M.A.G.U.S. regények, és novellák

[Felon]

Nah.. átestem a második MAGUS regényen, cím szerint a Két Holdon

Hát királyos, nekem nagyon tetszett. Kicsit elhűltam a végén, de hát... kell a csattanó a jó regény végére

És most taposom az Észak lángjait. Imádom a bárdokat

[Vándor]

Nekem ama Észak Lángjai volt az első MAGUS könyvem, amit elolvastam

Jó választás, csak ajánlani tudom, nekem a kedvenc könyvem máig, még annak ellenére is, hogy a félisten tápos fejvadász-bárdokat nem kedvelem.

[Nefadar]

Nekem nagyon nem tetszett az Észak Lángjai, igazat megvalva szvsz szinte minden magus regény iszonyúan pocsék, és inagyon-nagyon keresni kell azt amelyik olvasható...

Szerintem amik jók voltak: Jó széllel, Renegát, A Maremes két könyv, és az amit Zoli adott nekem kölcsön még anno... lila az eleje asszem Farkasének a címe, de nem vagyok benne biztos, Zoli ha olvasod a topicot javítsd ki plz a könyv címét ha tévedtem

[Felon]

Újabb M.A.G.U.S. regény, ezúttal Hunter jóvoltából. Ryeki Tűz. Parasztosan mondva: marha jó. És hogy azért jobban kifejtsem: nagyon tetszett Érdekes, és olvasmányos, bár sajnálatos módon le bírtam tenni, ha muszáj volt A vége merőben befejezetlennek tűnik, és most mondhatjátok, hogy ez egy sorozat egyik része, mert akkor valóban megnyugszom. Talán az volt benne a legjobb, hogy volt benne misztikum. Nekem például A Tizedikből ez hiányzott, vagy nem találtam meg benne. A harcos jelenetek jól le vannak írva, de találtam néhány nyomtatási és fogalmazási hibát :wink: A kedvenc részem az, amikor jön az a kreatúra és hát naná, hogy a toroni állítja meg Bár előttem sajna rejtve maradt, hogy mit láthatott a fejében. Hmm... tessék rámszólni, hogy ne lőjjem le a pojént. Aki olvasta, tegye meg mégegyszer, aki meg nem, annak indíts a boltba/könyvtárba/mittoménhova megszerezni és pótolni a mulasztást.

Most épp a Farkaséneket olvasom. Ez még jobb, mint a Ryeki Tűz. De erről majd akkor, ha befejeztem

[Vándor]

Nekem nagyon nem tetszett az Észak Lángjai, igazat megvalva szvsz szinte minden magus regény iszonyúan pocsék, és inagyon-nagyon keresni kell azt amelyik olvasható...

Szerintem amik jók voltak: Jó széllel, Renegát, A Maremes két könyv, és az amit Zoli adott nekem kölcsön még anno... lila az eleje asszem Farkasének a címe, de nem vagyok benne biztos, Zoli ha olvasod a topicot javítsd ki plz a könyv címét ha tévedtem

Szerintem kár ekkorát általánosítani, hogy minden magus regény pocsék. Van amelyik nem annyira jó, van ami rossz, és van ami nagyon is jó. Mint mindenhol, szerintem itt is megvannak ezek a fokozatok, és korántsem rosszabb a színvonal, mint máshol.

Egyébként a régebbi kötetek általában jobban is sikerültek. Nem az Észak Lángjai a fő kedvencem, de szerepel az első tízben, mert szerintem van benne művészi érték, érdemes olvasni, mert élvezetes. Persze ízlések és pofonok... de azért mégis túlzás ilyen kijelentést tenni. Szerintem.

[Felon]

Nos, akkor a következő könyv, amit elolvastam a M.A.G.U.S világából. A már fentebb említett Farkasének. Beharangoztam, hogy nagyon bejött az eleje-közepe, hát nem kellett csalódnom a végében sem Sőt, valakitől el kell majd kérnem a folytatását is, mert fúrja az oldalam a történet következő része miatti kiváncsiság. Mindenkinek ajánlom, aki szereti az elveszett/megtalált lelkekről szóló könyveket, valamint akik szeretik törni a buksijukat, és azok sem kedvetlenednek el, akik látványos jeleneteket szeretnek olvasni. Mindent a fantáziáért

Hajrá, hajrá, irány a könyvespolc/könyvtár/beszerzésihelyek!!

[Darun]

Líthas!

Én Ynev megismerését még anno a Morgena könnyei c. regénnyel kezdtem. Tisztelt Boomen úr akkorát alkotott, hogy ezután szinte szó szerint vadásztam a MAGUS könyvekre. Nagyon hamar ezek lettek az etalon, még a nemzetközi irodalomban sem találtam hozzájuk foghatót. Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy létezhet egyszerre ennyi zseniális magyar író. Tipikussan az az ember vagyok, aki nem olvassa el ugyan azt a könyvet kétszer, a Morgena könnyei és a Renegát még is erre a sorsra jutott. Napestig isteníthetném a régi nagy műveket, ódákat zenghetnék róluk, és őszintén szólva óriási csalódás volt olvasni Nefi véleményét, amit én még is tiszteletben tartanék. Aztán jöttek a gondok. És jött az új MAGUS és vele új írói gárda is. A legnagyobb csalódás a Por a porhoz volt. Nekem az jött le belőle, hogy az író be akarta bizonyítani, hogy ő még Tiernél is sokkal táposabb karit tud kitalálni. És a stílusa sem igazán tetszett. Talán azért mert nagyon hasonlított rám, cinikus és erőltetett poénos volt. Apám felhívta a figyelmemet az Anyrok alkonyában felbukkanó ellentmondásokra is, és most, évekkel később már én is belátom, hogy igaza volt. Nagyon meglátszi az írók különböző stílusa, és ez többeknek zavaró is lehet. Az új generációs regények közűl is kiemelnék kettőt, amiről ki merem jelenteni, hogy megütik a nagy öregek álltal igencsak magasra állított mércét. Ezek a Sorsvető és Hőseposz voltak. És végül megjelent a Csillagvető. Remélem ez csupán átmeneti gyengeség volt!

Airun al Marem: én egyáltalán nem tarom őt táposnak. Meglepően élethűen lett megírva, hiszen gondoljunk csak arra, mikor a könyv elején magához tér a koporsóba, "feltámad" és visszamegy a kocsmába. Játéktechnikai szempontból az ellenfelének semmi esélye nem lenne, hiszen csupán egy kommon városőr volt egy kalandozóval szemben. A lovagnak még is össze kellett szednie magát, hogy a végén ne ő feküdjön a padlón! A lábsérüléses rész nekem is nagyon tetszett! És emlékszem arra is, mikor egy L&E-ban egy amund szobordémon elől menekültek. Ami a Krán leírást illeti, a Kráni Krónikák a határhoz közeli tartományokban játszodtak, amennyire én tudom, míg al Marem jóval a határ mögött tevékenykedett. Én ezzel magyaráznám a két különböző stílust.

Gorduin: engem igazából nem az zavart, hogy mennyire "tápos" volt az ilanori bárd. Ha figyelembe veszzük, hogy ki is volt ő, akkor még talán meg is lehet érteni. Chei is hasonló szuperhíró lehet, csak róla nem szól a fáma, ezért őt tiszteljük. Igazság szerint én még azt is mondanám, hogy a bárd kitűnő példája annak, hogy bizony egy magas szintű karakterrel sem könnyű játszani. Itt ui. már nem igazán az számít, hogy a harc hogyan zajlik, hanem hogy ki tudja magamellé állítani az illetőt! Hogy őszinte legyek, sokkal jobban haragudtam rá azért, mert hűtlen volt a "barátnői"-hez. Minden regényben eljátszotta a hősszerelmest, hogy a következő részben elfelejtse az aktuális nő miatt. Az meg hogy miért nem halt meg, mindenkinek világos lehet, ha kellő infót gyűjt Ynevről. .-)

Sianis: na őt viszont nem bírtam. A halál hét arcában még szimpatikus kiskölök volt. Bár a történet előrehaladtával egyre idegenebb lett a makacssága és a folyamatos ballépései miatt. A Kék éjszakák árnyaiban már eléggé nagyképű meg tápos is volt. Annyira megutálltam, hogy a végén már a gho-ragg lépett elő kedvenc szereplővé. A Síró fémet már úgy kezdtem el, hogy "enyhe" előítéletet tápláltam a szereplő iránt. Ráadásul megjelent a nomád sámán is, aki viszont visszahúzódásával azonnal belopta magát a szívembe. Sajnos ő a végén meghalt, de azt hiszem hogy jó halála volt. Aztán jött a Hollóidőkben a vendégszereplése. Itt szerencsére nem ő volt a főszereplő, nem volt a vislekedése zavaróan fellengzős. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a körülötte szerveződött társaság eléggé neves volt ahhoz, hogy ő ne tűnjön fel túlságossan. Aztán a Csillagvetőben hírtelen rendkívül antitápos lett. A könyv Ramraquo-s szála rendkívül erőltetetté vált, vontatott volt, igazán izgalmasnak sem mondanám, és váratlan fordulatok sem voltak benne.

Geor: bevallom, ő is elég közel áll a szívemhez. A megkeseredett fejvadász története szerintem eléggé romantikus és a végén még talán túlzottan tragikus is. A történet jól kidolgozott, végig izgalmas és fordulatos, nincs benne különössen kiemelkedő rész, így az egész történet emlékezetes marad.

Andoron: "utánanéztem", a scald a D&D-ből származik, a harcos dalnokokat nevezik így. Ha jól sejtem a kifejezést innen vették át Ynev világába.

Remélem nem untattam senkit halálra, mindenkinek kellemes kikapcsolódást és sok jó MAGUS regényt, ill. Yneven eltöltött órát kívánok! Aluve!

Darun

[Darun]

Líthas!

Ha jól emlékszem, eddíg egyetlen egy könyv hatására ütöttem meg kritikus hangot. És akkor is csak egy pár perc erejéig. Igazán még véleményt sem nagyon írtam könyvről, nemhogy kritikát! Tegnapelőtt jelent meg nálunk a Csillagvető, tegnap megvettem, mára pedíg el is olvastam. Bevallom, ezúttal nem a történet ragadott magával ilyen mértékben! Nem is tudom, hol kezdjem. Talán az elején. A könyv minősége megüti az elmúlt idők MAGUS regényeinek minőségét. A borítókép szép, bár most így ránézve azért felmerül bennem, hogy esetleg lehetne háttér. A magam részéről -fene tudja miért- az orksámán történetének folytatására számítottam, de hát a Ramraquo fiú története is érdekes volt... eddíg. A történet egy eddíg ismeretlen goblinnal kezdődik. Mint azt az író is kiemelte, a goblin szál az egyik "újítás". Bevallom, nekem is tetszett, hiszen a mókás kis vakarcsok valóban színt vittek az amúgy kissé sötét hangulatú műsorozat eme darabjába. Mielőtt tivábbmennék, be kell vallanom néhány dolgot. A régebbi MAGUS regényekkel igen magasra került az a bizonyos mérce. Miután már a megjelent regények kb. felét elolvastam, kissé meglepődve tapasztaltam, hogy eme művek sokkal jobban megragadnak, mint bármi más. Lehet hogy a külföldi művek a fordítás után veszítenek értékükből, de eddíg csak elvétve akadtam olyan írásra, mely akár csak megközelíthette a MAGUS sorozatot. Az utóbbi időkben megjelent újabb regények persze megpróbálták ezeket követni, több-kevesebb sikerrel. A Csillagvető nekem sok tekintetben csalódás volt. Az író eddígi művei annyira lehengerlőek és magávalragadóak voltak, hogy legalább azonos szintű folytatást vártam volna. De ez számomra elmaradt. Hamar feltűnhet mindenkinek, hogy már nem az Inomi felelős a kiadásért. A régi regényekben is felfedezhető volt nyelvtani vagy tördelési hiba. A Csillagvetőben azonban ezek még számomra is bosszantóak voltak, és szembetűnőek. A történetről beszélni kemény dió. A főszereplőnek már eddíg is igen fordulatos élete volt, és ez a rész már kicsit sok volt nekem. Persze nem ártott volna előtte végigolvasni újra az előző részeket, de ezt valóban elhanyagoltam. A Hollóidők lendületes sodra itt már inkább erőltetettnek tűnt számomra, és nem is igazán az hajtott az olvasásban, hogy vajon mi fog történni a következő oldalon, hanem hogy hogyan ér véget. Itt egyébként erősen látszik, hogy csak a könyv ér véget, a történet nem. A kellő mennyiségű elvarratlan szál megmarad a végén. Bár még én "is" fiatal vagyok, tudom hogy egy karakter mien gyorsan változik, azért ez egy Sianis kaliberű embernél azért elég durva. Bevallom, az eddígi "tápos" kalandjai után ebben a részben igen csak gyengén muzsikált. A Hollóidők nekem régen nagyon tetszett, az egyik favorit volt. Rengeteg dolog volt benne összesűrítve, a cselekmény izgalmas és fordulatos volt. Másképpen nem is férhetett volna bele egyetlen könyvbe. A vas ideje már egy kicsit veszített ebből a lendületből, de azért még egy jó könyv maradt. És most itt a Csillagvető. Látszik, hogy a goblinos rész új, éppen ezért több munka van benne, ha nem szakadna meg folyton, akkor még talán lendületes is lehetne, a többi viszont... nagyon meg lett erőszakolva. Remélem, hogy ez csak pillanatnyi zavar, és talán ha végre a szerzői jogok körül zajló viharok elcsitulnak, talán ismét visszatér a régi MAGUS érzés. Reméljük a legjobbakat!

Darun

ui.: ez elsőre ajánlónak indult, aztán sajnos kritika lett belőle. :roll:

Darun

[Felon]

Korona és Kehely.

Nemrég felvilágosítottak, hogy ennek van egy előző része, amit persze én nem olvastam. Kissé megszomiztam mijatta, de nem gáz.

Nem a legjobb regény azon kevesek közül, amiket a kezemben tartottam már, de nem is a legrosszabb, bár én nem szeretnék így kategorizálni. Nem az volt benne a fura, ami miatt a szerző nem akart kritikát (miszerint egy iker nem így viselkedik, mint ahogy Geor tette), hanem a boszorkányúrnő... Valahogy nem éreztem teljesnek a karakterét. Nem tudom megfogalmazni, mert amúgy nem volt rossz a regény, és egész olvasmányos volt. Érdemes elolvasni, de ennyi. Pedig én szeretem az ilyen újjáélesztem/feltámasztom dolgokat, ez most annnyira nem tetszett.

[TAO]

Felon: ajánlom figyelmedbe akkor a Korona és Kehely történetét megelőző regényt, az Acél és Oroszlán c. magus regényt. Szerintem az jobban fog tetszeni. Nekem mindkettő ugyanannyira tetszett, de eléggé más jellegűek (más helyszín, más történet, más minden, csupán Geor az egyetlen, aki ugyanaz).

[Felon]

TAO:

Köszönöm, a pontos címet nem tudtam, és nem is jártam még utána... :wink:

Nem tudom, ha előtte játszódik... akkor nem lesz nekem fura, ha később olvasom?

Nem rossz regény a Korona és Kehely, de azt hiszem már van kedvencem, és akaratlanul is ahhoz hasonlítok. Remélem nem vettem el senki kedvét ettől a regénytől sem, és ha alkalmam lesz rá, valószínűleg elolvasom az előző részt is... Annál is inkább, mert ez az első saját M.A.G.U.S regényem, ami eredetiben van meg. Szóval biztosan becsben lesz tartva

[MagyarGergely]

Akkor én is ajánlanék egy regényt: A Tizedik

Az egyik kedvencem, több szempontból is. Olvasmányos, folyik benne a cselekmény.

Logikus, nem csak úgy történnek a dolgok, egész az ősi időkig isszavezető, (MAGUS világból vett) probléma szövődik benne.

Tetszik a karakterek kidolgozása, jelleme, mert a szerint cselekednek, és ötleteket, útmutatásokat kaphatunk így a játékra is, és mi lenne nagyobb érték egy MAGUS regényben?

Végezetül pedig nekem az is nagy élményt jelentett, hogy pont előtte olvastam a Summariumot és kezdett bennem érlelődni egy gondolat, hogy "hiszen ez a *****-ról szól, nem?" (egy ott említett híres tárgy) aztán amikor tényleg így lett, az sikerélmény volt, és főleg KAPCSOLÓDIK egy valódi, MAGUS szabálykönyvben leírt dologhoz, nem csak úgy lóg a levegőben.

Na, azért nem akarom agyon dícsérni, biztos vannak hibái is, csak bennem a jók maradtak meg, mert már régebben olvastam.

Hogy egy rosszat is említsek: Por a Porhoz.

Nem akarok csúnya szavakat használni, ezért csak annyit írok, hogy ez volt a legrosszabb MAGUS regényem, csak elvből olvastam végig, mert már a 40. oldal körül lemondtam arról, hogy jobb lesz. Hát, kemény menet volt, rendesen erőszakkal kellett kézbe vennem.

Gyermeteg párbeszédek és karakterek, kb. egy tizenéves ír ilyeneket. Hasonlóan csapnivaló a karakterek kidolgozása, és a viselkedése. Nem tudom, minek kellett Kalowinról hozni a főhőst, mert semmi értelme nem volt. Csak belement a szerző egy olyan hibába, ami az ősi kyr birodalmat mossa össze a csontjain rágódó Toronnal, és ebből látszik, hogy fogalma sincs arról, melyik milyen. Aki meg ezt olvassa a az elsők között, jól félrevezetődik...

A történet szálai, logikussága is csapnivaló, eröltetett. Arról nem is beszélek, hogy hogy lejáratja a két regényen át is felépült Yankar képet bennem. Mintha kivágták volta hirtelen a növekvő fát.

Aztán a hős, egy gorduinos fordulattal fél kézzel lecsap egy aquirt, ja, talán elindul az orra vére? Szóval ez is csapnivaló benne. Én nem éreztem a MAGUS világába illeszkedőnek az egészet. És a végén a párbeszéd... (lásd szerző megjegyzése) akkor most minden jobb könyvet átírok Ynevre, sheralra, meg aquirrq és én leszek a király író? Mindezt másfél ezer forintért? Szóval....

Kár, hogy pozitívumot nem tudok említeni. Persze, lehet, hogy van, akinek tetszett....

Talán az egyetlen szép benne a MAGUS szimbólum az elején, csak kár volt megengedni, hogy rátegyék, mert azt is lejáratja.

Szóval, ha még nem lenne egyértelmű, nekem nem tetszett.

Perse nem akarom elvenni senkinek a kedvét az olvasástól... mert majd a könyv megteszi.

Legközelebb majd írok másról is.

A Csillagvető, mint legújabb könyv megvan ugyan otthon - volt aki egyből megvegye - viszont Januárig nem jutok hozzá így addig nem olvashatom...

[TAO]

Üdv,

akkor én is megemlítem (bár régebben már megtettem) az egyik kedvenc MAGUS regényemet: Alan O'Connor - Kék Éjszakák

[Vándor]

Akkor nem olvasom el MagyarGergely hozzászólását, mert én még nem olvastam a regényt. Bár lehet, hogy el kéne olvasnom, és megspórolom az időt

Nekem is az egyik kedvencem A kék éjszakák árnyai, a másik pedig a Hőseposz, ami most nagy kedvenc lett részemről.

Hogy miért?

El kell olvansi, nem lövöm le a poént

[MagyarGergely]

Nem állt szándékomban elrontani mások első olvasását, de igazatok van, ki is javítottam, hogy csak azok érthessék, akik már elolvasták.

A kék éjszakák árnyai is remek MAGUS könyv, én is csak csatlakozni tudok azokhoz, akik dícsérik és ajánlják.

[Veichassur]

A nemrégiben megjelent Csillagvetőt nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek, nekem nagyon tetszett. Bár mérföldekre elmarad akár a Vas idejétől, akár a Hollóidőktől. Főleg a goblinok főszereplővé alakítása fogott meg benne, hisz eddig csak mint statisztákról hallhattunk róluk.

Ezenkívül legelső MAGUS regényemet a Hollóidőket népszerűsíteném: véleményem szerint, még napjainkban is az egyik legjobb MAGUS könyv. Bár őszintén szólva, első olvasásra (lévén akkor még azt sem tudtam mi az a MAGUS) nem igazán értettem meg, de nagyon megfogott. Azóta jópárszor elolvastam, és még mindig állítom, hogy a sokszálú cselekmény, a rendkívüli fordulatok, nomeg az O'Connor poénok igazi remekművet rejtenek.

[Felon]

Homokszem csupán...

Bevallom, nekem nagyon tetszett az eleje, és nem értettem, hogy miért mondták azt, hogy nem jó regény. Hát a végére rá kellett jönnöm. Annyira össze van "csapva"... Szóval az elejéhez képest nagyon hirtelen lesz vége, minimális magyarázattal, egyszerűen, mintha valami más stílus fejezte volna be. Kicsit csalódott lettem :wink:

Mindezek ellenére, szvsz érdemes elolvasni, mert az eleje viszont jó... és senkise hagyja abba a vége előtt :wink: :roll: :twisted:

[cather]

Akkor nem olvasom el MagyarGergely hozzászólását, mert én még nem olvastam a regényt. Bár lehet, hogy el kéne olvasnom, és megspórolom az időt

Nekem is az egyik kedvencem A kék éjszakák árnyai, a másik pedig a Hőseposz, ami most nagy kedvenc lett részemről.

Hogy miért?

El kell olvansi, nem lövöm le a poént

hőseposz tényleg jó könyv nekem is nagyon tetszik, bár számomra nem az igazi. Acél és Oroszlán hatalmas kedvenc a hópárduc megformálása és Geor Dar Khordak olvassa el aki még nem olvasta

A Fogadalom, szintén ajánlom remélem lesz folytatása

[cather]

Homokszem csupán...

Bevallom, nekem nagyon tetszett az eleje, és nem értettem, hogy miért mondták azt, hogy nem jó regény. Hát a végére rá kellett jönnöm. Annyira össze van "csapva"... Szóval az elejéhez képest nagyon hirtelen lesz vége, minimális magyarázattal, egyszerűen, mintha valami más stílus fejezte volna be. Kicsit csalódott lettem :wink:

Mindezek ellenére, szvsz érdemes elolvasni, mert az eleje viszont jó... és senkise hagyja abba a vége előtt :wink: :roll: :twisted:

Gorvik miatt is érdemes elolvasni nagyon jó leírással szolgál róla. És szintén a csatamén leírása pompás.

[cather]

Kedves MagyarGergely!

Bocsánat h a Tieres témával zaklatom de úgy hiszem h nem igaz h a km kedvenc karaktere és ilyesmik ha olvastad a karnevált abban kiváltságképpen igaz h nem táp jórészt az eszét használja a gondok megoldására és számomra WC logikája nyilvánvaló többet észel mint anélkül igazából minden dolog reális benne, ha csak azt nézzük h Aurin is többször feltámadt meg hát harc közelbe nem kis rutinja van... kb 2szer anyi mint másnak a korából itélve is, Nagy Shan (remélem többek számára ismerős) is sok rutinnal bírt vagy pl ott van Shalafi öcse aki 80-anon alul nem nagyon veti a kockát szóval ezek akkor mind tápak lennének??? Szerintem igenis azért nagy nevek mert nagy dolgokat tudnak tenni és azért ilyenek mert rászolgáltak valahogyan... Halál havában szerintem simán meghalhatott volna ami tényleg nem Gorduinon múlott.

(elnézést a helyesírási hibákért és a nevekben ejtett esetleges hibákért)

[MagyarGergely]

Üdv Cather!

Nos, Gorduinról annyit, hogy nem én neveztem ám el Tier táp Gorduinnak... Gondolom, nem véletlenül kapta.

Szerintem kicsit erős, bár ahogy mondtad te is, ez bizony több főhősről is elmondható... úgy hiszem, ezt nem kell a szerzők orra alá dörgölni, hiszen regényről van szó, nem szabálykönyvekről. (Megjegyzem, hogy bár én negyed annyira nagy író sem vagyok, mint WC, mégis elkövetem ugyanezt a hibát...)

Mindemellett szeretem a WC regényeket, mint ahogy ezt már írtam többször is, pusztán Gorduint nem kedvelem. De ez csak magánvélemény, ettől te még szeretheted.

Egyébként sok más hős is erős, de sokaknak megismerhetjük a gyenge oldalát is, ezzel szemben Gorduin mindíg táp, ha harcol, ha az eszét használja. Nem elemeztem végig e szempontból az összes regényt, nekem egyszerűen nem szimpatikus a figura...

Említetted Airunt, de ha visszaemlékszel, akkor neki meggyűlt a baja pl 4-5 vadászkutyával is, pedig egy ork segítette, ezzel szemben - ez a kedvenc példám - Gorduin meg négy vágással négy kardművészt küld a túlvilágra... Persze tudom én, hogy magas szintű, meg a kilencek egyike, meg tapasztalt, meg minden...pont ezért tápos.

Nagy Shant hagyjuk, mert egy elf az ezerötszáz éves tapasztalatával nem összehasonlítható egy orkkal, szerintem.

Szóval végszóként: nekem nem szimpi Gorduin, nem is igen lesz az, de ettől még a WC regények - a Gorduinosak is - nagyon jók, csak jánlani tudom mindenkinek!

[Sir Vágtató]

Hell oh!

Alexandra van a dunaplázába is no mind1

Szal a lobogók Hajnalában létazik Új Ryek -> Démoncsászárság

Illetve van a másik Ryek is aminek nemtom a nevét de tutkó hogy van, vagy nagyon hüle vagyok, és kezdhetem ujra olvasni, de mintha Odas neki Cerial volt a hatalmas akit Mészárolgattak a Shuluriak, meg aDémoncsászárságiak, és akkor Oriás Cerka még az eredeti Ryekbe volt nem?

Na jó a fejvadászokkal én se vagyok túlzottan kibékülve, de valjuk be azok a végrehajtók, mert mi másokkal öldökölhetne egy uralkodó...

Apropó Obszidián C-nyak egy jellem csak azt nem tudom hogy mi a francér nem ment el... egyedül semmi esélye nem volt.

[MagyarGergely]

Üdv!

Ryekről van külön topic az Ynev résznél, szerintem ha vgigolvasod, sok mindenre választ kapsz.

Itt csak a könyvekről kéne beszélni. Nekem a kedvencek közé tartozik mind Az Anyrok alkonya, mind a Lobogók hajnala, ha jól emlékszem, ezeket olvastam elsőnek az új regények közül, és mondtam is, hogy vannak még csodák, feléled a MAGUS!

Nagyon összeszedett, jól megírt, érdekes, olvasmányos, Ynevbe illő!! regények, nekem nagyon tetszenek a mai napig.

Ezt nem bjrom kihagyni: ODASSYN Ceriak. A neve első fele egy toroni tartomány neve is, mert gondolom, ott született, ha tudod, mi az, akkor nem írnál mindenféle ezmegazságot helyette... Szerintem a karakter nem érdemli meg.

Ja, és a másik Ryeknek Ó-ryek a neve.

[Sir Vágtató]

Hell oh!

Tudtam hogy Ó-ryek a neve, csak nem voltam benne biztos és itt mindenki leugat vagy kioktat 4 oldalban, ezt akartam elkerülni.

Amúgy meg tudom hogy Od... Ceriak szóval az elsőfele toronnak egy tartomány (Summarium/Észak y-nev/ toron) csak nemtom hogy kell leírni. És amúgy tök jó összehordani ilyen hülyeségeket, nem kell mindíg merevkedni, árt az egészségnek :!:

[MagyarGergely]

Üdv!

Sir Vágtató, ne vedd leugatásnak, ha valaki válaszol a kérdésedre.

A Ceriakos részt veheted, :twisted: mert ha te így fogalmazol, akkor nekem meg ez a véleményem.

A lazaságot meg a merevséget elég sajátosan értelmezed, bár ez a te dolgod, nem szólnék bele.