Fórumok

Reméltem, hogy valamely kis társam megelőz ebben a kinyilatkoztatásban! Merthogy az én karim egész más szemszögből élte meg a kalandot. Tekintve, hogy hányattatott sorsú Bomesem nem volt tagja Avida Dolor fanatikus szektájának. Csapatunk vezetője a jó lovag -ízig-vérig toroni nemes- határozta meg a csapat célját. A lovag lelki vezetője a vénséges vén papnő a háttérben szövögette roppant ambiciózus terveit. Bárdunk a lovag heroldja ként funkcionált, míg a szexuálisan túlfűtött, csipatnyit nemi aberrált gladiátor, hozta a testőr szerepét. Én, mint rekvirált, tisztátalan származású kocsis és mindenes kerültem a lovag szolgálatába. Napi rutinommá vállt az arcon csúszás (lehet levédetem, mint környezetbarát bőrradírt). Gyakori mondásommá vált (az igenis Nagyúr/Nagyasszony-on kívül) "Maradtam volna a lovakkal!". A távoli és mérgekkel való halálhozásra építettem a karrierem. Cserébe több Ép-t gyógyítottam rettegett társaimon, mint egy ispotályos Domvik szerzetes a Croma Dina-i hadjárat idején. Bár kétszer is sikerült rútul kiszenvednem a kaland során, Shalafi nagymester ügyesen visszarángatott a kárpit mögül. Tette mindezt oly könnyed eleganciával, hogy nem borogatta meg a játéktechnikai egyensúlyt. Az ötletük Sneer-rel, miszerint összehozzák a két orwellánus csapatot egy közös kis szösszenetre, mint játékosnak nagyon tetszett és szerintem egyedülálló teljesítmény volt a Nyári Táborok életében. A karim meg, majd az álla alá nyomta a nyílpuskáját. Négy orwella fanatikus helyett kilenc!!! Hogy a szállóigémet idézzem: "Maradtam volna a lovakkal!" Aztán a végére, Shalafinak hála, minden kialakult. Mindenki és senki sem kapta meg azt, amit igazán akart, de senki nem volt csalódott és nem távozott üres kézzel! Más. Kiválasztottak városa. Nekem bazira bejött! A beugró felvezetése alapján, Gábor akár autogén meditációs tréninget is vezethetne! Köszi mindenkinek, aki ott volt!  Uh! Rapid KM verseny. Parádés volt! Bigi sziporkázott. A játékosok között is meg volt az összhang. Sutti, Jeges, Peti, egy élmény volt! Csak az szennyezte be cseppet a lelki világosságom, hogy a Shadowrun mese érdeklődés hiányában elmaradt. Most tényleg vazze'!?!?? Senkiben nem él ott egy árnyvadász????

hát, az én jk-im le szerették volna venni a vörös lobogot a falrol, a hadur mögül. de azt azért na ne... a pofátlanságnak is van határa, nem adtam.

Na, megpróbálkozom egy rövid élménybeszámolóval... A körülmények kb. ismertek voltak, nekem fejedelmi elhelyezés jutott, minden rendben volt. (Éjszaka ugyan a közelben valami - klíma, vízpumpa, aggregátor? - zúgott, de kibírható volt.) Nekem a hőmérséklettel sem volt gondom, egy pár óra volt csupán, amikor a klubszobában már azért kellemetlen volt, de az izgalmak átlendítettek minket ezen is. A fürdők felújítása számomra örömteli meglepetés volt. A kaja... ár/érték arányban elment. Részben új szerepben debütáltam az idei nyári táborban, mert most először nemcsak meséltem, hanem a modulért is feleltem. Ezúton is köszönöm a KM-eknek, hogy - a csapataikra szabva - elmesélték az agymenésemet, a visszajelzések alapján a játékosok jól szórakoztak, és végülis ez volt a cél. Azt látom, hogy kellett volna egy "és mi történik ezután" fejezet a modul végére, lezárásként, de annyi baj legyen. Ha valakit érdekel, szerintem mi történik, jelezzétek és leírom ide valahova, a tábor fórumába. (Többen kérdeztétek tőlem különböző megfogalmazásban, hogy tervezem-e megírni valamilyen formában a modult. A zsigeri reakcióm a "nem" volt, mert a tapasztalat számomra azt mutatja, hogy - bár vannak rajongóik - a modulokból írott regények nem szoktak különösebben jól sikerülni, de elismerem, szólnak érvek az irodalmi feldolgozás mellett is.) Külön köszönöm a csapatomnak, a First Classnak a játékot. Igazi profiként viselkedtek, egyszerre játszották ki a választott szerepeiket és törekedtek a modul megoldására, bőven hagytak teret egymásnak és azt is türelmesen viselték, ha épp nem az ő karakterükön volt a fókusz. Időnként nekem csak hátra kellett dőlnöm, és figyelnem őket, ahogy tévútra vezetik, vagy csak szívatják egymást. Az irreálmágia jelentette szellemi megterhelés számlájára írom, hogy eljutottunk oda, @Daelon Tharr-papja egy másik JK-t varázslattal rendreutasított, megint másikat meg mellbe szúrt (ha jól emlékszem, 4 Ép ment át a vérten). Én imádtam!  A Fiaskó @Gabor vezényletével érdekes volt, sokat nevettünk. Nem lesz a kedvencem, de örülök, hogy kipróbálhattam. Játékos-társaimmal egy komplett Guy Ritchie-filmet rögtönöztünk... A rapid KM-verseny ezúttal is remek feszültséglevezetőnek bizonyult, azt hiszem végül sikerült megtalálni az ideális hosszt, ez a két és fél óra pont elég arra a szégyentelen marhulásra és ripacskodásra, ami nálam lett belőle. @Weilon (KM) és játékos-társaim: sajnálom, de akkor se bántam meg semmit.  A szívemben külön sarka van az író-olvasó találkozónak, idén is remekül sikerült, és őszintén örülök, hogy @Zsömi-vel közösen beszélgethettünk az érdeklődőkkel. (Még akkor is, ha nehéz a kolléga mellett szóhoz jutni. ) Oké, nem voltak épp tömegek, de ahhoz képest, hogy este 7-kor kezdődött és 1 órásra terveztük, voltak, akikkel még bőven 11 után is beszélgettünk. A résztvevők szavamon fogtak, a legkülönbözőbb pillanatokban kaptak el dedikálni. Jól esett az érdeklődés, köszönöm szépen! Sajnos táborzárásra nem tudtam maradni, sőt a filmvetítés elhúzódása miatt elbúcsúzni sem tudtam mindenkitől, akitől szerettem volna. Ezúton is elnézést kérek tőlük. Egy kérésem/kérdésem lenne, abszolút csak a saját kíváncsiságom kielégítése érdekében: A modulban igyekeztem olyan helyzeteket teremteni, amelyekben a játékosok elengedhették a fantáziájukat, és kb. kérhettek bármit. Nálatok ebből mi valósult meg? (A First Class nagyon szerény volt, egyszer egy felszerelt laboratóriumot kértek, másszor egy szalmakalapot, harmadszor azt, hogy "megmaradjon" a korlátlan bejárásuk a komplexum könyvtárába.) Hát, röviden ezt tudnám elmondani a táborbeli élményeimről.