M.A.G.U.S. regények, és novellák

[Gambit]

Szerintem az.

Had gratuláljak akkor!

[Sneer]

Nézd mán,heh. Akkor grat iszok is az egészségedre egy felest!Hipp hipp hurrá!Ma msn-en rám köszön és e se mondja millen hírek vannak.

[Sir Thomas]

Tao: Hát nem sokáig maradt titokban...

[TAO]

Tao: Hát nem sokáig maradt titokban...

Gambit egyből lelőtte, úgyhogy most már lemondtam róla.

[Gambit]

Gambit egyből lelőtte, úgyhogy most már lemondtam róla.

Hoppácska, nem tudtam hogy titok/meglepetés lett volna, bocsánat Csak úgy megörültem neki, gondoltam világgá kürtölöm

[@huszár]

grattula TAO!!!

ilyen dolog ez ? elôbb-utóbb ugyis kipattant volna

mikor, hol merre lehet majd hivatalosan (könyvben kiadva) olvasni m?vedet?

[TAO]

Köszi. Fogggalmam sincs, hogy mi lesz belőle - hogy egyáltalán lesz-e belőle valami. Elvileg jövőhéten kezdődnek a megkeresések, konzultálások, addig én sem tudok többet a kiírásnál.

u.i.: Még egy nem elhanyagolható apróság: Felon segített a novella olvasásával és kritizálásával, így a köszi neki is jár.

[Gambit]

Üdvözletem!

Hopp mit csíptem el a Delta honlapján... Úgy néz, lapozgatós kalandjáték készül a MAGUS-hoz! http://www.deltavision.hu/index.php?cmd=mc&nid=13

Indira Myles: A Viharfaló titka (Kalandorkrónikák sorozat)

Askaber város megbecsült polgárának, Raguar Hantosnak az embere vagy. Szakterületed a kémkedés, besurranás, alkalomadtán akár a fenyegetés is.

[Rayen Reval]

Sziasztok!

Tudnátok nekem olyan regényt ajánlani ami Ordanról / ordaniakról szól?

Olvastam pár regényt amiben feltűnnek Vas ideje, Végzet masinériái, Sötét zarándok stb. de egyet se amiben Főnix-lovag lett volna, illetve ami egészében Ordanban játszódna.

Ha ismer valaki ilyet ossza meg velem.

[Gambit]

A frissen megjelent Vihar Ibara felett-ben ha jól tudom van egy novella, aminek a főszereplője Ordani tűzvarázsló. Ezen kívül a Hollóidőkben tűntek még föl, meg egy L&E novellában. Másról nem tudok hogy létezne (ordanban játszódó vagy tűzvarázslókról szóló regény biztos, hogy nincs).

Gambit

[TAO]

Jan van den Boomen - Sogron Lángjai

Nem Ordanban játszódik, de valami köze van a tűzvarázslókhoz.

[Rayen Reval]

Köszönöm, igyekszem mindkettőhöz hozzájutni!

[Mantriel]

Én is jöttem gratulálni TAO-nak.

Egy a zen útját járó régi ismerős.

[MagyarGergely]

Üdv!

A Sötét Térítő eleje Ordanban játszódik.

A KKUK-ban volt egy novella, Tűztánc címmel, amiben ugyancsak volt Tűzvarázsló.

Neten hozzáférhető, de ha nincs meg, írj egy mailt, és elküldöm neked.

Raoul Renier Tűzvihar című novellája is Ordani tűzvarázslós, igaz, itt ők kapják az ívet... Ez a Legendák és Enigmák I. ben (Holtak Légiója) jelent meg, így bekerült a Holdak és Vándorok gyűjteménybe is. Ezt is el tudom küldeni. Ezek csak novellák... de akkor is.

[Rayen Reval]

Köszönöm, MG leköteleznél!

m.yeti@t-online.hu az e-mail-em.

[TAO]

Én is jöttem gratulálni TAO-nak.

Egy a zen útját járó régi ismerős.

De rég láttalak! Örülök, hogy felbukkantál.

[MagyarGergely]

Üdv!

Delta Vision - Az Északi Szövetség

A kiadó második világleíró kiegészítője. Majd 230 oldalon keresztül foglalkozik a címében említett szövetséghez tartozó országok leírásával, igen részletesen.

Az anyag tagadhatatlanul a Szürkecsuklyások honlapján korábban közzétett Északfölde megfelelő fejezeteire épül. Azt, hogy annak "újrakiadása" volna, az itteniek mindenki döntse el maga, a magam részéről a vádaskodást nem csak feleslegesnek, de jogtalannak is tartom, noha alapja bizony van. A kötet ugyanis szinte szó szerint tartalmazza a Szürkecsuklyás anyag valamennyi vonatkozó részét, minimális kiegészítésekkel. Attól még, hogy egyes fejezetek felcserélődtek, hogy a szürke négyzetekből ki, vagy éppen oda kerültek,vagy néhány szó, de még inkább sorrend változott bennük, még ugyanazok. Ám az is tény, hogy a témához szükséges frissítés is belekerült a kötetbe, az eddig még az oldalról is hiányzó új fejezetekkel együtt.

Emellett a fejezetek elé irodalmi betétek kerültek, amolyan kedvcsináló gyanánt. (némileg furcsa, hogy mindjárt az első a délvidéken játszódik, így nem sok köze van a kötethez, ám a többségük egy-egy érdekes jellemzőjét mutatja be a következő fejezetnek, és szerintem emészthetőek lettek.

Megjegyzem a kiadással kapcsolatban, hogy én örülök a kötetnek, egyrészt, mert kiegészített, egész anyag lett belőle, és mert végre hivatalos kiadvánnyá emelkedve méltóképpen megkoronázta a Szürkecsuklyások minőségi munkáját, aminek eredménye eddig csak úgy hánykolódott a neten. (mondjuk a vádaskodóknak éppen táptalajként szolgálhat az, hogy az oldalukon egyből le is tiltották az említett részeket... ) Emellett pedig miért ne szabadna kiadniuk egy ilyet? Hiszen eddig hiába kerestek hozzá kiadót, most lett, és a szükséges kiegészítéseket, grafikai hozzátételeket, összefoglalókat elkészítették. És csak össze kell hasonlítani azzal az esettel, amikor két olyan novellás is megjelent, amiben tényleg csak 1-2 novella volt az újdonság, és abban korábban megjelent (pénzt követelő) novellákat adtak ki újra. Most ilyen nem történt, az ismert anyagok eddig ingyenesek voltak, megkárosítva tehát senki nem érezheti magát.

Maga a kötet szerintem igen szép, nm túl sok, ám annál szemléletesebb, és a témához igazán passzoló rajzzal, pl. a ruházkodás mellett képek pont azt ábrázolják, amiről a leírás szól. Ezek stílusa ahogy a többi grafikáé is, a Toron-t idézi.

A tartalom szerintem magáért beszél, aki a netes anyagot ismerte és az elnyerte tetszését, nyilván szívesen fogadta a könyvet.

Az alkotók tevékenységére korábban is az adott téma részletes körbejárása és a korábbi háttéranyagok beépítése volt jellemző, ezt csak megkoronázták a kötetben egyébként teljesen új anyagként jelentkező kronológiával, amely teljes egészében rávilágít jó néhány világot érintő általános ynevi összefüggésre, legyen szó ellentétekről, vagy rendszerek kialakulásáról.

A leírások kicsit hivatalosak és "földrajzkönyv" szagúak, ám könnyen elfogadható, hogy ezen adatok átgondolása tényleg kellett az összefüggések és a koncepció egészének kialakulásához... akkor meg már miért ne írják oda, hány fő/km2 a lakosság itt vagy ott? Akinek ez túl sok, hagyja ki. Emellett talán éppen ennek ellensúlyozására találunk több kalandötletet is. Az adott vidéket érintő leírások kelő részletességgel tárgyalják ki a földrajztól kezdve a gazdaságon, valláson, kultúrán át a történelem és az általános tudnivalók részleteit is, kellő alapot adva ahhoz, hogy ezt elolvasva a KM és játékos egyaránt kellő alappal rendelkezzen egy hiteles, egységes világképhez és meséhez/játékhoz. A fentieket segíti az országok fővárosait ábrázoló szép térkép, amely valóban a leírásokhoz készült, azok számos részletét találhatjuk rajta ábrázolva, mégsem veszik el a szabadságot a KM-ektől, hiszen még számtalan dolog belehelyezhető.

A kötethez kivehető (!), színes térkép tartozik pluszban mely Ynevet, másik oldalán az Északi Szövetséget ábrázolja, szép kivitelben. (itt egyszerű sorba szedési hibának tudható be, hogy az Ynev térképen Haonwellt és Gianagot (1-2) összecserélték, de ezt már helyreteszi az Északi térkép)

A Toronhoz hasonló betegség, és előny is egyben a játéktechnikai teljes hiánya, ezáltal minden rendszerben használható a kiegészítő, ám egyikben sem hivatalosak az újításai... a játékos, aki majd masgarita lovaggal, vagy Ezüst Ököl fejvadásszal akar játszani, továbbra is csak házi alapon, ennek vagy annak a kis közösségnek a szájíze szerint megalkotva teheti majd meg.

Ám, részletessége ellenére nem aprózza el annyira untatóan és erőltetetten a dolgokat, mint a Toron kötet.

A kötet átgondolt koncepciójával szép példát állít minden Ynev-fejlesztő elé, hibái csak olyan apróságokra terjednek ki, mint az átgondolt rendszer nélküli országcímerek, vagy egy-két apróbetűs forrás elfelejtése - pl. a Zászlóháborúk lobogóinak tulajdonosai kapcsán. Ha már a témánál tartunk, számomra csalódás volt, hogy a kiadó fórumán lévő fórumban kinyilatkoztatott változásokat egyáltalán, még említés szintjén sem vették figyelembe, mintegy rangsorolva is a nagy hangú "mostantól ez a kánon" kijelentéseket. (de ez már apróság)

Összefoglalva, egy igen szép és részletes könyv az Északi Szövetség. Mind a szövegek, mind a rajzok, de még az irodalmi betétek kapcsán is tetszetősnek értékelném, és ajánlom minden Ynev rajongónak, akik rendszertől függetlenül használhatják a játékuk világának részletesebb megismerésére.

Végezetül álljon itt egy kis gyűjtemény, amely a kötet azon részeinek felsorolását tartalmazza, amelyek nem szerepeltek az Interneten sokáig elérhető Északfölde leírásai között. (az irodalmi betétek és a rajzok-térképek nem kerülnek említésre)

Az Északi Szövetség újdonságai

a Szürkecsuklyás Testvériség Északfölde anyagával összehasonlítva.

A Teremtett világ

EGÉSZ FEJEZET

Évezredek háborúi

26/2/1 bekezdés

Beriquel

31/2/2 bekezdés

31/2 megjegyzés

Doran

38/2/2-3 bekezdés

39/1/0 bekezdés második fele

39/1/1 bekezdés első fele

Dwyll-Unió

46/1/0 bekezdés

46/ megjegyzés

51. MÁGIA fejezet

52/2/1 bekezdés vége

56/2/2 bekezdés

Eren

65/1/1 bekezdés

65/2/1 bekezdés

70/1 MÁGIA fejezet

71/1/1 bekezdés vége

71/11. széljegyzet

75/ megjegyzés

79/14. széljegyzet

Erigow

85-106 EGÉSZ FEJEZET

Gianag

116/2 MÁGIA fejezet

116/ megjegyzés

121/31. megjegyzés

Haonwell

133/1 MÁGIA fejezet

Ilanor

150/2. megjegyzés utolsó bekezdése

153/1 MÁGIA fejezet

152/2. megjegyzés

154/36. széljegyzet

Tarin

161-179 EGÉSZ FEJEZET

Tiadlan

198/2 MÁGIA fejezet

199/47. széljegyzet

200/1/2 bekezdés

Index és szószedet

211-217 EGÉSZ ÚJ

Kronológia

217-228 EGÉSZ ÚJ

[Darun]

Az utóbbi pár évbe igen elmaradtam a MAGUS regények olvasásával, ezt pótoltam az elmúlt pár hónapban. Szinte mindegyik könyv okozott valami meglepetést. Lássuk:

Uwel nevében

Nagy lelkesedéssel vágtam neki a könyvnek, egyrészt mert az író eddígi művei tetszettek, másrészt már régóta szerettem volna olvasni Uwel követőiről valamit.

A történet Új Pyarronban játszódik nagyrészt és egy Uwel papról szól. Eddig talán nem meglepő a dolog. A konfliktust egy beteljesített bosszú következményei szolgáltatják. A történet fokozatosan bomlik ki ahogy haladunk, vannak benne apróbb csavarok, fordulatok, de igazán váratlan vagy meglepő esemény számomra nem volt. Voltak ugyan benne jól leírt részek, pl: Almás gazdáék faluja vagy amikor a fejvadászok üldözték a főszereplőt, de igazából számomra semmi újat nem mutatott a városból. Talán a túl nagy elvárásaim miatt nekem elég nagy csalódás volt a könyv, mikor végeztem vele.Nem mondanám hogy rossz, de jónak se mondanám, olyan közepes történet, semmi extra. Sajnos.

Della bábjai

Ettől első látásra féltem, mert nem igazán tudtam hogy mit nyújthat egy Dellához kapcsolódó regény. Bevallom, teljesen másra számítottam, ez a regény viszont kellemes csalódás volt. Azt hiszem nekem jobban bejönnek a mozgalmasabb regények, amik több helyszínt bejárnak, a történet is fordulatosabb, több országot bemutat és egy kis bepillantást enged az istenek világába is.

A történet főszereplője egy Darton pap aki elveszítette istene jóindulatát és a fél lábát. Az ő útját mutatja be a mű, amely Erionból indul, először északra kalauzol bennünket, végül a délvidéken záródik. Valahogy ennek a regénynek a mögöttes tartalma is érthetőbb volt számomra, a cselekmény a történet haladtával egyre lendületesebb lesz a feszültség nő, a végső ütközet helyén olyan érzésem volt, mintha valami hátborzongató horror részese lennék! Félelmetes volt!

Vihar Ibara felett

Régóta várom már hogy megjelenjen valami a manifesztációs háborúról, végre ezt is megkaptuk! A könyvben sejtetni engedik hogy lesz még folytatása a dolognak, aminek azért is örülnék, mert az amundok szemszögéből kevéssé láthatjuk az eseményeket, sőt! Igazából ellenségként is inkább csak pár szóval említik őket. A novellák egy-egy személyen keresztül mutatják be az eseményeket, a történetek időrendi sorrendbe haladnak. Wayne Chapman nyitó történetének főszereplője Alyr, aki itt találkozik Darton prófétájával. Al Marem karakterén kicsit érződik hogy ez nem az az Al Marem akit a régi regényekből már megszoktunk, a történet azonban Ynev hőseihez méltó színvonalú így is.

Amiket igazából kiemelnék az az Ibara arany napja c. novella. Bevallom, annyira tetszett a stílusa, hogy a 3-4. oldal után visszalapoztam hogy megnézzem, ki követte el ezt a "szörnyűséget". A legnagyobb meglepetés akkor ért, mikor megpillantottam Keith Alanson nevét, akinek első műve az általam legrosszabb MAGUS regénynek tartott Por a porhoz volt. Amilyen rossz volt az, ez annyira tetszett! Az egyébként nem túl okos de annál szerencsésebb főszereplő abszolút megnyerő figura, a történet meg kellemesen szórakoztató és érdekes. És végre nem éreztem erőltetettnek, ami azért furcsa, mert egy háborúhoz ez talán kevéssé illik.

Ennek tükrében az Antológia szerintem leggyengébb tagja a Rózsa és tövis volt. Az első fejezet még érdekes volt, akármi kisülhetett volna belőle, aztán... kiderült hogy ez végeredményben az előzőleg említett mű, más szemszögből. Ezzel se lett volna baj, de sajnos az író pár szóban, mintegy leírásként vetette elém az amúgy már ismert történetet és igazából alig tett hozzá valamit. Amúgy sem igazán értettem meg a főszereplőt és a krániak is elég érdekesek voltak benne. Szóval ez kifejezetten felejtős volt.

És végül a Tükörképet emelném ki, aminek sztem több köze van a Dúláshoz mint a manifesztációs háborúhoz, még is itt kapott helyet. Ez is egész jól sikerült!

Remélem a folytatás legalább ennyire élvezetes lesz és örülnék ha lenne benne legalább egy történet ami konkrétan az amundokról szól, őket mutatja be jobban vagy az ő szemükkel láttatja a háborút.

[Thorran]

Megmondom őszintén a Toron című kiadás lenyűgözött..... minden megvan benne ami kell egy ország leiráshoz.

Ennek függvényében nagyon szegényesnek találtam az Északi Szövetséget....egy pöppet rövidnek....amúgy tényleg szép elismerésem....de még kritikaként a keményborító hiányát mondanám...

Mivel gyülytöm a kiegészítőket...elégé bossazntó hogy a sok forgatástól elnyűhet a borító... :S

[Con Salamander]

Üdv!

Két teljesen különböző forrású világleíró kötetről beszélsz, így nem hasonlítanám össze őket!

Az egyik egy komplett szövetséget ír le, és a szürkecsuklyások tollából merít, az ott található információk nagy része "új.

A másik Boomen tollából van, és másfél évtized munkája van benne, hiszen minden toront érintő hivatalos anyagot tartalmaz. A nagy része megtalálható már regényekben, novellákban, cikkekben. Elég komoly a különbség.

Üdv!

[MagyarGergely]

Üdv!

Elolvastam Jan van den Boomen új regényét, a Tűzön, vízen, Árnyékban -t.

A tapasztalataimat megosztom veletek.

Terjedelmes méretű könyvet tart a kezében, aki megszerzi Jan van den Boomen új könyvét, amely a Tűzön, vízen, árnyékban címet viseli.

A könyv kívülről a már megszokott Delta minőséget képviseli, a fehér gerincen az új MAGUS logóval ? amelyen csak a szőrszálhasogatók fedezik fel a kyr mozaikszó eredeti jelentésétől különböző magyarázatot, már nem a kalandorok krónikái, hanem krónikája szerepel az új stílusban kanyargó betűk alatt.

A címlapon a hátoldal ismertető szövegéből is sejthető főszereplőket találjuk, Sánta Kira újabb remek alkotása.

A szerző bevallása szerint a mű eredetileg egy novella lett volna, számomra sajnos ez végig érződött ? noha csak a végén olvastam el az utószót, ahogy illik. A történetben párhuzamosan követhetjük végig egy Orwella-papnő életének történetét, és egy testvéreinek intrikáiba keveredő kyr nemeshölgy szökésének történetét ? számomra nem a leghitelesebben összekapcsolva, olyan érzésem volt, mintha két külön történetet kényszerített volna a szerző egybe. Ettől függetlenül mind a kettőben van élvezhető rész, noha a végét én befejezetlennek éreztem, és a végére sem válik igazán eggyé a két szál.

Az igazi Toronos regény számomra csalódás volt például a Morgena könnyei után. Noha bőven tele van pakolva a toroni kultúra jellemzőivel, azokat amolyan blokkszerűen tartalmazza, nesztek, ez is itt van módon, számomra nem volt igazán hiteles. A Toron könyvben kidolgozottak és napvilágra hozott részletek szerencsére jól kerültek be, az ott meglévő nemesházak itt is ugyanazon a helyen szerepelnek, mint ott, ezt pozitívumnak értékelem. Ugyanakkor a Toron újításait is dogmaszerűen nyomja a szerző a könyvben, pl. minden abban az egy órában történik, ami az eredeti, ősi, még Morgena könnyeis órakészletből megváltoztatásra került, hadd szokja az olvasó, hogy most már cin órája a neve annak, ami eddig feketeacél volt.

A végén kapunk egy kis történelmi löketet is, csak úgy, hogy ez is legyen, a történetben nem volt, nem is következik igazán, de beleerőltették, így a regény sejtetni enged valamit Ynev jövőkoncepciójából is.

A vége nem is igazán vége, én nem éreztem a történet lezárását, és a ?most mi van?? érzéssel tettem le a több, mint négyszáz oldalas könyvet, összefoglalni is nehéz, mi volt ebben az igazi történet, hova jutottunk.

Nagyon nem tudtam megbarátkozni a sajnos nem egyedi, hanem a MAGUS írásokban új irányzatként éledő trágár stílussal. Nem értem, mi szerepe a szar, segg, pina, fasz * több helyen előforduló szavaknak egy könyvben, mert a jelentőségüket nem tudtam felfedezni, és eddig ezek nélkül is sikeresen lehetett ábrázolni bármit, és most nem csak a kyr nemeshölgy szájából, de a nyomtatott sorokban is illúziórombolóak voltak. Nagyon zavaró, és szokatlan volt Boomentől ez ? remélem, csak egyszeri botlás.

Sajnos az írás nem mentes az ynevi tárgyi hibáktól sem, bár legalább nincs benne sok, nem az első eset, hogy hibásan használják az ereklye kifejezést, ami a földön, valós világunkban a szentek ránk maradt testrészeit jelenti, ám a MAGUS Ynevében, ahol ez a könyv is játszódik, és ezt várná az olvasó, az ereklye egy isteni segítséggel készített nagyhatalmú varázstárgy kellene, hogy legyen.

A könyv terjedelmes függeléket tartalmaz, ami szintén vegyes érzelmeket kelt. Szerepel benne szó szerint a Toronból kiemelt kyr és toroni szavak kiejtését mutató rész, aminek megkérdőjelezhető a létjogosultsága, ha figyelembe vesszük, hogy a szószedetben mindössze két kifejezésben található csak az új Toronra jellemző különleges írásjel ? emiatt talán ezeken is érdemes elgondolkodni, hogy tudniillik kellenek-e? Mert nélkülük is volt remek Toron. A szószedetben sok és valóban új kifejezést kapunk Toron világához, ezekkel jobban érthető is a regény, hozzá is tesznek valamit Ynevhez ? mindenképpen pozitívan értékelem. Szintén több receptet is kapunk a függelékben, csakúgy, mint a Morgena könnyei esetében volt, de nem ugyanazokat, ami jó, bár soknak éreztem az ételekről ennyi oldalon beszélni, holott fontosabb témákat ? ami érzésem szerint jobban kellett volna a toroni társadalom, vagy kultúra megértéséhez és elképzeléséhez ? nem érint a könyv ? ez volt.

A könyv végén egy térkép is szerepel, amit a szokott jó minőségben, és a szokásos zavaró hibákkal együtt kapunk. A regény nem érint túl sok helyet, ezekben legalább nincs ellentmondás ? noha a Császár-szigetet lehetett volna ábrázolni, azok kedvéért, akiknek nincs meg a Toron könyv, abba ugyanis még belefért a térképre. A hibák azonban nem változtak, Rowon ugyanúgy nem ott szerepel, ahová a világ megálmodói tették, és hangoztatják azóta is hivatalos álláspontként. A Baraad-sziget neve továbbra is hibásan van írva, de legalább a boszorkánykirálynő városa jó helyen szerepel. A térképen nagyon látszik, amit az egész könyvön éreztem: ez volt, hozzá sem nyúltak, csak összedobták, ami van, hogy legyen már végre valami kiadnivaló. Ez az érzés nem tesz jót számomra a történet megítélésének, amit közepesnél jobbnak nem tartok, így egyike lett Boomen feledhető regényeinek, és nem a jobbakat erősíti.

* lám, még a fórum is kijavítja őket... most akkor én kérek elnézést.

[MagyarGergely]

Üdv!

Élvezettel olvastam végig John. J. Sherwood legújabb regényét, ami a Százháború címet viseli. Előrebocsájtom, hogy bár a könyv első pillantásra vékonykának tűnik, a benne lévő tartalom kárpótol az esetleges hiányolt oldalakért.

A borító képe véleményem szerint szépre sikeredett, és Tikos Péter valamint Vass Richárd munkája pontosan illik is a könyv témájához, hiszen az csápos-lebernyeges aquir hajót tűzzel fújó sárkányból bőven találunk a könyvben.

A regény ? ahogy a hátlap bemutató szövegéből is sejthető ? az elf-aquir háborúk korába vezeti olvasóit. Teszi ezt a Sherwoodra jellemző aprólékos gondossággal, és élvezetes leírásokkal, nagyon jó minőségben.

Külön tetszett, hogy a történet egy ?valós? MAGUS varázstárgy köré szövődik, talán nem árulok el nagy titkot, ha felemlegetem a Summarium Százhalál nevű aquir lándzsáját, amiből már egyenesen következik a regény címe is. Külön zseniális az a történetvezetés, amely során éppen az aquir ereklye hatására veszik fel az elfek a kesztyűt, és győzik le végül az aquirokat ? noha a győzelmet nem mindenki értékeli ekként, és ugyanúgy.

Természetesen nem ennyire egyszerű a történet, a szerelemtől a testvérviszályig, a belső vívódásoktól a harcokig sok minden feltűnik a regényben, igazán élvezetessé téve azt. Hogy olvasmányos is, szinte le sem teszi az ember, az is az írót dicséri. Sherwood a tőle megszokott színvonalon és változatossággal mutatja be még az unalmasnak ígérkező csatákat is, egyre újabb és újabb fajta égi hajók, helyzetek kerülnek az elfek elé. Véleményem szerint nagyon jól sikerült kidomborítani az elfek gondolkodásmódját, hagyományaik egyes elemeit, stílusukat, ráadásul egyből szembeállítva a hagyományos, és a kicsit lázadó, újszerűt is, ráadásul néhány helyen mindjárt a gnómoké kontrasztjában. Nekem nagy élmény volt olvasni.

A regényben ? bár a szerepjáték jelenéhez képest nagyon régi időkben játszódik ? mégis sikerül a világhoz is hozzátenni, képet kapunk az elfek alakváltóiról, a daries-chyenn-ekről, az égi hajókról, a mágiák természetéről, számos legendáról, elf hősökről is.

A regényhez rendhagyó függelék tartozik, melyben több elf legenda megjelenik, képet kapunk az égi hajók kialakulásának körülményeiről is. Emellett találhatunk egy térképet, a szokásos Beelze-Domoly minőségben, amely a másodkori Északot mutatja be, és ugyan a regény helyszíneit szépen végig lehet követni rajta, a játék szempontjából sok haszna nemigen lesz. Kicsit hiányoltam a szószedetet, ám az is igaz, hogy a regény összesen egy új elf kifejezést vonultat fel, ennek nem lett volna indokolt, és a legendák szintén élvezetesebbek egy száraz szógyűjteménynél. Külön tetszettek az elf nevek, melyek kidolgozását valóban elfesnek találtam ? nemkülönben tetszett az is, hogy az évszázadokon keresztül egymás mellett élő elfek ezeken ismerték egymást.

Egyszóval nekem nem csak a történet tetszett nagyon, amely amellett, hogy érdekes, segít válasz találni a ?Hogyan volt? Kérdésre az égi hajókkal, az égi hajó csatákkal, a hatalomszavas elf-aquir háborúval, a nagatorral stb. kapcsolatban, valóban élvezhető is volt. Ajánlom mindenkinek; a könyvben nem csak az elf-aquir téma szerelmesei találnak érdekes dolgokat, de úgy gondolom, hogy ez egy megfelelő minőségű, csupán ?olvasásra? is érdemes MAGUS könyv. Sok ilyet még!

[MagyarGergely]

Üdv!

Elolvastam Boruzs Gergely Gábor Ifini éjszakák 1 című regényét, kicsit szezon után, hiszen a könyv már 2010. novemberébenben megjelent, ahogy a gyorsabb és felületesebb, vagy inkább más szempontok szerint készült kritikák is. Kíváncsian vettem kezembe a szerző első regényét, akit bár az új MAGUS írók között tarthatunk számon, eddig csak néhány átlagos novelláról ismerhettünk.

Az új divatú Delta könyvek megszokott, tetszetős külsejét magán viselő könyv címlapján egy Tikos Péter ? Vass Richárd kép díszeleg, szerintem a minőségével nincsen gond. Az ábrázolt alak ? valaki elmés megfogalmazása szerint ? emlékeztet kicsit a Kobra parancsnokra, ám a történetet elolvasva még ez a túl kobrás kép is értelmet nyer, és illik a regényhez.

Már a címből, és a könyvet kinyitva is érdekes és tetszetős írói lendület jeleire akadhatunk, ugyanis a kötet csak első, azaz jön a második része, sőt, az azóta kezembe vett második kötet is azonnal újabb Boruzs Gergely Gábor regényt ígér. Tehát lesz mit olvasni, és előrebocsájtom, hogy az író munkáit Ynev szempontjából is hasznosnak vélem.

A kötet szokatlanul kezdődik, Wayne Chapman ajánlása vezeti be, amin az író első regényét tekintve nem kell fennakadni. Az előszó igen pozitív hangvételű, és bár a regényt olvasva helyenként kicsit túlzónak érzem, a lelkesedés az író hozzáállását és lendületét, valamint a lassan stabilizálódó MAGUS viszonyokat és korább kiadványokat tekintve számomra teljesen érthető.

A következő fejezetecskében a főszereplők felsorolása következik, érdekcsoportok szerint, és nem maradt ki a történet ynevi idejét jelző évszám sem. Ez a fejezet, figyelembe véve a regény nagyszámú szereplőjét, igencsak üdvözítő és hasznos, volt, hogy közben is visszalapoztam ellenőrizni egy-egy személyt. Emellett a regény környezetének alapos megtervezését sugallja, ami megint csak pozitívum ? bár a folyamat nem mentes a hibáktól.

Ezután következik a történet. A kötet végéről hiányoltam a térképet, szószedetet, függeléket, de ezt a második kötetet meglátva vissza is vontam, hiszen abban ott van, és a könyv már itt jelzi, hogy lesz második része, amely majd nyilvánvalóan teljessé teszi a történetet és a kiadványt is. Gyorsan hozzáteszem, hogy ez a beígért kötet valóban meg is jelent, és nem kellett rá hosszú éveket várni, ami ugyancsak nagyon pozitív dolog ? bár a Bíborgyöngyök project óta nem példa nélküli, na de az mégis több emberes munka ? bár, lehet, emiatt nehezebb is volt.

A történet a címhez hűen Ifinben ? ha nem is mindig éjszaka - játszódik, és alapvetően a hamarosan megüresedő nagykirályi trón körüli hatalmi csoportosulásokat és harcokat mutatja be. Szokatlan és újszerű ez a meglátásom szerint, és akárcsak a szerepjátékban, az megyünk és megöljük stílus után az intrikáktól itt is a minőségi ugrást vártam. Ez nagyrészt meg is valósult.

A regény fő része rövid, jól emészthető fejezetekre oszlik, amelyek címe következtetni enged az adott fejezet főszereplőjére, más sejteti, illetve követni engedi az eseményeket. Sajnos itt találkoztam elégedetlenségre okot adó dologgal is: a regénynek nincsen egy igazi főszereplője, egy fő eseményvonala, egy hős, akivel azonosulni tudnánk, akinek végigdrukkolhatjuk a regényt. Ez mondjuk számomra a regény-novelláskötet utóbbi előnyére billenő változatosság mérlegének okos megvalósítását eredményezte, ám mégis csak azt éreztem, hogy nem tudok mibe kapaszkodni, és sokszor, a végén is feltettem a kérdést magamnak, hogy akkor most mi van? vagy volt? miről is szólt tulajdonképpen a mű?

Mindenképpen említést és nem kevés dicséretet érdemel azonban emellett, ennek ellenére is az a világszeretet és tisztelet Ynev iránt, amely a szerzőt a mű alapján jellemzi. Látszik, hogy a mű igazán Ynevre készült, nem egy saját homokozóba. Hogy nem túlzás, amikor Gáspár András az előszóban a szabálykönyvek és az eddigi regények aszisz fővárosát látta megelevenedni az Ifini éjszakákban. Mert ez a szerző nem volt rest utána olvasni ynevnek, és betartani a korábbiakat. Képes volt a történetét, az ő saját ötleteit beilleszteni az eddig is létező Ynevbe és Ifinbe. Nem érezte méltatlannak a már létező Ifin térkép alapján leírni a várost, és azokat a helyszíneket alkalmazni, amelyeket a lelkes Ynev-kutatók korábban is fellelhettek regények és szabálykönyvek eldugott mellékmondataiban. Ezt én nagyon-nagyon pozitívnak érzem, és sokkal nagyobb előnynek, mint amit az író ?újságával? és fiatalságával a hátrányok serpenyőjébe tehetünk. Több apróság is szerepelt a műben, amelyet az író hivatalos, vagy félhivatalos Ynev építő kiegészítőkből emelt át, és ez nemhogy csökkentené az értékét, de szerintem sokban emeli. Ez a hozzáállás a MAGUS irodalomban szerintem ? különösen az új írók között, akik a már többé-kevésbé kidolgozott Ynevre kell, hogy beillesszék történeteiket ? létfontosságú ahhoz, hogy az új írás ne további káoszt teremtsen, hanem beleilleszkedjen Ynevbe, tovább részletezze azt, alkalmazható, tovább vihető plussz elemekkel gazdagítsa szeretett fantáziavilágunkat. Emiatt le a kalappal Gábor előtt.

Ugyancsak ódákat zenghetnék a színességről és arról a stílusról, amely rengeteg változatos és kézzel fogható ötlettel tölti mg a regényt. Nem kell tíz-egynéhány oldalon keresztül olvasni egy helyszínről vagy karakterről, mégis érdekes ötleteket kapunk, érdekes motivációkat, élettörténeteket, célokat, gondolatokat kapunk. És valósakat, Ynevre illőket is. A szereplők nem csak úgy a világ minden részéről, nem csak nevenincs helyekről, vagy olyan részekről érkeztek, amelyekről soha nem hallott az olvasó ? nehogy az írónak meg kellejen már néznie egy Ynev-térképet, hanem eddig is ismert városokból, országokból, népek közül származnak.

Én számos, a szerepjátékban is alkalmazható ötlettel találkoztam a műben. Olyanokkal, amiket majd később bemesélhetek a csapatomnak Ynevre, amivel a regény környezetébe varázsolhatom őket. Adhat-e ennél többet egy szerepjáték világ könyve egy szerepjátékos olvasónak /KM-nek? (hangsúlyozom, működő, létező szerepjáték világára íródott könyv, nem egy független, önállóan kitalált világot bemutató könyv). Számos rendet, városrészt ismerhetünk meg, vad bor ötlet, harci technika jelenik meg, varázslatokat olvashatunk, szertartásokkal ismerkedhetünk meg, a nemes házaknak címerei is vannak, és az alkotó nem félt kitalálni a régóta hiányolt megszólításokat sem Abasziszba ? a regényt elolvasva igencsak terjedelmesre hízott a ?regény alapján kidolgozni? című listám. Köszönet érte.

Sajnos néhány apróbb hiba is akad, amelyek egy része apróság, mint Linora Pentagelin nevének elírása, vagy az elfvadászok túlzás-divatba esett, de szerencsére kigyomlált intézményének továbbélése, mások régebbiek és megtévesztőbbek, mint a kyrek sárga szeme vagy a maszkok hava, amely semelyik eddig ismert ynevi naptárban nem szerepel, és a hasra ütés szerűen kitalált nevekre emlékeztet ? jó lenne ezektől már elszakadni.

Legérdekesebb ? és nem is egyértelműen nagy hiba ? éppen a részletesen kidolgozott királyi családdal van. Azt szépen megtartotta, hogy a Psz. 3690-es évek végén a Dal Rasziszok Háza adja a nagykirályokat, felvéve az Otlokir nevet. Ám az eddigi anyagokban bőséggel akad erre az időszakra a MAGUS jelenére, a közelmúltra és hasonlóan nevezett időszakokra Abaszisz jelenlegi Nagykirálya, és a Szürkecsuklyások számos helyen méltatlanul nem hivatalosnak hangoztatott, ám ennek ellenére rendre alkalmazott anyagain kívül abban a Renier kiegészítőben is, amelynek több pontját az író nagyon helyesen és szépen átemelte írásába. A könyvben Kasper vagy XV. Hiere mellett kapunk egy új nagykirályt a 3690-es évek végére, Ranragot, ami akkor lenne igazán elfogadható és felhasználható, ha bele lenne dolgozva a ?környezetébe, de a már ismert uralkodókat sem ősei, sem utódai között nem találjuk. Arra sem találunk utalást, holott egy fél mondat elegendő lett volna, hogy miként, miért is váltotta le az eddig erre az időszakra gondolt aszisz királyt.

Ugyanez a kategória, hogy a számos új és érdekes rend, klán mellett ? talán csak a kobrák kivételek ? nem szerepel egyetlen már említett, eddig létező klán vagy rend sem a színen, mintha csak maradéktalanul lecserélték volna őket a városból ? pedig más kiegészítők információi szerint nm is olyan régen ? mondjuk, ugyanebben az időszakban ? jelen voltak a MAGUS jelenének Ifinjében. És ezek között az elhanyagolható, gyorsan kihaló klánok mellett voltak olyan jelentősek is, mint pl. a Nagykirályhoz közel álló Vérkelyhesek, akiknek legalább a kihalásának oka (vagy ha a szerző diplomatikusabb akar lenni azok alkotóival ? háttérbe szorulásuk oka) megért volna egy fél mondatot, ha már nem szerepelnek a műben.

Ezek a fenti apróságok azonban elhanyagolható hibácskák ahhoz képest, amit a mű egésze adott, ráadásul minden bizonnyal csak felületes hibáról, és nem szándékos ellen-írásról van szó ? ilyet is láttunk már sajnos a MAGUS irodalomban, no nem Boruzs Gergely Gábornál.

Összefoglalva, a mű szerintem egy régen időszerű különlegesség, amely lehet, hogy írói szempontból nem a legerősebb, és magán hordozza pl. a MAGUS jelzőhalmozós stílusának sokak által kritizált jellemzőit, mégis tisztelettel, alkalmazkodással nyúl a világhoz, és a szerepjátékosoknak, a regény világának is sokat ad, nem csak az olvasóknak. Talán nem egy szépirodalmi remekmű, talán nem fogalmaz meg élethosszig emésztendő bölcsességeket, ám a MAGUS irodalom egy értékes és fényesen csillogó ékköve lehet, amely még önálló, új értékeket is hordozott számomra ? ezen a téren.

Bátran javaslom hát elolvasásra mindazoknak, akik nem csak olvasni, de a MAGUS világán játszani is szeretnek, nem fogják megbánni. A magam részéről egy erős négyesre értékelem a könyvet ? számomra a fent megfogalmazott értékek és előnyök többet emelnek, mint amennyit a hiányosságai levonnak a mű értékéből. Õszinte kíváncsisággal várom nem csak a következő részt, de a beharangozott további regényt is.

[Kamykaze]

Üdv!

Elolvastam Boruzs Gergely Gábor Ifini éjszakák 1 című regényét...

Izé... lájkolom!

[Kamykaze]

Sziasztok!

Először is: MG, MAX RESPECT ezekért a könyvkritikákért, visszalapoztam párat, és jónéhány pipát tettem a bevásárlólistámra (és néhány x-et is...). Gondoltál már rá, hogy fizetett hirdetéseket csinálj?

Másodszor, ha olvastátok a következőket, légyszíves dobjatok pár sort, h érdemes-e velük vesződni:

EGYEZSÉG

KARR-KHAZAD KAPUI

BOSZORKÁNYHADÚR

ORWELLA ÁRNYÉKA

előre is köszi