egy mesélőt, így megoldódik a mesélőváltogatás problémája és nem kerülnek ki olyan háttérinfók sem, amit a többi játékosnak nem kéne tudni.

A kihívásokat nem feltétlenül harccal lehetne megoldani, valahogy bele lehetne csempészni a mai világ hatalomközpontú szemléletét. Ezt úgy értem, hogy egy x pozíciót betöltő ember leleplezése éppolyan siker, mint megölése (sőt, jobb is). A fickót így lefokozzák és ezzel a parti sikeresen megoldja az ügyet.

Persze felmerül, hogy adott parti eltesz valakit láb alól és egy következő modulban még előkerülne az illető. Ilyenre is adna megoldásokat a modul: új szereplővel, azonos pozícióban. A világ ugyanis alapvetően stabil. Lehet, hogy valaki meghal, de választanak helyette mást, aki a pozícióból adódó hatalomhoz azonosul - ergo szinte ugyanolyan lesz, mint az elődje. Természetesen sarkított a példa, de a játék mechanikájáról van szó, ami eleve csak egy buta szimuláció. Ez a technika viszont alkalmas arra, hogy egyben tartsa az ok-okozati összefüggéseket akár hosszú távon is. Nyilván ennek a megvalósulásából az egyszeri játékos nem sokat érzékel, megmarad a kohéziós és nem csorbul a világról alkotott kép.

A modul persze szépen kidolgozott, képek, handoutok szépen kivitelezce, stb.

Egy ilyen cuccot persze nem lehetne egyszerre bedobni. Havi 1-2 modul kijöveteléről van szó, ami 5-6 évre elegendő mesét jelent.

Ugye, hogy milyen szép álom? Még jókedvem is lett tőle, és mosolyogtam is a metrón

Ez az ötlet nagyon felvillanyozott... Nekem nagyon tetszik.

A megvalósítás kerete érdekelne, mert ha 100 részből áll, s mindengyik 1-2 alkalom, akkor ez egy hosszabb lefolyású dolog lenne, melyhez időpontok és helyszínek kellenek. Egyébként ez másrészről egy nagyon is társaságösszetartó erejű dolog. Lehet előre gondolkodom, mert ugye ez egyenlőre egy elméleti felvetés volt, de erre helyszín találni és időpontot egyeztetni nem könnyű feladat. De milyen jó lenne, ha egyszer csak megvalósulna...

[Sir Thomas]

Venes kedves, ez csak egy álom. Még csak a tervek közé sem kerül soha (pedig abból is ezer van a fejemben), mert teljesen irreális. A befektetett energia nagyságrendekkel nagyobb, mint a haszon.

Ez egyébként egyben egy jó szervezői téma is.

Mennyi erőforrás befektetés "éri meg" még?

A 2006-os ÜberLive szervezésekor ütött be elsőre egyébként ez a fogalom. Az volt az első olyan rendezvény, amikor szembesülni kellett a befektetett energia kérdésével. Érdekes módon Dii kolléga, aki a Gloria élő szerepjátékot szervezte akkoriban, ugyanebbe a problémába futott. Gyakorlatilag egyszerre fogalmazódott meg bennünk a kérdés, hogy ez az egész megéri-e egyáltalán?

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ennek a játéknak az előkészületéhet 10 hónapon keresztül, napi 2-4 órától 8-10 órás menetekig minden volt. Átlagban napi 4 órát foglalkoztam a szervezéssel. Ha ebben mellékállást vállalok, akkor egész szép summát hoztam volna össze. A konkrét számokra nem emlékszem, de legalább néhány ezer e-mail, 9000 fórumhozzászólás, 200 online játékos, többszáz oldalas dokumentáció, 30 fős szervezői csapat, 300e büdzsé ügyét kellett kézben tartani. Mindezt egy 3+3 napos élő szerepjátékért.

A glóriások egy online larp menedzselő rendszert programoztak le, ami igazi nagyágyú a maga nemében, szerintem soha nem lesz párja sem hazai, sem nemzetközi szinten. Világbajnok cucc volt, plusz a hozzá kapcsolódó profi szervezés. A végén a játékukra 20 fő látogatott el ahhoz képest, hogy online vagy 60 főt sztoriztattak hónapokon át. Ez az overkill gyakorlatilag derékba törte a játékukat, sosem álltak föl ebből igazán.

Az én oldalamról nem volt bukta a dolog, de el kellett gondolkodni azon, hogy mennyi az az energia, ami mellett még nem érzem úgy, hogy feleslegesen hajtok a taposómalomban.

Ha ezekhez hozzávesszük a szervezők közti larp/rpg "politikai" kavarásokat, egyéni gusztustalanságokat, törtetést és hátbatámadásokat, akkor egy kegyetlen masszát kapunk, amiben az ember nem feltétlen szívesen evickél. Ezekben a játszmákban sosincs győztes, csak vesztesek vannak. Mindenki veszít (bár most nem ez a lényeg, nem ezt akartam boncolgatni).

Lényeg a lényeg, hogy a szervezés elég macerás tud lenni, és nem az egyalkalmas dolgokra gondolok, hanem a hosszú távú dolgokra Persze mindenki becsukhatja a szemét és írhat 100 mesét, amivel kivívja a köz csodálatát, de a végén valójában csak annyit kap, hogy páran megveregetik a vállát, páran sűrűn anyázzák a cuccban ejtett "ostoba és végzetes" hibák miatt, míg a többség névtelenül és hangtalanul élvezi az eredményt. Mit nyer az illető tehát mondjuk 3-4000 órányi munkával összesen?

Néhány hátbaveregetést.

Csak fanatikusoknak!

[Sneer]

Tohams így van csak fanatikusoknak.Csak is a szép emlékek és a pár jóbarát miatt éri meg no meg ,hogy kiteljesedhettel valamiben.

Akármilyne más szemszögbôl nézve bolondság és szélmalomharc.

Esetleg ha dobsz egy 00-t és egy lüke orosz milliárdos beszáll a buliba...

Vagy ha a talakozókon szerzett tapasztalatokat a 3D-s real hereos virtualis vilagbajnokságon 2030-ban majd kamatoztatod ,mint fômesélô!

[Darun]

Líthas!

Már rájöttem, ara nehéz magam rávenni hogy idenézzek a fórumra, ha már itt vagyok, akkor úgy se tudom megállni hogy ne írjam le amit gondolok! Talán erre kéne motiválni az embereket.

Nos, én azon kívül hogy párszor meséltem a klubba a csapatomnak, nem szerveztem semmit így erről az oldalról nem tudok érdemben nyilatkozni. A táborok alkalmával, főleg az utolsó este az eredményhirdetésnél mindig árgus szemekkel figyelem Antailt és azon gondolkodom hogy ő mit gondol a táborról! Megéri e neki? És mi lesz velünk ha már nem!? Nem szeretem az ördögöt a falra festeni, csupán jobb szeretek felkészülni minden lehetséges esetre. (A leg nagyobb meglepetések úgy is mindig ezekből vannak, nem abból amire nem számítottunk)

Hogy néhány esetet azért még is felhozzak a másik oldalról. Mint résztvevő pl egy kalandozok.hu-s összejövetel után feljövök a fórumra és a megfelelő topic-ba vagy Antailnak pm-be/mail-be megírom a véleményem. Ilyenkor a szervezők gondolom kapnak hideget-meleget. Azt azért jó ha tudjátok hogy pár fórumon megfordultam, közel se annyin mint a többség és a "megfordultam" szó szerint értendő, vagyis regisztráltam, körülnéztem és csókolom. Ez az egyetlen olyan "közösség" ahová még évek múltán is "haza" térek. Még ha csak amolyan Darunossan is. Szóval én ha olvasok egy jó könyvet, akkor nem keresem meg az író honlapját, nem regisztrálok a kiadó fórumára, még hazaira se, nem hogy külföldire. Azt is tudni kell hogy hajlamos vagyok szélsőséges érzelmekre. Tudok valamit utálni vagy rajongani érte. A többségnek egy könyv elolvasása nem jelent többet annál hogy megismer egy történetet. Számomra egy jó könyv ennél sokkal többet jelent. Bizonyos szempontból az író se tudja hogy mit ad nekem azzal hogy én elolvasom az ő könyvét, ahogy én se tudom mit érez ő az íráskor illetve amikor a kritikákat kapja. Mondok egy példát. Olvasok egy könyvet, ilyen jót még életembe nem olvastam, ez aztán tényleg, ez már szinte művészet! Fordulatos cselekmény, hihetetlen fantasztikus helyszínek, "élő" szereplők, fordulatok és igen... Írok egy hsz-t vagy mail-t az írónak, leírom hogy mennyire fantasztikusnak tartom a művét, istenkirályság meg minden. Õ esetleg örül és húz egy strigulát hogy "nah, még egy fanatikus". Ezt persze én csak mint olvasó gondolom így, nyugodtan homályosítsatok fel hogy miben/hol tévedek! Magyar viszonylatba ez lehet másképp néz ki, hiszen itt nincsenek milliós eladások, az ember minden apró elismerésnek örül. Mondok egy másik példát. Ismét leszögezném hogy ez az én egyéni véleményem, nem negatív reklám akar lenni. Imádom a Warcraftot és Azeroth világát. Gondoltam könyv formájába is szerencsét próbálok. A Klánok Ura egész jó volt, tetszett, bár én kicsit szentimentálisnak éreztem. Aztán elolvastam a Halálszárnyat. Ehehehe... Olvastam már pár könyvet, igaz hogy olyan nagyon rosszat keveset. Anno szapultam a Por a porhoz című könyvet, de ez még azt is annyira alulmúlta hogy az valami kritikán aluli. És ezt egy amerikai best seller író írta akinek a könyveit millió számra veszik egy olyan korban, amikor már a számítástechnika a könyveket is kiszorítja a paicról! Nem tudtam hogy sírjak e vagy nevessek. Először próbáltam a fordítóra fogni hogy biztos az ő hibája (ezért az arcátlanságért utólag is elnézést kérek tőle) aztán belegondoltam hogy tulajdonképpen ennyire nem lehet félrefordítani egy könyvet mert ez úgy hulladék ahogy van. Ha azt mondom nektek hogy én azért igényes olvasónak tartom magam akkor esetleg felmerül bennetek hogy beképzelt vagyok. Szeretném hinni hogy nem. Ez a tipikus esete a "...mert 5 milliárd légy nem tévedhet"-nek. Tehát biztos bennem van a hiba mert amerikaiak szerint ez egy jó író, hiszen megveszik a könyveit! Gyerekfejjel én is írogattam és meg is mutattam apámnak aki türelméhez mérten kijavította benne a nem kevés logikai hibát, tisztában is vagyok vele hogy nem írónak születtem és nem szeretek olyanokat leszólni akik olyasmihez értenek amihez én nem. De sztem ez az író nem tud írni! Ez a múltkori festményes példám tipikus esete. Õt mi tette nagy íróvá? Az a sok millió ember aki megvette a könyvét. Most kinevethettek, de csak azért mert Kornya Zsolt könyvei nem fogytak milliós tételbe én nem érzem hogy ő rosszabb író lenne, sőt! Az a kellemetlen érzésem van hogy méltatlanul magasztalnak fel egy olyan embert, aki nem ért ahhoz amit csinál! Szívem szerint elmennék amerikába és a "kedves" író kezébe nyomnék egy MAGUS könyvet vagy a Gyűrűk Urát és megmutatnám neki hogy ez egy könyv és így kell írni! Kicsit megint megpróbálom magam az író helyébe képzelni. Milliók veszik a könyvem, én találtam fel a spanyol viaszt is és akkor egy magyar (azok a Földön élnek?) olvasóm azt mondja hogy ez olvashatatlan, tanuljak meg írni. Kiröhögném. Persze megint a két véglet lett kiemelve mert ez meg olyan példa volt amikor a befektetett energia indokolatlan mértékben térül meg.

Én soha nem voltam LIVE szerepjátékos rendezvényen. Képeket láttam és irigykedtem is kicsit mert egy szerepjáték tábor se semmi, de azért a LIVE még is más. Ahogy apám mondta, az a baj velünk hogy nem tudjuk megbecsülni azt ami ingyen van. Nem látjuk hogy micsoda munka lehet mögötte. Nem értékeljük mások erőfeszítését. Ha ez nem így lenne akkor abból a 60 emberből nem csak 20 ment volna el játszani. A szememre lehet vetni hogy vizet prédikálok, valószínű hogy én se abba a húszba lennék. Nem is vagyok büszke magamra. Talán tényleg azt kéne tudatosítani az emberekben hogy szervezői részről mennyi energiát fordítanak abba hogy a résztvevők arra az x időre jól érezzék magukat.

Darun

[TAO]

SirTom 100 részes mega-kampánya nem csak egy modul-sorozat. Az egy 5-10 éves projekt, az én mércémmel. Ha őszinte akarok lenni, én azt mondanám, hogy nem éri meg. Legalábbis nem úgy, ahogy SirTom szeretné... precíz, részletes kidolgozással, képekkel, tárgyakkal... van sejtésem, hogy mennyi munka van benne.

Noha természetesen nem vagyok az ötlet ellen. Írnék-e, mesélnék-e egy 100 részes összefüggő életutat egy csapatnak? Akár 10 éven át? SIMÁN.

De ez csupán kb tized-huszadannyi energiát vinne el, mint az, amit SirTom vázolt fel. Az tényleg brutális.

[Felon]

Írók.. én olvastam nemrég egy scifit, ami végég nagyon tetszett, rajongtam érte, nem lehetett letenni. Jó volt a fülszövege is, és olvastatta magát az első pár oldal után. Aztán úgy jártam vele, hogy nagyot csalódtam a végében. Volt már nem egy ilyen. Pedig sztárolták az írót, építettek a kapcsolataira és minden egyébre. Nem tudom, hogy mennyi könyve fogy most, de én biztos nem vennék belőle. Kölcsönkérni lehet, egy olvasásnyi esélyt megkaphat, mert elsőregényes író volt, de ha így folytatja, akkor nem lesz minőségi katartikát nyújtó író. Viszont lehetséges, hogy a nagy átlag nem is igányli ezt.

A rajongókhoz annyit fűznék hozzá, hogy van egy magyar író, Vavyan Fable, aki nem jár dedikálásokra, nem lehet bulvárban olvasni róla, nem láttuk még tv-ben, mégis ezrek állnak sorban egy-egy könyve megjelenésekor, másod- harmad és negyedkiadásban is alig lehet kapni egyes regényeit. Mindig humoros, mindig burleszk, mindig aktuális, és mindig elragadó. Õ az az író, aki a könyveivel él a tudatban, nem az életével. Pedig ott van a honlapján, mindennap tizenakárhány rajongójával beszélget a fórumján, ismeri, és szereti őket, rákérdez napi gondjaikra, emlékszik örömükre, bánatukra. Hozzá visszatérnek az emberek, mert benne nem lehet csalódni. El lehet telítődni vele, egy időre félre lehet csúsztatni a polc hátsó felére, hogy aztán fél-1 év után újra vágyódni kezdjen az ember. Meseanyónak nevezik a szerettek, és tényleg olyan. Én ILYEN írókat szeretnék. Akinek van hasonló élménye, az ajánlgassa nekem a kedvencét, mert szeretek sokmindent "kipróbálni" Egyébként van egy mondása, amit minden írónak jó lenne megfogadni. Pontosan nem tudom idézni, de az a lényege, hogy ő azért kezdett el írni, mert nem tudott olyat olvasni, amilyet szeretett volna. Ha ezt mindenki szem előtt tartaná, akkor nem lenne ennyi azonos kaptafára készült förmedvény, amit könyvnek csúfolnak.

Azt hiszem, hogy egy szervező, aki hosszú éveken át biztosított szórakozást a többieknek háttérmunkájával, kirakatban és rekettyésben végzett tevékenységeivel.. nos ő nem engedheti meg magának, hogy csak úgy eltűnjön. Aki szervező - és olyan mentalitású - az tényleg azért csinálja, mert szereti ha hátbaveregetik, mert neki az örömet okoz, ha jó eredményként tekinthet vissza egy-egy rendezvényére. Az érzelmi töltés az, ami "munkabér" egy megfizethetetlen munkára. Egy idő után persze biztosan mérlegel, hogy megéri-e, és a körülötte levőknek pontosan erre kell odafigyelni. Nem szabad, és nem lehet készpénznek venni azt, ha valaki ott van mindig, beiktathatjuk a naptárunkba az általa biztosan létrejövő programokat, mert ha nem kap visszajelzést, akkor elveszik az a töltet, amiért csinálja, és nem teszi többet. Ezzel együtt fontos, hogy tehermentesíteni is kell, amennyire lehet, ezzel is mutatva, hogy jó az amit csinál, segíteni kell neki. Annál is inkább, mert ha ő mégis úgy dönt, hogy már nem ér rá, már nem fontos neki, akkor tudni kell továbbvinni a munkásságát, mert amíg van igény a rendezvényekre, akár tábor, akár más vonatkozásban, addig nem lehet magára hagyni egy közösséget, nem lehet kiszállni és búcsút inteni csak úgy.

A másik fele az egésznek az, ami eleinte rám is jellemző volt.. csinálsz valamit, és ha tetszik, akkor már elvárják tőled legközelebbre. Evidensnek tartják, hogy megcsinálod, és nem teheted meg, hogy azt mondod nem. Mert ott van a héttérben az a bizonyos töltet, amiről fentebb beszéltem, plusz hozzájön még valami, az önzetlenség. Ez szerintem kell minden szervezőbe, ettől működik még a dolog. Mert nem tudod "kiszámlázni" a belefektetett energiát, még akkor sem, ha hátbaveregetnek, még az sem mindig lehet akkora pozitív energia, ami továbbvisz. Szerintem hosszú idő után a szervezőkbe már beleég, hogy csinálják, és nem azon gondolkozik, hogy, na idén csináljuk-e, hanem azon, hogy mikor csináljuk? És mit csináljunk még? Hogyan lesz jobb, szebb, több?

Hogy miért is írtam le a fentieket? Mert SirTom ötlete tényleg nagy volumenű, hatalmas meló. Egy embernek. 10nek már kevesebb, 20nak még kevesebb. A kérdés inkább az, hogy van-e, lenne-e olyan 10-20 fő, fenti mentalitású emberekből álló gárda szerepjáték közösségben, akik képesek lennének összefogni (akár több közösségből is) azért, hogy létrehozzanak valamit. Mondjuk egy hasonlót, amiről Tom mesélt.

Sajnos szvsz az emberekben csak az ostobaságok végrehajtásakor jelentkezik a csordaszellem. Arra már szinte nem is használjuk, ami az abszolút jelentése. Együtt túlélni, együtt előrejutni, együtt létrehozni valamit. Mint annó régen ősapáink, akik csapatban gyűrtek le egy mamutot, aztán megosztoztak rajta. Nem kapargatták a saját gesztenyéjüket, mert tudták, hogy ha így tesznek, akkor jól rájuklép a nagy állat, és a család éhenhal. Egyenként gyengus az ember, közösségben ereje van. Naaaagy közösségben pedig formálni is tud. Szemléletet, megítélést, jövőt. Kár, hogy ezt még sokan nem fogják fel.. és itt újra elérkeztünk a kiadókhoz, meg az üzlethez, meg a nemtom mihez. Ördögi körforgás

Picit már Off, de még ezt le akartam...

Siránkozunk, hogy mi lett a fórummal, és nincs aktivitás és stb. Pedig van. Most is van, mindig van és volt. És mindig úgy volt, hogy x mennyiségű ember írt, a másik része meg csak olvasott és építkezett a többiből. Az sem kellene, hogy igaz legyen, hogy az újak félnek a megszokott bandától. Ki harap? Még én se Annó amikor idekerültem nekem mondjuk volt már régi arc a bandában, Andoron személyében, de ettől függetlenül én nem fogtam vissza magam. Mindenbe belepofáztam, attól függetlenül, hogy hülyeség volt-e, vagy értettem-e hozzá, vagy nem. Ez úgyis mentalitás függvénye. Most is vannak már nem újnak számító újak, akik aktívak, és slussz. Csak megfelelő fórumokat kell biztosítani a számukra a fórumon belül, ahol megtalálják a saját hangjuk, és merik majd használni. Ide most mé nem jönnek?

[Sir Thomas]

Rég jelentkeztem, mert elég zavaros volt az évforduló környéke, így szerepjátékokkal sem nagyon tudtam foglalkozni.

Ezt a szürkeséget dobta fel a téli táborban tartott Paranoia mese, amire hetekig készültem (lefoglalta minden maradék szabadidőmet). No nem bántam meg, mert a szabálykönyv puszta olvasása is élvezet, ami azért elég ritka tünemény a szerepjátékok piacán.

Erről és egy közelgő másik mesélésről jutott eszembe valami.

Itt ez a rosszéletű paradigma, miszerint a kalandot a megbízó adja a partinak, akik véghezviszik a küldetést, majd visszatérnek a jutalomért.

Nyilvánvaló, hogy nem túl életszerű a szituáció, a való világ mechanizmusai nem egészen így működnek. Van persze erre is példa, de a független kalandozócsapat fogalma finoman szólva is nehezen párosítható a földi viszonyokkal.

Ezzel szemben szimpla játéktechnikai okokból az egyalkalmas játékok esetén a paradigmát elkerülni szinte lehetetlen. Kampányban kicsit jobb a helyzet, ilyenkor a mesélőnek (és jó esetben a játékosnak is) megadatik a lehetőség, hogy elszakadjon ettől. A paradigma azonban megmarad, a játékok túlnyomó többsége így, vagy úgy, de nem tud szabadulni ettől az életszerűtlen klisétől.

Az érdekes kérdés az, hogy milyen módon próbálják az egyes fejlesztők cizellálni a megbízó és a parti szerepkörét, hogy reálisabbá tegyék az irreálisat.

Lássunk pár pédát (reflexszerű merítés a játékok halmazából):

- MAGUS: kerek-perec definiálták a kalandozót, akik csapatokba verődve a KK szerint formálják Ynev történelmét. Szinte átléphetetlen, mert minden, ami ezen kívül van, vagy alkalmazható, az teljesen fiktív. A legutóbbi kísérlet ennek megtörésére az Új Bestiárium speciális karakteralkotási rendszere (de ez meg kissé aránytalan lett).

- D&D: Nem annyira konkrét, mint az előző. Tekintve, hogy multivilágos rendszer, nincs lehetőség hasonló megoldásra, mint a MAGUS-nál, de egyfajta elődnek tekinthető. Itt is nehéz nem kalandozókkal (adventurer) huzamosabb ideig játszani.

- Shadowrun: árnyvadászok, akik a cégek közt lavíroznak. Szigorú, de companion book bevetésével, vagy a mesélő fantáziájával megkerülhető.

- Ars Magica: a dominium, a mágus és csatlósai. Itt a megbízó és a parti ködös, hisz mindenki lehet megbízó és mindenki lehet partitag is: a szerepek és a játszott karakterek cserélődnek. Jó megoldás és ettől elég egyedi a hangulat.

- Warhammer 40k: A karakterek mind az inkvizíció tagjai, így nemcsak a karakter, de a megbízó is kötött. A Rouge Trader, meg a mesélő fantáziája alapján persze feloldhatóak a kötöttségek, de akkor sok impró vár a mesélőre.

- Vampire (és a White Wolf kiadványok többsége): A karakterek (vámpírok) öncélúak, megbízó nem annyira jellemző (sőt, hagyományos értelemben vett parti sem feltétlenül), de azért ez egy masszívan beégetett hősök a világ ellen koncepció.

- DC Comics, Marvel: A kaland itt adja magát, megbízóra nincs szükség. Egyebekben ugyanaz, mint a Vampire.

- Paranoia: A karakterek (Troubleshooters) és a megbízó (Computer) is kötöttek. Ebben a rendszerben viszont könnyen lehetne átlag halandót játszani, ha nem lenne annyira halálos az egész koncepció.

- Warhammer Fantasy: nulla megkötés, ezért sok feladata van a mesélőnek, hogy valami értelmeset hozzon ki belőle.

- Call of Chthulhu: nincs megkötés, így komoly a feladat a mesélőn. Cserébe nem kell sokáig kampányt szervezni, mert kevesen érik meg a 4-5 mesét.

- Cyberpunk: Kevesebb a megkötés, mint Shadowrunban, ezért nehezebb is egybemesélni a partit. Onnantól viszont standard, csak ha lehet, még kevesebb kombináció, mint a testvérjátékban.

- Star Wars: Alapvetően nincs megkötés, de ha a kaland a Birodalomhoz kötődik (ellene, vagy mellette), akkor a megbízó jellege könnyen befagy egy átlagos sémába. Hosszú távon tehát nehéz mesélni anélkül, hogy egysíkúvá váljon.

- Kult: ugyanaz, mint a Chthulhu, csak itt végképp nincs értelme erőltetni a parti fogalmát. Cserébe piszok nehéz jól mesélni.

- Mars:2092 Armageddon: Mint SR, vagy CP

- Auvron, Codex, Requiem: mint D&D

Ami a példákból is látszik: minél kevésbé támogatja a paradigmát a játék rendszere és háttere, annál nehezebb mesélni. Ez persze fordítva is igaz.

Egy átlagos csapat 3-5 fő, akiket egyben és szóval tartani nem kis munka. Ezt megkönnyíti minden olyan elem, ami közelít a paradigmához, azaz valamilyen módon definiálja a parti fogalmát és a lehetséges megbízók körét. Ha tehát ezeket erősíti a játék, akkor az egyes alkalmakba belerázódás is könnyebb.

Végkövetkeztetés:

Ha frissen verbuvált csapatod van, akiknek szeretnél egy jót mesélni, válaszd a megkötött rendszereket és máris sokkal könyebb dolgod van.

Na ennyi agymenés mára elég is lesz.

[tetra]

És te hogy mesélnél nem megbízósat, random klasszikus fantasyben (amiket felsoroltál: Magus (eleve baromi erőltetett benne ez a "kalandozó" fogalom, teljesen irreális és nem létező, a könyvek meg csak ráerősítenek, hogy ilyen biza nincs, hiszen senki nem indul neki öncélúan, az meg, hogy egy célt kalandos úton ér el természetes), DnD, meg az utolsó 3)? Úgy értem el tudok képzelni olyat, hogy a csapat együtt megy valahova vagy van valahol, és az eseményekre köll reagálniuk, vagy eleve koncepciója van a csapatnak, és akkor ugye a célért küzdenek. De végső soron akkor is le fog bomlani olyanokra, hogy kveszt kitűzése, és teljesítése, a megbízó meg vagy van, vagy nincs. Szóval milyennek képzelsz el egy nem-paradigmás játékot kvázi-reális környezetben (tehát nem darkos (ktulu), nem emó-gót (vampire), nem gőzpunk), légyen az cyberpunk világ avagy fantasy.

Huh ez most zavaros lett, elnézést. Általában tisztábban ki tudom magam fejezni :S

[TAO]

Szerintem van egy egyszerű megoldás, és világfüggetlen is: ha nincs külső ok, akkor belső kell, hogy legyen.

Tehát ha nincs megbízó, akkor játékos karaktereknek önmaguknak kell motiválni magukat. Ez persze 90%-ban csak kampányokban, életút játékokban működik. Egy ritka példa az ellenkezőjére a 2009-es Nyári Táboros modulunk, a Vértestvérek, ahol nem volt megbízó, hanem a karakterek belső indíttatására, bosszúvágyára épült az egész kaland.

[Con Salamander]

Üdv!

Tetra, én meséltem már úgy, hogy komoly feladatuk volt (keresték az apját valamelyiküknek), és helyhez kötve bomlottak részekre a mesélések (Ifin, Erion, Erigow, ahogy nyomultak utána).

Számtalan ilyen motivációt el tudok képzelni; rokoni kapcsolat, érzelmi kapcsolat (szerelem, társ, stb.), régi vágyak (eljutni ide v. oda, találkozni valakivel, megszerezni egy fegyvert, stb.).

A leggyakoribb a "szívesség" kategória, hogy miért? Ismernek valahonnan, tudják, milyenek a képességeid, megkérnek egy szívességre, hogy ezt te végezd el, mert ők nem tudják. Kicsit megbízós a dolog, de az életben is sokszor hívnak fel engem pl. azzal ismeretlenek, vagy olyanok, akikkel alig beszéltem, hogy ez és ez adta meg a számomat, gond van a PCjükkel, segítsek... Tehát ez a megbízósdi sem olyan vészes, csak jó háttér legyen mögötte.

Üdv!

[Sir Thomas]

A paradigma elkerülése szerintem két úton lehetséges. Az egyik, hogy a karaktere saját érdekeik és kedvük szerint cselekednek (Tao), a másik, hogy a karakterek csak reagálnak az eseményekre.

Az elsőre jó példa a Vampire, ahol a játékosok általában a karaktereik hatalmát próbálják kiterjeszteni, kiépíteni.

A másikra a példa, amikor a városelöljárós mesét meséltem nektek: a játékosok a város urai és jönnek a kalandozó npc-k, akik elkezdenek randalírozni.

Persze ezeken túl számos lehetőség van még, de egy közös van bennük: jól definiált háttér kell, ami támogatja az ilyen játékot azzal, hogy van saját történelme, eseményei és fő, ha tetszik "világformáló" njk-k, akik a jk-k nélkül is elboldogulnak.

Én eddig egy komolyabb próbálkozást láttam a paradigma megkerülésére: Ackenheil barátom mind a mai napig egy Korfus nevű MAGUS alapú országban mesél (mondjuk kb 15 éve), ahol az évek alatt felépült x száz njk, van kialakult sokéves történelme, politikai és gazdasági földrajza, stb. Nála láttam, hogy a parti nem kapott megbízásokat,, hanem a saját szája íze szerint élt és próbálta alakítani Korfus sorsát, meg a sajátját.

[Sneer]

Ilyet ( Korfus szerüt) mi is jatszottunk illetve játszunk is . CZ és Crow egy Magus kalandba belefutottak egy sík kapuba,ami nem volt szerves resze a modulnak.Nekik csak át kellett volan menni meg visszajönni.Azonban úgy megtetszett neki a Másik vilag ,hogy most már ott kalandoznak és együtt találjuk ki,hogy ott mi hogyan van.Cz karaktere vallásalapítóvá lepett elô es megakarja teríten Sogron hitére (tehat ö talata ki magatól nem én a Km adtan neki ezt a misszíót) egy kontinenst.Crowstone meg az idegen nôket akarja felfedezni .Mellesleg meregkeverô iskolát is beinditottak .Mind mind sajat maguktól, így nkem csak vegig kell gondolnom mi milyen nehezseggel jar,amit csinalni akarank es mar keszen is van akaland.Kezdödött azzal hogy mire talaltak valakit aki úgy ahogy megertte a nyelvüket!...

[Sir Thomas]

Épp kaptam egy levelet Taotól, gondoltam jöhet ide a levél és a válasz is.

Mai szösszenetnek épp jó lesz. Bocsi Tao

Hali,

Itt egy potencialis utod a Paranoia helyett egy elkovetkezendo taborba:

http://lfg.hu/42346/ismerteto/gamma-world-rpg/

Igeretes ez is, ha fun jatekot akar az ember.

TAO

Az egyik hozzászóló a cikkhez Marvin. Õ volt anno az első mesélőm, és az ő 91-es kiadású Gamma World könyvét elég jól ismerem. Amúgy sosem játszottam a játékkal, de nagyon szerettem a világát. Évekig volt nálam a könyv és sokat olvasgattam. A rendszere egyszerűsített Ad&d volt és az egész játék hangulatát manapság a Fallout-ban látjuk újra.

Ez az új verzió humor kategóriás lett, a 91-es ezzel szemben sookkkkaal komolyabb cucc.

Ez a humoros izé nem is jön be, akkor már inkább más, eredetileg is humorosra tervezett játékot választanék.

Nyilván azért váltottak stílust, mert a Paranoia sikerét követték (a GW a maga nemében masszív bukta lett a TSR-nek, ha jól tudom).

Poszt apokaliptikus játék egyébként rengeteg van, nem csak a két említett. A TSR persze nem csak ezt, hanem még rengeteg D&D rendszerű, de más világokba helyezett klónt alkotott. Sok közülük az eredeti játékhoz kapcsolódik, mégis kiegészíti azt. Ilyenek voltak a SpellJammer, vagy a Planscape.

Voltak persze sima világ kiegek is, amik nagyon elszakadnak az eredeti játéktól, mint a Dark Sun, az Oriental Adventures (Kara-Tur), vagy épp a Ravenloft.

Ezek mind kegyetlen jó játékok, de nagyon kevesek játszották őket, mert erősen rétegjellegűek.

A lényeg: ezek mind komoly játékok, a TSR cuccokat és a humort szerintem nem szabad vegyíteni. Abban nem jók

Jesszusom most látom, hogy az OA-nak van 3ed verziója 2001-ből? Nekem csak a 85-ös kiadás van meg. Na ezt azonnal meg kell szerezni!!!

link: http://en.wikipedia.org/wiki/Oriental_Adventures

Plasztikus jelenet a játékból: a magas szintű karakternek elfogy a maradék becsület (Honor) pontja (kicsit lazán vette a bushido-t).

A játékos karaktere szépen leterít egy vásznat a földre, lecsüccsen rá, kér egy segédet, meg egy kardot (ha épp nem harcos), majd hagyományszerűen elvégzi a harakirit, a másik játékos pedig lefejezi a végén. A mesélő poszthumusz ad neki jó sok xp-t a jó szerepjátékért és elmennek sörözni.

Ne tudd meg, milyen sírások voltak, amikor valaki közel került a 0-ához.... ÁÁÁHHHH

[TAO]

Jól hangzik, nem játszottam még ilyen oriental stílusú szerepjátékkal.

Akárhogy is lesz, valamit ugye kitalálsz Tom a nyári táborba is?

[Sir Thomas]

Miért? Codex sem volt még a kezedben? Azért az elég fura, hisz a magus-nak a frissítése gyakorlatilag. Én speciel nem is tudom fejben teljesen különböző játéknak tekinteni. Majdnem mindenben csak egy szimpla újragondolás és pár kieg az egész.

A mesélés pedig idő kérdése. Két feltétel kell teljesüljön: el tudjak menni a táborba, és legyen elég időm felkészülni rá

Általában az utóbbival szokott a komolyabb gond lenni. A téli paranoia kivételesen szerencsés helyzet volt.

[TAO]

Miért? Codex sem volt még a kezedben?

Oké, Codex az volt, de csak 1x játszottam, és olyan régen, hogy nem is emlékszem rá.

A mesélés pedig idő kérdése. Két feltétel kell teljesüljön: el tudjak menni a táborba, és legyen elég időm felkészülni rá

Általában az utóbbival szokott a komolyabb gond lenni. A téli paranoia kivételesen szerencsés helyzet volt.

Én azt hallottam, hogy a Keplerrel megállapították, hogy jó eséllyel július elején ismét ilyen szerencsét együttállás lesz.

[Sir Thomas]

Eltelt egy kis idő, mióta kényszerűségből (mindenféle egyéb elkötelezettségek) pihentetnem kellett a topicot. Azóta is rossz érzésem volt, mert... csak. Viszont az elmúlt héten kétszer is megkérdezték tőlem, hogy miért nem folytatom... Kellemes meglepetés volt, ezért elhatároztam, hogy felveszem újra a szálat... sokak őszinte sajnálatára... vagy mi

A hétvégén volt szerencsém beugrani a Krónikák találkozóra. 25 csapat gyűlt össze egy méretes piceklubban a város szívében. Amund szervezett és sok régi ismerőssel sikerült összefutni. Egyrészt képviseltette magát a DarkZala, de találkoztam CS-vel, MG-vel, Shalafival, Afraddal, Ettoréval, Aion Gildes Shifferrel, meg még sokan másokkal. A hangulat remek volt, pár apróság zavart csak. Az egyik a hangzavar; hiába volt a nagy alapterület, valahogy mégis túl nagy volt a zaj. Sajnos ez általános gond, nagyon kevés verseny van, ahol ezt ki lehet küszöbölni. Itt persze előnyben vannak a különböző táborok, mert ott a terepen általában jól szét lehet szóródni. A másik gondom a dohányzás volt. Sajna nem volt tilos rágyújtani, így a főtermen kívüli részek kissé füstösek voltak (előbbinek valahogy jobban meg volt oldva a szellőzése, vagy nemtom). Összességében nem volt nagyon vészes, de hazaértemkor automatikus átöltözés,, mert rühellem a dohányszagot.

A modul a 2003-as II. RPG.HU Tali moduljára hajazott, de azzal ellentétben a parti egy egész napot játszhatott újra pár alkalommal, hogy véghez vigye a küldetést. Míg Hiúz meséjének a lényege anno a jó megfigyelés és összehangolt akció volt (egy erődben kellett kideríteni 6x 3 óra alatt, hogy ki a gyilkos), addig itt - megfigyelésem szerint - inkább a rejtvényfejtés és az amúgy kőkemény ellenfelek taktikus likvidálásán lehetett a hangsúly. Sajnos a modult nem olvastam, így csak pillanatképek jutottak a játékból.

Kicsit belehallgattam MG és Afrad mesélésébe, Amunddal meg a többi ismerőssel beszélgettem, de végül mennem kellett. Amundnak köszi a fogadtatásért, és mindenkinek a beszélgetésekért. Jó kis muri volt.

(http://kronikak.hu/)

A mostani hétvégén van egy másik meghívásom is, Jászfényszarun a Lumina Cornu Klub tartja meg soron következő MAGUS versenyét. Egyelőre nagyon kérdéses, hogy be tudok-e nézni (azért Jszaru nincs annyira közel), de majd meglátjuk. Az asztali játék mellett Dii is megy, hogy tartson pár kamara élő szerepjátékot a közönség szórakoztatására, illetve Agnusnak (a főszszervező), és a többi szervezőnek okulására. Biztos jó lesz a verseny, Agnusék hírhedten jó házigazdák - ezt tapasztalatból mondom.

Szerintem a M* versenyre is lehet még jelentkezni, ha valakit esetleg érdekel

(http://www.facebook.com/event.php?eid=2 ... 883&ref=ts)

A hétvégén megnéztem pár részt a "The Walking Dead" sorozatból. emellett megjött a hír, hogy november 19-én lesz az 5. éves Zombi Kultúra Fesztivál, amelyet Leicesterben (Anglia) tartanak.

(http://www.facebook.com/groups/5013708753/)

Rögtön kedvet kaptam a zombis szerepjátékokhoz. Utána is nézek, hogy milyen ezzel kapcsolatos játékok vannak (most nem arra gondolok, hogy hány fantasy rendszerben vannak zombik, hanem hogy milyen erre alapozó játékok vannak). Ha találnék egy jót, akár be is lehet ne vetni a TT-n. Nem is rossz ötlet.

[Sneer]

Folytassa Sir Tom!

A Kalandor krónika versenyen a nagyteremben nem lehetett dohányozni, ott azért volt kevesebb a füst.(Egy légterü helyeknél mindig is viccesnek találtam a dohányzó és a nem dohanyzó rész kijelölését.A füstöt valahogy soha nem szokták ezek az emberi határok érdekelni!)

Szomorúhogy a Jaszfenyszarus versenyröl csak itt értesülök és most, de ez is valami.Most összel ez kimarad nálam az idô rövidsége miatt.

A zombik unalmassak.

[Venes]

Sir Tom: A többihez nem tudok vakkantani se, de a The Walking Dead egy igen kellemes kis sorozat. Nem tudom mennyit láttál, vagy hol tartasz, de akkor hajrá, vesd bele magad. Mi itthon már nagy rajongók vagyunk. Szeretjük a zombie-s filmeket, de azért ez a sorozat kicsit többet mutatott eddig. Sajnos még csak a 2. évad fut, remélem sok évet megél még, s tudnak újat mutatni a továbbiakban.

A zombie-s játék elképzelése érdekelne. Végül ráakadtál ilyesmire, vagy akkor marad az ötlet egyéni megvalósítása? (Ceri üzeni, h tesztelhetnéd velünk a játékot. )

Meglepődtem, h ennyi ismerős egyén volt a Kalandor Kronikák találkozón. Pozitív. De meglepő, hogy nincsenek élménybeszámolók, mondujuk egy teázás keretében...

[Sir Thomas]

Találtam is pár zombis játékot.

Vannak, amik kifejezetten zombikról szólnak:

- All Flesh Must Be Eaten - (1999) Eden Studios

- Dead Reign: Zombie Role-Playing Game - (2008) Palladium Books

- Shambles - (2005) a terrible idea

- Zombi: The Earth won't hold the Dead... - (1999) Crucible

- Zombieroolipeli Kalmo - (1999) Artic Ranger Production

Az utolsó finn nyelvű, az eleve kiesik

A Shambles egyébként paródia, a többi komoly.

Illetve van néhány olyan is, amiben kampánytól függően lehet zombikkal is játszani:

- Blood: The Roleplaying Game of Modern Horror - (1990) Underground Games / (2006) Postmortem Studios

- Dead Inside: The Roleplaying Game of Loss & Redemption - (2004) Atomic Sock Monkey Press

- Dead of Night - (2005, 2010) Steampower Publishing

- NightLife - (1990, 1991, 1992) Stellar Games

Van miből választani.

Sneerhez: a zombi téma valóban lerágott csont(!), de vajon az ősgonosz varázsló és a kocsmában felbérelt világmegmentő kalandozócsapat nem az?

[Amund]

Ahoy,

igazán köszönjük a megemlítést és valóban: Folytassa Sir Tom! Alaphelyzetben nem lett volna egy légterű, mert van egy elhúzható fal a kettő között csak erről a nagy pörgésben megfeledkeztünk, pedig ezzel talán lehetett volna a zajjal is kezdeni valamit. Ha lesz, akkor legközelebb.

üdvözlettel:

Amund

[Felon]

Áááááh, elbénáztam.. pedig én be akartam nézni látogatóba a Krónikákra.. váááh. Még jó, hogy mostanában azt se tudom merre van a fejem, mindig van valami..

MG.. te vagy a hibás, mé nem szóltál?

Ha jó a csont, én szívesen rágom még Szóval jöhet a zombi Úgyse fogok másnak tűnni az év végére már