Jump to content
Kalandozok.hu - M.A.G.U.S. Szerepjáték

Darabolo

Kalandozók
  • Hozzászólások száma

    678
  • Csatlakozott

  • Utoljára itt járt

Róla: Darabolo

  • Rang
    A halál 13. nagymestere
  • Születésnap 1985/05/15

Kalandozós kérdések

  • Mi a kedvenc kasztod?
    Varázsló
  • Mi a kedvenc szerepjátékos idézeted?
    Akkor a házban meghalt mindenki, kint meg 20 harcos áll? Énekelek nekik az ablakból egyet."
  • Mi a legemlékezetesebb "utolsó mondatod"?
    "akkor nyomatok egy élet csókját erre a kődémonra" Nem az enyém de jó volt
  • Melyik évben kezdtél el szerepjátékozni?
    2000
  • Hogy keveredtél a Kalandozok.hu-ra?
    Pfff, olvastam
  • Mi, ki a kedvenc ynevi vallásod, istened?
    Ranagol, Darton, Krad
  • Van-e állandó csapatod? Hol? Keresel/biztosítasz-e esetleg játéklegetőséget?
    Egyenlőre van, Székesfehérváron esetleg egy váltó KM elférne, hogy játszahassak én is
  • Mi a kedvenc sportod?
    Erős-ember (amatőr)
  • Mi a kedvenc csokid?
    A kerek, a kocka, a lyukas, a töltött.... (Gömböc Artúr után szabadon)

Legutóbbi látogatók

1 270 adatlap megtekintés
  1. Jesszum pepi. Mennyiért adnál egy mitrill kardot?
  2. Huh, asszem túl fáradt vagyok én most ehhez. Tusé, @Cundior legyőztél a saját fegyveremmel.
  3. Csak félre értettél... Ez nem a gyűlölködésről szólt. A matekkal kapcsolatban igazad van, éjszakás voltam szóljon ez mellettem.
  4. Wááááááá! De fura az UTK-t müködés közben látni. Régebben olvastam magam is, de hihetetlenül tápnak tünik, hogy egy kettes szintű varázsló egy ilyen léptékű mágiát alkosson. Ne értsetek félre, ettől függetlenül jó játékot kívánok.
  5. Ennyi szerintem nem elég, föleg hogy az alap mágikus tárgyakon kívül mást szeretnél létrehozni. Szimpatikus mágiát minden képpen raknék bele, azzal kötném össze a fegyver forgatóját a fegyverrel. Mindenképpen korlátoznám a használati egységek számát. Teszem azt +10 mannáért 5 alkalom lehet használni. Természetesen ez feltölthető lenne. Én nem emlékszem olyanra, hogy a teleport ilyen korlátozást kapott volna... persze, nincs kizárva, hogy én emlékszem rosszúl. ui: Üdv a csapatban!
  6. Nem tudom mivel játszol @Magus Sebastian, de az etk-ban nem ad képzetség + mannapontot, de még az UT-ban sem. Én ennek a kettőnek a kombóját használom.
  7. Köszi @Shen Kizártnak tartom! Annyira specifikus és hagyományokon alapuló kardról beszélünk, hogy az utolsó széndarabkáig le vannak szabályozva benne a hozzávalók. Szerintem. Most miről beszélsz? Nem igazán értem ezt a szöveget. Egyébként javaslom lépj szintet :D az mindig hozza a mannát. :D
  8. gondoltam rá, de furának tünik. A hüvelyk az én képzeletemben 1cm - nél nagyobbnak él.
  9. What? Más! Ni a cm ynevi megfelelője?
  10. Darabolo

    Dumaterem

    https://kalandozok.hu/cikkgyujtemeny/rúna-cikkek/
  11. Darabolo

    Dumaterem

    Oh bocsánat, és ha jól emlékszem akkor félmágikus anyagnak számít, tehát nem lehet tárgya anyagmágiának!
  12. Darabolo

    Dumaterem

    Nagyjából 1 sfé-vel többet véd, és 1 mgt-vel könnyebb. Az abitacél vért sulya 30%-al kevesebb (kb). Az ára x2-x5 kategoriába változhat, de határ a csillagos ég. Ahol a x2 abasziszt, x5 pedig mondjuk Erigowot jelenti. Ezen kívül a csináltatása és a JAVÍTATÁSA komoly fejfájást okozha a jk-nak. Mivel elég keveés kocácsmester van aki ismeri az abbit titkát. Remélem segítettem. Egyébként javaslom nézd meg az ETK erre vonatkozó táblázatát.
  13. nagy általánosságban az abbit kb. 1 sfé-vel és 1 mgt-vel jobb. Könnyebb, praktikusabb. Az árra, km-ként én 3-5x árat pakolnék, egyedi ohaj esetén 10x-et. Mondjuk hozzátenném abasziszon kívül, de még ott is csak nagyon kevés kovács van aki ismeri az abbit titkát. Így a beszerzése és a JAVÍTATÁSA fejtörést okozhat.
  14. Darabolo

    Dumaterem

    Sziasztok, segítsetek légyszives. Mindjárt játszunk és fontos lenne. Hol van leírva, hogy ha kétkezes fegyvert használ a karakter egykézben (erő meg van hozzá), akkor annak hogy modosúlnak az értékei.
  15. Darabolo

    Dumaterem

    Sziasztok, részlet egy készülő novellából. Nem tudom meddig feküdtünk így, egymást nézve. Én és én.. Mondták korábban a vének, hogy komoly sokkot is okozhat először megtapasztalni a két test adományát, de hogy saját vérrokonom kellett a feledésbe taszítanom ez valamit megszakított bennem. Erős kéz markolt rá a vállamra, és fordított a hátamra, csak egy fájdalmas szisszenésre futotta tőlem, ahogy a vesémet átszúró ágra ránehezedett a teljes súlyom. A vörösen irizáló háttér előtt Norbiss alakja rajzolódott ki, fapofával lassan végigmért engem és Defnyt. Köpött egyet maga mellé, és lehajolva rámarkolt a faágra. Mire megszólaltam volna egy határozott rántással kitépte azt a testemből. Éreztem ahogy a bütykös felszín végig szánt odabent mindent ami az útjába kerül, s olyan kimeneti nyílást hagy maga után, ami egy tépett pofájú ork szájméretét is csak egérlyukká alacsonyítja. Rátérdelt a kezemre és a mellkasomra, szusszanásnyi levegőt sem hagyva nekem, benyúlt rézveretes övtáskájába és apró fiolát húzott elő. Pillanatok alatt ki került az üvegcséből a dugó, s ajkaim szétfeszítve már öntötte is belém a sűrű fehér folyadékot. Mindenki csak isteníteni tudja az elixíreket, de azt elfelejtik elmondani, hogy az alatt a pár pillanat alatt, amíg rendbe rak téged az ital, a világ minden borzalmát átéled. Éreztem ahogy kitekert, átszúrt szerveim vissza kerülnek rendeltetési helyükre, majd testem új húst és bőrt növeszt a hiányzó helyére. - Hol vannak a fiúk? – Csak ennyi tellett tőlem a levegő kapkodása közepette. Tudom, hálálkodnom és ölelgetnem kellett volna őt, de az egész amit a kislánnyal tettem, most vesztette értelmét, szemen tudtam volna köpni magamat! Norbiss elhúzta a száját, látszott mennyire bántja a hála hiánya. - Nincs rájuk időnk! – Miközben beszélt én lázas sietséggel vagdostam másod testemről a köteleket. – A vénlány alatti tömör sziklából is kirobbant egy jókora darab szanaszét szórva a törmeléket. Egy több mázsás szikla Mephisto lábán landolt. Ripityára tört mind a kettő! Ráadásnak pont most jutott eszébe, hogy lett ilyen szép a bőre, és önkívületi állapotban csak sikítozni tud, hogy: „- Elégek, elégek! Megint elégek!” A szentfazék nem hajlandó onnan tágítani, nekifeszült a kőnek és ott erőlködik a lángoktól pár lábnyira az ikre teste felett. El akartam rángatni, de olyat lekevert, hogy két fogam is kiköptem. Szóval ha engem kérd’el szerelmem, induljunk! Mentsük a bőrünkét, ha még tudjuk. Defny végre kiszabadult, és már rohantam is az irányba amerre a testvéreket sejtettem. Hátam mögül egy káromkodás foszlányait hallottam, aminek a lényeg körülbelül az volt, hogy hogyan tegyenek engem magukévá Ranagol, torzképű, húgyvérű, villás nemi szervű, fattyú gyermekei. Nem kellett visszanéznem. A kötelékek szorosan hozzám kötötték, hiába volt nyúl szíve, nem sokára meghallottam egyenletes dobbantásait magam mögött. Egy tűzfalon átugorva találtam meg őket. Az adeptus nyáladzó retardáltá vállt a tűz közelében, rimánkodáson, nyáladzáson és a szikla erőtlen kaparászásán kívül egyébre nem volt képes. Norbiss kivételesen nem túlzott, a kő valóban több mázsa lehetett, akkora volt, mint egy 2 üléses lovas kocsi. Deréktól lefelé elnyelte Mephisto egész testét, és belepréselte a környező talajba. Gyenge ismereteim is elegek voltak ahhoz, hogy megállapítsam az adeptus csak azért nem vérzett még el, mert a kő elszorította ereit, és nem engedte elfolyni a vérét. Hephaistos… tőle nem is vártam mást… hátát a sziklának vetette és izmait pattanásig feszítve a követ próbálta elgörgetni az útból. Füléből vér, szájából vérhabos nyál, szeméből pedig tiszta könnyek záporoztak... - Látod?! Nem tudunk segíteni! Menjünk már, az Istenek verjenek téged vaskorbáccsal!!! – Norbiss rámarkolt a karomra és igyekezett elhúzni a jelenettől! - Nem! Hephiék nélkül nem megyünk sehová! A lányokat még meg kell menteni, és az ikrek nélkül ez nem megy! – Kitéptem magam a szorításából, és megindultam Hephastos felé. Egy hős szerelmes felháborodott ordítását hallottam a hátam mögül. - Légy átkozott, te mindenki rongya! Légy átkozott! Az enyém vagy, tölem itt pusztulhattok el mindahányan, a drágalátos Hephaistosoddal egyetemben!!! FÖLDRE TE CAFADÉK! Lux! Döbbenten fordultam vissza hozzá, ilyen kitörésre még soha nem volt példa nála, főleg irányomban nem. Úgy látszik a kötelékek elméjének feszültek, s pattanásig húzták az idegeit, mielőtt győzedelmeskedtek volna felette. Még pont időben néztem rá, hogy lássam, bal tenyerével egyenest rám mutat, s erős fény gyülik benne, mintha begyűjtötte volna az ég összes világosságát a kezében. Hasra vágtam magam. Fejem felett egy fénypászma suhant át, hogy a sziklába csapódjon s a nap fókuszált erejével hevítse azt. A szikla, ahol a fény érintette lassú pirulásnak, izzásnak kezdett egyre nagyobb felületet átforrósítva. Apró repedések jelentek meg a monoliton és lomhán terjedni kezdtek, szilánkokat pattintva le róla. Most vállt világossá, Norbiss mit akart elérni! Elmondtam a megfelelő szavakat, s szemeim máris fájdalmas izzásba kezdtek, hogy pár pillanattal később mindezt Defny testem is megismételje. Hármunk erejének már elégnek kell lennie… Hephaistos csak nézett minket, azokkal a bánatos, könnyes szemeivel. Nyakán, állkapcsán dagadtak az erek s egész teste remegett az erőfeszítéstől. Nem tágított mikor Norbiss fény csóvája a kőbe csapódott, nem tágított mikor négy szemem rőten felragyogott, s akkor sem tágított amikor a levegő elkezdett remegni a szikla körül, lángra lobbantva a haját és lepörkölve a szemöldökét. A bolond még akkor is ott maradt, mikor a kő hőjének hatására lepattogtak megviselt vértjének maradék pikkelyei, mikor a forróság bugyborékoló kátrányos anyaggá változtatta karjainak bőrét hozzátapasztva a sziklához, égő szőr és hús szúrós szagát terjesztve. Ő csak állt, és feszítette tovább. Akkor is ott állt amikor a monolit, hangos reccsenést követően ketté repedt, hogy egy szempillantással később szétrobbanjon, apró hegyes kavicsokkal szórva meg mindenkit a közelében. Norbiss már ott is volt, rámarkolt az erőtlenül vonyító Mephisto kezére és vonszolta maga után, egészen két lépésig. Amikor is egy felismerhetetlenségig szétégett kéz markolt a vállára s úgy megszórította, hogy hallani véltem kulcscsontjának reccsenését. Térdre rogyott. Hephaistos lassan testvére mellé térdelt, tudtam nem siettethetem, ezért inkább csöndben figyeltem a jelenetet. Lágyan megfogta a szilánkosra tört lábakat, és helyükre igazította, ikre halk nehézkes szuszogása mellett. Percei lehettek már csak vissza, vére a lába minden pórusán tört elő. Hephaistos becsukta szemeit, lehajtotta fejét, égnek emelte karjait és… - Kyel! Te mindenek Teremtője! Te, az élet és a mindenség felvigyázója! - Zengte imáját. - Az igazság Ura! Hazugok ostora! Halál kiszabója! Te! Istenek Atyja! Égi erőddel, kérlek áld meg, e szerencsétlen hívedet, adj neki erőt a folytatáshoz. – Kezei lágy bíbor fénybe borultak, lassan Mephisto fölé emelte őket. Hogy a csontszilánkok hangos reccsenések közepette, a bőr alatt látványosan vándorolva, egy egésszé álljanak össze. – Mutasd meg Uram a hatalmadat, hogy a népek csodájára járhassanak, s ajkukon a te neveddel fekhessenek le éjjelente! Add Uram, hogy féljék és szeressék nevedet! - Itt már egy ibarai oroszlán hangjával bömbölt. - Adj csodát nyomorult szolgádnak! – Volt az egész jelenetben valami groteszkül szép, nem is tudom, hogy tudnám ezt kedves naplóm írásban, a maga szépségében előadni. Az erdő lángolt körülöttünk, holtjaim zsírja hangos sercenésekkel távozott a testekből, csupán a vázat hagyva maguk mögött, és én átértékeltem a saját cselekedeteim. Azokat, amiket alig pár perce tettem meg, a kis Defnyvel. ITT VAN! Itt van előttem egy szent, aki élve égett meg a testvéréért, saját fájdalmaival mit se törődve, most se csinál mást, csak érte imádkozik, a csodáért… A bíbor fény ereje alábbhagyott, bár az adeptus sebei még nem gyógyultak be teljesen. Hephaistos magát meghazudtolva felbődült. – Neeeem! Uram! Te Mindentlátó Hatalmas! Vedd az én erőmet, szárítsd ki testem, küld az örök kárhozatba lelkem, vegyél el mindent! Mindent neked adok, lelkem utolsó szikráját is! Vedd el ezt, ne testvérbátyám életét! - Könnyei újra megindultak, hangja elcsuklott.- Könyörgök hozzád....– Az inkvizítor tanonc keze egy utolsó bíbor lobbanást adott ki magából, egy szemet vakító éles lobbanást. Vége lett, és Mephisto békésen aludt előttünk, gyógyult tagokkal. Fölötte zokogva nevető ikrével, aki gyengéden karjaiba vette és ránk nézett. - Kyel adott neki még egy napot gyermekeim. Örvendezzünk! - Azzal felállt bátyjával és megindult a lángoló erdőből kifelé. A sűrű füstön keresztül a fellegekből egy napsugár hatolt át, megvilágítva Hephaistos alakját. Lépései előtt a lángok elhajoltak, ösvényt alkotva az erdőből kifelé. A napfény ahol megvilágította testét, pernyeként vállt le szénné égett bőre, új napvilágot még nem látott friss húst és bőrt hagyva maga után. Kézfején a fény egy pillanatra meggyűlt, hogy egy aranyos csillanású tárgyat hagyjon a gyűrűs ujján. Felkaptam az adeptus botját és hagytam, hogy Norbiss rám nehezedjen, majd sietve megindultunk a pap nyomában. -Hephi? Mond csak drágám, mindig a kezeden volt az a gyűrű? - Kérdeztem, mikor sikerült végre felzárkóznunk mellé. - Nem. - Lehetnél egy kicsit bőbeszédűbb is, sokára fogunk még kijutni az erdőből, és el kell foglalnunk magunkat valamivel, ha nem akarunk az imént történt szörnyűségeken rágódni. - Kyel érdemesnek tartott engem, - hátát kihúzta, szinte sütött belőle a büszkeség - e naptól teljes értékű inkvizítora vagyok a pyaroni anya szentegyháznak. Kyel élt a jogával, hogy bürokráciát kikerülve, ő maga jelölje ki azt, aki szerinte erre a feladatra a legalkalmasabb. - Ez csodálatos Hephi! - Őrömet csempésztem a hangomba, bár ez jobban megrémített, mint az elmúlt percek eseményei. - Mindig is erre vágytál! Csak gratulálni tudok neked, ha ennek az egésznek vége, esküszöm mindenre ami szent. Elmegyek veled a székesegyházba és közös áldozatot mutatok be veled Kyelhez, hogy én is megköszönhessem amit értünk tett. - Ámen leányom! - Mondta egy széles mosoly mellett. -Hephi?! -Igen Morguse?! -... és mi az a jel, ami bele van vésve a pecsétgyűrűdbe? Az inkvizítor arca elkomorult. - Az, az inkvizítori titulust szimbolizálja. -A tied mit jelent? - Egy máglyát formáz... A jelentése pedig... boszorkányvadász...
×
×
  • Új...