Jump to content
Kalandozok.hu - M.A.G.U.S.

Könyvajánló


Recommended Posts

Steven Erikson: Malazai bukottak könyvének regéje

Szerintem eszméletlen jó könyvek, bár én még csak az első könyvet olvasom. Szépen felépített fantáziavilág, nagyon jó történet, és szerepjátékos szemmel is remek én úgy vélem.

Ezek a tervek, eddig még csak az első hét regény jelent meg (csak= a jág emlékezete pl több mint 800 oldal :) )

Regények a sorozatban

1. A Hold udvara

2. Tremorlor Kapuja

3. A jég emlékezete

4. A Láncok Háza

5. Éjféli áradások

6. A Csontvadászok

7. A Kaszás vihara

8. Vámold a kopókat

9.

Link a hozzászóláshoz

Stephen King: Setét torony

Hét kötetből áll az utolsót még nem olvastam, de eddig nagyon jó! A művet Rober Browlin Roland vitéz a Setét Toronyzoz ért című elbeszélő költeménye ihlette.

Egy kis ízelítő:

Robert Browning: Roland vitéz a Setét Toronyhoz ért

I.

Tüstént gyanús volt, hogy félrevezet

E gúnyos szemű, dér-vert nyomorék,

S míg mohón leste: a hazug beszéd

Rászed-e, száját rosszul leplezett

Öröm fura fintora reszkettette meg,

Hogy tőrbecsal, s lesz újabb martalék!

II.

Hisz botjával mi másért állt meg itt,

Minthogy megcsaljon minden elmenőt,

Rászedje, aki itt találja őt,

S az utat kérdi?!

Link a hozzászóláshoz

Az Istenek kísérjék lépteiteket, Vándorok!

Tudnátok segíteni nekem, hogy mi a címe annak a könyvnek, amiben egy pyarroni és egy gorviki fejvadászlány közös harcmodorban végigkaszabolja magát a sivatagon? Asszem ugyanebben a könyvben szerepel egy kráni messor lopakodóval. Régen olvastam és most szeretném újra, de a címét és íróját egyaránt elfelejtettem. :oops:

Előre is köszönöm!

Glen

Link a hozzászóláshoz
Az Istenek kísérjék lépteiteket, Vándorok!

Tudnátok segíteni nekem, hogy mi a címe annak a könyvnek, amiben egy pyarroni és egy gorviki fejvadászlány közös harcmodorban végigkaszabolja magát a sivatagon? Asszem ugyanebben a könyvben szerepel egy kráni messor lopakodóval. Régen olvastam és most szeretném újra, de a címét és íróját egyaránt elfelejtettem. :oops:

Előre is köszönöm!

Glen

Líthas!

A renegátra gondolsz, szerintem.

Dale Avery: Renegát.

Ha tévedek, bocs, és kérlek javítsatok ki.

Link a hozzászóláshoz

Philippa Gregory: A másik Boleyn lány

Megnézve a filmet, már volt egy képem a lehetséges történésekről, attól függetlenül is, hogy a történelem óráknak hála tisztában voltam azzal, hogy a könyv nem lehet happy end.

Mint minden más könyv/film párosnál, itt is akadnak jelentős eltérések, tehát aki teheti, olvassa el a könyvet, aztán nézze meg a filmet.. bár én ezt mindig fordítva teszem meg :)

A könyv igazán jó korleíró, remekbeszabott írásmódja szinte odarepíti az angol udvar intrikái közé magát az olvasót is, és néhol annyira élethűvé válik, hogy az, aki falja a sorokat fel-felszisszen az igazságtalanság, vagy a megdöbbenés miatt. Közel hozza az immáron 6 felesége miatt híres/hírhedt VIII. Henriket, megpróbálja feltárni tevékenységének mozgatórugóit, mégis olyan emberré festi le, amelynek egy kislány asszony, majd érett feleség valóban láthatta. Az olvasó betekintést nyerhet az udvar mindennapjaiba, az állandó tülekedésbe, a király kegyeiért játszott álszent háborúba, mely családok, és gyakran testvérek közt folyt birtokokért, címekért, semmitmondó értékekért, melyekért súlyos árat fizettek, és melyeket a király másnap egyetlen szóval elvehetett az életükkel együtt. Nem sírós végkifejletű könyv, teljesen más beállításba helyezi a nőt, akit a férje házasságtöréssel vádolt, majd lefejeztetett. Boleyn Anna nem ártatlan hősnőként jelenik meg, és bár az, hogy családja dobta húgával együtt a verembe, némiképp enyhíthetné jellemének hiányosságait, halálakor az olvasó közel sem biztos, hogy szívszakadva zokog a könyv fölött.

Az, hogy igazságtalanság érte, vagy koholtak voltak-e a vádak.. már örökre a történelem ködébe vész, és mindenki maga döntheti el, hogy ártatlanként, vagy némiképp bűnösként gondol-e VIII. Henrik második feleségére, Anglia máig legkiemelkedőbb királynőjének anyjára.

Link a hozzászóláshoz

Líthas!

A három M* könyv mellé vettem egy sci-fit is. Theodore Sturgeon neve gondolom nem ismeretlen a műfaj kedvelői előtt. Én még egy régi Galaktikában olvastam egy novelláját ami nagyon megfogott. Mindenkinek ajánlom a Több mint emberi c. művét. Egyrészt érdekes, másrészt sok helyen elgondolkodtató a mű. Ezen kívül megjegyezném azt a nem elhanyagolható apróságot, hogy ő a nemzetközi sci-fi irodalom elismert és kiemelkedő alakja, ehhez képest Majd ezer forinttal olcsóbb a M* regényeknél. Persze értem én hogy a magyar kiadóknak nehezebb annyi példányt eladni hogy nyereségük is legyen, de azért még is! És akkor még figyelembe kell venni azt is, hogy néha bizony nem azt kapjuk a pénzünkért amit várunk! Elgondolkodtató és elnézést az off-ért! (ez most kikívánkozott) :oops:

Darun

Link a hozzászóláshoz

Üdv Mindenkinek!

Nemrégiben kezembe került egy könyv, és bár nem MAGUS mégis úgy gondolom, hogy itt lévők zömének tetszene.

Eme regény, egy számomra eddig ismeretlen fantasy világban játszódik, ahol középkori szinten élő emberek, varázslók, szörnyek és egyéb teremtmények keresik a boldogulásukat.

A regénynek legalább egy fél tucat főszereplője van, akiknek az égvilágon semmi közük nincs egymáshoz, legalábbis míg el nem érjük a könyv végét. :)

Ezek között éppúgy megtaláljuk a bölcs varázslót, mint a piperkőc nemest, szvsz nincs olyan ember aki valamelyik főhőssel ne kezdene szimpatizálni.

Az szerző írásmódja elég sajátságos, a szereplőkhöz mérten a könyvben a legembertelenebb kínzásoktól a leggyönyörűbb szerelmi történetig minden megvan, mégis rendkívül jól megszerkesztett, így szerintem csöppet sem zavaró, mikor a végletek váltogatják egymást.

Már csak a címe van hátra ez pedig: A penge maga Joe Abercrombie tollából.

Link a hozzászóláshoz

Üdv Mindenkinek!

Újabb könyvet szeretnék ajánlani, méghozzá Anthony Sheenard: Dreamworld című sorozatát.

A regények egy olyan alternatív valóságban játszódnak, ahol a földi emberek némelyike álmában egy másik univerzumban éli életét.

Míg a főhősök szentül hiszik, hogy ez a második életük csak jól alakulhat, kiderül, hogy az álomvilágon keresztül kiújul az amerikai-orosz konfliktus, amiben tudtokun kívül elég jelentős szerepet kapnak.

A regényben minden megtalálható, ami fantasy, olvastatja magát végig, ám nekem mégis leginkább az tetszett benne, ahogy egy "normál" földi halandó boldogulását keresi egy mágiával, sárkányokkal, elfekkel teli világban.

külön öröm számomra, hogy a történet egyik főhőse magyar, így sok jelenet játszódik Budapesten, illetve sok utalást találtam a magyar szerepjátékosok számára. :)

Végeredményként, nekem nagyon tetszett, csak ajánlani tudom.

Link a hozzászóláshoz

Líthas!

A héten kiolvastam Ursula K. Le Guin regényciklusának első felét. Elkövettem azt a hibát amitől apám még évekkel ezelőtt óva intett: először az animét láttam és aztán olvastam el a könyvet. Mentségemre legyen mondva hogy az anime előtt nem ismertem se az írót se a műveit és ez hozta meg a kedvem hozzá. De megérte!

Gyanítom hogy aki a Gyűrűk Ura első 50 oldalán nem tudta magát átverekedni, az ezzel se fog jutni semmire. A történet fényévekre van az epikustól, még azt is megkockáztatom hogy középszerű lenne, de én nagyon megkedveltem a szereplőket meg eleve az anime is nagyon tetszett. (amit mellesleg azóta a könyv miatt az elmúlt napokban ismét megnéztem) A történet helyszíne a beszédes nevű Szigetvilág. A főszereplő egy Karvaly/Kóbor nevű varázsló, a négy regény gyakorlatilag az ő életét kíséri végig. A történet eléggé vontatott, a leírás sokszor nem volt képes láttatni velem azt amit az író szándéka szerint mutatni szeretett volna ráadásul a megszokott M* regények stílusától nagyon eltért ami ugyan nem zavaró, de az ember ennyi év után elvárna valami lendületet. Az is igaz hogy a regények utolsó sorai is évtizedekkel ezelőtt íródtak. Azért a nagyobb "poénokat" az anime már lelőtte, azt azonban megjegyezném hogy az a regényciklus alapján készült, de egyáltalán nem a négy regényt próbálja összetömöríteni, még csak az utolsó regényt sem jeleníti meg teljes valóságában, eléggé eltorzítva adja át a történetet, tehát mind a kettő úgy a legélvezhetőbb ha szét tudjuk választani őket egymástól. Egyébként érdekesen közelíti meg a varázslást, meg az szereplők személyisége is elég érdekes, komoly vagy váratlan fordulat sincsen benne, ettől függetlenül még is érdekesnek találtam, elég nehéz is volt letenni. Viszont amit emlékezetem szerint már rég nem kaptam könyvtől: a végén elégedetten tettem vissza a polcra, hiszen nekem tetsző módon ért véget. Van folytatása is ami már nem kötődik szorosan az első ciklus szereplőihez, azt is elkezdtem olvasni, nem mondom hogy rossz, de az előszó már negatív érzéseket keltett bennem.

Elsősorban azoknak ajánlanám akiket nem zavarnak a hosszú üresjáratok, amikor nem igazán történik semmi, aki nem vágyik hatalmas csatákra vagy mágusok gigászi küzdelmére. Mert azok nincsenek benne. De van egy részletesen kidolgozott világa, érdekes bár nem túl bonyolult története és szerethető, már-már hétköznapinak mondható szereplői.

Darun

Link a hozzászóláshoz

"Fagyos éjszaka. Dermedt csöndbe burkolódzik a szögesdróttal körülkerített, nagy kiterjedésű birtok. Egyetlen bejáratánál őrtorony magasodik, ahol egy tengelye körül forgó gépfegyver mellől egy milicista lány fürkészi a kihalt tájat, amelyet kísértetiesen pásztáz egyre-egyre a fényszóró sugara."

Az elmúlt néhány napban Robert Merle Védett férfiak c. könyvét olvastam. A sztori igazából arra épül, hogy mivé alakul a világ, amikor egy vírus okán a nemzőképes férfiak hullanak, mint az őszi zápor. A gyors lefolyású, csak és kizárólag nemzőképes hímeket áldozatul vevő vírus tömegjárványt okoz.

Itt kezdődnek a bonyodalmak. Vagyis még sokkal előbb. Betekinthetünk a politikai "feláldozok néhányat százezrekért" című mentalitásba, majd amikor elharapódzni látszik a helyzet, hátralépünk, és a kezünket tárogatjuk. Buktuk a választásokat, talán az életünket is, és különös fény jelenik meg a ronggyá alázott, eleddig semmibe vett titkárnőnk tekintetében.

Gondoljunk csak bele. A férfiasnak tekintett szakmák nagy részét senki sem bírja ellátni, mert az életerős, erősebbik nem likvidálódik a Földről. Maradnak az idősek (velük már mihez kezdesz), a gyerekek (akik majd nemzőképessé válnak, és ..), valamint a nők.

Robert Merle kiválóan szemlélteti az apokaliptikus színezetű élethelyzetet, amikor fogynak a férfiak ( leggyorsabban az orvosok, akik fokozottan alávetettek a fertőzésnek, de ők találhatnának ellenszert is..), és előtérbe kerül egy matriarchális társadalom, a megalkuvás ezernyi formája férfi és női oldalról, az emberi természet hierarchia-imádatának, helyzetfüggő magatartásának, kicsinyességének vetülete.

A kötet néhol sokkoló tud lenni, néhol igazságtalan, viszont a nemekkel kíméletlenül elbánik. Minden oldal megszemlélheti saját hibáinak kivonatait.

Talán.. katasztrófakönyvnek nevezhetném, annak minden tipikus elemével, de arcbatörlő ordításával annak, hogy az ember, mint faj, mi mindent tesz meg a túlélésért, mire képes, mit hoz ki belőle a létbizonytalanság.

Tulajdonképpen végig a hatalomról szól.

Emésztésre érdemes. :)

Szerkesztve ekkor: , Felon által
Link a hozzászóláshoz

Nem szoktam ilyet, de az utóbbi időben két könyvet olvastam egyszerre. Egyet az úton, miközben tömegközlekedtem, és egy másikat itthon, amikor már semmi másra nem volt sem kedvem, sem energiám, mint sorok közé merülni. :) A sors fintora, hogy nagyjából azonos időben végeztem ki őket.

Először az itthonit osztanám meg.

Vavyan Fable - Holt volt, holt nem volt.. (Banyamese)

Aki olvasott már Fable-t, annak egyértelmű, hogy már a címben elbújó/szembetűnő szójáték sem véletlen. Aki még nem ismeri ezt a nagyszerű, magyar írónőt (Molnár Évát), javaslom, azonnal nézzen utána. :) Mivel róla nem lehet máshogy, csak szuperlatívuszokban beszélni, így meglehetőst csöpögősnek indul ez az ajánló.. :) Talán csak annyit kellene megosztanom, hogy ez a kötet is képes arra, hogy fennmaradj miatta a buszon/villamoson/metrón, tán ezért is olvastam ágyban, párnák közt. Itt kevésbé volt zavaró a környezetem számára, ha hangosan nevettem egy-egy eseményen. Márpedig volt ilyenből bőven. Fable felvidít, saját világba röpít, egyéni a nyelvezete, és maró/gúnyos/pikírt szójátékaival még a sznobokat is képes megpuhítani. Engem már évek óta megvett kilóra. :) Ez a kötet különálló (ti. van neki számos sorozata is), és meglehetős kényes témát dolgoz fel: a holokauszt veszteségeit. Pontosabban a zsidók vagyonának, kincseinek elkobzásával járó fájdalmas következményeket. Mindezt banyázatos, mesemondós, enyhén spirituális, gyakorta oktató-jellegű stílusban, súlyos társadalomkritikával fűszerezve. Nála mindig olvasni lehet/kell a sorok közt. Így aki nem akar mélyebbre jutni bennük, az is kap egy érdekes történetet, laza szórakozást. Antidepresszánsnak kiváló :)

Link a hozzászóláshoz

Ígértem egy párhuzamos könyvet.. Szóval az utazó-verzióm a

Robert Merle - Mesterségem a halál

volt.

Az a fránya véletlen.. :) Ugyanis nem tudatosan választottam azonos témájú olvasnivalót. Igazából nem hiszek a véletlenekben. Kicsit érdekes volt megélni egyszerre a két oldalt. Fable regénye inkább az áldozatok oldaláról mutatja be a helyzetet, vagyis inkább annak következményeit, vicces, pikírt, mesélős stílusban.. Merle pedig Höss egy fiktív önéletrajz-részletét vetítette elém rideg tényekkel, szinte tényszerű megfogalmazással, egyes szám első személyben. Ez utóbbi mű megdöbbentő volt számomra. Aki nem ismeri Höss nevét, neki talán elég csak annyit mondani, hogy Rudolf volt az egyik az auschwiczi lagerparancsnokok közül. Állítólagos vallomása és a történelmi adatok alapján ő szervezte meg a koncentrációs tábor likviditási tervét. A kötet arról szól, hogy miként jutott el oda egy hős katona, hogy megoldandó feladatként tekintse azt, amit más épeszű emberek borzadályként éltek volna meg (van is egy ilyen vonulat is a regényben). Igazából el lehet ezen merengeni, hogy ő agybajos volt-e, vagy nem. Az, hogy ridegen kívül helyezte magát a feladatkör érzelmi oldalából, talán jelentheti azt, hogy baj volt vele? Vagy csak jó katona módjára elvégezte a rábízott feladatot, és a hierarchia-rendszer alapján úgy érezte, hogy ezzel minden felelősséget hárított? És ha ez utóbbi volt, akkor ez elfogadható-e az utókor számára? Ezt mindenki eldöntheti maga. Egy, a könyvről írott kedvhozó ezt irányozza elő: "az olvasó egyszer csak azon kapja magát, hogy már maga is tervezget, számol, gondolkozik, hogyan lehetne ésszerűbben, hatékonyabban megszervezni a transzportok mozgatását, hogyan lehetne megduplázni az üzem napi termelését. Annyira azonosul a főhőssel, hogy a Feladat teljesítése közben elfeledkezik róla, hogy miről is van szó." Ez nálam csak részben valósult meg. Nem kezdtem el számolgatni, nem tervezgettem. Annyira meg voltam döbbenve azon, hogy picit kezdem érteni a főhős indokait, hogy jól megrémültem magamtól. Merle mesterien forgatta a szavakat, hogy pusztán a stílusával idáig juttatott. Tehát mélyen szántó gondolatok, önelemzések, és mindenféle erkölcsrendszer nélkül: EZ a tanulsága ennek a regénynek.

Link a hozzászóláshoz

[h=2]Khaled Hosseini - És a hegyek visszhangozzák[/h]

Ez egy olyan - szépirodalmi - mű, amivel kapcsolatban ha agyonvernek se tudnám megmondani honnan akadt a szemem elé. Bestseller listás könyv - állítólag -, ami nekem alapból semmit sem mond, mert Fejős Évának a könyveit is viszik, mint a cukrot, holott azok eszmei és kulturális értéke legjobb esetben is vitatható (persze a három éves óvodás szinten megrekedt érzelmi nulla, jobbat nem látott emberkék ezzel nem értenének egyet, nyilván).

De térjünk is vissza a jelen regényre, melyet kíváncsian, de legalábbis fenntartásokkal vettem kézbe. Afganisztánban játszódik, és az Ezeregy éjszaka meséihez hasonlítják.. bár szvsz tévesen. Emberi kapcsolatok összefonódásáról, mély érzelmek át- és megéléséről szól, az igazságtalanság fertőjében, politikai és háborús viszonyok közepette. Olyan elemekkel tarkított, amik megdöbbentenek, majd elképesztenek, akár onnan nézve, hogy elképzelni se mernéd, hogy még megtörténhet ilyesmi, akár onnan, hogy mennyire toleránssá vált a világ némely kulturális szokást tekintve. A nyelvezete könnyű, a megértése mély merülést vár el az olvasótól. Hogy miként lett listás, az előttem picit rejtély, azt hiszem leginkább az író korábbi művei okán..

Olvasmányos, de számomra kissé befejezetlen, össze-visszás, ugrándozó. Nem derült ki, hogy csak annyiról van-e szó, hogy nem nekem íródott (esetleg nem mostanra), vagy csak túl élesen látom a hiányosságait, esetleg nem értem a lényegét.

Annak ajánlom, aki picit be akar nézni Afganisztán mindennapjai mögé, a rideg valóság, a kemény intézkedések, és visszafordíthatatlan sérülések, következmények világába.

Link a hozzászóláshoz

A hozzászóláshoz be kell lépned, vagy regisztrálnod Kalandozó!

Kizárólag a városőrség által átvizsgált kalandozók hagyhatnak válaszokat.

Kalandozónév regisztrálása

Regisztált kalandozóként felhőtlenebb az élet!

Csatlakozás a Kalandozókhoz

Bejelentkezés

Már velünk kalandozol? Lépj be!

Belépés
×
×
  • Új...