Társalgás a Világ Közepe fogadóban

[Rodrigo]

* A korsó felett vizslató kék szemei leplezetlen kíváncsisággal mérik végig a fogadó vendégeit. Egy alak elszenderült az egyik asztalnál, egy másik, talán magafajta pedig gondterheltnek tűnő arccal pislog maga elé a kupája fölött. Behunyja szemeit, hogy a benyomások könnyebben utat találjanak hozzá. ~ Egy pórul járt mosómedve. Ravasz kis állat, aki általában élvezi az élet örömeit, de most ráfaragott. Idő kérdése és visszatalál az útjára. Ideális ivócimbora. Persze ha megáll a megérzés. ~  A többieken is végigfut vidám tekintete, de hirtelen nem talál köztük kedvére valót. Vagy nagy társasággal vannak vagy elsőre nem szimpatikusak neki. ~ Akkor jöhet a következő kör. ~ fordul a pult felé, hogy rendeljen, de az illetékes még az imént érkezővel van elfoglalva. Oldalra pillant és most, hogy a vendégről lekerült a csuklya, kénytelen jobban megnézni, hisz megjelenése - és most nem csak a szokatlan hajzatra gondol - kényszeríti rá. Bár Avar szemei sarkában és homlokán apró ráncok barázdálják arcát, tekintetének nyílt kíváncsiságáról süt, hogy vagy nem túl járatos a másokkal történő érintkezés illemtanának gyakorlatában vagy egyszerűen a kíváncsiságát képtelen elrejteni. ~ Fáradt és kicsit talán gyötört is ez nyilvánvaló, de van még valami... ~ töpreng el, majd a hirtelen földre omló köpeny visszarántja mélázásából a valóságba. Összerezzen és hirtelen a pult mögötti polc tartalmát kezdi vizslatni, mintha csak a fürkész tekintete okozta volna a ruhadarab aláhullását.  Mereven figyeli a az egyik áttetsző butéliát, miközben belül feszíti valami nyugtalan kíváncsiság a nő miatt. Ezzel együtt nem néz oldalra, inkább vár a pultosra, hogy ő kerüljön sorra. *

[Darabolo]

-Hmmm, miért nézhet az az ifiúr, miért mosolyog oly vidáman rám. Csak nem?!..... Biztos nem! Öreg vagyok már, még egy legénykedvelőnek se lennék esete. Persze nem mondom, a királyviz óta nem a régi az arcom, az orromról nem is beszélve. Piha, milyen orrom? Jaj, már megint azok a fránya emlékeke, az az inkompetens kis úralkodó. Meghallotta, hogy királyvíz, s rögtön egy hektoval rendelt, nem mondom szép summát fizetett érte, no de ki gondolta, hogy inni akar belőle?! Még most is hallom "- Mától elrendeljük, hogy királyotoknak, azaz személyünknek ital fogyasztásra, csak a nemes kírályvízből hozhattok!" Bolond, átkozott bolond! Úgy meglepődtem, hogy mire szólni tudtam volna már a szájában is volt egy nyelet, még így is jól meguszta. Csupán a hangszálai és a nyelve veszett oda, nekem bő 3 percen át belelogatták a fél arcomat! Hess! Hess, rossz emlékek! Nézzük csak mit akar az ifiúr, had kapom el a tekíntetét, lássuk megbírkozik e az elmémmel. Egy, fiatal bolond aki kifizetné a boromat igazán jól jönne.