Az én Ynevem!

[MagyarGergely]

Üdv!

Értem.

Azért érveltem egyébként a teremtés elfekre vonatkozó sajátosságával, mert te az emberi gondolkodást vetted alapul. Azaz - kötődés = hosszú közös élet. De lehet, hogy az elfeknek (arányaiban)nem kell annyi idő egy állat megszeretéséhez, lévén, eleve kötődnek a természethez - ezzel is áthidalható a probléma. Tehát én nem venném készpénznek, hogy egy elfnek mondjuk 400 év kell hogy az általad keresett kötődés alakuljon ki a kutyájával. A kutyának sem kell.

Az más kérdés, hogy elfogadja, kezeli, mert így van, mert megszokta, hogy a kutya hozzá képest hamar meghal. Mert ennyi az ideje.

A másik megoldás persze a hosszúéletű-állat alkotás, vagy használat.

[bűvdudás]

Sziasztok!

Én úgy gondolom, hogy az elfekben alapból (születésüktől/neveltetésüknél fogva) erősebb, nagyobb, egyértelműbb... természetesebb a kötődés az élet különböző megnyilvánulásai iránt, mint egy emberben... s valahogy kiegyensúlyozottabb, egészségesebb is (pl. másként viszonyulnak az elmúláshoz; nagyon kevéssé hajlamosak a szélsőségekre /állatkínzás - beteges "majomszeretet"/, ilyenek). El tudom képzelni, hogy nem egyes kutyákhoz, hanem vérvonalakhoz kötődnek - s azok is hasonlóképp hozzájuk, afféle igazi canis familiaris módján. Tehát pl egy kiskutya - mondjuk elf kopó - úgymond "beleszületik" ebbe a harmonikus együttműködésbe, s élete végéig benne is marad.

Azonban a termékelőállító haszonállat tartást - olyan formában, mint az embereknél; legyenek azok akármilyen természetközeliek, a tartási körülmények pedig bármilyen extenzívek - az elfekről valahogy nem tudom elképzelni. Vadászatot-halászatot, gyűjtögetést, esetleg valami egészen spéci pásztorkodást-erdőművelést inkább; olyan idealizált módon, amire az emberi társadalom felelősebb része a felvilágosodás óta áhítozik... de igazából sosem érheti el azt. Ez az, amit az elfek nagyon tudnak. Többek között...

Szerintem.

PS: "elf tyúk" - ez nagyon "ott van"...

Szerkesztve ekkor: Szeptember 16, 2014 , bűvdudás által

[Arnulf con Jamerre]

Üdv!

Bűvdudás:

Ez a vérvonal-dolog nagyon ötletes - a jelenség öröklődhet "genetikailag", tanítással, vagy esetleg egy annak idején alkalmazott mágia segítségével is.

Mellesleg: http://kalandozok.hu/showthread.php/808-M%C3%A1giahaszn%C3%A1l%C3%B3k-T%C3%A9maja?p=177474&viewfull=1#post177474

Az eddigieket a pusztán haszonállattal kapcsolatban azzal tudnám kiegészíteni, hogy az elfek alkalmasint nem egyes állatokat, növényeket (ne adj isten gombákat ) tenyésztenek, hanem szinte egy egész életközösséget. Azaz egyfelől az egész erdő vagy vidék, ahol élnek, minden lénye hasznukra van, olyan értelemben, hogy ebből szereznek meg mindent, amit az emberek "klasszikus" módszerekkel, ugyanakkor mindezt úgy teszik, hogy hagyják zavartalanul létezni, csak annyiban igazítva rajta és azt elvéve belőle, amire feltétlenül szükségük van.

Például ha kell pár toll a nyílvesszőikre, nem levágnak egy ludat, hanem felkeresik a megfelelő madarat a megfelelő helyen és időben, "odahívják", és pár tollat "elkérve" szabadon engedik. Ha múlhatatlanul szükségük van egy olyan fajra, ami addig nem volt, akkor úgy alakítanak ki élőhelyet, hogy a többieknek is megmaradjon, és azután oly módon csalogatják-telepítik be a kiválasztott fajt, hogy az harmonikusan beilleszkedjék.

Az sem lehetetlen persze, hogy amikor letelepednek, kénytelenek elűzni vagy elpusztítani bizonyos lényeket - no nem bosszantó szúnyogokra gondolok, hanem veszélyes, agresszív szörnyekre.

Én valahogy így képzelem az elf "gazdálkodást".

[bűvdudás]

Az eddigieket a pusztán haszonállattal kapcsolatban azzal tudnám kiegészíteni, hogy az elfek alkalmasint nem egyes állatokat, növényeket (ne adj isten gombákat ) tenyésztenek, hanem szinte egy egész életközösséget. ... mindezt úgy teszik, hogy hagyják zavartalanul létezni, csak annyiban igazítva rajta és azt elvéve belőle, amire feltétlenül szükségük van.

illetve

Én valahogy így képzelem az elf "gazdálkodást".

Arnulf con Jamerre;

igen, valami hasonlót értettem én is "idealizált erdőművelés" alatt, de így sokkal megfoghatóbb!

Mellesleg: http://kalandozok.hu/showthread.php/...l=1#post177474

TAOval értek egyet...

[FrankyLon]

Üdvözlet mindenkinek, leírom az én Ynevem milyen.

Fajok; természetesen domináns az ember. Az Elfek akik nem fajtársaik között élnek szembesülnek a problémával, hogy a többi értelmes lény élettartama sokkal rövidebb mint az övéké, ezért ritkán kötődnek személyhez, hiszen több tucat emberöltőt élnek, és pl. húsz pár elvesztése egy életcikluson át még őket is megviselné. Nálam három fajta kiszakadt elf van, a remete, aki a civilizációtól elzárva él egy erdő mélyén. Sokszor nagy tudású lények, főleg történelem, de időnként nyelvek, kultúrák, természettudományuk az asztaluk. Tudásuk okán sokszor segítségére lehetnek a kalandozóknak, de nem egyszerű őket megtalálni, még kevésbé meggyőzni, hogy segítsenek. A másik csoport közelebb él a civilizációhoz, konkrét személyek helyett eszmékhez, rendekhez vagy házakhoz kötődnek. Uralkodók generációk óta nagy becsben tartott tanácsosai, egyetemek professzorai, befolyásos tagjai a társadalomnak, akik nem ritkán külön kis parkkal rendelkeznek a palota vagy az oktatási intézmény kerítésén belül. A harmadik és legritkább a kalandor/kalandozó elf, aki valóban nem kötődik senkihez és semmihez. A félelfek jóval gyakoribbak, de jobbára hányatatott sorsúak, ritkán jönnek normális családból. Egy elf-ember házasság ritka, a félelfek fattyúként, nem ritkán erőszak áldozatául esett elf nők gyermekeknént jönnek világra, vagy alaklami légyottok eredményei. Törpék, az előző kettőnél jóval népesebb faj és Ynev szerte élnek emberek között, hiszen az épített környezetben számos módon tudják kamatoztatni képességeiket. Nálam a törpék NEM irtóznak a hajózástól, sőt kitűnő tengerészek, ellenben a magasságtól, ne adj Isten repüléstől mind kikészülnek, nagy részük tériszonyos.  Ork és udvari ork nem külön faj nálam, mindegyikhez az ork értékekt használom, mindössze életmódban van különbség, a szerint, hogy az emberi civilizációban nevelkedett, vagy orkok között. A dzsennek kevesen vannak tiszta vérüek, és soha nem lehet tudni, ki valódi dzsenn, és ki dzsad. Az amundok, khálok igen rtikák. Érdekes színfolt viszont a Wier, akiről szinte soha nem tudja környezete, hogy nem ember.

Kalandozók; Nálam sokkal földközelibbek, mint azt a MAGUS-ban emlegetni szokták. Eleinte nem többek egyszerű utazóknál, a lacsony szinten még a közkatona is ellenfél ha túl erőben van. Nálam nem tudnak lemészárolni egy falut 1. szinten, mert a parasztok túlerőben leverik őket. Persze, ahogy fejlődnek igazi hősökké vállnak, megismerik a nevüket, igazi csapattá formálódnak. Megfigyelésem szerint sokkal nagyobb élmény a játékosoknak, ha apránként jutnak el a kiteljesedéshez, ha megkűzdenek azért, hogy felső körökben adják őket kézről kézre.

Utazás, kereskedelem; A mágikus utazás ritka, mint a fehér holló. Nálam nincsenek tömegjelentek a kapuk terén, nem állnak sorba karavánok, hogy átkelljenek, mi több, ahhoz, hogy valaki használja a térkapu hálózatot nem csak pénz kell. Mivel ezzel mindenféle fizikai akadályt ki lehet játszani, nagyon megnézik, ki mászkálhat keresztül kasul rajtuk. Kellemetlen kérdések, az átlépőkről naplót vezetnek, motozások, stb. Az emberek nagy része hagyományos módon utazik. Nálam Ynevet nem szelik keresztül kasul karavánutak a nem civilizált területeken. Sűrűn lakott helyeken, mint az Északi Szövetség vagy akár a városállamok persze van úthálózat, de nincs a Dwyll Unióból kiépített út Kahréba, vagy a Riegoy öbölhöz, mert nincs akkora forgalom, hogy azt megérje fenntartani. A távolsági szállítás ahol lehetséges vízen történik, pláne a tömegárú, mert olcsóbb, gyorsabb és biztonságosabb. Nincsenek a fél kontinenst átszelő karavánok amelyek gabonát szállítanak, mert egyszerűen nem éri meg. Szárazföldi karavánok csak luxucikkeket szállítanak, a napi megélhetéshez mindent helyben állítanak elő, ahol ez nem lehetséges, ott nincs civilizáció. Még egyszer, ez nem a sűrűn lakott államalakulatokra vonatkozik. Az utazás kihívásokkal jár még a kalandozók számára is, időjárási viszontagságok, megbetegedések, stb.

Sérülések; A MAGUS rendszerében szerintem túl könnyen gyógyulnak, ezért nálam máskép működik a gyógyítás. Pszível nem lehet visszaépíteni az FP-ket, ha azok fizikai sérülésből származnak. A fájdalomérzetet csökkentheti, ezáltal pl. ájulást elkerülheti a karakter, fejfájást meditációval megszüntetheti, de ennyi. Az FP-k kisebb fizikai sérüléseket jelentenek, a seb húzódik, ég, stb. amig meg nem gyógyul, vagy folyamatosan koncentrál a fájdalomcsillapításra, amíg van pszi pontja, vagy az FP veszteség ott van. A papok egy nap maximum 3ÉP-t és 10 FP-t tudnak valakin gyógyítani, annyit képes a test regenerálódni, bármekkora is a pap hatalma. Így a sérülések valóban hátráltatják a csapatot, igyekszenek óvni karaktereik testi épségét. Ha minden nagyobb csatában csak az a cél, hogy ezt éljük túl, utána a pap úgyis mindenkit visszatol max ÉP/FP-re, az nem igazán életszerű és rontja az élményt.

Papok ételteremtése; Ezt a varázslatot is korlátozom, a pap nem etetheti ezzel az egész bandát éjjel nappal, mert Istene ezt nem nézi jó szemmel. Különleges helyzetekben, vagy alkalmakkor, pl. ünnepek, lakodalom, használhatja, de ne ez oldja meg a csapat élelmezését. Nincs  Isten amelynek a tanításában olyasmi volna, hogy dőlj hátra, nem kell csinálnod semmit, kaja majd lesz. Az emberek dolgozzanak meg a betevőért, a csapatnak vinnie kell az élelemet, vagy vadásszanak. Ha minden első szintű pap képes lenne naponta többször élelmet teremteni, Yneven senki nem éhezne és senki nem dolgozna.