Társalgás a Világ Közepe fogadóban

[tanacsado]

Az incognot viselo alak nem tetszett a bolcsnek. Nem szerette a gonosz alakokat, meg azokat sem nagyon, akik megzavartak munkaja kozben. Az incgnot viselo a szemeben egy Toronikent mutatkozott meg a szemei elott. Fekete szinu auraja zavarta a kepet, de legalabb tudta, hogy ki lehet az, tenyleg gonosz-e, vagy csak annak mutatkozik.

Elneztre meg a szeme elott megjelent kepet, de utana elhesegette ezt a szemei elol. Most nem hadakozni jott, es nem is azert, hogy belekosson az emberekbe. Utonon volt. De tetszett neki a hely. Lehet, hogy ott marad...

Erdekesen megszemlelte a belepo velemenye szerinti lovagot is...

[Taxen]

Az ember harcos felfigyelt a harom alakra, akik semmi aron nem akartak bekenhagyni a bolcs embert. Bocsanatot kert a holgytol, felallt, kardja markolatara tette kezet, majd elindult a 3 alak fele.

-Hagyja beken az embert. Mit tett az maganak, hogy ezt csinaljatok vele?-kerdezte.

-Maga! Maga meg kifizeti az osszes karat az "oreg"-nek! Mindent ki fog majd fizetni, amit megevett elole. Az neki meg kelett volna-mondta, majd rakacsintott az elobb emlitett szemelyre.

[Vándor]

Egy igen megtermett fekete mellvértbe burkolt "hidegarcú" lépett a fogadóba. Az ajtóból még visszanézett a lovászra, nem szerette a fontoskodó kölyököket. Ha tényleg olyan kemény fábol faragták, és ügyes hajnalban a ló is az istállóban lesz. He-he.

Kidüllesztette melkasát, és a karjára dobott incognó mögül ki-ki villant darton hollója. Körbenézett, majd elhúzta a száját mikor meglátta a shadonit, nem szerette őket különösen nem ha sokan voltak. "Domviknak is csak azért van hét arca, hogy jól álcázza a köpönyegforgatását"-gondolta. A pulthoz lépett bor rendelt majd félig a shadonira nézve félhangosan szólt:

Hmmm nos a kupa víz hasonlatos lesz a borotokhoz jó lovag, nem kell majd panasszal élned... khöm

Majd sültet rendelt (sokat ), egy üres asztalhoz lépet kardját a falnak támasztva leült. Biccentett a bölcs gondolkodó felé-talán Krad híve? Töltött a kancsóból.

Kintről egy lóval kinlódó gyerek hangja szűrődott be, ezen megeresztett egy félmosolyt, és nagyot hózott a jófajta predociból.

[tanacsado]

A bolcs felallt, es elment a helyerol az asztal masik odalanal, hogy ne tartsak ott. Segiteni fogja a harcost, ha kell. Ugyis kelett volna neki egy utitars, ki jol tud harcolni. Majd meglatja.

Miutan elment az asztaltol, a fogadonak egy masik sarkaba huzodott, felkeszulve valamire. Az acelfabotjat eloveve, az alak fele mutatott, aki beszelt hozza. Az alak egy nagy utest erezhetett, mivel elesett, es megzuzta a jobb csuklojat. Begyurte maga ala. A bolcs mondott egy gyors bocsanatot a sok dulakodasert, rossz dologert, amit itt csinalni fog, de megfogja tenni, azt, ami szukseges...

[Dragon]

A másik kötekedő fuldokolva elsötétedő arcal vergődött a földön.

A dartonita felált odment féltérdre erszkedve, torkon ragadta a ficsúr, és a székbe ültette, szép álmokat s jót nevetett amaz haláli álmán. A ficsur 1 szegmens leforgása alat kétszer is meghalt, észheztérve döbbententörte a fejét: élek, vagy meghaltam megint.

A lovag a harcoshoz fordult, s biccentett:

Jól ropta a táncot nemde He-he.

[Lord Rufus]

a shadoni úgy látta, neki nem szükséges beleavatkoznia... nem akarta bántani a halál prófétáját, holott az iménti hozzászólásával vérig sértette... nem akart bajba keveredni, nem azért járt errefelé...

csak ennyit mondott magában: "lehet, hogy a borunk nem jó, de kardunk pengéje annál élesebb..."

[The Eternal Crow Hero]

Lady Archan és Regnar leültek egy szabad asztalhoz, és mosolyogva nézték a kis csetepatét. Mikor az öreg és a lovag parádéztak hallkan összesugtak a lánnyal. Szemük tovább vándorolt most a shadonit vizsgálták meg.

- Mit szólnál egy kis szórakozáshoz?- szólalt meg a lány.

- Tudod hogy semmi jónak nem vagyok az elrontója.

Lady archan kicsit koncentrált és egy lant jelent meg a kezében, majd szemeivel a bárd lányra nézett, összemosolyogtak és valami csodálatos dalba kezdtek egy fúrcsa de annál dallamosabb nyelven. Az emberek lassan kezdték érezni a mágia erejét, kötekedök lassan megnyugodtak csak a kalandozókra nem hatott a mágia, de ezt így is akarta a két lány. Kami és Kaszi örömmel vette tudomásul hogy most sincs rájuk nagy szükség pedig már figyelték Ronin jelzését hogy kidobják a különleges bölcset meg a két harcost a vértjükkel meg az egyebeikkel együtt.

[Madovick]

Hyrasson csendben szemlélődött a pulttól. Kis csetepaté. Az utóbbi időben már hidegen hagyja az ilyesmi. Mikor a Lady játszani kezdett, megvillant a szeme. Az a korcs elf nő varázsol... - gondolta magában - Hadd tegye. Még megvárom mi sül ki ebből. Sok furcsa szerzet megfordul erre. De mikor hozza már a pálinkámat az az ostoba kocsmáros??

[Sneer]

Offspring üvegért volt a pincébe.kitölti a Shikkatot, majd kérdőn néz a szürke szemekbe:-Uram egészségére.A vendégem természetesen, hisz először jár nálunk. Lesz még több kör vagy visszavihetem a pincébe az italt.

Mosolyogava nézi a holtsápadtan az ivó irányába tántorgó 2 alakot.3-ik társuk odajön a pulthoz:-Egy almát kérnék.Ronin elkerekedő szemekkel néz Horkan emberére,majd a konyhából kihoz egyet.-2 réz lesz.

A férfi a bölcs új asztalához megy, leteszi az almát majd a Erősre néz, aki int a fejével.A részeg pegazusokat megszégyenítő gyorsasággal távozik a fogadórészből.

[tanacsado]

A bolcs gondolkodo erdekesen figyelte, mig fele jott a harcos. Vagy talan nem is egy igazi harcos volt, csak egy kis bandita? Mikor a ferfi az almat letette az asztalra, elmosolyodott, majd egy kis biccentessel megkoszonte. Eros fele is bicentett egyet. Segitsege nelkul lehetseges, hogy meg mindig a regebbi asztalanal ulne.

Az ujonnan bejott, hidegarcu ember a Hallgatag Urnak viselte a jelet. "O is egy kulonos alak lehet", gondolta magaban. De o is segitett neki. Ezt nem fogja elfelejteni.

[Madovick]

Egyelőre ennyi elég. - Mondja Hyrasson - Azért a minősége lehetne jobb is. Most felmegyek a szobámba és alszom. Nem szeretném ha akárki is megzavarna. - A toroni parancsoláshoz szokott, mély hangjából sugárzika gőg és a megvetés. Ezzel megfordul és felsétál az emeletre.

[Sneer]

Ronin bemegy a kamra leteszi az üveget az egyik polcra. A toroninak a férfi fürdő mellett a második szobát adta ki.A nyugati kapura lehet innen rá látni és az elhaladó országútra.

Int fejével Kaminak.A szuke felelemlkedik a székéről és elindul a fogadóshoz.Offspring megkéri szóljon Sandrának.Elkél a segítség ma délután.

Napsugár a helyi kútból származó vizet tölti a shadoni lovagnak szánt fakupába. Kiteszi elé a pultra.Jó uram mi szél hozta felénk?Megszáll nálunk?

Regnar figyeli a két szépséget és teljesen rá hangolódik a zenéjükre.Védműveit a dalba ágyazott mágia természetesen nem tudja legyűrni.Kíváncsian várja milyen munkával rukkol elő a nő.

A lépcsőn a barbár lépdel lefele, vállán elmaradhatatlan utitársa, az ugróegér.Hátizsákja és a nála lévő fegyver arzenálból kitűnik távozni készül és veszélyes útra számít.A pult fele tart.

[Sneer]

Kaszi no Hida oda sétál az orkhoz.Szét nyitott tenyérrel jelzi békés szándékait:-A fegyverét nyugodtan vegye magához, de ha gondolja ott maradhat az ajtóban is .Mi vigyázunk rá.

Eközben a fogadó tulajdonosa azon töprengett vajon egy famor látogatta meg, vagy pietor a toroni?Ezek után a lovaghoz és Napsugárhoz lép.Meg kell tudnia van e kapcsolat a tyronnai gróf és a lovag között

[Lord Rufus]

- A vizet köszönöm, szélnek a délnyugati szél hozott... vagy a Shadoni út, ha joban tetszik... és igen... azt hiszem, megalszom, ha mást nem, hát ma éjjelre...

ezzel várta a választ, amiből ki kellene derülnie a szoba árának (nem mintha gondot jelentene kifizetni számára)... a pajzsait, melyeket önmaga emelt elméje köré, csak éppen körbenyalogatták a dalba ágyazott mágia hullámai, mint békés tenger a sziklát... az ének gyönyörű volt, bár idegen volt mindattól, amit eddig megszokhatott

[Darun]

Az ork énekmondó megállt a szoba közepén, aztán ledobállta a felszerelését. Csak a kedvenc harci dob maradt nála. Lassan, ütemessen verte, a ősi tánc, melyet járt, először nem keltett volna feltűnést, hiszen csak körbe ugrált, és lassan átadta magát a dal élvezetének. Már rég az ősi sámántudatban járt, mikor teste utolsót rándult, és eszméletlenül a földre rogyott.

Grom lassan, fáradtan vonszolta magát le a lépcsőn. Kifárasztotta az ősökkel való beszélgetés. Szemében sem égett már az a régi, démonoknak tulajdonított láng. Szétnézett, felmérte a jelenlévőket, aztán egy üres asztalhoz baktatott.

[Vándor]

A dartonita miután elintézte az okvetlenkedőket egy biccentést küldött a kidobók felé majd az asztaláról megemelve a kupát, és kardját, s az imént megvédett bölcshöz sétált.

-Veszélyes időket élünk, a halál tudja mit tartogat az eljövő perc. Bort?

Közben megszólalt a lant, s hangjától a hátán is felált a szőr. Mágia. Arca egy pillanatra mintha sötétebbé vált volna majd nem törődve a ricsajjal az öreg mellett helyet foglalt.

-Remélem nem sértem meg ha csatlakozom.

[Darun]

Az ork üres szemmel meredt a szukéra. Csak pillanatok múlva jutott el hozzá a kérdés.

-Nem fontos! -intett neki, és remélte, hogy szavai nem ürességet sugároznak, de ő már hiába reménykedett. A szuke persze már sokat tapasztalt ember volt, így nem értette félre az orkot, aki eme gesztusával legmélyebb bizalmát fejezte ki a fogadóval szemben, hiszen fegyvereit rájuk bízta. A fogadós is tapasztalt lehetett már ork ügyekben, hiszen mire ismét tagolt gondolatok szükettek az énekmondó fejében, már egy nagy korsó karcos ork pálinka várta. Már arra sem volt ereje, hogy hálás pillantást vessen a megmentőjére, azonnal felkapta a kupát, és inni kezdett. Talán még egy barbár is lefordult volna, a negyedétől, talán egy törpe birokra kelt volna vele, de ő most magával kűzdött. És nyert. A pálinka mint a forró láva úgy égette a torkát, legszívesebben feltépte volna a tokát fájdalmában, de ekkor az érzékei ismét kiélesedtek, csak a látása vált zavarossá. Biztos így volt, hiszen az a barbár, az ugróegérrel a vállán nem lehet más mint... de ez lehetetlen. Hiszen miután legyőzték a sivatag szellemét, ő dél felé ment. Vagy mégsem? Ekkor kellemes, lágy muzsika rántotta vissza a valóságba. Érezte, hogy a zenéjük mágiától terhes, azt is tudta, hogy csupán békét akarnak, és furcs mód -bár nem ez volt a közvetlen céljuk- az ork végre ismét önmaga volt. Hálásan nézett a két nőre -még ha az egyikük hegyesfülü is volt- ezt nem fogja elfelejteni! Bár népe utálta a "fűzabálókat", és a mesterei is ezt tanították neki, egy ősi eset kapcsán örökre megtanulta tisztelni Urria gyermekeit.

[Darun]

A köpenyes alak megállt a bejárat előtt, hogy kifújja magát kissé. Egy elf nyugalmával mérte végig az ajtót, aztán egy végtelen lassú mozdulattal megérintette botjával az ajtószárnyat, mely egy hang nélkül tárult ki. Senki nem figyelt a jövevényre, hiszen az elmúlt percek eseményei még mindíg a hatásuk alatt tartották az ittlévőket. Belépő idős ember lehetett, ezt sugallta, hogy a botra inkább támaszkodott, és a tartása sem volt már az a szállegyenes, mint azelőtt. Lassan a pulthoz sétált, szemügyre vette a jelenlévőket, majd leült. Incognója ujjából asszisz aranydukát került elő, melyet a fogadós elé tolt. Keze egy pillanatra megremegett.

-Némi ennivalót kérnék, meg valami félreeső szállást, ha lehet. -csendült a karcos hang Ronin fejében.

[Vándor]

*az ajtó halk nyikordulással nyilik ki, egy magas, macskamozgású lány alakját follya körbe a kinti napfény, ami mint éles penge mar a benti félhomályba. A lány elmosolyodik szemtelenül, acélszürke, mégis szinte folyékonynak tetszö tekintetét körbehordozza, majd lassan, harmonikus mozgással indul meg a söntéshez, egyelöre szót nem ejtve ki ajkain. Csak szeme sarkából figyeli a többieket, s hogy milyen hatást vált ki belölük, ez ugyanis tapasztalata szerint igen változatos szokott lenni... némelyek utánatekintenek... a magukat kevésbé türtöztetni tudó férfiak, néha még nök is.. sokan azonban, az erkölcsesebbek, vagy legalábbis akik ezt állitják magukról, botránkozva nézik járását, és feszülö fekete nadrágját... de ök is ugyanugy nézik..

Szája sarkában egy izom cinkos árnyékot ad mosolyának, ahogy erre gondol, majd a söntéshez érve megfordul, mélyen zengö hangon szóll meg*

Szép napot mindenkinek!

*majd a kocsmároshoz szol, kicsit halkabban intézi hozzá a következö szavakat*

Egy kupa vörösbort, a legjobból.

[The Eternal Crow Hero]

- Ahogy a kisasszony parancsolja - mosolygott szokásához híven Ronin.

Majd kurtán egy másik hölgy felé pillantot, és kérdőn felvonta szemöldökét. Lady Archan megvonta vállát, a kapu mostanába nem működik rendesen mer hol úgy vágodik ki mintha egy útszéli kiskocsma ajtaja lenne ahová egy barbár benézett, vagy allig ad hangot ki magából és vánszorogva nyillik, hiszen ez az ajtó egy különleges ajtó volt hiszen olyan nehéz volt hogy 3 megtermett iparosnak és egy kharei szerkezetnek köszönhetően került a helyére de még így is nehéz volt mozgatni .Egy ork a legerössebbek közül kell ahhoz, hogy megmozdítsa, ezért is került rá az a mágia ami a varázsszó kiejtésekor aktíválódik, ez a varázsszó pedig hogy: "Nyílj ki". A félelf lány felállt az asztalától és elindult az ajtó felé de mégsem oda ment. Rogan érdeklődve nézte az új jövevényt szemei majd kiestek a helyéről aztán zavartan körbepillantot és csak egypár szempárt látott aki nem a nőt nézték. Hát ez is felért egy kisseb mágiával.

[@huszár]

Ekkor végre megpillantotta magaelött az épületegyüttest, melyből vidám énekszó hangzott ki a hűvös alkonyba.Most jutott túl a sokadik holtpontján a fáradságtól, és egy amolyan félig melankólikus, félig ájult állapotba került.Tudta, hogy a fogadó már nincs messze.Sőt nagyon is közel volt.Oda ért az ajtóhoz, mely éppen csukódott befelé.Már rég túljutoott azon az állapoton, mikor még akár el is gondolkodott volna egy ilyen apróságon.Megráztamagát, majd belépett.

A bentlévő kellemes meleg pillanatok alatt átjárta a testét, mely elgyörtebbnek látszott, mint két hét utazás ibara végtelenje után.

Alig páran vehették észre a bentlévők közül, és ez igy volt rendjén, nem csak azért mert erre tanították, hanem mert az elötte belépőn neki is megakadt a szeme.A tökélets ívek, amcska mozgás.Aztán konstatálta, hogy arra sincs ereje, hogy végig nézze a helységben levőket.Egy elcsigázott mozdulattal mélyebre húzta arcán a csuklyát.Öltözéke megviselt és egyszerű volt nagy szürke köpeny, akkora, hogy az ember akár könnyedén bele is takarózhat, földbarna posztó nadrág, elnyűtt gyalogos csizma, és egy koszos ujjas.(remélem jót írok, én itt a hosszújjú pólószerűségre gondolok, vagyis annak ynevi megfelelőjére)

már majdhogynem támolygott, de azért sikerült odatalálnia a söntéshez.Ott várt egy darabig, míg mindenkit, ki elötte van ki nem szolgálják.

Elővett egy ezüst pénzt, és azt forgatt az ujjai közt.

Ekkor unta meg, hogy egyre többen kezdik el vizslatni és nem csak kivülről, hanem...igen...ebben immár biztos volt a szellemi pajzsát nézegetik, és abban is, hogy nem csak egy személy teszi ezt a helységből.

Legelsőnek -ezt nem hiszem el- a az egyik daloló hölgyet sikerült beazonosítania, mint vizsgálót.Egyetlen pillantással azt is megállapított, hogy félelf.Hogy ne tette volna, mikor maga is az.

Egy hirtelen mozdulattal levette fejéről a csuklyáját, és ekkor ki derült róla is elég sok minden, amit eddig titkolt.

Hosszú, egyenes szálú, vállalá érő, ezüst színű haja volt.A mozdulat következtében előtűntek hegyes, de szoktlan fülei, egyanis láthatóan kissebbek voltak, mint fajtársai, és egy kixcsi hátrafelé is álltak.Ellenben a szemét már csak a pultos lány láthatta, akin meg látszott, hogy hozzászokva ennyire idegenekkel, úgyhogy leis dermedt egy pillanatra.

Ronin kisegítette alkalmazottját -Napsugarat-, és oda fordult a különös jövevényhez.Ekkor értette meg, mi is olyan különleges azokban a szemekben.Teljesen olyanokvoltak, mint kohóban az olvadt arany.

[Cz]

A lova jól birta a strapát.Már vagy 2 órája vágtattak a nehéz terepen, keresztül dombokon és erdőkön.Remélte, elég messze kerül a fogadótól, hogy ne okozzon galibát Roninnak igaz ha nem igy lenne az sem igazán érdekelte volna.Lelkiismerete megedződött az évek során és tudta, hogy ilyen gyengeséget nem engedhet meg magának.Már látta az erdőt, magad tölgyfái messze kiemelkedtek az egyhangú sik terepből.Nem volt nagy, puszta szemmel is lehetett látni széleit.Mikor a határához ért, lelassitot, leszállt lováról majd elindult befelé.Már régen járt erre, kissé félt hogy elfelejtette már az utat.Aztán feltünt a kis faház, kéményéből most is vékony füstcsik kigyózott az ég felé, ablakai mint mindig most is bespalettázva.Elmosolyodott, hiszen a házigazdát most is itthon találta.Lovát az egyik fához kötötte majd lassan elindult a házikó felé.Ismerős morgás kezdett egyre közeledni hozzá,majd az egyik farakás mögül egy fél méter magas, vicsorgó agyarú korom fekete kutya lépett elő.Lassan közelitette meg a betolakodót, aki tudta, hogy elővigyázatlansága könnyen az életébe kerülhet.

Nyughass !- dördült egy mély ölbös hang a bejárat felől, mire a kutya farkát behúzva gazdája mellé kuporodott, aki kivillantva hiányos és felettébb sárga fogsorát üdvözölte régi barátját.

Mi járatvab barátom?Csak nem megint valami bajba keveredtél?Persze, mi más is történhetett volna, hiszen csak akkor látogatsz meg ha búvóhelyre van szükséged.

Tudod ,hogy ez nem igaz Rendell.Csupán elfoglalt voltam az utóbbi időben.No meg a kutyád sem nagyon szereti a vendégeket nemigaz?

Az estét már mindketten a kicsiny kandalló előtt töltötték, hol jóizüen pöfékelvén a pipadohányt, a kobzos elmesélte legutóbbi hóditását.

[Dharran Liedor]

A mágikus dal végeztével a Lady távozni készült, igy a lány is ritmust váltott. A pult mögül előkerült egy fuvola és az újabb "pergősebb" dal mellett finom mozgású táncba kezdett. Körbejárva igy a termet. Megfigyelve ezáltal az újabb jövevényeket.

A tánc végeztével Roninhoz sétált.

- Üzensz valamit a testvérednek? - sutottogta a fülébe olyan halkan, hogy a férfi is alig hallotta.

Majd a szobájába távozott, ahol már várta az embermagas tükör...

(már most figylemeztetek minden kedves karaktert, hogy erre az oldalára senki sem jön rá a kalandozok közül!)

[Dragon]

A dartonita miután pár szót váltott az öreggel, és megette a kirendelt sültet felált majd a pult felé indult. Már meg se döbbent mikor a csuhás csukjája alól kivillantak az elf vonások. A vonzó nő látványa kicsit sem rendítette meg, már régen házasságot kötött a halállal, és hűséges típus volt. Persze a vér az más dolog-mert a vére az bizonyosan finom lehetett. A pulthoz lépett, és erszényéből 2 ezüstöt tett a pultra:

-Takaros, és kényelmes szobára lenne szükségem, pár napra.-mondta

Ja, és ügyes a lovászuk, megérdemili a dícséretet-és kezével egy félbetört ezüstöt csúsztatott a fogadósnak-aztán vigyázzanak Darton kedvenc hátasára.

Ekkor megfordult, és megpillantotta az elf szemeit, bennük mások és saját halála járta a táncát. Az elf pengeélen szeret táncolni-az pedig vértől iszamos. A pultról elemelte a kulcsot, és pihenni indult.

FELH

[@huszár]

-Csak egy viszintes fekvőhelyet kérnek pár éjszakára - mondta az ezüsthajú, a várakozó fogadósnak - megfizetem.A többit meg majd azután, hogy kialudtam magamat-.

És letette a söntés pultra az ezüstpénzt, amit eddig az ujjai közt forgatott.