Jump to content
Kalandozok.hu - M.A.G.U.S. Szerepjáték

Darabolo

Kalandozók
  • Hozzászólások száma

    400
  • Csatlakozott

  • Utoljára itt járt

Róla: Darabolo

  • Rang
    Térítő
  • Születésnap 1985/05/15

Kalandozós kérdések

  • Mi a kedvenc kasztod?
    Varázsló
  • Mi a kedvenc szerepjátékos idézeted?
    "Veszettségre van ellenszered? Van, tessék! (Ork sámán kikapja a kezéből és megeszi.3. személy)
  • Mi a legemlékezetesebb "utolsó mondatod"?
    "akkor nyomatok egy élet csókját erre a kődémonra" Nem az enyém de jó volt
  • Melyik évben kezdtél el szerepjátékozni?
    2000
  • Hogy keveredtél a Kalandozok.hu-ra?
    Pfff, olvastam
  • Mi, ki a kedvenc ynevi vallásod, istened?
    Ranagol, Darton, Krad
  • Van-e állandó csapatod? Hol? Keresel/biztosítasz-e esetleg játéklegetőséget?
    Egyenlőre van, Székesfehérváron esetleg egy váltó KM elférne, hogy játszahassak én is
  • Mi a kedvenc sportod?
    Erős-ember (amatőr)
  • Mi a kedvenc csokid?
    A kerek, a kocka, a lyukas, a töltött.... (Gömböc Artúr után szabadon)

Legutóbbi látogatók

821 adatlap megtekintés
  1. Darabolo

    Boszorkány

    Nálam nem.
  2. Darabolo

    Boszorkány

    azért ezt nem az idő utazással vetném össze. Inkább az élet principiumának teremtésével.
  3. Darabolo

    Boszorkány

    engedi a KM, csak boszorkány tesókat nem talál hozzá.... Ill. kardinális kérdés. Fixen állítom, hogy mannából nem tud "éveket" teremteni. Ezeket máshogy, elszívással kell beszerezni.
  4. Darabolo

    Boszorkány

    Sziasztok, hozzá szól a KM is! Külön köszönet @Cundior-nak, @Hulla-nak, @MagyarGergely-nek, hogy képviselték a véleményemet. Nagyon ötletes volt amit @Kate kitalált, és én csak hebegni- habogni tudtam volna rá hirtelenjében. Minden esetre gondolkodom rajta. Lassan eléri a vulgár mágia 5. fokát. Már most új varázslatokat tud kidolgozni (velem karöltve), az új ötlete szerint az öregítés mintájára alkotna egy Fiatalítás nevü varázslatot. Amiben magas mp- költség (meg amit még kitalálok hozzá) mellett partner is vagyok. Az én első ötletem szerint ez 2 varázslattal lenne megoldható. Az öregítés egy átdolgozott verziójával amivel elszívja valakiből a kérdéses éveket (akár saját magából is) illetve korlátozott ideig tárolja is, és egy fiatalítás varázslattal ( vagy nevezzük "fiatalság átadásának") amivel átadja a célszemélynek a kérdéses éveket. Én ezt a varázslatot csak így tudom elképzelni. Ő pedig erősen ágál a másoktól való életkor elvétel ellen. Vélemények?
  5. A Drehert szeretem. Csak gondoltam ide írom, hátha olvassa valaki. Khm...
  6. egész pontosan azt írja akönyv hogy egy pillanatnyi sokk is elég hozzá. Nekem ez a tized másodperc fogalmát jutattja eszembe. No meg, az én egyik fő érvem, hogy már 1 ép seb is olyan magas érték amitől a karakter automatikusan bukja a kezdeményezést, és az adott körben lévő maradék támadásait.
  7. Adjon isten! Játéktechnikai kérdés. Vita tárgya a pszi disziplinák közül a dinamikus pajzs. Ott azt írják, hogy " ha a tudatot erős sokk éri, akár egy pillanatra is, a dinamikus pajzs leomlik". Szerintem ez azt jelenti, hogy akár 1 ép -sebnél is ez automatikus pajzs leomlást eredményez, ill. hogy mentő dobás nincs. Játékos társaim szerint ( egy kedves boszorkány @Kate és egy marcona lovag- férj) van esély mentődobásra. Ill. szerintük az 1 ép nem olyan nagy hogy ezt eredményezze. Várom véleményeteket.
  8. Az látszik, hogy neki feszültél :) Gratula átfogó mű! Ha belekontárkodhatok, a ráolvasásnál én tennék bábura/bábuba vért, hajszálat, körömdarabot vagy valamit amivel köthető az áldozathoz. Végül is szimpatikus mágiáról van szó. Grat még egyszer!
  9. Egyébként de, UT magasmágia résznél valami olyasmi van leírva, hogy a varázsló mágiáját akár egy lakatlan szigeten is tudja fejleszteni, persze egyedül ez sokkal időigényesebb. Igen, és ez volt az a rész amin egy kicsit összevesztünk, és elétek tártuk a dolgot. Én igyekeztem magamat egy kicsit korlátozni mondván, hogy hiába fejleszti magát önképző körben kettes fokról hármasra az eddig nem ismert mozaikokat nem tudja kifejleszteni magának, mert a rendszer erre csak negyedik foktól ad lehetőséget. Megmondom őszintén nem jófejűségből tettem mindezt, ugyanis @Kate férjúra az én játékomban játszik egy varázsló karakterrel, és nem akartam precedenst teremteni a mozaikok ilyen formájú megszerzésére. Röviden ez a lényeg. @Kate ezért fordult hozzátok, hátha ti tudtok valami konstruktív ötlettel előállni. Még annyit hozzátennék, hogy szerintem a könyvekből tanult mozaikok még járható útnak tűnnek (az én játékomban, itt meg majd a KM eldönti). Bár szívem szerint inkább spórolnék 1-2 kp-t egy 3-4-ed fokú oktatóval az iskolában.
  10. Aemon Aegony Targaryon története Ez az én életem, nem is lehetne másé annyira jellemzően csak velem történhetnek ilyenek. Semmi szégyellni valóm nincs. Nem, pontosítanék semmit sem bántam meg az életemben, a cselekedeteim által váltam azzá ami és aki vagyok. Semmit…. kivéve a húgomat, de erről majd később. Psz. 3620-ban születtem egy erioni Kyr famor, Aegon Aegony Targaryon 2. fiú gyermekeként. Örökségem semmi se lett volna, maximum az a havi 1 arany amit az elmúlt évtizedekben kaptam. Édesapám az erioni nyomornegyed 6 utcája felett rendelkezett, ennek megfelelően családunk se a leggazdagabbak közé tartozott. Bátyám, ki már születésemkor belépett a serdülőkorba, soha nem vett engem kyr számba, sőt még ember számba sem. Betegségem miatt amit anyai nagyanyámtól örökölhettem (az édes Nanitól), még csak mutatkozni sem volt hajlandó velem. Milyen játékot játszón az a gyerek akinek bal lába el van sorvadva? Hogy tanuljon vívni? Erre jöttek rá azok a beteges tréfák amiket Aegon ( én csak, egy saját beteges vicc alapján III. Aegon-nak, vagy III. Agoniának hívtam) bátyám folyton velem űzött. Persze mikor már 2 napja kerestek kénytelen „megtalált” az árnyékszék alján, de tudta nem merném megmondani, hogy ő tette. Atyám vessző csapásai ezért mindig engem értek. Ha Nani nem lett volna, talán már nem ezen a világon lennék, DE ott volt. Ő szerettette meg velem a könyveket, s ő volt ki a müvészetek világába is bevezetett, az ő segítő kezei mellett vált először a kis fadarabból emberi alak a kezem közt. Előbb faragtam meg Nani arcát, mint jártam, ami lábamra nézve nem is nagy csoda. Nani, viszont meglepődött olthatatlan tudásvágyamon, s egyre csak támogatott benne. Mikor egy vándor Mágus járt nálunk megkérte, hogy tekintsen meg engem. A mágus meglepetésemre ajánlólevelet adott nekem a Dorani Magisztériumok Nagyiskolájába. Azt mondta : „-Te még nem vagy egész fiam, lelked egy darabját őrzik az iskola melletti nagy Drák-fa erdőben. Menj, keresd meg. S hozz dicsőséget Doranra s házadra.” Nem értettem. Persze az én Nanim rögtön „rájött” a lényegre. Szentül vallotta, hogy az őseink által felfedezett mágia, mely mára a szolga népek kezei közt korcs silánnyá satnyult, az én kezeim közt újra naggyá teheti népünket, de legalább is a Targaryon házat. Apám persze nem engedett, szerinte nekem itthon a helyem, s családot kell alapítanom. Így is lett. 40 évesen már özvegy voltam, kyr feleségem vérzékeny volt, amiről a csodás doktorok megfeledkeztek, így az ikrek szülése közben odaveszett. Nem mondom, hogy bánkódtam, mert nem volt szép a szentem. De mint, unokatestvér, ő volt a kedvencem. Kicsit hájas, kicsit kopasz, de legalább humora volt. Természetesen a 2 gyerek örökölte a betegségét, ami társult az én izomsorvadásommal is, így a két lány az első menzesze során távozott közülünk. Gondolhattam volna rá, s idejében hívhattam volna orvost, de akkor is a házi könyvtárban kuksoltam, s szívtam magamba a tudást. Margery és Viridiana azért őrök helyet kaptak a szívemben. Lehet, hogy ez volt az a pont az életemben amikor a sötét tanok felé kezdtem húzni. El nem tudtam képzelni, hogy lehet, hogy bátyám, ki intelligenciáját tekintve maximum egy molylepke szintjét éri el, hogyan tud még mind a mai napig terrorizálni, s én aki eme töméntelen mennyiségű tudás birtokában vagyok, hogy nem tudok ezen felülkerekedni. Az út Ranagolhoz vezetett, ő tanított meg arra, hogy az ész mindenek felett való, hogy gyarlók vagyunk ha alantas érzelmeinkre hallgatunk, s gyarló az is ki bár tudna, mégse kerekedik társai fölé. Kis pénzemet eztán arra költöttem, hogy az életem során felhalmozott érzelmeimet fájdalom formájában levezekeljem. Persze nem az enyémet adtam, pár rabszolga is megfelelt a célnak. Innentől bátyám meggyilkolásán gondolkodtam, én vagyok a kiemelkedett ezt már világosan láttam, s a majdani örökség bizony engem illet. 5 évig terveztem, ráértem. Hisz apánk még akár egy évszázadig is elélhet. Aztán jött a csoda. A kis Dyondra. Annyira szép volt, annyira belemászott a szívembe az első rám vetett boldog kis mosolyával, hogy azt leírni nem tudom. Dyondra, csak ő tehet róla, hogy bátyám még él, mert láttam. Láttam és tapasztaltam, Dyondrával még ő is csak kedves tudott lenni. Én meg képtelen voltam egy olyan lénynek ártani, aki az én kishúgom arcára mosolyt csal, s akit hiányolna ha nem lenne többé. Sokat kellett vezekelnem…… A sorscsapás psz. 3674-ben történt meg. III. (Kinzó) Agonia bátyám, egy este részeg humorrohamában rám borította a család 600 éves Kráni-Tölgyfa szekrénysorát. A helyszinen eszméletemet vesztettem. Másnap reggel szabadított ki a család. Apám hatalmas mizériát csapott körülöttem, tudni akarta ki tette. Büntetni akart (azért valamennyire csak szeret az öreg, s erre 54 évesen kellett rájönnöm?). Nekem 7 csontom tört el, s a csípőm tőből elfordult. Eljött a pillanat s már szóltam is volna, de a 7 csontból, 3 az állkapcsomban volt, így csak fájdalmas mormogást tudtam hallatni. Bátyám ekkor előlépett, s szemét lesütve apánkhoz fordult. „- Nem szívesen teszem, mélytiszteletű apám, mert vérünk összetartásra kötelez. De te vagy a ház Ura, s jogodban áll tudni. Az egésznek szem- és fültanúja voltam, testvér-húgomat Dyondrát tegnap elkapta az egyik rohama, Aemont könyvolvasás közben hátulról kapta el, s verte félholttá. Végezetül pedig a szekrénysort borította rá. Nem tudtam mi tévő legyek, a kripli fivéremen segítsek, vagy hallgassak s adjak egy lehetőséget Dyondrának, hátha egészséges Kyr gyermekeket tud még neved öregbítésére szülni. Dyondrát választottam. Büntess engem is, ha úgy látod jónak.” Fájdalmamban csak üvölteni tudtam, de ez nem tagjaimból hanem éledező szívemből érkezett. Szegény húgom előző este tényleg kapott egy rohamot, s két obsort is félholttá vert, nem tudta párosult e ezúttal a roham emlékezet vesztéssel is, jelezve ezzel a betegsége súlyosbodását. Engem apám még aznap Doranba küldetett egy társszekéren, húgomért pedig szerzetesek érkeztek a házba. Mindent elvettek tőlem! Mindent, ami valaha is fontos volt: Nani, Dyondra s kedves könyveim a házi könyvtárban. MINDENT! Aztán 3675-ben megérkeztem Doranba! S ahogy egykoron a vándor megjósolta, egésszé váltam… én, a könyvek, a mágia, a botom és Ranagol. 24 évig nem érkezett semmilyen levél a húgomtól, Nani azért írt néha, de lánytestvérem csak néha-néha említette. Teljesen elvesztem, úgy hittem állapota oly mértékig rosszabbodott, hogy már-már állati szinten tengeti mindennapjait, s nyers húst fal, mit tulajdon két kezével váj ki a közelébe merészkedőkből. Közben Adeptussá váltam, s segéd tanárként dolgoztam az alkímiai laborban. Boldog évek voltak, bárcsak Nani és Dyondra is láthatott volna. 3699-ben megérkezett apám halálhíre, mindenemet pénzzé tettem, s haza indultam a térkapu rendszeren keresztül. Bátyám persze nem fogadott szívesen, habár hiába volt ő már a ház Ura, anyámat és Nanit ő is tisztelte annyira, hogy előttük ne tegyen a káromra. Megtudtam mit tettek az én kis „fehér tigrisemmel” (így hívtam Dyondrát gyerekkorában). Egy kolostorban tartják bezárva, leveleimet nem adták át neki, leveleit nem küldték el nekem, s még atyánk halálára sem hajlandók kiengedni onnét. Pedig testét- lelkét kyr módra, egy famorhoz méltóan erősítette meg, s méltóbbá vált az őröklésre mindnyájunknál. Ordítottam, III.Agoniát pedig arcul ütöttem. Kardot rántott. Én pedig azt folyékony masszává alakítottam, a nyaka köré tekertem, s csak húztam, húztam, húztam…… míg Nani be nem nyitott….. Ránéztem….. a lába elég roskadtam s sírva fakadtam. Együtt sírtunk így hárman. Én, Nani és a bátyám aki inkább a hisztérikás ribancokhoz állt közelebb és sírását zavart nevetések kísérték. A leckét legalább megtanulta, ő csak egy porszem hozzám képest… Jó érzés volt a félelmet a szemei közt látnom, életemben talán először most éreztem magamat élőnek. Megegyeztünk, szent esküt tettünk, nevünkre- vérünkre- házunkra. - Lemondok havi jussomról - Egyszeri távozási pénzt ad nekem, s húgomnak ha az egyszer el akar innen menni. (kezdőtőke, KM-től függ) - Bátyám szabad járást biztosít húgunknak - Nem törünk egymás életére Azért Nani is besegített egy kicsit, hiába hiszem, hogy egész lettem, ő még nem így gondolta. Megkérte Dyondrát, segítsen nekem, jöjjön s velem együtt tegyük naggyá megint nevünk-házunk-népünk.
  11. Darabolo

    Történelem

    Nekem a titokzatos északi varázslók egyébként sem állnak össze. A dzsin verziót könnyebb emésztenem, még úgy is, hogy az nem ehhez a kultúrkörhöz tartózik. A titokzatos é-v azért sem illik a képbe, mert nem hátráltatták az országot (bár a tennó nemzetségének kiirtásából ez következne) sőt, csak akkor tért magához a trón teremben lévő alak, mikor az országot megmentő parancsokat kellett ki osztani. A mi világunkban a nagy enoszukei világégés nem is történt meg, kár egy ilyen színes világot lehúzni a kagylóban.
  12. Darabolo

    Történelem

    Hát ez most nem teljesen világos Most akkor a mélységi sárkány támadná Niarét és Enoszukét is? Enoszke támadná Niarát és valahonnan jött pár übertáp srác ezt megakadályozandó? @MagyarGergely eszemben sem volt kidolgozni, csupán rendelni akartam hozzá valamit, ha a csapat találkozna egy zászlóhordozóval, már legyen egy koncepcióm. No meg, jó tudni. Egy másik életutat talán ráépítek erre zászló világra. A csapat már úgyis olyaaaaan profinak hiszi magát, azt gondolják már mindent tudnak amit én Mivel eddig délen játszottunk már szinte mindent tudnak Amhe-Ramunról, a dulásról, kránról és pyaronról. Hát uccu neki, jöhet észak: a zászlóhábóruk, enoszuke, toron, a törp tárnák és a sirenar szövetség.
  13. Darabolo

    Történelem

    Hmmm. Köszönöm maradtak még kérdéseim, de így teljesebb a kép. Én ennek ellenére is beleszerettem Enoszukéba, most sikerült megszereznem a Toron kieget. remélem ez is ekkora hatással lesz rám. Kérdés: Egész pontosan milyen mágikus hatalma van a lobogóknak? Értem, hogy vezér lesz a hordozóból, de mégis milyen pluszt kap? Olvastam olyat is, hogy volt akin megmenekült a lobogó "befolyásától". Annyira félni kell ettől a befolyástól, persze háborúra vesz rá, de mégiscsak nagyságrenddel növeli a hordozó hatalmát? Nekem személy szerint (a források fogalmazása miatt) olyan érzetem van, mintha a lobogók halhatatlanságot adnának, de legalábbis meghosszabbítják az életet. Mondom ezt úgy, hogy világosan le vannak írva sokszor a hordozók. Akiknek azért rendszerint más neveik vannak (bár ez nem jelenti, hogy természetes halállal haltak volna meg), mégis a fogalmazások, nem is tudom. Remélem értitek a problémám.
×
×
  • Új...