Dream

Esti homály

Tombol a Hold az ég tükrön

Halványan sikongatnak a

Csillagok és kérdik,

Hol vagyok

A szeretet meghal

A szeretett nagy és végtelen,

A gyűlölet hatalmas és iszonyú.

A magány, fájó, félelmetes.

Minden érzésegyvelege, vérző Én a szívben.

A szeretett eltölti melegséggel,

A gyűlölet éles késsel,

A magány, félő szenvedélyjel.

A társaságba is lehet magány,

A folyóban is folyhat vér,

Sárba is tapadhat vér,

A barátság is mese szél,

Ha nincs kinek elmeséld,

Meghal a mese, elvetél.

A szeretet meghal

A szeretett nagy és végtelen,

A gyűlölet hatalmas és iszonyú.

A magány, fájó, félelmetes.

Minden érzésegyvelege, vérző Én a szívben.

A szeretett eltölti melegséggel,

A gyűlölet éles késsel,

A magány, félő szenvedélyjel.

A társaságba is lehet magány,

A folyóban is folyhat vér,

Sárba is tapadhat vér,

A barátság is mese szél,

Ha nincs kinek elmeséld,

Meghal a mese, elvetél.

Csönd van

Esti homály

Tombol a Hold az ég tükrön

Halványan sikongatnak a

Csillagok és kérdik,

Hol vagyok

November

Hűvös szél fúj ruhám alá,

Ahogy sétálok rugdosva a lehullt, sárga leveleket.

Később sírva rohanok az avarba,

Hogy keressem a rút varjakat a mezőről.

Megint itt a tél, ismét eljött a november és

Nem sokára a hóember.

Taposva a napokat, durván megrúgnak,

Mint egy halottat. Már nem fáj,

Nem érzem, mert itt a tél s megfagyott szívem.

Csak tavaszba virul, télen nem dobog.

Tudom a jövőt, mi rám vár, egy részét ismerem,

A többi ismeretlen.

Tudom mi lesz ebben a novemberben,

Mitől előre rettegek, s mégis várom,

Mint ajándékot a kisgyermek.

Egy lány

A sötét éjszakába,

A borús, koszos, szomorú városba,

Egy lány arca boldog.

Arca sugároz a sok közönyös balga ember között.

Boldog,

Mert ő él s érez,

Érzi hogy szép az élet.

Érzi a szeretetet, hogy ő ember.

Nyüzsöghet, futhat, nevethet.

Õ nem keresi a boldogságot.

Mivel ő maga a boldogság angyala.

"Szerelemmel múlik az idő, idővel múlik a szerelem."

A parton

(Korfu)

A tenger zúg vagy inkább beszél,

A falevél susog,

Az apró, finom homokszemcsék,

Csak futnak,

Buckákat raknak,

Majd tovább rohannak.

S míg mész a tengerhez,

A lábadhoz bújnak s

Lágyan a tenger mossa le rólad.

Bemész a vízbe,

S gyengéden ringat,

Vagy erősen dobja a hullámokat,

Tűz a Nap,

S Te a vízben hűsölsz,

Míg úgy tartja kedved.

Vagy meg nem fulladsz.

Hüüüüüüüüüha,de nagy itt a pangás emberek:(

Sziasztok.

Már rég jártam erre nincs nagyon ihletem.

amikor azt hiszem minden rendben van akkor még se és ellene tenni se tudok semmit.......

üdv nektek és békesség

A napokban sokat gondolkoztam és rájöttem,hogy mennyire igaz az a mondás,hogy ahol nagy a szeretet ott történnek csodák és az is hogy a szeretet csöndben cselekszik.

Üdv néktek kalandozók...

Lenday:Köszönöm hogy reagáltál.

Volt muzsám mind addig mig a szerelem be nem teljesedett és igy már nem tok mit irni vagyis nem tom leirni nem kap el az ihelet de eröltettni nem fogom tanácsod szerint,hisz eröltetéssel semmi nem megy csak ha ugy kell lennie és a sorsod nem kerülheted el még ha ezerrel küzdesz ellene.

Sziasztok!

Sajnos nekem mostanában nincs ihletem idöm sincs talán rá és tul sok minden történnik velm és nem tudom hogy öntsem rímekbe.

Hanyagolom a müvészetet szégyelem..

Ha van valakinek valami jó módszere várom tanácsát.

Köszönöm elöre is.

Üdv néktek!

Sziasztok!

Már rég írtam ide de most eszembe jutott egy gondolat mit szivesen osztok meg veletek:)

Van egy olyan címü vers(nem neveznék meg szerzöz ö ugyis venni fogja a lapot)hogyCsodák nincsenek bocsánat a szerzötöl mert nem biztos hogy pontosan igy van írva én csk fejböl,emlékezetböl írtam.

Szoval csak annyit tennék ehez a dologhoz hozzá hogy én már 15 napja egy csodában élek és nem érdekel a holnap csak a MA....

Isten?!

Engem ki kárpótól?

Isten?!

És mi van ha nincsen?!

Nincsen?!

Ugyan már kincsem,

Nincsen?!

De van csak most nincsen!

Isten?....

(mindenki döntse el maga hogy hogy van ezzel és fejezze úgy be a verset gondolataiban:)

sziasztok köszönöm a véleményeket minden verset magamról nincsenek kitalált személyek....

Válaszom a kritikára: Ez egy spontán gondolatom spontán leírt vers.

Elképzelt szereplővel és semmi túlzás nincs benne,leírtam amit éreztem:)

Az ember-A természet

Az ember szépsége véges,

A természeté végtelen.

Oh,a természet meg nem csalhat,

Õ csak nyugalmat adhat.

De az ember,hogy tud gyülőlni,bántani.

Az emberek csak hazudnak

És egymást csalják sorra,

percről-percre,óráról-órára,

S majd eljön az idő,

Mikor rá jönnek,hogy nincs kit gyülőlni.

Ráeszmélnek ez mind felesleges volt.

De már hiába minden,

Mert az életnek vége,

S nincs kiért élnie...

Jóslat

Tüz a nap,fülledt az idő.

Szél nincs,

S ha mégis,

Akkor csak lágyan simogat,

Mint egy jó szerető.

Este van,sötét éjszaka,

Fülledt a szoba,

Hiszen az emeleten "tüzel" a lambéria.