Nograin

Han Thraar Hergoli villámkeltő A nevem ugyan igric mit számít az, de ha már kérdezed Han Thraar vagyok átutazóban itt, mint nagyrészt mindenki. De halld hát a történetem hátha érdemesnek tartod majd megénekelni később. A gályák tengerének északi partján láttam meg a napvilágot egy tengerszagú viskóban, apám halászatból tartott el engem és négy testvéremet, míg anyám mosónőként egészítette ki a család bevételét. Egyszerű élet volt, boldog, ha engem kérdezel. Amint elégé felcseperedtem, hogy elbírjam a hálót és az evezőt rendszeresen jártam apámmal a tengert. Kis dingink elég halat biztosított a napi megélhetésre, néha még pár rézért jutott a piacra is belőle. Nem túl érdekes igaz, hát az egyszerű emberek élete már csak így telik. Az én életemben a fordulat akkor következett be mikor Antoh tercének első havában kifutottunk megint megfogni a vacsorára valót. A hullámok havának nevéhez híven vihar kerekedett, de olyan és oly hirtelen, hogy esélyünk sem volt visszajutni a partra. Apám Antohoz fohászkodott, de a pyarroni cafka nem volt kegyes kedvében, vagy csak, mint a többi halhatatlant nem érdekli az egyszerű ember sora. Az öreg már feladta a reményt átkozódva készült a halálra, én a nyolc telet látott gyermek összeszorított foggal, minden erőmmel arra koncentráltam, hogy nem végezhetjük így, széttárt karokkal a dingi végében állva üvöltöttem a semmibe végső elkeseredésemben. Hirtelen megfordult a szél s bár körülöttünk a nagyobb hajókat a nyílt víz felé sodorta, bennünket a partra repített. Innentől zavarosak az emlékeim, napokig feküdtem élet és halál közt lebegve, ebben az állapotban csak felvillanások maradtak meg a valóságból. Idegenek jöttek, beszélgetések foszlányait hallottam. Száz szónak is egy a vége, apámék egy arannyal lettek gazdagabbak, én pedig egy családdal szegényebb. Életem innentől fogva merőben új irányt vett, megtanultam késsel, villával enni, olvasni, írni, számolni, csupa olyan dolgot, ami a magunkfajták millióinak nem adatik meg az istenek ege alatt. Ahogy teltek az évek képzésem egyre sokrétűbb lett, megismertem a füvekben lakozó lehetőségeket, legyenek azok hasznosak, vagy ártóak, a társasági élet rejtelmeit és egy kissé a nagyvilág politikáját is. Ezzel egy időben fejlesztették az elmém hatalmát is. A titkos tanokba csak ezek után kerülhettem beavatásra. No ne rémülj meg komám, nem szándékozom életedre törni, nem mindenki gonosz, aki jártas az okkult tudományokban. Tanuló éveim alatt céhem bérbe adta képességeinket, hogy a hercegség hajói biztonságosan célba érjenek, akár tetszik ez az isteneknek, akár nem. Szabad időmben a céh könyvtárát bújtam sok éjszakán át, hogy hogyan tehetnék szert még nagyobb erőre. Mentoraim felfigyeltek buzgóságomra, és mivel mindig is szerettem rajzolni megmutatták, hogy zárhatom rajzokba a nyers zabolátlan erőt céljaimnak megfelelően. Ezen rajzok készítésének titka az idők homályába vész, egy-egy ódon kéziratban még fellelhető készítésük módja, ám ezekhez hozzájutni szinte lehetetlen. Céhem tehát minden évben útnak indít több kiváló képességű magitort, akik fő célja még nem ismert rajzolatok feltalálása és céhünk tulajdonába juttatása. Így el is érkeztünk a mai naphoz és hozzád Igric uram, te kinek bejárása van a hercegi udvarba segíthetsz nekem ebben a nemes feladatban. Fizetséged busás lesz aranyban vagy vérben … ez csak rajtad múlik, de vésd eszedbe Hergol villámmesterei mindig megfizetik az adósságukat.