M.A.G.U.S. regények, és novellák

[Rayen Reval]

Karr-Khazad Kapuit csak ajánlani tudom.

Nekem amúgy is tetszenek ezek a fajokat kiveséző novelláskötetek.

Már régebben olvastam, de ha jól emlékszem, egy-két történet van benne a törpék történelmének elejéről, és a végén a Fekete Hold eljöveteléről is olvashatunk.

Egy szó, mint száz szerintem nagyon jól bemutatja a törpék faját.

[Kamykaze]

köszi mindkét választ!

[Con Salamander]

Üdv!

Kamykaze:

Orwella Árnyéka: középszerű regény, semmi maradandó nincs benne szerintem, ha szűkös a büdzsé, én nem venném meg. Nem volt benne semmi különleges, persze a történet eléggé magával ragadott, szóval néhány nap alatt átnyálaztam, de velem ez gyakorlatilag minden MAGUSregénnyel így van.

Boszorkányhadúr: Na, ez viszont kötelező darab! Az ötlet alapvetően remek, a kivitelezés hibátlan. Engem például zavarnak a helyesírási hibák, ebben nem találtam olvasás közben. Zavar, ha a történet nem kerek, ennek van eleje és vége, teljesen gömbölyű. Zavar ha mindenki csak jó vagy csak rossz. Itt minden karakter árnyalt, hibákkal teli, érdekes. Nem lövök le történet-beli elemeket, de szerintem ezt a regényt csak szeretni lehet! Két éjszaka alatt végigolvastam, nem lehet letenni. Nekem nagyon ilyen a toronom.

Kharr-Kazad kapui: Nagyon törpés, nagyon eltalált ez is. Hasznos, sok ismeretet szerezhetsz a törpékről, jellemükről, és főleg az a jó a könyvben, hogy olyan kérdésekre ad választ, amik azokban merülnek fel, akiket jobban érdekel a faj. Nevezetesen miért formálódott így a jellemük, fizikumuk, mi az alapja a történelmüknek és még sorolhatnám. Segített egy nem-ember faj megértésében. Ajánlom!

Egyezség: hamarosan olvasom, de ha abból indulunk ki, hogy az az Ian Russel írta, aki a fogadalmat, nem lehet rossz. A témaválasztás ugyan olyan (Khálok), ami nem mindenki Ynevébe illik bele, azért csak átrágom magam rajta!

Üdv!

[Kamykaze]

köszi CS!

[MagyarGergely]

Üdv!

Elolvastam Boruzs Gergely Gábor Ifini éjszakák 2 című regényét. Az első rész után várakozással telve vettem kezembe a könyvet, és előre kell bocsájtanom, nem okozott csalódást a mű.

A könyv borítója szerintem szép lett, az első részéhez hasonlóan Tikos Péter-Vass Richárd páros munkáját dícséri, és ami számomra nagyon pozitív volt, hogy valóban a regényhez készülhetett, ugyanis a könyvet olvasva rendre találunk olyan részleteket, amelyek a képen is visszaköszönnek.

A könyv, akárcsak az első rész, a szereplők érdekcsoportok szerint rendezett leírásával kezdődik, amely a történetbe jobban belebonyolódva még inkább hasznosnak bizonyult, hiszen ha nem is tanulja meg őket az ember előre, de bármikor vissza lehet lapozni ellenőrizni egy-egy szereplő kilétét.

A történetre felépítésében és jellemzőiben is ugyanazok érvényesek, mint amiket az első résznél leírtam. Ugyanúgy könnyen emészthető, rövid és érdekes fejezetekből áll, amiket mielőtt megunna az ember, egy újabb követ, más szereplőkkel, de mégis csak a főesemény körül játszódva. A fejezetek címei itt is a fejezet főszereplőjére utalnak, ami szintén követhetővé teszi a történetszálakat, amelyek egymás körül tekeregve közelítenek a központi témához. A második részt is olvasva már-már zseniálisnak tartom azt a kezdetben szétszórtnak látszó, ám mégis rendezettnek, megtervezettnek bizonyult történetvezetést, ahol nincs egy igazi főszereplő, ehelyett minden vonalat egy kisebb érdekcsoport visz előre, és az aszisz korona körüli intrika igazi világába vezetik be az olvasót, ahol valóban nem hiszem, hogy meg lehetne egy fő vonalat vagy szereplőt határozni ? ha úgy tetszik, ettől is hihetőbb, valóságosabb a történet.

A regényben ugyanaz a világ iránti tisztelet látszódik, ami az első részben, ugyanúgy számos dolgot merít a szerző a már létező ynevet bemutató hivatalos vagy félhivatalos forrásokból, ehhez hozzáigazítva a saját történetét, ötleteit és karaktereit, mégsem hiszem, hogy sérült volna akár az ötlete, akár az írói szabadsága, ez nem csak, hogy tiszteletet ébresztőnek, de követendőnek is tartom a MAGUS irodalomban.

A történet most sem ér véget, a kötet végén már ígérik a harmadik részt, amely csak folytatás ? lehet, hogy még mindig nem lesz vége a történetnek? ? amely egyébként nem lenne baj. A Korona Árnyékában, ha nem is a befejező, mindenképpen a harmadik része lesz a sorozatnak, amely elvileg az év második felében jelenik meg, tehát ez a sorozat vagy előkészített, vagy jó ütemben megírt, és nem kell a részek között éveket várni. Ez megint csak pozitívum, és dicséretes írói lendület ? nem fenyeget az, hogy a két rész közötti évek során az író kiábrándul a karakterből és nem folytatja a sokak által szeretett és várt történetet.

Ennek a kötetnek a végén már jelentős függelék is található. Ez egyrészt pozitív, mert én például hiányoltam az első kötetből, ugyanakkor, mivel nem a befejező kötet, talán lehet, hogy a harmadik rész végére kellett volna tenni, hiszen az első végén nem volt ilyen. A függelék egy szép leírást tartalmaz Ifinről és Abaszisz tartományairól, ahol az író megint csak támaszkodik a már megjelent MAGUS munkákra. A leírás, ahogy a történet maga is hűen követi Ifin térképét, amelyből má találunk egy példányt a kötet végén, ami ugyancsak pozitívum. Emellett a függeléket kiegészíti még egy szószedet is, amibe csak a kötetben előforduló, annak megértéséhez szükséges kifejezéseket gyűjtötték össze.

A történetben ynevi szempontból alig akad hiba, én csak egy kötekednivalót találtam, ez pedig az Inkvizíció, és az aszisz nagykirály boszorkányokat üldöző boszorkánymesteri rendje, az Érinthetetlenek közötti szoros együttműködés és baráti kapcsolat. Úgy vélem, hogy itt erősen belerondított a képbe a földi inkvizícióval vont helytelen párhuzam. A földi inkvizíció ugyanis üldözte a boszorkányokat. Elgondolkodtató, hogy vajon az ynevi is így tesz-e? Gyanús, hogy nem. Nyilván nem barátok, hiszen a férfiakat uralni vágyó és képes mágiában jártas nők ynev férfiuralmú társadalmában is nem kívánatosnak kell, hogy számítsanak, de ha elgondolkodunk az ynevi inkvizíciók szerepén, érdekes megállapításra juthatunk. Az északi inkvizíció, vagyis az Inkvizítorok szövetsége ugyanis a Pyarroni inkvizíció északi változatának tekinthető, ahová nyilvánvalóan a kultúra és főként a vallás vitte el. A pyrroni inkvizíció fő területe pedig a vallás védelme, illetve a Pyarroni Paktum ellenségeinek ? az tilalmas emberáldozó vallások híveinek ? üldözése. Emellé még hozzávehetjük a pyarroni értékrend szerint elítélendő feketemágiát, de ez már nem lehet fő profil. Ezt mondja MAGUS irodalom, már azon a néhány helyen, ahol megemlítik az inkvizíciót. Eszerint azonban az inkvizíciónak majdnem semmi baja nincs a boszorkányokkal. Sokkal inkább a boszorkánymesterekkel, akiknek a feketemágia majdhogynem alap, és az emberáldozat sem áll messze tőlük. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a regényben szereplő fő boszorkány erők egyike sem emberáldozó vallást követ ? hiszen sem Sogron, sem Morgena liturgiájának nem alapja az -, ellenben a toronbarát Nagykirály Tharr-papjai igen, arra a következtetésre juthatunk, hogy sokkal inkább a boszorkánymesterek ellen kellene lennie az inkvizíciónak, még akkor is, ha történetesen ők vannak hatalmon Abasziszban ? mármint a hatalom egyik kezének számítanak. De azt mindenképpen túlzásnak tartom, hogy három éppen elfogott boszorkányért azonnal követeket küldenének Ifinbe, barátaikhoz, a boszorkánymesterekhez. Bizony, sehol nincs az leírva, hogy az ynevi inkvizíció boszorkányokat üldözne ? ne keverjük a szélsőséges Shadonival! Ennek ötlete minden bizonnyal Orwellával és az ő elleni harccal, a sok regényrészlettel és modullal függhet össze, amelyekben az Orwella hitű boszorkányok ellen harcol az inkvizíció is, de ne feledjük, hogy ők egy emberáldozó vallás hívei, és nem azért üldözetnek az inkvizíció által, mert boszorkányok. Ez a dolog azonban nem központi eleme a regénynek, csupán egy kisebb hibaként tartom számon, csupán azért emeltem ki, mert ez nem egy tárgyi tévedés, hanem érzésem szerint egy rosszul kialakult, és terjedő, már több helyen is látott nézet, amely itt most kézzel foghatóan megjelent.

Ezt leszámítva azonban szerintem egy nagyon érdekes, fordulatos, élvezhető történetet követhetünk végig a regényben. Akár az előző rész kapcsán, most is azt gondolom, hogy fantasyt olvasó és játszó, netán KM egyaránt érdekes ötleteket találhat a műben, érdekes szereplők, történetek, legendák rajzolódnak ki. Nagyon jó könyvnek tartom, amely hozza az első színvonalát ? remélem, a harmadik, netán további részek is ilyenek lesznek majd. Első részével együtt már egy- ha még nem is egész- de szépen kerekedő történetnek látszik, amely igazán megdobogtatja a MAGUS-t játszók szívét.

Mindenképpen az érdemesebb MAGUS regények közé sorolom, amit megéri beszerezni és elolvasni.

[MagyarGergely]

Üdv!

Kamykaze, köszönöm, igyekszek másoknak is hasznára lenni. Fizetett hirdetésen nem gondolkodok, mert ott a fizető ügyfél igényeit kellene kielégíteni, én meg a kritikáimkor elsősorban a MAGUS és a szerepjáték szempontjait és érdekeit, no meg a saját véleményemet nézem, nem a kiadó vagy az író, vagy a bolt érdekeit. Mondjuk, jó könyvek esetén ezek közelítenek...

A kérdéseidre válaszolva, bár már kaptál tippeket:

Az Egyezség még beszerzésre vár nálam...

A Karr-Khazad kapui nagyon jó törpés novelláskötet, talán időben a legerőlébb jár a MAGUS kötetek közül. Mindenképpen ajánlom.

A boszorkányhadúr még olvasás-elemzés alatt, de nem tűnik rossznak.

Az Orwella Árnyéka szerintem felejtős, divatos kifejezéssel élve nekem nem jött át igazán.

[MagyarGergely]

Üdv!

Sikerült elolvasnom végre Louis Soul Boszorkányhadúr című regényét. Az előző könyv, (Della bábjai) kényszerű félbehagyása után nem vártam tőle túl sokat, de taktikusan a lehetséges könyvek végére hagytam, így már nem volt más; de maga a regény annyira azért nem volt rossz.

Az igényes Tuan regényekre jellemző külső a szokásos, a borítót Vigh Szabolcs képe díszíti, az élőholtak között, villámló háttérben veszélyesen közeledő famor alakja teljesen illeszkedik a mű tartalmához, ami pozitívum, lehetséges, valószínű, hogy a kép direkt e könyv számára készült. Bár, az igaz, hogy az élőhalottak felszerelése túlontúl egységes a könyvben olvasottakhoz képest.

A hangzatos idézettel kezdődő történet ? a hátoldal bemutató szövegének megfelelően egy famorról szól, aki mellesleg Regitor Imperialis és primagitor is, aki az intrikák következtében rangját veszti, és családja halála után csak egyetlen esélyt lát a bosszúra, túléli a daychíni Sápadt Légiók öt éves kiképzését. Hogy hogyan sikerül neki, azt mindenki olvassa el maga, nem akarom lelőni a történet poénjait, bár azt talán előrebocsáthatom, hogy a mindent legyőző hős természetesen a végén a legnagyobb küzdelmek közepette, amikor a visszaszámlálón már csak egy másodperc van hátra, természetesen legyőzi ellenfelét.

A történet leírása egyrészt érdekes, sok mindet bemutat Toronból, de főleg Daychínból, a sápadt légiókból. Teszi ezt az író néha vontatott, részletes, ám azért olvasható stílusában. Érzésem szerint azért a szerkesztőnek ? aki ezúttal önnön zsenialitásában nem magát szerkesztette, lett volna még mit csiszolnia rajta. A szerkezet sablonos, vagy nevezzük inkább hagyományosnak, ami nekem nem nyerte el annyira a tetszésemet, de azért még ettől függetlenül is sikerült bele egy-két meglepő csavart írni.

Daychín és a légió bemutatása érzésem szerint kellően részletesre sikeredett, átgondolt, és látszik, hogy van mögötte koncepció, bár néhol felsejlik a Tuanos ?fessük át Ynevet? stílus is. Több légió, kiképző száztizenegy nevét, klánokat ismerhetünk meg, megláthatjuk Daychín természeti csodáit és lényeit, erődjeit, a légiósok feladatait. Több ? lopott légiós ? történet után végre az volt az érzésem, hogy a MAGUS-ba sikerült egy olyan légiós történetet alkotni, amelyben nem ismertem egyértelműen Rejtő francia idegenlégiójára ? bár örök gyanakvóként nem zárom ki, hogy csak én nem ismertem fel, bár a dicséret akkor is jár az írónak, hiszen sikerült megfelelően Ynevesítenie a történetét. A kifejezések toroniak, és a nevek is ilyenre sikeredtek, az új szokások, babonák, főleg a daychíni törvények nekem nagyon tetszettek.

Részletesen ábrázolja a famor vívódását, de megismerhetjük a többiek háttértörténetét is, véleményem szerint több érdekes ötletet, használható háttértörténetet vonultat itt fel az író. Az én érzésem szerint jóra sikerült ábrázolt karakterek jelleme, nem csak feketék és fehérek, de színesek, változatosak, és változnak is, ha kell.

Toron ábrázolása már nem minden résznél aratott ilyen osztatlan sikert nálam. Azt figyelembe véve, hogy több, mint 400 oldalnyi tömény Toron leírás áll már a MAGUS világának ezen része iránt rajongók rendelkezésére, meglepően keveset éreztem belőle. Ráadásul sikerült még ehhez a sokhoz is hozzátenni valamit, igaz, ez a légiós-koncepció része, de olyan, aminek nyoma sincs a Toronban. Ez nem lenne baj, hiszen szerintem belefér, ám emiatt is hiányoltam a szószedetet a kötet végéről, no nem az több száz már ismert toroni kifejezésből, de az alapvetőket érdemes lenne felsorolni ? hiszen a szerző használja őket bőven ? az újaktól, amelyeket a regény előtt senki nem ismert, meg egyenesen kívánatos lett volna. Szokásom még a térképet hiányolni a regényekből, itt ez nem áll fenn, mivel Daychínről nem lenne érdemes, a történet többi része pedig illeszkedik a rendelkezésre álló Toron térképekhez ? bár írásmódbeli eltérések akadnak, node ez minden bizonnyal szerzői jogi kérdésekre, perekre és félelmekre vezethető vissza, amely szerencsére nem riasztotta el az írót attól, hogy szeretett Ynevünkre írja meg történetét.

Azt már megszoktuk ? nem is igen érdemel vitát ? hogy a szerzők nem követik mindig szerepjáték szabályait a MAGUS regényekben, de azért találkozhatunk egy-két durva eltéréssel, hibával is.

Az élet princípiuma véletlenül sem azonos az életerővel, mint ahogy a könyvben olvashatjuk, és ugyanígy a kyr sem azonos az ókyr-rel, bármilyen megtévesztő is. Az is érdekes, hogy a főhős mágia nélkül használja a holtak nyelvét, amely bizony nem egy létező, tanulható nyelv, még velejéig romlott boszorkánymesterek számára sem. Az meg pláne nem igaz a MAGUS-ban, hogy az orkoknak ne lenne lelke, vagy hogy azt nem érzékelnék azok, akiknek a lélek érzékelésére van képességük, (egy megerősítés a Világ közepében lefektetett élőholt-érzékeléshez); van nekik, csupán nem születik újjá. Az is mosolyogtató volt, amikor az égő ynevi szövet beleolvadt a sebbe, ugyanis ez tudtommal csak a földi, modern műszálas anyagokra igaz? Sajnos ? jellemzően Tuanosan ? az író rosszul használ néhány toroni kifejezést is a könyvben, a synbastior egyszer fordul elő így, és az eleve flottatiszti rang, a concitator is számomra érthetetlen okból szerepel flottaconcitatorként ? mintha lenne másmilyen is. Szintén sérelmeztem a fő téma, a Sápadt Légió illetve légiók kifejezések kevert alkalmazását, hiszen az olvasónak világosan ki kellene, hogy derüljön, hogy nincs olyan, hogy ?A? sápadt légió, abból ugyanis több létezik, esetleg gyűjtőnévvel együtt lehet rájuk egyként hivatkozni.

Ezen hibák némelyike apróság, másokra viszont a regényben kisebb-nagyobb koncepció épül, ami kicsit elvesz a történet értékéből. A regény maga azonban elég hosszú ahhoz, hogy ezektől függetlenül is olvasmányos és érdekes legyen.

Összefoglalva számomra egy középszerű regény élményét nyújtotta a könyv. Kicsit vontatott, a témáról is rágtak már le húst bőven, de azért mégis sikerült egy olvasható, és újat is adó regényt létrehozni belőle, mi illeszkedik is a MAGUS Toronjához, ami azért nem kis teljesítmény a ?másik? kiadótól sem. A Toron rajongóknak kötelező, de egy olvasást talán mindenkinek megér.

[Kamykaze]

A Karr-Khazad kapui nagyon jó törpés novelláskötet, talán időben a legerőlébb jár a MAGUS kötetek közül. Mindenképpen ajánlom.

ízlések és pofonok, kb 5 novella van benne, ebből egyet már korábban leközöltek egy másik L&E-ben, a többi 4 is hullámzó teljesítményt mutat...

főleg hogy WC elég magasra rakja a lécet rögtön a legelején, a törpék bevándorlásával.

én a jobb regényeket és novellagyűjteményeket pár évente újraolvasom, ebből a szempontból nem ajánlom, de egyszer el lehet olvasni.

ami nem tetszett: ha elfogytak az orkok, jönnek az orkok, illetve ha nem a Homálytestvérrel van a baj, akkor biztos, hogy a Homálytestvérrel van a baj. vágom, hogy a törpe világ e két dolog körül forog, de kissé sokalltam az előfordulásuk gyakoriságát...

amiben viszont sokat ad: teljeskörű, szinte Summarium alaposságú melléklet, szószedet, a törpe kultúrát, vallást, hadvezetést stb bemutató leírás van a könyv végén, ami mellesleg a könyv kb 1/5-ét teszi ki...

[MagyarGergely]

Üdv!

Szinte Summarium alaposságú melléklet, szószedet, a törpe kultúrát, vallást, hadvezetést stb bemutató leírás van a könyv végén, ami mellesleg a könyv kb 1/5-ét teszi ki...

Javaslom, hogy hasonlítsd össze alaposan a Summariummal. Meg fogsz lepődni, mennyire "Szinte" a hasonlóság a Summariummal...

Egyébként, én újabban inkább a novellás köteteket szeretem, mint a regényeket. A novellákat nem nyújtják el, hogy meglegyen a 300 oldal, pörögnek az események, ha netán nem tetszik, akkor is hamar vége lesz, és mivel több történet, nem csak egy dologról szól, színesebb, több minden történik, több dolgot látunk egy novelláskötetben.

[Kamykaze]

Üdv!

Élvezettel olvastam végig John. J. Sherwood legújabb regényét, ami a Százháború címet viseli.

én ehhez nem sok mindent tudnék hozzátenni, nem igazán ismerem Mr Sherwood munkásságát, de ha egy ilyen komoly mű megírását rá merték bízni, és ez ennyire jól sikerült, akkor azt mondom innentől a könyvei kötelezők, legalábbis a Százhalál mindenképpen. remekül illik a világképbe, szerepjátékos szempontból pedig nagyon hiteles képet fest az elfek világszemléletéről és gondolkodásmódjától.

ajánlom mindenkinek!

[Gambit]

Ha esetleg indult valaki a MAGUS novellapályázaton, megszülettek az eredmények:

http://www.deltavision.hu/cikk/szkriptu ... yhirdetes/

[TAO]

Ha esetleg indult valaki a MAGUS novellapályázaton, megszülettek az eredmények:

http://www.deltavision.hu/cikk/szkriptu ... yhirdetes/

Mostanában épp gondolkodtam rajta, hogy mi lehet ezzel. Köszi az infót! (nem indultam, csak érdekel)

[Kamykaze]

Egyezség: hamarosan olvasom, de ha abból indulunk ki, hogy az az Ian Russel írta, aki a fogadalmat, nem lehet rossz. A témaválasztás ugyan olyan (Khálok), ami nem mindenki Ynevébe illik bele, azért csak átrágom magam rajta!

Szia CS!

elolvastad a cuccot? Milyen volt? Ja és a Fogadalomra nem emlékszem, valaki felhomályosítana lécci?

köszi!

[Con Salamander]

Üdv!

Gyakorlatilag majdnem teljesen, a végkifejlet érdekesnek ígérkezik.

A Fogadalomban Nevyllel, az adeptussal találkozhatunk, mint főhős, aki a déli határhegységbe indul, felkutatni ott hónapok óta eltűnt mesterét. Érdekes tények látnak napvilágot a keresés közben a démonikus óbirodalomról és mesteréről, közben szert tesz egy gorviki szerencsevadász barátságára, és a nomádokkal is kapcsolatba kerül.

Itt Nevyllel, a varázslóval találkozhatunk, a két regény közt eltelt néhány év. A téma szinte azonos, tele meglepő fordulatokkal, elkalauzolva hőseinket a Khálok különös világába. Nekem nagyon tetszik, de több spoilert nem lövök le.

Üdv!

CS

[MagyarGergely]

Üdv!

"Új" könyv a Delta Vision kiadótól: Raoul Renier - Árnyak könyve. Az idézőjel nem véletlen, hiszen mint később kiderül, az Árnyak könyve gyakorlatilag semmi újat nem tartalmaz, ami eddig ne lett volna olvasható nyomtatásban - kivéve egy, az utolsó és a legrövidebb novellát, amely azonban annak idején elérhető volt a Tuan kiadó honlapján. Ez kicsit szomorú, hiszen várjuk az új regényeket, ám most kijön az Árnyak könyve, amelyik túltesz az annak idején süllyedő félben lévő Tuan utolsó próbálkozásain, amikor újnak álcázott könyvekben dobta ki a már jól ismert novellákat, egy-két új, sőt, átnevezett (!) novellával fűszerezve, bölcsen elhallgatva az ismétlést. Renier "új" műve semmi újat nem tartalmaz, ám az a kiadó becsületére legyen mondva, hogy nem sunnyogtak, a könyv hátulján egyértelműen olvasható, hogy újrakiadásról van szó. Ez annak ellenére, hogy nem újdonság, azért is elfogadható, mert ezeket a novellákat és értekezéseket tartalmazó könyveket már nem lehet kapni, és azért is, mert a MAGUS irodalom legjobbak közé tartozó novelláiról van szó.

A könyvet kézbe vevő a szokásos igényes Delta külalakkal, és egy közepes Buttinger Gergely festménnyel találkozhat először, ami nem rossz, sejtelmesen illik a címhez és a témához, bár én személy szerint jobbat, kifejezőbbet, Kránosabbat vártam volna.

A könyv, gyűjtemény, kizárólag Renier műveket tartalmaz, és már mindegyik megjelent valahol korábban. A Feliratok egy törött kőtábláról a Summarium 278.oldaláról való, a Homály fajzatai című rész szintén a Summarium 188. (Közjáték), valamint 195-203. oldalig tartó részét jeleníti meg. A Kod Birodalma, a Summariumos Krán leírás a Summarium 391-399. oldalát fedi le. A következő novella, a Becsület dolga az Átkozott esküvések novelláskötetben, a Kráni krónika címadója volt a korai Legendák és Enigmák kötetnek, a Hideg karok öleléséről ugyanez mondható el. Az ezeket követő Farkasszellem gyermekei gyakorlatilag a Summarium orkos része, a 127-166. oldalig.

A fenti szövegek gyakorlatilag szó szerint kerültek átvételre, jelentős átalakítás, de még csak szerkesztettség sem igen történt velük.

Az utolsó novella, a szerelmes madár megér pár külön sort is. Az annak idején a Gro-Ugon kötetbe készült, erősen megvető, amolyan "nesztek, itt van" hangvételű novellát a Tuan nem merte beletenni kötetébe, ám azért a honlapjukra kitették, hadd égesse magát a szerző. Mert hogy a madárkás novella szerintem már az új, trágár, közönséges Renier stílus iskolapéldája. A lapulevélbe recskázó ork történetének elolvasásakor még én is úgy éreztem, hogy ez sok. Persze a stílus Renier, azaz kiváló, ám a téma, az előadás szerintem megkeseredett, sérelmeit a közönséges trágárságon keresztül kifejező alkotás, amelynek nem biztos, hogy jót tett a megjelenés. A csődöt mi sem bizonyítja jobban, hogy új kötet nincs, csak a régebbi - egyébként jó - novellákról húztak most le még egy bőrt. De hát a kereskedelem már csak ilyen.

A kötet végén szószedet található, ez jó és rossz érzéseket vegyesen keltett bennem. Zömmel a kötet novelláit és írásait eredeti helyen követő szószedetekből összeállított gyűjtemény található a könyv végén, ám némi kiegészítés is született benne egy-két rövidebb szócikk, egy-két hozzáfűzött mondat formájában. Sajnos az átgondolatlanság látszatát kelti, hogy akadtak olyan szavak, amelyek a könyv műveinek eredeti hordozó kötetében voltak, ám másik, ide most be nem került novella idegen kifejezéseidet támasztják alá, amelyeknek itt semmi keresnivalója nem lett volna. A legnagyobb szarvashiba szerintem a cascadis leírásában született, nem tudom, miért kellett ezt a fél mondatot átírni? A sequadion hálón keresztül a meridian, vagy a fejvadász csapat vezetője senkinek nem adogat mentálparancsokat... nem is bírná, valamint meg is fosztaná őket az önálló cselekvés, és minden bizonnyal a szabad akarat, a hatékonyság jellemzőitől.

Összefoglalva az Árnyak könyve egy szép gyűjtemény Renier legjobb műveiből. Három szép novella, és egy vitatható mellett a Summarium aquiros, Krános, és orkos részei köszönnek vissza benne, persze játéktechnika nélkül. Jó és hasznos olvasmány, megvenni főleg annak éri meg, akinek hiányoznak ezek a kötetek, illetve fanatikus gyűjtő. Mindenesetre a piacról hiányzó, és keresésre érdemes írásokat sikerült a DV-nek újra az olvasói elé tárni, ami végső soron minden visszássága ellenére is dicséretes dolog.

[MagyarGergely]

Üdv!

Ismét beszámolhatok egy csak bizonyos szemszögből új könyvről, a Jan van den Boomen nevével fémjelzett Opálhajósról. A kiadvány a csak kicsivel korábban kijött Árnyak könyve párja, a Delta Vision kiadó honlapján a Legendák és Enigmák, hamvaiból sokadjára újraindított sorozat könyvei között szerepel. Igaz, hogy az eredeti Legendák és Enigmák még színes novellásköteteket jelentett, míg ez az új irány az ismétlődő novellák feldúsítása a korai világleíró kötetek anyagaival.

A hátoldal szövege ez esetben is tisztességes módon feltünteti, hogy válogatásról és újrakiadásról van szó. A köetetbe Boomen novelláiból válogattak, vezérfonala pedig bizonnyal az elfek voltak. Kicsit sajnos a sokadik bőr lehúzása szagú a kiadvány, mert ami az Árnyak könyvére igaz, hogy a MAGUS irodalom legemlékezetesebb novellái közül válogat, az Opálhajósra ez nem mondható el. De ez csak a könyv nagyobbik fele, a másik ugyanis ennél a kötetnél is Summarium ismétlés, amelyre csak ugyanazt tudom mondani, mint legutóbb, hogy érdemes, hogy jó, és hogy beszerezhetetlen, pedig a benne foglaltakat nem pótolták még eddig, tehát jó dolog, hogy nem a legszerencsésebb formában bár, de újra megjelenik.

Az Opálhajós kívülről a jól megszokott, üdítően egységes és minőségében szép, borítóján Kerem Beyit munkája látható, a fekete páncélos elf egyértelműen utal a könyv témájára, azaz illik is hozzá. Nekem egyenesen annyira tetszik, hogy valami "érdemesebb" elfes kötet elejére is alkalmasnak tartanám.

Érdekes egy pillantást vetnünk a szerkesztő nevére, Yardaint ugyanis a pletykák szerint eltiltották a MAGUS-sal kapcsolatos ilyen munkáktól. Csak remélhetjük, hogy nem egyedi esetről van szó, és Csaba minőségi munkája ezentúl nyíltan is emeli majd a MAGUS könyvek minőségét. Elgondolkodtató az is, hogy ez a nyitás a fórumokon sokszor elmarasztalt, mégis minőségi munkájukkal jogosan lassan a hivatalos kiadványokba beszivárgó Szürkecsuklyások felé talán az ő anyagaik jövőbeni kiadását is jelenti. Ezt csak megerősíti az oldaluk hirtelen és bejelentés nélküli eltűnése az Internetről, valamint több nyilatkozat a kiadó fórumain, ami a térképrajzolóikkal folytatott közös munkáról szól.

A novelláskötet öt novellának ad helyet, mind szerepelt már korábban. A Hol egykor majd a Kos országa elterül... és a Homokszem, mind megannyi... című Boomen novellák a Kráni krónikákban, az Üstökösláng a Halál hét arcában, az Idők peremén a Homályhozóban, a Megtartó varázs pedig az Átkozott esküvésekben jelent meg annak idején. Ezt egészíti ki A hosszúéletűek címet viselő írás, amely a Summariumban is ezen a címen szerepelt, (13-42 old.) itt is szó szerint ugyanaz szerepel.

Ezt a függelék követi, amely a legérdekesebb, és a legtöbb kritikára okot adó, és a kötet jellegéből az is következik, hogy ez igényelte a "legtöbb munkát" a kötetet összeállítók részéről. Négy fejezetre oszlik, és egységesen az Elfek címt viseli, ez majd a végén lesz érdekes. Az első három, az Élet, a Harc és a Lélek címet viselő fejezet szintén az elfekről szóló Summariumos leírásokat ismétel, de összevágott, átcsoportosított, a játéktechnikai, játékra utaló megjegyzésektől gondosan megfosztott formában. Ezek hátulütőiről írtam már, de talán a kötet játékosok számára leghasznosabb része mégis, ugyanis a Summarium lassan feledésbe merülő elf kasztjairól, fegyvereiről, szokásairól szól.

A negyedik rész érdekes, ugyanis besorolás szerint az elfekhez tartozna, de jócskán akad benne olyan kifejezés, amelynek köze sincs az elfekhez, ellenben a novellákhoz igen, tehát nem az elfek közé kellett volna sorolni. Ettől függetlenül persze szószedet, tehát hasznos. Az anyag javarészt, az előzőekhez hasonlóan a Summarium elfekról szóló részében található szószedetet ismétli, kiegészítve azon kötetek szószedeteiből vett bejegyzésekkel, amelyekből a novellák származnak, főleg a Kráni krónikákból. Érdekesség, hogy a szavak között van szó szerint a Szürkecsuklyások anyagaiból, korábbi DV kiadású novelláskötetből, a KKUK-ból, de még az én neten keringő szószedetemből származó bejegyzés is. Ezen tények, illetve az a néhány finomítás, amellyel az Ynev pont HU-n megjelent anyagokban megjelentekhez igazítja a korábbi szócikket, átgondoltságra utal. Mondjuk, ezen a téren a szokásos és érdekes túlkapások is vannak, egyszerűen nem fér a fejembe mi indokolhatta jogosan az eddigi Pe. 3560 évszámot 3566-ra változtatni a Kék hadjárat vonatkozásában, de hogy majd hatezer év távlatából semmi jelentősége nincs annak a hat évnek, abban biztos vagyok, maximum a kronológiákat zavarja össze és a káoszt növeli. Igaz, kicsi mértékben, és szerencsére fennáll a véletlen tévedés lehetősége is a dologban.

Sajnos elszomorító következtetéseket vonhatunk le magából a kötet, sőt, a sorozat felépítéséből. Az ugye tisztán látszik, hogy a Summarium újrakiadása nem valósul meg, hiszen feldarabolva immár több, mint a fele megjelent a DV novellások szokatlanul terjedelmes függelékeként. (törpék, aquirok, elfek, orkok) Újragondolásról nincs szó, mindent szó szerint ismételnek, ellenben sajnos felzárkózásról sem nagyon, azaz az azóta megjelent, netán letisztázott dolgok az adott fajokkal kapcsolatban nem kaptak helyet a gyűjteményekben - igaz, ez nem is feltétele egy újrakiadásnak. Szintén elszomorító az a tény, hogy a DV a reklámok ellenére nem foglalkozik a MAGUS szerepjáték részével, a Summarium ezen játéktechnikai részektől megkopasztva jelenik meg újra a regényekben. Jogosan merül fel a kérdés, akkor azok elveszettnek tekinthetők? Talán reménykedhetünk az ott leírt kasztok, fajok valamely aktív rendszerbe történő beillesztését megvalósító kiadványon a jövőben.

Jóslásokba nem bocsátkozom, megmaradok inkább a létező anyagok precíz igényű elemzésénél. Ennélfogva az Opálhajóst egy közepes novellák mellett ritka Summariumos anyagokat felvonultató, igényes kötetként jellemzem, amit mindenkinek javaslok, akit érdekel a téma, aki szereti az elfeket, és aki szerepjátékként is foglalkozik a MAGUS-sal, és nincs meg neki a Summarium, idővel ők lesznek többen. Egyébként, csöndben jegyzem meg, ez a kötet azoknak is érdekes lehet, akik csak a világon játszódó történetek szeretete miatt olvasgatják a MAGUS kiadványokat.

[Kamykaze]

KARDOK A KÖDBEN / deltavision

olvasta valaki? milyen a cucc? köszi!

ui: nemsokára én is fogok pár elemzést írni, próbálok törleszteni a sok tanácsért cserébe!

[Antail]

Egy novellapályázat, ha valaki alkotókedvű lenne:

http://www.sff.hu/12547.palyazat.Uj_Pad ... lapalyazat

[KyraSamyl]

Üdv!

Szinte Summarium alaposságú melléklet, szószedet, a törpe kultúrát, vallást, hadvezetést stb bemutató leírás van a könyv végén, ami mellesleg a könyv kb 1/5-ét teszi ki...

Javaslom, hogy hasonlítsd össze alaposan a Summariummal. Meg fogsz lepődni, mennyire "Szinte" a hasonlóság a Summariummal...

Egyébként, én újabban inkább a novellás köteteket szeretem, mint a regényeket. A novellákat nem nyújtják el, hogy meglegyen a 300 oldal, pörögnek az események, ha netán nem tetszik, akkor is hamar vége lesz, és mivel több történet, nem csak egy dologról szól, színesebb, több minden történik, több dolgot látunk egy novelláskötetben.

Engem mindig érdekel az ilyesmi, de néha visítok tőle:

1. Mert néha ellentmond az alapkönyveknek vagy az igényes kiegészítőknek (bár ez az amin ritkábban akadok ki)

2. Mert olyan dolgokat írnak le amiket végig se gondolnak. Pl: Kyr nők be avatása a Myressa-ontor. Nem gondolják végig annak a JK-nak a szemével akire éppenséggel vonatkozik.

Csak egy pl: Van egy konszolidált kyr varázslónőm akinek feltett szándéka, hogy a szűzességét megőrzi az esküvőjéig és csak is a nagy Õ-vel veszti el. Ezért elvből felrúgná a kék holdig bármely Tharr papot ha közelítene hozzá a "Tharr ujja" nevű tárgyal. A másik, hogy ha minden lánynál ugyanazt használják (pedig ezt szűrtem le mert AMA bizonyos tárgyról van szó és nem EGY bizonyosról) akkor minden lány meghal pár napra rá valami fertőzésben és etikai illetve alapvető kyr jogi problémát vet fel. Meg hát az úgy lenne izgi a ha férj csinálja és nem egy nyamvadt Tharr pap bottal.

[MagyarGergely]

Üdv!

Samyl, amellett, hogy egyetértek abban, hogy nagyon is sokszor írnak le olyasmit kiegészítők (akár regényekben, akár szabálykönyvekben, akár háziak) amiket nem gondoltak teljesen végig, azt azért látni kell, hogy mindent nem is lehet. Mit kezdenénk egy 20-40 szabálykönyvnyi világleírással rendelkező világgal? (ki olvasná el?) És ugye sok leírás valami hangulatot igyekszik megfogni, vagy megdöbbentő igyekszik lenni, stb... nem a legfontosabb, hogy minden "logikus" legyen. Na persze azért egy alapvető logika, egy világon belüli következetesség mindenképpen kell!

A kyr varázslónődet ellenben KMként simán visszadobnám, hogy gondold át. Ez a szüzesség megőrzés dolog teljesen földi eredetű és a középkori, na jó, későbbi is, keresztény egyházi tanításokra visszavezethető elv. (még ha nem is tisztán és kizárólagosan). Nem mondom, hogy semmi keresnivalója Yneven, de hogy nem érv, pláne nem érv egy földi eredetű (Yneven) tévhit mellett, egy hivatalos MAGUS forrásban leírt ynevi ténnyel szemben, abban biztos vagyok.

Lehet, hogy a Kyreknél vagy Toronban nem érték ez a szüzen megyek férjhez a nagy Õ-höz dolog? Hát valószínű...

Egyébként fertőtleníteni is lehet... ezt a lépést inkább gondold hozzá, inkább egészítsd ki ezzel a hivatalosan leírtakat, minthogy támadási felületnek használd. Szóval inkább azon gondolkodjunk, hogy hogyan lehet, mint azon, hogy miért nem. (gondolom én...)

[KyraSamyl]

Üdv!

Samyl, amellett, hogy egyetértek abban, hogy nagyon is sokszor írnak le olyasmit kiegészítők (akár regényekben, akár szabálykönyvekben, akár háziak) amiket nem gondoltak teljesen végig, azt azért látni kell, hogy mindent nem is lehet. Mit kezdenénk egy 20-40 szabálykönyvnyi világleírással rendelkező világgal? (ki olvasná el?) És ugye sok leírás valami hangulatot igyekszik megfogni, vagy megdöbbentő igyekszik lenni, stb... nem a legfontosabb, hogy minden "logikus" legyen. Na persze azért egy alapvető logika, egy világon belüli következetesség mindenképpen kell!

A kyr varázslónődet ellenben KMként simán visszadobnám, hogy gondold át. Ez a szüzesség megőrzés dolog teljesen földi eredetű és a középkori, na jó, későbbi is, keresztény egyházi tanításokra visszavezethető elv. (még ha nem is tisztán és kizárólagosan). Nem mondom, hogy semmi keresnivalója Yneven, de hogy nem érv, pláne nem érv egy földi eredetű (Yneven) tévhit mellett, egy hivatalos MAGUS forrásban leírt ynevi ténnyel szemben, abban biztos vagyok.

Lehet, hogy a Kyreknél vagy Toronban nem érték ez a szüzen megyek férjhez a nagy Õ-höz dolog? Hát valószínű...

Egyébként fertőtleníteni is lehet... ezt a lépést inkább gondold hozzá, inkább egészítsd ki ezzel a hivatalosan leírtakat, minthogy támadási felületnek használd. Szóval inkább azon gondolkodjunk, hogy hogyan lehet, mint azon, hogy miért nem. (gondolom én...)

Nem is ezen van a hangsúly csak ne egy író döntse már el az ilyesmit. Egyszerűen csak női JK-kra még csak NEM IS GONDOLT és ez benne a ...... szánalmas. (ez jut eszembe, mert ha valaki ír valamit azt olvassa át 2x-is. Pláne ha író.) Az ilyesmiket még átalakítva se venném be a házi szabályok közé Amúgy Van olyan könyv ami úgy jó ahogy van, de azt nem az a személy írta aki ezt kitalálta. Ebből látszik, hogy van köztük aki csak úgy ír a nagyvilágba "jó ez a hülye szerepjáték függőknek" címen. Persze sok jó író is van. Csak ez szúrta a szemem.

[MagyarGergely]

Üdv!

Értem én. De abba nem is gondolsz bele, hogy lehet, hogy ugyanúgy egy megdöbbentő dolognak szánta a női játékosok és olvasók részére, mint mondjuk a férfiak részére azt, hogy démonoktól tanulnak harcművészetet, meg el kell adni hozzá a lelküket, és mondjuk 1000-ből kilencvenkilenc elkárhozik, mire egynek sikerül? Az általad említett hangulati elem, ami inkább a világ része, mint szabály, hiszen nincs játéktechnikai vonatkozása, nekünk földi embereknek olvasva sokkal inkább megdöbbentő, sokkoló, főleg a nők számára, akik jobban át tudják érezni szerintem az ilyesmit, mint egy férfi, akinek majdnem tökmindegy, hogyan veszti el szüzességét egy nő; és ki is fejezi, mennyire alá van vetve az egyén, itt a nő a toroni társadalom és vallás szokásainak és elvárásainak, nem? Ebbe gondolj bele...

Nekem, ha ez az egy elem nem is tetszik mindenek felett, azt gondolom, az ilyen sajátosságok, megdöbbentő, már-már vad különbségek teszik érdekessé a fantasy világot... ha ugyanígy működne, mint a mi IRL világunk, csak karddal, aligha lenne olyan érdekes.

Egyébként komolyan azt gondolom, hogy tessék nyugodtan kitalálni hozzá elemeket, amelyek szerinted elfogadhatóbbá teszik... pl. a már említett fertőtlenítő szertartás... hiszen nem a fertőzések terjesztése a feladata ennek a dolognak. Sőt, bár én nem szeretem az ennyire eltéréseket, de akár el is hagyhatod a te mesélésed során. (Bár minél több elemet kiveszel, annál távolabb kerülsz AZ Ynevtől, amit megírtak, olvassuk, és aminek a megélésére a játék és mese során mindannyian vágyunk, nem?)

[KyraSamyl]

Üdv!

Értem én. De abba nem is gondolsz bele, hogy lehet, hogy ugyanúgy egy megdöbbentő dolognak szánta a női játékosok és olvasók részére, mint mondjuk a férfiak részére azt, hogy démonoktól tanulnak harcművészetet, meg el kell adni hozzá a lelküket, és mondjuk 1000-ből kilencvenkilenc elkárhozik, mire egynek sikerül? Az általad említett hangulati elem, ami inkább a világ része, mint szabály, hiszen nincs játéktechnikai vonatkozása, nekünk földi embereknek olvasva sokkal inkább megdöbbentő, sokkoló, főleg a nők számára, akik jobban át tudják érezni szerintem az ilyesmit, mint egy férfi, akinek majdnem tökmindegy, hogyan veszti el szüzességét egy nő; és ki is fejezi, mennyire alá van vetve az egyén, itt a nő a toroni társadalom és vallás szokásainak és elvárásainak, nem? Ebbe gondolj bele...

Nekem, ha ez az egy elem nem is tetszik mindenek felett, azt gondolom, az ilyen sajátosságok, megdöbbentő, már-már vad különbségek teszik érdekessé a fantasy világot... ha ugyanígy működne, mint a mi IRL világunk, csak karddal, aligha lenne olyan érdekes.

Egyébként komolyan azt gondolom, hogy tessék nyugodtan kitalálni hozzá elemeket, amelyek szerinted elfogadhatóbbá teszik... pl. a már említett fertőtlenítő szertartás... hiszen nem a fertőzések terjesztése a feladata ennek a dolognak. Sőt, bár én nem szeretem az ennyire eltéréseket, de akár el is hagyhatod a te mesélésed során. (Bár minél több elemet kiveszel, annál távolabb kerülsz AZ Ynevtől, amit megírtak, olvassuk, és aminek a megélésére a játék és mese során mindannyian vágyunk, nem?)

Elfogadhatóvá az ilyesmit csak az teszi ha figyelembe se vesszük.

[MagyarGergely]

Üdv!

és mondjuk 1000-ből kilencvenkilenc elkárhozik, mire egynek sikerül?

Upsz... De most már itt hagyom, azért is. Köszi az észrevételt Hulla. (Az Arany-balta díjasunk...)

Samyl, téged z zavar, mást meg az, hogy miért nem lehet a pallossal (aminek a földön nem is ez a neve...) körönként kettőt támadni, mert hogy ő a hagyományőrző szakkörben megcsinálta - és nem is edzett évekig és évezredes tapasztalatok alapján. Na bumm.

Szerintem játszunk inkább...

[KyraSamyl]

Üdv!

és mondjuk 1000-ből kilencvenkilenc elkárhozik, mire egynek sikerül?

Upsz... De most már itt hagyom, azért is. Köszi az észrevételt Hulla. (Az Arany-balta díjasunk...)

Samyl, téged z zavar, mást meg az, hogy miért nem lehet a pallossal (aminek a földön nem is ez a neve...) körönként kettőt támadni, mert hogy ő a hagyományőrző szakkörben megcsinálta - és nem is edzett évekig és évezredes tapasztalatok alapján. Na bumm.

Szerintem játszunk inkább...

A pallosnak a földön is pallos a neve