Társalgás a Világ Közepe fogadóban

[Sneer]

A barbár felnyalábolja az ágyról a leütött szürkecsuklyás kalandozót.Az este jól figyelte meg a férfit a folyosón, mikor az a szobája fele igyekezett.? volt az, akiért küldték.Most már csak észrevétlenül ki kell csempésznie a fogadóból.Elgondlkodva néz az ágyra felugró kis állatkájára. Egy kulcs elhozatalában számíthatott az ugróegerére, de egy ájult ember kicsempészésében másra lesz szüksége. Ideje szerezni egy utazóládádt.Az ajtóhoz lép, hallgatózik. A folyosón most nagy a forgalom, egyenl?re nem tud ki menni.Marad a várakozás

[Dharran Liedor]

- A testverek dolgaiba nem szolok bele. - mosolyog tovabb a ferfira, majd visszasetal es leul az agy szelere. - Amugy sem osztotta meg velem ezt a kis informaciot, es megtanultam mar, hogy ilyenekbe ne ussem bele a pici orrocskamat. Viszont lenne egy keresem. Kene nekem egy kb. 2m magas tukor. Torozonnal beszereztem egyet, de nem tudtam volna megmagyarazni, miert akarom mindenaron magammal hozni, ugye megerted. - majd hiretelen gyermekien elvigyorodik. - Azt tudom, hogy kedves novered minden bubajtol megved, de mi van, ha magadtol leszel szerelmes?

[Darun]

A hosszúkardos fickó, akit mellesleg Droadran Kre-ithall-nak hívtak, látszólag unottan iszogatta az el?tte lév? sört. Valójában nagyon is éber volt. Senki sem vette észre, hogy felmérte a fogadót. Legalább is ? azt hitte. Nem tévedett nagyod, de a Fekete Lovagot még az ? ?si hatalma sem tudta becsapni. Most is éberen figyelte az alakváltó fejvadászt. Tudta, hogy a vámpírlányra pályázik, és azt is tudta, hogy a nekromanta közbe fog lépni. De egyenl?re nem akart beavatkozni, hisz könnyen ártatlanokat is bajbasodorhat egy hirtelen akció.

[The Eternal Crow Hero]

Lady Archan tért be a fogadóban, már régen jött be ide mert sok dolga akadt az elmúlt napokban de megérte. Valami olyat alakotott ami biztosítja Ronin és fogadója biztonságát, majdnem örökké. A több napos mágikus rítús elégé kifárasztotta, de most már biztos hogy aki gonosz szándékkal érkezik, vagy a kocsmában mágiát akar használni ami bájolás vagy necrográf formájú az mind csúfosan pórúl jár. Bár az epicentrúm az ? tornya, és nem minden hol hat úgyanolyan er?sséggel ett?l még az épületek biztonságban vannak.

[Darun]

Az "alak" csak mosolygott magában, ahogy szemrevételezte a mágikus védm? részleteit. Egyre kevésbé szerette a hetedkori mágiahasznállókat, az ? szemében csupán kontárok voltak. Az ? idejében még tudták, hogy hogyan kell a mágiát alkalmazni. Ráadásul még kicsit örült is magában, hiszen az ? hatalmát a védelem nem korlátozta, csupán áldozataiét, akik így könny? prédái lesznek már...

:twisted: :twisted: :twisted: :twisted: :twisted: :twisted:

(Darun)

[Darun]

A változás olyan hírtelen állt be, hogy a Vadász el?ször meg sem érezte. Aztán belépett az ivóba a vámírlány. Black Knight tudta, hogy most jött el a pillanat, de remélte, hogy nem kell közbeavatkoznia. A Vadász hirtelen kirúgta magaalól a széket, aztán a lány felé vetette magát. A nekromanta, aki a lejáró mellett ült, felpattant és a Vadász elé vetette magát. A Vadász kezében hírtelen acél villant, és lesújtott, a varázsló bal kézzel hárította a csapást, és felhasadt a köpenye a penge nyomán, de megakadt az alkarra szorított kard lapján. Kipörgette a lábnyi pengét, aztán a Vadász felé szúrt. A vámpírlány megdermedt a meglepetést?l, a Vadász félresöpörte a varázsló pengéjét, és a lányra nézett.

-Eljött az id?! -mondta, de miel?tt lesújthatott volna, a varázsló azonban egy félköríves vágással elválasztotta a Vadász csuklóját a karjától. A Vadász felmordult és a nekromanta felé fordult, miközben lassan elkezdett átalakulni. Mire szembe fordult vele, már valódi alakjában állt a fogadó közepén. Kinyitotta a száját, és arra készült, hogy szavával sújtson le az akadékoskodóra, mikor Black Knight felállt, és a Vadászra mutatott és menydörg? hangján mormolni kezdett...

...a nekromanta lassan meghúzta a szíjjat a batyúján, aztána fogadóshoz lépett. Egyenlítette a szálát, és örült, hogy senki nem emlékszik a történtekre. Kilépett az útra, köpenyébe túlvilági szél kapott...

[Cz]

Egy fordulatrúgással leteriti az egyik aquirt mig a másik hatalomszóval próbálkozik.Vérében azonnal müködésbe lép a védelem,hiszen tisztavérü maga is.Szinte hang nélkül érkezik a földre a rúgás befejeztével majd megmaradt ellenfeléhez fordul.Mélyen a szemébe nézne, ha lenne neki, de mivel szem nélküli ezért nem teszi.

- Választhatsz - emeli fel ökleit a remegő lény felé - ispotály vagy temető - öklein tisztán kivehetőek a Toroni szimbólumokkal ékesitett felirat-tetoválások melyeket volt klánjának boszorkánymestere készitett neki.

Az aquir tanácstalanul remeg a barlang falánál, körbepillantva a holttesteken nem tudja mitévő legyen.Évszázadokig senki nem merte háborgatni őket,hiszen hatalmuk és politikai kapcsolataik hathatós védelmet nyújtottak bárki ellen.MOst pedig ez az egy ember egyedül végez velük,mindenféle ok nélkül.Egyetlen esélye van,hiszen hatalma jelentősen megcsappant,fizikálisan pedig nem tud ártani a jövevénynek.Koncentrál majd alakja lassan elkezd átalakulni.Az eddigi kemény bőr lassan simává/puhává válik.Pár másodperc leforgása alatt jól kivehetően emberi formához kezd hasonlitani.Bár arca még mindig visszataszitó s hosszú haja is természetellenesen illeszkedijk az összképbe a támadó mégis,mintha egy angyalt látna,elkerekedett szemekkel térdel le ,s kezeit maga elé nyújtva szólal meg:

-Istenem,tudtam,hogy mégis itt jársz közöttünk.Tudtam!A király él,Jimmy visszatért!

[Dharran Liedor]

hehehe

hahahaha.... végre sikerült abba hagyni a röhögést, de jó lett, gratula... lábad elé vonulok

amugy szomoruan konstatálom, hogy ezen az oldalon mindenféle online "játékszerűség" meghal... nem baj, marad az rpg....

de ez akkor is tetszett!

[Cz]

Ez volt a célom, hogy valaki felfigyeljen arra, hogy itt online mese volt.Ez főleg Sneernek meg Crownak szól!!!

[The Eternal Crow Hero]

"Aztán megremeg a kép az alak elmosodik a sérült aquir már nem birta fentartani az álcáját"

A férfi verejtékben úszva ébredt, minden este úgyanaz az álom mióta megérkezett ebbe a fogadóba amit a Világ Közepe fogadónak hívtak. Fekete haja csöpögött az izzadságtól, erős testalkatát meghazúdtólva remegő kézzel nyúlt a pohár után, barna szemei megakadtak a lanton amire a hold fénye vetült, csodás ragyogást kölcsönözve neki. Mintha nem is e földön járna, mintha egy angyal lenne. Rátekintett remegő kezeire, ki hinné hogy még nincs harminc. A sápadt holdfénynél beletekintett a tükörbe, az arc ami visszanézett rá mintha nem is a sajátja volna, mintha csak játszanának vele, pedig neki véresen komoly volt ez a világ, hisz itt éli az életét vagy itt leli halálát, nem dobhatja félre hogy egy másikat vegyen elő. Akikkel eddig találkozott és meghallgatta annak csak mese volt pedig ő találkozott azokkal a mágikus lényekkel, azokkal a hatalmas varázslokkal, azokkal a rettenthetetlen harcosokkal akiket KALANDOZÓKnak neveztek vagy el sem hitték hogy léteznek. Pedig Õ is egy volt közüllük és nem is akárki, mert még élt, pedig sokan a társai közül már rég halottak voltak, Õ a kobzos, a vándor dalnok, a lantos, az igric de hogy mi volt az igazi neve már talán Õ sem emlékezett rá.

[The Eternal Crow Hero]

Off: Cz és Dharran Liedon az előző kis monológot nektek írtam!

On: Hajnalodik a Fogadóban ébredeznek az emberek, a szolgák a napi feledataik ellátására indulnak, ki a konyhába, ki az állatokhoz, ki pedik az épületekhez és persze ne feledjük el azokat sem aki épp most mehetnek pihenni hiszen ők őrízték a vendégek és társaik álmát.

[Dharran Liedor]

A két vetélkedő ijászt tegnap este láthatták az éberen álmodók távozni...

A nap sugarai már rég felkelltek, mikor a kobzos lány felkellt. Gondolta meglepi az ebédhez készülődő háznépet. Felöltözködött és leindult az "ebédlőbe". Lassan sétált le a lépcsőn hagyva, hogy megjelenésének hatása kibontakozzon. Hosszú, fehér vállpántos ruhája tökéletesen követte a vonalait. A selyem öltözet, mint valami lágy szellő fonta körbe a lány alakját. A csipőjén keresztbe kötött vékony ezüstfüzéren kivül egyetlen ékszere, a hajában lévő másik hajszálvékony ezüstfüzér. Fekete hosszu haja lágyan ringott jobbra-balra, cirógatva ezzel a combaját. Smink nélküli arcának természetessége, minta festett alkotás lenne. Kezében tartva lantját, végül leért a lépcsőn. Majd Offsproing felé vette az útját.

[Cz]

Fáradtan ébred,mintha le sem feküdt volna.A lázálmok melyek az elmúlt hónapokban egyre süsüsödtek egyre élethübbek lettek.Fázik.A nap már magasan jár és ontja melegét, lenn az udvaron a szolgálók csak lenge öltözetben mozgolódnak de ő vacog.Magára teriti köpenyét majd a tükörhöz lép.Bedagadt szemek,csapzott haj,borosta.CSak árnyéka régi önmagának.Mosolyt erőltet magára de érzi, ez még egy vak koldust sem tudna megtéveszteni.Mély levegőt vesz,az ablakhoz lép és kinyitja.Behunyja szemeit és hagyja, hogy a meleg szellő körbefonja,majd kinéz a távolba.Az ég tiszta , látja a messzeségben elhúzódó hegyeket amiken jómaga is átkelt.Elmosolyodik mikor eszébe jut, hogy hány bosszús férj,vőlegény vagy udvarló átkozza ott a hegyeken túl.Köpenyét az ágyra dobja, a kis szekrényhez lép melyen egy kis tálban viz van mosakodáshoz.Pár perc múlva szalonképesen áll a tükör előtt.Valami belemar a gyomrába.Nem csodálkozik, hiszen egy napja ne evett semmit.Elindul lefelé a lépcsőn majd köszönti a lent lévőket.Szeme megakad az új vendégen de türtőzteti magát és helyet foglal inkább az egyik asztalnál.

[The Eternal Crow Hero]

A fogadoban jelenleg csak kevés ember és egyébb lény tartozkodik. A karavánokemberei még nem keltek fel az előző éjszakai múlatozást pihenik. Persze vannak olyanok is akik már el is hagyták a karavánpihenő területét de ezek olyan úton haladnak amin érdemes minél előbb túlleni. A kocsmáros unottan áldogáll a söntéspultnál mikor megjelennek a fogadó egyetlen kalandózói, a hölgy és az úr. Kapja magát és kisiet eléjük, bár a hölgy egyböl felé indult.

- Mit hozhatok a kedves vendégemenek reggelire? - kérdezte felvidulva Offspring amint meglátta a lány lantját.

[Dharran Liedor]

(a lány nem kalandozó, hanem Offspring új alkalmazottja)

[The Eternal Crow Hero]

- A szokásost kedves házigazdám. - viccelődött vele a lány.

- Remélem ma is úgyanúgy kiteszel magadért mint azon az estén mikor felfogadtalak. - mosolygott a fogadós.

- Csalódott már valaha bennem, netán valaki rossz híremet költi itt? - komolyodott meg arcának vonásai a lánynak.

- Ó dehogy - vágta rá gyorsan kicsit megilletődve Offspring.

[Darun]

Hangos kaffogás hallatszott az udvaron, ahogy az ork hegyivadász leurott worgjáról. Megsímogatta a fejét, aztán intett neki. A worg, mint ha tudná mi a dolga, körbeszaglászott, aztán a fogadó mellé telepedett az árnyékba. Az ork fújt egyet, aztán belépett a fogadóba. Megreccsent a padló, ahogy mázsás súlya a deszkákra nehezedett. Minden tekintet reá irányult, az ork, talán mert nem szerette a feltűnést, zavartan körülnézett. Beleszagolt a levegőbe, próbállta kiszűrni a konyha és illatosító szagából az emberekét. Meglepődött mennyi ragadozó van a fogadóba. Mivel még új volt errefelé, nem akart balhét, nem mintha egyébként kevert volna, de megjelenése álltalába elegendő indokot jelentett a vérontáshoz. Hát még sem tódított a délvidéki csuhás, mikor a figyelmébe ajánlotta a fogadót. Bár nem ismert senkit, tudta, hogy társakra lelt. Csak reménykedni tudott benne, hogy az éjelf kardforgató is idevetődik, hiszen amikor megmentette a nyamvadt délvidékit, őt is meghívta ide. Azt mondta, ő állja a számlát, nem mintha nem lett volna rá elég pénze. És most, jobban belegondolva, talán még a segítségére is lehetnek, hisz mindegyik vendégen látszott, hogy tapasztalt kalandozók. Csak most vette észre a mellette ülő vágottszeműt, aki egész eddíg őt vizslatta. Követte a tekintetét, és önkéntelenül fújt egyet. Leakasztotta a hátáról a csatabárdot és a bejárat mellé állította. Aztán, miután látta hogy az északi már nem foglalkozok vele, a pultfelé vette az irányt.

-Üdvözlöm a fogadóban! Mivel szolgállhatok? -kérdezte a fogadós.

-Egy üveg toroni pálinkát kérek. És szeretnék szállást is kivenni. Néhány napra. -a fogadós elővarázsolt a pult alól egy üveget, megy egy kulcsot és az ork kezébe nyomta.

-Köszönöm! -biccentett a hegyivadász és miközben jót húzott az üvegből, körülnézett, hogy kivel kezdje...

[Dharran Liedor]

A lány a maga természetes bájával már rabul ejtette a fogadó csekélyke létszámú vendégeit, de most, hogy a sarokban ülve halkan pengetni kezdte lantját nem volt férfi aki ne pillantott volna felé. A halk lágy dallam finoman cserkészte be a terem zugait, sarkait, lassan megtöltve az egész helységet. A kellemes dal tökéletes háttérként idomult az ébredni vágyó, fáradt vándorok iszogatásához. Nem volt se túl hangos, se túl halk...

[Cz]

Kizökkentette szürke egyhangúságából a lány éneke.Rég hallotta már azt a dalt amit énekelt,jómaga sem mostanában adta elő ezt közönségnek.A bukott férfi ki oly sokszor elbukott már élete folyamán, és akiről a dal szól túlságosan is emlékeztette valakire, ezért nem énekelte szívesen.Most mégis örült neki, hogy hallja, vagyis inkább az előadónak.Az asztaltól ahol ült pont rálátott a sarokra így nyomon követte a lány arcának rezdüléseit, ahogy egyre jobban beleéli magát az előadásba.Lassan behunyta szemeit és koncenttrálni kezdett.Egy egyszerű ám annál hatásosabb mágiát hozott létre mely megeleveníti a hangokat, dallamokat.A lányt lassacskán körbeölelte a szivárvány minden színében pompázó aura és a dal ütemére és hangulatára az is változni kezdett.Offspring csak mosolyogva szemlélte a dolgot hiszen nem először látott ilyet ám a vendégek, kik először szálltak meg a fogadóban tátott szájjal figyelték a lány csodálatos játékát.Ám mire a dalnak vége lett, már csak a lányt találták a sarokban, a férfi aki az imént még z asztalnál ült behunyt szemmel már sehol sem volt.Csak az okosabbja vehette észre, hogy a kétszárnyu bejárati ajtó éppen becsukódott.

[Darun]

Az ork, mihelyst meghallotta a dalt, rögvest leült egy szabad asztalhoz. Örömmel hallgatta végig az előadást, hiszen maga is értett valamit a zenéhez. És bár az eredeti ork izléstől messze állt az ifjabb népek művészisége, az ork még is meghatottan nézett az ifjú embernőre. Talán ő volt az egyetlen, aki kiszúrta a szemközt meghúzódó bárdot, akit valószínűleg mélyen megérintett a dal. Az előadás végeztével az ork felállt, odabattyogott a lány asztalához, aztán kissé fura, de tiszta közös nyelven megszólalt:

-Igazán lenyűgözött az iménti előadása hölgyem, engedje meg, hogy meghívjam egy italra, ha nem sértem társaságommal! -mondta, miközben kérdőn a lányra nézett.

[Dharran Liedor]

A lány maga mellé helyezte a lantot és tekintetét az orkra emelte.

- Köszönöm a bókot. Üljön csak le. - mondta olyan mosoly kiséretében, hogy még az orknak is nagyobb levegőt kellett vennie. - És megtudhatom a nevét, uram?

Közben a dal végén egy szellemüzenet reppent a távozó férfi után.

*Ügyes trükk volt, de van még mit tanulni.*

[Darun]

-Oh, elnézés! -jött zavarba kissé az ork énekmondó- Pokolsikoly Grom vagyok! Elnézést, hogy így a közepébe vágok, de ön mennyire ismeri a vendégeket? -kérdezte, miközben helyet foglalt, aztán töltött a nő poharába az asztalon lévő kancsóból, melyet épp az imént hozott ki az egyik cseléd.

-Remélem nem zavarja!? -mosolygott az ork torz ábrázattal, majd meghúzta a kezében tartott üveget.

[The Eternal Crow Hero]

Ekkor kinyilt az ajtó, egy férfi állt ott. Rövid barna haja csak a feje tetején volt a többi helyen körbe lángtetoválások díszítették a fejét az arca kivételével. Bordó selyeminget és fekete bőrnadrágot viselt az ing fölött bordó bőrkabátot viselt amit fekete lángnyelvek díszítettek, nyakában fúrcsa nyakéket visel amiből füst szált fel. Oldalán rövidkardot viselt, látszólag csak ennyi fegyverrel védte magát a gonosztevőktől. A férfi belépett a fogadóba és a kocsmároshoz indult. Lassan haladt és közben a vendégeket mustrálta.

- Üdv - intet a fogadósnak.

- Köszöntelek utazó, ételt, italt esetleg szobát parancsolsz? - mosolygott Ronin. Az idegen felemelte a tekintetét és a pult fölött olvasható szövegre nézett. Majd félmosollyal az arcán így szólt.

- Munkát keresek. -és az asztalra tett egy aranypénzt.

[Taxen]

-Szerencséd van utazo. Van tobb munkam is neked, es munka hirdetesek is akadnak. Sok informacioval is szolgalhatok-majd kozelebb helyezte a fejet az utazohoz- a reszegek sokmindent elkotyognak.

-Kalandot keresnek, nem itteni munkat.

-Ebben is segithetek. Tobbfele kuldetes akad mostnaban. A gonosznak mindenhol vannak szolgai. -mikozben egy kisse csalodott bolintassal nyugtazta az elozo mondatat az utazonak.

-Nem itt szeretnem megbeszelni. Nincsen egy zartabb hely a parbeszedunkhoz? - kerdezte nyugodt hangon az utazo.

-Azonnal.- Ezzel elment Ronin, de nemsokara megint lehetett a hangjat hallani.

-Napsugár!hallatszott a kialtas.-Gyere, helyetesits egy kicsit!

A lányma jo hangulatban lehetett, mert vidáman ravagott egy gyors "Igen"-t.

A tobbire az utazo mar nem is figyelt, a hatso szobak fele vette az iranyt. mindig ott szoktak megbeszelni a titkos dolgokat.

[The Eternal Crow Hero]

Mikor mindketten bevonultak a fogadó társalkodó szobájába. Az idegen szólalt meg előszőr.

- A nevem Thrachnon Regnar. Bár úgy tűnik most vagyok itt előszőr ez nem fedi a valót.- majd rámosolygott Roninra, aki kérdőn felvonta a szemöldökét.

- Már jártam itt mikor ezen a helyen még goblinok és szedett vedett törzsek éltek, sőt még veled is találkoztam Ronin mikor még Torozon tavernájában dolgoztál.

Ronin elgondolkozott a hallotakon és a fickó arcát próbálta meg felfedni emlékei között de hiába.

Regnar erre elmosolyodott.

- Csak az első hónap van ingyen, minden elsőnek idetévedő utazónak, de csakis a reklám miatt.

Ronim rájött eddig csak a fickó beszélt és ő még meg se nyikkant és a munka amiről hallot és ajánlani akart ennek a fúrcsa idegennek, hírtelen mintha elillant volna a fejéből.

- Igazából keresek valakit - folytatta Regnar - egy emberet aki hozzám hasonló és mégis más.

Ezzel a lendülettel szétgombolta ingét hogy Ronin láthassa az odaégetett kobraszimbólumot.

-